Új Szó, 1961. október (14. évfolyam, 273-302.szám)

1961-10-19 / 291. szám, csütörtök

A Szovjetunió Kommunista Pártjának programjáról (Folytatás az S. oldalról), keletre, Ukrajnában Kijev, Kirovograd és Nyiko­lajev közelében, a Donyec medencében, Lettor­szágban és Belorussziában. A Kaukázus ener­getikai hálózatát a folyóvizek energiájának és más errőforrásoknak a kihasználásával fej­lesztjük. A terv teljesítése után oly fontos problémá­kat oldunk meg, amilyen például a nagy Vol­ga és a nagy Dnyeper kérdése. Mindez magá­ban véve nem csekély beruházásokat igényel. A befektetett összegek azonban aránylag rö­vid idő alatt megtérülnek. Számításaink azt mutatják, hogy a Volga-kámai és a dnyeperi vízierőművek olcsó áramtermelése mintegy kétszeresére emelkedik. A Volgán túl és az ország déli részében több mint 20 millió hektár aszályos földet biztosítunk a természet sze­szélyei ellenében, s több mint négymillió hek­tár lapos területet csapolunk le a Balti ten­ger mentén és az Erdővidéken. E tervek megvalósítása után nagy árumeny­nyiséget szállíthatunk az ország észak-nyugati és más vidékeiről, a Balti tenger mellékéről közvetlenül víziúton a Fekete-tengeri kikötők­be és nem kell megkerülnünk egész Európát, keresztülhajóznuk a Gibraltári szoroson és a Földközi tengeren; az ország déli részéből a Dnyeperen, a Pripjatyon és a Njemenen jut­tatjuk el szállítmányainkat a Balti tengerre. A Földközi tenger keleti részébe áruinknak fele annyi utat kell megtenniük, mint eddig. A pártprogram feladatul tűzi ki a gépipar óriási méretű fejlesztését. Csakis így válthatjuk valóra a komplex gépesítés és automatizálás tervét. Be kell vezetnünk számos nagy teljesí­tőképességű, és takarékos üzemű gép, gépezet és berendezés, különböző automatizálási eszkö­zök és rádióelektronikus készülékek gyártását, meg kell teremtenünk az ipari, mezőgazdasági és építőipari gépek tökéletes rendszerét. Húsz év alatt 2800 új gépgyárat és fémmegmunkáló üzemet építünk fel, túlnyomó részt az ország keleti részében, 1900 régi gyárat korszerűsí­tünk. Ez lehetővé teszi, hogy a fémmegmunkáló és gépipar összes termelését 10—11-szeresére növeljük, ebből az automata és félautomata gépsorokét az eddiginek több mint hatvanszo­rosára. Rendkívüli jelentőségre tesz szert a vegyipar. Húsz év alatt termelése a gyártmányok vá­lasztékának jelentős kibővítése mellett mint­egy 17-szeresére nő. Leginkább az óriás mole­kulák kémiáját építjük ki. A műgyanta és a mű­anyagok gyártása mintegy 60-szorosára emelke­dik. A műanyagszálak és műrostok termelése, amely különösen fontos a közszükségleti cik­kek előállítása szempontjából, 15-szörösére nő. A műtrágyagyártás 9—10-szeresére. Az általános távlati tervekben nagy figyel­met fordítanak a nehézipar oly rendkívül fon­tos ágaira, amilyen példáuj, a szén- és olajbá­nyászat és a kohászat. Mindennemű tüzelő­anyag termelését mintegy 4-Szeresére emeljük. Feltételezzük, hogy 20 év múlva 14—15-szörte több földgázt nyerünk, a szénbányászat tel­jesítményét az 1960. évi 513 millió tonnáról 1980-ban 1 milliárd 200 millió tonnára emeljük. 1980-ban a kőolajtermelés eléri a 690—710 millió tonnát. Összehasonlításul hadd említsem meg ,hogy 1960-ban a Szovjetunióban 148 mil­lió tonnát, az USÁ-ban 349 millió tonna kő­olajat termeltek. A vaskohászat feladata biztosítani, hogy évente mintegy 250 millió tonna acélt termel­jünk. 1960-ban a Szovjetunióban 65 millió ton­na, az USÁ-ban 90 millió tonna acélt gyár­tottak. Már tíz év múlva a Szovjetunió acél­termelése mintegy 55 millió tonnával haladja meg az USA jelenlegi acéltermelését. A nem­zetgazdászok számításai azt mutatták, hogy az acélgyártást még tovább fejleszthetjük. Egyelő­re azonban megállapodtunk abban, hogy kere­ken 250 millió tonnát tűzünk ki célul. Lehet, hogy a vasötvözetek pótlására szolgáló anya­gok előálllításának gyors fejlődése, a minőség megjavítása, a fémek megtakarítása, a gépek gazdaságosabb szerkesztése és előállítása terén elért sikerek lehetővé teszik, hogy kevesebb acéllal is beérjék. Ebben az esetben megfe­lelően módosítjuk majd a kohóipar fejlesztési terveit. Tekintettel arra, hogy a gyorsan fejlődő Iparágak — például a villanyáramtermelés, a vegyiipar, az elektronika, a gépgyártás, az tom­technika és űrhajózás, a gyors közlekedés — megkövetelik, hogy a fémek termelésében nö­veljük a színes fémek részesedését. Fokozni kell az ötvözött színes fémek, nemesfémek és félvezetők gyártását. Nevezetesen az alumí­niumgyártás növekszik még lényegesen, mivel sokkal szélesebb körben használjuk majd ezt a fémet. Sürgősen növelni kell az építőanyagok ter­melését. 1980-ban mintegy 235 millió tonna cementet gyártunk, vagyis a termelés húsz év alatt több mint ötszörösére emelkedik. A következő húsz esztendőben mintegy 15­szörösére emelkedik a közszükségleti cikke­ket előállító iparágak termelése. 1980-ig a szövetek gyártását meg akarjuk háromszoroz­ni, hogy az évi termelés elérje a 20—22 mil­liárd négyzetmétert, s évente mintegy milliárd pár bőrlábbelit állítunk majd elő. A háztar­tási célokra és a kulturális szükségletek ki­elégítésére szánt árucikkek termelése tízsze­resére nő; e cikkek iránt különösen gyor­san nő a kereslet. E célok elérésére gyorsab­ban és jobban kell kihasználni a könnyű- és élelmiszeripar beruházásait, száz számra kell építeni az új üzemeket és gyárakat. A köz­szükségleti cikkek, a háztartási cikkek és gépek, a szovjet emberek életét megkönnyítő és szebbé tevő portékák gyártására semmivel sem szabad kevesebb gondot fordítani, mint például a kohóipari berendezésekre. Elvtársak! Világosan kell látnunk, mily döntő fontosságú a munka termelékenysége a termelés kommunista színvonalának elérésé­ben. A társadalmi munka termelékenységének növelése előrehaladásunk mércéje és egyben a nép életszínvonala emelésének szerfölött fontos forrása. Aki e kérdésről másképp gon­dolgozik, az csal. Öriási feladatok állnak előttünk a termelés növelése, a bőség megteremtése terén. Hogyan biztosítjuk teljesítésüket? A dolgozók számát csak bizonyos határokig növelhetjük — húsz év alatt mintegy 40 százalékkal lesznek töb­ben, — s ugyanakkor e gyarapodás jelentős része a nemtermelő jellegű foglalkozási ágak­ra, a közoktatásügyre és az egészségügyre esik, s ráadásul számba kell vennünk azt is, hogy leakarjuk rövidíteni a munkaidőt. Az így felvetett kérdésre csak egy felelet lehet: kellőképpen fokozni kell a munka termelé­kenységét. A tervező szervek mutatószámai szerint 1961-től/<1980-ig a nemzeti jövede­lem gyarapodását 9/10-ed részben a mun­katermelékenység növelésével kell biztosíta­nunk. A legközelebbi tíz esztendő alatt a Szov­jetunió iparában a munka termelékenysége kétszeresére, húsz esztendő alatt több mint négyszeresére emelkedik. Minthogy a munka­idő lerövidül, a munkatermelékenység átszá­mítva órákra még nagyobb lesz. A következő húsz esztendőben a termelő­erők területi elosztásának további javítását tervezzük. Ez lehetővé teszi, hogy a lehető leggazdaságosabban használjuk fel a társadal­mi munkát, biztosítsuk a termelés rohamos fejlődését, és újabb óriási természeti kincse­ket állítsunk a társadalom szolgálatába. A termelőerők területi elosztását tekintve a következő feladatokat irányozzuk elő: — Szibériában, a felszínen fejthető olcsó széntelepeken hatalmas tüzelőanyag- és ener­getikai bázisokat hozunk létre; e célból ki­használjuk az Angara és a Jenyiszej folyó igen nagy vízi energiáját is; — Közép-Ázsiát igen fontos energetikai köz­ponttá tesszük az óriási földgáz források és vízi energia kihasználásával; — új hatalmas kohóipari bázist hozunk lét­re, hogy 1980-ig öt országos kohászati bázi­sunk legyen: az Uraiban, Ukrajnában, a szibé­riai körzetekben és Távol-Keleten, Kazahsztán­ban és a Szovjetunió európai részének köz­ponti körzeteiben; — nagy vegyipari kombinátokat tervezünk azokon a területeken, ahol olcsó földgáz és naftagáz források vannak, s ahol a kőolaj­finomító ipar is összpontosul, elsősorban az Uraiban, a Volga "mentén, Ukrajnában, Észak­Kaukázusban, Szibériában és Közép-Ázsiában; — az Uraitól keletre fekvő területeken ha­talmas gépipari bázisokat építünk fel, ame­lyek lényegében biztosítják e területek gép­szükségletének kielégítését; — hatalmas arányú földmunkákat hajttok végre, hogy nagy mennyiségű vizet irányítsunk át a Szovjetunió európai részének északi te­rületeiről a Volga vízrendszerébe, vízzel lás­suk el Közép-Kazahsztánt, a szűzföldek terü­letét, a Donyec medencét, és az Uralt, sza­bályozó víztárolókat építünk Közép-Ázsiában, a Volga, a Dnyeper, a Bug és a Dnyeszter mentén, nagymértékben fejlesztjük az öntözé­ses és meliorációs mezőgazdaságot. íme, iparunk fejlődésének perspektívái. Va­lóban nagyszerű kilátások. Mi azonban biz­tosan tudjuk: ami ma még terv, holnap való­ság lesz. Ennek záloga pártunk és hős népünk elszántsága. 2. A mezőgazdaságnak és a falu társadalmi viszonyainak fejlődése Elvtársak! Pártunk programtervezete részle­tesen jellemzi a falun végbement társadalmi, gazdasági és politikai változásokat, amelyek a kolhozrendszer győzelmének, a szocialista mezőgazdasági rendszer megszilárdulásának eredményei. A Szovjetunió szocialista mező­gazdasági rendszerének létrejötte pártunk és az egész szovjet nép történelmi jelentőségű győzelme. Amikor a munkásosztály munkáspártjának vezetésével végrehajtotta a forradalmat, el­lenségeink azzal a reménnyel kecsegtették ma­gukat, hogy a bolsevikoknak nem sikerül megoldaniuk a parasztkérdést, hogy a pa­raszt sohasem mond le saját földjéről, hogy a magántulajdonos parasztból sohasem sike­rül kollektivista parasztot nevelni. Az ellenség reményei azonban eltűntek, mint a köd. Vlagyimir Iljics Lenin kidolgozta lánr­eszű szövetkezeti tervét. A párt e tervet kö­vetve új életbe vezette a parasztok millióit. A szocialista mélyszántás barázdája nemcsak a magántulajdon mezsgyéit söpörte el, hanem megszabadította a magántulajdon béklyójá­tól is a paraszti lelkületet. Ma tanúi vagyunk a lenini eszmék diadalának, mezőgazdaságunk átalakulásának, annak, hogy a falusi dolgozók milliói kapcsolódnak be a kommunizmus épí­tésébe. Pártunk méltán büszke lehet arra, hogy új parasztot nevel fel, aki lépést tart a hős munkásosztállyal és tevékenyen építi az új életet. Az iparral .és élcsapatával, a nehéziparral együtt a szovjet mezőgazdaság hatalmas szo­cialista gazdaságot alkot, amely nem ismer sem válságot, sem megrázkódtatást. Megvalósítottuk Lenin szövetkezeti tervének első részét, a parasztságot a kolhozok útjára vezettük, felépítettük a szovhozok széleskörű hálózatát, megszilárdítottuk "a kolhozokat és a szovhozokat. Most további döntő lépés áll előttünk, hogy biztosítsuk valamennyi kolhoz és szovhoz felvirágzását, a kommunizmushoz méltó színvonalra emeljük termelésüket. A kommunizmus építésének jelenlegi szaka­szán az SZKP a következőkben látja a me­zőgazdaság fő feladatait: — biztosítani a kiváló minőségű termények bőségét a nép számára, hyersanyagukat az ipar számára; — a mezőgazdaság termelő erőinek hatalmas arányú fellendülése alapján biztosítani, hogy a szovjet falu fokozatosan áttérjen a kommu­nista társadalmi viszonyokra, lényegében meg­szüntetni a város és a falu közti különbségeket. Engedjék meg, hogy most foglalkozzam a mezőgazdaság fejlődésének legfontosabb kér­déseivel, amelyeket az élet, a kommunizmus építésének gyakorlata vet fel, s amelyek az SZKP programtervezetének igen fontos téziseit töltik meg tartalommal. A kommunista párt nagy és fenkölt célt hir­detett meg: az ember növekvő anyagi és kul­turális szükségleteinek teljes kielégítését. E cél elérése megköveteli, hogy az anyagi ter­melést soha nem látott magas színvonalra emel­jük. A párt ezért programtervezetében a nép elé tárja a mezőgazdaság fejlesztésének nagy­szerű tervét. A programtervezet vitájában konk­rétan. beszélünk ipai. hétköznapjainkról és a szocialista gazdaság holnapjáról. Erre tanított V. I. Lenin, tőle tanultuk meg, hogy ily módon fogjunk hozzá a kommunizmus építésével kap­csolatos feladatok megoldásához. 1920 tavaszán Vlagyimir Iljics a párt IX. kongresszusának elő­készítési kampánya során a pártszervezetekhez intézett levelében ezt írta: „Előre kell halad­nunk, előre kell néznünk, a kongresszusra ma­gunkkal kell hoznunk a gazdasági országépítős gyakorlati tapasztalatait, amelyeket kellőkép­pen átgondoltunk, s a párt valamennyi tagjának együttes munkájával, együttes igyekezetével megfeleKSn feldolgoztunk..." (Lenin Müvei, 30. kötet.) A gazdasági építőmunkának e gyakorlati ta­pasztalatait tartalmazzák éppen a mezőgazda­ság fejlesztésével kapcsolatos gazdasági ter­veink, kitűzött feladataink. A programtervezet­ben céľul tűztük ki, hogy húsz év alatt a mező­gazdaság össztermelését kereken három és félszeresére, a gabonaneműekét több mint két­szeresére, a húsét közel négyszeresére, a tej termelését mintegy háromszorosára emeljük. Mennyi és milyen terméket kell termelnünk ahhoz, hogy teljes mértékben kielégítsük a nép szükségleteit, számba véve a szovjet társa­dalom fejlődésének kilátásait? Az SZKP KB megbízásából az Állami Gazdasági Tanács ki­számította, mennyit kell termelnie országunk­nak a legközelebbi húsz esztendő alatt. Ezek a számadatok a következők; A MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉS 1960—1980 ÉVEKBEN 1960 1970 1980 Szemestermények (milliárd pud) 8,2 14 18 -19 Hús (vágósúly millió tonnában) 8,7 25 30­-32 Tej (millió tonnában) 61,7 135 170­-180 Tojás (milliárd darab) 27,4 68 110­-116 Gyapjú (ezer tonna) 357 800 1045­-1155 Magvas gyapot (milliő tonna) 4,3 8 10­-11 Cukorrépa (gyári feldolgozásra millió tonna) 57,7 86 98­-108 Olajos magvak (milliő tonna) 4,3 8 9­-10 Burgonya (millió tonna) 84,4 140 156 Zöldségfélék (millió tonna) 19,2 47 55 Gyümölcs, bogyós gyümölcs és szőlő (millió tonna) 4,9 28 51 Látják tehát, hogy a párt nagy feladatokat tűz ki. Lehet, hogy valakinek túlmerésznek tű­nik ilyen óriási méretű mezőgazdasági termelés. E számok valóban elképesztőek. Tény, hogy 1954-ig évtizedeken át mindössze 5 milliárd pud volt hazánk ösztermése szemestermény­ből. A szűzföldek termővététele és a kukoricá­nak, vetésforgókba való besorolása után csak az utóbbi években kezdtünk elérni 8—8 és félmil­liárd pud szemesterményt. Az állam hosszú időn át mindössze 2 milliárd pud szemesterményt vásárolt fel, s e mennyiséget csak az utóbbi években növelte 3—3 és fél milliárd púdra. 1980-ig 18—19 milliárd púdra kell növelnünk a szemestermények termesztését és 7 milliárd púdra a felvásárlásukat. Amikor ilyen nagyszabású terveket .tűzünk ki, szilárdan hisszük, hogy eredményesen megva­lósulnak. Ez a biztos tudatunk a szocialista gazdasági rendszer páratlanul gazdag tartalé­kainak reális kiszámításából, a szovjet nép ön­feláldozó munkájából és nagyfokú szervezett­ségéből ered. Lássuk a szemestermények termesztésének távlatait a legnagyobb köztársaságokban, az Orosz Szövetségi Szovjet Szocialista Köztársa­ságban, az Ukrán SZSZK-ban és a Kazah SZSZK­ban. Hogyan segítsék elő a programtervezetben kitűzött feladatok teljesítését az OSZSZSZK dolgozói? Az OSZSZSZK kolhozai és szovhozai 1960-ban 4 milliárd 800 millió pud szemester­ményt termeltek és 1 milliárd 800 millió pudot adtak el az államnak. Í980-ig 12 milliárd púdra kell emelni a szemestermények termesztését, eladásukat pedig 4—5 milliárd púdra. Az OSZSZSZK-nak tehát két és félszeresen kell növelnie a szemestermények termesztését és felvásárlását. Természetesen a vetésterüle­tek mai szerkezetét tekintve, amikor sok millió hektárt vetnek be zabbal és egyéb csekély ho­zamú terménnyel s az öntözött övezetben óriási földterületek hevernek parlagon, mint úgyneve­zett tiszta ugarok — e feladat megoldhatatlan. Ha azonban a legjobb gazdaságok és tudo­mányos intézetek tapasztalataira fogunk tá­maszkodni, ha felülvizsgáljuk a vetésterületek szerkezetét, ha bátrabban és merészebben vált­juk fel a csekély hozamú terményeket nagyobb hozamúakkal, széleskörűen felhasználjuk a hektárhozamok növelésének lehetőségeit, ak­kor nem 1980-ban, hanem még előbb elérjük a szemestermények előirányzott termelési szín­vonalát. Milyen tartalékok alapján oldhatjuk meg ezt a feladatot? Bizonyos mennyiségű szemester­ményt nyerünk, azzal ha az eddig kihaszná­latlan földet bevonjuk a vetésforgóba. A sze­mestermények termesztése növelésének fő for­rása azonban a csekély hozamú termények ki­cserélése és valamennyi termény hektárhoza­mainak növelése legyen. Az SZKP Központi Bizottságának az OSZSZSZK ügyeit intéző irodája és az OSZSZSZK Minisztertanácsa a tudósokkal és szakértükkel karöltve a vetésterületek új szer­kezetét dolgozták ki, amely nagy lehetőségeket nyújt a szemestermények termesztésének növe­lésére. Mi az új ebben az összetételben? Nagyon lényegesen összeszűkül a kevésbé értékes és csekély hozamú termények vetésterülete: a zabé 6 millió hektárral, a füves növényeké 9 millió hektárral Az öntözött övezetben 9 mil­lió hektár területen megszűnnek a tiszta uga­rok. összesen 24 millió hektár szabadul fel érté­kesebb termények alá Ezáltal bővül a szemes­kukorica, a borsó, a takarmányhüvelyesek és további értékes termények vetésterülete. A kolhozok és szovhozok 2,4 millióról 7 mil­lió hektárra akarják bővíteni a száraz szemes­kukorica vetésterületét. 40 mázsás hektárho­zam esetében a kukorica 1 milliárd 700 milliő pud szemet hozhat. t A köztársaságban 2,6 millióról 19 millió hektárra bővül a hüvelyesekkel bevetett terü­let, ebből a borsó és a takarmányhüvelyesek vetésterülete 16 és fél millió hektárra. Ha átlag 20 mázsás hektárhozamot érünk el, ös'szesen 2 milliárd 300 millió pud szemesterményt ta­karíthatunk be. A búza és további gabonafélék, valamint a darafélék vetésterülete összesen 68 millió hektár lesz. Húsz mázsás hektárhozam esetében a termények össztermése meghaladja a 8 milliárd pudot. A szemeskukorica, borsó és hüvelyesek be­vonása a vetésforgókba és az összes termé­nyek hektárhozamainak növelése lehetővé te­szi az OSZSZSZK kolhozainak és szovhozainak, hogy évente több mint 12 milliárd pud szemes­terményt termeljenek és 4—5 milliárd pudot adjanak el az államnak. Felsorolok néhány számot, hogy szemléltető képet nyerjünk a szemestermények áruterme­lésének mennyiségéről. Az OSZSZSZK-nak a terv szerint 1961-ben 2 milliárd 100 millió — 2 milliárd 200 millió pud gabonát kell eladnia az államnak. Ha a 9 millió hektár kevésho­zamú 'fűfélék és 9 millió hektár tiszta ugar helyett — ezekről már beszéltem — hüve­lyesekkel vetjük be e területet és 20 mázsás hektárhozamot érünk el, már ezzel 2 milliárd 200 millió pud szemesterményt nyerünk. Lényegében áruterményekről van sző, mivel a kolhozok és a szovhozok most a gyakorlat­ban semmit sem takarítanak be a szóbanforgó vetésterületekről. Ha tehát az eddig is felvásá­rolt mennyiséghez további 2 milliárd 200 millió pudot csapunk hozzá, ez azt jelenti, hogy több mint 4 milliárd pud szemesterményt fogunk felvásárolni. Négy-öt milliárd pud sze­mestermény állami eladása tehát semmikép­pen sem jelent külnösen magas szintet, me­lyet az OSZSZSZK kolhozainak és szovhozainak el kell érniök. Az OSZSZSZK-ban 20 mázsás hektárhoza­mokra számítunk a búzából és más szemes­terményekből, valamint a hüvelyesekből. A to­vábbi 20 év távlatából azonban elég kicsik ezek a hektárhozamok. Hazánk számos kol­hoza és szovhoza már most 25—30, sőt 40 má­zsás hektárhozamot ér el búzából és más ga-; gonafélékből. Ilyen termést a termelés szerve-; zettségének mai színvonala, a mezőgazdaság­tudomány és technika jelenlegi fejlettségi fo­ka mellett érnek el. A tudomány azonban év­ről évre előre fog haladni és újabb nagy le­hetőségeket tár fel mezőgazdaságunk előtt. Jobb mezőgazdasági növényfajták és hibridek tűnnek fel, rohamosan növekszik a szerves­és műtrágya, a gyomirtószerek és egyéb vegy-; szerek gyártása. Egyre tökéletesebb mezőgaz­dasági gépekkel látjuk el a kolhozokat és szovhozokat. Mindez lehetővé teszi, hogy ne csak elérjük, hanem túl is szárnyaljuk a szemestermények termesztésének és felvásárlásának előirányzott színvonalát. Lássuk Ukrajna Kommunista Pártja Központi Bizottságának és az Ultrán SZSZK Miniszter­tanácsának előzetes számításait. Önök tudják, hogy mielőtt széleskörűen bevezették volna Ukrajnában a kukorica termesztését, a köztár­saság lehetőségei a szemestermények termesz­tésében körülbelül 1,3 és 1,5 milliárd pud, a felvásárlásban pedig 400—500 millió pud kö­zött mozogtak. Most, hogy az ukrán földművelők olyan nagyhozamú terményeket termesztenek, mint a kukorica, borsó és a hüvelyesek, 3 milliárd 800 millió púdra akarják növelni a szemes­termények termesztését és másfél milliárd púdra állami eladásukat. (Folytatás a 7. oldalon) 0} SZO 6 * 1961- Október 19.

Next

/
Thumbnails
Contents