Új Szó, 1961. október (14. évfolyam, 273-302.szám)
1961-10-19 / 291. szám, csütörtök
A Szovjetunió Kommunista Pártjának programjáról (Folytatás a 6. oldalról) Hogyan változik meg a vetésterületek összetétele az ukrajnai kolhozokban és szovhozokban? Az őszi búzát 6 és fél millió hektáron, a kukoricát több mint 5 millió hektáron vetjük el, ami az összes szemestermények 28 százalékát képezi, és hüvelyeseket körülbelül 4 millió hektáron vetünk el, ami a szemestermények 21 százalékát képezi. A kukorica és a hüvelyesek mint a legnagyobb hozamú termények a szemestermények összes vetésforgóinak mintegy felét fogják képezni a köztársaságban. E termények részaránya a szemestermények össztermelésében eléri a 60 százalékot. A tervben a következő hektárhozamokra számítunk: Üsszes szemestermények 35 mázsa hektáronként Ebből: Öszi búza 30 mázsa Kukorica 50 mázsa Borsó 30 mázsa Takarmányhüvelyesek 32 mázsa E számok realitását az idei gyakorlat is igazolta, mivel sok kolhoz és szovhoz 70—80 mázsa szemeskukoricát és 30—40 mázsa búzát és borsót takarított be hektáronként. A párt nagy jelentőséget tulajdonit Kazahsztánnak a szemestermények termesztésének növelésében. E köztársaság sajátos jellegű. Déli részének kivételével itt lényegében silókukoricát termesztenek. A szemestermények termesztése ezért a hozamok növelésével a hüvelyesek nagyszabású bevezetésével és további földek kihasználásával fog növekedni. A jövőben, ha majd a tudósok rövidebb tenyészidejű kukoricafajtákkal ajándékozzák meg a mezőgazdaságot, a szűzföldeken is termeszthető lesz a szemeskukorica. Milyen a kazahsztáni szűzföldek vetésforgóinak az összetétele? A köztársaságban tekintettel az új földnek búza és más szemestermények, valamint hüvelyesek és kukorica termesztésére való kihasználására, összesen mintegy 32 millió hektárt irányoznak elő silótermények termesztésére. A búza és a többi szemestermény az említett földterület 50—55 százalékát, a borsó és a takarmányhüvelyesek 30—35 százalékát foglalják el, 10 százalék pedig a kukoricára és a takarmányozásra szánt cukorrépára jut. Csak a fő terményeknél említem tájékozódás céljából ezeket az irányszámokat. Természetesen a gazdaságban a termények nagyobb választékára lesz szükség, burgonyára, zöldségfélékre és olajos magvakra ls. Ám ennek ellenére a szűzföldeken a búzának, borsónak, takarmányhüvelyeseknek, szemes- és silókukoricának, takarmányozásra szánt cukorrépának lesz a legfőbb szerepe. Ilyen összetételben így fog festeni a szemestermények mérlege: A búzát és a többi szemesterményt 17 millió 600 ezer hektáron fogják vetni. 20 mázsás hozam esetén ez 2 milliárd 150 millió pud szemesterményt jelent. E mennyiségből a szovhozok és kolhozok mintegy másfél milliárd pudot adhatnak el az államnak. A borsó és a takarmányhüvelyesek* 11 millió hektárt foglalnak el és tervezett hozamuk körülbelül 20 mázsa lesz hektáronként, össztermésük 1 milliárd 350 millió pud. E mennyiségből körülbelül 600 millió pudot adhatnak el az államnak. Kazahsztánban tehát összesen 3 és fél milliárd pud szemesterményt termelhetnek és több mint 2 milliárd pud gabonát adhatnak el az államnak. A többi köztársasághoz hasonlóan Kazahsztánban ls nagy lehetőségek vannak a hozamok növelésére. Amikor a párt feladatul tűzte ki a szűzföldek megművelését, 8 mázsás hektárhozamokra számított. A tapasztalatszerzéssel, az agrotechnikai rendszer tökéletesítésével párhuzamosan sok gazdaságban jelentősen megnövekedtek a hozamok. Ma már a szűzföldeken vannak olyan szovhozok és kolhozok, amelyek 20 mázsa, sőt még több szemesterményt, mindenekelőtt búzát takarítanak be hektáronként nagy területeken. Az észak-kazah területen, a mamljutkai gabonatermesztő szovhoz évente 20—22 mázsás hektárhozamot ér el. A kusztanaji, petropavlovszki, kijali, csandaki és más szovhozok is nagy hozamokat érnek el. Különöser nagy sikereket érnek el azok a gazdaságok, amelyek széleskörűen bevezetik a kapásnövények és a hüvelyesek termesztését, mint a tavaszi búza jó előveteményét. A kusztanaji terület Fjodorovszkij Szovhoza, az idén ilyen hozamokat ért el kukorica után vetett tavaszi búzából: a hármas számú dűlőn 26 mázsás hektárhozamot, a hetes számú dűlőn pedig 22 mázsás hektárhozamot. Nemcsak Kazahsztánban találunk hasonló példákat. Sokan ismerik az Altáji Mezőgazdasági Tudományos Kutatóintézetet. Az intézet a kukorica, a hüvelyesek és a kapásnövények termesztésének széleskörű meghonosításával már sok éven át állandóan gazdag szemestermény-hozamokat ér el. Az intézet munkaközössége 1961-ben 6359 hektár területen 20 mázsás szemesterményhozamot ért el, ebből 5140 hektáron búzából 20,4 mázsás hektárhozamot. A Barnaulka — 32 új búzafajta 44 mázsát fizetett hektáronként. Az altáji kerület Szovjetek földje nevű kolhozában a legutóbbi 5 év folyamán 20,5 mázsás átlag hektárhozamot értek el szemesterményekből. Kongresszusunk küldöttjének, Alekszandr Beklernek a brigádja 23 mázsa átlagos hektárhozamot ért el szemesterményekből. A kolhozok és szovhozok tapasztalatai alapján következtethetünk, hogyan fejlesszük a sz ;zföldek növénytermesztését. Nem gazdálkodhatunk tovább a monokulturális jellegű tavaszj búza alapján. A búzán kívül szélesebb méretekben meg kell honosítani a kukorica, a borsó, a takarmányhüvelyesek és a takarmányozására szánt cukorrépa termesztését, mert ez a növénytermesztés kultúrája növelésének, a szemestermények termesztése fokozásának, az állattenyésztés gyor*. fejlesztésének, a szűzföldi kolhozok rendkívül nagy termelőképességö gazdaságokká változásának fontos tényezője. Miért tulajdonít a párt oly nagy jelentőséget a kukoricának és a hüvelyeseknek a gabonakérdés és az állattenyésztés problémáinak megoldásában? Hosszú Uő tapasztalatai igazolták, hogy a hozamokat és egyéb jelentős tulajdonságokat tekintve, mi sem ér fel e terményekkel. A Központi Bizottság tevékenységéről szóló jelentésben már szó esett arról, milyen szerepet játszott a kukorica a szemestermények termesztésének növelésében Ukrajnában, a krasznodari határkerületben és a Szovjetunió többi területein. Természetesen helyesen cselekszünk, ha a hüvelyeseket jelentőségüket tekintve egysorba állítjuk a kukoricával. A borsót és a hüvelyeseket nálunk már régóta termesztik és a parasztok évszázadok óta ismerik. Nehezen találnánk az OSZSZSZK-ban, Ukrajnában, Belorussziában, vagy a balti köztársaságokban olyan parasztot, aki nem érne el nagy borsóhozamokat. A Szovjetunió földművelésügyi minisztériumának élén hosszú időn át álló vezetők sajnos elhanyagolták a hüvelyesek termesztését. Akadtak azonban kiváló mezőgazdasági dolgozók, akik szeretettel foglalkoztak a hüvelyesek termesztésével és utat mutattak valamennyi kolhoznak és szovhoznak a szemestermények termesztésének növelésére A XXII. pártkongresszus küldötte, Vaszilij Mihajlovics Kavun, a vinnyicai terület Sztálin Kolhozának elnöke a hüvelyeseket illetően sokaknak felnyitotta a szemét. A kolhoz évről évre nagy borsóhozamokat ér el. 1960-ban 520 hektár területen 27 mázsa, 1961-ben pedig 708 hektár területen 31 mázsa borsót takarított be hektáronként. Ebben a kolhozban rfagy gondot fordítanak a kukoricára, 900 hektárról 60 mázsa kukoricát takarítottak be hektáronként. A borsó a szemesterménnyel bevetett vetésterületek 21 százalékát, a kukorica pedig 30 százalékát foglalja el, tehát együttvéve a szemestermények vetésterületének több mint a felét. A kolhoz átlag szemesterményhozama hektáronként 38 mázsa. A vinnyicai terület az idén 180 ezer hektáron 20,7 mázsás borsóhozamot, a cserkasszi terület pedig 89 ezer hektáron 21,5 mázsás borsóhozamot ért el hektáronként. Nemcsak Ukrajnában érnek el ilyen borsóhozamokat. A lipecki terület Petrovszkij Szovhoza, melynek Volovcsenko elvtárs, a XXII. pártkongresszus küldötte a vezetője, 110 hektáron 36 mázsás borsóhozamot ért el hektáronként. A vetés módja és normái szerint ilyenek voltak a hozamok: — Szélessoros, 45 cm-es sorközi vetéssel hektáronkénti 110 kg-os vetési norma mellett 22 mázsa hektáronként — Közepes, 15 cm-es sorközi vetéssel 270 kg-os vetési norma mellett 33 mázsa hektáronként — Keskenysoros, 7,5 cm-es sorközi vetéssel 270 kg-os vetési norma mellett 42,2 mázsa hektáronként. E tapasztalatok komoly figyelmet érdemelnek. Pjotr Ivanovics Liszicin elhúnyt akadémikus már a háború előtti években elmondta nekem, hogy a satyilovói állomáson, ahol dolgozott, keskenysoros vetés alkalmazásával nagy hozamokat ért el. Számunkra az a fontos, hogy széleskörűen felülvizsgáljuk és érdem szerint méltányoljuk a haladó módszereket, s utat nyissunk nekik a termelésben. Sok példát sorolhatnánk fel az OSZSZSZK, Belorusszia, Lettország, Litvánia és Észtország központi járásaiból, Szibéria és Kazahsztán vidékeiről, ahol a kolhozok és szovhozok nagy területekről nagy borsóhozamokat takarítanak be Egy-két éven belül nyilvánvalóan nem lesz elegendő babunk, de a borsó több lesz. A takarmánybabot borsóval pótolhatjuk, mely rendkívül nagy tápértékű takarmánynövény. A hüvelyesek széleskörű bevezetése további nagy jelentőséget tár fel a mezőgazdaságban. A hüvelyesek egyszersmind három feladatot oldanak meg: 1 nagy hozamokat eredményeznek és fon• ' tos forrásul szolgálnak az élelmiszeripari és állattenyésztési rendeltetésű szemestermények termesztésének növelésére. Aránylag rövid a tenyészidejűk és ellenállók a tavaszi fagyokkal szemben, ami különösen Szibéria és Kazahsztán területén fontos. A hüvelyesek korai beérése lehetővé teszi a csúcsmunka kiküszöbölését a betakarítás idején és a mezők gyorsabb felszabadítását, hogy a földeket előkészíthessék a további termésre. A borsó kora tavasszal vethető, ami igen fontos Dél-Ukrajnában, a Volga mentén és egyes más száraz szelektől veszélyeztetett vidékeken. A borsó itt hamarább beérik és elkerüli a szelek hatását. A krasznodari és sztavropoli határkerületben, a Kabardin-Balkár, Észak-Oszét és Csecsen-Ingus Köztársaságban a borsó korai vetése és rövid tenyészideje lehetővé teszi, hogy előveteményként használják fel kettős termés elérésére. Tudvalevő, hogy a kukoricát 10—12 fok hőmérsékletű földbe vetik. A borsó sokkal előbb, körülbelül 2—3 héttel hamarabb elvethető. Tenyészideje 70— 80 nap. Ha a borsót március végén, vagy április elején vetnénk el június második dekádjában érnék be. A jó előveteményként szolgáló borsó betakarítása után a harmadik dekádban ku korica vethető ezen a területen. A kukorica termesztésére még 4 hónap marad. Ez az idő teljesen elegendő a szemeskukorica beéréséhez. Ily módon a borsó nagy lehetőségeket nyújt az ország déli részein évi két termés elérésére. 2 A hüvelyesek nagy százalékarányú fe• hérjét tartalmaznak és lehetővé teszik nagy fehérjetartalmú takarmányok biztosítását az állattenyésztés céljaira. 3 A hüvelyesek a mezők termőképessége • fokozásának forrását képezik, mintegy gyárul szolgálnak a nitrogénnek a levegőből való előállítására, viszont a többi mezőgazdasági termény nem a levegőből, hanem a talajból szívja fel a nitrogént. Szakértők számadatait említem: — a borsó 20 mázsás hektárhozam esetén 105 kg nitrogént von el a levegőből és a termés után 47 kg nitrogént hagy maga után minden hektáron. Harminc mázsás hozam esetén 160 kg nitrogént von el a levegőből és 70 kg-ot hagy maga után a földben. — A takarmánybab 20 mázsás termés esetén 142 kg nitrogént vont el a levegőből és 63 kg-ot hagy maga után 1 hektáron, 30 mázsás termés esetén 213 kg-ot von el a levegőből és 95 kg nitrogént hagy maga után a földben. Távlatilag mintegy 30 millió hektáron, de talán még nagyobb területen fogunk termeszteni hüvelyeseket. A talajban tehát lényegében ingyen, nagymennyiségű nitrogén, rendkívül értékes műtrágya halmozódik fel Jelentős számú nagyüzemet kellene építenünk és sok százmillió rubelt kellene kiadnunk, ha vegyipari úton akarnánk előállítani ennyi műtrágyát. A tervezőszervek egyes dolgozói bizonyára azt gondolják : nagyon jó, ha a növények maguk szerzik meg a trágyát a levegőből, kevesebb vegyiüzemre lesz szükségünk. Nem, elvtársak, a vegyipar fejlesztése a műtrágyagyártás, tehát a nitrogéntrágya gyártása is, s a gyomirtó, továbbá a gyomnövények, valamint a növényi kártevők ellen használt további vegyszerek gyártásának növelése most a legidőszerűbb feladatok egyike. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a trágyagyártást egy szintre kell helyeznünk a mezőgazdaság gépesítésével, mert mindkettő a mezőgazdasági termelés növelésének döntő feltétele. A párt a tavalyi 14 millió tonnához képest 125—135 millió tonnára akarja növelni a műtrágyagyártást. Tegyünk meg mindent, hogy már a hétéves tervben maximálisan növeljük a mezőgazdaságnak juttatott trágyaszállltmányokat. A műtrágyagyártás nagyszabású programjának megvalósítása, a hüvelyesek vetésének rohamos növelése, a marhaállomány gyarapítása, a szerves trágyák halmozása lehetővé teszi a hektárhozamok lényeges növelését. Minden övezetben vannak olyan kolhozok és szovhozok, amelyek a konkrét helyzetben megmutatták, milyen módszerekkel növelhetjük gyorsan a hektárhozamokat. Nem sorolhatjuk fel valamennyi övezet ezen gazdaságait és ezért csak egy példára hivatkozom. Sokan ismerik a kurszki terület Kalinovka falvának kolhozát. V. V. Gracsev, a kolhoz elnöke, a XXII. pártkongresszus küldötte. A kolhoznak 6000 hektár földje van. 1961-ben ilyen termést ért el hektáronként: Öszi búza 32,6 mázsa Rozs 24,3 mázsa Árpa 21,6 mázsa Köles 20 mázsa Borsó 320 kg-os vetésnorma mellett 28 mázsa Takarmánybab széles soros vetési módszerrel . 25,6 mázsa Cukorrépa 350 mázsa Silókukorica 700 mázsa Lóhere (egy kaszálásból eredő széna) 39 mázsa Miért lehetséges most ilyen termés a kötött, agyagos talajon? Azért, mert ott nagy a szarvasmarhaállomány, tehát sok a trágya ls. Még néhány évvel ezelőtt Kalinovkának (a vele egyesült kolhozokkal együtt) 91 fejőstehene volt, most már 1050 tehene van. A szemestermények hektárhozama akkor 8—10 mázsa volt, most 25—30 mázsa. Hogy lehetséges, hogy annyi a szarvasmarhájuk? Úgy, hogy a kolhozparasztok kezdtek kukoricát termeszteni, megszüntették a tiszta ugarokat és értékes terményeket vetettek. TöDb a takarmányuk, több a marhájuk, több a trágyájuk, nagyobbak a hozamaik. Más vidékeken is vannak ilyen gazdaságok. Létrejöttek a magas terméshozamok feltételei és most az a fontos, hogy valamennyi kolhoz és szovhoz elérje a színvonalukat A szemestermények termesztésének fokozása lehetővé teszi az állattenyésztés gyors növelését. Ha elegendő szemesterményünk, silótakarmányunk és egyéb takarmányunk lesz, akkor rövid időn belül növelhetjük a tenyészmarhaállományt és olyan színvonalat biztosíthatunk a hús, tej és egyéb élelmiszerek termelésében, hogy az megfeleljen a nép szükségletei teljes kielégítésének. A párt a mezőgazdaság fejlesztésének tervezésében nagyon fontosnak tartja a földek öntözését. Az öntözés Lenin villamosítási tervének szerves része. Vlagyimir Iljics Lenin az öntözés fejlesztésével megbonthatatlan egységben vetette fel az erőművek építésének problémáját. Lenin már a szovjet hatalom első éveiben gondolt a Kaukázuson-túli és középázsiai földek öntözésére, arra, hogy víz cso bogjon a száraz volgai sztyeppéken. Most amikor erős iparunk van, "eljött az ideje annak, hogy nagyszabású öntözési tervet dolgozzunk ki és valósítsunk meg, hogy Ily módon megteremtsük a mezőgazdasági termelés szilárd és minden körülmény között biztosított alapját. Az Állami Gazdasági Tanács az SZKP Központi Bizottságának megbízásából az öntözőrendszer-építés távlati tervein dolgozik. Hazánknak most 9 millió hektár öntözött földje van. Az a feladatunk, hogy ezt a területet körülbelül 28 millió hektárra növeljük. A következőket tervezzük: • Oj, nagy gyapottermesztő vidék létesítését a Szir-Darja árterületén, ahol az előzetes számítások szerint 800—850 ezer hektár föld tehető öntözhetővé az Üzbég, a Kazah és a Tádzsik Köztársaság területén az éhségsivatagban. • A nureki vízierőmű felépítését, hogy az Üzbég és a Tádzsik SZSZK-ban 1 millió 200 ezer hektár földet tegyünk öntözhetővé gyapot, rizs és egyéb termények termesztésére. • Az öntözés fejlesztését és a föld megművelését Türkméniában és a Kara-Kum csatorna felhasználását gyapottermesztésre 600 ezer hektár földön. • Oj rizstermesztő területek létesítését az Amu-Darja és Szir-Darja alsó folyásánál, körülbelül 900 ezer hektár öntözött földterületen. • A Volga—Ahtuba medence és a Volgadelta földjének és vízforrásainak komplex felhasználását az öntözéses növénytermesztés fejlesztésére, zöldségfélék, rizs, kukorica termesztésére és a halak, valamint víziszárnyasok tenyésztésének kedvező, jobb feltételek teremtésére. • A volgai Lenin Vízierőmű és a XXII. pártkongresszus vízierőmű energiájának felhasználásával a Volga menti föld öntözésének kibővítését. • A Don, Kubány és az OSZSZSZK európai része további déli folyói vizierejének felhasználását több mint 1 millió hektár föld öntözésére, a rizs, a szőlő, a zöldségfélék és ipari növények termesztésének növelésére. • Az öntözött földterületek kibővítését a Krímen és az Ukrán SZSZK további déli részein, Moldavában pedig a Dnyeper, a Búg, a Dnyeszter és a Duna vízierejének alapján 4 és félmillió hektár területen a rizs, kukorica, cukorrépa, szőlő, gyümölcs és zöldségfélék termesztésének növelésére és az állattenyésztés fejlesztésére. • Nagy öntözési munkálatok végrehajtását a Kaukázuson túl. Hazánk az öntözési program megvalósítása után sok millió tonnával több magvas gyapotot, kukoricát, rizst, cukorrépát és sok állattenyésztési terméket termelhet. Pártunk eléri azt, hogy az ember ne függjön a természet elemeitől, és a természet ura legyen. Elvtársak 1 Iparunk fejlődési útjának elemzésekor szólottam a munkatermelékenység fokozásáról, mint a kommunizmus építésének legfőbb problémájáról. Ez a probléma nem kisebb mértékben időszerű a mezőgazdaságban is. A kommunista párt programtervezetében kitűzi, hogy a mezőgazdaságban a munka termelékenysége 10 év alatt legalább 2 és félszeresére, 20 év alatt pedig 5—6-szorosára emelkedik. Ez nehéz feladat. Teljesítéséhez azonban megvannak a feltételeink. Már most olyan példáink vannak a mezőgazdasági termelés valamennyi ágában, amelyek méltók a kommunista társadalomhoz. Lássuk, milyen munkatermelékenységet értek el a leghaladóbb termelők a mezőgazdaság legfőbb ágaiban. Gabonatermelés. Hazánk szovhozaiban 1 mázsa gabona termelésére mázsánként 4 rubel 10 kopejka önköltség mellett 2,1 órát fordítanak. Ugyanakkor a rosztovi terület Gigász Szovhozában 1 mázsa gabona termelésére 38 percet fordítanak, tehát nem egészen egyharmadát ennek az Időnek, az önköltség pedig 1 rubel 53 kopejkát tesz ki. Cukorrépatermeles. Hazánk szovhozaiban 1 mázsa cukorrépa kitermelésére 3,2 órát fordítanak, az önköltség pedig mázsánként 1 rubel 80 kopejkát tesz ki. Ám V. A. Szvetlicsnij brigádja a krasznodari határkerületben gépesítette a cukorrépa-termesztési munkákat és 1 mázsa cukorrépa kitermesztésére csak 17 percet fordít, tehát tizenegyed részét az átlagnak és az önköltségek mindössze 30 kopejkát tesznek ki, tehát az országos átlag hatodát. Gyapottermesztés. Az Üzbég SZSZK szovhozaiban átlag 52 órát fordítanak egy mázsa magvasgyapot termesztésére, és az önköltségek 25 rubel 30 kopejkát tesznek ki. Ugyanakkor a tastkenti terület Malek Szovhozában Kucsijev elvtárs koplex gépesítő brigádja 7 rubel 30 kopejka önköltséggel 10 órái fordított egy mázsa magvasgyapot kitermelésére. Állattenyésztés. A szovhozokban egy fejőnő kézifejéssel átlag 10—12 tehén fejését végzi és évente 30—40 tonna tejet fej ki. Más eredményeket őr el Zinaida Ivanovna Zabotyina, az ivonovoi terület Sujszkij Szovhozának fejőnője. Jelocska mintájú fejőberendezéssel ellátott gépesített fármon dolgozik. Zabotyina elvtársnő 1960-ban 150 tehén fejését végezte és 307 tonna tejet ért el. 1961-ben férjével, Dmitrij I. Zabotyin mechanikussal együtt kezdett dolgozni a farmon. Együtt 300 tehenet fejnek és vállalták, hogy 650 tonna tejet fejnek ki. Már eddig 510 tonnát fejtek ki. Egy mázsa tej termelésére gyenként 4,8 munkaórát fordítottak, bár a szovhozokban az országos átlag 14 óra. Milyen következtetéseket vonhatunk le e példákból? Az élenjáró szovhozok és kolhozok már ma ötszörte, hatszorta, sőt többszörte túlszárnyalják a szovhozok és kolhozok zömében elért munkatermelékenységet. Ugyanakkor ki kell emelnünk, hogy nem évtizedek alatt, hanem az utóbbi években tették meg ezi a lépést a munka termelékenységének növelésében. Azelőtt a feladat előtt állunk, hogy úgy szervezzük meg a termelést, hogy valamennyi kolhoz és szovhoz mielőbb elérje ezt a munkatermelékenységet. Ez nehéz feladat Megoldása nagy erőfeszítést igényel, a párt és a nép részéről, anyagi (Folytatás a 8. oldalon) ÜJ SZÖ 117 * 1961. október 11.