Új Szó, 1961. október (14. évfolyam, 273-302.szám)

1961-10-18 / 290. szám, szerda

Jelentés m SZKP ICöiponti Bizottságának tevékenységéről (Folytatás a 9. oldalról) pftA.nl hogy e nagyon fontos Intézkedést nem mindegyik kolhoz és szovhoz hajtotta végre Hogy a pártnak a mezőgazdaság terén foganatosított intézkedései mily kedvezően nyilvánultak meg, az )ól látható Ukrajna példáján. Bizonyára emlékeznek rá, hogy a januári plenáris ülésen Ukrajna Kommunista Pártjának és e köztársaság minisztertanácsának, a párt területi bizottságainak és a területi szovjetek végrehajtó bizottságainak vezető tényezői szigorú bírálatban részesültek a mezőgazdaság irányításának fogyatékosságai miatt, mlnde nekelőtt a gabonatermelés alacsony színvonaláért. 1960 ba n Ukrajnában csak 359 millió pud gabonát vásároltak fel. Ukrajna pártszervezetei a bírálatot helyesen fogták fel A vidéki dolgozók tömegeit egybetőmörítették s az új nagy feladatok teljesité sére vezették őket E köztársaság kolhozai és szovhozai jobban kihasználták a földet, teljesebben mozgósították a tartalékokat s versenyt indítottak a kötelezettségek és tervek teljesítéséért. Embermilliók tanulták meg a kukoricatermesztés haladó módszereit. Az idén ebben a köztársaságban jelentősen megnövekedett a szemeskukorica vetésterülete, és lényegesen gyarapodtak hozamai. A borsó vetésterülete 342 000 hektárral bővült és átlagos hozamai 17,4 mázsára rúgtak hektáronként. Mindennek döntő jelentősége volt a gabonatermelés és felvásárlás növelésére. Nézzük, hogyan változott meg a gabonafelvásárlás Ukrajna egyes területein: Az államnak eladott gabona: 1961-ben átlagosan évente (okr. 15-vel) az 1956—60-as években Poltával 73 millió pud 22 millió pud Dnyepropetrovszki 70 n 44 *» Harkovi 60 M 25 M KtrovogradI 60 » 31 tl 9 Záporozsi 54 ii 41 M Luganszki 40 » 10 M Vlnnicei 41 >i 27, II CserkasszI 37 t 20 II Az ukrán kolhozok és szovhozok ez Idén öszszesen kb. 850 millió pud gabonát adnak el az álamnak. Október 15-vel már 774 millió pudot adtak el. Fontos megemlíteni, hogy az ily nagy mennyiségben eladott gabona mellett a kolhozok és szovhozok teljesen biztosították a vetőmagot és annyi takarmánygabonát raktároztak el, mint még sohasem. A kolhozok tagjaiknak elegendő mennyiségű gabonát adnak ki a ledolgozott munkaegységekre és teljes mértékben kifizetik a magas termésért fizetett pótlékokat. •» Ukrajna Kommunista Pártja és az egész ukrán nép kimagasló győzelmet ért el. Becsület és dicsőség Ukrajna dolgozóinak, akik a XXII. kongresszus tiszteletére oly kimagasló sikereket értek el. Az idén a gabonáért folyó harcban sikereikkel Örvendeztettek meg bennünket az Orosz Szövetségi Köztársaság számos körzetének dolgozói. A köztársaság kolhozai és szovhozai október 15-vel 1 milliárd 828 millió pud gabonát adtak el az államnak, vagyis 91 millió púddal többet, mint a múlt év ugyanazon időpontjában. Úgy látszik, hogy e köztársaságban összesen 2 milliárd pud gabonát vásárolnak fel. Itt éppúgy, mint Ukrajnában, a kenyér- és takarmánygabona forrásainak kiegészítésében fontos szerepet látszott a kukorica. Nagy területeken bő termést értek el e növényből. Vegyük például a krasznodarszki kerületet. 1961-ben a gabonahozam a Kubányon a tavaszi szárazság miatt hektáronként 19 mázsát tett ki, vagyis 4 mázsával kevesebbet, mint tavaly, amikor 23 mázsát takarítottak be hektáronként. És az tdén sokkal több gabonát adtak el az államnak. 1961 október 15-vel e kerület kolhozai és szovhozai 116 millió pud gabonát adtak el az államnak, vagyis 35 millió púddal többet, mint tavaly ugyaneddig az időpontig. Minek köszönhető ez? E kerület kolhozai és szovhozai 400 000 hektár területen jó kukoricatermést értek el. így 1961. október 15-vel 35 millió pud szemeskukoricát adtak el az államnak, míg tavaly ugyaneddig az időpontig 16 millió pud szemeskukrociát adtak el. A gabonatermelés növelésében az Idén jelentős eredményeket értek el a feketeföld övezet területein számos Volga menti, uráli és szibériai kolhoztagok és szovhoz dolgozók és így megmutatták, hogy az Orosz Szövetségi Köztársaság óriási tartalékokkal rendelkezik a mezőgazdasági termelés növelésére. összehasonlítható adatokat sorolok fel egyes területekről az államnak történt szemesgabonaeladás növekedéséről. Az államnak eladott szemesgabona 1961 ben átlagosan évente (október 15 vei) (az 1958—60 as években) Sztálingrádi Voronyezsi TambovI Penzai Belgorodi Kurszki Lipeckl 125 millió pud 66 42 42 37 36 28 75 millió pud 38 28 27 19 23 17. Ezek a sikerek a kolhoztagok, a szovhoz dolgozók és a mezőgazdasági szakemberek áldozatkész munkájának s a pártszervezetek nagy szervező és politikai tevékenységének az eredményei, amelyek országos versenyt indítottak a vállalt kötelezettségek teljesítése érdekében. Engedjék meg, hogy kifejezzem meggyőződésemet: az Orosz Szövetségi Köztársaság dolgozói még jobban felhasználva lehetőségeiket, további sikereket érnek el a mezőgazdaság valamennyi ágának fejlesztésében. A KB januári plenáris ülésén rámutattak arra, hogy számos terület megengedhetetlenül lemarad a darafélék és a hüvelyesek termelésében. Az idén e termények termelésében és felvásárlásában lényegesen megjavult a helyzet Míg 1960-ban 21 millió pud hüvelyest vásároltak fel, az idén már 41 millió pudot. Sokkal több kölest vásároltak fel. Növekedett a gyapot, a cukorrépa, a napraforgó és más termények termelése is. Az idei nehéz feltételek között, amikor nem volt elegendő víz az öntözésre, az üzbég a tádzsik, a türkmén és a kirgiz köztársaság, valamint a kazah köztársaság dél-kazahsztáni területének kolhozparasztjai, szovhozainak munkásai nagy szívósságról és kitartásról tettek tanúságot. Jó nyersgyapot-termést értek el és sikeresen teljesítik vállalt kötelezettségeiket. Október 15-vel országos méretben 3 millió tonna nyersgyapotot, tehát 663 000 tonnával többet vásároltak fel, mint a múlt év ugyanezen időszakában, ebből Üzbegisztánban, a legnagyobb gyapottermő területen 1982 000 tonna nyersgyapotot vásároltak fel, vagyis 453 000 tonnával többet, mint tavaly. Éppúgy, mint tavaly, jelentős sikereket értek el a teatermelésben Grúzia kolhozai és szovhozai. 154 000 tonna tealevelet adtak el az államnak és a tervet 107 százalékra teljesítették. Ezek tehát a növénytermelés fejlesztésében elért idei előzetes eredmények. De az állattenyésztési termelésben Is elértek bizonyos sikereket. A kolhozok és szovhozok szarvasmarhaállománya egy év alatt 4 millióval növekedett, ebből a fejőstehenek száma 1 700 000-el, a sertéseké 5 millióval és a juhoké 3 millióval. Megnövekedett az állattenyésztési termékek termelése és felvásárlása is. A hús- és tejtermelés növekedésének üteme azonban mindeddig távolról sem felel meg annak a színvonalnak, amelyre szükségünk van. Még sokat és szívósan kell dolgoznunk, mindenekelőtt teljesebben kell kihasználnunk e termények termelése lényeges növelésének a lehetőségeit már 1962-ben. Szilárdítsuk és növeljük a mezőgazdaság fejlesztésében elért sikereket. Nagyobb mértékben elégítsük ki a lakosság szükségletét mezőgazdasági terményekben Elvtársak I Óriási tartalékaink vannak. Ezek lehetővé teszik, hogy már a legközelebbi években — amint ezt a KB januári plenáris ülésének határozatai kitűzték — a gabonafélék felvásárlását 4 milliárd 200 millió púdra, a hús felvásárlását 13 millió tonnára, a tejét évi 50 millió tonnára növeljük. Hogyan fokozhatjuk lényegesen a termelést, hogyan érhetjük el a mezőgazdasági termények ilyen nagyfokú felvásárlását? A gabonafélék termelése növelésének fő eszközéül kell, hogy a vetésterületek összetételének további javítása és a hektárhozamok növelése szolgáljon. Erélyesen ki kell szorítani a kevés hozamú terményeket, magas hozamúakkal kell őket helyettesíteni és helyes vetésfor gókat kell alkalmazni. Elvtársak, ez valóban a mezőgazdaság egyik legidőszerűbb és legalapvetőbb feladata. Számos területen mindeddig nem gazdálkodunk ésszerűen. Ez főként a kirovl, a kostromi, és a jaroslavi területre vonatkozik. A kirovl területen például 1960-ban 477 000 hektáron vetettek el zabot, 515 000 hektáron egyéves és évelő fűfajtákat, összesen 1 millió hektárt, vagyis a vetésterületnek 44 százalékát vetették be ezekkel a terményekkel. Ezenkívül 514 000 hektár az úgynevezett tiszta parlagra esett. Ha mérlegeljük azt, hogy az egyéves fűfajták 7—8 mázsa szénát és a zab 5—7 mázsa szemet adott hektáronként, akkor világos, hogy az egész szántóföldnek több mint a fele lényegében parlagon hevert. Ugyanakkor e területen a kukoricát és a borsót csak 155 000 hektáron, tehát a vetésterületnek csak 7 százalékán vetették el. Azt kérdezzük, honnan vegyük a szemet, honnan vegyük a takarmányt, hogyan fejleszthetjük az állattenyésztési termelést a vetésterület ilyen összetétele mellett? A kirovi területen ugyan sok szó esett a növénytermesztés kultúrájáról, de a legfontosabbról megfeledkeztek. Mire gondolunk, amikor a növénytermesztés magas kultúrájáról beszélünk? Elsősorban maximális mennyiségű termék termeléséről van szó a föld minden egyes hektárján és a ráfordított munka egységére számítva. Ezt csupán akkor érhetjük el, ha meghonosítjuk a legnagyobb hozamú növényeket és helyes vetésforgókat alkalmazunk, ha a kolhozok és szovhozok széles körben felhasználják a tudományos ismereteket és a termelési újítók tapasztalatait. Éppen ennek a célnak, a maximális mennyiségű termelés elérésének, a föld jobb kihasználásának és termőképessége fokozásának kell, hogy megfeleljen a növénytermesztés egész rendszere. Sajnos, még mindig számos tudósunk, szakemberünk és gyakorlati dolgozónk van, akik számára a legfontosabb a füves vetésforgó rendszere, amelynek sablonos alkalmazása a mezőgazdaságnak jelentős károkat okozott. Minél gyorsabban vetünk véget e sablonszerűségnek a növénytermelésben, minél gyorsabban, alkotó módon oldjuk meg a mezőgazdaság időszerű kérdéseit; minél teljesebb mértékben vesszük tekintetbe a legjobb kolhozok és szovhozok, tudományos intézetek tapasztalatait, annál gyorsabban oldjuk meg a szemesek termelése és más mezőgazdasági termények termelése növelésének feladatát. A vetésterületek felülvizsgálata során különös figyelmet kell szentelni a szemes kukorica termelése kibővítésének és a hüvelyeseknek is. Azokon a területeken, amelyek a legkedvezőbbek a kukorica termesztésére — Ukrajnában, az Orosz Szövetségi Köztársaság déli részében, Moldáviában, Grúziában, Azerbejdzsánban, Kazahsztán déli részében és a közép-ázsiai köztársaságokban nagy területekről hektáronként 50 mázsa száraz szemet i§ betakaríthatunk. Megfelelő fajtákat és hibrideket kell kiválasztanunk, szemes kukoricát kell termesztenünk a központi feketeföldi övezetekben, a Volga mentén s más körzetekben és egyre tovább kell haladnunk északi irányban. Elvtársak, tudatosítanunk kell, hogy kukorica nélkül a kolhozok és a szovhozok a szem termelésben nem érhetnek el megfelelő színvonalat. A kukorica bebizonyította lehetőségeit a Szovejtumó valamennyi területén. Ha országunk egyes területein a kukoricát formálisan termesztik, s a kolhozok és szovhozok kis hozamokat takarítanak be, erről nem az éghajlat. hanem a vezető dolgozók tehetnek. Ahol a kukorica nem hoz jó termést, ott olyan „összetevők" játszanak közre, amelyek gátolják növekedését. És ezeket az „összetevőket" a vezetőségben kell keresni. Milyen helyen? Elsősorban a kolhozokban és a szovhozokban, továbbá a járási, területi, kerületi sőt a köztársasági szervekben is. Ki kell cserélni azokat a dolgozókat, akik megcsontosodtak, most ezt a csontosodást átviszik a kukoricára s meggátolják, hogy teljes erejéből kifejlődjék. Sok ezer kolhoz és szovhoz tapasztalatai az idén meggyőzően megmutatták, hogy a kukorica mellett a szemesek termelése növelésének egyik fő tartalékát a borsó és a hüvelyesek hányadának lényeges bővítése képezi a tavasziak számára szánt tagokon. A Kárpátok előhegységétől egészen a szibériai és kazahsztáni sztyeppékig, a borsó hektáronként 20—30 mázsát, sőt ennél többet is terem. A kukorica, a borsó és más takarmányhüvelyesek széleskörű bevezetése nem magánügy, hanem növénytermesztésünk fejesztésének fontos iránya. A szemesek termelésének növelésében jelentős tartalék a szűzföldek további termővé tétele és Jobb kihasználása. A legközelebbi években további, legalább 8 millió hektárt kell termővé tenni. Ez annyit jelent, hogy a vetésforgóba 50 millió hektár új földet sorolunk be. E földterületek helyes kihasználása országos jelentőségű. Meg kell mondani, hogy a szűzföldek kihasználásában még számottevő fogyatékosságok mutatkoznak. Kazahsztánban például általában túlsúlyban van a monokultúra, a szovhozok és kolhozok hosszú éveken át csupán tavaszi búzát vetnek, ami annyit jelent, hogy búza után búza kerül a földbe. Ennek következtében a szántókat ellepte a gyom, és a hektárhozamok lassabban növekedtek. Kazahsztán Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és a köztársaság minisztertanácsa nem gondoltak a szűzföldek jövőjére, helytelen álláspontra helyezkedtek a szűzföldeken történő növénytermelés fejlesztésének kérdéseiben. Helyre kell hozni az elkövetett hibákat, sokoldalúan ki kell használni a szűzföldeket, ki kell a kapásnövények földterületét, be kell vezetni a kukorica, a borsó, a takarmányhüvelyesek, a cukorrépa vetését és ott, ahol szükséges, tiszta parlagot is kell hagyni. Kell, hogy a felszántott föld és a parlag váltakozásának a szűzföldeken a gépek rendszere is megfeleljen. A hüvelyesek meghonosítása a szűzföldeken csak akkor lehet sikeres, ha termesztésüket magasfokúan gépesítjük. Fontos az igen szigorú agronómiai fegyelem bevezetése, s annak elérése, hogy az agrotechnikai intézkedések komplexuma épp oly lényeges legyen, mint az üzemi termelés technológiai folyamata, s hogy a kolhozok és szovhozok agronómusainak olyan szerepük legyen, mint az iparban a mérnököknek. A szűzföld, elvtársak, pártunk gyermeke, népünk büszkesége! Arra kell törekednünk hogy a szűzföldeken folyó mezőgazdasági termelés a szocialista mezőgazdaság kultúrájának jelképe legyen. A gabonatermelés növelése lehetővé teszi az állattenyésztési termelés fejlesztése problémájának gyorsabb megoldását is. A gabona, a hús és a tej termelésének problémáját tudatosan tartjuk egy feladatnak. Helytelen volna a gabonaprobléma megoldását külön választani az állattenyésztési termelés problémájának megoldásától. Mindkét problémát elválaszthatatlan egységben kell megítélni és komplex módon kell megoldani. Mit jelent a gabonaprobléma megoldása? A szemesek termelése megfelelő színvonalának biztosítását jelenti mind a közellátás, mind a? állattenyésztési termelés céljaira. És mit jelent az állatenyésztési termelés problémájának megoldása? Mindenekelőtt a hús, a tej és a vajtermelés növelését jelenti. A közmondás azt tartja: száraz kanálon elkopik az ember szája. Hogy az ember jó étvággyal egye a kenyeret, azt meg is kell kenni valamivel és ehhez vaj, zsír, hús vagy más állattenyésztési termék kell, amelyet nem nyerhetünk megfelelő szemes gabona nélkül. Ezenkívül az állattenyésztési termelés problémájának megoldása a termőképesség növekedését elősegítő szerves trágyák előállításának fokoízSsát is jelenti. Az elért sikerekre támaszkodó és a megszerzett tapasztalatokat felhasználó kolhozoknak és szovhozoknak teljes mértékben fedezniök kell a hűs- és a tejszükségletet, utói kell érniök és meg kell előzníök az Amerikai Egyesült Államokat az állattenyésztési termékek egy lakosra eső termelésében. Legközelebbi feladatunk, hogy országunkban átlag legalább 75 mázsa húst termeljünk 100 hektár szántóföldre számítva és 16 mázsát egyéb mezőgazdasági terület 100 hektárjára számítva. Minden lehetőségünk megvan ahhoz, hogy ezt a színvonalat az összes kolhozban és szovhozban elérjük. Természetes, hogy ezek az átlagos mutatók az egész országra vonatkoznak. Az OSZSZSZK számos területének.. Ukrajnának, Belorussziának, Litvániának, Lettországnak, Észtországnak és Moldáviának sokkal több húst és tejet kell és lehet termelnie 100 hektár szántóföldre és egyéb mezőgazdasági területre számítva. Elvtársak 1 Mondottam már, milyen szerepük volt a szűzföldeknek a gabonatermelés növelésében. Ezzel azonban csak az első feladatot oldottuk meg, a szűzföldeken folyó növénytermesztés fejlesztésének csak az első szakaszát tettük meg. Tovább kell mennünk, a szűzföldeken nem fejlődhet a gazdálkodás egyoldalúan, mint gabonatermelés. Most az a feladatunk, hogy éppoly szívósan és erélyesen, már a gabonagazdálkodás alapján hozzálássunk az állatenyésztési termelés fejlesztéséhez. Ez lesz a szűzföldek kihasználásának a második szakasza. A szűzföldeken folyó jól megszervezett állattenyésztési nagyüzemi termelés lesz az egyik jelentős forrása a hús-, tej- és zsiradéktermelés növelésének, ami lehetővé teszi a fogyasztás teljesebb mérvű kielégítését. A szűzföldek népünknek sok milliárd pud gabonát adtak, most a gabonán kívül sok millió tonna húst, tejet és más állattenyésztési terméket is kell adnlok. A mezőgazdaság fejlesztésének megbízható alapját képezik a kukorica, a hüvelyesek és a cukorrépa. Ha megtanuljuk, hogy mindenütt nagy termést érjünk el e növényekből, akkor bármilyen meghatározott mennyiségű húst, tejet és egyéb terméket termelhetünk. Fontos feladat áll előttünk — a városok és Ipari központok lakosságának friss tejjel és tejtermékekkel, kiváló minőségű burgonyával és zöldséggel a legszélesebb választékban való ellátása. Ismeretes, hogy a közelmúltban hazánkban sok szó esett a városok környékén létesítendő zöldség- és tejtermelésről, de gyakorlatilag a haladás csak lassú volt. Most a Központi Bizottság és a kormány megtalálta a lakosság szükségleteinek e termékekkel való kielégítése gyors megoldásának legésszerűbb útját. A párt a városok és ipari központok környékén szakosított szovhozok létesítésének széleskörű programját valósítja meg. Még céltudatosabban és szívósabban kell megoldani ezt a feladatot, hogy a lakosság friss tej-, burgonya- és zöldségszükségletét teljesen kielégítse e városok és ipari központok környékén fekvő szakosított szovhozok és kolhozok termelése. Az állam érdeke megköveteli, hogy minél gyorsabban növekedjék a gyapottermelés A hétéves terv hátralevő éveiben csaknem 50 százalékkal kell növelni a nyers gyapot termelését. Fontos, hogy kibővítsük a gyapotcserje ültetését s a leggyorsabban kiterjesszük az öntözött területeket Közép-Ázsiában. Ugyanakkor igen fontos feladat marad a hozamok növelése, az öntözött földek jobb kihasználásával és a gyapotcserje gondozásának gépesítésével. Az üzbég, tádzsik, turkmén, kirgiz, kazah, azerbajdzsan és örmény köztársaságok gyapottermő területei ma két feladat előtt állnak: a gyapotnak mint fő növénynek magas hozamait kell biztosítani és jól fejlett állattenyésztési termeléssel kell rendelkezni. A gyapottermő területeken több gyapotot kell termelni az ipar részére, de emellett gondoskodni kell a takarmányalap létesítéséről is az állatenyésztési termelés számára és gondoskodni a lakosság hússal, tejjel és egyéb készítményekkel való ellátásáról. Ehhez alaposan tanulmányozni kell a vetésforgókat, hogy a gyapottermelésen kívül a takarmánytermesztés is növekedjék A takarmányalap felépítését mindenekelőtt úgy lehet teljesíteni, hogy az öntözött területeken meghonosítják a kukorica vetését és növelni fogják a lucerna s a cukorrépa hozamalt. ' Minden kolhoznak és szovhoznak a legközelebbi években hektáronként legalább 25 mázsa gyapothozamot kell elérnie így azután országunk az eddigi területekről több mint egymillió tonna nyersgyapottal többet nyer25 mázsa olyan hozam, amilyet átlagos kolhozok érnek el, míg számos fejlett gazdaság hektáronként 40, sőt több mázsa nyersgyapotot Is elér. A cukorrépa, napraforgó, len, kender, burgonya, zöldség, szőlő, tea és más termények termesztésében is nagy gondot kell fordítanunk a hektárhozamok növelésére és a fokozottabb gépesítésre. Ez az út vezet a ráfordított munka mennyiségének csökkentéséhez és az olcsóbb termeléshez. Elvtársak I Feladataink a mezőgazdaságban a kommunizmus építésének létérdekeiből következnek. Mi abból indulunk kl, hogy a mezőgazdaság fejlesztése a nép életszínvonala állandó emelésének egyik fő feltétele. A párt 20 évre kitűzi a mezőgazdaság fejlesztésének távlatát. Feladatunkká teszi, hogy nagyon lényegesen növeljük a szemes termények, a hús, a tej és más mezőgazdasági ter(Folytatás a 11. oldalon) ÚJ SZŐ 10 * 1961. október 18.