Új Szó, 1961. október (14. évfolyam, 273-302.szám)

1961-10-18 / 290. szám, szerda

Jelentés az SZKP Központi Bizottságának tevékenységéről (Folytatás a 10. oldalról) mékek termelését. E cél elérése érdekében a mezőgazdaság valamennyi ágában fokoznunk kell a munka termelékenységét. Tanúsítsunk munkahősiességet, érjünk el magas szervezettségi szinvonalat a termelésben, korszerű technikával lássuk el a kolhozokat és szovhozokat, használjuk ki jobban a technikát. A munkások, kolhozparasztok, kommunisták és pártonkívüliek, az összes szovjet emberek értsék meg, hogy a hétéves terv teljesítéséért folytatott küzdelemben ma rakják le a nagy terv eredményes teljesítésének alapjait. A hétéves terv teljesítésével szilárd alapot termetünk, mely lehetővé teszi, hogy a mezőgazdaság fejlesztésében is egyre nagyobb emelkedést érjünk el. A mezőgazdasági termelés további növelése az egész párt, az egész nép ügye. Ez a kommunizmus frontvonala, melyet a szovjet rendszer egész erejével rohammal be kell vennünk. A nép életszínvonalának emelése. A tudomány, az iskola, az iro. dalom és a művészet felvirágzása Elvtársak 1 Pártunk a nép életszínvonalának emelésében, a szovjet emberek anyagi és szellemi igényeinek növelésében és egyre jobb kielégítésében látja tevékenységének értelmét. Hazánk szocialista rendszere ma olyan fejlettségi fokot ért el, hogy teljes nagyságában kibontakozik valamennyi lehetősége. A szocializmus fölénye a gazdasági fejlődés ütemében egyre jobban érezteti haiását, mind az anyagi termelés, mind a fogyasztás terén. A szocializmusban minél nagyobb a nemzeti jövedelem, annál magasabb a nép életszínvonala. A Szovjetunio nemzeti jövedelmének háromnegyed részét a dolgozók személyi szükségletének kielégítésére fordítja. A Szovjetunió nemzeti jövedelme 1960-ban 1955-höz képest több ni i n t másfélszerte, a legutóbbi tíz évben pedig az egy lakosra jutó nemzeti jövedelme 2,2-szerte növekedett. A Szovjetunióban sokkal gyorsabban növekszik az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem, mint a legfejlettebb tőkés országokban. A nemzeti jövedelem növekedése alapján a munkásoknak és alkalmazottaknak egy dolgozóra átszámított reálbére az elmúlt öt évben 27 százalékkal, a kolhozparasztok jövedelme pedig 33 százalékkal növekedett. A hétéves tervben 40 százalékkal fog növekedni a munkások, alkalmazottak és kolhozparasztok reáljövedelme. Ma az a feladatunk, hogy túlszárnyaljuk a legfejlettebb tőkés országok életszínvonalát. Ľ feladat kitűzésekor persze azokra a területekre gondolunk, amelyeken hazánknak valóban el kell érnie és meg kell előznie a tőkés államokat. A Szovjetunió ugyanis több mutatóban már vitathatatlanul fölénybe jutott a legfejlettebb tőkés országokkal szemben. A díjtalan oktatás, a díjtalan egészségügyi szolgálat, a munkanélküliség megszüntetése és a szocializmus nyújtotta, számos további előny már régóta megszokott jelenség, magától értetődő dolog a szovjet emberek számára. Pedig elvtársak, óriási vívmányok ezek, melyekre népünk méltán büszke. Ebben már régen megelőztük a tőkés országokat. A tőkés országok munkásosztályának még nagy erőfeszítést kell tennie, hosszú küzdelmet kell vívnia, hogy ilyen vívmányokat érjen el. A Szovjetunióban állandóan növekszik a lakosság fogyasztása Az állami és szövetkezeti kereskedelem kiskereskedelmi áruforgalma 1960-ban 1955-hez képest több mint másfélszerte növekedett. Az áruforgalom növekedésének üteme a hétéves terv első három éveben túlszárnyalta az ellenőrző számokat. A szovjet emberek egyre több húst, tejet és tejterméket, cukrot fogyasztanak, növekszik a ruha, a cipó, a bútor, kulturális cikkek és napi szükségleti cikkek eladása. Ennek ellenére még mindig nem elégítjük ki teljes mertékbe a lakosság keresletét. Bizonyos árucikkek hiánya a boltokban komoly bírálat munkánkkal szemben. Hogy kielégítsük a lakosság növekvő szükségleteit, a párt és kormány határozatot hozott a közszükségleti cikkek gyártásának növeléséről. Most már itt az ideje, hogy az áru minőségének lényeges megjavításával foglalkozzunk. Az üzletekben gyakran nincs megfelelő nagy választék, viszont a raktárakat zsúfolásig megtölti az úgynevezett heverő áru. Milyen ez az áru? Rossz minőségű árucikkek ezek, melynek a vevő hátat fordít. A cipökeresletet például nem elégítjük ki teljesen, viszont a kereskedelmi hálózatban több mint másfél milliárd rubel értékű áru halmozódik. Nézzük a ruhák minőségét. Mindenki azt mondja, hogy a szovjet anyagok nagyon jók. Viszont panaszkodnak a ruhák és kabátok szabására, kidolgozására. Nálunk jó anyagból gyakran rossz árut gyártanak, és azután feleslegesen pazaroljak az anyagi eszközüket a hibák és a selejt kiküszöbölésére, egyszóval rájuk illik az a régi közmondás, hogy Klára néni nappal varr, éjjel fejt. ^ . Meddig fognak még egyes gazdasági dolgozóink úgy dolgozni? Meg kell javítanunk a könnyűipari vállalatok munkáját és biztosítanunk kell a közszükségleti cikkek jó minőségét, ugyanakkor tetszetős, elsöüsztályú kivitelezését is. A nép életénsk megjavításáért folytatott küzdelemben a part nagy figyelmet szentel a népjólét növekedésére kiható kérdéseknek. Befejezzük munkások és alkalmazottak új bérrendszerének meghonosítását, emeljük a berek minimális színvonalát. Öt év alatt mintegy 4 milliárd rubelt fordítottunk béremelésre. Ugyanakkor megszüntettük az egyenetlenséget, egyes alkalmazott csoportok munkadíjazásában. jelenleg körülbelül 40 millió szemelyt díjazunk új módon. A legközelebbi években az egész népgazdaságban bevezetjük az uj dílazási módot. Számos értelmiségi csoport fizetését fogjuk növelni, például a tanítókét es az orvosokét. A hétéves terv hátralévő eveiben 50—60 rubelre növeljük a bérminimumot. Növekszik az átlagkeresetű munkások és alkalmazottak bére és fizetése. Az adóeltörlési intézkedések alapján érzékenyen gyarapszik a dolgozók bére. 1960. október 1-vel megkezdtük az adók eltörlését. Az így nyert pótlék egész évre átszámítva már 360 millió rubelt tett ki. A folyó évi október 1-vel megkezdődött második szakasz befejezése után a dolgozók egy évre számítva további 400 millió rubelhez jutnak. 19^5 végén lakosságunk már semmiféle adót nem fog fizetni. Az adók eltörlése a szovjet nép nagyszerű szocialista vívmánya. 1960-ban valamennyi munkás és alkalmazott áttért a 7 és 6 órás munkaidőre. így a munkahét 6 és tel órával lerövidült, ugyanakkora a munkaidő lerövidülése mellett a bérek megmaradtak, sót emelkedtek is. A legközelebbi években be akarjuk vezetni a ma még napi 7 órát dolgozó munkások és alkalmazottak 40 órás munkahetét. A béremelésnek, a munkanap, a munkahét lerövidítésének a munkatermelékenység emelkedésével párhuzamosan kell megvalósulnia. Minél nagyobb a munka termelékenysége, annál nagyobb lehetőségei vannak a társadalomnak a nép életszínvonalának emelésére. Feladhatatlan elvünk: minden egyén a társadalomnak és a társadalom minden egyénnek. Az utóbbi időben fontos intézkedéseket tettünk a járadékbiztosítás megjavítására. Az öregségi járadékok átlaga több mint kétszeresére növekedett. Felemeltük a rokkantjáraclé• kokat és a családfenntartó elvesztése esetén folyósított járadékokat. A járadékok kifizetésére fordított állami kiadások az 1955. évi 3 milliárdról 1961-ben 7 milliárd 62U millió rubelre növekedtek. 1963-ban újra emeljük a minimális járadékokat. A kolhozgazdaság szilárdulásának megfelelően egyre nagyobb méretekben megvalósítjuk a kolhozparasztok járadékbiztosítását. A Szovjetunióban valóban elképesztő arányokat öltött a lakásépítés. Én azt mondanám, hogy az építkezési daru lett a mi jelképünk. Eredményesen teljesítettük az 1956 —1960. évekre előirányzott állami lakásépítési programot. A legutóbbi öt évben több házat építettünk, mint az előző 15 évben. Képzeljék el csak, elvtársak, hogy mintegy 50 millió ember, tehát lakosságunknak majdnem egynegyede új lakást kapott! A Szovjetunió világviszonylatban első helyen áll a lakásépítés nagyságában és ütemében. Hazánkban az utóbbi években ezer lakosra számítva kétszer annyi lakás épül mint az USÁ-ban és Franciaországban, s több mint kétszer annyi mint Angliában és Olaszországban. Mégsincs elegendő lakásunk, és a lakáskérdés továbbra is nagyon égető kérdés. A Szovjetunió városi lakosságának számbeli gyarapodása az utóbbi években jóval nagyobb a feltételezettnél. A hétéves terv végén a városi lakosság mintegy 15 millióval lesz nagyobb a feltételezettnél. Ez azt jelenti, hogy még több lakás kell. A Központi Bizottság és a szovjet kormány intézkedéseket foganatosít a lakásépítés megjavítására. A hétéves terv hátralevő 4 évében mintegy 400 millió négyzetméter lakóterületet kell beépítenünk, tehát 1,6-szerte többet mint a negyedik és az ötödik ötéves tervben együttvéve. Több mint 4 millió ház épül vidéken. Rendkívül nagy figyelmet érdeméi a falusi lakásépítés kérdése is. Az utóbbi években a falvakban jobb lakóhazakat, szép iskolákat, klubokat, kórházakat és üzleteket építenek. A falusi építés azonban gyakran nem veszi tekintetbe a gazdaságfejlesztési távlatokat és az életszínvonal emelkedését. A falvak kellő szociális és kulturális intézmények nélküli, összefüggéstelen építkezést folytatnak, bár nagy anyagi eszközöket ruháznak be az építkezésbe. Fontos dolog, hogy a vidékeken, különösen a szüzföldi szovhozokban városi típusú lakótelepekként épüljenek ki az új települések. Sokat építünk. Ám komolyan gonclolkodoba ejt bennünket a dolog másik része is: a gyorsasag hevében néha nem teljesen befejezett házakat adunk át rendeltetésének és ez boszszantja a dolgozókat, még hozzá jogosan! El kell ítélnünk a lakasépítés selejlgyártoit, a nyilvánosság bevonásával a legszigorúbb rendet kell bevezetnünk a lakáskiutalásba, s mindenekelőtt azok számára kell biztositanunk lakást, akiknek erre égetően szükségük van. A Szovjetunióban az állam vállalta a gondoskodást a dolgozók egészségvédelméről. Az a tény, hogy a lakosság halandósága a Szovjetunióban világviszonylatban a legkisebb és az életkor egyre hosszabbodik, ékesszólóan bizonyítja, hogyan teljesítjük ezt a magasztos feladatot. A jövőben tovább kell javítanunk az egészségügyi szolgálatot, fejleszteni kell a testnevelést és sportot, több kórházat, szanatóriumot, polikllnikát és egyéb gyógyintézményt kell építenünk, különösen a vidéken és a keleti országrészekben. A mindennapi létszükséglet biztosítása nem kicsiség, nem másodrendű dolog. Az emberek elégedettsége, munkájuk termelékenysége sokban az ember életmódjától, az embernek nyújtott szolgálatok kultúrájától függ. Az életszínvonal emelésének útja a korszerű technikával ellátott nagy teljesítményű üzletek, éttermek, kombinátok, kommunális szolpálatok, közétkeztetési nagyüzemek létesítése. Pártunk politikáját a kommunizmus nagy eszméje hatja át: mindent az emberért, mindent az ember javára! Csak közvetlen béremeléssel és árleszállítással oldjuk meg a dolgozók életszínvonalának további emelését? Természetesen a bérek még sokiág alapvető formáját fogják képezni annak, hogyan tegyük anyagilag érdekeltté a dolgozókat a , társadalmi termelésben. A szovjet ember egyidejűleg társadalmi alapokból kapja az anyagi és kulturális javak egyre nagyobb részét. A dolgozók szükségleteinek aránytalanul nagyobb részét ma már a társadalmi alapok képezik. A lakosság társadalmi alapokból történő kifizetései és engedményei 1940-ben 4 milliárd 200 millió rubelt, 1960-ban már 24 és fél milliárd rubelt tettek ki. A hétéves tervben — tekintettel a közbeeső módosításokra — 1965-ben 40 milliárd rubelra gyarapodnak a társadalmi fogyasztási alapok. Ma több mint 20 millió nyugdíjas kap járadékot, mintegy 4 millió főiskolai, középiskolai és szakiskolai diák kap állami ösztöndíjat ezekből az alapokból és lakik államköltségen lnternátusokban, több mint 600 ezer bennlakásos diákot látnak el lényegében állami eszközökből. Több mint 7 millió munkás, kolhozparaszt és alkalmazott, valamint gyermekeik pihennek és gyógykezeltetik magukat évente a szociális biztosítás és a kolhozok anyagi eszközeiből a szanatóriumokban, üdülőhelyeken és pionírtáborokban. Mintegy 7 millió anya élvez állami segélyt. Láthatják tehát, mit jelentenek a társadalmi alapok! Elvtársak! Méltán büszkék vagyunk rá, hogy a szovjet társadalom lett a világ legműveltebb társadalma, hogy a szovjet tudomány vezetu szerepet vívott ki a legfontosabb tudományágakban. Amikor a Föld első mesterséges bolygója megkerülte bolygónkat, az USÁ-ban különbizottságot létesítettek az iskolaügy felülvizsgálására. A bizottság összehasonlította az iskolák helyzetét az USÁ-ban és a Szovjetunióban és a szovjet iskolarendszernek kedvező következtetésre jutott. Pártunk épp ebben az időben kezdte átszervezni az iskolarendszert, hogy az iskola a tudományok alapjait illetően még biztosabb tudást nyújtson a tanulóknak és még közelebb kerüljön az élethez. Az iskolarendszer átszervezésében szerzett tapasztalatok igazolták, hogy pártunk idejében foganatosított indokolt intézkedéseket. Megszilárdult az iskola kapcsolata az élettel és a termeléssel, megjavult a tanulók munkára nevelése. A középiskolások eredményesen dolgoznak a népgazdaságban. Évről évre növekszik a munkás- és falusi ifjúság iskoláinak száma és a fiatalok százezrei tanulnak foglalkozásuk megszakítása nélkül. Nagy munkát végeztünk. Ám az iskolarendszer átszervezésében mégis előfordulnak a bürokratikus eljárás esetei. Nem minden iskolaügyi dolgozó értette meg a politechnikai nevelés feladatait. Hazánkban új iskolatípus alakult ki — bennlakásos iskolák, valamint iskolák és csoportok napköziotthonnal. A népnek általában tetszenek. A bennlakásos iskolákban, valamint a napköziotthonos iskolákban és csoportokban mintegy másfél millió diák-tanul. 1965-ben csak a bennlakásos iskolákban 2 millió gyermek fog tanulni. A Szovjetunió bevezette a kötelező 8 éves általános oktatást és megteremtette a feltételeket arra, hogy mindenki, aki akar, teljes középiskolai végzettséget nyerhessen el. Az iskolaügy további feladata az általános középiskolai oktatás bevezetése. A kommunista társadalom emberének nevelése újabb magas követelményeket támaszt az iskolával szemben. Az iskolának lépést kell tartania a korszerű tudomány és termelés gyors fejlődésével. Ki kell bővíteni a pedagógus káderek képzését, hogy minden iskolát elegendő pedagógussal láthassunk el. Az egész népnek figyelemmel és tisztelettel kell körülvennie a tanítókat. A vállalatok és kolhozok kötelessége, hogy támogassák az iskola átszervezését, és a tanulókat a tudás és a kellő szakismeret megszerzésében. Több iskolát kell építenünk, s meg kell szűnnie a váltott műszakokban folyó oktatásnak. Ez nagy feladat, ha számba vesszük, hogy 1965-ben mintegy 43 millió gyermek fog tanulni iskolákban. Az iskolarendszer átszervezésével szoros összefüggésben fejlődik a főiskolai, a középfokú és az általános szakoktatás is. Mint tudjuk, itt is az volt a feladatunk, hogy közelebb vigyük az oktatást az élethez, a termeléshez. Az idén a főiskolákra beiratkozott rendes hallgatóknak több mint a fele gyakorlattal rendelkezik. Az utóbbi 5 évben az esti és levelező tagozatokon körülbelül másfél millió szakember végezte el a főiskolát. .A Szovjetunióban körülbelül háromszor annyi mérnök kerül ki az iskolából, mint az Amerikai Egyesült Államokban, és iskoláink együttvéve több mint 20 millió szellemi munkást képeznek ki. E nyilvánosságra hozott számadatok teljesen megzavarták a szocializmus ellenfeleit, akik gyakran elmaradottnak és kulturálatlannak bélyegeztek társadalmukat. Most fáj nekik, hogy meg kell másítaniuk előbbi állításaikat és ezért elég gyakran gyalázatos koholmányokra vetemednek. így például kitalálták és terjesztik azt az esztelenséget, hogy minél több lesz a művelt ember a Szovjetunióban, annál nagyobb a remény arra, hogy a szovjet emberek elfordulnak a kommunizmustól. Mit válaszolhatunk a kapitalizmus ideológusainak? Követeljék kormányaiktól, hogy nagyobb eszközöket fordítsanak a nép művelésére. Hisz ha az ő logikájukat követnénk, akkor ebből az következnék, hogy minél műveltebb lenne a társadalom, annál jobban ragaszkodnék a kapitalizmushoz. E dajkamesékben azonban ma már még költőik sem hisznek. A kommunizmus mindenkinek tudást ad, a nép tudásából, magas kultúrájából meríti erejét és biztonságérzetét, lehetővé téve, eredményes előrehaladását. Ez szembetűnően bizonyítja a szovjet tudomány felvirágzását. Több mint 350 ezer tudományos dolgozónk van. Hazánkban mintegy 4000 tudományos intézmény működik, s ami különösen jellemző, a legutóbbi 5—6 év alatt feltűnően megnövekedett a szövetségi köztársaságok tudományos intézeteinek a száma. A Tudományos Akadémia szibériai fiókintézete óriási szerepet játszik a keleti országrészekben folyó tudományos kutatás fejlesztésében. A szovjet tudósok becsülettel teljesítik kö-' telességüket hazájuk iránt. Közismertek tudósaink sikerei a fizika, a matematika, a kibernetika fejlesztésében, gyors számológépek szerkesztésében, a láncreakciók vegyi elméletének kidolgozásában, a polimerek kémiájában, az élettanban, a legnagyobb hasznos ásványi lelőhelyek felfedezésében és kutatásában, az automatika és a telemechanika, a rádiótechnika és elektronika fejlesztésében, a kohászatban, a gépiparban és más tudomá-. nyos ágakban. Sok sikert aratnak a társadalomtudományok terén működő szovjet tudosok. A szovjet tudósok széles fronton dolgoznak korunk egyik legfontosabb problémájának szakaszán — az Irányított termonukleáris reakció megvalósításán. Világszerte elismerték a szovjet emberek munkáját és nemzetközi együttműködésüket. A termonukleáris kutatás továbbfejlesztése hazánkban hozzájárult az egész emberiség javát szolgáló termonukleáris energia békés felhasználásának mielőbbi megoldásához. A világűr meghódításában elért tudományos sikereink nagyszerű korszakot nyitottak az emberiség tudományos ismereteinek gyarapításában. A Szovjetunió a világon elsőként bocsátotta fel a Föld mesterséges bolygóját. A szovjet szputnyik-űrra-. kéták elsőkként küzdötték le a Föld vonzóerejét és jutottak el a bolygóközi pályára. Elsőként sikerült feljuttatnunk a Holdra államunk felségjeleit és lefényképezni a Hold túlsó oldalát. Elsőként merték elhagyni bölcsőnket, az anyaföldet és végeztek diadalmas repülőútat a világűrben Jurij Alekszejevics Gagarin és Germán Sztyepanovics Tyitov, szovjet állampolgárok, a XXII. pártkongreszszus küldöttei. Hogy is ne lennénk büszkék a szovjet tudó-; mány nagy vívmányaira! Engedjék meg, elvtársak, hogy e magas szónoki emelvényről szívből köszönetet mondjak a szovjet tudósoknak és új, nagy alkotó győzelmeket kívánjak nekik a szovjet haza dicsőségére, a kommunizmus győzelme nevében. A Szovjetunió világürsikerei arra késztették a tőkés világot, hogy más szemmel nézze a szocialista társadalom sikereit, a Szovjetunió tudományos és ipari fejlődését. Chester Bowles, amerikai államférfi például kijelentette, hogy az első szovjet szputnyik felbocsátása előtt senki sem vonta kétségbe Amerika ipari, katonai és tudományos fölényét. S hirtelen feltűnt a Föld körül repülő szputnyik, és emberniilliók kezdték kérdezni egymástól: vajon nem a kommunizmus van mégis csak hivatva a győzelemre?" De igen, Bowles úr, a kommunizmus vau hivatva a győzelemre! Sot, még az önök híve, Werner von Braun német rakétaszakértő, aki ma az USÁ-ban dolgozik, is így válaszol erre a kérdésre: „Az oroszok filozófiájuk alapján olyan rendszert teremtettek, mely biztosítja sikereiket. Sajnos, a mi rendszerünk nem teszi lehetővé az Oroszországéhoz hasonló sikerek elérését." Meg kell hagyni, jól mondta ezt, elvtársak. Ma, amikor hazánk valóra váltja a kommunizmus építésének nagyszerű terveit, uj, még nagyszerűbb feladatok várnak a szovjet tudományra. Még céltudatosabban kell folytatni a tudományos kutatást, még szélesebbre kell tárni a tudomány ajtaját a fiatal erők előtt. A feladat így hangzik: vezető helyet kell elfoglalnuuk a világon a tudomány és a technika valamennyi fo irányzatában! Elvtársak! A szovjet irodalom és művészet eszmei tartalmának gazdagságával állandó nagy tekintélyt vívott ki magának az egész világon. Nagy elismerés érte a szovjet írók, zeneszerzők, festők, film- és színművészeti dolgozók művészi tudását. Az utóbbi években új irodalmi és művészeti alkotások születtek, melyek híven és jellegzetesen ábrázolják^ a szocialista társadalmat. Óriási jelentősége van művészetünk sikereinek és hagyományainak, lontos szakaszt képeznek az emberiség művészi fejlődésében. Pártunk tapasztalatai Igazolták, hogy csak a szocializmusban jöhetnek létre a szabad művészi alkotás felvirágzásában, a kulturális értékek alkotásában a nagy tömegek aktív szerepének legkedvezőbb feltételei. A szovjet művészet az egész emberiség szellemi kincsesházát gazdagítja és egyengeti a kommunista kultúra győzelmének útját. (Folytatás a 12. oldalon] ÚJ SZÖ 11 * 1901 október 16.