Új Szó, 1961. október (14. évfolyam, 273-302.szám)

1961-10-18 / 290. szám, szerda

Jelentés az SZKP Központi Bizottságának tevékenységéről (Folytatás a 8. oldalról.) a kőolajhulladék gázaival? Az utóbbi három esztendőben több mint 30 milliárd köbméter gáz ment veszendőbe, égett el as olajmezők örök fáklyáiban anélkül, hogy barmi hasznát vették volna. Hogy megértsék, mennyibe kerül az államnak az efféle tékozlás, elég annyit mondanom, hogy az elfecsérelt földgázmenynyiség Moszkva, Leningrád, Kijev, Minszk és Magnyitogorszk egy évi szükségletét fedezte volna s a veszendőbe ment olajhulladék-gázból kb. egymillió tonna szintetikus kaucsukot állíthattunk volna elö. A termelés minden szakaszán meg kell szigorítani a pénzügyi ellenőrzést. Állami politikánk vezérelve az legyen, hogy takarékoskodjunk nagyban és kicsiben és célszerűen kihasználjuk természeti kincseinket és anyagi javainkat. Alapjában meg kell javítani a tervezés gyakorlatát. Hangsúlyoznunk kell, hogy a tervező szervek gyakran hibákba és tévedésekbe esnek a termelés mennyiségének megállapításakor. A termelési tervek nem felelnek meg mindig az anyagi és műszaki ellátás és kooperatív szállítások terveinek, az építkezési tervek nem állnak összhangban a pénzügyi és anyagi alapokkal, a gépi berendezések szállítási terveivel. Minden gazdaságnak bizonyos tartalékokra van szüksége. Nem lehet máról holnapra tervezni. Most minden feltételünk megvan ahhoz, hogy az üzemekben biztosítsuk a szükséges anyagi forgóeszközüket. Ezelőtt ez nehézségekbe ütközött, hisz egy gazdasági körzetben tucatnyi minisztérium gazdálkodott, s mindegyikük buzgón kitűzte saját határcövekeit. Most eltávolítottuk ezeket a határköveket. A gazdasági körzet egyben gazdasági egység is, irányítója a népgazdasági tanács, amelynek kellő mértékben biztosítania kell vállalatai és építkezései számára mind a termelési célokat, mind a karbantartást szolgálo anyagi eszközöket. Fokozni kell a párt- és gazdasági szervek felelősségét, a párt és a kormány határozatainak és irányelveinek teljesítéséért, az apparátus minden szakaszon fokozni kell a partés állami fegyelmet. A tervgazdaságban nem tűrhető semmiféle önkény és fegyelmezetlenség. Számos népgazdasági tanács, például a dnyepropetrovszki, brjanszki és az Üzbég Köztársaság tanácsa „saját" gazdasági körzeteik számára túllépték egyes anyagfajták és gépi berendezések előirányzott keretét, s ez más gazdasági körzeteknek szánt tervszerű szállítások' rovására ment. így járnak el azok, akik ahhoz az elvhez igazodnak : „Miért ne segítenék barátomon?" Szigorúan meg kell büntetni azokat az elvtelen gazdasági vezetőket, akik hajlandók „segíteni" a helyi vezetőségeket az állam rovására, és önkényesen megszegik a párt- és az állami fegyelmet. Feladatunk lényegesen fokozni a termelést szervezésének megjavításával, az élenjáró dolgozók tapasztalatainak nagyarányú bevezetésével az ipar és az építészet valamennyi ágazatában. Határozottan meg kell honosítani a legjobb tapasztalatokat, szívósan az élenjáró vállalatok színvonalára kell emelni a lemaradó és az úgynevezett átlagos vállalatokat. Pompás sikereket ért el iparunk, építészetünk és közlekedésünk a hős szovjet munkásosztály a mérnökök, technikusok, konstruktőrök és tudósok áldozatkész munkájával. E tapasztalatok és ismeretek alapján a politikai és munkaaktivitás segítségével teljesítjük a kommunizmus építésének azon nagy feladatait, amelyeket a XXII. kongresszus tűz elénk. A magasan fejlett mezőgazdaság a kommunizmus építésének nélkülözhetetlen feltétele, A szűzföldek termővététele a szovjet nép óriási győzelme Elvtársak! A párt rendkívüli figyelmet szen telt a mezőgazdaság fejlesztésének abban az időszakban, amelyre e beszámoló vonatkozik. Ez érthető. A háború következtében, valamint a kolhozok és szovhozok Irányításában elkövetett hibák és fogyatékosságok folytán a mezőgazdaság nehéz helyzetbe került. A párt előtt sürgős, létfontosságú feladat állott — rövid idő alatt kellett leküzdeni a mezőgazdaság lemaradását, fedezni a nép élelmiszer- és ipari cikk szükségleteit, valamint a mezőgazdasági nyersanyagszükségleteket. Az 1953 szeptemberi plenáris ülésén és a KB többi plenárius ülésein feltártuk a mezőgazdaság irányításában levő hibák és fogyatékosságok gyökereit, kidolgoztuk a mezőgazdaság fellendítésének sokoldalú programját. A XX. kongresszus egyhangúlag jóváhagyta a megtett lépéseket és a Központi Bizottság feladatává tette, hogy lankadatlan eréllyel harcoljon a gabonafélék, az ipari növények, a hús, a tej és más termékek termelésének gyors növeléséért. Ezekben az években igen fontos intézkedések valósulnak meg a mezőgazdaságban, amelyek már igen nagy hatást gyakoroltak és fognak továbbra is gyakorolni a kommunizmus felépítésére. A párt az egész nép tevékeny részvételével sikeresen megoldotta a mezőgazdaság fejlesztésének számos alapvető kérdését: — Megszilárdult a kolhozok és szovhozok anyagi-műszaki alapja. Az 1956—1960-as években az előző öt évhez viszonyítva a mezőgazdaságba fektetett beruházások 13,9 milliárdról 27,2 milliárd rubelre növekedtek, vagyis csaknem megkétszereződtek. A mezőgazdaság 747 000 traktort kapott az előző öl év 427 000 traktorával szemben és számos más gépet; — átszerveztük a gép- és traktorállomásokat, ami lehetővé tette, hogy egy kézben összpontosuljon a föld és a gépek s lehetővé vált a mezőgazdasági termelőerők jobb kihasználása feltételeinek megteremtése; — óriási kiterjedésű szűzföldeket és hosszú eveken át parlagon heverő földeket lettünk termővé. Ezen az alapon döntő sikereket értünk el a gabonafélék termelésének növeléseiben és megteremtettük a feltételeket az állattenyésztési termelés gyorsabb fokozására; — növeltük a szovhozok termelését a kommunizmus építése során. Hét év alatt több mint 3000 új szovhozt létesítettünk, úgyhogy most összesen mintegy 8000 szovhozunk van. Számos, szovhoz valóban mintaüzem, magast'okúan termelékeny gazdaság, a mezőgazdasági termelés szocialista megszervezésének példaképe. A szovhozok vetésterülete 15 millió hektárról 80 millióra növekedett és a szovhozok részaránya a gabonafélék felvásárlásában 43 százalékot, a húsnál 28 százalékot, a tejnél 32 százalékot és a gyapjúnál 31 százalékot tett ki; — a tervezés új módszerét vezettük be, amely az állami irányítás és a tömegek alkotó kezdeményezése sokoldalú fejlesztésével való egybekapcsolásának elvén alapul. Ez a módszer növelte a vidéki dolgozók aktivitását, a kolhozok és a helyi szervek felelősségét a föld és a gépek jobb kihasználásáért; — felújítottuk a kolhozparasztoknak, a szovhozmunkásoknak és szakembereknek a mezőgazdasági termelés növelésében való anyagi érdekeltsége lenini elvét. Az állam a kötelező beadásról áttért a termények felvásárlására, jelentősen növelte a felvásárlási árakat, leszállította a vidéki termelésre szánt áruk árait; — a kolhozokat és szovhozokat vezető káderekkel és szakemberekkel erősítettük meg. A párt fölhívására sok százezer kommunista és pártonkívtU men. a falvakra dolgozni. Ezek a pártunk által foganatosított fo intézkedések, melyek valóban forradalmi jelentőséggel bírtak a mezőgazdaság fellendítése, az egész szocialista gazdaság fejlesztése szempontjából. Az elmúlt 5 évben az egész mezőgazdasági termelés az előző öt évhez viszonyítva 43 százalékkal növekedett. Lényegesen fokozódott a gabonafélék, a hus, a tej és más mezőgazdasági termények termelése. A társadalmi termelés fejlődése alapján a kolhozok pénzjövedelrne és oszthatatlan alapja megkétszereződött. A társadalmi gazdálkodás fejlődése a kolhozparasztok emelkedő életszínvonalának alapja lett. Nézzük, ml a helyzet a mezőgazdaság legfontosabb ágazataiban. A Központi Bizottság valamennyi vidéki dolgozó erőfeszítését a gabonatermelésnek, mint a mezőgazdaság fejlesztése alapjának növelésére irányította. A párt bírálta a füves vetésforgó sablonos bevezetését a növénytermesztésben, lépések történtek a legnagyobb hozamú és legértékesebb terményekkel, a búzával és kukoricával bevetett területek nagyságának lényeges bővítésére és a velómagtermelés megjavítására. A párt által megvalósított intézkedések sorában jelentős hely illeti meg a szüzföldek és a hosszú ideje parlagon heverd földek termővé tételét. A Központi Bizottság örömmel jelenti a kongresszusnak, hogy a szüzföldek termővé tételének feladatát sikeresen teljesítették. Kazahsztán, Szibéria, a Volga menti terület az Ural beláthatatlan sztyeppéin és más keleti körzetekben 41,8 millió hektár új földet tettek termővé és állították a nép szolgálatába. A szűzföldek most az ország egész gabonafelvásárlásának több mint 40 százalékát fedezik. A szűzföldek termővé tétele hős népünknek a kommunizmus építésében aratott nagy győzelme — olyan győzelem, amely örökké élni fog! A szűzföldek alapjaiban változtatták meg hazánk számos területének gabona mérlegét. Az olyan történelmi eseményről, aminő gabonatermelésünk növelése a szűzföldek termővé tétele útján, csak a büszkeség és az öröm érzésével beszélhetünk. Míg az új földek termővé tétele előtt e területeken átlagosan egy milliárd 386 millió pud gabonát takarítottunk be évente, az 1956—60-as években már évente átlag 3 milliárd 363 millió pudot takarítottunk be. Lényegesen növekedett a gabonafelvásárlás is. Felsorolok néhány adatol: Az államnak eladott gabona (millió púdban, átlagosan évente) ÜSZSZSZK 1943—1953 1196 1956—1960 1734 Ebből: Altáji kerület Orenburgi terület Omszki terület Novoszibirszki terület Krasznojarszki kerület Ebből: Kazah SZSZK Szűzföld-kerület Celinográdi terület Kusztanai terület Kokcsetavi terület Pavlodari terület Északkazah-terület 49 43 36 26 44 111 63 13 17 12 5 16 245 115 89 80 73 705 508 152 138 93 74 51 tes annak megállapítása, hogy az új földek termővé tételében részt vettek a Szovjetunió valamennyi testvéri köztársaságának nemzetei, főként a mi dicső ifjúságunk, a lenini Komszomol. A párt felhívására a hazafiak százezrei mentek a lakatlan sztyeppekre, hós munkát végeztek es ezzel dicsőségét szereztek nagy hazájuknak. A szűzföldek jelentősége nem ér véget azzal, hogy az ország innen a gabona további milliárdjait kapja. A szüzföldek felhasználásával alapjában átalakulnak óriási területek az ország keleti részében. A sztyeppén nagy szovhozok, telepek alakultak vasútvonanak és országutak szelik át, villanyevezeték húzódik rajta, tudományos intézetek és iskolák épültek. A párt és a (nép az 'ország keleti részében óriási ipari támaszpontot épített ki. A szüzföldek felhasználásával most a keleti területeken óriási gabona és állattenyésztési termelési támaszpontot létesítettünk. A szovjet kelet kincseinek egész komplexuma tehát a kommunizmus építésének nagy művét fogja szolgálni. Ez valóban az ország kommunista megújhodását jelenti. Amikor a p át t a gabonagazdálkodás fejlesztésének problémáját megoldotta, ugyanakkor harcot indított a cukorrépa, a gyapot, a len, a napraforgó, a burgonya, a zöldség, a gyümölcs, a citrusfélék és a tea termelésének növeléséért. Ezen a téren is jelentős sikereket értünk el. A mezőgazdasági termények termelésének növekedését a következő adatok mutatják: 1956-60 százalékban lés 1951—55-teI 1951—1955 1956—1960 szemben Szemesek (millió pud) 5442 7742 142 Cukorrépa cukorgyárak részére (millió tonna) 24,0 45,6 190 Nyersgyapot (1000 tonna) 3388 4365 112 Napraforgó (1000 tonna) 2456 3672 150 Lenrost (1000 tonna) 234 438 .187 Burgonya (millió tonna) 69,5 88,3 127 Zöldség (millió tonna) 11,2 15,1 134 Gyümölcs (1000 tonna) 2100 2905 138 Szőlő (1000 tonna) 1021 1592 156 Tea (1000 tonna) 105,8 134,0 127 A mezőgazdasági termények termelése tehát 5 év alatt jelentősen megnövekedett. Ezzel arányban emelkedett a szemesek és az összes többi mezőgazdasági termény felvásárlása is. Azelőtt az állam mintegy 2 milliárd pud gabonát vásárolt fel, míg az utóbbi években 3, sőt több milliárd pudot. A mezőgazdaság fejlesztésének leghalaszthatatlanabb problémái közé tartoznak és ebben különös helyet foglalnak el az állattenyésztési termelés növelésének kérdései. Ismeretes, hogy ezt a létfontosságú ágazatot még nemrégen is a legnagyobb mértékben elhanyagolták és nagy nehézségek keletkeztek a lakosság élelmiszerellátásában. Öriási erőfeszítésre volt szükség a hosszan tartó lemaradás leküzdésére. Mindenekelőtt pedig növelni kellett a takarmánytermelést. A szűzföldek kihasználása mellett a takarmányalap megerősítésének igen jelentős feltétele volt a kukorica termesztése. A tejes-viaszos silókukorica termesztése kiszélesítette e termény termesztésének határait és lehetővé telte, hogy ez az értékes kultúra hazánknak csaknem valamennyi területére kiterjedjen. 1953-ban 3 485 000 hektárt vetettek be kukoricával, míg ma több mint 26 millió hektáron termelünk kukoricát. A kolhozok és szovhozok több takarmánynövényt kezdtek termelni és erőteljesen fokozódott a silótakarmányok mennyisége. Nagy előrehaladás történt a farmok építése és az állattenyésztési termelésben a sok munkát igénylő feladatok gépesítése terén. És ma? Teljes joggal elmondhatjuk, hogy a közös állattenyésztési termelés fejlesztésében alapvető változások történtek. Nézzük például a marhaállomány növekedését: ez az állomány sokáig egy szinten maradt és csupán az utóbbi néhány évben változott meg lényegesen a helyzet. Hogyan növekedett a marhaállomány a gazdaság különböző kategóriáiban. 1955 1960 milí. darabban 1980 %-ban 1955-tel szemben Szarvasmarha 58,5 . 75,8 129 ebből fejőstehén 27,7 34,8 126 Sertés 34, 58,7 173 Juh 103,3 133,0 129 íme, itt van a szűzföldek ereje I Ezek a mi pártunk politikájának a gyümölcsei! ÖrvendeFontos szem előtt tartani azt, hogy a marhaállomány főként a társadalmi szektorban növekszik. A kolhozok és szovhozok szarvasmarha-állománya a legutóbbi öt év alatt 68 százalékkal, a sertésállomány 150 százalékkal növekedett. A hús, tej és más termékek felvásárlásának növekedése mutatja a legszemléltetőbben az állattenyésztési termelésben végzett munkát. Egy év alatt átlagosan 1956—1960 %-ban felvásárolt (1000 t) az 1951—1955-ös 1951—1955 1956 — 1960 időszakhoz viszonyítva Hús (élősúly) 3 523 6 111 Tej 10 987 22 231 Tojás (millió darab) 2 582 4 841 Gyapjú 190,6 310,6 173 202 187 163 Amint látják, az állattenyésztési termékekfelvásárlása nagyot emelkedett. Főként azt kell hangsúlyoznunk, hogy hazánk számára az állattenyésztési termékek biztosításának döntő erejévé ma a kolhozok és a szovhozok váltak. A húsfelvásárlásban való részesedésük tavaly elérte a 87 százalékot, a tej felvásárlásában a 93 százalékot, ftz pártunk politikájának nagy győzelme, a szocialista gazdasági rendszer győzelme. Elvtársak! A mezőgazdaságban elért sikerek kétségtelenek és jelentősek. Felmerül azonban a kérdés, miért van még hazánkban egyes termékekben hiány, főként a húsban és — bár általában jelentős sikereket érünk el — miért ütközünk nem csekély nehézségekbe a lakosságnak állattenyésztési termékekkel való ellátása terén? Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy a mezőgazdasági termékek termelése még mindig leniarad az ipar fejlődése és a lakosság növekvő szükségletei mögött. Nézzük azokat a változásokat, amelyek országunk életében az utóbbi években bekövetkeztek. Hazánk lakossága jelentősen megszaporodott. Amint már mondottam, a lakosok száma az 1955-ös évhez viszonyítva több mint 20 millió fővel növekedett. Évről évre emelkedik a dolgozók jövedelme. Miután emelkednek a bérek, miután eltöröltük az adókat, nem írunk kl töfflbé kölcsönöket s felemeltük a nyugdíjakat, a lakosság jövedelme 1960-ban az 1955-ös évhez viszonyítva 24 milliárd rubellel nagyobb. A munkás és az alkalmazott természetesen e pénzt nem rejti a harisnyaszárba, hanem árucikkeket és élelmiszereket vásárol rajta. Természetes, hogy ezért a hús, a tej és a vajfogyasztás rohamosan emelkedett. Az állami és szövetkezeti kereskedelmi hálózatban a lakosságnak eladott állattenyésztési termékek mennyisége a következőképp növekedett: 1955 1960 ezer tonnában Hús és húskészítmények 1757, 4158 Tej és teljestejből készült készítmények 1980 8214 Állati zsiradékok 330 613 Mindnyájan örülünk a legértékesebb élelmiszerek fogyasztása ily nagyarányú növekedésének. A párt arra törekszik, hogy a szovjet emberek jobban étkezzenek, hogy emelkedjék a nép életszínvonala. A fogyasztás továbbra is szüntelenül növekedni fog. Ebből azonban az következik, hogy mindig figyelmet kell fordítanunk a mezőgazdaságra és fejlődésének olyan ütemét kell biztosítanunk, hogy a mezőgazdasági termelés mindig megelőzze a keresletet. Egyelőre azonban számos szervezet figyelme a mezőgazdaság Irányában az 1959—1960 as i években lankadt, ami komoly lemaradást okozott főként a hús és a tejtermelés ütemében a hétéves terv feladatai mögött. Ez joggal nyugtalanította a pártot. A KB 1961 januári plenáris ülése élesen bírálta a mezőgazdaság irányításának fogyatékosságait és elítélte az engedékenység és az önelégültség minden megnyilvánulását. A KB plenáris ülésén és az egyes övezetekben tartott konferenciákon behatóan és sokoldalúan megtárgyalták a mezőgazdaság további fejlesztésének feladatait s konkrét intézkedéseket dolgoztak ki a mezőgazdasági termelés növelésére. A szovjet emberek lelkesen támogatják a párt által javasolt intézkedéseket, hittek azok realitásában és hősies munkájukkal sikeresen teljesítik a KB januári plenáris ülésének határozatait. De még csak rövid idő telt el a párt által foganatosított intézkedések még nem nyilvánulhattak meg teljesen a mezőgazdaság helyzetében. Mindaz, amit elvégeztünk és az idén elért eredmények azonban bizonyossá teszik, hogy a mezőgazdasági termelés rövid időn belül rohamosan emelkedni fog. Mit hozott nekünk az 1961-es év? A gabonafélék teljes termése a tavalyihoz viszonyítva növekedett. A gabonafelvásárlás emelkedett. Október 15-ig 3 milliárd 86 millió pud gabonát vásároltunk fel, vagyis 354 millió púddal többet, mint 1960 ugyanazon Időszakában. Az állam az idén mintegy 3 300 UÜÜ millió pud gabonát vásárol fel, ami 450 millió púddal több a tavalyinál. Ez a párt és a nép nagy győzelme. A győzelem annál értékesebb, mert abban az évben értük el, amikor az időjárás nem volt a legkedvezőbb. Mi lette tehát lehetővé a gabonatermelés és felvásárlás színvonalának emelését? Döntő szerepe volt ebben annak a ténynek, hogy a kolhozok és szovhozok a KB plenáris ülése határozatainak megvalósítása során felülvizsgálták a vetésterületek összetételét és a csekély hozamú terményeket nagyobb hozamú terményekkel, elsősorban kukoricával «s hüvelyesekkel helyettesítették, bár meg KPI

1 álla(Folytatás a 10. oldalon.) ÜJ SZO 9 * 1961 jktóbsr 18. 4