Új Szó, 1961. október (14. évfolyam, 273-302.szám)

1961-10-17 / 289. szám, kedd

ÄLIKOTÄ A forradalmak a történelem mozdonyai* — mondotta annak idején Marx. S e szavak igazát azóta már a történelem több évtizedes tapasztalata igazolja. A világ még sohasem láthatott olyan viharos gyorsaságú, célratörő haladást az élet minden területén, mint amilyen azután kezdődött, hogy a forradalom beszakította a leningrádi Téli Palota kapuját. Ettől az időtől kezdve tanultunk meg előre nézni, jobban mondva előrelátni. Az egymást váltó nemzedékek sorsa csak a forradalom révén vált bizonyossággá a bizonytalanság helyében. A forradalom az emberiség jövőjére, mérhetetlen távlatokra tárta fel a kilátást; ablakot nyitott a bőségre, az emberhez méltő élet és a kulturális felemelkedés feltáruló tájaira. A világ most forradalmi korszakot él át. Az emberiség millióinak érdeklődése kíséri a társadalmi igazságra és az ember emberségére épített szocialista világrendszer sikereit. Grandiózus küzdelem bontakozik ki egyfelől az imperializmus és a háború erői, másfelől a kommunizmus és a béke erői között. S ebben az emberiség számára történelmi időszakban hirdeti meg az SZKP új programját, melyben tudományosan megalapozott választ ad arra a kérdésre, hová vezet a történelem iránya, hogyan hiúsítsa meg az emberiség a háborús lovagok szándékait, hogyan használja fel a hatalmas termelőerő' ket, hogy azok ne az emberek pusztítását, hanem a dolgozó emberiség legsajátabb érdekeit szolgálják. A programtervezet, gondolatai, eszméi, tételei közel állnak minden ország dolgozóinak eszéhez és szívéhez, összhangban vannak létérdekeikkel, a jobb jövőre irányuló törekvéseikkel, melyek végcélja — az egész emberiség számára — a kommunizmus. A program minden pontja sugallja a világ dolgozóinak a felismerést: „Itt vannak a te testvéreid, nagyszerű dolgokat müveinek az egész emberiségért". S a népek eszét és szívét megnyerve, nincs messze az idő, amikor a világ népeinek újabb százmilliói vallják majd: „A kommunizmus hívei vagyunk". A szovjet embereket hatja át, hogy hasznára lehessenek a társadalomnak. Annak a társadalomnak, ahol ember az embernek barátja, s vállvetve küzdenek a helytállásért. Nem egymást, hanem a természetet kényszerítik térdre, hogy szebb, jobb legyen az élet. Boldogságuk forrása az alkotás, az új feltárása, nagyszerű tettek végrehajtása. Csodás feladatra vállalkoztak, szédítő ívelésű, szenvedéllyel és örömmel teljes sorsot építenek. Azt a jövőt, ahol a beethoveni formula — „a szenvedéseken át az örömhöz" — így módosul: „MINDEN NEHÉZSÉGEN AT AZ EMBERISÉG ÖRÖMÉHEZ". A TAJGÁN A

TERMÉSZET ERŐI könyörtelenek, nem ismernek irgalmat, de a büszkék, a bátrak, az erősek birokra kelnek velük. Álmodni, merni, a legnagyobbra vállalkozni — követésre ösztönző példa. S ezt az álmodozást, a nagyszerű jövő építését a szovjet emberek méltán mondhatják sajátjuknak. A mérhetetlen távolságok hazájában százak és ezrek vállalják a küldetést, hogy meghódítsák Szibériát, birtokukba vegyék a tajgát. Ludmilla Szurovec 21 éves diáklány Minszkből jött Bratszkba, az óriási villanyerőmű építéséhez. Szakmai gyakorlatát töltötte itt, s a „nagykocsik kis gazdasszonyának" szívét rabul ejtette az épülő szibériai óriás. Vágya, célja? — szinte természetszerűleg adódik: „Elvégzem az egyetemet, aztán visszajövök ide. Itt akarok dolgozni, mert olyan nagyszerű itt élni." (J. Koroljov felvétele) A mai Tatárföld ipara két nap alatt termel annyit, mint amennyi 1913-ban a terület egész évi termelése volt. A képen a gáz- és benzingyár, a Tatárföld egyik első, természetes fűtőanyag-feldolgozással foglalkozó üzeme látható. (A. Maikin felvétele) nő, s messze maga mögött hagyja az Egyesült Államok ipari termelésének jelenlegi általános színvonalát. E hatalmas feladatok teljesítését nem lehet elképzelni a komplex gépesítés és az automatlzáció bevezetése nélkül. A népgazdaság átszervezése éppen az automatizációra épül, amely egyformán fontos az űrrepülések megvalósításához, a szerszámgépek, valamint a közszükségleti cikkek gyártásához. A Szovjetunióban a XX. kongreszszus óta nagy figyelmet szentelnek a munka termelékenységének fokozására éppen a gépesítés és az automatizálás révén. A fő cél: áttérés az egyes gépek automatizálásáról az üzemek teljes automatizálására. A jövő termelését úgy képzelhetjük el, mint egy állandó, futószalagon való gyártást, amelyben az ember csak mint irányító fog szerepelni. Mindehhez azonban szükséges, hogy blyan gépeket szerkesszenek, ame,lyek már valóban felügyelet, nélkül termelnek. Ez összefügg a gyári berendezések magasfokú élettartamával, tökéletesítésével. Ma egy üzemet úgy képzelünk el, mint egy épületet amelyben a gépek közvetlen közelében emberek dolgoznak. Ez a fogalom az automatizálás korszakában alaposan megváltozik. A gépeket könynyebben védhetjük a légkör káros hatásától, mint az ember egészségét. A jövő gyárépületeiben csak a „legkényesebb" gépek maradnak — az állandó termelést végző gépeket a természetben a víz vagy a föld alatt helyezik el. Ezzel csökken a gyárépületek építésére fordított kiadás. Mindent az ember jólétéért A kommunista társadalom felépítése feltételezi a termelőerők legszélesebb fejlődését, ami szorosan összefügg a tudományos kutatás továbbfejlesztésével. E nagy tervek megvalósításában az energetikai kutatásnak van különösen nagy jelentősége. A Szovjetunióban ezért több hőerőmű felépítését tervezik. De tudatában kell lennünk annak, hogy energiaforrásaink anyaga kitűnő nyersanyaga lehet más ipari cikkeknek. Sőt a víztartalékok is korlátozódtak. Mi lesz tehát a jövő energiaforrása? Természetesen az atomerői Az elkövetkező években a szovjet atomhajtású villanytelepek kapacitása meghaladja a néhány millió kilowattórát. Az urán hőtermelése 2,5 milliószor nagyobb, mint a széné. E nagy feladatok teljesítéséhez jól képzett szakkáderekre van szükség. Például nagy szerepet fog játszani a kibernetika, amely nélkül szinte elképzelhetetlen az automatizálás. Az elkövetkező évtizedben óriásifeladat vár a vegyiparra is. A műanyagok korszaka lesz ez, amelyek gyártása pedig a vegyipar fejlettségétől függ. Az orvostudomány minden figyelmét az eddig kevésbé feltárt betegségek, mint például a rákos daganatok, a szív- és idegbetegségek megismerésére, illetve preventív gyógyítására fordítja. Az SZKP programtervezete ünnepélyesen kijelenti: mindent az ember nevében, az ember jólétéért 1 Ez a jelszó a szovjet tudósokat még fokozottabb, a való élet érdekeit szolgáló tevékenységre ösztönzi. S. M. Irány: a kommunizmus (Koseljov plakátja a Szovjetszkaja Rosszijában) A BÉKE ERÖDEI , AZ A NAP IS ugyanolyan volt, mint a többi; a gépek éppúgy működtek, mint máskor és szokásos volt a munka üteme ls. A kaucsukgyár valamennyi részlegében azonban ünnepélyes és némileg feszült légkör uralkodott. A gyár dolgozói az említett napon — ez év április 22-én — a szokásostól teljesen eltérően ünnepelték meg V. I. Lenin születésnapját. Az üzem egész kollektívája valamennyi műszakban megtakarított kaucsukot dolgozott fel. Most pedig további, ugyancsak jelentős nap áll küszöbön: az SZKP XXII. kongresszusa első napja... A moszkvai kaucsukgyárban október FELCSERÉLŐDTEK A SZEREPEK „MINDEN FOLYIK, MINDEN VÁLTOZIK" — kétezer év óta él ez a mondás. Vannak azonban olyan történelmi korszakok, amikor az idő nem folyik, hanem hétmérföldes léptekkel száguld. Sokszor egy ilyen „rohanó" esztendő többet adhat egy országnak — vagy az egész emberiségnek — mint amit előtte évszázadok adtak. A technikai fejlődés jövője a mérnökök, tudományos dolgozók számától és tudásuk színvonalától függ. Amikor a közelmúltban az amerikai sajtó arra a kérdésre keresett választ, hogyan tudta a Szovjetunió utolérni az Egyesült Államokat a tudomány és a technika több területén, a választ a tények kínálták. Bizonyítson a statisztika: 1953-ban az Egyesült Államokban 24 000, a Szovjetunióban 51000 mérnök hagyta el az egyetemet. 1959ben az eltérés még nagyobb volt: 38 000 és 117 000. 1960-ban az USA 525 000, a Szovjetunió 1080 000 diplomás mérnököt foglalkoztatott. A nép szelleme — mondotta Vietor Hugó — mindig összhangban van a civilizáció eszményeivel. S ez az eszme a Szovjetunióban a bőséget és a nagyobb jólétet tűzte ki célul. Ezért dolgozik a mérnök és a tudós, az író és a katona, a munkás és a zeneszerző, a képzőművész és a kolhozparaszt. Munkájuk különbözősége mellett mindannyiuknál fellelhető a közös vonás: küzdelem az ember boldogságáért, harc a társadalom javára. Natalija Kolcselajova, a kazányi egyetem aspiránsa, a jövő tudós nemzedékének talán egyik jelöltje. Az ő esetében éppúgy, mint százak és ezrekében érvényesül a szocialista társadalom törvénye: segíteni az embert, hogy képességei kellően kibontakozhassanak. És a „szerepcserének" egyedüli oka, magyarázata ebben lelhető. Ez mutatja a jövő útját ls, — az egyszerű amerikaiak számára. (N. Horunzsij felvétele) 17-én ismét megtakarított kaucsÄ-: kot dolgoznak fel, megtakarított vil-i lamosenergiával hajtják a gépeket és egyéb megtakarított eszközökkel lendítik előrfe a termelés menetét. Most azonban több értékesebb ajándékot készítettek elő. Ötletüket,nem rejtik véka alá, sőt ellenkezőleg, a Szov-; jetunió valamennyi dolgozóját felszó-! lították a „Takarékoskodás! napok" megrendezésére. Felhívásukra az uráli, ukrajnai, kazahsztáni és fehéroroszországi komszomolisták válaszoltak. A Szovjetunió népe e jelentős párt-: kongresszus tiszteletére egyre több" s egyre értékesebb ajándékokat ad saját magának. „Éberek leszünk" — hangzik a béke érődéiből. „Munkánk-: kai megsokszorozzuk hazánk ere-: j ét..." Az északi kohóipari kombinát öt nappal a kitűzött határidő előtt teljesítette nyolc havi termelési tervét. A LENINGRÁDI KIROV-elektrosztal üzemben dolgozó csőhegesztők kommunista munkabrigádja három tonna rezet takarított meg, amelyből több konnektort készített. A Kirov-elektrosztal dolgozói hat hónap alatt anynyi fémet takarítottak meg, amely elegendő a bratszki vízierőmű egyik 225 000 kilowatt teljesítőképességű áramfejlesztő berendezésének elkészítésére: Az említett üzem újítói és feltalálói eredetileg felajánlották, hogy ez év végéig 2450 újítási javas-: latot és 12 találmányt hasznosítanak,aki 1800 000 rubellel gyarapítja a Szovjetunió gazdaságát. Az újítók és feltalálók azonban túlszárnyalták az önmaguk szabta feltételeket: az SZKP XXII. kongresszusa megnyitásának napjáig hasznosítják a megígért újí-: tási javaslatokat és találmányokat. MÁR A SIVATAGOK futóhomokja is az embert szolgálja. Az évszázadokon át minden növényt beborító, minden életet elpusztító, csatornákat kiszárító homok most már alumínium-porral és különleges vegyszerekkel keverve kiváló építőanyagként használható. A világ legnagyobb gázvezetéke, a Gazlik—Ural közötti gázvezeték a sivatagon keresztül vezet. A vezeték mentén egymás után épülnek a munkások s a szakemberek kisebb-nagyobb települései. Az itt épülő házakat könnyű panelekből szerelik össze. E panelek alapanyaga a már említett futóhomok. Tastja-Tas város peremén kombinát épült az Ilyen „homokpaneieK" gyártására. Az új építőanyagból épített első lakóházakat a pártkongresszus megnyitásának napján adják át rendeltetésüknek ... A gépesítés és automatizálás jelentősége A programtervezet kimondja: — A következő évtizedben az ipari Az SZKP programtervezetében jelentős helyet foglal el a műszaki fejlődés kérdése, elsősorban a komplex gépesítés és az automatizálás. A műszaki fejlesztés elválaszthatatlanul összefügg a kommunista társadalom anyagi-műszaki bázisának megteremtésével. termelés mintegy két és félszeresére nő, s felülmúlja az Egyesült Államok ipari termelésének jelenlegi színvonalát. — Az elkövetkező húsz év alatt az ipari termelés legalább hatszorosára UJ SZO 3 * 1961. október 17.