Új Szó, 1961. szeptember (14. évfolyam, 243-272.szám)

1961-09-15 / 257. szám, péntek

A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságiban lerakták a szocializmus alapjait Kim Ir Szen elvtárs beszéde a Koreai Munkapárt IV. kongresszusán Kim Ir Szen elvtárs beszéde be­vezető részében rámutatott azokra a nagy sikerekre, amelyeket Észak­Korea szocialista forradalmában és szocialista építésében elértek. Befe­jeztük a városok és falvak szocialista átalakítását s leraktuk a szocializ­mus alapjait — mondotta Kim Ir Szen elvtárs. Az élet teljes mérték­ben megerősítette a párt harmadik kongresszusán jóváhagyott irány­vonalának és politikájának helyessé­gét. A kitűzött időnél sokkal előbb teljesítettük a szocializmus építésé­nek valamennyi feladatát. Az ötéves terv feladatait, melyek szerint az egész ipari termelés ter­jedelmét 2,7-szeresérc kellett növel­ni, rövid két és fél év alatt teljesí­tették. Négy év alatt 1957-től 1960-ig az egész ipari termelés terjedelme 3,5-szörösére növekedett, ebből a termelőeszközök termelése 3,6-szo­rosára, a közszükségleti cikkek ter­melése 3,3-szorosára. Ezen időszak alatt az ipari termelés átlagos évi gyarapodása 36,6 százalékot tett kl. A mezőgazdaságban a fő feladat az volt, — mondotta a továbbiakban Kim Ir Szen —, hogy megerősítsük a mezőgazdaság anyagi és műszaki alapját, s gyors ütemben növeljük a mezőgazdasági termelést. Jelenleg országunkban az öntözött földek te­rülete 800 000 tenbot (1 tenbo — 0,99 hektár) tesz ki. Ez 7-szer any­nyi, mint a felszabadulás előtt volt. A mezőgazdaságban több mint 13 000 traktor dolgozik, és számos más me­zőgazdasági gép. Lényegesen emel­kedett a mezőgazdaság gépesítésének színvonala. Mezőgazdaságunk szövetkezetesíté­se s anyagi-műszaki alapjának meg­erősítése következtében gyorsan emelkedett a mezőgazdasági terme­lés. 1960-ban a gabonafélék összter­mése 3 803 000 tonnát, vagyis 32 szá­zalékkal többet tett ki, mint 1955­ben. Az elért sikerek lehetővé tették pártunknak ama nagy feladat kitű­zését, hogy az idén 1 millió tonna gabonával többet takarítunk be, mint tavaly. Megállapíthatjuk, líogy az élelmi­szerproblémák vagyis a lakosság el­látásának problémáját, amely hazánk gazdasági felépítésének egyik legsú­lyosabb feladata volt, nagyjában már megoldottuk. Kim Ir Szen elvtárs hangsúlyoz­ta, hogy a szocialista építésben el­ért óriási sikereket a dolgozó tö­megek páratlan kezdeményezése kö­zepette aratták. Alapvető változások következtek be társadalmunk osztályösszetételé­ben is. A munkásosztály egyszer s mindenkorra társadalmunk vezető ereje lett. A munkásosztály sorai az elmúlt időszakban jelentősen megnö­vekedtek, fokozódott szervezettségük, öntudatosságuk, kulturális és műsza­ki színvonaluk. Ma a munkások és alkalmazottak hazánk lakosságának 52 százalékát képezik. Munkásosztá­lyunknak szilárd a harci akarata, s a forradalmi szellem áthatja a szo­cializmust építő dolgozókat. Lényegesen megváltozott értelmi­ségünk jellege is. Ma példásan szol­gálja pártunk és munkásosztályunk nagy ügyét és a szocializmus építé­sében igen fontos szerepet tölt be. Hazánkban nincsenek többé sem ki­zsákmányolók, sem kizsákmányolt osztályok. Minden ember dolgozik és részt vesz a szocialista gazdaság épí­tésében. Az emberek között a közös érdekek az ország felvirágoztatása érdekében végzett közös munkán alapuló elvtársi kapcsolatok uralkod­nak. Kim Ir Szen elvtárs beszéde továb­bi részében részletesen taglalta a hétéves terv feladatait. Rámutatott, hogy a hétéves terv végéig az or­szág fejlett szocialista iparral ren­delkezik majd, amely képes lesz fo­lyamatosan ellátni a legkorszerűbb technikával a népgazdaság vala­mennyi ágazatát, és kielégíteni majd az egész nép szükségleteit. Ez Dél­Korea lakossága számára újabb lel­kesítést jelent majd a szabadságért és új életéért vívott harcban. Kim Ir Szen a dél-koreai hely­zetet elemezve, rámutatott, hogy az elmúlt időszakban az ország eme ré­szében nagy változások állottak be. Az amerikai imperialisták és a dél­koreai reakció zsákutcába jutott. Ezért fasiszta katonai diktatúrát ál­lítottak fel, hogy megmentsék ha­talmukat. Ez az amerikai imperia­listák koreai pozícióinak gyengülé­séről tanúskodik. A dél-koreai forradalom imperia­lista-ellenes nemzeti felszabadító, an­tifeudális demokratikus forradalom lesz. E forradalom alapvető követel­ménye, hogy az amerikai imperializ­mus agresszív erőit kiűzzék Koreá­ból, véget vessenek gyarmati uralmá­nak, elérjék a dél-koreai társada­lom demokratikus fejlődését és az ország egyesítését. Ahhoz pedig, hogy a dél-koreai nép sikeresen har­colhasson az imperialisták és a feu­dalizmus ellen, és hogy e harcban győzzön, feltétlenül forradalmi párt­ra, a marxizmus-leninizmus elveihez igazodó, a munkások, parasztok és a legszélesebb néptömegek érdekelt kifejező pártra van szüksége. Kim Ir Szen elvtárs beszéde to­vábbi részében a Koreai Munkapárt politikájáról beszélt. Feltétlenül hű­ségesek vagyunk a koreai nép és a nemzetközi munkásosztály iránti nemzeti és internacionális köteles­ségeinkhez — jelentette ki Kim Ir Szen. Az elmúlt időszakban a párt lé­nyegesen megnövekedett. 1961. au­gusztus l-ig 1 311 563 tagja volt. Napjainkban — mondotta Kim Ir Szen — a világhelyzet nagyon meg­változott. A szocializmus erői ma fö­lényben vannak az imperializmus erőivel szemben. A nagy szovjet nép sikeresen építi a kommunista társadalmat. A Szov­jetunió Kommunista Pártjának nem­régen közzétett új programtervezete örömteljes távlatokat nyitott. Ez a dokumentum újabb lelkesedést ad az egész világ haladó embereinek, akik jobb jövőjüket abban az útban lát­ják, amelyen a szovjet nép halad. A leszerelésre, a gyarmati rend­szer felszámolására tett szovjet ja­vaslatok rendkívül jelentősek a nem­zetközi feszültség enyhítése, a béke megőrzése és megszilárdítása szem­pontjából. Korea népe egyértelműen támo­gatja a Szovjetunió törekvéseit és ja­vaslatait, melyeknek célja, megfé­kezni az agresszorokat, véget vetni az imperialisták háborús politikájá­nak, és megvédelmezni az egész vi­lág békéjét. Feltétlenül támogatjuk a Szovjet­unió állásfoglalását a német béke­szerződés megkötéséhez — mondotta Kim Ir Szen. — Helyeseljük a szov­jet kormánynak az atomfegyver-kí­sérletek felújítására vonatkozó hatá­rozatát. Aktívan támogatjuk a Kínai Nép­köztársaság kormányának ama javas­latát, hogy az ázsiai és a csendes­óceáni országok kössenek megnem­támadási szerződést és hogy e tér­ség atomfegyvermentes övezetté ala­kuljon át. Korea és a Szovjetunió, valamint Korea és Kína között nem­régen aláirt barátsági, együttműkö­dési és kölcsönös segélynyújtási szerződések történelmi eseményt je­lentenek a koreai-szovjet és a ko­reai-kínai barátság fejlődésében. A JÖVŐ ISKOLÁJÁBAN A mikor Visnyij Volocsok utcáin csatangoltam és kisétáltam a város szélére, különös építkezés ra­gadta meg figyelmemet. Azaz nem is volt killönös, csak annyira elütött a sok régi stílusú háztól. — Mi épül itt? — kérdeztem a legelső járókelőtől. — Oj iskola — válaszolta kurtán. — A gyerekek is itt fognak lakni. Ahá, bennlakásos iskola. Akkor ér­demes lesz jobban utána nézni. Így jutottam el a városi szovjet épületé­MUNKA UTÁN ÉDES A PIHENÉS be, ahol megkaptam az e kérdésben legilletékesebb' elvtárs címét. Olvasóinknak is bemutatom: Borisz Ivanovics Nazarov, a szeptember el­sején megnyílt új 10 éves interná­tus-iskola igazgatója. Középkorú fér­fi, hosszú pedagógiai múlt van mö­götte, mindene az iskola. Kiballagunk az építkezésre. Kellemes érzés az épületben jár­ni. Lélekben azonban elképzelem magam a kisiskolások helyében. A tulajdonképpeni iskolaépület két fő tömbjét fűthető folyosó kötv össze. Az egyik részben a tantermek és az oktatáshoz szükséges intézmények, berendezések vannak, a folyosón túl pedig a diákok „lakosztálya", a há­lószobák, mosdóhelyiségek, fürdő­szobák, stb. Egy további épületrész­ben a konyhát, az előkészítő- és tá­lalóhelyiségeket, a konyhai személy­zet tisztálkodási berendezését, az éléskamrákat, hűtőszekrényeket, stb. találjuk. Az iskolaépülettől távolabb a műszaki építmények: erőműtelep és fűtőközpont befejezésén dolgoznak. A modern neveléstudomány minden követelményeinek megfelelő, felette ideális viszonyok között kezdték meg tanulmányaikat a szerencsés nebu­lók. Mert bizony nem akárkit vesz­nek fel az internátusiskolába. Sok a jelentkező, de kevés a hely. — Milyen gyakorlati előnye van egy ilyen bennlakásos Iskolának pa­zar berendezésétől és műszaki vív­mányaitól függetlenül? E kérdésemre a városi szovjet Is­kolaügyi osztályán és a már évek óta fennálló első bennlakásos-iskola tanári szobájában kaptam meg a vá­laszt. Ugyanis csak a gyakorlati példá­kon, a konkrét tényeken lehet le­mérni hatásosságukat. Tehát hadd beszéljenek a tények: A fennálló 7-éves, illetve szeptem­ber 1-től 8 éves bennlakásos Isko­lának 246 tanulója volt a múlt tan­évben. Ezek közül csak négyen buk­tak meg. A többi eredményesen át­ment a vizsgákon. Mi ennek a titka? Kétségtelenül az állandó pedagógiai felügyelet. A pedagógus-oktatót mun­kája végeztével a pedagógus-nevelő váltja fel. Az ő ellenőrzésével vég­zik el házi feladataikat a tanulók az erre a célra kijelölt külön-ter­mekben. A nevelő pedig nemcsak ellenőriz, hanem segít is. Rávezetés­sel önálló megoldásra készteti a ne­hézségekkel küzdő diákot, aki, ha sikerül a munkája, méltán érezhet alkotó örömet. Arra viszont soha­sem lesz ráutalva, hogy esetleg a szomszédjától „puskázza le" a házi feladat megoldását — magyarázza Makszimova elvtársnő, az iskola igaz­gatója. Iskolájuk nagyszerű nevelési ered­ményekkel dicsekedhet, bár épülete korántsem eszményi. Adaptált, átala­kított Iskolaépület ez, melyet éven­te bővítenek. Az ilyeneknek pedig természetesen sok a hátrányuk az újonnan épülő iskolákkal szemben. De azért igyekeznek megadni a gye­rekeknek mindent, amit csak tud­nak. Itt ülök a tanáriban Makszimova és Nazarov társaságában. Az épület­ben még nagy a felfordulás. Most tatarozzák, bővítik, festik a hálószo­j bákat és a tantermeket. A süppedő fotelban végigjártatom tekintetem a falat borító képeken. Csoportképek j az iskola életéből. Érdeklik? — kér­di Makszimova elvtársnő s vagy 3 albumot húz elő. Ezek örökítik meg diákjaink életét és munkáját. Valóban becses felvételek. Megörö­kítik a pioníravatás ünnepélyes pil­lanatait, a nagy eseményeket, a szín­játszó körök fellépéseit. Külön album foglalkozik a látogatásokkal. Ün­nepszámba megy az iskola életében, ha- valamilyen ismert személyiség, esetleg a városból elszármazott köz­életi és művészi személyiség elláto­gat a diákok közé. Nemrégen pél­dául egy Visnyij Volocsok­i szüle­tésű ismert szobrászművész töltött kellemes órákat az internátus-isko­lában. rke hát nem ez a fő, amit - meg akarunk tudni, hanem az is­kola munkája, a tanulók élete. Az oktatáson kívül az érdekkörök mun­kájából és műhelygyakorlatokból áll a tanulók munkája. Az érdekkörök­ben az a fő cél, hogy képességeik­nek megfelelően önálló tevékeny­séget folytassanak. Ennek komoly nevelő jellege van. Bizonyítani tud­ják a szülők is, akiknek gyermekei bennlakásos iskolába járnak. Az ilyen diák otthon szépen kitakarít, elmosogat, a nagyobbak varrni és ebédet főzni is tudnak. S főként rendszeretők. Ez az első, ami a hosz­szabb távollét után szembeötlik a szülőknek. Az elkényeztetett csemete helyett néha rendszerető, szófogadó, önálló gyermeket látnak viszont — mondja Makszimova nagy hévvel be­lemerülve a magyarázásba. — S hogy szokják meg a szülői ház hiányát, a közös életet az isko­lások tömegében? — firtatom to­vább. — Az eddigi tapasztalatokból tu­dom, hogy az első két év Glég ne­héz. Ilyenkor az emberpalánták nem­B. Köhler elvtárs felszólalása a Koreai Munkapárt IV. kongresszusán Phong Jang (CTK) — A Koreai Munkapárt IV. kongresszusának szer­da délelőtti ülésén üdvözlő beszé­det mondottak a szocialista tábor or­szágai pártküldöttségeinek vezetői. Amikor Bruno Köhler elvtársnak, a csehszlovák pártküldöttség vezető­jének, a CSKP KB politikai irodája póttagjának, a Központi Bizottság titkárának adták át a szót, a jelen­levők felállva viharos, hosszan tartó tapssal üdvözölték a testvéri kom­munista párt küldöttségét. Köhler elvtárs beszédét többször félbesza­kította a jelenlevők egyetértő tapsa, amely országaink és pártjaink közös érdekeiről és célkitűzéseiről, az or­szágaink közötti mélységes, a gya­korlatban bevált berátságról tanús­kodott. A szerda esti ülésen a ku­bai küldött ls üdvözlöte a kongresz­szust s a koreai népnek Fidél Castro üdvözletét tolmácsolta. Köhler elvtárs beszédében többek közt a következőket mondotta: Csehszlovákia dolgozó népe nagy fi­gyelemmel éi rokonszenvvel kíséri a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság sikeres fejlődését. Nagyra becsüljük a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság dolgozóinak áldozatkészségét, akik párt­juk vezetésével, a Szovjetunió és a többi szocialista ország önzetlen segítségével hozzáláttak háború dúlta gazdaságuk újjáépítéséhez, boldog szocialista életük kiépítéséhez. Az egyre hatalmasabb munkásosztály a többi dolgozóval együtt a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaságot rövid idő alatt agrár or­szágból ipari-mezőgazdasági állammá tudta átalakítani, amelyben győztek a szocialista termelési viszonyok, amely­nek népe a szocializmus győzelme felé halad. Korea népe azért ért el rövid idő alatt ily jelentős sikereket, mert a Ko­reai Munkapárt a szocialista építés ál­talános törvényszerűségeiből indult ki, s azokat országa konkrét történelmi­társadalmi feltételei között érvényesí­tette. Köhler elvtárs beizéde további részé­ben hangsúlyozta: az 1960 novemberé­ben lefolyt moszkvai tanácskozások eredményei fontos irányelvvé váltak az egész világ kommunistái számára. Elő­revezető utunkat megvilágítja az SZKP nemrégen közzétett programtervezete a kommunizmus felépítésének programja a Szovjetunióban. Jól tudjuk, hogy a háborús gyújto­gatők összeesküvésének meghiúsítására és a béke megvédelmezésére képes vl­lágerők mozgósításában elsőrendű fon­tosságú a szocialista tábor és az egész nemzetközi kommunista mozgalom ere­jének növelése, egységének megszilár­dítása. Rendíthetetlenül támogatjuk a Szovjetunió javaslatait és intézkedéseit, valamint Hruscsov elvtárs tevékenységét, mely a béke megőrzésére és a szocia­lista országok biztonságának megszilár­dítására irányul. A Lengyel Központi Szakszervezeti Tanács kiáltványa Varső (CTK) — A Lengyel Központi Szakszervezeti Tanács XIV. plénuma az 5. szakszervezeti világkongresszussal kapcsolatban, amelyet decemberben tar­tanak Moszkvában, valamennyi lengyel dolgozóhoz kiáltványt intézett, amelyben főként a német kérdssel foglalkozik. A kiáltvány a többi közölt igy szól: A nyugatnémet militarizmus, melyet az amerikai imperializmus segítségével felélesztettek, ismét veszélyt jelent az eurőpai és világbékére. A nyugatnémet tábornokok lengyel és csehszlovák te­rületre támasztanak igényt. A lengyel határokat az Oderán és a Nisán, úgy mint a Német Demokratikus Köztársaság és Csehszlovákia határait azonban ma hatalmas politikai, gazdasági és katonai erő őrei. A nyilatkozat megállapítja, hogy a lengyel szakszervezetek határozottan kö­vetelik a német probléma rendezését. A Lengyel Szakszervezetek Központi Ta­nácsa nyilatkozatának befejező részé­ben felszólít minden lengyel dolgozőt, hogy az V. szakszervezeti világkong­resszus tiszteletére munkájával járuljon hozzá az ez évi gazdasági terv idő előtti teljesítéséhez. ! igen akarnak figyelni, egyszerre kel­ni, mosakodni, reggelizni, sokat kell fegyelmezni őket. Később megszok­ják, egyöntetű kollektívává forrnak össze, hogy öröm nézni őket. A pe­dagógusnak is kevesebb gondja van a fegyelemmel és a renddel, mert diák-önkormányzat ügyel fel erre. Ez osztja be az ügyeleteseket a kony­hára, a szobákbar stb., mert a diákolf maguk takarítják hálószobáikat, se­gédkeznek a konyhán, kisebb bútor­javításokat is elvégeznek, szóval so­hasem unatkoznak. — Apropó, műhelymunka. Hogyan érvényesül a politechnikai oktatás? A nyolcéves középiskolákban csak a termelési alapismereteket szerzik meg. Szakképzettséget nem ad az iskola. Csak a tízéves iskolákban — mint amilyen az új bennlakásos is­kola is — kapnak az érettségi bizo­nyítvánnyal együtt szakmunkás ok­levelet. Még egyet-mást megtudtam az is­kola életéről, többek között azt, hogy a munka súlypontja az érdekkörök­ben van. Bevezették a rendszeres „élőújság" adásokat, kiállításokat rendeznek a tanulók rajzaiból, stb. Személyes kapcsolatot tartanak fenn idős párttagokkal, akik ismerték Le­nint. Ha előadóra van szükség, itt vannak a közeli Avangard-üzem komszomolistái, akik különben a leggyakoribb látogatók közé tartoz­nak. Színdarabok rendezésében is segédkeznek. A kommunista erkölcs elemei érvé­nyesülnek az iskolai diákkönyvtár munkájában. A diákok maguk igaz­gatják a 22 ezer kötetes könyvtárat, melyen nincsenek zárak, de azért egy kötet sem hiányzik. ü lgon'dolkodtam. Milyen más is lesz ezeknek a gyermekeknek az élete, mint az előző nemzedékeké volt. A kommunizmus iskolái nap­sugaras diákotthonok lesznek, me­lyekben minden gyermek szabadon hódolhat kedvteléseinek, fejlesztheti képességeit, tudását, s nem fogja tehernek éreznt a kollektív életből eredő természetes fegyelmet. Vannak, akik már ma élvezhetik a kommunista iskolák előképeinek áldásait. Kik? Erről már Szmirnov elvtárs, a vá­rosi tanács iskolaügyi osztályának vezetője világosított fel. Egyelőre a KEMÉNY DIÖ rokkantak, a többgyermekes csalá­dok, stb. gyermekeinek van elsőbb­sége, hogy felvegyék őket a benn­lakásos iskolákba. Később fokozato­san ki fogják elégíteni az igényeket. Az iskolai ellátásért egyelőre fizetni kell. A városi tanácsnak azonban jo­ga van egyes esetekben leszállítani vagy teljesen elengedni a szülök hoz­zájárulását gyermekeik neveléséhez. Amikor Nazarov elvtárs lekísért az autóbuszhoz, már messziről tisz­teletteljesen köszönő asszonyok kö­zeledtek felé. Érdeklődtek, vajon az ő csemetéjük is azon szerencsések között lesz-e, akik az új internátus­iskola első boldog lakói lesznek. Megnyugtatta őket, hogy minden kér­vényt érdemlegesen elintéznek. Hisz a szovjet állam egyre nagyobb részt vállal a gyermekek neveléséből, sok gondot vesz le a dolgozó anyák vál­láról, s ehhez Nazarov elvtárs, a nép tanítója is hozzájárul a maga sze­rény részével. LŰRINCZ LÁSZLÓ ÜJ SZÖ 4 * 1981. szeptember 15.

Next

/
Thumbnails
Contents