Új Szó, 1961. szeptember (14. évfolyam, 243-272.szám)

1961-09-15 / 257. szám, péntek

HATÁRJÁRÁS A NYARUTÖI MELEG NAPOK mintha azért lennének olyan melegek, hogy eltitkolják az ősz közelgését. Am közben rohamosan érlelik a növényt s ez akaratlanul is érezteti a természet változását. A változásra a határban ismét tömegesen zúgnak fel az ember munkáját megkönnyítő gépek, akárcsak annakidején az aratás alatt. Dvornfky na Ostrove határába Üregi József, a szövetkezet agronómusa kísér el, hogy bemutassa a szövetkezetesek munkáját. Az országút melletti dűlőben Paraszti István és Hájas Arpád köröz a silókombájnnal, aprítja a sárga szintű öltöt I kukoricát. — Ez a legsilányabb — kezdi az agronómus — A többi silókukorica sem olyan, mint máskor; nem érjük el a 350 mázsás hozamot hektáronként, pedig ennyit szerettünk volna. E téren a száraz nyár nagyon megkárosított. A száraz nyárra vonatkozóan csak részben jndokolt Üregi elvtárs állítása, mert a szárazság ugyanúgy érte az országút másik oldalán levő lucernát is, az meg olyan szépen fejlődik — már a negyedik kaszálásra —, mintha minden héten megázott volna. Bizonyára abban a földben több a szerves anyag s az jobban bírja a szárazságot. No de most már mindegy, ahogy mondják: eső után késő a köpönyeg; azonban tanulni lehet belőle. BELJEBB A HATÄRBAN, az egyik dűlőúton Domonkos Imre és Makky Lajos vándorol a rendrakőval. A másodvetésű szudáni fűnek a kaszálását fejezték be s a muhartábla felé tartanak. A szudáni fűből nem hagytak maguk után dús rendeket, de levágták, mert a tél hosszú s olyankor lói jön mindenféle takarmány. Takarékoskodni pedig csak most lehet, amikor van miből. Ami a dvorníkyak takarékosságát Illeti, az ellen nem lehet kifogás. Ugyanis sok kiló szénát takarítanak meg télre az által, hogy a növendékállatokat kihajtják a silókukorica-tarlóra, s ezek teli bendővel térnek haza minden este. Mire az üszők összeböngészík a kukoricahulladékot, addigra a szövetkezetesek betakarítják a másodnövényeket, hogy további legelőt készítsenek a növendékállatoknak. — Takarékoskodunk, ahol csak lehet — mondja az agronómus. — Ez már szokássá vált nálunk a burgonyaszedésber, is. Azzal, hogy a gép után a földet fogasoljuk, majd fölszántjuk, további 25—30 mázsa burgonyához jutunk hektáronként, ami szövetkezetünknek 2 vagon jő minőségű takarmányt jelent. A KERTALJAI DŰLŐBEN Németh László kombájnos Kázmér Gézával a lóherét csépeli kétmenetesen. Amint látszik, a rendfelszedővel ellátott kombájnt máshol is fel lehet használni, nemcsak az aratásban. Míg hozzánk ér a gép, Üregi elvtárs arról beszél, hogy herefélékből jó termést takarítottak be, 60—62 mázsát hektáronként. A hideg levegővel szárított herének örül a tegjobban, mert 12,9 százalék fehérjét tartalmaz, s van belőle vagy 38 vagonnal. — De a többi here is ázás nélkül került kazalba — hangsúlyozza. A komárnói hajógyárban a napokban újabb motoros személyhajót készítettek el a Szovjetunió számára. Képünkön: a hajó étterme. (Š. Petráš felv. — CTK) — Ez igen, — gondolom magamban — az ilyen takarmánnyal lehet gazdálkodni, az Ilyen takarmány növeli a súlygyarapodást, a tejtermelést. Közeleg az öblös szájú kombájn, falja a rendet, mintha éhes lenne. A szerény kombájnos szerint is négy-öt hektárról habzsolja föl naponta a rendet. De csak akkor beszél így, ha „szerény", mert mikor az agronómus érdeklődik, hogy mikor végez ezen a dűlőn, már az erejét felmérő kombájnos szól. — Ha korábban kezdjük, estig elvégeztük volna — mondja határozottan. Pedig a dűlő testvérek között is kitesz 7—8 hektárt. — Ördögöt is kitalálnak az emberek — szól közbe Kázmér bácsi. Az ördög alatt a here kétmenetes cséplését érti, olyan értelemben, hogy bizony a találmány sokat ér, mert hány ember és hányszor fáradna el, ha a 20 hektár magherét a régi módon csépelnék tgy meg két ember kell a rendrakóhoz, kettő a kombájnra, kettő a magfejtőre és a cséplés megy. A KETTES SZAMŰ TELEPEN Sömör András és Seregi Pál dolgozik a magfejtőnél. Gépük egyenletesen zümmög és csurgatja az értékes heremagot. Seregi Pál a pótkocsiról óvatosan adogatja a növényt, nehogy túlterhelje a gépet és valahpl elcsurogjon a mag, mert minden szemért kár. — Ritka év, hogy ilyen jól fizessen a here, mint idén — újságolja Somor András, a gépész. — Az eddigiek szerinj 2,5 mázsára számíthatunk hektáronként — mondja, s nevet a szeme, mikor a tarka magot morzsolgatja tenyerében. Somor bácsi jártas a heremagtermesztésben, hisz gépével bejárja a környékbeli szövetkezeteket és ebből is következtet. Némely évben bizony olyan gyéren csurog a mag, hogy kár a naftát égetni érte. De most. ahol herét hagytak, nem panaszkodhatnak a hozamra. Üregi elvtárs sem titkolja örömét, mert az a vágya, hogy az évelők vetésterületét 170 hektárról 220 hektárra növelje, ehhez pedig sok mag kell, s most minden bizonnyal meglesz. # » # ZÜMMÖG A MAGFEJTÖ, búg a rendfelszedő kombájn, kelepel a rendrakó, csattog a silókombájn — s mind azért, hogy a termés fedél alá kerüljön. Amott a traktorok pöfögnek, a jő magágyat készítő nehéz ekéket vontatva. Az igyekvés eredményeként a repce már ki is sorolt. Szóval nagy a munka — hangos a határ. Benyus József k U 1 T U R 21 Beszélgetés dr. Janko Blahóval hatvanadik születésnapja alkalmából I ^ Dr. Janko Blaho, a Szlovák Nem^ zeti Színház szólistája szeptember \ 15-én ünnepli tiO. születésnapját, és §ez a dátum egybeesik művészi pályafutásának 35. évfordulójával. ^ Harmincöt esztendős művészi te§ vékenység ... méltó alkalom a mü^ vésznek, hogy visszanézve összegez\ ze művészi munkája eredményeit, és §méltó alkalom az operalátogató kö^ zönség számára, hogy megemlékez^ zék a művészről, akinek sok szép élS ményt köszönhet, aki egész életét hi^ vatásának: a színháznak szentelte. \ A kettős évforduló alkalmából fel\ kerestem a közismert művészt és ^megkértem, mondjon valamit munká^ járói, életéről. Kedves, közvetlen lé^ nyével már az első pillanatokban ^szívélyes légkört teremtett. ^ — Művészi hivatásomhoz már ott§ hon, a szülői házban kaptam az első §erős impulzust. Szüleim is művészi ^ hajlammal voltak megáldva (mind^ ketten énekeltek!, s apám már mint bktsfiút mindig magával vitt a bú^ csúra és más falusi ünnepségekre. % Ebből az időből ered népdal-szere^ tetem. A későbbi évek folyamán i ugyanis népdalgyűjtéssel is intenzí§ven foglalkoztam. 1911-ben a sza§kolcai magyar főgimnáziumba ke$ rültem. Szerencsém volt. Juhász Gyu$la, a, nagy magyar költő volt első % osztályfőnököm. Lenyűgöző egyéni^ sége nagy hatást gyakorolt további ^ fejlődésemre. Juhász Gyula minden §diákjának lelkébe oltotta az érdeklői dést a művészet és irodalom iránt, ^ megtanított bennünket arra, hogy ^ meglássuk és szeressük a szépet, tő%le tanultam meg magyarul, általa ís\ mertem meg a világirodalmat és ál\ tala ismertem meg a haladó magyar \ művészetet, a haladó magyar kul\ túrát. 5: Hol kezdte művészi tevékenységét? r — Nyolchónapos milánói tanulmányután Nedbal azonnal leszerS Az elmúlt napokS ban nyitották meg fc a Prága-karlíni Pin ^ nírotthonban az ^ olasz gyermekek ^ rajzainak ^ sát. A ^ anyaga ezt megelő J, zfien Moszkvában ^ aratott nagy sikert. (J. Dezort — 5 CTK) - felv.) kiállttá kiállítás ződtetett a bratislavai színházhoz. Itt kezdtem el a pályafutásom harmincöt évvel ezelőtt és itt is maradtam. Mint szép élményre emlékszem vissza egy Carmen előadásra Ferencsik vezényletével. Ez már 1957-ben volt. Ferencsik csodálatos hajlékonysággal „követi" az énekeseket. — A karmester művészi egyénisége befolyásolja az énekes szerepfelfogását és teljesítményét? — Természetesen. Szoros kontaktus és megértés a dirigenssel nagyon sokat jelent az énekes számára. — Az operaénekes sajátos szemszögéből nézve milyennek találja a modern operákat? — Mint minden fejlődésnek, a modern operának és általában a modern zenének is barátja vagyok. Hogy csak egy kimagasló példát említsek. Magyarországon Bartók, Kodály, itt nálunk Suchoň, Cikker muzsikája a legszebb értelemben vett modern zene, mert gyökerei a nemzeti zenekincsbe nyúlnak. Muzsikájuk nem másolja, hanem modern hangszereléssel, modern harmóniával új életre kelti a népi melódlát. — Milyen kapcsolatban áll a mai fiatal énekesgárdával? — Mindig vonzódtam a fiatalokhoz; átéreztem, hogy pártfogolni kell őket Jaz idősebbek ezelőtt félvállról kezelték a fiatalokat, egy-egy újonnan jött fiatal tagnak még széket sem adtak az öltözőben), a fiatalok viszont ne legyenek hnteltek és ne szégyelljenek tanulni az öregektől. A magam részéről mindig a fiatalok barátja voltam. Doktor Janko Blaho szeme fiatalosan csillog, mosolya is derűs, nyílt, fiatalos. Igen, ez a művész bizonyosan szereti és érti a fiatalokat, mert a művészet szeretete, a belső hév benne is meghosszabbította az ifjúságot. A sz^p kettős ünnep alkalmából még hosszú fiatalságot és sok további sikert kívánunk. HAVAS MÄRTA IH Fájdalommentes fogkezelés Mindenki, aki fogorvos segítségére kényszerül, igényt tart a lehető legfájdalommentesebb kezelésre. Ezért igen örvendetes, hogy a tudomány lépést tart ezekkel a követelményekkel s a kísérleti dolgozók ls megtesznek mindent a fájdalommentes fogkezelés lehetővé tételére. Ezt persze nemcsak a betegek, hanem az őket kezelő egészségügyi dolgozók is óhajtják, mert nekik sem mindegy, fájdalmas, vagy fájdalommentes-e a szuvas fogak kezelése. A fogászati berendezések és műszerek tervezői jelenleg olyan fúrókészülékek szerkesztésével foglalkoznak, amelyek fájdalommentessé teszik a romlott fogak kezelését. A fogászatban használt hagyományos fúrók ugyanis csaknem mindig fájdalmat okoznak a betegeknek, s ma még e nélkül el sem képzelhető a szuvas fogak kezelése. A fogász azért fúrja a fogat, hogy eltávolíthassa a bomlást okozó anyagokat, illetve a fog romlott részeit. Néha nagyon mélyre, egészen a fogideg közelébe kell fúrnia, ami persze sokszor okoz heves fájdalmakat. Ha ezt nem tenné, nem távolíthatná el a bomlófélben levő részeket, a fog így tovább romlana és később ismét fúrásra volna szükség, ami esetleg még nagyobb fájdalmakat okozhatna. Mindenkinek, akinek kezeltetnie kell fogait, meg kellene értenie a fájdalmas kezelés pozitív oldalait is. A fogorvos, illetve fogász fontos útmutatója, ha fúrás közben megállapítja, hogy a fog már erősen átmelegedett, vagy a fúró már a fogideg közelébe ért stb. Mindez és a beteg arcjátéka, fejmozdulatai stb. figyelmeztetik, folytassa-e a fúrást, vagy szakítsa félbe. Jelenleg már több fogorvosi rendelőben a fúrók forgási sebességét nővelő alkatrészt szerelnek a fúrókészülékbe, amelyet egyidejűleg automatikusan hűtenek, hogy ez is lehetővé tegye kezelésnél a betegek fájdalmainak csökkentését. A hazánkban használatos fúrók percenként mintegy 5000 fordulatot tesznek. Az említett alkatrész csaknem 30 000-re növelheti a fordulatok számát. A tudományos-kísérleti munkahelyek dolgozói legújabban fokozott figyelmet szentelnek annak a kérdésnek, milyen szolgálatokat tehet az ultrahang a fogak kezelésében. Az ultrahang ugyanis olyan akusztikai jelenség, amely kiválóan használható magas frekvenciájú rezgések előidézésére. Ultrahangnak nevezzük az emberi füllel már nem érzékelhető — másodpercenként 20 000-nél több — rezgésszámú hangot. Az ultrahangot felhasználó készülékek működése azon az elven alapszik, hogy villamos áram hatására egy kovakőlemezt hoznak rezgésbe s a rezgéseket az előre megjelölt helyre — a fogak fúrása esetében a fogzománcra — továbbítják. Rendkívül bonyolult folyamatok idézik elő az ultrahang gyógyhatását. Az ultrahanggal való gyógykezelés esetében a hő, a fizikai és vegyi folyamatok hatása s a fogak fúrása közben főleg a mechanikai műveletek hatása érvényesül. A fogászati klinikákon és rendelőkben legújabban olyan fúrókészüiéket használnak, amelyek segítségével csaknem fájdalommentes a gyógykezelés. Ez azért lehetséges, mert percenként mintegy 300 000 az ilyen fúró fordulatszáma. Ezt a valóban óriási sebességet egy apró légturbina, illetve a turbinaszerűen szerkesztett fúrófogantyú teszi lehetővé, amelyen keresztül nagy gyorsasággal levegő préselődik a fúróagy irányába. A fúrót, illetve a kezelt fogat ezzel a művelettel egyidejűleg lehűtik a fúrókészülékbe épített csövecskébe lövellt hideg vízzel. A prágai Chirana-üzemben már számos ilyen tökéletes fúrót készítettek és szállítottak a fogorvosi rendelőkbe. A fogkezelési fájdalmak csökkentésének további, de kevésbé hathatós módja az, hogy fúrás közben szénsavhóval hűtik le a fogakat. Ez a módszer azonban nem lett népszerű, mert a szénsav mind a kezelő személyzetre, mind a betegre kellemetlen hatású és gyakran erős fejfájást okoz. Nyilvánvaló tehát, hogy a sebesfordulatú turbinaszerű fúrókészülékeknek van a legnagyobb jövőjük. Nemcsak azért előnyösek, mert fájdalommentessé teszik a kezelést, hanem azért is, mert lerövidítik a kezelés közben s a következő fogászati műveletig szükséges várakozási időt. Ez pedig a gazdaságosság szempontjából jelent nem lebecsülendő előnyt. Dr. Ján Majerský Megállapították az ember időérzékének alapját Az a kérdés, miként tájékozódik az ember az időben, már csaknem 100 éve köti le a biológusok és a pszichológusok figyelmét. Az ember időérzékéről tanúskodik, hogy megközelítőleg meg tudja állapítani az adott időpontot, tudatosítja az események sorrendjét stb. Az ezzel kapcsolatosan végzett kutatómunkában igen nagy előrehaladást jelentett, amikor I. P. Pavlov laboratóriumában évszázadunk elején megállapították az ember és a magasabb rendű állatok feltételes reflexeit. A tudósokat már a múlt században foglalkoztatta az a gondolat, hogy az időérzék a szervezetben végbemenő bizonyos folyamaton alapszik. Az újságok nemrég rövid hírt közöltek azokról az eredményekről, amelyeket dr. Josef Holubaf, a Csehszlovák Tudományos Akadémia fiziológiai intézetének dolgozója ért el az e területen végzett kutatómunkájában. Dr. Holubaf, bebizonyította, hogy az ember időérzéke az agyban végighaladó egyik villamos ütemtől, az úgynevezett alfa-ütemtől függ, amelyet 30 évvel ezelőtt Hansberger német kutató állapított meg. Ez az ütem hasonló szerepet tölt be az ember időérzékében, mint az óraműben az inga, másodpercenként 10-szer ismétlődik meg állandóan, s változatlanul, vagyis ebben különbözik a szív lüktetésének, a lélegzésnek, vagy az erek összehúzódásának avagy tágulásának ütemétől. Dr. Holubaf igen érdekes módszer segítségével bizonyította be feltételezéseinek helyességét. Legelőször 30 másodpercenként rendszeresen megismétlődő időközökben villamos ütést adott néhány személy egyik kezére, ami lehetővé tette a feltételes reflex pontos megfigyelését. Ezzel egyidejűleg megfigyelte és feljegyezte a másik kéz bőrén a tudattól teljesen függetlenül kialakuló villamos feszültséget s ugyanakkor az úgynevezett elektorencefalogram segítségével megállapította az agy villamos tevékenységének fokát. Azután többször félbeszakított fénnyel váltott ki hatásokat a kísérleti személyen. Tudvalevő ugyanis, hogy az úgynevezett agyütemek közvetlenül a fényhatásokhoz igazodnak. Bebizonyosodott, hogy a másodpercenként hétszer, illetve tizennégyszer megismétlődő villanások lényegesen lerövidítették a feltételes időreflexek megismétlődésének időközeit, viszont a másodpercenként tízszer megismétlődő villanások bizonyos módon befolyásolták az említett időközöket. Ez pedig azt jelenti, hogy az idöütem változatlan maradt. Az agyban végbemenő legkülönfélébb áramlások közül csak az alfaütem hasonlít a másodpercenként tízszer megismétlődő villanások üteméhez. Dr. Holubaf felfedezése nagy érdeklődést keltett különösen a Német Demokratikus Köztársaságban. Angliában, de másutt is. Norbert Wiener, a kibernetika megalapítója, aki egy évvel ezelőtt — bár minden bebizonyítható alap nélkül — kifejezte azt a véleményét, hogy az ember az alfaütem segítségével méri az időt, a legnagyobb érdeklődéssel követi dr. Holubaf kísérleteit s azok eredményeit. Ami az ember időérzékét illeti, még igen sok kérdés vár megoldásra. Több mint valószínű például az, hogy néhány Időütem létezik, amelyek az időközök hosszának arányában jutnak kifejezésre. Az alfaütem például nem tartott tovább egy percnél. Fölötte érdekes az is, hogy amikor öregedés következtében, hő vagy vegyszerek hatására meggyorsul, illetve lassul a szervezet anyagcseréje, ez is hasonlóképpen változtatja meg az idő szubjektív érzékelését. Az orvosok időérzékzavarokat állapítottak meg a különböző rohamoktól szenvedő betegeknél. A madarak és a méhek időérzékén alapszik csodálatra méltó navigációs képességük. Az említett problémák tanulmányozása gyakorlatilag is igen nagy horderejű, tekintettel arra, hogy a magas színvonalú technikán alapuló mai élet feltétlenül megköveteli a helyesen és rendszeresen működő időérzéket. Az időérzéknek természetesen mérhetetlenül fontos szerep jut az űrrepülésekben is. (CTK) ÜJ SZÖ 5 * 1961. szeptember 15.