Új Szó, 1961. szeptember (14. évfolyam, 243-272.szám)

1961-09-14 / 256. szám, csütörtök

Szövetkezeti klubot létesítenek Ahol hosszú sorokat képezve épülnek a 80—10D ezer koronát, sőt en­nél is többet érő családi házak, ott az anyagi élet megalapozott. De el­mondható-e ugyanez a kultúrára vonatkoztatva? A gazdasági élettel lé­pést tart-e a szellemi élet? A gazdasági jólétről a Plešive cen látottak is meggyőztek. A kul­turális életről lesek István tanítónál érdeklődtem. — Elég régen tanltok itt — mon­dotta — jól ismerem a község gazda­sági és kulturális életét. Kérdésed­re válaszolva csak annyit mondha­tok, hogy a rohamos gazdasági fej­lődés mellett kulturális téren sem maradunk le. — Mi a bizonyíték? — Jól dolgoznak a társadalmi és tömegszervezetek, szép eredménnyel dicsekedhet a helyi művelődési ott­hon. Természetesen nem maradnak le az iskolák sem. De erről mások­nak kellene nyilatkozniok. — A közönség? — Igényes és egyre szebb ered­ményekre törekszik. A szövetkezete­sek például Jelenleg a szövetkezeti klub megteremtésén fáradoznak. Azt szeretnék, ha a Jövőben a szövetke­zeti klub lenne a falu kulturális gócpontja. A tanító szavai új irányba terel­ték érdeklődésemet. A szövetkezet­ről kezdtünk beszélni. — Hogy őszinte legyek — mon­dotta — a szövetkezet ügyeiről ke­veset tudok. A tagok azonban szí­vesen felvilágosítanak. A szövetkezet irodájában négyen­öten tanácskoztak. Mikor elmondtam Jövetelem célját, Molnár László és Beke László vállalta a tájékoztatást. . Előbb munkaeredményeikről ér­deklődtem. — Szövetkezetünk — mondotta Beke László — eredményesen dolgo­zik. Példásan elvégezte a nyári mun­kákat és 130 százalékra teljesítette a gabonabeadási tervét... Eredmé­nyünkkel a Járás élenjáró szövetke­zete lettünk. A jó munkának megvan az ered­ménye. Munkaegységük érféke 20 korona körül mozog, ami bizony már szép összeg. Az ilyen eredmé­nyesen dolgozó szövetkezetben nyu­godtan lehet beszélni a kulturális követelményekről. Erre tereltem én is a szót: — Mire fordítják a szövetkezet kulturális alapját? Kérdésemre Molnár László köny­velő válaszolt: — Támogatjuk a tömegszervezetek kulturális rendezvényeit, ugyanak­kor a szövetkezet kulturális alapjá­ból fedezzük azokat az akciókat, amelyeket különféle ünnepségek, évzáró gyűlés és más események alkalmából rendezünk. Egy alkalom­mal már tanulmányi kirándulást is szerveztünk. A jövőben kulturális alapunk nagy részét a szövetkezeti klub berendezésére fordítjuk. Ügy gondolom, sokat mondhatná­nak még a plešiveci szövetkezet tagjai, hogy mire fordították eddig a szövetkezet kulturális alapját. Hi­szen, mint később megtudtam, a szö­vetkezet szoros kapcsolatban van a helyi tömegszervezetekkel és a mű­velődési otthonnal. Egymást min­denben kisegítik. S hogy a tömeg­szervezetek eredményesen dolgoz­nak, az nagyrészt a szövetkezetnek ls köszönhető, amely nem fukarko­dik sem az erkölcsi, sem az anyagi támogatással. Az újabb kérdéssel Beke László­hoz fordultam: — A klub mikorra készül el? — Még az év folyamán. A helyi­ség tulajdonképpen már megvan, csak ki kell üríteni. Jelenleg ugyan­is raktárnak használjuk... Beke elvtárs fogja a kulcsot és el­vezet a klubnak szánt helyiségbe. — Ez lenne az — mondja, mi­után kinyitotta az ajtót. A terem nagy, megfelelne a szö­vetkezeti klub céljainak. — Azt tervezzük — jegyzi meg, miután szemügyre vettük a helyisé­get, — hogy itt helyezzük el a nép­könyvtárat is. — A mostani helyiség nem meg­felelő? — Nem. Már annyi a könyvünk, hogy a kis helyiségben nincs hová tenni... — Hány kötetük van? — Jelenleg ötezer. De ez a szám állandóan nő. Az első negyedévben kétezerötszáz, a másodikban ezer koronáért vettünk könyveket. Most a vásárlásra újabb összeget kapunk. A kölcsönzésre terelődik a szó, Beke László ezzel kapcsolatban eze­ket mondja: — A falu lakói évente, átlag kilenc-tízezer kötetet kölcsönöznek ki. A kölcsönzők nagy része szövet­kezeti tag. A tagok is örülnének, ha a könyvtár a szövetkezeti klub he­lyiségébe költözne. A népkönyvtárt vezető Beke Lász­ló egyben a szövetkezet kulturális felelőse. Érthető, hogy ő is örülne a könyvtár és a szövetkezeti klub egyesítésének. A jövőre nézve egyéb­ként nagy terveik vannak. — Ha megnyílik a szövetkezeti klub — mondotta — Itt összponto­sul majd a falu kulturális élete. Er­re azért ls szükség van, hogy az erők ne forgácsolódjanak szét. — A szövetkezet tagjai jelenleg hogyan kapcsolódnak be a kultu­rális életbe? — A legtöbben a Csemadok helyi szervezetében dolgoznak. E csoport aktívan működik. Évente átlag két egész estét betöltő színművet mu­tat be. Az elmúlt években például nagy sikerrel Játszották a Tanítónő, a Dódi, a Nagymama és a Gül baba című színműveket. Az utóbbival kap­csolatban meg kell Jegyezni, hogy ezt a darabot kimondottan a cigány­származásúak játszották. A darab betanítása sok fáradsággal Járt, de szik, szeretem igazságát, feszült han­gulatát, hanem a másik vászna va­lami fontosabbat tartalmaz. A hely­zet az, kedves Igor Petrovics, hogy elkezdtük a kozmosz meghódítását, s ez kétségtelenül lényegesen változ­tat majd szépség-fogalmainkon. Talán a mai realizmus felfogása szerint furcsa, de csodálatos új színek, ár­nyalatok, látószögek válnak hozzá­férhetőkké, s ezeket nem figyelembe venni ostobaság volna. Nekem úgy tűnik, hogy az Éjszakai szántásban ön a festészet számára valami igen fontosat jelez előre. A FESTŰ ELNEVETTE MAGÄT. Igazán nem gondoltam semmi effélére. Lefestettem amit láttam, olyannak festettem le azt az éjszakát, amilyen volt. A szokatlan színeket, amelyekről beszél, nem én fedeztem fel, láttam őket. Emlékszik ön, Jev­genyij Kalisztratovics, egyszer egy vitán azt mondta: „Ha a művész a tölgyfalevélen csillogó esőcseppben csak vízcseppet lát — baj van vele. — Nagyon hízelgő, hogy megje­gyezte ezt. Kiderült hát, hogy a kriti­kusok se éppen utolsó emberek a művészetben. — Szolovjev elnevette magát, majd visszatért az Éjszakai szántásra. — ön valószínűleg úgy gondolta, hogy ez a képe időszerűsé­gével ragadja meg a szemlélőt. Per­sze, ennek is megvan a maga — s nem is csekély — Jelentősége, csakhogy időszerű témájú mű bőven akad, s épp elég olyan is köztük, amely nemigen érdekli az embert. A helyzet az, kedves Jevgenyij Pet­rovics, hogy a szépség nem mindig tárul fel az ember előtt, sőt a mű­vész előtt sem. Nézheti és nem lát­ja, nem érzi csodáját, ha az élet nem csiholt szikrát a szívéből. Tudok a szűzföldeken tett utazásá­ról. Az Éjszakai szántás, mint tud­juk, ennek az eredménye. Nem mon­dana erről is valamit? — pillantott kérdően a művészre. — Hát Jó, beszéljünk erről Is. — A festő újra végigment a műtermen, majd visszaült az asztalhoz. — Éppen szántás előtt érkeztem oda. A szov­hoz még csak akkor szerveződött meg, az emberek még sátrakban lak­tak. Az első éjszaka havazott, a hó csaknem a priccsemig nyomta le ä sátrat. De meleg, napos reggelre vir­radtunk, s a hónak hamarosan nyomé sem maradt. A HARMADIK vagy negyedik éjsza­ka a szovhoz-igazgató kivitt ma­gával a sztyeppére. Nedves, sáros volt a föld, nekem bizony hamarosan átázott a cipőm. Az igazgató váro­sias, magasszárú lábbelimre pillan­tott, s mindjárt megértette bajomat. Levétette velem, tavalyi száraz füvet tépett, s betétet készített belőle ci­pőmbe, amely így kellemes meleget tartott. Az Éjszakai szántás nem egyhamar tárult fel előttem. Sokáig mentünk tüskebokros szakadékokban, s én ezeken a bokrokon kívül semmit sem láttam meg. Hanem amikor a nyílt mezőre kerültünk — elállt a léleg­zetem. A holdvilágos félhomályban óriási térségen rengeteg mozgó fényt láttam... Szolovjev későn távozott. A festő­művész magára maradt. Úgy határo­zott, hogy a műteremben tölti az éj­szakát. Sokáig Járt egyik saroktól a másikig, próbálta végiggondolni azt, amit nem tisztáztak, amit nem mond­tak még el a Szolovjevvel folytatott beszélgetésben. 0 VSZJANNYIKOV lefekvés előtt kinyitotta az ablakot, eloltotta a villanyt, és a kilencedik emeleti műtermet birtokukba vették a friss légáramlatok meg a csillagok. megérte az áldozatot, mert nagy si­kert aratott. A csoport jelenleg a Valahol délen című zenés vígjáték bemutatására készül. A jövőben a Csemadokban működő csoportok is a szövetkezeti klub keretében sze­retnének dolgozni. A szövetkezeti klubról mindenki lelkesen beszél, munkájához sok re­ményt fűznek. Felszerelik rádióval, televízióval, különféle társasjátékok­kal, ugyanakkor újsággal, folyóira­tokkal, szak- és szépirodalmi köny­vekkel látják el. — A klubban mindenkinek, de el­sősorban a fiataloknak szeretnénk megfelelő szórakozási lehetőséget teremteni. — Milyen mértékben kapcsolód­nak be a fiatalok a szövetkezet munkájába? — Szövetkezetünkben elég szép számmal dolgoznak fiatalok, a mos­taninál azonban sokkal több munka­erőre lenne szükség. A klubnak ezért az a feladata is lesz, hogy megnyerje a fiatalokat a szövetke­zet részére és megszerettesse velük a föld művelését. A plešiveci vasúti gócpont sok munkalehetőséget kínál a fiatalok­nak. Sokan ezért a vasútnál he­lyezkednek el. Látva azonban a he­lyi szövetkezet egyre javuló ered­ményeit, a Jövőben minden bizony­nyal a fiatalok ls nagyobb számban kapcsolódnak be a szövetkezet mun­kájába. — Ki indítványozta a klub létesí­tését?.— fordultam újabb kérdéssel Beke Lászlóhoz. — A gondolat már régebben meg­született, s a szövetkezeti klub lé­tesítését egyformán támogatja a szövetkezet és a helyi nemzeti bí­zottság vezetősége Pontos időt nem mondtak, nem tudjuk tehát, mikor nyílik meg a plešiveci szövetkezeti klub. Remél­jük azonban, a megnyitással nem késlekednek sokáig. Hiszen nem új épület építéséről, csupán egy régi, de a célnak megfelelő helyiség ki­ürítéséről és rendbehozásáról van szó. Nem igényel ez sok munkát. A mostaninál kissé nagyobb határo­zottsággal, rövid idő alatt elvégez­hető a kiürítés is és a rendbehozás is ... Ha megnyitják és úgy fog működ­ni, mint tervezik, a szövetkezeti klub nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a falu lakói szellemi téren is lépést tartsanak a gazdasági fejlő­déssel. Balázs Béla mfízikní köLrök DENNIS C. OSADEBAY (Nigériai költő) Aki megvásárolja gondolataimat Aki megvásárolja gondolataimat, nem vásárol egy bögre mézet, mely mindenkinek ízlik. Hanem sok milliónyi lélek lüktetését veszi meg, azok lelkét, kik pőrén, éhezőn senyvednek, várnak, esdenek. Akt megvásárolja gondolataimat, nem csalárd látomásokat vesz bálványoknak, jóslatoknak. A fáradhatatlan ifjúság gondolatait veszi meg, azért, amely a kultúrák között kutat, kísérletez és választ. Aki megvásárolja gondolataimat, a kor szellemét veszi meg, az olthatatlan lángokat. Minden szenvedő, magasztos szívben mélyen szunnyad ez a tüz, és ott lappang a föld felett ts — rombol, tisztít, rendet teremt. OVIDIO MARTINS (Zöld-foki, portugál gyarmati költő) A SÓ KÖLTEMÉNYE Tengerparti földsávon születtem; szedegetik fel őket ezért hordom magamban a földkerekség minden tengerét. Küldönceim a csobbanó habok, hozzám, egyre hozzák a híreket és titkokat. Es verseim ( e sóvárgó kis költemények) sósízű sóhajok —, a hullámok tarajáról. A világ minden tengerében kagylókban és csigákban zsonganak az én szerelmes dalaim. Tengerparti földsávon születtem; ezért hordom magamban a földkerekség minden énekét. Franyó Zoltán fordításai A második bukaresti nemzetközi Enescu-zenei fesztivál keretében meg­kezdődött az ifjú tehetségek nem­zetközi zenei versenye. A fesztivál iránt igen nagy az érdeklődés, a kiemelkedőbb hangversenyeket a vi­lág számos rádióállomása fogja köz­vetíteni, így a többi között a moszk­vai, budapesti, New York-i, bostoni, stuttgarti és svéd adó is. A londoni filmszínházak a napok­ban mutatták be a. Gagarin, űruta­zásáról készült színes szovjet fil­met. Az Associated British Picture Corporation cég képviselője közölte, hogy a filmet mind a 270 angliai filmszínház műsorra tűzi. Állandó könyvheteket rendeznek Ghanában az olvasás megkedvelteté­sére. Ősztől kezdve a fiatalok és a gyerekek díjtalanul vehetik igénybe a könyvtárakat. May Britt, a szőke svéd filmszí­nésznő kénytelen búcsút mondani Hollywoodnak, amely sohasem bo­csátja meg neki, hogy feleségül ment a néger Sammy Davishoz. Amióta „A kék angyal" című filmben fő­szerepet Játszott, nem kapott több filmszerződést, s ezért elhatározta, hogy végleg Európába költözik. Már kapott is szerződési ajánlatot, férje pedig több európai producerrel is tárgyal francia- és olaszországi sze­replésekről. Kelet- és nyugatnémet íro k levélváltása Berlinről A levélre Stephan Hermlin és Paul Wiens válaszolt. Hermlin válasza a többi között így hangzik: — Azt írják Önök: „Ha a nyugatnémet írók fel­adatuknak tekintik, hogy, Giobke hivatalbanmaradá­sa ellen írjanak, ha nyu­gatnémet írók Schrőder belügyminiszter tervbe vett „szükségállapot" — tör­vénytervezetét antidemok­ratikusnak bélyegzik, ha a nyugatnémet írók fel­emelik szavukat a Szövet­ségi Köztársaságot fenye­gető tekintélyuralmi kle­rikalizmus ellen, akkor Önöknek éppúgy köteles­ségük nevén nevezni az augusztus 13-án elkövetett jogtalanságot". — Az Önök érvelése sántít, mert alapvetően ha­mis a kiindulás. Abból, hogy Önök, Schnurre és Grass, fellépnek Giobke és Schrőder ellen, akik Önö­ket kormányozzák, még természetesen nem követ­kezik, hogy én is lépjek fel a mi kormányunk el­len, amely valamivel ke­ményebben harcol Giobke és Schrőder ellen, mint Önök ketten — bár min­den tiszteletem az Önöké, nem csekély bátorságra vall, amit tesznek. — jogtalanság történt augusztus 13-án? Miféle jogtalanságról beszélnek? Ha az Önök újságjait ol­vasom, és a rádiójukat hallgatom, azt kell hin­nem, ezen a napon egy nagyvárost erőszakkal ket­tészakítottak. Mivel azon­ban elég jó emlékezőte­hetséggel rendelkezem, és tizennégy esztendeje ismét ebben a városban lakom, tudom, hogy ez az állapot már 1948 óta tart. 1948 óta lakom ebben a ketté­Wolfdietrich Schnurre és Günther Grass nyugatnémet írók nyílt levelet intéztek az NDK írószövetségéhez — amelynek májusi kongresszusán még maguk is részt vettek — amelynek másolatát megküldték az NDK-ban megjelenő Neues Deutschlandnak és Sonntagnak, továb­bá a nyugatnémet Die Weltnek, a Süddeutsche Zeitung­nak, s a Konkrét című avantgardista folyóiratnak. Kü­lön, név szerint felszólították az NDK legnevesebb íróit, Anna Segherst, Arnold Zweiget, Ludwig Rennt, Erwin Strittmattert, Stephan Hermlint, Paul Wienst és' másokat, hogy foglaljanak állást az NDK kormányának augusztus 13-i lépése ügyében. Hivatkozik a levél egyes nyugat-németországi íróknak — köztük a levél aláírói­nak — arra az érdemére, hogy harcolnak Giobke, Schrőder és mindenfajta klerikalizmus ellen. Most hát elvárnák, hogy NDK-beli írótársaik „felemeljék szavu­kat a szögesdrót ellen". osztott városban, amely­ben kétféle pénznem van forgalomban, amelynek két polgármestere, két köz­igazgatása, kétféle rendőr­sége van, melyben kétféle, egymással élesen ellenté­tes társadalmi rendszer uralkodik. Ami ez év au­gusztus 13-án történt, csak logikus következménye az 1948. évi pénzreformnak, logikus lépés egy olyan folyamatban, amely nem a mi oldalunkról indult ki. — Nem küldtem kormá­nyomnak augusztus 13-án. köszönő táviratot; kedély­állapotomat nem nevezhe­tem a „boldog helyeslés" állapotának, mint egyesek teszik. Aki ismer, tudja, hogy az együttélés híve vagyok, a korlátlan uta­zás, akadálytalan csere barátja, az emberi élet minden területén, kivált­képpen ami a kultúrát Il­leti. De a Német Demok­ratikus Köztársaság rend­szabályait messzemenően és mélységesen helyeslem. Mert ezekkel a rendsza­bályokkal, ahogy máris vi­lágosan látszik, megerősí­tette a mi antiglobke ál­lamunkat, nagyot lépett előre a békeszerződés megkötéséhez vezető úton; s ez a legsürgősebb ten­nivalónk, mert az egyedüli hathatós eszköznek ígér­kezik a világ egyik leg­veszedelmesebb államá­nak, a Német Szövetségi Köztársaságnak a megfé­kezésére. Paul Wiens válaszleve­léből : — Közvetlenül válaszo­lok Önöknek többek köv zött azért, mert becsülöm írói munkásságukat, s mert feltételezem, hogy őszinte, jó szándék vezeti Önöket cselekedeteikben és irá­nyításaikban, bármennyire meggondolatlannak és nem igaz hitükből fakadónak érzem levelüket. — Figyelemmel Német­ország helyzetére és a vi­lágéra, figyelemmel a tör­ténelem tanulságaira és személyes tapasztalatomra, én a magam, az Önök és valószínűleg az egész em­beriség érdekében: okos­nak, szükségesnek, helyes­nek és emberségesnek tar­tom, hogy mindazzal a de­mokratikus hatalommal, amellyel rendelkezünk — megállásra kényszerítsük azt a politikát, amely el­kerülhetetlenül egy har­madik világháborúba so­dorna mindannyiunkat. Ez a „megállj" hangzott el Berlinben 1961. augusztus 13-án. — Én olvasom az Önök írásait, én elhiszem Önök­nek, hogy meggyőződéses ellenzői az atomfegyver­kezésnek. De ugyanakkor azt látom, hogy ebben a velünk folytatott párbe­szédben — levelüknek szinte minden mondatában — szó szerint azokat az együgyű fogásokat, a lází­tásnak ugyanazon a pri­mitív, hazugsággal át- meg átszőtt, demagóg frazeo­lógiáját használják, ame­lyet Brandt és a hozzá ha­sonlók. — És végül: ha Önök a Szövetségi Köztársaságban vagy Nyugat-Berlinben po­litikailag szóhoz jutnak, ez kétségtelenül az intellek­tuális játékok számára fenntartott fórumokon tör­ténik, a csörgősapkás igaz­mondóknak kípáró szabad­ság keretei között, amelyet hatalmon levő ellenségeik — közös ellenségeink — biztosítanak. De ott, ahol a sző valóban hatásos til­takozássá, szabadító tetté, ahol a szellem erővé s így a hatalmon levőkre veszé­lyessé válhatna — mint például a jelenlegi hely­zetben —, Önöknek tiszte­letben kell tarlaniok bizo­nyos tabukat, alá kell vet­niük magukat a kptelező játékszabályoknak, sőt még a lökés irányát is meg­szabják: ellenünk... Tu­datában vannak ennek? Akkor Önök mégis csak konformisták? A Német Demokratikus Köztársaság írói is nyílt levélként küldték el vá­laszukat. Mindketten azzal a felszólítással zárták le­velüket, hogy most már ők várnak választ nyugat­német írótársaiktól. ÜJ SZŐ 7 * 19B 1- szeptember 14.

Next

/
Thumbnails
Contents