Új Szó, 1961. szeptember (14. évfolyam, 243-272.szám)

1961-09-14 / 256. szám, csütörtök

Szövetkezeti klubot létesítenek Ahol hosszú sorokat képezve épülnek a 80—10D ezer koronát, sőt ennél is többet érő családi házak, ott az anyagi élet megalapozott. De elmondható-e ugyanez a kultúrára vonatkoztatva? A gazdasági élettel lépést tart-e a szellemi élet? A gazdasági jólétről a Plešive cen látottak is meggyőztek. A kulturális életről lesek István tanítónál érdeklődtem. — Elég régen tanltok itt — mondotta — jól ismerem a község gazdasági és kulturális életét. Kérdésedre válaszolva csak annyit mondhatok, hogy a rohamos gazdasági fejlődés mellett kulturális téren sem maradunk le. — Mi a bizonyíték? — Jól dolgoznak a társadalmi és tömegszervezetek, szép eredménnyel dicsekedhet a helyi művelődési otthon. Természetesen nem maradnak le az iskolák sem. De erről másoknak kellene nyilatkozniok. — A közönség? — Igényes és egyre szebb eredményekre törekszik. A szövetkezetesek például Jelenleg a szövetkezeti klub megteremtésén fáradoznak. Azt szeretnék, ha a Jövőben a szövetkezeti klub lenne a falu kulturális gócpontja. A tanító szavai új irányba terelték érdeklődésemet. A szövetkezetről kezdtünk beszélni. — Hogy őszinte legyek — mondotta — a szövetkezet ügyeiről keveset tudok. A tagok azonban szívesen felvilágosítanak. A szövetkezet irodájában négyenöten tanácskoztak. Mikor elmondtam Jövetelem célját, Molnár László és Beke László vállalta a tájékoztatást. . Előbb munkaeredményeikről érdeklődtem. — Szövetkezetünk — mondotta Beke László — eredményesen dolgozik. Példásan elvégezte a nyári munkákat és 130 százalékra teljesítette a gabonabeadási tervét... Eredményünkkel a Járás élenjáró szövetkezete lettünk. A jó munkának megvan az eredménye. Munkaegységük érféke 20 korona körül mozog, ami bizony már szép összeg. Az ilyen eredményesen dolgozó szövetkezetben nyugodtan lehet beszélni a kulturális követelményekről. Erre tereltem én is a szót: — Mire fordítják a szövetkezet kulturális alapját? Kérdésemre Molnár László könyvelő válaszolt: — Támogatjuk a tömegszervezetek kulturális rendezvényeit, ugyanakkor a szövetkezet kulturális alapjából fedezzük azokat az akciókat, amelyeket különféle ünnepségek, évzáró gyűlés és más események alkalmából rendezünk. Egy alkalommal már tanulmányi kirándulást is szerveztünk. A jövőben kulturális alapunk nagy részét a szövetkezeti klub berendezésére fordítjuk. Ügy gondolom, sokat mondhatnának még a plešiveci szövetkezet tagjai, hogy mire fordították eddig a szövetkezet kulturális alapját. Hiszen, mint később megtudtam, a szövetkezet szoros kapcsolatban van a helyi tömegszervezetekkel és a művelődési otthonnal. Egymást mindenben kisegítik. S hogy a tömegszervezetek eredményesen dolgoznak, az nagyrészt a szövetkezetnek ls köszönhető, amely nem fukarkodik sem az erkölcsi, sem az anyagi támogatással. Az újabb kérdéssel Beke Lászlóhoz fordultam: — A klub mikorra készül el? — Még az év folyamán. A helyiség tulajdonképpen már megvan, csak ki kell üríteni. Jelenleg ugyanis raktárnak használjuk... Beke elvtárs fogja a kulcsot és elvezet a klubnak szánt helyiségbe. — Ez lenne az — mondja, miután kinyitotta az ajtót. A terem nagy, megfelelne a szövetkezeti klub céljainak. — Azt tervezzük — jegyzi meg, miután szemügyre vettük a helyiséget, — hogy itt helyezzük el a népkönyvtárat is. — A mostani helyiség nem megfelelő? — Nem. Már annyi a könyvünk, hogy a kis helyiségben nincs hová tenni... — Hány kötetük van? — Jelenleg ötezer. De ez a szám állandóan nő. Az első negyedévben kétezerötszáz, a másodikban ezer koronáért vettünk könyveket. Most a vásárlásra újabb összeget kapunk. A kölcsönzésre terelődik a szó, Beke László ezzel kapcsolatban ezeket mondja: — A falu lakói évente, átlag kilenc-tízezer kötetet kölcsönöznek ki. A kölcsönzők nagy része szövetkezeti tag. A tagok is örülnének, ha a könyvtár a szövetkezeti klub helyiségébe költözne. A népkönyvtárt vezető Beke László egyben a szövetkezet kulturális felelőse. Érthető, hogy ő is örülne a könyvtár és a szövetkezeti klub egyesítésének. A jövőre nézve egyébként nagy terveik vannak. — Ha megnyílik a szövetkezeti klub — mondotta — Itt összpontosul majd a falu kulturális élete. Erre azért ls szükség van, hogy az erők ne forgácsolódjanak szét. — A szövetkezet tagjai jelenleg hogyan kapcsolódnak be a kulturális életbe? — A legtöbben a Csemadok helyi szervezetében dolgoznak. E csoport aktívan működik. Évente átlag két egész estét betöltő színművet mutat be. Az elmúlt években például nagy sikerrel Játszották a Tanítónő, a Dódi, a Nagymama és a Gül baba című színműveket. Az utóbbival kapcsolatban meg kell Jegyezni, hogy ezt a darabot kimondottan a cigányszármazásúak játszották. A darab betanítása sok fáradsággal Járt, de szik, szeretem igazságát, feszült hangulatát, hanem a másik vászna valami fontosabbat tartalmaz. A helyzet az, kedves Igor Petrovics, hogy elkezdtük a kozmosz meghódítását, s ez kétségtelenül lényegesen változtat majd szépség-fogalmainkon. Talán a mai realizmus felfogása szerint furcsa, de csodálatos új színek, árnyalatok, látószögek válnak hozzáférhetőkké, s ezeket nem figyelembe venni ostobaság volna. Nekem úgy tűnik, hogy az Éjszakai szántásban ön a festészet számára valami igen fontosat jelez előre. A

FESTŰ ELNEVETTE MAGÄT. Igazán nem gondoltam semmi effélére. Lefestettem amit láttam, olyannak festettem le azt az éjszakát, amilyen volt. A szokatlan színeket, amelyekről beszél, nem én fedeztem fel, láttam őket. Emlékszik ön, Jevgenyij Kalisztratovics, egyszer egy vitán azt mondta: „Ha a művész a tölgyfalevélen csillogó esőcseppben csak vízcseppet lát — baj van vele. — Nagyon hízelgő, hogy megjegyezte ezt. Kiderült hát, hogy a kritikusok se éppen utolsó emberek a művészetben. — Szolovjev elnevette magát, majd visszatért az Éjszakai szántásra. — ön valószínűleg úgy gondolta, hogy ez a képe időszerűségével ragadja meg a szemlélőt. Persze, ennek is megvan a maga — s nem is csekély — Jelentősége, csakhogy időszerű témájú mű bőven akad, s épp elég olyan is köztük, amely nemigen érdekli az embert. A helyzet az, kedves Jevgenyij Petrovics, hogy a szépség nem mindig tárul fel az ember előtt, sőt a művész előtt sem. Nézheti és nem látja, nem érzi csodáját, ha az élet nem csiholt szikrát a szívéből. Tudok a szűzföldeken tett utazásáról. Az Éjszakai szántás, mint tudjuk, ennek az eredménye. Nem mondana erről is valamit? — pillantott kérdően a művészre. — Hát Jó, beszéljünk erről Is. — A festő újra végigment a műtermen, majd visszaült az asztalhoz. — Éppen szántás előtt érkeztem oda. A szovhoz még csak akkor szerveződött meg, az emberek még sátrakban laktak. Az első éjszaka havazott, a hó csaknem a priccsemig nyomta le ä sátrat. De meleg, napos reggelre virradtunk, s a hónak hamarosan nyomé sem maradt. A

HARMADIK vagy negyedik éjszaka a szovhoz-igazgató kivitt magával a sztyeppére. Nedves, sáros volt a föld, nekem bizony hamarosan átázott a cipőm. Az igazgató városias, magasszárú lábbelimre pillantott, s mindjárt megértette bajomat. Levétette velem, tavalyi száraz füvet tépett, s betétet készített belőle cipőmbe, amely így kellemes meleget tartott. Az Éjszakai szántás nem egyhamar tárult fel előttem. Sokáig mentünk tüskebokros szakadékokban, s én ezeken a bokrokon kívül semmit sem láttam meg. Hanem amikor a nyílt mezőre kerültünk — elállt a lélegzetem. A holdvilágos félhomályban óriási térségen rengeteg mozgó fényt láttam... Szolovjev későn távozott. A festőművész magára maradt. Úgy határozott, hogy a műteremben tölti az éjszakát. Sokáig Járt egyik saroktól a másikig, próbálta végiggondolni azt, amit nem tisztáztak, amit nem mondtak még el a Szolovjevvel folytatott beszélgetésben. 0

VSZJANNYIKOV lefekvés előtt kinyitotta az ablakot, eloltotta a villanyt, és a kilencedik emeleti műtermet birtokukba vették a friss légáramlatok meg a csillagok. megérte az áldozatot, mert nagy sikert aratott. A csoport jelenleg a Valahol délen című zenés vígjáték bemutatására készül. A jövőben a Csemadokban működő csoportok is a szövetkezeti klub keretében szeretnének dolgozni. A szövetkezeti klubról mindenki lelkesen beszél, munkájához sok reményt fűznek. Felszerelik rádióval, televízióval, különféle társasjátékokkal, ugyanakkor újsággal, folyóiratokkal, szak- és szépirodalmi könyvekkel látják el. — A klubban mindenkinek, de elsősorban a fiataloknak szeretnénk megfelelő szórakozási lehetőséget teremteni. — Milyen mértékben kapcsolódnak be a fiatalok a szövetkezet munkájába? — Szövetkezetünkben elég szép számmal dolgoznak fiatalok, a mostaninál azonban sokkal több munkaerőre lenne szükség. A klubnak ezért az a feladata is lesz, hogy megnyerje a fiatalokat a szövetkezet részére és megszerettesse velük a föld művelését. A plešiveci vasúti gócpont sok munkalehetőséget kínál a fiataloknak. Sokan ezért a vasútnál helyezkednek el. Látva azonban a helyi szövetkezet egyre javuló eredményeit, a Jövőben minden bizonynyal a fiatalok ls nagyobb számban kapcsolódnak be a szövetkezet munkájába. — Ki indítványozta a klub létesítését?.— fordultam újabb kérdéssel Beke Lászlóhoz. — A gondolat már régebben megszületett, s a szövetkezeti klub létesítését egyformán támogatja a szövetkezet és a helyi nemzeti bízottság vezetősége Pontos időt nem mondtak, nem tudjuk tehát, mikor nyílik meg a plešiveci szövetkezeti klub. Reméljük azonban, a megnyitással nem késlekednek sokáig. Hiszen nem új épület építéséről, csupán egy régi, de a célnak megfelelő helyiség kiürítéséről és rendbehozásáról van szó. Nem igényel ez sok munkát. A mostaninál kissé nagyobb határozottsággal, rövid idő alatt elvégezhető a kiürítés is és a rendbehozás is ... Ha megnyitják és úgy fog működni, mint tervezik, a szövetkezeti klub nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a falu lakói szellemi téren is lépést tartsanak a gazdasági fejlődéssel. Balázs Béla mfízikní köLrök DENNIS C. OSADEBAY (Nigériai költő) Aki megvásárolja gondolataimat Aki megvásárolja gondolataimat, nem vásárol egy bögre mézet, mely mindenkinek ízlik. Hanem sok milliónyi lélek lüktetését veszi meg, azok lelkét, kik pőrén, éhezőn senyvednek, várnak, esdenek. Akt megvásárolja gondolataimat, nem csalárd látomásokat vesz bálványoknak, jóslatoknak. A fáradhatatlan ifjúság gondolatait veszi meg, azért, amely a kultúrák között kutat, kísérletez és választ. Aki megvásárolja gondolataimat, a kor szellemét veszi meg, az olthatatlan lángokat. Minden szenvedő, magasztos szívben mélyen szunnyad ez a tüz, és ott lappang a föld felett ts — rombol, tisztít, rendet teremt. OVIDIO MARTINS (Zöld-foki, portugál gyarmati költő) A SÓ KÖLTEMÉNYE Tengerparti földsávon születtem; szedegetik fel őket ezért hordom magamban a földkerekség minden tengerét. Küldönceim a csobbanó habok, hozzám, egyre hozzák a híreket és titkokat. Es verseim (

e sóvárgó kis költemények) sósízű sóhajok —, a hullámok tarajáról. A világ minden tengerében kagylókban és csigákban zsonganak az én szerelmes dalaim. Tengerparti földsávon születtem; ezért hordom magamban a földkerekség minden énekét. Franyó Zoltán fordításai A második bukaresti nemzetközi Enescu-zenei fesztivál keretében megkezdődött az ifjú tehetségek nemzetközi zenei versenye. A fesztivál iránt igen nagy az érdeklődés, a kiemelkedőbb hangversenyeket a világ számos rádióállomása fogja közvetíteni, így a többi között a moszkvai, budapesti, New York-i, bostoni, stuttgarti és svéd adó is. A londoni filmszínházak a napokban mutatták be a. Gagarin, űrutazásáról készült színes szovjet filmet. Az Associated British Picture Corporation cég képviselője közölte, hogy a filmet mind a 270 angliai filmszínház műsorra tűzi. Állandó könyvheteket rendeznek Ghanában az olvasás megkedveltetésére. Ősztől kezdve a fiatalok és a gyerekek díjtalanul vehetik igénybe a könyvtárakat. May Britt, a szőke svéd filmszínésznő kénytelen búcsút mondani Hollywoodnak, amely sohasem bocsátja meg neki, hogy feleségül ment a néger Sammy Davishoz. Amióta „A kék angyal" című filmben főszerepet Játszott, nem kapott több filmszerződést, s ezért elhatározta, hogy végleg Európába költözik. Már kapott is szerződési ajánlatot, férje pedig több európai producerrel is tárgyal francia- és olaszországi szereplésekről. Kelet- és nyugatnémet íro

k levélváltása Berlinről A

levélre Stephan Hermlin és Paul Wiens válaszolt. Hermlin válasza a többi között így hangzik: — Azt írják Önök: „Ha a nyugatnémet írók feladatuknak tekintik, hogy, Giobke hivatalbanmaradása ellen írjanak, ha nyugatnémet írók Schrőder belügyminiszter tervbe vett „szükségállapot" — törvénytervezetét antidemokratikusnak bélyegzik, ha a nyugatnémet írók felemelik szavukat a Szövetségi Köztársaságot fenyegető tekintélyuralmi klerikalizmus ellen, akkor Önöknek éppúgy kötelességük nevén nevezni az augusztus 13-án elkövetett jogtalanságot". — Az Önök érvelése sántít, mert alapvetően hamis a kiindulás. Abból, hogy Önök, Schnurre és Grass, fellépnek Giobke és Schrőder ellen, akik Önöket kormányozzák, még természetesen nem következik, hogy én is lépjek fel a mi kormányunk ellen, amely valamivel keményebben harcol Giobke és Schrőder ellen, mint Önök ketten — bár minden tiszteletem az Önöké, nem csekély bátorságra vall, amit tesznek. — jogtalanság történt augusztus 13-án? Miféle jogtalanságról beszélnek? Ha az Önök újságjait olvasom, és a rádiójukat hallgatom, azt kell hinnem, ezen a napon egy nagyvárost erőszakkal kettészakítottak. Mivel azonban elég jó emlékezőtehetséggel rendelkezem, és tizennégy esztendeje ismét ebben a városban lakom, tudom, hogy ez az állapot már 1948 óta tart. 1948 óta lakom ebben a kettéWolfdietrich Schnurre és Günther Grass nyugatnémet írók nyílt levelet intéztek az NDK írószövetségéhez — amelynek májusi kongresszusán még maguk is részt vettek — amelynek másolatát megküldték az NDK-ban megjelenő Neues Deutschlandnak és Sonntagnak, továbbá a nyugatnémet Die Weltnek, a Süddeutsche Zeitungnak, s a Konkrét című avantgardista folyóiratnak. Külön, név szerint felszólították az NDK legnevesebb íróit, Anna Segherst, Arnold Zweiget, Ludwig Rennt, Erwin Strittmattert, Stephan Hermlint, Paul Wienst és' másokat, hogy foglaljanak állást az NDK kormányának augusztus 13-i lépése ügyében. Hivatkozik a levél egyes nyugat-németországi íróknak — köztük a levél aláíróinak — arra az érdemére, hogy harcolnak Giobke, Schrőder és mindenfajta klerikalizmus ellen. Most hát elvárnák, hogy NDK-beli írótársaik „felemeljék szavukat a szögesdrót ellen". osztott városban, amelyben kétféle pénznem van forgalomban, amelynek két polgármestere, két közigazgatása, kétféle rendőrsége van, melyben kétféle, egymással élesen ellentétes társadalmi rendszer uralkodik. Ami ez év augusztus 13-án történt, csak logikus következménye az 1948. évi pénzreformnak, logikus lépés egy olyan folyamatban, amely nem a mi oldalunkról indult ki. — Nem küldtem kormányomnak augusztus 13-án. köszönő táviratot; kedélyállapotomat nem nevezhetem a „boldog helyeslés" állapotának, mint egyesek teszik. Aki ismer, tudja, hogy az együttélés híve vagyok, a korlátlan utazás, akadálytalan csere barátja, az emberi élet minden területén, kiváltképpen ami a kultúrát Illeti. De a Német Demokratikus Köztársaság rendszabályait messzemenően és mélységesen helyeslem. Mert ezekkel a rendszabályokkal, ahogy máris világosan látszik, megerősítette a mi antiglobke államunkat, nagyot lépett előre a békeszerződés megkötéséhez vezető úton; s ez a legsürgősebb tennivalónk, mert az egyedüli hathatós eszköznek ígérkezik a világ egyik legveszedelmesebb államának, a Német Szövetségi Köztársaságnak a megfékezésére. Paul Wiens válaszleveléből : — Közvetlenül válaszolok Önöknek többek köv zött azért, mert becsülöm írói munkásságukat, s mert feltételezem, hogy őszinte, jó szándék vezeti Önöket cselekedeteikben és irányításaikban, bármennyire meggondolatlannak és nem igaz hitükből fakadónak érzem levelüket. — Figyelemmel Németország helyzetére és a világéra, figyelemmel a történelem tanulságaira és személyes tapasztalatomra, én a magam, az Önök és valószínűleg az egész emberiség érdekében: okosnak, szükségesnek, helyesnek és emberségesnek tartom, hogy mindazzal a demokratikus hatalommal, amellyel rendelkezünk — megállásra kényszerítsük azt a politikát, amely elkerülhetetlenül egy harmadik világháborúba sodorna mindannyiunkat. Ez a „megállj" hangzott el Berlinben 1961. augusztus 13-án. — Én olvasom az Önök írásait, én elhiszem Önöknek, hogy meggyőződéses ellenzői az atomfegyverkezésnek. De ugyanakkor azt látom, hogy ebben a velünk folytatott párbeszédben — levelüknek szinte minden mondatában — szó szerint azokat az együgyű fogásokat, a lázításnak ugyanazon a primitív, hazugsággal át- meg átszőtt, demagóg frazeológiáját használják, amelyet Brandt és a hozzá hasonlók. — És végül: ha Önök a Szövetségi Köztársaságban vagy Nyugat-Berlinben politikailag szóhoz jutnak, ez kétségtelenül az intellektuális játékok számára fenntartott fórumokon történik, a csörgősapkás igazmondóknak kípáró szabadság keretei között, amelyet hatalmon levő ellenségeik — közös ellenségeink — biztosítanak. De ott, ahol a sző valóban hatásos tiltakozássá, szabadító tetté, ahol a szellem erővé s így a hatalmon levőkre veszélyessé válhatna — mint például a jelenlegi helyzetben —, Önöknek tiszteletben kell tarlaniok bizonyos tabukat, alá kell vetniük magukat a kptelező játékszabályoknak, sőt még a lökés irányát is megszabják: ellenünk... Tudatában vannak ennek? Akkor Önök mégis csak konformisták? A Német Demokratikus Köztársaság írói is nyílt levélként küldték el válaszukat. Mindketten azzal a felszólítással zárták levelüket, hogy most már ők várnak választ nyugatnémet írótársaiktól. ÜJ SZŐ 7 * 19B

1- szeptember 14.