Új Szó, 1961. szeptember (14. évfolyam, 243-272.szám)

1961-09-02 / 244. szám, szombat

Vietnam népe az ország békés egyesítésére törekszik ÉPPen 16 évvel ezelőtt, tehát azon tor népének véreskezű hőhéra, az ame­a napon, amikor a távol-keleti lm- rljtai imperialisták parancsainak szolga­periallsta hatalom, Japán letette a tegy- lelkű végrehajtója, egy nagy koncent­vert, alakult meg a hajdani Francia In dokína területén a Vietnami Demokrati­rációs táborra változtatta Dél-Vietnamot. A hazafiak százezrei sínylődnek börtő­kus Köztársaság. Nagy hazafias ellenél- nőkben. Százszámra végezteti ki a dlk­lásl harcok előzték meg születését, tátor a legűntudatosabb harcosokat Meg A nép győzött és Ho 'SÍ Mlnh elvtárs akarja szolgálni azt a 3 milliárd dollárt, vezetésével érdekelnek megfelelő kor- melyet 1952 óta adtak néki az amerl­mányt alakított. Nem sokáig örülhetett kai Imperialisták, s amelynek tetemes szabadságának, mert a volt gyarmattar- részét az 500 ezer ÍSnyi hadsereg fenn­tők vissza akarták foglalni a Japán meg- tartása emészti fel, mint az állami köit­szállás előtti pozíciókat, de a nép ségvetés 85 százalékát IS. hosszas küzdelmek után megvédte-vív- A hazafias ellenállási mozgalom azon­mányalt és a franciák takarodni voltak ban fordulatot vett az utóbbi időben, kénytelenek. Az ország azonban két Megalakult Dél-Vietnam Felszabadltásá­részre szakadt. Az 1954. évi genfi érte- nak Nemzeti Frontja, mely aktív partl­kezlet leszögezte, hogy általános sza- zánharcot szervezett a zsarnoki rend­bad választások útján egyesíteni kell sz8 r megdöntésére és felhívással fordult a két országrészt, de ehelyett az 1956- a világ népeihez, hogy támogassák ak­ban Dél-Vlotnamban megrendezatt külön választási komédia még Inkább elmélyl tette az ország kettéosztottságát. clôtt. A hatalmat bitorló Ngo Dtnh Diem sem tudta elkendőzni azt a tényt, hogy egyes vidékeket és tartományokat már A szocializmus útjára tért északi rész a partizánok ellenőriznek, hogy elker­lakosságának hó vágya, hogy ^egyesül- gették a helyi kormányszerveket. Elhagy­jon déli testvéreivel. A VDK rormánya ták a dzsungelek mélyét és egyes or­több javaslatot tett a déli rész uralnak szégrészekben komolyan felveszik a har­a békés egyesülésre, de azok ádáz gyű- cot a diktátor büntető expedícióival. Az lölettel fogadtak e Javaslatokat. Ngo imperialisták viszont nyíltan megszegik Dlnh Diem amerikai pártfogóinak tgy a genfi egyezményeket, melyek az or­felsl meg jobban. szAg semlegességéről és a nagyhatal­A szocialista épí­tés éveiben nagy változások történtek az északi részen. Épül a hazai Ipar: 73 ipari nagyvállalat létesült a fegyver­szünet őta. A párt Központi Bizottsága legutóbbi plénumán kiemelte az életszín­vonal további eme­lésének fontosságét, s ezzel kapcsolatban a mezőgazdaság fej­lesztésének fő fel­adataira hívta fel a figyelmet. Az ország Ipari termelése a legutób­bi hét évben az 1955. évinek a há­romszorosára növe­kedett, az Idén pe­dig a tavalyihoz ké­pest további 29 szá­zalékkal lesz na­gyobb. Ma már szer­számgépeket, szövő­ipari és mezőgazda­sági gépeket is gyárt a múltban elmara­dott Vietnam. A könnyűipart is fej­lesztik az életszín- Szocialista munksversennyet ünneplik a VDK dolgozói fel­vonal emelésének szabadulásuk évfordulóját. A képen: A haiphongi cement­programja alapján, gyér berendezésének szerelői 220 százalékra növelték napi Az ország rizsterme- teljesítményüket. (CTK — Vietnami Távirati Iroda felv.) lése most már eléri az 5 mllllő tonnát (a háború előtt alig mak be nem avatkozáséról szóltak, két és félmillió tonna volt). A gazda- Fegyverzettel és minden egyébbel ellát­sági újjáépítés éveiben az ország kul- jék a dlktáror klikkjét. Ám tévednek, turális életében is mélyreható változá- ha azt hiszik, hogy repülőtereikkel és sok történtek, csökkent az Irástudatla- támaszpontjaikkal elfojthatják egy szá­nok száma, ezrével képeznek szakem- badságszeretö nép egyesülési vágyát, bereket az új iskolákban. A történelem el fogja söpörni az tmpe­Ngo Dlnh Diem, az amerikai kollé- rlallstákat, a vietnami nép pedig szabad glumok neveltje, ez az álszent dtkté- hazában egyesülni fog. KOMMENTÁRUNK A DOLGOZOK ERDEKEBEN Mennyire mpgráző, szlvbemarkoló érzés, amikor a szirénázva szágul­dó mentőautó lassít a gyár bejá­rata előtt, maid átsuhan a kitáruló kapun. Baleseti — terjed a hír szárnyakon az üzemben. Aggódó, megdöbbent tekintetek kísérik a szerencsétlenül jártat, akinek köté­sére piros rózsákat fest az átütő vér. Aztán a vöröskeresztes hosz­szú szürke kocsi kihátrál az ud­varról, s a sziréna hangja mintha magával vinné a néhány pilla­natnyi dermedtségét is. Feloldódik a hangulat és talán sokan azok közül, akik az imént megilletődve nézték pórul Járt társukat, a leg­nagyobb lelkinyugalommal ülnek vissza gépük mellé, amelyen ki­kapcsolták a biztonsági berende­zést, védelmi öv nélkül másznak fel a magas munkaállványokra, vé­dő szemüveg nélkül telepszenek a sebesen forgó csiszolókő mellé, bőrkesztyű nélkül ragadták meg az éles vaslemezt. Pedig elég egyetlen hibás mozdulat, a figye­lem pillanatnyi elterelődése, s a mentőkocsi újra útrakelhet a gyár felé életet, testi épséget menteni. Mennyi gép és más munkahely marad üresen naponta, hetente, hónaponként olyan balesetek miatt, amelyek kissé nagyobb gondosság: gal, előrelátással elkerülhetők len­nének. Emberéleteket követel, ép, egészséges, erős emberek testét nyomorltja meg a figyelmetlenség, a hanyagság, a felelőtlenség, a munkabiztonsági előírások be nem tartása. Pedig szocialista álla­munkban, ahol minden a dolgoző ember érdekét szolgálja, minden eszközzel rendelkezünk ahhoz, hogy a munkabiztonságot a lehető legmagasabb szintre emeljük. A baleseti statisztika azonban azt mutatja, hogv ezeket az eszközö­ket, a fennálló lehetőségeket tá­volról sem használják fel minde­nütt kellő mértékben a balesetek megelőzésére. A biztonságos munka érdekében éppen ezért lankadatlanul tovább kell folytatni a harcot minden munkahelyen. Ebben a nemes küz­delemben óriási segítséget fog Je­lenteni a munkabiztonságról és a dolgozók égészségvédelméről szólő új törvény, mely a tegnapi nappal lépett érvénybe. Az új törvény ki­dolgozásában, — hogy minden te­kintetben megfeleljen a követelmé­nyeknek és az összes lehetőségek­nek, — a Nemzetgyűlés Jóváha­gyása előtt a dolgozók tízezrei vettek részt. A törvény általános rendelkezé­sei leszögezik az egészséges és biztonságos munka alapvető felté­teleit. A legeslegfontosabb ezen a területen — ős ezt semmilyen kö­rülmények között sem szabad szem elől téveszteni, — hogy a termelé­si feladatok megvalósításáról s a dolgozók biztonságos, egészséges munkakörülményeiről való gon­doskodás elválaszthatatlan egysé­get alkot. Az általános rendelke­zések hangsülyozzák továbbá a dolgozók legszélesebbkörű részvé­telének fokozását a munkabizton­ság kérdéseinek megoldásában, va­lamint a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom és a nemzeti bizottsá­gok nagyobb feladatait ezen a te­rületen. Mindezen alapelvek át­hatják az új törvény valamennyi rendelkezését. A cél az, hogy komplex módon és megelőző jel­leggel biztosítsuk munka közben a dolgozók egészségének és biz­tonságának fokozott védelmét. Az ü| törvény megszünteti a munka­egészségügyi ős biztonsági előírá­sok eddigi szétforgácsoltságát, amennyiben rendelkezései egész népgazdaságunkra érvényesek, be­leértve az EFSZ-eket, termelőszö­vetkezeteket, tanoncokat, brlgádo­sokat, sőt a politechnikai nevelés­ben és a termelési gyakorlatban résztvevő diákokat ls. Külön hang­súlyozza a törvény, hogy a nők, a fiatalok, a csökkent munkaké­pességű egyének és a rendkívül nehéz körülmények között dolgo­zók biztonságát és egészségvédel­mét munka közben munkahelyük külön rendezésével kell biztosí­tani. ' A mai nappal életbe lépő új törvény a gazdasági és műszaki dolgozóknak a munkabiztonság és az egészségvédelem területén vi­selt felelőssége növekedését az anyagi érdekeltséggel is kihang­súlyozza. De kl van emelve a kol­lektív anyagi érdekeltség a mun­kakörnyezet és a munkafeltételek állandó Javításában is. Az üzemek és vállalatok közötti szocialista munkaverseny értékelésében, a verseny győztesének Járó jutalom elismerésében a munkabiztonság foka ugyanannyit nyom majd a latban, mint a gazdasági és ter­melési feladatok teljesítése. Ter­mészetesen ugyanaz vonatkozik a vörös zászlóért folyó országos versenyre és az ezzel Járó juta­lomra Is. Kétségtelen, hogy a munkabiz­tonság és az egészségvédelem szakaszán csakis akkor érhetünk el Jó eredményeket, ha a dolgo­zók legnagyobb tömegei tevéke­nyen bekapcsolódnak ebbe a mun­kába. Magától értetődő követel­mény ez, hiszen minden ez irányú Intézkedés a dolgozók érdekeit szolgálja. Az új törvény kiemeli minden egyes dolgozónak azt a jogát, hogy közvetlen részt vegyen a munkabiztonság és egészségvé­delem szempontjából kifogásta­lan munkahely megteremtésében, munkakörnyezetének Javításában és ellenőrzésében. A törvény ugyanakkor leszögezi a dolgozók kötelességeit is a munkabiztonság fokozásában. Ide tartozik egyebek között a védelmi berendezések és segédeszközök kötelező használa­ta, a megszabott munkamenet be­tartása, a munkabiztonsági előírá­sok ismertetésére rendezett tan­folyamon való részvétel és az előírt vizsgák letétele. A munkabiztonság fokozása ér­dekében a szakszervezeti szervek hatásköre is kiszélesedik. Így az üzemi tanácsok és a magasabb szakszervezeti szervek részt vesz­nek a dolgozók egészséges és biz­tonságos munkájára előirányzott eszközök felhasználási módjának eldöntésében, a beruházási egysé­geknek, gépeknek és berendezé­seknek ilyen szempontból való megítélésében. Az új törvény rész­letesen elemzi a nemzeti bizottsá­gok, EFSZ-ek és termelőszövetke­zetek feladatalt ls a dolgozók egészségvédelmének és munkabiz­tonságának fokozásában. Dolgozó népünk a fejlett szocia­lista társadalom _ felépítésének nagy művén dolgozik. Határozott léptekkel haladunk a nép egyre szebb életének megteremtése út­ján. Ez Irányú törekvéseink között fontos helyet foglal el a munka biztonságának és a dolgozók egészségvédelmének szüntelen ja­vítása. N. SZ. HRUSCSOV elvtárs, aki a Krim félszigeten üdül, csütörtökön fogadta I>. Plummer és K. Zllllacus angol parla­menti képviselőket. (CTK) HARMINCEZREN Jelentkeztek az egész világból a Népek Barátságénak Egyete­mére Moszkvában. Az új tanévben 600 külföldi diákot, valamint 100 szovjet fiút és leányt vesznek fel az előkészítő év­folyamra. (CTK) A BUNDESWEHR első tankjait hajún szállították Angiiába; az angol hadsereg tagjai vezetik őket a dél-wallesi kikép­zőterületre Castlemartine közelében. Ez­zel a darabonkénti szállítással elejét akarják venni a tüntetéseknek. (CTK) A ugusztus utolsó hetében ls egymást követték a Jelentós világpolitikai események. Az érdek­lődés középpontjában továbbra is a német kérdés áll Lassan, bizonyta­lanul kezdenek kirajzolódni a konk­rét tárgyalások körvonalat, azonban tovább folyik Nyugaton a hírverés, hisztériakeltés. A fegyvercsörtetökat zavarba hozták a Szovjetunió hatá­rozott védelmi intézkedései és a szo­kott módon igyekeznek nagy hűhót csapni körülöttük. A brazíliai reak­ció által kirobbantott válság tart. 8) Külügyminiszteri értekezlet a láthatáron? Hruscsov elvtárs Pearson amerikai újságírónak adott nyilatkozatában ki tudja már hányszor jelentette ki, hogy „.. .mi bármely pillanatban készek vagyunk tárgyalni e kérdés­ről a nyugati hatalmak vezetővel, ha ök őszintén tfhajtják a német probléma kölcsönösen elfogadható alapon történő reális rendezését." A nyugati féltekén eddig már több vezető' államférfi is elismerte, hogy a berlini kőrdés békés eszközökkel megoldható^ a tanácskozásokra azonban mindeddig nem tettek ja­vaslatot. Állítólag de Gaulle tábor­nok a feszültség további fokozásának hajthatatlan híve, s egyes nyugati lapjelentések szerint csak nagynehe­zen egyezett bele egy külügyminisz­teri színtű kelet-nyugati tanácsko­zásba, amelyet az előzetes tervek szerint szeptember 19-re, az ENSZ Idei közgyűlésének megnyitónapiára hívnának össze. Ezt természetesen megelőzné a nyugati külügyminiszte­rek tanácskozása. „A nyugati táboron belül, úgy látszik, véget ért a vita, az angolok, amerikaiak felülkerekedtek és a nyugati hatalmak hamarosan ja­vaslatot tesznek Moszkvának a tár­gyalások megkezdésére — írja a Westfältsche Allgemaine Zeitung. Mindenesetre mér az is jelentős eredmény lesz, ha a közvélemény nyomására tárgyalóasztalhoz ülnek a külügyminiszterek, a fontos azonban, hogy milyen szándékkal teszik ezt. Ha csak látszattárgyalásokra, a köz­vélemény becsapására teszik ezt, az úgyis kiderül. Jól értesült nyugati hírmagyarázók szerint egyelőre a Nyugatnak nincs semmiféle konstruk­tív javaslata, most megkísérlik elő­szedni az irattérből a régi elfogad­hatatlan nyugati terveket és valami­képpen aktualizálni akarják őket. Ezen az úton azonban sohasem talál­ják meg a közös nevezőt a szovjet békeszerződési tervezettel. A nyugati hatalmak a reális világhelyzetnek megfelelő állásfoglalás útján köze­líthetik meg csak a megegyezést. Ta­lán ráébrednek ők is erre. © A forrófejű háborűs uszítók kljózanítésára Miközben a nyugat' fővárosókban lázas diplomáciai tc»ékenység folyik az álláspontok össj.«nangolására, to­vább folyik a háborús hisztériakeltés Nyugat-Berlinben, Washingtonban és másutt. Az angol, amerikai megszálló csapatok egymás után rendezik Nyu­gat-Berlinben a provokatív hadgya­korlatokat, hogy alább ne hagyjon a háborús hangulat, a bonni revansts­ták pedig Nyugat-Berlinből uszítanak az NDK és a szocialista országok el­len. A Német.Szövetségi Köztársaság­ban folyó választási kampányban nincs nap, hogy valamelyik jelentős politikus ne sürgetné a fegyverkezés fokozásét. Az Egyesült Államokban előkészítették a föld alatti atomrob­bantások újabb sorozatát és Kennedy elnök kijelentette, ha szükségesnek fogja tartani, azonnal parancsot ad a robbantások folytatására. Az angol csendes-óceáni atomkísérleti telepek is teljes készültségben vannak. Fran­ciaország pedig minden tiltakozásnak fittyet hányva folytatja az atomrob­bantásokat. Ilyen körülmények között a Szov­jetunió hosszas és alapos megfonto­lás után úgy döntött, hogy hadsere­gét nem csökkenti és felújítja a nukleáris fegyverkísérleteket. A Szovjetunió nehezen szánta rá magát e lépésre, hiszen mint isme­retes, ö kezdeményezte „az atom­csendet", a kísérletek felfüggeszté­sét abban a reményben, hogy a Genfben immár harmadik éve folyó tárgyalásokon sikerül megegyezni az atomfegyverek teljes betiltásában. A nyugati hatalmak azonban sem az atomfegyverek betiltásában, sem a leszerelésben nem akarnak radikális megoldást, hanem olyan egyezmény megkötését szeretnék, amely számuk­ra előnyöket jelentene. Ilyesmibe ter­mészetesen a Szovjetunió sohasem megy bele. Ezt a komoly döntést a fegyver­csörtetök kényszerítették a szovjet kormányra. Hiszen bűnös könnyelmű­ség lenne a néppel szemben, hogyha a Szovjetunió nem követne el min­dent védelmi képességének maximá­lis fokozására, amikor az imperialis­ták háborúval fenyegetőznek. Ez a lé­pés minden bizonnyal lehűti a hábo­rús kalandokra számító forrófejű po­litikusokat, s ezért a béke védelmét szolgálja. A szovjet nép a kommunis­ta társadalmat építi s a legnagyobb ellensége a háborúnak. A békés egy­más mellett élés szilárd elvei alap­ján óhajt együttműködni a világ va­lamennyi országával. Minden kérdést tárgyalással akarunk rendezni. De vegyék már egyszer s mindenkorra tudomásul a Nyugat vezetői, hogy a világ legerősebb orsiágát nem lehet katonai fenyegetőzéssel álláspontjá­nak megváltoztatására kényszeríteni. ® Hideg zuhany A szovjet kormány intézkedései hi­deg zuhanyként hatottak a nyugati fővárosokban. Természetesen a Fehér Háztői kezdve a burzsoá propaganda­gépezet valamennyi intézményéig most rágalomhadláratot Indítanak a Szovjetunió ellen, hogy leplezzék sa­lát bűnüket, amely törvényszerűen idevezetett. Washingtontól Londonig és Bonnig kígyót, békát kiáltanak a Szovjetunióra. De mi mást is tehet­nének. Talán csak nem várjuk azt, hogy a nemzetközi légkör hivatásos mérgezői, az elvakult generálisok egyszeriben beismerik politikájuk ku­darcát. Az események azt bizonyítják, hogy ezekkel az urakkal nem le­het nagyon kukoricázni kemény han­gon kell beszélni, az ilyen hangból többet értenek, jobban levonják a tanulságot. Ennek épp itt lenne az ideje. A New York Times egyik ol­vasója azt tanácsolja az USA kor­mányának: „Inkább egy évi tárgya­lást, mint egy nap háborút!" Talán rádöbbennek Washingtonban is e sza­vak mély bölcsességére. 3 Válság Brazíliában A „berlini válság" mellett az Egye­sült Államok jóvoltából válság rob­bant ki Brazíliában is. Az amerikába­rát reakciós erők ugyanis rossz szem­mel nézték, hogy Quadros elnök új politikai irányvonalat követett és szabadulni igyekezett az USA befo­lyásától. Latin-Amerika e legnagyobb országa (65 millió lakosával) igyeke­zett új utat keresni és megszabadul­ni a Washingtoni függéstől. Kiállt Kuba önrendelkezési Joga mellett, diplomáciai kapcsolatokra lépett a szocialista országokkal és nyíltan ki­állt a velük való kereskedelem mel­lett. Amikor pedig Quadros a legma­gasabb kitüntetéssel tisztelte meg Guevara kubai kereskedelmi minisz­tert, Washingtonból irányítva csata­sorba állították a reakciós erőket és lemondatták az elnököt. A brazil al­kotmány értelmében Goulart alelnök­nek kellene a helyébe lépni, aki ugyancsak haladó szellemű és ezért a reakció vezetője, a hadügyminiszter igyekszik ezt lehetetlenné tenni. Mi­vel a parlament többsége Goulart mellett szavazott (aki most tér haza külföldi körútjáról), a katonai klikk diktatúrával fenyegetőzik és nyomást gyakorol a képviselőkre, hogy vál­toztassák meg az alkotmányt, amsly­nek értelmében az elnök kezében fut össze az ország vezetése. A helyzet még mindig zavaros. Egymást érik a Quadros politikája melletti tünteté­sek. Egyes déli államok kormányzói pedig fegyveres támogatásukról biz­tosítják Goulart alelnököt. A had­ügyminiszter bejelentette, hogy had­műveleteket kezd a déli kormányok ellen, és egyes jelentések szerint a harc már megkezdődött. A haladó erők megállapítják, hogy Quadros elnöknek nem kellett volna távoznia, ha a népi tömegekre tá­maszkodik, mert azok helyeselték po­litikdtát. Az elkövetkező napok talán feleletet adnak arra, hogy milyen úton halad tovább Brazília a Washing­tonból irányított reakciós államcsíny után. SZŰCS BELA ŰJ SZÚ 4 * 1981. izeptember 2.

Next

/
Thumbnails
Contents