Új Szó, 1961. szeptember (14. évfolyam, 243-272.szám)

1961-09-02 / 244. szám, szombat

- . , ... ® ŕ? ' • *.' •' ."*•-. Äz SZKP programja — a nemzetközi kommunista mozgalom hatalmas fegyvere A Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak programja, amelyet a XXII. kong­resszus hagy véglegesen jóvá, be­láthatatlan jelentőségű az egész nem­zetközi forradalmi mozgalom szem­pontjából. A kommunizmus ezen új programszerű alapokmányának mély­ségesen internacionalista vonásai áb­ból fakadnak, hogy merészen élta­lánosltja a nagy lenini párt és az összes többi kommunista párt har­cos útjait és forradalmi tapaszta­latait akkor, amikor a kommuniz­mus mér hatalmas vllágerővé fejlő­dött. Hatékonyan megnyilvánulnak és aktívan beavatkoznak a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért világszerte folyó gigantikus küzde­lembe. Ennek a küzdelemnek követ­keztében a világ erőviszonyai szün­telenül a szocializmus javára vál­toznak. Az SZKP programja azonban első sorban azért Válik a legszélesebb nemzetközi érvényű és időszerű do­kumentummá, mert valamennyi ve­zérgondolata elválaszthatatlanul ösz­szefügg a kommunizmus győzelmes távlatainak megvalósításával még a mai nemzedék életében. A legszem­léltetőbb bizonyítéka annak, hogy a kommunizmus már nem csupán harci felhívás és a távoli jövő képe. har.em történelmileg közelálló és reális, konkrét célkitűzéssé vált a Szovjetunióban és a világnak abban a nagy részében — amelybe ha­zánk ls tartozik —, ahol már győ­zött a szocialista forradalom. Az SZKP programjában a kommu­nista célkitüzésekr.ek e konkrét meg­határozása egyrészt a szocialista fej­lődés Szovjetunióban elért magas fo­kát, másrészt a szocializmus és a kapitalizmus közötti viszonyban be­állott óriási változásokat tükrözi. E változások tették lehetővé, hogy a kommunizmus felépítésének feladata napirendre kerüljön. Az SZKP prog ramja a világban kialakult új hely­zetre támaszkodik, amikor ls a szo­cialista és a nemzeti felszabadító forradalmak csapásai alatt feltar­tóztathatatlanul összeomlik az impe­rializmus uralma. E forradalmakban erőteljesen érvényesül a szocialista világrendszer határozott befolyása és az Imperializmus ellen harcoló erők hatása korur.k jellegére és tartal­mára. Korszakunk történelmi tartal­mát a kapitalizmusból a szocializ­musba való szükségszerű átmenet képezi. Az SZKP programjának tanulmá­nyozása során akaratlanul ls gon­dolnunk kell a munkáspártok előző programjaira. Felötlik bennünk, mily óriási léptekkel haladt előte a pro­letariátus forradalmi mozgalma né­hány rövid évtized alatt. Visszaem­lékezünk, újból és újból felidézzük magunkban a Kommunista Kiáltványt, Marx „A gótai program bírálata" c. müvét, Lenin „Állam és forradalmát" és a kommunista eszmék többi élet­adó forrását, amelyek a szovjet kom­munisták új okmányában oly nagy­szerűen kibontakoznak és amelyek­ben korunknak, a kommunizmus vl­lággyőzelme korának hatalmas ér­verése lüktet. Az SZKP programja első fejezetének bevezető része általánosan elemzi a je­lenkori kapitalizmust, főként annak el­mélyüld és kiéleződő ellentmondásait, a szocialista forradalom feltételeit meg­érlelő ellentmondásokat. Teljes mérték­ben újból megerősíti, mennyire Időszerű és mennyire érvényes Lenin tanítása az imperializmusról és a szocialista forra­dalomról. Ezt egyébként alátámasztja az a tény, hogy az SZKP programja az 1918. évi programból átveszi Lenin alap­vető megfogalmazását a proletariátus nyomorba döntésének következményeiről és az imperialista szakaszába lépett ka­pitalizmusban bekövetkezett szociális gazdasági átalakulások jellemzését. Ezzel kapcsolatban valamennyi kom­munista párt forradalmi munkája szem­pontjából elvi jelentőségű annak a kö­vetkeztetésnek a további kibontakoztatá­sa. hogy az imperializmus egyes orszá­gokban a szocialista forradalom előes­téje abban a tekintetben — amint az SZKP programja rámutat —, „hogy a kapitalista világrendszer egészében meg­ért a proletariátus szociális forradalmá­ra". Ez azt jelenti, hogy a szocialista világrendszer kelotkezése és fejlődése, valamint a gyarmati rendszer széthullá­sa következtébon a végletekig fokozódik az imperializmus frontális gyengülésé­nek folyamata. Azt jolcntl, hogy új utak nyíltak a szocialista világforradalom ki­bontakozása előtt. A világ fejlődésének új szakasza, amely a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a Szovjetunió szo­cialista építésének befejezése jegyé­ben kezdődött meg, a gyakorlat­ban bizonyította be a szocialista épí­tés lenini alapelveit. E lenini alap­elvek nemzetközi érvényét elsősor­ban az Igazolja, hogy 1945 után lét­rejött a szocialista országok rend­szere, amely a Nagy Október művé­nek történelmi folytatása és szünte­lenül megnyilvánul a szocializmus­írta: Vladimír Koucký, a CSKP KB titkára r.ak mliit világrendszernek hatal­mas arányú fejlődésében. Ez a szo­cialista világrendszer egyre döntőbb módon befolyásolja a világ esemé­nyeinek menetét a béke és a szo­cializmus érdekében. A' szocialista világrendszer már be­bizonyította törhetetlen életerejét s feltartóztathatatlanul fokozódó főlé­nyét és túlsúlyát a kapitalizmus felett. A szocialista Ipar növekedé sének átlagos évi üteme az utóbbi öt év alatt (1956—1960) a kapita­lista országok Ipari termelése növe­kedésének ütemét csakr.em három és félszeresen túlszárnyalta. A Szov­jetuniói már 1956 óta az USA hoz viszonyítva a kulcslparágazatokban a termelés nagyobb abszolút gyarapo­dását éri el. A Szovjetunió elsőbb­sége a tudomány és a technika szá­mos területén a világ tudományos és műszaki haladása legmagasabb színvonalának fokmérőjévé vált. Ga­garin és Tyitov őrnagyok diadalmas űrrepülései a szabad tudományos munka óriási győzelmeinek legha­tékonyabb bizonyítékát képezik. 1959-ben a szocialista világrendszer az egy főre eső termelésben túlszárnyalta a kapitalista világrendszert és 1965-ig azt az előnyét legalább kétszeresére nii vell. Valamennyi szocialista ország gaz­dasági fellendülésének a legközelebbi húsz esztendőre szóló nagyszerű távlatai megsokszorozzák a szocialista világ gaz­dasági fölényét, szemmelláthatóan növe­lik a kapitalizmus lemaradását, úgyhogy annak bofolyása egyre szűkebb körre korlátozódik. E következményeket jól tudja a Nyu­gat néhány reálisan gondolkodó köigaz dasági tudományos tényezője is. így Baade professzor, az ismert nyugatnémeť közgazdász a két rendszer gazdasági versenyéről és e versenynek a 2000. évig terjedő kilátásairól szóló könyvében hangsúlyozza, hogy az USA lemaradása a Szovjetunió inligött a termelés növe­kedésének ütemében egyre nagyobbodni fog. „A világ vonzási központja a Ke­letre helyeződik át, nemcsak a lakos­ság száma alapján, hanem a gazdasági pontenclál tekintetében ls" — írja köny­vében. A szocializmus és a kapitalizmus közötti gazdasági varsenyt Illetően Baa­de erre a következtetésre jut: „ ... a kommunista országok sokkal előnyösebb helyzetben vannak, mert nagy arányok­ban hosszú időtartamra tervezhetnok és tervszerűen valósithalják meg a terve­zett termelést, mlg az iisszes nyugati or­szágok és főként az USA termelésének folyamatát szüntelen hanyatlások szakít­ják télbe." A Szovjetunió Kommunista Párt­jának programja alkotó módon álta­lánosítja azokat a mozgató erőket és alapvető tényezőket, amelyek a szocialista világrendszert a legna­gyobb mértékben vonzóvá teszik és amelyek az egész szocialista rend­szer és külön-külön minden szocia­lista ország ereje és hatalma továb­bi növekedésének forrásai. A szocialista világrendszer roha­mos fejlődése párhuzamosan valósul meg több egymást kölcsönösen ki­egészítő síkon, amelyeken a szocia­lista világ országai legszélesebb körű nemzetközi együttműködésének tör­vényszerűségei és előnyei hatnak. @ A szocialista világrendszer a szocialista országok közötti új típusú gazdasági és politikai kap­csolatok alapján fejlődik. E kap­csolatokban konkrétan kifejezésre jut a szocialista nemzetköziség elveinek öntudatos értelmezése és hatékony megvalósítása; © a nemzetközi szocialista új típusú együttműködés és munka­megosztás céltudatos érvényesíté­sében valósul meg. Ennek az együttműködésnek és munkameg­osztásnak alapja, hogy minden szocialista ország tevékenyen hoz­zájárül saját termelőerőinek fej­lesztéséhez ; © e rohamos fejlődés úgy va­lósul. meg, hogy megszilárdul az akclóegység és elmélyülnek a leg­szorosabb kapcsolatok mindazon országok kőzött, amelyek felszá­molták a kapitalizmust s egye­sült erővel, Internacionális alapon a szocializmus és a kommunizmus építésére törekednek. A szocialista világrendszer eme vonásai és sajátosságai törvénysze­rű kifejezői annak, hogy a prole­tariátus diktatúrája nemzeti erőkből nemzetközi erővé alakul ét. Fejlő­dése minden egyes szocialista ország és az összes többi ország nemzeti érdekeinek teljes tiszteletben tartása és a legnagyobb mérvű kielégítése alapján megy végbe. Ezt bizonyltja az a tény, hogy a szocialista világ­rendszer anyagi befolyásával és nagyvonalú politikai kezdeményezé­sével meggyorsította a világ erőinek progresszív átcsoportosítását, mégpe­dig olyan mértékben, hogy a nem­zetközi politika reális céljaként tűz­hettük ki a gyarmati rendszer vala­mennyi formájának végleges felszá­molásét, az általános és teljes le­szerelés megvalósítását és a háborúk kizárását a társadalom életéből, még mielőtt a/ szocializmus győzelmet aratott volna az egész vlléľgon. A szocialista és a kapitalista vi­lágrendszer fejlődésének törvénysze­rűségei között tátongó ellentét ön­magában, automatikusan nem bizto­síthatja a szocializmus valamennyi meglevő előnyének teljes és sokol­dalú felhasználását. Ez csak akkor válik valóra, ha a kommunista pár­tok kezdeményezően arra töreked­nek, hogy minden országban a meg hirdetett politikai Irányvonalat és a tetteket összhangba hozzák mlr.d az egyes szocialista országok, mind az egész szocialista világrendszer fejlesztésének objektív szükségletei­vel. Követendő példát mutat e té­ren a Szovjetunió Kommunista Párt­jának elvhű lenini politikája, az a nemzetközi felelősség, amellyel a Szovjetunió kibontakozó kommunis­ta építése feladatainak teljesítésé­hez fog. Az SZKP programja szem­léletesen megtestesíti a kommunista célkitűzések és az azok eléréséhez vezető eszközök valóbar. lenini egy­ségét. Ezzel egyidejűleg határozott álláspontot foglal el a nacionaliz­mussal szemben, amely komolyan veszélyezteti a szocialista országok közös küzdelmét a békéért és a kom­munizmusért. A nacionalizmus elméleti tartha­tatlanságáról, gazdasági ártalmassá­gáról és politikai reakciós voltáról szóló bizonyítékok, amelyekkel, az SZKP programja kipellengérezi a nacionalista kiváltságok és elszige­telődés irányzatait, messzemenő Je­lentőségűek a szocialista világrend­szer megbonthatatlan egységének és felzárkózottságának további megszi­lárdítása szempontjából. A szociális­forradalom általános törvényszerűsé­geit a nemzeti feltételek következe­tes tiszteletben tartásával és felhasz­nálásával gazdagítsák, éppen ez nyújt hatékony segítséget abban, hogy a tömegeket megnyerjük a szocialista forradalom ügyének Nés a forradalmat a legszélesebb tömegalapon győzel­mesen megvalósítsuk. A nemzetközi kommunista mozgalom harcos távlatai szempontjából ezért elvi fontosságú, hogy az SZKP programja mélyreha­tóan megindokolja a szocializmusért vívott harcban a különböző átmeneti fokozatok lehetőségét és szükséges­ségét s kidolgozza a szocializmust építő társadalom politikai szervezeté­nek legkülönfélébb formáit. Lényegük persze mindig a munkásosztály for­radalmi úton való hatalomrajutása, a proletariátus diktatúrájának megte­remtése és a marxl-leninl párt veze­tő szerepének érvényesítése marad. A marxizmus-leninizmus eszmei kin­csestáréba és a nemzetközi kommu­nista mozgalom politikai fegyvertárá­ba nagy és hatékony hozzájárulást jelentenek az SZKP új programjának a szocializmusba való átmenet külön­böző útjairól szóló következtetései. E következtetések a békés út poljtl­kal szempontjainak kidolgozását Je­lentik, súlyt helyezve a forradalmi tömegirányzatra a forradalom végre­hajtása során, amikor a munkásosz­tály egyúttal a leghatékonyabban megacélozódik és felkészül a bur­zsoáziával való legélesebb összecsa­pásra, amennyiben az fegyveres el­lenforradalomhoz folyamodik. Az SZKP programja világosan körülhatá­rolja a békés és a nem békés utak kölcsönös kapcsolatait, valamint a munkásosztály nevelésének követke­zetes irányzatát a hatalomért folyó harc valamennyi formájának felhasz­nálására. Végül pedig rámutat a har­madik lehetőségre is, amely feltéte­lezi egyes országok proletariátusának ta világrendszernek ez a megbont- I esetleges „megváltását" a burzsoá­ziától, emellett a program megerősí­ti, hogy ez az eshetőség annál reáli­sabbá válik, minél jobban megszilár­dul a szocializmus ereje az egész vi­lágon. Az SZKP programja Itt ls követke­zetesen a nemzetközi kommunista mozgalom programokmányaiból — a Nyilatkozatból és a Kiáltványból indul ki. Mint a program egész koncepcíó­a, ezek a következtetések Is gazda hatatlan egysége alapvető feltétele annak, hogy minden szocialista or­szág nemzeti érdekei biztosítva le­gyenek. A nacionalista érvelések minden megnyilvánulása elleni határozott fellépés a legszorosabban összefügg a marxizmus-leninizmus tisztaságá­nak megvédelmezésével. A szocialis­ta építés tapasztalatai számos szem­léltető bizonyítékát adták annak, hogy gyakran a nacionalizmus a fő oka, s egyben külső leple annak, amely mögé a marxizmus-leninizmus revizionista meghamisítása, s gyak­ran a marxizmus-leninizmus dogma­tikus-szektás megbénítása rejtőzik. Az SZKP programtervezete újból éle­sen leleplezi a revizionizmust, mint a kommunista mozgalomban rojlő tő ve­szélyt. mint a jobboldali opportunizmus megnyilvánulását. Ez a jobboldali op­portunizmus a burzsoá befolyás ered­ménye és gyakran az Imperialista nyo­más előtti közvetlen behődolássá válik. Amint lugoszlávia példája mutatja, a szocialista. építés megkezdett útját a re­vizionista politika elszigeteli a testvéri szocialista országoktól, szembeállítja a nemzetközi kommunista mozgalommal és következményeiben veszélyezteti a jugo­szláv nép kiharcolt vívmányait. Ezzel egyidejűleg óva int a dogmatikus me­revség és megcsontosodás ellen, amely a válloző helyzet megérett kívánalmaira rfigl sablonokkal reagál, baloldali mód­szerekkel elutasítja és eltorzítja a mar ilzmns-leninizmus alkotó lényegét és az elszigetelődés veszélyes politikáiéba tor­kollik. Ez a politika a forradalmi moi­? almát csupán kiút nélküli mocsárba ullaszthatja. A csehszlovák kommunisták ezen a téren is büszkén kijelenthetik, hogy szilárdan védelmezték és védelmezik az SZKP programjában foglalt állás­pontot. Pártunk harca a naciona­lizmus és a revizionlzmus ellen, s ugyanakkor a dogmatizmus ellen ls mindig elvles és következetes volt s a jövőber. is az lesz. A szocialista országok sikeres fej­lődésének biztosítéka Internaciona­lista politikájukban, az új társa­dalmi rendszer építésénél a társa­dalmi törvényszerűségek teljes mér­tékű és egybehangolt kihasználásá­ban rejlik. Egyedül ez teszi lehető­vé, hogy meggyorsítsuk a kommu­sára támaszkodó munkásosztály ét a pa­rasztság szilárd szövetsége. Az SZKP programtervezete a nemzeti felszabadná mozgatom egyes szakaszai­nak problémáit is feltárja, megokolja a nemzeti demokratikus torradalom győ­zelmet befejezésének fontosságát, eleme­zi a nemzeti burzsoázia ingadozását és keményen felszámolja a felszabadult or­szágok létérdekeire rendkívül kirusan ható antlkommunlzmust, előtérbe helye­zi a független nemzeti demokratikus ál­lam eszméiének győzelméért kifejtett tö­rekvések fontosságát. Ez az eszme amelyet már a kommunista és munkás­pártok 1960. novemberi nyilatkozata ls kiemel, annak a lenini tételnek alko­tó továbbfejlesztése, hogy az elmaradott országokban rendkívül sajátos jellogfiek a felszabadító mozgalmak. Lenin sze­rint az európai nyárspolgárok még vsak nem is álmod)ák, hogy a további forra­dalmak a sűrűbben lakott és aránylag különbözőbb szociális viszonyok között élő keleti országokban kétségtelenül több sajátos vonást fognak mutatni az orosz forradalomnál. Az SZKP programtervezete kiemeli a nemzeti szuverenitás elszánt védel­mének és antilmperlalista tartalmá­nak kulcsfontosságú jelentőségét. A felszabadult országok népeinek ak­clóegysége és a szocialista országok népeiyel együtt kifejtett erőfeszítése a háború elhárításáért, az általános és teljes leszerelésért, a béke meg­szilárdításáért folytatott küzdelemben megmutatja korunk nagy feladatai győzelmes végrehajtásának s az Im­perialista elnyomásra és kizsákmá­nyolásra mérendő újabb halálos csa­pásoknak a világos távlatát. Az imperializmus jelenlegi helyze­tének tüzetes elemzése az SZKP pro­gramtervezetében világosan leleplezi abból eredő kilátástalanságát, hogy a kapitalizmus általános válsága fejlő­désének harmadik szakaszában rend­szeresen elmélyül és kiéleződik, mely válság a két előző szakasztól elté­rően — ne i háborúval kapcsolatban keletkezik. Az SZKP programterveze­te konkrét áttekintést nyújt a Jelen­kori imperializmus szerkezetéről, nö­vekvő belső ellentmondásairól és ál­landó rothadásának folyamatairól, s pozdorjává zúzza a mai kapitalizmus alapvető átalakulásáról hirdetett re­vizionista elméleteket, valamint au­tomatikus csődjéről vallott összes el­képzeléseket. Téljes meztelenségében leleplezi a monopolkapitalizmus ál­lammonopolista kapitalizmussá való átalakulása folyamatának ultrareak­ciós következményeit, a piacok, a tő­kés gazdaság lappangó, válságait és a dolgozók anyagi helyzete rosszab­gítják az említett dokumentumok kö- | botlásának megoldhatatlan problémá­vetkeztetésett, s újból megerősítik azt, hogy az SZKP becsülettel telje­síti a leninizmus és a nemzetközi kommunista mozgalom élcsapatának feladatét. A világ haladó szellemű jövőjéért folyó küzdelem óriási feladatai szem­pontjából elvi Jelentőségűek az SZKP programjának a nemzeti felszabadító mozgalommal és annak legtöbb volt gyarmati ország nemzeti szabadsága kiharcolását követő új szakaszával foglalkozó fejezetei. .Az SZKP pro­gramja e kérdésekben ls elvi követ­keztetéseket fogalmaz meg, olyan kö­vetkeztetéseket, amelyek teljes mér­tékben megfelelnek annak a nagy je­lentőségű történelmi pillanatnak, ami­kor áz elnyomott nemzetek felszaba­dulásának kora ke?dődlk. Az a kor, amelyben a nemzetközi munkásosz­tály újabb csapatai — az ázsiai, afri­kai és latin-amerikai munkásmozga­lom újabb csapatai lépnek a világ porondjára. A nemzeti felszabadító mozgalom győzelmének alapvető feltétele, hogy minden területen következetesen ki­harcolja teljes függetlenségét az im­perializmussal szemben és felszámol­ja az új gyarmatosítás valamennyi formáját. A legfontosabb kérdés le­gyen a feltételek megteremtése ah­hoz, hogy a kivívott politikai függet­lenség sikeresen tovább fejlődjék a teljes gazdasági felszabadulás Irányá­ban. Csupán a gazdasági felszabadu­lás elérése biztosítja valóban a ki­harcolt nemzeti szuverenitást, a fel­szabadult országok sokrétű fejlődé­sét. Az SZKP programja meggyőzően mutatja a szocialista világ országai­hoz fűződő előnyös gazdasági kap­csolatok útját, az imperializmus és annak fő támasza — az amerikai ím­nlzmusba vezető utat és hogy a kom- ' perlalizmus ellen vívott következetes munlzmus magaslatalt az egész sio- 1 ' " * clallsta rendszer keretében nagyjá­ból egyidejűleg, egy történelmi kor­szak folyamén érjük el, amir.t azt az SZKP programja hangsúlyozza. Az egész világ dolgozói szemében ez a tény is Jelentősen növeli a kom­munista eszmék vonzóerejét. Szüntelenül növekszenek annak a lehetőségei, hogy a különböző orszá* gok a szocialista fejlődés útjára lép­jenek. És éppen a kommunista pár­tok politikai és eszmei szilárdsága, lenini bátorsága, hogy a szocialista j harc útját. Megmutatja az egész nem zetet érintő feladatok kiharcolásának Irányzatát, amely e tényleges nemze­ti megújhodást és a dolgozók széles tömegeinek érdekelt biztosítja. Az SZKP programtervezete a leniniz­mus szempontjából vltsgálja a felsza­badult nemzetek nacionalizmusának bél­Bő ellentmondásait és teljes nyíltsággal válaszol a kérdésre: vagy a kapita­lizmus, vagy a szocializmus. Meghatá­rozza a feltéleleket, melyek közepette a nem kapitalista fejlődés útjára lép hétnek, melynek megtestesítője a ha­ladó nemzeti erők széleskörű összefogá­ját. Az SZKP programtervezetének követ­keztetései igazolják Lenin ama szavalt, hogy az imperializmusban a financtőke korszakában, az óriási tőkés monopóliu­mok korszakában, a monopolkapltallz­musnak állammonopolista kapitalizmus­sá való átnövése korszakában rendkívül erősödik az államgépezet, hallatlanul megnövekszik a hivatalnoki ás katonai apparátus annak következtében, hogy mind a monarchlsta, mind a legszaba­dabb imperialista országokban fokozot­tan üldözik a proletariátust. Igen megerősödött az imperializmus természetes hajlama a politikai reakció­ra, a fasizmus különféle változataira, a munkásosztállyal és a demokratikus mozgalommal szemben alkalmazott tö­megmegtorlásokra. Ez azt bizonyltja, hogy az imperializmus lényege állan­dóan változik, éspedig rosszabb lesz. Ám az imperializmus hajdani minden­ható akarata ma leküzdhetetlen akadá­lyokba ütközik. Ultrarookclús jelegé­nek kiéleződésében elmélyülő gyengesé­ge mutatkozik meg. A szocialista világ­rendszer fejlődése, a gyarmati rendszer végleges bukása, az új demokratikus mozgalmak fellendülése a tőkés orszá­gokon belül alapjában ássa alá és bé­nítja meg az imperializmus létezését. Korunk új vonása az imperializmus klasszikus ellentmondásain — a mun­ka és a tőke, az anyaországok és a gyarmatok, az Imperialista államok ellentmondásain és ellentétein — kí­vül új ellentétek komplexumának kialakulása, ami lerántja a leplet az imperializmus Achilles-sarkáról. A monopóliumok uralma már kibé­kíthetetlen ellentétbe került nemcsak a munkásosztály érdekeivel, hanem a lakosság, közte a parasztság, a kis­polgárság, a vállalkozó középosztály többi rétegeinek érdekeivel, sőt egyes országokban a nem monopolista bur­zsoázia bizonyos köreinek érdekeivel ls. Az amerikai imperializmus vezette legagresszívabb nemzetközi nlonopol­tőkés csoportok tervei egy atomvilág­háború klrobbantására azt' bizonyít­ják, hogy e monopolista klikk bűnös céljai összeegyeztethételenek a világ népeinek létérdekeivel. Az imperia­lizmus az emberiség halálos ellensége mely az atomhalál veszélyének akar­ja kitenni az emberiség nagy részét. A német békeszerződés és Nyugat­Berlin kérdése körül a washingtoni és a bonni kormánykörökkel együtt szított háborús szenvedélyek bizonyít­ják, milyen bűnös és durva játékot (Folytatás a 6. oldalon) ÜJ SZO 5 * 1961. szeptember 1.

Next

/
Thumbnails
Contents