Új Szó, 1961. szeptember (14. évfolyam, 243-272.szám)
1961-09-10 / 252. szám, vasárnap
Viliam Široký elvtárs beszéde Szorgalmas szövetkezetesek [Folytatás az 1. oldalról) s&vel hazája, szocialista népgazdaságának fejlesztésében elért. Történelmileg rövid idő alatt befejeztük a kapitalizmusból a szocializmusba való áttérésünket és a fejlett szocialista társadalom kibontakoztatásának útján haladunk. Gyors ütemben fejlődik népgazdaságunk. Sikereinkben elsősorban fejlett szocialista iparunknak van döntő része: az ipari termelés a második ötéves terv folyamán évente 10,7 százalékkal növekedett. Široký elvtárs a továbbiakban népgazdaságunk hatalmas fejlődését bizonyító adatokat sorolt fel, majd így folytatta beszédét. Érthető, hogy a termelőerőknek hatalmas fejlődése nem marad hatás nélkül népünk életszínvonalának emelkedésére. A lakosság egyéni fogyasztása 1960 ban az 1955-ös évhez viszonyítva mintegy 36 százalékkal növekedett, a népgazdaságban 'dolgozók átlagos reálbérei ugyanezen időszak alatt körülbelül egynegyedével emelkedtek, jelentős intézkedéseket valósítottunk meg a kiskereskedelmi árak leszállítása és ä járadékok emelése terén. A tanulóIfjúság ingyen tankönyveket és tanszereket kap. Csehszlovákia az életszínvonal tekintetében a világ legelső országai közé került. Široký elvtárs méltatta azt a nagy gazdasági segítséget, amelyet a szocialista országok, nevezetesen Csehszlovákia a független, kevéssé fejlett országoknak nyújt. Az utóbbi öt év alatt a Csehszlovák Szocialista köztársaság a gazdaságilag kevéssé fejlett országoknak mintegy 550 különféle beruházási részeket szállított. Az utóbbi években tovább fejlődtek kereskedelmi kapcsolataink a kapitalista országokkal is. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya azt a nézetet vallja, hogy a kereskedelmi kapcsolatok széleskörű fejlesztése valamennyi ország között a nemzetek javára válik és erősíti a világbéke ügyét. Ezzel szemben az embargo politikája, a diszkrimináció különféle formái és a zárt piacok kialakítása a nyugat-európai országokban komolyan gátolja az államok gyümölcsöző békés együttműködését. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság továbbra is arra törekszik, hogy fejlessze gazdasági kapcsolatait mindazon országokkal, melyek ez iránt érdeklődést mutatnak — azzal a feltétellel, hogy e kapcsolatok az egyenlőség, a kölcsönös előnyök alapelveire épülnek és mentesek minden megkülönböztetéstől s a belügyekbe való beavatkozástól. A brnói árumintavásár a világ gépipari termelésének évről évre fontosabb szemléjévé válik. Az idei szakszerű elrendezés e tényt még jobban kiemeli. A múlt évvel szemben, amikor az árumintávásáron 28 ország vett részt, az idén a kiállító országok száma 35-re emelkedett. A tavalyi árumintavásáron elért forgalom csaknem 6 milliárd koronát tett ki, ami egész tavalyi külkereskedelmi forgalmunk több mint egyötödét képviseli. Azt JL j várjuk, hogy az idén nem kevésbé kedvező eredményeket érünk el. A brnói nemzetközi árumintavásár keretében évente nagy jelentőségű tudományos-műszaki tanácskozások folynak. Ezeken a tanácskozásokon különböző országok tudósai és tech- « |I nikusai — tekintet nélkül hazájuk x társadalmi rendszerére — baráti együttműködésben oldják meg azokat a problémákat, amelyek jelentős mértékben hozzájárulhatnak a világ technikájának gyors fejlesztéséhez. Az idei tanácskozásokra már 23 ország 139 tudósa jelentette be részvételét. A brnói III. nemzetközi árumintavásár, amelyet ma ünnepélyesen megnyitunk, a nemzetközi gazdasági békés együttműködés megszilárdítására és elmélyítésére irányuló törekvésünket fejezi ki. Konkrét megnyilváaulása a békés együttélésre és gazdasági versenyre irányuló politikánknak. Igaz, hogy az idén e vásár nyugtalan nemzetközi légkörben folyik le. A fejlődés elkerülhetetlenül szükségessé tette a második világháború maradványainak felszámolását, a német békeszerződés megkötését s ennek alapján Nyugat-Berlin helyzetének normalizálását. A szocialista országok határozottan, elutasítják a háborút, mint a nemzetközi ellentétek megoldásának eszközét s rendíthetetlenül a hatékony nemzetközi ellenőrzés alatt történő általános és teljes leszerelésre, valamennyi nyílt nemzetközi kérdés békés megoldására törekszenek. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság minden erőfeszítése éppúgy, mint a Szovjetunió és valamennyi szocialista ország erőfeszítése arra irányul, hogy a nemzetek ne abban versenyezzenek, melyikük gyárt több pusztító eszközt, hanem ellenkezőleg, abban, hogy mindezeket az eszközöket megsemmisítsék, abban versenyezzenek, melyikük termel több anyagi értéket a nép javára, melyikük tudja jobban biztosítani a dolgozók boldogságát. E nemes célhoz járul hozzá a nemzetközi brnói árumintavásár is. A LUTILAI szövetkezetben (Žiar nad Hronom-i járás) gazdag termést hozott a silókukorica, Krúžliaková és Rošková szövetkezetesek szorgalmasan dolgoznak, hogy a felszecskázott zöldanyaggal mielőbb megteljenek a silótartályok. (j. Gontko felv. — CTK) Üj tizenkétéves Iskolával gazdagodott Karlovy Vary. Vasárnap nyílt meg Drahovicén a korszerű, 27 tantermes, két tornateremmel és diákteremrael ellátott új iskola. (Studecký — CTK — felvétele) Široký elvtárs beszéde végén még egyszer szívélyesen üdvözölte a baráti országok kormányküldöttségeit, a kiállító országok képviselőit, s valamennyi kedves vendéget, majd a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya nevében megnyitotta a nemzetközi árumintavásárt és teljes sikert kívánt neki: A bratislavai Kábelgyár dolgozói a szocialista üzem címért versenye?nek A bratislavai Kábelgyár dolgozói — szovjet emberek példájára — harmadik éve versenyeznek a szocialista munkabrigád címért. Eddig 43 kollektíva 520 dolgozóval kapcsolódott be a versenybe. Tegnapelőtt délután az üzem kultúrtermében összejöttek az egyés kollektívák képviselői és megbeszélték az üzemük előtt álló fő feladatokat. A Kábelgyár a harmadik ötéves tervben főleg a munkatermelékenység növelésével megkétszerezi termelését. E feladat teljesítésére részletes tervet dolgoztak ki a gépesítés, a korszerűsítés és részben az automatizálás bevezetésére. A szocialista mur.kabrigád címért versenyző kollektívák és e cím viselői támogatni fogják a nagyvonalú célkitűzések teljesítését. A gyűlésen Matovíč, Mendel és Ostrožiak elvtársak átvették a szocialista munkabrigád clm adományozásáról szóló oklevelet. Az ünnepelt kollektívákat az üzembe gyakorlati oktatásra járó tanulók virággal köszöntötték. Szabó Mihály, a bratislavai Technika Házának dolgozója elvtársi kapcsolataik jeléül Matovíč elvtárs szerelő kollektívájának hazánkban eddig még nem használt esztergakéstartót adott át ajándékba, melyet a Technika Hazában szovjet dokumentáció alapján készítettek el. A gyűlés zárórészében Valovíč elvtárs, az üzemi pártbizottság nevében jókívánatalt fejezte kí a szocialista munkabrigádok tagjainak s azon reményét fejezte kl, hogy üzemük 8' szocialista munkaverseny magasabb formájának teljes kibontakozásával elnyeri a szocialista üzem címet. (dv) i n i 111 m m 11 r 11 1 n i ii i n 11 nm niTilTn 11111 u u 1 i e i M 1111 II 1111 ii 11111 II 1 1 fni ii iii«*>t«i imi m in n u i n i mi tni 1 111 1 n 111111 »i 1111 tnnm tinin imn i iin 111 IIIII I i IMIIII 1111111 II itiii iiiiiiiiiiii iiiiiíiiiiiiiiiiiiin ÜJRA ES ISMÉT OLVASÖINK LEVELEIVEL foglalkozunk, azokkal a levelekkel, amelyekben olvasóink, — akár így, akár ügy — ateista cikkeinkhez szólnak hozzá, örülünk ezeknek a leveleknek, örülünk olvasóink véleménynyilvánításának, örülünk nekik és szívesen foglalkozunk velük akkor is, ha történetesen nem értenek velünk egyet minden kérdésben. Az a véleményünk, hogy nézeteket tisztázni, másokat igazságunkról meggyőzni úgy a leghatásosabb és a legcélravezetőbb, ha véleményt cserélünk, ha megismerjük egymás nézeteit és ha tudjuk, hogy a szóban forgó kérdésekből kinek mi nem tiszta ős nem világos. Mert a vallás kérdéseivel foglalkozva nem indulhatunk ki abból és nem lehet szempont az, hogy ml, akik e kérdésekkel a nagy nyilvánosság előtt foglalkozunk, ateisták vagyunk. Nekünk nem az a célunk és feladatunk, hogy más ateistákat felvilágosítsunk és meggyőzzünk a materialista világnézet helyességéről és szükségességéről, bár senkinek sem árt, ha ezzel a kérdéssel minél gyakrabban foglalkozik, erősíti és elmélyíti magában a materialista világnézetet. A feladat azonban mégiscsak az, hogy a vallásos embereket világosítsuk fel, őket segítsük hozzá ahhoz, hogy megismerkedve a materialista világnézettel, szakítani tudjanak a vallásos előítéletekkel. Ehhez viszont szinte nélkülözhetetlen segítséget nyújtanak olvasóink levelei. Nem utolsó sorban éppen olvasóink levelei azok, amelyek megmutatják, hogy a vallással kapcsola tos milyen kérdésekkel kell foglalkoznunk, ml az, amire magyarázatot várnak. Itt van például egy levél Igaz, hogy írója névtelenségbe burkolózott és az is igaz, hogy kissé „kioktat" bennünket, ám ennek ellenére fog lalkozunk az általa felvetett kérdésekkel. Ismeretlen levélírónk ugyanis kifogásolja, hogy a legutóbbi, az Üj Szó július 25-i számában megjelent „A mí igazságunk az élet igazsága" című ateista cikkünkben foglalkoztunk a „pogány" szó fogalmá val és jelentésével, szerinte rosszul és hogy mi magunk sem vagyunk tisztában azzal, hogy mit jelent e szó. Levélírónk szerint a pogány nem jelent ateistát, hanem megkereszteíetlent és — idézve a levelel — „hasonlóképpen a vadság, a bruVálasz az olvasónak Miért harcolunk a vallásos nézetek ellen talitás, az embertelenség kifejezések sem a pogány, hanem esetleg a barbár szó fogalmával azonosak." ISMERETLEN LEVÉLÍRÓNKKAL most nem vitatkozunk szőrszálhasogatásán, legfeljebb annyi a megjegy zésünk, hogy cikkünk állításainak a helyessségét, ez állítások megdönthetetlenségét igazolja azzal, hogy a pogány kifejezésen kívül más kifogásolni valót nem talált. Ami pedig a pogány szó fogalmát és értelmezését illeti, hát elvben és elméletben levélírónknak igaza van. Nincs azonban igaza a gyakorlatban. Nincs igaza annál az egyszerű oknál fogva, mivel Idők folyamán a pogány szó értelmezése elvesztette eredeti jelentését. Hiába, akár tetszik levélírónknak, akár nem, a közhasználatban s ahogyan az egyház vitte be a köztudatba, a pogány szó nem csupán a megkereszteletlenséget jelentette, hanem jelentette a vallástalanságot, az ateistát, sőt ezt a kifejezést használták a nem keresztény vallásúakra is. A katolikus egyház ezzel a kifejezéssel illette annak idején a törököket, a buddhistákat és minden más vallásbelit. Vagy talán levélírónk már nem emlékszik arra, hogy az egyház jelentései szerint hittérítők mentek például Kínába vagy Afrika valamely országába, hogy megtérítsék az ottani lakosságot, a „pogányokat" és a „vadakat"? 1 De hát miért voltak ez országok lakói „pogányok"? Azért, mert nem voltak katolikusok? Főleg pedig miért voltak „vadak"? Ismét csak azért, mert nem a keresztény vallást vallották az egyedül üdvözítő vallásnak és 'mert esetleg nem voltak fehérbőrűek? Hiába mosakszik levélírónk és hiába a kissé tudálékos szőrszálhasogatása is, az egyház szóhasználatában a pogány szó egyet jelentett a vadság, a brutalitás, az embertelenség, egyszóval a barbár fogalmával És ez a fogalom-párosítás hiába, nem tőlünk, kommunistáktól és ateistáktól származik, hanem az egyház képviselőitől. Meg kell nyugtatnunk ismeretlen levélírónkat, hogy különb séget tudunk tenni az egyes kifeje zések értelmezése és jelentése között, viszont nem vagyunk hajlandók a tényeket meghamisítani csak azért, mert azok leleplezése egyesek számára most kellemetlen. Különben semmi különös nincs abban, hogy levelélrónk a feketét most hirtelenében fehérnek szeretné feltüntetni. Hát persze, ki hinné most el, hogy az egyház által pogánynak kikiáltott kommunisták oly „vadak" és oly „embertelenek" volnának? Az élet egészen mást bizonyít. Ezért mondhatjuk, hogy a mi igazságunk az élet igazsága. Viszont éppen ez az, amit az egyház nem mondhat el magáról. Ismeretlen levélírónk mondanivalójának mintegy folytatása, úgyis mondhatnánk, kiegészítője és magyarázója egy következő levél, amelyet Kotmanik Pál tanító írt a lučeneci járásból, Miksiből. ÉRDEKES ÉS FIGYELEMRE MÉLTÓ a levélnek szinte minden sora, ezért egy kissé bővebben foglalkozunk vele. Mielőtt azonban a levél ismertetésére térnénk, hadd mutassuk be olvasóinknak Kotmanik Pál tanítót. Mint írja, hétgyermekes szegény béresszülők gyermeke, akí a népi demokrácia jóvoltából 1050-ben végezte el a tanítóképzőt és azóta tanít. Mint béresszülők gyereke joggal írhatja le, hogy „saját gyomromon és bőrömön tapasztaltam az akkori „istenfélő" világ minden embertelen bánásmódját, az elnyomó rend lelketlen kizsákmányolását, a gazdagokét, akik minden gaztettüket Istennel akarták leplezni." Majd felteszi a kérdést: „Miért volt oly nagy az istenfélő kapitalista világban a gyermekhalandóság? Talán nem imádkoztak eleget? Hiszen alighogy megtanult a gyermek gagyogni, már imádkozni kellett odahaza is, az iskolában is és a templomban is. Mit juttatott ez az istenfélő világ a dolgozók gyermekeinek? Mivel látta el az iskolás gyerekeket? Szentképekkel és lelkivigasszal, amelyek útravalók voltak 'a túlvilágra. Ezzel szemben nézzük most meg gyermekeink életét, akikről már megszületésük előtt gondoskodik a társadalom és e gondoskodás mindaddig tart, míg csak fel nem nőnek ... Szeptember első napjaiban pedig a templomi lelkivigasz és a szentképek helyett ingyenes tankönyveket és tanszereket kapnak, amelyek szintén útravalóul szolgálnak, de nem a másvilágra, hanem az életre." Mindezek alapján pedig, vonja le a következtetést Kotmanik Pál tanító, „párhuzamot vonhatunk az „istenfélő" vallásos világ és az istentagadó „pogány" világ között". Vajon mit szól mindehhez fentemlített névtelen levélírónk? Kotmanik elvtárs levelét kommentálni felesleges. Mondanivalója világos és egyértelmű. A HARMADIK LEVELET, amellyel foglalkozni kívánunk, Kedziersky Mária írta Martinból. Levélírónk leveléből Ítélve, Idősebb asszony lehet; hogy mi volt azelőtt a foglalkozása, ezt nem tudjuk. Hívő, vallásos aszszonyról van szó. Levelével kapcsolatban megjegyezzük, hogy levele nagyon udvarias, tisztességes hangú, nem az elvakult kirohanás, hanem nyugodtan megírja, miért vallásos, miért hisz istenben. Miért tartjuk szükségesnek levelével mégis foglalkozni? Azért, mert olyan kérdést vet fel? amelynek megmagyarázása a legnagyobb nyilvánosság érdeklődésére tarthat számot. Olvasónk ugyanis fölveti a hit kérdését. Arról Ír, hogy annak idején édesanyja milyen súlyos megpróbáltatásokon ment keresztül és hogy ezeket a súlyos megpróbáltatásokat el blrta viselni, úgy ezt csak istenbe vetett mélységes hitének köszönheti. Ezzel az állásponttal nem tudunk egyetérteni. Nem érthetünk egyet annál az egyszerű oknál fogva, mivel a hit, a felelősségtudat kérdését ne keverjük össze, ne cseréljük föl az Istenhittel. Való igaz, hogy az ember a kapitalista rend megpróbáltatásait csak úgy tudta elviselni, ha egyrészt hitt önmaga erejében, hitt az életben és vaz emberekben, másrészt felelősséget érzett reá háruló kötelességekért. Olvasónk édesanyját sem az Istenhit tartotta életben és nem az adott neki erőt az élet terhelnek elviselésére, hanem az apa nélkül maradt hat gyermeke iránti felelősségérzet, az anyai szeretet, amely az élet minden nehézségét legyűri. Higyje el olvasónk, az istennek édes-kevés köze volt ahhoz, hogy édesanyja helytállt az élet viharában és hát meg kell kérdeznünk, vajon miért állt érdekében az olvasónk által hitt istennek, hogy oly súlyos megpróbáltatásokat zúdított sokat szenvedett édesanyjára és árván maradt gyerekeire? Miért kellett ettől a sokat szenvedett édesanyától az első világháborúnak három fia életét elrabolnia? Ez lett volna az isten akarata? Miért zúdított az isten az emberiségre oly borzalmas szenvedést, mint a világháború? Olvasónk nem veszi észre levelének súlyos, az igazságra rávilágító ellentmondását. Mert lám csak, az isten, aki pedig az embert saját mására teremtette, a háborúval mily súlyos megpróbáltatásokat zúdított az emberiségre s ezen belül olvasónk édesanyjára és árván, apa nélkül maradt családjára. Ugyanakkor olvasónk eszményképül fogadja el és annak tekinti N. Sz. Hruscsov elvtársat, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökét, akiről mint „drága békehírnökünkről", a „béke apostoláról" nyilatkozik. Csak örülni tudunk annak, hogy Hruscsov elvtárs neve és a béke fogalma így összefonódott a hívő emberek tudatában. Viszont olvasónknak és másoknak ls nem ártana elgondolkodni azon: vajon véletlen-e, hogy a kommunista Hruscsov áll a békeharc élén és nem a római pápa? Hogy a kommunisták harcolnak az emberiség boldogságáért és nem az egyház képviselői? VÉGÜL ÉS BEFEJEZÉSÜL pedig térjünk még vissTa Kotmanik Pál tanító levelének utolsó soraihoz. Ugyanis Kotmanik elvtárs levele befejező' részében igen figyelemre méltó megállapítási tesz. Azt írja, hogy a vallásos nézetek elleni harc, az ateista propaganda az osztályharc szerves és elválaszthatatlan része. Ez bizony így igaz. Mert harcolni a vallási nézetek, az ember gondolkodásában fellelhető s az ember magatartására kiható burzsoá csökevények ellen, — harc az új ember, a szocialista ember megteremtéséért. Harcolni a vallási nézetek ellen, — harc azért, hogy az ember megszabaduljon a testét-lelkét gúzsbakötő, nem létező földöntúli erőktől s hogy minden porcikájában felszabadulva tevékeny és tudatos részvevője legyen az emberiség boldogságának, a kommunizmusnak megteremtésében. B. L. tJJ SZÖ 5 * 1961. szeptember 13.