Új Szó, 1961. szeptember (14. évfolyam, 243-272.szám)

1961-09-10 / 252. szám, vasárnap

Jó szerencsét H a az ember az Ipoly mentéről indul Pőtor felé, akkor termé­szetesen meg kell állnia a Veľký Krtís-i út lakótelepen. Néhány évvel ezelőtt itt terméketlen kopár dombo kat láthatott az utazó, ma modern kisváros fogadja öt. Kiszállok az autóbuszból s járom az utcákat. Az egyikben köpcös, szé­lesvátlú fiatalemberrel találkozom. Mosolyogva rázunk kezet; régi isme­rősök vagyunk Gyuros Józsi ma a délutáni műszak­ban dolgozik; van időnk bőven, kibe­szélgethetjük magunk kedvünkre, sőt egy két feketét is megihatunk itt a „Szívecskében". A kávé mellé rumot is akarok kér­ni, gondolom, könnyebben forog majd a barátom nyelve, de ö határozottan visszautasítja. — Műszak előtt? Szó sem lehet róla. — Jó, rendben van, de akkor essék szó másról, beszélgessünk rólad, ked­ves barátom! Melyik üzemrész­legen dolgozol? — A bukoveci üzemben... De mí szél hozott erre? — Másra akarod terelni a szót? Tudd meg hát, hogy éppen miattad jöttem ide... Ügy .hallom, ti álltok a legjobban. — föl hallottad. <4 múlt hónapban kétezerötszáz tonna szenet fejtettünk terven felül. — A kereset? — Meglehetős. Még nem kerestem kétezren alul. 4 lakótelep szélén fekvő épület­** tömbbe megyünk. Gyurosék az első emeleten laknak, fuliska, a fele­ség nyit ajtót. A csinos szőke asz­szonyka ujját ajkára téve mutatja, hogy csendesen menjünk, mert alvó van a háznál. A lakás kétszobás, összkomfortos, új bútorokkal, szőnyegekkel, rádióval, villany f őzővel, hűtőszekrénnyel ellát­va. Mindenütt példás rend és tiszta­ság. — Hány éves vagy, fóska? — Huszonöt. Miért kérded úgy, mintha nem tudnád. — Persze, persze, hát hogyne tud­nám! Csák éppen eszembe jutott va­lami. Emlékszel arra az időre, amikor még kint laktatok Ortás-pusztán? — Emlékszem ... — Tudod, az jutott eszembe, hogy a szüleid akkor már jóval idősebbek voltak, mint ti vagytok most, de ilyen lakást abban az időben nem igen tud­tak volna elképzelni. — Cselédek voltunk akkor, cseléd­lakásban laktunk. Ma már nekik is van új házuk ... — A bányásznapra készültök-e? — Természetesen, alig ' várjuk már, hogy itt legyen, igaz-e fuliska? — Igaz, igaz! Gazdag műsor ígér­kezik ... —- Gazdad müsoj... ' Mosolyogva fordulunk az ajtó felé, ahol hosszú hálóingben megjelenik a Gyuros-család harmadik tagja: a kétéves Sztanko. S zép, feketeszemű csöppség. Meg­csókolja a szüleit, majd hozzám fon, bátran a szemembe néz s így szól: — Jó szejencsét! ZSÉLYI NAGY LAJOS JÄN BÍLES HANDLOVAN > az Északi Bánya vezet Megőrzik az üzem jó hírnevét • Helyettesítik a tényleges katonai szolgálatra bevonult fiatalokat • A bányában meg­tanult szlovákul • Jutalomként kiránduláson • A kommu­nisták utat mutatnak tr"'­{ÄN RÜCKSCHLON Az éjszakai műszakról érkező bányászokkal be­szélgettünk. Stefan Papp és Ján Mariček csoportvezető röviden elmondták ne­hézségeiket. Munkacsoportjuk a legjobbak közé tar­tozik, a tervet túlteljesítik, de olyan jől sehol sem megy, hogy ne mehetne még jobban. Fa hiányzott, a futószalag soká állt, mégis behozták a késést. Az éjszaka tetőzték be a napi szénfejtést, amit a reggeli és délutáni műszakban munkatársaik megkezdtek. A tervezett 610 tonna szén helyett 646 tonnát fej­tettek. A bánya mélyén már új napot kezdtek. A műszak­váltás nem a felszínen történik, hanem közvetlenül a munkahelyen. Ezzel is növelték a munkaeredménye­ket a bányásznap előtt. Kisvasút vitt bennünket a bánya mélyébe, a reg­geli műszakban dolgozó bányászok után. Velünk szem­ben Ján Bíleš ült. Míg az öt kilométernyi utat „leda­rálta" a kis mozdony, útitársunktól megtudtuk, hogy az édesapja itt öregedett meg a bányában. Ö 1935-től bányász. A kisvasút végállomásától ján Rückschlonnal, az első részleg vezetőjével jártuk a folyósokat. Az egyik bá­nyász, amikor hozzá értünk, abbahagyta a lapátolást és azokról a fiatalokról beszélt, akik tényleges ka­tonai szolgálatra vonultak be. Karol Hambálek, Stefan Mucha és a Levice környéki Pálinkás Imre bizony hiányzanak, mert mindhárman jóravaló dolgozók vol­tak. Munkatársaik fokozott igyekezettel helyettesítik őket a bányában. Megérkezett Juraj Koso, a csoportvezető. Véleménye szerint a három műszak dolgozóiból alakult kollektíva már megkapná a szocialista munkabrigád címet, ha úgy teljesítené a többi feltételeket is, mint ahogyan dolgozik. Robbantáskor egy fal mögött húzódtunk meg. Egy fiatal bányász arről be­szélt, hogy nem szívesen marad műszak után a bá­nyában, mert — mint mondta — amennyi szén neki kell, annyit már kitermelt. Ha másnak kell, kotorjon magának. Tréfából mondta ezt, azonban az idős Dérer bácsi, aki a futószalag kapcsolóit kezeli, nem hagyta válasz nélkül megjegyzését. j — De akkor neked kell majd krumplit kapálni, ke­j nyeret sütni, ruhát varrni... hová jutnánk, ha min­i denki mindent csak magának készítene. ! A folyosók készítésére használt fagerendák szállí­! tóival is szót váltottunk. Az egyik, Mészáros Ernő, i amióta a bányában dolgozik, egészen jól megtanult szlovákul. Levicéről jött. Három éves brigádmunka után állandó alkalmazottja lett a bányának. Hat gyer­meke van. Nagyon szereti a családját, a keresetét javarészt nekik küldi. Szereti a józan életet, a kocs­mákat szerinte akár be is zárhatnák. A kirándulások is szóba jöttek a bánya mélyén. A legjobb dolgozók Ingyen járnak az üzemi autóbusz­szal a kirándulási helyekre. A brnói nemzetközi minta­vásárra is készülnek. Nemrég az oravaí tónál voltak a legjobbak háromnapos üdülésen. Karol Válek saját autójával vitte el családját Oravára. Azelőtt a men­tőknél volt gépkocsivezető. Megszerette az autót s amióta a bányában dolgozik, jutott a fizetéséből erre is. Karol Válekkal a nemzetközi helyzetről, a bé­keharcról beszélgettünk. Azt mondja, nem volt ka­tona, de ha szükség volna rá, nem vonakodna a haza védelmétől. Ám jobban szereti a békés építőmunkát, határozottan elítéli a nyugati háborús úszítők politi­káját. — Ľ m—ír"-"!— néhány emberrel, de jegyez­Meg be«elgettunk g8tn i y neheze n , e,; et a ^^ bidlámpa fényénél. A lényeget azonban megjegyeztük. Ján Újcek fiatal kommunista bányász, Schmidt Viliam, a pártszervezet elnöke, Jozef Hanus mérnök a párton­kívüliékkel fennálló jó kapcsolatokról beszéltek. S ez a fontos! A dolgozókat tanítani, nevelni kell. Ha jó tapasztalatokra akadnak, népszerűsítik ezeket. A bányából nem sokkal a műszakváltás előtt érkez­tünk vissza a felszínre. A kis mozdony nehezen dö­cögött, több mint 100 csille szenet vontatott. A kilá­tások jók, ismét túlteljesítik a tervet. A Déli-Bányá­ban a talajvíz nehezíti a fejtést, azonban helytelen volna a lemaradást tisztán az objektív okokkal ma­gyarázni. Náluk ís keresni kell az utat a terv telje­sítéséhez. Addig az Északi-Bánya dolgozói kisegítik őket, túlteljesítik a tervet, hogy az üzem fölött ra­gyogjon a vörös csillag. DRÁBEK VIKTOR STEFAN PAPP ÉS JÁN MARICEK MUNKACSOPORTJA. Jelsaván is rövidebb a munkaidő A Kohóipari és Ércbányaügyi Mi­nisztérium s a Kohóipar és Ércbá­nyák Alkalmazottai Szakszervezeti Szövetségének vörös zászlaját már ötször nyerték el a Szlovák Magne­zit Művek jelšavai üzemének dolgo­zói. Közülük több mir.t hétszázan múlt év novemberétől hetenként már csak 42, illetve 40 órás munkaidőben tel­jesítik termelési feladataikat. A jelšavai üzem dolgozói tudatosí­tották, hogy igen alapos előkészüle­teket igényel, ha négy, illetve hat árával akarják csökkenteni hetenkénti munkaidejüket. így például 9,5 száza­lékkal kellett növelniük a munka óránkénti termelékenységét, ami nem csekély erőfeszítéseket igényelt. Az üzem vezetősége éppúgy, mint az SZLKP és a FSZM üzemi bizottsága már elejétől fogva teljesen tisztá­ban volt azzal, hogy a munka órán­kénti termelékenységének ily nagy­mértékű növelése nem érhető el a fokozott intezitású munkával, hanem csakis a jól megfontolt műszaki-szer­vezési intézkedések foganatosításával válhat lehetővé. Az elvtársak ezért idejekorán — már múlt év májusában — fogtak hozzá a múlhatatlanul szükséges előkészületekhez. A válla­lat igazgatóságán, az illetékes mi­nisztériumban és az SZLKP kelet­szlovákiai kerületi bizottságában egy­mást követték a hosszan tartó s rész­letekbe bocsátkozó tanácskozásojk. A munkások értékes javaslatokat ter­jesztettek elő, s a műszaki dolgozók pontosan összeállították a szükséges alapadatokat. Ezek a tanácskozások, tervezgetések s megfontolások 30 műszaki-szervezési intézkedés javasla­tát eredményezték. Az Ochtinná és Dúbrava Bánya dol­gozói a műszaki-szervezési intézkedé­sek adta lehetőségekkel élve, ma már új, az előzőknél sokkal nagyobb tel­jesítőképességű légprés-kalapácsokat és' pneumatikus rakodóberendezéseket használnak, jobban szervezték meg a bányaüzemen belüli közlekedést is, továbbá a fékezőberendezések kellő kihasználását, ezenkívül Dieselmoto­ros mozdonyt és darupályát helyez­tek üzembe. Mindezzel lehetővé tették a bányák kétműszakos üzemeltetését. A jelsavai bányaüzem dolgozói terv­be vették a koksz kirakodásának gé­pesítését is. Az üzemben most az általában ked­vező gazdasági eredmények ellenére is bizonyos fogyatékosságok kiküszö­bölése mutatkozik szükségesnek. így például a jövőben az eddiginél sokkal több alkalmat kell nyújtania .a..dol­gozóknak, hogy szábad idejükben gyarapíthassák ismereteiket, művelőd­hessenek és színvonalas legyen kul­turális életük. A már említett fogya­tékosságokról tanúskodik többek kö­zött az is, hogy ez év első felében az üzem dolgozóinak csupán 7,8 szá­zaléka látogatta az üzemi munkais­kola fanfolyamait. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom üzemi bi­zottsága az idén még egyszer sem rendezett kirándulást a dolgozók szá­mára, ami természetesen nem válik dicséretére. (I. F.) Siker a pártmunkában — siker a szénfejtésben A pártunk megalakulása 40. " évfordulójának tisztele­tére és a bányásznap méltó megünneplésére szervezett munkaverseny az ostrava-kar­vinai szénmedence minden üzemében nagyszerű sikereket hozott. A föld gyomrában dol­gozók magukévá tet^k pár­tunk ama kérését, hogy a megnövekedett igények ki­elégítése érdekében több és jobb szenet fejtsenek. Ismere­tes, hogy szerte az országban ez idén is igen sok iskola, bölcsőde, óvoda épült, számos új ipari létesítményt helyeztek üzembe. Az üzemek, iskolák, bölcsődék, kórházak, s nem utolsósorban a lakások több villamosáramot követeltek. Eh­hez sok szén kell. Szükséges­sé vált tehát a tervek túltel­jesítése, persze nemcsak meny­nyiségileg, hanem minőségileg is. Az elmúlt években bizony alig esett dicsérő szó a Július Fučík Nagybányáról. A szom­szédos aknákban száz száza­lékon felüli teljesítmények szü­lettek. A J. Fučík Bánya még a tervet sem teljesítette. Az elmaradás nagyon bántotta a bánya kommunista és párton­kívüli dolgozóit. Sok álmatlan éjszakát okozott nekik, de se­hogy sem tudtak előrehaladni. Egy helyben topogtak, kevés volt a munkahely, de a meg­levőket sem tudták teljesen kihasználni. Az évzáró párttaggyűlése­ken megtört a jég. A párt­alapszervezetekben igen ko­moly felvilágosító munkához kezdtek, hogy mindenki meg­értse, ez is, meg az is a mun­ka megjavításának forrását. Tehát a jobb munkaszervezés, a különb műszaki feltételek megteremtése, éppúgy, mint a munka s a technológiai fegye­lem lazaságának felszámolása. A pártbizottság külön foglal­kozott a műszaki dolgozókkal, tisztázták a párthatározatok­ból adódó feladatokat s ez igen jól gyümölcsözött. A kommunisták a legtöbb helyen mindjárt hozzáláttak a tartalékok feltárásához. Bed­fich Koziorek elvtárs, az üze­mi pártszervezet bizottságá­nak elnöke elmondta, hogy a pártalapszervezetek ma már választ adnak mindazokra a kérdésekre, amelyek a dolgo­zókat foglalkoztatják a bá­nya feladatait és a politikai eseményeket illetően. Ez a fő biztositéka annak, hogy a széntermelésben ne csökken­jen, hanem nőjön a teljesít­mény. A jó agitációs nevelő­munka példaképei — hallot­tuk többektől — Jozef Volný és Bohumír Bernátek-kombájn­kezelők: Azonkívül, hógy mindketten élenjáró bányá­szok, akik állandóan javítják munkamódszerüket, pártfel­adataikat is kiválóan teljesí­tik. Jozef Volný elvtárs pél­dául gyakran meglátogatja a részleg minderi munkahelyét. Gazdag tapasztalataik lehető­vé teszik, hogy helyes taná­csokkal lássak el munkatár­saikat. Oj munkamódszerek alkalmazását, a szénfejtés gé­pesítésének lehetőségét, a Donbasz-kombájnok jobb ki­használását propagálják. Ber­nátek és Volný elvtársak hoz­zájárultak ahhoz, hogy a múlt évhez viszonyítva még egy­szerannyi kombájn fejtse a szenet. Oj, a szocialista mun­kabrigád címért versenyző munkaközösségek törnek elő­re, érnek el figyelemre méltó sikereket. A Július Fučík Nagybányá­ban most igen kedvező a •V, * . JjSS ^ : * I>7Mmt. f fX ' ..v ^ - • v* ' C '-B rr ifigSg •Ml W «r -gmim. -mmm Szlovákia fűtőanyagának jelentős részét a novákyi bányák adják, amelyek a Zemianske Kostoľany-i Hőerőművet látják el fűtőanyaggal. A bányászok a tavalyi évhez viszonyítva S napos munkaidő mellett 38, S százalékkal emelték napi ter­melésüket. 12 százalékkal növekedett a munkatermelékeny­ság.A novákyi bányászok 1961 elejétől 37 ezer tonna szenet fejtettek terven felül. Felvételünkön: Szente János fúrás közben. (J. Valko felv. — CTK j helyzet. Az év elején kezdett fáradozás, gazdagon gyü­mölcsözik. A jövesztés meg­gyorsítása, az új munkahe­lyek feltárása, a rendszeres karbantartás megszervezése, egyszóval a termelés helyes műszaki előkészítése a terv lényeges túlteljesítését segítet­te elő. Ez a bánya 125 000 tonna szénnel adott többet a tervezettnél. Ezzel köszöntik a bányásznapot, a föld mé­lyén dolgozók legnagyobb ün­nepét. Csütörtökön, az egész szén­medencét felrázta a hír: A Julius Fučík Nagybánya, amely kerek tíz esztendő előtt rövid ideig volt birtokosa a legna­gyobb kitüntetésnek, a Kle­ment Gottwald Vörös Zászló­nak, most megint elnyerte. Az év eleje óta tartó szívós harc, a fáradhatatlan politikai ne­velomunka eredményesnek bi­zonyult. A bányászokkal együtt örülnek az ostrava­karvinai körzet többi bányá­jának dolgozói, a város épí­tői, a vasművek munkásai. A Július Fučík Nagybánya dol­gozoiriak öröme természetesen a legnagyobb. Még aznap min­den aknán röpgyűlést tartot­tak, melyen még olyanok is részt vettek, akiknek nem kellett volna műszakra men­niük. Az értekezleten megbe­szélték, hogyan harcoljanak a zászló megtartásáért, az évi terv sikeréért. A vörös zászló el­nyerésének híre megdobogtat-: ta a bányászok szívét és fel­oldotta nyelvüket is. Olyanok ls beszéltek, akik a felszóla­lásra ösztönzőknek eddig azt válaszolták, hogy inkább tíz csille szénnel többet rak, semmint a kollektíva elé, esetleg az emelvényre álljon s beszéljen. — mondta Her­mán Neuman elvtárs, a hár­mas akna pártszervezetének elnöke. Neuman elvtárstól tudtuk meg azt is, hogy az értekezleteken elhangzott ja­vaslatokat figyelembe veszik és alkalmazzák. Ezzel_ meg­erősítik a dolgozók bizalmát, érdeklődését a termelési ér­tekezletek iránt. Ezért mondta tehát Vörös Sándor vájár, pár­tunk tagjelöltje: „Gazdasági és politikai szempontból igen jó kezekben van most a bánya vezetése." A Julius Fučík Nagybánya kommunistái valóban neifi saj­nálták idejüket, energiájukat és teljes egészében feltárták a bánya gazdasági problémáit s jól határozták meg a szüksé­ges intézkedéseket. Kívánatos, hogy továbbra is ilyen erőt és gondot fordítsanak a bá­nyászok közötti politikai fel ­világosító-munkára. Akkor a bánya dolgozói követik őket s valóban közüggyé válik az, amit határozataikban elfogad­nak. Öröm fakad a gondok­ból, s új eredmények szület­nek. Erdösi Eda tJJ SZÖ 4 * 19B1. szeptember 14.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents