Új Szó, 1961. szeptember (14. évfolyam, 243-272.szám)

1961-09-07 / 249. szám, csütörtök

KI TÖRŐDIK VELÜK? A bejáró munkások művelődési problémáiról 7//////// V ///// "s/// . SS.', S s '////. //////

f

S. FRANTIŠEK BRANISLAV: ÜLÖK A CSALLÓKÖZI VONATON és azon gondolkozom : vajon ki gondoskodik azoknak a munkásoknak a művelődéséről, akik Csallóköz falvaiból naponta utaznak Bratislavába és visz sza. Mert hogy sok a bejáró, arról bármikor meggyőződhetünk. Akár a galántai, akár a csallóközi vonalat nézzük: naponta láthatjuk mennyi munkás utazik otthonából munkahe lyére és vissza. Amit a bejárók azáltal kapnak, hogy útközben újságot, esetleg könyvet olvasnak — kevés. Szervezett és tervszerű művelődés szükséges az ő esetükben is. Igen, de hogyan? ... Bekapcsolódnak-e ezek a dolgozók a társadalmi és tömegszervezetek mun kájába és általában: lehet-e esetükben kulturális életről beszélni? ... A felmerült kérdésekre több helyen kerestem a választ, jártam Csallóköz falvait, ellátogattam a bejáró munkásokat foglalkoztató bratislavai üzemekbe. Tapasztalataim szerint a bejáró munkások naponkén tl utazgatása falusi lakhelyük és bratislavai munkahelyük között általában azzal a következménnyel jár, hogy kiesnek mind az üzemi, mind a helyi művelődési otthonok, könyvtárak és ismeretterjesztés hatósugarából. Ennek ellenére törődnek a bejáró munkások művelődésével ls. A bratislavai cérnagyárban például színjátszó csoport működik. Az együttes azonkívül, hogy a bejárókat ls bevonja munkájába, leginkább azzal gondoskodik a vidéki dolgozók művelődéséről, hogy ellátogat a falvakba, főleg azokba amelyekből legtöbben járnak az üzemekbe A kultúra „házhozszállítása révén így az utazóknak is módjukban áll egy-egy bemutatón részt venni. Segítséget nyújt az üzem azzal ls, hogy megbeszéli a helyi művelődési otthonok ve zetőivel a kulturális munkaprogramot, és lehetőségükhöz mérten ismeretterjesztő előadásokkal segítik a falvak dolgozóit. Mind a bratislavai cérnagyárban, mind a bejáró munkásokat foglalkoz tató többi üzemekben a munkaközi szüneteket is kihasználják a dolgozók tájékoztatására Ti/perceken beszélik meg az aktuális kül- és belpolitikai eseményeket, néha rövid esztrádműsort rendeznek. A bejárók tehát tu domást szereznek mindarról, ami üzemükkel és a legfontosabb napi eseményekkel kapcsolatos Ez azon ban megközelítőleg sem jelent annyi', mint amit a bentlakók kapnak, ha el járnak üzemi klubukba és rendszere sen részt vesznek az ott folyó kulturális munkában. NÉMELYIK FALUBAN FELISMER TÉK az utazó munkások problémáját, s a helyi tömegszervezetek vezetői mindent megtesznek, hogy a bejáró munkásokat is bevonják a falu kulturális életébe. E törekvés szép eredménnyel járt például Malinovon. E faluból szintén sokan járnak Bratislavába dolgozni. Ennek ellenére sem a falu kulturális életén, sem a dolgozók művelődésén nem esik csorba. A bejárók bekapcsolódnak a helyi tömegszervezetek munkájába, s ha az utazás miatt néha késve is, de megjelennek az összejöveteleken, részt vesznek a falu kulturális életében. Sajnos, Malinovo kivétel. A legtöbb helyen azt tapasztaltuk, hogy a bejárók munka után inkább a ház körül dolgoznak, ahelyett, hogy szabad idejüket szórakozásra, művelődésre fordítanák. Igaz. sokat jelent az újság és a rádió, ami úgyszólván minden házban megvan és ami kedvelt szórakozási és művelődési eszköz. Sok helyen már a televízió ls részt vesz a nevelésben. E népművelést szolgáló „házi" eszközök azonban mégsem olyanok, mint a kollektív munka, a művelődési otthonban eltöltött egy-két óra, ahol sor kerül a sajátos problémákat tárgyaló eszmecserére, és ahol az egész falu kulturális felemelkedésén fáradoznak. Nemcsak az a helytelen tehát, ha a bejárók nem művelődnek. Az is helytelen, ha a szórakozást és művelődést négy fal közé szorítják és elszigetelik magukat falujuk és embertársaik problémáitól. A művelődésnek és szórakozásnak a bejárók esetében is azt a formát kell megtalálni, mely mind az egyénre, mind a közösségre nézve hasznos. A bejárók művelődése talán a legbonyolultabb népművelődési feladatok egyike. Szükséges azért, hogy a bejáró dolgozók művelődésével kapcsolatban valamennyi népművelési szerv a szokottnál magasabbfokú szervezettséget és együttműködést tanúsítson. A BEJÁRÖ MUNKASOK MŰVELŐDÉSE új, az eddiginél rugalmasabb módszereket követel meg a népművelési intézmények dolgozóitól. Tisztában kell lenni azzal, hogy a bejárók nem ide-oda utazó életmódjuk, hanem leginkább a népművelési módszerek merevsége, a népművelők leleményességének hiánya miatt csúsznak ki a kulturális forradalom hatásköréből. Sok helyütt nagyon szép tervet dolgoznak ki, de azt gondolják, a tervük úgy is megvalósul, ha semmit sem tesznek a siker érdekében. Ülve várják a bejárókat is, hogy bekapcsolódjanak a munkába, elmenjenek a művelődési otthonba, a könyvtárba, az ismeretterjesztő előadásokra ... Mennyivel helyesebb és minden bizonnyal eredményesebb lenne, ha a népnevelők szerveznének és ellátogatnának mindenüvé, ahol emberek élnek és dolgoznak. A NÉPMÜVELÉSNEK is alkalmazkodnia kell s hogy az alkalmazkodás lehetséges, azt példák bizonyítják. Elég az üzemekben létesült Irodalmi központokra, a falujárő színházakra vagy azokra a könyvtárosokra gondolni, akik a munkahelyeken keresik fel a dolgozókat, hogy azoknak ls könyvet ajánljanak, akik egyébként talán sosem gondolnának a kikölcsönzésre. Az alkalmazkodás révén mindenüvé, mindenkihez eljut a kultúra. Ha nem — a módszerek hibásak. Ami a bejáró munkások művelődését illeti, az ő esetükben sokkal szükségesebb az alkalmazkodás, mint bárhol másutt. Ezekkel a dolgozókkal ott és akkor kell foglalkozni, ahol és amikor erre a legnagyobb lehetőség van ... A bejáróknak rendkívül nagy szolgálatot tesznek például az állomások kulturális várótermei. Gyakran látható, hogy az utazó dolgozók milyen szívesen töltik itt a várakozási Időt, milyen érdeklődéssel olvassák az újságokat, a könyveket, nézik a televíziót vagy hallgatnak valamilyen előadást. Szinte érthetetlen, miért késik a kulturális várószobák megnyitása éppen ott — a galantai állomáson és a bratislavai kisállomáson —, ahol a legnagyobb szükség van rájuk. Hiszen ezeken az állomásokon várakozik talán a legtöbb munkás s mégis: ezeken az állomásokon nincs máig sem kulturális váróterem. A Bratislava környéki bejáró munkások művelődését illetőleg itt lenne az alkalmazkodási lehetőség. Az illetékesek miért nem élnek a lehetőséggel? A KULTURÁLIS VARÖTERMEK megnyitásával természetesen még nem oldódnék meg a Bratislavába járó munkások művelődése. A szervezett és tervszerű művelődés érdekében az eddiginél sokkal többet kell tenni mind az üzemek kulturális felelősének, mind a helyi tömegszervezetek vezetőinek. A bejárók által érintett helyek és szervek kulturális munkásainak együttműködésére, programjaik egyeztetésére lenne szükség. Kívánatos az is, hogy az üzemek — a cérnagyárhoz hasonlóan — fokozott mértékben segítsék a legtöbb munkást küldő falvak művelődési otthonait. Mégis: a kulturális várótermek is nagyon sokat segítenének. Akik ma kulturális váróterem híján tétlenül várakoznak, ha lenne hova beülniök, a várakozást hasznosan tölthetnék. Az állomások vezetőinek mindezt megértve minden lehetőségükkel törekedniük kellene, hogy az említett helyeken mielőbb megnyíljanak a kulturális várótermek ... ... Az írás elején felvetett kérdésekre röviden így válaszolhatnánk: törődnek a bejáró munkások kulturális életével, de nem eleget; e munkások bekapcsolódnak a tömegszervezetek és társadalmi szervezetek munkájába, de nem mindenütt úgy ahogy elvárjuk. Fontos ezért, hogy az illetékesek a jövőben a bejáró munkások művelődésével sokkal többet törődjenek, mint eddig! BALÁZS BÉLA j

Köszöntő' költemény (A kiváló cseh írónő J. szeptember 7-én tölti be Glazarová nemzeti művész ma, 60. életévét.) Szeptember hava termő behordásnak, • rajt formát ölt: föld, nedv, fa, növényzet Ma hat évtized súlya nyomja vállad, fogadd egyszerűn: legjobb egészséget! Barát baráti kezet vesz marokba, jóságos mosoly bölcsességet leheli. Vészjósló felleg ne szakadjon oda, ahol a nyár kalásza rozsot nevel. Nem árad a szó felköszöntő után, többet közölhet szemünk önfeledten, a szíves beszéd csöndesebb hang csupán, közelről csaknem fölismerhetetlen. Szőlőszemek gyöngye érik a fényben; a te szüreted kincses, teljes élet. Mennyi öröm van ily gazdag termésben Hosszú életet! Legjobb egészséget! Az asszony mindig forróbb szívvel érez, érzékeny bőre hamarabb felvérez. Idő! ne érje havas fergeteg! Viszontlátásra „napos reggelek"! Sipos Győző fordítása Bukarestben megkezdődött az Enescu-fesztivál Mint ismeretes, 22 országból több mint 184 külföldi zongora- és hegedűművész, énekes jelentette be, hogy részt vesz a versenyen. Számos művész érkezett meg eddig Angliából, a Kínai Népköztársaságból, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságból, Kubából, Csehszlovákiából, az Amerikai Egyesült Államokból és Törökországból. A zongora-, hegedű- és énekverseny három szakaszban zajlik le. A fesztivál rendezvényein szereplő vagy a verseny zsűrijében részt vevő művészeken kívül más neves művészek is érkeztek Romániába, köztük Dmitrij Kabalevszkij (Szovjetunió), Eugen Suchoň (Csehszlovákia), Andreas Messzeritisz (Görögország), Erich Schenk (Ausztria), Alberto Soriano (Uruguay), Szabolcsi Bence zenetúdós (Magyarország) és mások. A nagy zenei eseményre meghívást kaptak az UNESCO-hoz csatlakozott nemzetközi zeneművészeti szervezetek, valamint a rádió és sajtó képviselői. g-k i Kulturális fa Leonardo da Vinci Ij'res Louvre beli Giocondája valószínűleg nem Mona Lisa Gioconda portréja — állapította meg Gukovszkij szovjet műtörténész. A leningrádi Ermitázsban levő, egy húsz éves Columbina nevű nőt ábrázoló Leonardo-festmény lehet az eredeti Gíoconda-portré, mert a firenzei Gioconda ennyi idős lehetett a kép festésekor. A párizsi kép egy idősebb nőt ábrázol. A Csemadok Dunajská Streda-i Járási Vezetősége, és a Járási Kultúrotthon vezetősége Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulásának 40. évfordulója tiszteletére, szeptember 10-én délután 14 órai kezdettel Dunajská Stredán járási dal- és táncünnepélyt rendez. Az ünnepélyen fellép a felsőcsallőközi népi táncegyüttes, valamint a járás legjobb táncegyüttesei, szólistái és népi zenekarai. A népművészeti együttesek fellépését szabadtéri táncmulatság követi. (b) • Az osztrák állami színházak, köztük a bécsi Opera és a Burgtheater szeptember elsejétől jelentősen felemelték a jegyek árát. Az Operában a legdrágább jegy ára eddig 100 schilling volt, most 140 schilling. A színházi helyárak emelésére a nézők számának csökkenése, a deficit állandó emelkedése késztette a színházak vezetőit. • Graham Green, világhírű angol író — színpadi szerző — leányát feleségül vette egy kanadai olajmágnás: Jean Bourget úr. A kíváncsi újságírók megrohamozták a fiatal vőt és megkérdezték tőle, hogy apósának melyik művét szereti legjobban. A 32 éves milliomos azt válaszolta, hogy könyveit nem ismeri, csak azokat, amelyekből film készült, mivel „két óránál többet nem ér rá kultúrával foglalkozni". Mihail Zoscsenko

: CÜUó/UO^UUa ÜÖfy^ G

RIGORIJ IVANOVICS nagyot sóhajtott, és mesélni kezdett. — En bizony, barátaim, nem szívlelem az olyan nőket, akik kalapot hordanak. Ha egyszer az a nő kalapot visel, meg selyemharisnyát, vagy mopszlit cipel a karján, vagy aranyjog villog a szájában, az efféle arisztokrata jelenség az én szememben már nem is nő, csak madárfütty. Egyszer, persze, belehabarodtam egy ilyen arisztokrata hölgyikébe. Sétálgattam vele, sőt operába is elvittem. Ám az operában minden kiderült. Az operában teljes valóságában feltárta ideológiáját. A házunk udvarán találkoztam vele. Lakógyűlésen. Látom ám, ott áll egy amolyan puccos nőszemély. Harisnya a lábán, aranyfog a szájában. — Hát te honnan jössz, polgártársnő? Melyik lakásból? — Én a hetesből — azt mondja. — Rendben van — mondom erre. — Légy üdvöz. Első pillantásra rettenetesen megtetszett nekem. Eljárogattam hozzá. A hetes lakásba. Fogtam magam, megjelentem hivatalos minőségben. Nos, polgártársnő, mondom, mi a tényálladék a vízvezetékkel meg az illemhellyel? Rendben működik? — Igen — mondja, — működik. Aztán csak beburkolózik egy nagy flanellkendőbe, és meg se mukkan. Csak sebesen pislog és villogtatja a fogát. Mikor már egy hónapja járogattam hozzá: felengedett. Aprólékosabban felelgetett. Mondok: hogy műÜJ SZÖ 6 Ťť 1961. szeptember 5. ködík a vízvezeték? Köszönöm, jól, Grígorij Ivanovics. Telt-múlt az idő, sétálgatnt kezdtünk. Ahogy kiérünk az utcára, rám szól, hogy karoljak belé. Hát karon fogom, és hallgatok, mint a csuka. Fogalmam sincs, hogy kezdjem az udvarlást, és szégyellem magam az emberek előtt. No, egyszer csak megszólal: — Hogyhogy — azt mondja —, mindig csak az utcát fogjuk róni? Csak úgy szédül a fejem — azt mondja. — Maga mint gavallér és mint a hatalom birtokosa, elvihetne példának okáért az operába. — Lehet róla szó — morgom. Másnap épp küldött a tömbbizottság operajegyeket. Egyet kaptam, a másikat meg Vaszka, a lakatos ajándékozta nekem. Meg se néztem a jegyeket. Persze nem egymás mellé" szóltak. Az enyém a földszintre, Vaszkáé pedig a karzat legtetejére. Hát elmentünk, Helyet foglaltunk az operában. A hölgyike az én jegyemmel, én meg a Vaszkáéval. Trónolok a kakasülőn és egy mákszemnyit sem látok a hölgyből. Bár, ha kihajolok a korláton, látom. Csak rosszul. Unatkozom, egyre jobban unatkozom, aztán csak leballagok. Látom, épp szünet van. Es ő, sétálgat a szünetben. — Jó estét — mondom. — Jó estét. —Kíváncsi vagyok — mondom —, működik-e a vízvezeték? — Honnan tudjam? — mondja erre. Fogja magát és elmegy a büfébe. En utána, fárkál a büfében és ezemlélí a pultot. A pulton tál. A tálon sütemény. En meg afféle gúnár módjára, afféle írmagnak hagyott burzsuj módjára keringek körülötte, és javaslatot teszek: — Amennyiben szándékában áll egy süteményt elfogyasztani — mondom —, ne zavartassa magát. Fedezem a költségeket. — Mercí — azt mondja. Es nyomban odabillen azzal a szemérmetlen járásával a tálhoz, és hopp, bekap egy krémest. Csakhogy vajmi *kevés a pénzem. Legfeljebb, ha három süteményre elég. Mialatt ő jóízűen eszik, én nyugtalanul kutatok a zsebeimben, és ujjaimmal tapogatom, mennyi a vagyonom. Es a vagyon: édeskevés. Hopp, most nyeli le a második krémest. Köhentek. Es hallgatok. Amolyan polgári szégyenlősség kerít hatalmába. Még azt mondhatják: sóher gavallér. Csak körözök, mint a kakas, ő pedig kacag és bókokat szeretne kicsikarni tőlem. Azt mondom: — Nem kéne elfoglalni helyünket? Csöngetnek, alkalmasint. Azt mondja erre: — Nem. Es fogja a harmadik süteményt. Azt mondom: , — Nem lesz ez sok éhgyomorra? Mire ő: — Nem — azt mondja — már megszoktam. Es nyúl a negyedikért. Ekkor a fejembe szökik a vér. — Nem teszed vissza! — mondom. Erre megijed. Tátva marad a szája. Nekem meg szikrát hány a szemem mérgemben. Mindegy, gondolom, legfeljebb nem sétálok vele többet. — Nem teszed vissza! — mondom. — Azt a jégenkopogós rézangyalát! Visszateszi. Odafordulok a kiszolgálónőhöz: — Mennyivel tartozom a három elfogyasztott süteményért? • A kiszolgálónö közömbösen viselkedik: értetlennek álcázza magát. — Ennyi és ennyi' jár — azt mondja—a négy elfogyasztott süteményért. — Hogyhogy négyért?! — mondom. — Mikor a negyedik ott van a tálon. — Azt már nem — feleli erre. — Ámbátor ott van a tálon, az ízlelés, valamint az ujjakkal való érintés megtörtént. — Még hogy ízlelés! — mondom, — Már megbocsásson. Ezek a maga zavaros rémképei. A kiszolgálónö közömbösen viselkedik, csupán az orrom előtt hadonászik. Közben, persze, odagyűlik a nép. Csupa szakértő. Az egyik azt állítja, hogy megtörtént az ízlelés, a másik azt, hogy nem. Kifordítom a zsebeimet — persze, minden kacat kiszóródik —, a nép vihog. En nem. En a pénzemet számolom. Kiderül: épp hogy elég négy süteményre. Hiába minden vita, a keservit. Fizetek. Aztán a hölgyhöz fordulok. — Fogyassza el polgártársnő — mondom. — Fedezve van. Ám a hölgy nem mozdul. Szégyellt elfogyasztani. Ekkor egy bácsika közbeszól. — Ide vele — úgymond —, majd én megeszem. Es meg is eszi, az én pénzemen. Elfoglaljuk helyünket a nézőtéren. Végignézzük az operát. Aztán megyünk haza. A ház előtt azt mondja nekem jóféle polgári hangsúllyal: — Elég disznóság a maga részéről. Akinek nincs pénze, ne járkáljon hölgyekkel. Erre azt mondom: — Nem a pénz boldogít, polgártársnő. Elnézést az intő szóért. Így aztán el is váltunk. Sehogyse tetszenek nekem az arisztokratikus hölgyek. RADVÁNYl ERVIN fordítása.