Új Szó, 1961. szeptember (14. évfolyam, 243-272.szám)

1961-09-17 / 259. szám, vasárnap

•a. Fokozott figyelmet az öszi munkák sikeres elvégzésére és az 1962-es évi mezőgazdasági termelési terv elökeszítésére (Folytatás az 5. oldalról) ítatómunkősok, a EFSZ-ek és az álla­mi gazdaságok gyakarlati dolgozói­nak szoros kapcsolata biztosítja. A párt vezető szerepe és a járási nem­zeti bizottság jó, bürokráciamentes 6zervező munkája valamint az a tény hogy politikailag, szakmailag, rátermett tudományos kutatómunká­sok tanították meg a mezei munka csoportok tagjait közvetlenül a föl­deken a helyes burgonyatermesztés­re, a siker fő záloga a poprádi moz­galomban. A poprádi mozgalom és nagyarányú fellendülése a többi já­rásokban, a Spišská Nová Ves-i, Liptovský Mikulás-i martini, Dolný Kubín-i, žilinai, zvolení, és bardejo­vi járásokban azt bizonyítja, hogy a hegyvidékeken és a hegyaljai terü­leteken is hatalmas tartalékok van­nak a szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelésben, bizonyítja, milyen eredményesen feltárhatók és gyorsan kihasználhatók a mezőgaz­dasági termelés tartalékai, ha helye­sen érvényesülnek a legújabb tudo­mányos és gyakorlati ismeretek, s ha e mozgalom élére a pártszervek és szervezetek — a kommunisták áll­nak (A járási nemzeti bizottságok agronómusainak véleménye szerint a poprádi járásban 150, a Spišská No­w vá Ves-i Járásban 140, a Lipt. Miku­láš-1 járásban 145, a bardejovi já­rásban 140 mázsa átlagos hektárho­zamot érnek el, a versenybe bene­vezett területeken, pedig a 200, sőt még több mázsás burgonyahozamot is elérhetik. A búza és az árpa nagyobb hek­tárhozamaiért szocialista munkaver­senyt szervező galántai elvtársak, a rétek és a legelők komplex termő­vétételét megvalósító Banská Bystri­ca-i és martini elvtársak is tartsák szem előtt az egyének, kollektívák és Járások Jól megszervezett szocia­lista munkaversenyére épülő mozga­lomnak, mint a tervfeladatok telje­sítése komplex szocialista módsze­rének ezeket a velejáróit. A nemzeti bizottságok és a felvá­sárló vállalatok igényes szervező feladata most a burgonyafelvásárlás. A burgonyaföldek területe tavalyhoz képest 17 355 hektárral kisebb, a kö­zép-szlovákiai és a kelet-szlovákiai kerületben pedig a burgonya ter­mesztésében és az eladásban még nagymértékben vesznek részt az egyénileg gazdálkodó parasztok. Az 1962, évi mezőgazdasági ter­melési terv, alapos előkészítésének biztosítása megköveteli, hogy éppen úgy mint a gabonafélék esetében a vetőmagok, úgy most ősszel az ültető burgonya biztosítására is nagy gon­dot fordítsunk. A hektárhozamok növelésének olyan komoly tényező­je, mint a jó minőségű ültetőanyag megköveteli, hogy minden mezőgaz­dásági üzem már az ősz folyamán különleges intézkedéseket tegyen maximális mennyiségű egészséges burgonya beszerzésére és elraktáro­zására, nemcsak a szaporítófölde­ken, hanem a közönséges termőföl­deken is, hogy pótolhassák a dege­nerált burgonyafajtákat. E feladat komolysága abból is kitűnik, hogy a a CSKP Központi Bizottságának tit­kársága a járási pártbizottságok ve­zető titkárainak feladatává tette, hogy november 15-ig a vetés elvég­zéséről szóló jelentéssel együtt tá­jékoztassák a Központi Bizottságot, hogyan biztosítják járasukban a bur­gonya ültetését. Az említett kérdések megoldásával egyidejűleg az őszt és a telet ki kell használni a növénytermesztés új mun kaszervezésének előkészítésére, komp­lex gépesített csoportok szervezésé­re. E haladó munkaszervezés eredmé­nyeképpen a növénytermesztésben rendkívül érdekeltté válnak a komplex gépesítő csoport tagjai munkájuk eredményeivel, mivel helyesen érvé nyesül a személyi felelősség és az anyagi érdek alapelve. A nyugat-szlovákiai kerületben a komplex gépesltő-csoportok több mint 14 000 hektár földet művelnek meg. A Kvetoslavovi Állami Gazdaságban 4 komplex gépesítőbrigádot szervez­tek 16 dolgozóból, akik 1330 hektár mezőgazdasági földet művelnek meg. (Természetesen bizonyos munkálatok nál a nem gépesített kézimunka el­végzésében kisegítették őket. E gaz­daság a munkaszervezés fejlettebb formájával a tavalyihoz képest eddig 100 420 koronával csökkentette e munkálatok bérkiadásait, 20 dolgozó­val kevesebb kellett a növénytermesz­tésben és minden feltétel megvan ar­ra, hogy a brigád egy tagjára eső bruttótermelés értéke meghaladja majd a 106 000 koronát, ami kétsze­rese a mezei csoportok bruttóterme­lésének. A gazdaság a munkaszervezésnek ezen formájával például négy mun­kanap alatt vetette el a tavasziakat, a Nový Dvor-i gazdaság pedig 48 óra alatt végzett a tavasziak veté­sével. A gabfiikovói, Dunajská Stre­da-i és más EFSZ-ekben dolgozó bri­gádok is hasonló eredményeket ér­tek el. E fontos termelési és gazdasági mu­tatók mellett a komplex gépesítőcso­portok megszervezése elősegíti a szo­cialista öntudat fokozását, növeli a mezőgazdasági munka kulturáltságát és lehetővé teszi a szocialista mun­kaverseny olyan hatásos megszerve­zését, mint az iparban. Tisztelt Központi Bizottság! Az állattenyésztési termékek fel­vásárlásának az év elejétől nem tel­jesítése 1961 második felének legko­molyabb szervezési termelési prob­lémájává teszi az állattenyésztést, főként a hús és a tej felvásárlását. Az állattenyésztési termékek fel­vásárlásának ilyetén alakulása ter­mészetesen a piacon Is éreztette ha­tását a hússal és húskészítményekkel való ellátásban. Egyes tejtermékek gyártásának korlátozását idézte elő és nehézségeket okozott a lakosság egyre emelkedő életszínvonalának biztosítását követő párt- és kormány­határozatok teljésítésében. Rendkívüli intézkedéseket kellett foganatosítanunk a komolyabb köz­ellátási zavarok megszüntetésére, mindenekelőtt biztosítanunk kellett a piac importellátását. Júliusban és au­gusztusban például a behozatalból kellett gyorsan húst szállítani a ke­let-szlovákiai kerület ellátására és át kellett csoportosítani a közép-szlo­vákiai húsipar készleteit. Ennek ellentétes, valóban jő pél­dáját láthatjuk a zvoleni járásban, amely a nyári munkák Idején az ösz szes fajta állati eredetű termékek felvásárlását több mint 100 százalék­ra teljesítette. Ez a helyes irányítás eredménye is: jory elvtárs vezető titkár az állattenyésztési termékek felvásárlásáról gondoskodó bizottság munkáját személyesen vezette. A felvásárlási feladatok biztosítása során jelentős fogyatékosságaink van­nak a magánszektorban. Ebből lát­ható, hogy a magánszektornak nem szentelnek olyan figyelmet, amilyent a termelési és terményeladási fel­adatokban való részesedése alapján még mindig megérdemel. Nem lehet számunkra közömbös, hogy ez a szektor hogyan teljesíti feladatait, mert egyes terményeknél az állami tervben oly arányban ré­szesedik, amely jelentős mértékben befolyásolja a terv általános telje­sítését. Az SZLKP Központi Bizottságának Irodája és titkársága az év kezde­tétől rendszeresen foglalkozik a fel­vásárlási terv teljesítésével. Számos intézkedést hagytak jóvá, amelyek ott, ahol megvalósították őket, pozi­tív eredményeket hoztak. Nyíltan meg kell mondanunk, hogy éppen a mezőgazdasági termékek fel­vásárlásának biztosítása szakaszán mindeddig a legnagyobb mértékben és közvetlenül a pártszervek és szer­vezetek vettek részt, míg a nagyszá­mú képviselővel rendelkező nemzeti bizottságok s a nagy apparátussal rendelkező felvásárlási szervek e fel­adatnak elégtelenül tettek eleget. Az állattenyésztési termelésnek még komolyabb problémája lesz 1962-ben ls a tervezett tehénállomány bizto­sítása és a hasznosság fokozása. Az egy éven felüli üszők állomá­nya az összállományban rendszeresen gyarapodik, de a behágatott üszők hányada csökkenő irányzatú. Nem a legjobb a helyzet abból a szempontból sem, hogy az egyes szek­torok hogyan részesednek a tehén­állományban. Jelenleg a tehenek 19 százalékát háztáji gazdaságokban, 27 százalékát pedig egyénileg gazdálkodó parasz­tok és földnélküli parasztok tartják. Az egyénileg gazdálkodó parasztok ős a földnélküliek azonban az egész felvásárlásban csak 11 százalékkal vesznek részt. Ebből világosan kitű­nik, hogy a tehénállományok növelé­sével együtt az a feladat áll előttünk, hogy gondoskodjunk az állományok még gyorsabb gyarapodásáról a szo­cialista szektorban, mindenekelőtt az EFSZ-ek közös tenyészeteiben. Ezzel kapcsolatban az SZLKP KB felhívja a figyelmet arra, hogy a közös tenyé­szetekben elsősorban arra kell töre­kedni, hogy az állományok saját új­ratermelésből növekedjenek. Tisztelt elvtársak, rámutattam az állattenyésztési termelés fejlesztésé­nek egyes problémáira, amelyek kü­lönös figyelmet követelnek főképp most, az 1962. évi terv előkészítésé­nek idején. Amikor intézkedéseket teszünk az állattenyésztési termelés jövő évi mozgósító feladatainak teljesítésére, szem előtt kell tartanunk, hogy, a si­kereket emberek teremtik meg — az állattenyésztésben dolgozók. Első­sorban az ő kezdeményezésüktől függ, hogyan fejlődik a mezőgazdasági ter­melés. A szövetkezetekben és az őllami gazdaságokban azonban még mindig problémát okoz a szakképzett mun kaerők megnyerése az állattenyészté­si termelésbe. Főként az ifjúság az, amely menekül ettől a munkától. To vábbra is így lesz, ha az állattenyész­tési termelésbe nem vezetjük be ha­marosan mindazt, ami új, haladó, ami növeli a munka termelékenységét és a munkakörnyezet kultúráját. E problémákat a gyakorlatban már kipróbált, bevált nagyüzemi termelési technológia oldja meg a gazdasági állatok tenyésztésében, mert a gé­pesítés következtében leegyszerűsíti az állatok gondozásával kapcsolatos teendőket, többszörösére növeli a munka termelékenységét, csökkenti a termelési önköltséget, s megjavítja az állatok egészségi feltételeit. Ma már konkrétan beszélhetünk az új munkaformák előnyeiről az állatte­nyésztési termelésben, mert már sa­ját feltételeink között is kipróbáltuk őket. Jó eredményeket értek el egyes szövetkezeteink és állami gazdasá­gaink a fejőstehenek szabad istállő­zása, valamint a tehenek automati­kus halpikkely- vagy tandem-típusú fejőistállókban való fejése terén. A Nitrianske Právno-i Állami Gaz­daságban a múlt év augusztusában átadtak rendeltetésének egy könnyű szerkezetű nyitott istállót 80 fejős­tehén szabad istállózása céljaira. Míg a régi istállózási módszernél egy gondozóra számítva a tehenek átlag 30 800 liter tejet adtak évente, a fejőstehenek szabad istállózása mel­lett a tejhozam meghaladja a 109 000 litert. Az állami gazdaság azelőtt az eladott tejért egy gondozóra szá­mítva 55 500 koror.át vett be, most pedig több mint 197 000 korona a bevétele. S ez már nem egyedülálló ered­mény. Hasonló eredményeket érnek el a tehenek szabad istállózásával például a Kvetoslavovi Állami Gaz­daság Nový Dvor-i részlegén. A növendékállatok, főként az üszők nevelésénél a gyakorlatban a legjobban bevált módszer a mély­almozású szabad Istállózás. A munkatermelékenység növelésé­ben és a termelés olcsóbbá téte­lében nagy tartalékok rejlenek az új technika érvényesítése mellett a sertéshizlalásban is. A száraz ete­tés éppúgy bevált, mint a nedves és kombinált etetés. Az egyes for­mák alkalmazása a mezőgazdasági üzem takarmányalapjának összetéte­létől függ. Szlovákiában száraz módszerrel 90 000, nedves módszerrel 108 000 és kombinált módszerrel 68 000 sertést hizlalnak. Az új technológia érvényesítésé­nek eredményeit az állattenyésztési termelésben még szélesebb körben kell népszerűsíteni, meg kell nyer­ni e módszereknek a legjobb állami gazdaságokat és EFSZ-eket, s nem szabad megijedni attól, hogy egyes lemaradó EFSZ-ek problémáit az új technológia komplex bevezetésével s annak alapján történő munkaszerve­zéssel oldjuk meg. Ezt sikerrel va­lósította meg például a Dunajská Streda járásbeli gaböíkovói EFSZ. Az új technológiát az őllattenyész­tési termelésben gazdasőgilag a munkatermelékenység erőteljes nö­vekedése, a költségek csökkenése, a jövedelem javulása indokolja. A Szovjetunió tapasztalatai azt mu­tatják, hogy a mezőgazdaságban a haladó módszerek leghatékonyabb ál­talánosítását akkor érjük el, ha el­sősorban a felelős funkcionáriusok teszik őket magukévő és sajátítják el, azután a dolgozókat közvetlenül a termelésben megtanítják e mód­szerekre. A jövő év és a további évek fel­adatai megkövetelik, hogy az új nagyüzemi termelési módszerek meg­hor.osuljanak Szlovákia valamennyi Járásában. Ez az egyik fő előfelté­tele a tervek teljesítésének, vala­mint azon kötelezettségvállalások teljesítésének, hogy a mezőgazdaság­ban az ötéves tervet négy év alatt teljesítsük. Elvtársak, az őszi munkák, a fel­vásárlási feladatok egyes komoly ré­szét, s ezek alapján a Jövő évi fel­adatokat taglaltam. Az 1962. évi terv teljesítéséhez az előfeltételek megte­remtése attól függ, milyen követke­zetesen végzik el a nemzeti bizott­ságok és a mezőgazdasági üzemek a szervezési munkákat és ehhez ho­gyan használják fel a hatékonyság felülvizsgálását is. Megállapítható, hogy a legtöbb já­rásban a tavalyinál sokkal jobban használják fel az eddigi ismerete­ket ahhoz, hogy a feladatokat he­lyesen osszák el a helyi, természeti és gazdasági feltételek szerint. Ezen a téren általánosítani lehet a trna­vai, poprádi, lučeneci, košicei és más járások Jó tapasztalatait. Meg­tettük az első lépéseket ahhoz, hogy megteremtsük a feltételeket a termelés célszerű összpontosítására és szakosítására az egységes földmű­vesszövetkezetekben és állami gaz­daságokban, hogy az megfeleljen a szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelés érdekeinek és követelmé­nyeinek, főként a növénytermelés­ben. E pozitív eredmények ellenére, amelyeket az 1962. évi terv előkészí­tésének első szakaszában elértünk, még mindig komoly fogyatékosságo­kat is láthatunk. Annak érdekében, hogy az állami gazdaságok és EFSZ-ek gazdasági­lag előnyös összefüggő területi egy­ségeket alkossanak, bizonyos őtcso­portosításokat kell eszközölni a föld­használatban a két szektor között. Ámde a kerületi nemzeti bizottsá­gek által javasolt ama EFSZ-ek szá­ma, amelyeket az 1962. évben az állami szektorba helyeznek át, ma­gasan túllépi az előfeltételeket és a tényleges szükségletet. Chudík elvtárs a továbbiakban megemlítette azt a nem kívánatos jelenséget, hogy a melléktermelés egyes EFSZ-ekben a növényi és ál­lattenyésztési termelés róvására el­burjánzik. Az EFSZ-ek V. kongresszusa hang­súlyozta, hogy a melléktermelés csupán kiegészítő termelési tevé­kenység lehet, amely a tulajdonkép­peni mezőgazdasági termeléshez kap­csolódik, annak fejlesztését elősegíti és lehetővé teszi az EFSZ tagok teljes munkalehetőségét az egész év folyamőr,. Ennek az elvnek teljes mértékben megfelel, ha a szállítási eszközöket, fogatokat és munkaerő­ket a vegetáció szünetelése idősza­kában például faliordásra, saját he­lyi nyersanyagok, kő, homok, fa, fel­dolgozására használják fel, valamint az, ha a szövetkezeti tagok számá­ra az idényen kívül munkalehető­ségeket keresnek termelőszövetkeze­tekben, helyi gazdálkodási vállalatok­ban, stb. Ezeket a kérdéseket ls most kell megoldani, amikor összeállítják a jövő évi tervet. A mezőgazdasőgi termelés terve­zési színvonala megjavítősőnak ab­ból kell kiindulnia, hogy a jőrősi nemzeti bizottsőgokon, de a szövet­kezetekben is a munkaerők és gé­pek szükségletének mérlegét úgy ál­lítják össze, hogy ne kerüljön arány­talanságra sor a termelés, valamint a munkaerők és gépek biztosítása között. Az ilyen mérlegek összeállí­tása igen fontos azért is, hogy mőr végre megszűnjék a munkaerők ösztönszerű felszabadítősa az anya­gi termelés mős ágazatai számára úgy, hogy ez megkárosítja az EFSZ­eket vagy megnehezíti a más őga­zatokba folyó munkaerőtoborzős tel­jesítését. A munkaerők mérlegének a szövetkezeti szektorban így feltét­lenül a terv részét kell képeznie épp­úgy, mint más állami vállalatokban és szervezetekben. A gépi eszközök mérlegének felállításánál erről van szó: ezeket az eszközöket helyesen kell elosztani abból a szempontból, hogy létrejöjjenek a feltételek az egyes munkők komplex gépesítésé­re és maximális kihasznőlására. Ezen a téren aktív szerep vár a gép- és traktorállomásokra. Meg kell említeni még egy fo­gyatékosságot, amely szövetkezeteink és őllami gazdasőgaink terveiben felmerül — a terv költségvetési mu­tatóinak be nem tartását. A felada­tok direktív meghatározásától való eltérésnek, valamint annak a tény­nek, hogy ehelyett a mezőgazdasági üzemekkel megtárgyaljuk feladatai­kat, a legnagyobb mértékben hozzá kell járulnia ahhoz, hogy maximáli­san kihasználjuk az egyes szövetke­zetek lehetőségeit és hogy a válla­lati érdekeket egybehangoljuk a tár­sadalom érdekeivel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a költségvetési mu­tatókat a járás keretében nem kell oly következetesen betartani, mint az állami terv mutatóit. A költség­vetési mutatóknak — például az egyes termények vetésterületeinek, az állatállományoknak és felvősőr­lősi feladatoknak — be nem tar­tősa a tervfegyelem durva megsér­tését jelenti. Szőmos mezőgazdasági üzemben helytelen Irányzatok kezdtek mutat­kozni a költségvetésben foglalt ve­tésterületek csökkentésére, főként a gabonaféléknél, a burgonyőnől és i egyes ipari növényeknél. Ez az el­járás ártalmas, ami szemmel látha­tóan megnyilvőnult példőul az idén a rozs felvásárlásakor. Az idei ku­korica-termés felvásárlási feladatait is a nyugat-szlovákiai kerületben csupán 72 százalékban, a közép-szlo­vákiai kerületben pedig csak 55 szá­zalékban biztosították szerződésileg. Az állami alapok természetesen a felvásárlás teljesítésével számolnak és így a járősoknak külön intézke­déseket kell tenniük e feladat tel­jesítésére — tekintet nélkül a szer­ződéses beadás eredményeire. A já­rási szerveknek a tervezés színvo­nalának emelésére irőnyuló törek­vései súlypontja jelenleg a mezőgaz­dasági üzentek egész évi termelési pénzügyi tervein végzett munkála­tok befejezéséig — közvetlenül a termelésen nyugszik. A termelési-pénzügyi tervekf kidol­gozása a szövetkezetekben és az ál­lami gazdaságokon már most — a termelési és felvásáriősi terv felada­tainak végleges megtőrgyalősőnől és eladási szerződések megkötésénél — kezdődik. Minden egyes mezőgaz­dasági üzemben most dől el termelési irőnyzatuk, a jövő évi ter­melés és árutermelés terjedelme. Eb­ben a döntő időszakban meg kell szervezni a tervfeladatok rendsze­res megtárgyalását a szövetkezeti tagok széleskörű részvételével, akik e feladatok teljesítését biztosítják. Kevés segítséget jelent a szövetke­zeti termelésnek, ha a feladatokról csak egyes funkcionáriusok tárgyal­nak a szövetkezeti iroda négy fala között és amikor a kész évi terme­lési-pénzügyi tervvel a szövetkeze­tesek csupőn felületesen ismerked­nek meg a taggyűlésen. A vállalaton belüli tervezésben gazdag tapasztalatokkal rendelkez­nek az iparvállalatok dolgozói. He­lyes lesz, ha a védnökségi üzemek az EFSZ-eknek szakembereik útján segítséget nyújtanak a feladatoknak az egyes munkahelyekre való el­osztásában. A védnökségi üzemek ökonómusaí, tervezői és könyvelői igen hatékony segítséget nyújthat­nak a szövetkezetek tervezése, elem­zései, nyilvőntartás-vezetése színvo­nalának emelésében és az önőlló el­szőmolős alapelveinek érvényesítésé­ben. Az 1962. évi terv előkészítésében különös figyelmet követel a lema­radó EFSZ-ek tervelnek kidolgozása. Tisztelt Központi Bizottság, elv­társak 1 A múlt években leraktuk a falu szocialista átépítésének, a kisüzemi termelésről a nagyüzemi termelésre való következetes áttérésének az alapjait. A falvakon a döntő terüle­teken a szocialista termelési viszo­nyok uralkodnak. Pártunk ezért a mezőgazdaságban mőr a szocialista nagyüzemi termelés feladatait és céljait tűzte ki. Ez különös igénye­ket tőmaszt a termelés rugalmas, de emellett tudományos irányításával szemben. Antonín Novotný elvtárs, a CSKP KB első titkára a CSKP KB ez év júniusi ülésén figyelmünk előte­rébe őllította a mezőgazdasőg írőnyí­tásőnak és munkaszervezésének prob­lémáit. A dolgozók legszélesebb részvéte­lét az irányító és szervező tevé­kenységben csupán a kollektív szer­vekben — a nemzeti bizottsőgok va­lamennyi foka plénumaiban, taná­csaiban és albizottságaiban, valamint az EFSZ-ek vezetőségeiben — vég­zett munka teljes kibontakoztatásá­val lehet biztosítani. Mindezeknek a terveknek úgy kell megszervezniük munkájukat, hogy a dolgozók legszé­lesebb tömegei vegyenek részt a fel­adatok megtárgyalásában, megvaló­sításéban s a jóváhagyott intézkedé­sek teljesítésének ellenőrzésében. Az öszi munkők folyamán pártunk számos olyan problémát fog meg­oldani, amelyek a Jelenlegi nemzet­közi helyzetből erednek. Főképp ezekből a szempontokból feltétle­nül szükséges, hogy a falvak egész lakossága tevékeny részt vegyen a termés gyors betakarításéban s a Jövő évi terv összeállításában. A dolgozók aktív öntudatos rész­vételének legbevőltabb formőja a terv teljesítésében és túlszárnyalásá­ban a szocialista munkaverseny és a kötelezettségvállalősok mozgalma. Az Idei aratás jő tapasztalatokat hozott a szocialista munkaverseny szervezése terén. Egész dolgozó né­pünk jól Ismeri Bizík, Tužinčin, Bot­ka, Bakulőr, Borsányi, Dobrönyi, Re­miš, Garaj, Kočerha, Tóth és más elvtőrsak nevét. A kombőjnvezetők versenyének gazdag tapasztalatalt az őszi munkák során mindenütt érvényesíteni keli (Folytatás a 7. oldalon)' pj SZO 6 * 1961. szeptember 17,

Next

/
Thumbnails
Contents