Új Szó, 1961. szeptember (14. évfolyam, 243-272.szám)

1961-09-17 / 259. szám, vasárnap

A DOLGOZÓK TANULÁSA VÁLJÉK TÁRSADALMI MOZGALOMMÁ (Folytatás a 4. oldairól) Napjainkban társadalmi és gazdasági szükségszerűség, hogy a dolgo zók szakképzettségének fokozására irányuló törekvésünkben a legnagyobb figyelmet és erőfeszítésünk nagy részét a nők szaktudásának növelésére összpontosítsuk. E kérdés fontolgatásában legalább is két nagyon komoly tényből indulhatunk ki: az egyik, hogy Csehszlovákiában világviszonylatban legmagasabb színvonalon áll a nők foglalkoztatottsága, a másik pedig, hogy népgazda ságunk legnagyobb tartalékát ma • a női munkaerők képezik. Egyes termelési ágakban a dolgozóknak több mint a fele nő. Így van ez a mezőgazdaságban, az egészségügyben, a kereskedelemben és az iskolaügyben. A nők szaktudásának mennyiségi és minőségi növelése képezze fontos részét az összes távlati terveknek, és álljon valamennyi szerv igyekezetének az előterében a kon zervativlzmus megnyilvánulásai és az előítéletek elleni harc. A most tárgyalt kérdések körét úgy foglalhatjuk össze és elméletileg úgy határozhatjuk meg, mint a szakKépzett munkaerő bővített szocialista újratermelésének problémáit, melyekfontos részét képezik a termelőerők egységes szocialista újratermelési folyamatának és a termelési viszonyoknak a Csehszlovák Szocialista Köztár saságban. Gazdasági teoretikusaink mindmáig nem fordítanak olyan nagy figyelmet e problémák rendkívüli időszerűségére, arra a tényre, hogy a mi vlszo nyaink közepette a dolgozók szaktu dásának növelése több mint gazdasági kérdés, mint amilyet a gyakorlat szükségletei megkövetelnének. Azt hiszem, jól tettük, ha mai ülésünkön kiemeljük, mennyire szükséges e probléma mélyrehatóbb elméleti feldolgozása, s há ezt közgazdasági tudósaink sürgető megrendelésként fogják fel. Ogy vélem, eléggé világos messzemenő jelentősége ennek a kérdéskomplexumnak, mely összefügg a szakképzett munkások és mezőgazdák képzésével, a különféle ágakban dolgozó szakemberek nevelésével és a dolgozók szaktudásának általános gyarapításával a fejlett szocialista társadalom építésének viszonyai között hazánkban és különösen Szlovákiában. Mai fontos tárgyalásunk hasson ösztönző erőként az összes szlovákiai pártszervekre és szervezetekre, hogy még intenzívebb igyekezetet fejtsenek ki a CSKP országos konferenciája határozatainak, valamint a CSKP KB azon következtetéseinek teljesítésében, amelyek a csehszlovákiai nevelés és oktatás továbbfejlesztésének kérdéseire vonatkoznak. Társadalmunk szükségletei megkövetelik, hogy a dolgozók tanulása nagy mozgalommá váljék, mely a dolgozók legszélesebb tömegeit, főként a munkás- és parasztifjúságot megnyeri általános műveltségük és szaktudásuk gyarapításának. A pártszervek, szervezetek és kommunisták harci feladata, bogy az SZKP programjának alapelveitől és társadalmunk további fejlődésének távlataitól áthatva e mozgalom élére álljanak. Fokozott figyelmet az észi munkák sikeres elvégzésére és az 1962-es évi mezőgazdasági termelési terv előkészítésére Michal Chudík elvtársnak, az SZLKP KB irodája tagjának, ai SZNT töldmüvsIésUcjyi megbíiotliának beszéde ai SZLKP KB 1961 szeptember 14—15-i ülésén A mezőgazdaságban nagy reménynyel kezdtük meg a harmadik ötéves tervet. Erre több okunk volt. A pártszervek és a nemzeti bizottságok fokozatosan nagy gondot kezdtek for dítani a mezőgazdaság fejlesztésére. Az egységes földművesszövetkezetekben és az állami gazdaságokban ígéretteljesen bontakozott ki a harmadik ötéves terv feladatainak négy év alatti teljesítésére irányuló kötelezettség vállalási mozgalom. Az új év kezdetén pártunk a CSKP KB februári plénumának határozataival, a CSKP KB po litikai irodájának a Csehszlovák Mezögazdaságtudományi Akadémia feladataitól, a gabonatermesztésről, a vetőmagtermesztésről és nemesítés ről, a burgonyatermelésről, a baromfitenyésztésről stb. szóló további dokumentumaival vértezett fel minket. Az EFSZ-ek V. kongresszusának következtetései segítséget adtak szövetkezeteseinknek. A Szovjetunió Kommu nista Pártja Központi Bizottságának a mezőgazdasági termelés további távlatairól folytatott januári tárgyalása, valamint Hruscsov elvtársnak, a Szovjetunió különböző területein rendezett értekezleteken és aktívákon felvetett számos ötlete is értékes segítség volt munkánkban. Persze, ma még nem zárhatjuk le ás nem értékelhetjük teljes mértékben a harmadik ötéves terv első évének eredményeit. Az értékelés azonban jelentős mértékben attól függ, mennyire tudjuk majd idejében, gyor san és jól elvégezni az őszi mezei munkákat, a cukorrépa a burgonya és a takarmánynövények betakarítását, hogyan alapozzuk meg a jövö évi növénytermesztés feljesztését, az ősziek idejében való elvetésével és a tavasziak alá a talaj jó előkészítésé vei. Az állattenyésztésben a gazda sági állatok, főként a tehenek és az anyasertések tervezett állományok biztosításával és az állati eredetű termékek felvásárlására tett felajánlások teljesítésével megteremtjük a jövő évi feladatok eredményes teljesítésének fő feltételét. A mezőgazdaságban most folyó munkálatok rendkívül nagy igényeket támasztanak a pártszervek és szervezetek, a nemzeti bizottságok és főként mezőgazdasági albizottságaik irányító munkájával ós végül minden mezőgazdasági dolgozóval szemben. Az a bölcs közmondás, ki mint vet, úgy arat, találóan jellemzi az őszi mezőgazdasági munkálatok, valamin: a mezőgazdaság 1962 évi felemeli állattenyésztési feladatainak teljesítésére tett intézkedések jelentőségét. A földművesek őszi munkájának különleges jellegét azért kell kidomborítanunk, mert a következő évi terv előkészítését gyakran leszűkítve ér telmezik, mint a tervezés adminisztra tív részét s nem pedig a termelési terv teljesítése feltételeinek a megteremtését. Mint ahogyan az aratást tavalyhoz képest jobban felkészülve végeztük el, az őszi munkákat is jobban felkészülve kezdtük meg. Elsősorban technikailag készültünk fel jobban és határozott időelőnyt nyertünk. Az idei nyári mezőgazdasági munkálatok megszervezése során sok jó tapasztalattal gazdagodtunk. Természetesen ne legyünk önelégültek. Az őszi mezőgazdasági munkák sokrétűsége, az aratáshoz képest kisebbfokú gépesítettsége, a kedvezőtlen időjárás nagyobb valószínűsége, rendkívül nagy igényt támaszt az egyes feladatok időbeli szétírásával szemben úgy, hogy minél hamarább, gyorsabban, jól, veszteségmentes és nagyobb költségek nélkül végezzük el. Ezért az időharmonogramokkal jól kidolgozott őszi munkatervek, valamint a munkák idejében való ós tömeges megkezdése minden járásban és minden mezőgazdasági üzemben a siker fő feltétele. A múlt évektől eltérően nem számíthatunk a hadsereg segítségére, sót ellenkezőleg, az állam védelmi erejének szilárdítására tett egyes szükséges Intézkedések megkövetelik, hogy sokkal intenzívebben használjuk fel a gépesítésben, a munkaszervezésben és a helyi lakosság segítségében rejlő tartalékokat. Az őszi munkálatok során többször esik az eső és megnehezíti a gépesített és a nemgépesített mezei munkákat, következetlen munka esetén pedig a termés jelentős részét ls veszélyezteti és tönkreteszi. A tavalyi tapasztalatok, főként a keletszlovákiai kerület tapasztalatai minden szlovákiai járást és kerületet, mindnyájunkat arra figyelmeztetnek, hogy a gabona eredményes betakarítása után ne essünk önelégültségbe. Nincs rá okunk. A burgonya nagyrésze, a silókukorica egy része, az egész cukorrépa és szemes kukorica még kint van a földeken. Ne várjunk tehát a technika és az emberek mozgósítására addig, amíg beáll „a rossz idő"^ Szlovákiában 474 534 hektárt kell felszántani az ősziek alá és 873 000 hektáron kell elvégezni a mélyszántást. A vetőszántást úgy kell megszervezni, hogy mindenáron betartsuk az őszlek vetésének agrotechnikai határidejét. Hisz ez az 1962. évi mezőgazdasági termelési terv biztosításának a fő feltétele. Oj, jól fizető, őszi búzafajták jelentős kibővítésével fontosabbá vált a talaj idejében való előkészítése. A jól fizető búzafajtákat ugyanis a szokásosnál hamarabb vetik el. E követelmények szerint úgy kell megszervezni a szántást, hogy szeptember 30-lg 356 ezer hektárt szántsunk fel, a hátralévő 118 000 hektár szántást pedig október 15-ig elvégezzük. Az előtermények, a burgonya, a cukorrépa és a kukorica, betakarítását — a kóróét is, mely jó EFSZ-einkben és állami gazdaságainkban újév után is gyakran ott található a földeken — időharmonogramhoz kell alkalmazni. Helyesen járnak el a nyugat-szlovákiai kerületben, ahol elhatározták, hogy a kukorlcakórót legkésőbb november 20-ig be kell takarítani. A kerületekben, járásokban és főként a mezőgazdasági üzemekben egyes traktorosokra, esetleg komplex csoportokra e szempontokból részletesen kidolgozott harmonogramok, teljesítésük ellenőrzése az őszi munkák e része sikeres elvégzésének a feltétele, mely dönt az 1962. évi termésről és nem kis mértékben azokra a felajánlásokra is kihat, melyeknek célja az előirányzott hektárhozamok és a gabona össztermelésének túlteljesítése. Hasonló módon kell biztosítani a mélyszántást is, melyet november végéig be kell fejezni. A mezőgazdaság fejlődésének fő problémái 1962 ben is a növénytermelésben összpontosulnak. A növénytermesztés általában és különösen a takarmánynövények, a burgonya és a gabona termesztése érzékeny része a szlovákiai mezőgazdaságnak. Pártunk az utóbbi években igen következetesen és tüzetesen foglalkozott a növénytermesztés problémáival. Az idén Szlovákiában az árpa kivételével nem értük el a tervezett hektárhozamokat, bár tavalyhoz képest az átlagos hektárhozam búzából 3,8 mázsával, a rozsból 2,3 mázsával volt nagyobb. A hektárhozamok növelését a begyűjtési veszteségek csökkenése is elősegítette. Szlovákiában rendkívül kedvező időjárás mellett lényegében a gabona beérésével egyidőben végeztük el az aratást. Természetesen a hektárhozamok elérésével, sőt túlteljesítésével még nem teljesítenénk a tervezett gabonatermelést, ha továbbra is megengednénk, hogy önkényesen csökkentsék a vetésterületeket. Az idén például a vetésterületek be nem tartása miatt 6300 vagonnal kevesebb kenyérgabona termett Szlovákiában. A járási és kerületi bizottságok megelégedtek azzal, hogy nagyobb hektárhozamokkal érik el az előirányzott termelést és az árutermelést. Ez eddig még nem fordult elő, s ez az eljárás nemcsak indokolatlan, de megengedhetetlen is, mert árt a népgazdaság érdekeinek. A mezőgazdasági üzemek a vetésforgó elveinek megfelelően termelési-pénzügyi terveikben kötelezően számítsairányzott vetésterületére, hogy necsak a tervezett állami eladást biznak az egyes terményfaj,ták előtosítsák, hanem teljes mértékben fedezzék a mezőgazdasági üzemek vetőmagszükségletelt is és jól biztosítsák a takarmányalapokat. Ezt már most az őszi munkák során és az 1962. évi terv összeállításakor is szem előtt kell tartanunk. Sok járás az ötéves terv négy év alatti teljesítésének a vállalásában a gabona hektárhozamainak a harmadik ötéves tervben előirányzottnál gyorsabb növekedésre számít. Például a trnavai járásban 1965-re 33 mázsa búza és 32 mázsa árpahozamot terveztek s vállalásuk szerint ezt már 1964-ben elérik. A topolcanyi, galántai, komárnói, trebišovi, zvoleni és a többi járásokban is vállalták a mezőgazdasági üzemek, hogy jelentősen túlteljesítik a gabona tervezett hektárhozamait. Reálisak-e ezek a vállalások? A búza és az árpa távlati fajtáival szerzett kétévi tapasztalatok után- teljesen reálisnak bizonyulnak. Vegyük például a Diana, Pavlovicei, košútyi és Hadmerslebener őszi búzát, mely nálunk hektáronként 3—5 mázsával többet fizet a hagyományos búzafajtáknál. E búzafajtákban rejlő tartalékokat legjobban egyes szövetkezetek és gazdaságok idei hektárhozamai bizonyítják. A tuchyöai EFSZ |Pov. Bystrica-1 járás) 9 hektáron átlag 40 mázsa hozamot ért el a Diana búzafajtából, a palíni EFSZ (michalovcei járás) 3 hektáron 44,4 mázsás 1 ektárhozamot, nért el a Kašticei szálkás búzából, a géňai [levicei járás) Mezőgazdasági Műszaki Iskola birtokán 20 hektáron 41 mázsa hozamot takarítottak be a košútyi búzafajtából, a Strážskéi (michalovcei járás) Állami Gazdaságban pedig 12 hektáron átlagban 39,8 máz^a termete hektáronként a pavlovicei 198 búzafajtábói. Ezek, a ma már nem egyedülálló példák helyes utat mutatnak mezőgazdasági dolgozóinknak, hogyan teljesítsék becsülettel egy évvel előbb a mezőgazdaság egyik kulcsfontosságú feladatát a harmadik ötéves tervben. Az idén a tavalyi 25 százalékhoz képest a vetésterületek 65 százalékát kell élettani szempontból értékes távlati őszi búzafajtákkal bevetni. E feladat teljesítése mindenekelőtt megköveteli, hogy a tívlatí búzafajták s nemcsak a magszaporító földek, hanem a normális termőföldek egész termelését kimondottan vetési célokra használjuk fel. Dicséret illeti a nyugat-szlovákiai kerületben dolgozó elvtársakat, akik mindent megtesznek, hogy az idén a vetésterületek 80 százalékát távlati terményfajtákkal vessék be. A középszlovákiai és a kelet-szlovákiai kerületben is minden feltétel megvan e feladat teljesítésére. Természetesen a távlati búzafajták alkalmazása önmagában nem oldja meg a gabonatermesztés problémáit. Rögzített körzetesítési tervek szerint történő elterjesztésükkel párhuzamosan met* kell javítani az agrotechnikát, azaz idejében és jól kell előkészíteni a földet, agrotechnikai talajelemzések alapján kell trágyázni és idejében kell vetni. Mint mondottam, a távlati búzafajták különösen igényesek a vetés agrotechnikai határidejének betartását illetően. Az ősziek vetésében és általában a gabonatermesztésben tett intézkedéseken kívül állandóan ügyelnünk kell a termés helyes elosztására, és a gabonaalapokkal való gazdálkodásra az EFSZ-ekben és az állami gazdaságokban. A munkaegységekért kifizetett magas természetbeniekre gondolok, ahol az EFSZ-tagok az állami vagy a szövetkezeti kereskedelemben szerzik be családjaik, kenyér-, liszt- és süteményszükségleteít. A növénytermesztés, mint legkomolyabb és legidültebb problémája az idén is az elegendő takarmánymennyiség biztosítása és egyszersmind a fehérje mérleg megjavítása. A takarmánytermelési hiányosságok egyre döntőbb mértékben idézik elő az állattenyésztési feladatok rendszeres nem teljesítését. Bizonyára nem mondok újat, ha hangoztatom, hogy a takarmánytermesztési probléma megoldásának fő útja az arra vonatkozó párthatározatok és irányelvek következetes teljesítése, hogy minden mezőgazdasági üzemben úgy szervezzék meg a növénytermesztést, hogy teljes mértékben ellássák az állattenyésztést, sőt minden mezőgazdasági üzem legalább 15 százalékos takarmánytartalékot képezzen. A takarmánytermesztésben az idén néhánv jó eredményt értünk el. Különösen a jó minőségű széna betakarításáról való gondoskodás javult meg. A ventillátorok segítségével történő mesterséges szárítás legjobban a nyugat-szlovákiai kerületben honosult meg. Itt 13 800 hektárról betakarított takarmányt szárítottak ki ezzal a módszerrel, ami azt jelenti, hogy a fehérjetartalom 66 százalékkal, a mennyiség pedig másfél millió kilogrammal növekedett. E fehérjemennyiségből 30 millió liter tej termelhető. A raktárhelyiségek hiánya következtében az elvtársak a kazlakban való mesterséges szénaszárítást Is bevezették. E célra magés szénaelevátórokat használtak. A Vefká Lomnica-i Állami Gazdaságban dolgozó elvtársak is jó tapasztalatokat szereztek a mesterséges szárítással. 6 ventillátort állítottak fel 600 nyégyzetméternyi szárítóterületen. 120 hektárról összesen 3600 mázsa mennyiséget szárítottak ki. A mesterséges szárítás alkalmazása esetén az eddigi szárítási módszerhez képest az 1 kg fehérjére eső költségek 1,54-ről 1,10-re csökkentek, az egy mázsa szénára eső munkaráfordítás pedig egy óra 7 percről 45 percre csökkent. Mezőgazdaságunk komoly problémája az állattenyésztésnek szükséges emészthető fehérje megszerzése. Mit tegyünk a fogyatékosság megszüntetésére? Az évelő takarmánynövények, főként a lucerna alkalmas északibb fekvésű területeken való elterjesztésén és a széna minőségének fokozásán kívül helyesnek mutatkozik, hogy a déli és középső fekvésű részeken olyan fehérjetartalmú köztesveteményekkel gazdagítsuk a silókukoricát és a zöldkukoricát, mint amilyen a szójabab és a bükköny. A Dedina Mládeže-i EFSZ, a topolníkyi nemesítőállomás és a Komárnói Mezőgazdasági Műszaki Iskola például jó tapasztalatokat szerzett ezzel. A hegyvidékeken és hegyaljai területeken a takarmánymérleg fehérjetartalmának megjavítása megkö, vetell, hogy elterjesszük a lóbab és a takarmány-káposztafélék termesztését a tiszta kultúrában, amint ezt a Liptovský Hrádok-i Területi Mezőgazdasági Kutatóállomás eredményei igazolják. A fehérjék termelésének elterjesztésében nagy tartalékot képez a hüvelyes takarmánynövények vetésének elterjesztése az őszi és tavaszi gabonafélék vetései között. A takarmánynövények összetételének megjavítására az EFSZ-ek és az állami gazdaságok az idén értékes takarmánykeverékért elcserélhetik a kenyérgabonát. Természetesen ehhez az előnyhöz csak azok az üzemek jutnak, amelyek teljesítették gabonafelvásárlási feladataikat. Kívánatos, hogy a járási nemzeti bizottságok minden szövetkezetet tájékoztassanak a lehetőségekről és megszervezzék a kenyérgabona kicserélését takarmánykeverékekért. A takarmányalap javításában és a munkatermelékenység emelésében főként a hegyvidékeken és a hegyaljai területeken nagy tartalékokat képez a hígtrágyás és öntözéses gazdálkodás szervezése. Nem egyszer beszéltünk a ľubietovái, mengušovcel, a Veľká Lomnica-i, Nitrianské Právno-i és más állami gazdaságok jó eredményeiről. Az elért eredmények azt bizonyítják, hogy széleskörűen fejleszteni kell a hígtrágyás gazdálkodást. Ogy véljük, hogy a Banská Bystrica-i járás példája — mely a CSISZ SZLKB és a járási szervek kezdeményezésére főiskolások segítségével az idén tíz új hígtrágyás gazdaságot létesít —, már az 1965. évi tervben elterjedhetne a további járásokban is. A növénytermesztésben továbbá fontos szerepe van a burgonyának. Pótolhatatlan élelmiszer. Fontos takarmány és ipari nyersanyag. A burgonya termesztése Szlovákiában a múltban alacsony színvonalon állott. Ezt az alacsony színvonalat az EFSZ-ek és az állami gazdaságok is átvették, sőt még Inkább süllyedt a burgonyatermesztés színvonala. A múltévi nagyon rossz burgonyatermés után — ami rendkívül kedvezőtlenül hatott az állattenyésztésre — a CSKP KB februári ülése különösen kiemelte a burgonyatermesztés jelentőségét és az SZLKP Központi Bizottsága a burgonyatermesztő vidékek konkrét feladatává tette, hogy használják fel a poprádi járás tapasztalatait s már az idén fordulatot érjenek el a burgonya termesztésében. A becslések és a betakarítás első eredménye sok járásban azt bizonyítják, kifizetődött minden erőfeszítés a burgonyatermesztés színvonalának emelésében. Természetesen a siker csak akkor lesz teljes, ha minden szem burgonyát betakarítunk és elraktározunk. A poprádi mozgalom bizonyítja, milyen nagy tartalékai vannak mezőgazdaságunknak a burgonya termesztésben, és milyen eredményesen fejleszthető termelésük a szocialista nagyüzemi termelésben. A propagandában az elvtársak gyakran összetévesztik a poprádi mozgalmat az úgynevezett szepesi burgonyatermesztési módszerrel. A poprádi mozgalom sokkal több ennél. Elsősorban a termelési terv, komplex teljesítésének szocialista módszere. A következetes szepesi agrotechnika alkalmazását a gépesítés, a (betakarítási munkálatok kivételével), a növényi kártevők és betegségek elleni vegyszeres védekezés, a tudományos ku(Fr''tatás a 8. oldalon) ÜJ SZÖ 5 * is6i 17. ar*