Új Szó, 1961. szeptember (14. évfolyam, 243-272.szám)

1961-09-17 / 259. szám, vasárnap

A dolgozók tanulása váljék társadalmi mozgalommá lozef Kríž elvtársnak, az SZLKP KB titkárának beszéde Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága 1961 szeptember 14—15-í ülésén Tisztelt Elvtársak! Különféle összefüggésben már többször foglalkoztunk a szakmunkáson képzésének, a szakemberek oktatásának és az egyes népgazdasági ágakban dolgozók szaktudása általános növelésének problémájával. Ez a kérdés ma azért is égető, mert a szlovákiai dolgozók szakképzettségének mai állapota és növelésének Jelenlegi üteme nem felel meg a társadalom mai, s még kevésbé a jövőbeni szükségleteinek. Erre már Novotný elvtárs felhívta figyelmünket múlt év július 14-én, a Szlovák Nemzeti Tanács alakuló ülésén, és hangoztatta, hogy „főként a szlovákiai kerületekben létesülő, új gépi be rendezéssel ellátott új üzemeknek kell a cseh országrészek üzemeivel elvtársiasan együttműködve a minisztériumok és a szakszervezetek hatékony együttműködésével sokkal jobban és intenzívebben gondoskodniok a munkások szaktudásának gyarapításáról, hogy jobban elsajátítsák az új munkaszervezést. Ma még foniosabb kérdés, hogy az eddiginél sokkal nagyobb mértékben neveljük fel a fiatal szlovákiai munkásosztály tagjai közül az új műszaki értelmiséget, a technikusok és mesterek kádereit. Persze nem csupán a műszaki iskolák oktató munkájáról van szó, hanem az is fontos, hogy a szlovákiai üzemek fiatal technikusainak az eddiginél nagyobb lehetőségük legyen gyakorlati tapasztalatok szerzésére a magas műszaki, technológiai és munkaszervezési színvonalú csehországi üzemekben. „Ez irányban kifejtett eddigi erőfeszítésünk azonban nem felel meg teljesen a népgazdasági feladatok bonyolultságának és igényességének. Szeretnék rámutatni arra a tényre, hogy több ágazatban már hosszabb ideje halmozódnak a nehézségek és kemoly hibák, melyek csökkentik a népgazdaság hatékonyságát. Ezek a gépgyártás, a kohászat, a vegyipar ágaiban összpontosulnak, a mezőgazdasági termelés nem kielégítő fejlődésében, a központosított beruházási építés késésében, valamint a feldolgozó ágak vállalataiban a dolgozók tervezett számának túllépésében nyilvánulnak meg. Ezzel kapcsolatban a CSKP Központi Bizottsága az 1962-évi népgazdaságfejlesztési terv előkészítésével összefüggésben megszervezi a hatékonyság nagyarányú felülvizsgálását. Az említett mennyiséget több tényező idézi elő. A komoly okok egyikét éppen abban kell látnunk, hogy az említett Iparágaknak nincs elegendő szakképzett dolgozójuk. Különösen égető a káderkérdés a mezőgazdaságban. A szocialista termelési viszonyok győzelme után a mezőgazdaságban létrejöttek a politikai-gazdasági, szervezési és műszaki feltételek arra, hogy elérje az ipar színvonalát. A párt feladatunkká tette, hogy 1970-ig érjük el ezt a célt. Ezért sok ezer új mezőgazdasági szakembert kell képezni és lényegesen emelni kell az összes mezőgazdasági dolgozók szaktudásának színvonalát. Csak így tudjuk érvényesíteni a mezőgazdaságban a korszerű tech nikát és technológiát, a legújabb tudományos vívmányoKat, az ipari színvonalú munkaszervezés haladó formáit. Mi általában valamennyi gazdasági ágban a termelés gyors mennyiségű növelése mellett célul tűzzük ki a termelési folyamai minőségi részének megjavítását ls, hogy gyorsabban növekedjék a munka társadalmi termelékenysége. A termelésben számítunk a tudományos kutatás és a technika új ismereteinek érvényesítésére, új gépek és berendezések alkalmazására és a termelési technológia lényeges módosítására. Mi tömegmértékben rátérünk a komplex gépesítés, valamint az automatizációs elemek fokozatos megteremtésének és bővítésének útjára, aminek feltétele az ember alkotóképességei érvényesítésének újabb, magasabb foka. Ha azonban összehasonlítjuk az ipari termelés, az építőipar, a közlekedés és a mezőgazdaság szakkáderígényeit és szükségleteit iskolai kielégítsük lehetőségeivel, komoly aránytalanság ötlik a szemünkbe, s ez csak a dolgozók tanulásának nagyarányú kibontakozásával oldható meg. Tehát rendkívül nagy jelentőségű és kihatású feladat hárul a pártszervezetre és szervezetekre, a társadalmi szervezetekre és a gazdasági vezetőkre, hogy sokoldalú gondoskodásukkal oda hassanak, hogy a dolgozók tanulása nagy társadalmi mozgalommá váljék, mely a dolgozók legszélesebb tömegeit és főként a munkás-parasztifjúságot megnyeri általános és szaktudásának növelésére. Szlovákia általános fejlődését és a szocialista iparosítás gyorsan végbemenő folyamatát a felszabadult haza új életének viszonyai között a dolgozók szaktudásának gyarapításában is sikeresen kísérték. A második ötéves terv éveiben körülbelül 67 000 fiatal szakmunkás kapcsolódott be a tanoncviszony után a munkafolyamatba, egyidejűleg lényegesen fokozódott a munkások szakképzése az üzemi munkaiskolákban. A főiskolai és középiskolai végzettségű szakemberek száma 1953 után is lényegesen növekedett. Az említett évben, amikor először hajtottuk végre a fő- és középiskolai szakvégzettségű szakemberek összeírását, Szlovákiában körülbelül 68 000-en voltak. 1960-ban azonban már mintegy 170 ezren, tehát két és félszer annyian voltak mint 1953-ban. Ugyanakkor a gépipari, elektrotechnikai és vegyipari végzettségű szakemberek száma mégy és félszeresére emelkedett. Így hát lényegesen megjavult a gazdaság ellátása szakemberekkel, bár gazdaságunk gyorsan továbbiejlődött. 1960ban Szlovákiában már mintegy 155 szakember jutott minden ezer dolgozóra, az országos arány pedig 163 szakember. A cseh munkásosztály és a cseh műszaki értelmiség testvéri segítsége a leghatásosabb formában mutatkozott meg e rendkívül pozitív fejlődésben. A dolgozók szaktudásának növelésében elért lényeges haladás sem felel meg azonban a gyorsan növekvő szükségleteknek. Ma, különösen az anyagi termelés döntő ágazataiban, elsősorban a gépiparban, az építőiparban és a mezőgazdaságban nem elégedhetünk meg a szakképzettség színvonalával. Azok a gépipari vállalatok, amelyekben különösen nagy igényt támasztanak a munka minőségével szemben, a szakképzettség színvonalát tekintve lemaradnak az ipari átlag mögött. Ez vitathatatlanul megnehezíti a szóban forgó üzemek tervteljesítését, a gépek és berendezések jobb kihasználását, a műszakváltások számának növelését. Továbbra is az iskolák fogják jelentős mértékben ellátni a népgazdaságot szakemberekkel Ám a szakmunkások és a műszaki-gazdasági apparátus szakképzésének igényes feladatai megkövetelik, hogy az üzemek é^ az egyes munkahelyek vegyék át a legfőbb gondoskodást nevelésükről. A munkafolyamatba már bekapcsolódott vagy megfelelő szaktudás nélkül üzemi munkát vállaló munkások szakképzettsége növelésének fontos formáját képezik az üzemi munkaiskolák. A munkás munkabérrendszerek módosításának idején lényeges fordulat következett be az üzemi munkaiskolák tevékenységében, miután mintegy 100 000 munkás gyarapította szaktudását. Az üzemi munkaiskolák színvonala és tartalma azonban sok Irányban nem felel meg a mai szükségleteknek Az üzemi munkaiskolák keretében záróvizsga nélküli rövid tanfolyamokat rendeznek. A szaktudás gyarapítását nem eléggé kapcsolják egybe az általános művelt ség elmélyítésével. A gazdasági ismeretek gyarapítását is gyakran elhanyagolják. Jelentős haladásnak tekinthetjük, hogy az utóbbi években növekedett a foglalkozásuk mellett tanuló dolgozók száma. Tavaly például az ipari iskolákon 17 200 dolgozó tanult, míg 1954-ben csak 1970, a gazdasági iskolákon pedig 4650, az 1954. évi 560hoz képest. A főiskoláknak a múlt évben mintegy 6 és fél ezer olyan hallgatójuk volt, akik foglalkozásuk mellett végzik tanulmányaikat. Ez annak köszönhető, hogy az iskolarendszer átszervezése után kedvező feltételek jöttek létre a szaktudás szerzésére és kiegészítésére. Ám nem minden vállalat értette meg az új iskolarendszer nyújtotta előnyök kihasználásának nagy jelentőségét. Például nem fordítanak kellő gondot arra, hogy kombinált tanulmányok végzésére (a napi tanulás és a munka melletti tanulás kombinációja), késztessék a dolgozókat a gépész- és építészmérnöki szakon, bár éppen itt mutatkozik a legnagyobb szakemberhiány. A népgazdaság többi ágaihoz képest a szakképzett mezőgazdasági dolgozók lényegesen kisebb száma a mezőgazdasági termelés fejlesztésével szemben támasztott követelményekkel együtt különösen égetővé teszi a mezőgazdasági káderek szaktudásának növelését. Már a szövetkezetesítés idején Jelentős sikereket értünk el a mezőgazdasági dolgozók szaktudásának növelésében. Szlovákiában a szakképzett mezőgazdasági dolgozók száma az 1953. évi 6759-ről 1959-ben 16 407-re növekedett. Ezenkívül sok szövetkezetes és más dolgozó végzett különféle tanfolyamokat, elsősorban a szövetkezeti és üzemi munkaiskolák keretében. E jelentős haladás ellenére a mezőgazdasági dolgozók szaktudásának színvonala korántsem felel meg az új feladatoknak. Az ipari vagy a mezőgazdasági dolgozók szakképzettségének növekedésére egyaránt jellemző, hogy nagymértékben ösztönös jellegű. További erőfeszítéseink során már nem lehetünk meg anélkül, hogy az üzemek, EFSZ-ek és állami gazdaságok ne dolgozzák ki kádernevelési terveiket, melyek a műszaki-fejesztési tervek szerves részét fogják képezni. A szocialista társadalomban a dolgozók szaktudásának állandó növelése szükségszerűen törvényszerű folyamat, melyet tekintetbe kell venni, s amelyeket a káderek nevelésének és oktatásának megszervezéséről való rendes gondoskodással kell támogatni. Másrészt a szaktudás gyarapítása az egyén legsajátabb érdeke, mely teljesen összhangban van a társadalom szükségleteivel. Amellett, hogy a mezőgazdaságból és a háztartásbeli nők soraiból sok munkaerő özönlik az ipari üzemekbe, a munkaerők egyre nagyobb jelentőségű döntő forrása a tanoncviszonyba kerülő ifjúság. A harmadik ötéves terv éveiben például az ipar, az építőipar és a közlekedés ágazataiban a szakmunkások 42 százalékát az ifjúság soraiból biztosítjuk. A negyedik ötéves tervben ezt már 75 százalékban fogjuk biztosítani az ifjúság soraiból. Természetesen az új tanoncképzési rendszerben komoly hibák vannak a nevelés tartalmát és minőségét illetően. Sok üzem még nem ébredt tudatára a feladat nagyságának és nem érzi át teljesen felelősségét a tanoncnevelésért. A tanoncnevelés anyagi biztosításának megoldása különösen égető kérdés lesz a közeljövőben, mivel a tanonctoborzás rohamosan fokozódik és a szlovákiai tanonclétszám a harmadik ötéves terv végéig megkétszereződik. A főbb ipari ágakban még nagyobb arányú lesz. A kohó- és ércbányaipari vállalatokban a tanoncok száma négyszeresére, a vegyiparban három és félszeresére, a közlekedésben és távösszeköttetésben háromszorosára fog növekedni stb. A tanoncnevelés megfelelő anyagi feltételeinek megteremtése a kérdés megoldásának csupán egyik része. A másik, nagyon fontos kérdés kellő számú politikailag rátermett szakképzett nevelő' biztosítása. A tanoncok szak- és politikai nevelésének minőségétől függ jelentős mértékben sok üzem jövő munkája. Az újonnan létesült és a lényegesen bővülő üzemek szakképzett munkásainak és technikusainak biztosítása különösen jelentős feladat lesz a további időszakban. A szakképzett dolgozók általános létszáma, a szakképzettséggel szemben támasztott igények, az egyes kapacitások, üzembehelyezésének határideje szempontjából különösen fontos a Keletszlovákiai Vasmű ellátása szakképzett káderekkel. E feladat különös fontossága és komolysága főként abból ered, hogy a Keletszlovákiai Vasmű fejlett műszaki-gazdasági színvonalú, nagyfokúan gépesített és automatizált termelési folyamattal dolgozó üzem lesz. A Keletszlovákiai Vasmű jövőbeni dolgozóit úgy kell kiképezni, hogy már az egyes üzemi részlegek megnyitásakor legyenek megfelelő szakképzettségű emberek, akik idejében elsajátítják a beszerelt technika kezelését és biztosítani fogják, hogy mielőbb elérjék a gépcsoportok tervezett paramétereit. A harmadik ötéves tervben a káderellátást illetően is kétségtelenül elsőrendű figyelmet kell szentelnünk a Keletszlovákiai Vasműnek — a köztársaság döntő fontosságú építkezésének. Természetesen nem fordíthatunk kisebb gondot a többi újonnan létesült kohó-, vegyi-, gép-, üvegipari és más üzemek dolgozóinak idejében történő szakképzésére sem. A szakképzett munkaerők nevelése az újonnan létesült üzemek számára bonyolult és nehéz feladat. Megköveteli a beruházó vállalatok, a termelési-gazdasági egységek és az illetékes minisztériumok összpontosult figyelmét. Az újonnan létesült üzemek beruházói a tervdokumentáció szerves részeként, tökéletesen dolgozzák ki a szakképzett dolgozók szükségletének és képzésük módjának tervét. A beruházási feladat eme részének idejében való teljesítésére legalább annyi gondot kell fordítaniuk, mint magára a beruházási építésre. A harmadik ötéves tervben, valamint a szaktudás távlati tervében kitűzött célok alapvető fordulatot jelentenek majd a termelő és nemtermelő ágazatok elméletileg és gya korlatilag rátermett káderekkel való ellátásában. Szlovákiában az 1961—65 években 25 800 főiskolásnak és több mint 71 ezer közép- és szakiskolásnak keli befejeznie tanulmányait. Ez majdnem annyi, amennyit az oktatás azonos fokain az előző tíz évben elértünk. A végzett fiatalok benapcsolódásával a szakemberek száma az eddigi 170 ezerről több mint negyedmillióra fog növekedni. A harmadik ötéves tervben a szakemberek számának növekedésévei párhuzamosan összetételük is lényegesen megjavul. Mindenekelőtt fontos, hogy gyorsabban növekedjék a főiskolai végzettségű szakemberek száma, továbbá bővüljön az ipari, építőipari és mezőgazdasági technikusok és közgazdászok száma Már 1965-ben elérjük, hogy a főiskolai végzettségű szakemberek fele technikus és közgazdász lesz. Ennek a hatása még szembetűnőbben megmutatkozik majd a középkáderek körében, itt a 70 százalékot is elérik a technikusok és a közgazdászok. Az 1980-ig terjedő gazdasági távlati terv előzetes adatai szerint az egész népgazdaságban mintegy három és félszerte növekszik majd a szakemberek ozama, ebből a technikai szakemberek száma 5,5szerte a jelenlegi helyzethez képest. Fő- és középszakiskoláink akkor sem tudnak biztosítani ennyi szakembert, ha állandóan növekszik is a napi tanulmányukat végző hallgatók száma. Ezért tovább fokozódik annak a jelentősége, hogy a dolgozók foglalkozásuk mellett tanuljanak. Az üzemek sok esetben az egyének alkalmi érdeklődésére bízzák a foglalkozás melletti tanulást és nem irányítják céltudatosan az érdeklődők kiszemelését. Nem gondoskodnak kellőképpen előkészítő tanfolyamok rendezéséről a tanulmányuk megkezdése előtt és a tanulmányok folyamán sem nyújtanak segítséget. • • • Befejezésül e részhez megállapíthajtjuk: minden feltételünk megvan ahhoz, hogy iparvállalataink és üze meink jól teljesítsék feladataikat a dolgozók tanulásának szervezésében és hogy az iskolákkal, a nemzeti bizottságokkal karöltve meggyorsítsák a vállalati műszaki iskolák, a dolgozók középiskolái és az ipariskolák, gazdasági iskolák esti tagozatai üzemi osztályainak létesítését. Lehetővé kell tenni, hogy más kisebb üzemek dolgozói is beiratkozhassanak, hogy valamennyi dolgozó számára lehetővé váljék a foglalkozása melletti szaktanulás. Különleges figyelmet és gondoskodást érdemelnek a szocialista munkabrigád elmért versenyző munkaközösségek tagjai. Segítségre és olyan feltételek megteremtésére van szükségük, hogy teljesíthessék vállalásaikat és elhatározásaikat az általános műveltség és a szaktudás gyarapításában. Szlovákiában már több mint 11 ezer munkaközösség kapcsolódott be e mozgalomba, 1100-on felül nyerték el e címet, tehát összesen körülbélül 110 000 dolgozóról van sző. A szocialista munkabrigádok sok üzemben nagyon szembetűnően a szaktudás növelésére, a tudomány és a technika elsajátítására törekszenek. Ezt látjuk például a vranovi faipari vállalatban, Hencovcén, Handlován, a martini Sztálin Művekben, az istebnéi Kovohutíban, a zvoleni Buőinában és sok helyen másutt. E mozgalom sok kollektívája azonban még mindig egy helyben topog, ragaszkodik a szaktudás növelésére tett eredeti, bátortalan kötelezettségeihez. Ezekben az esetekben ideje lenne felülvizsgálni, mi akadályozza a vállalások teljesítését és elmélyítését, tanácskozni kellene a brigádok kollektíváival a szakképzett dolgozók távlati szükségletéről, az üzem tervezett műszaki fejlesztésének biztosításáról és újból érdeklődést és kedvet kellene ébreszteni a dolgozókban a tanulásra. Nagy gondot kell fordítani a dolgozók jelentős része általános Iskolai művelődésének befejezésére, hogy a jövőben igényesebb tanulmányi formákban is részt vehessenek, tehát igényesebb szarágakra képezhessék ki magukat. » • • Szlovákia mezőgazdasági termelésének a harmadik ötéves terv végéig 1960-hoz képest 28 százalékkal, a munkatermelékenységnek pedig mintegy 64 százalékkal kell növekednie. Ezért érthető, hogy pártunk rendszeresen gondoskodik a korszerű anyagi-technikai bázis megteremtéséről, valamint a mezőgazdasági dolgozók politikai és szaknevelésérő;. A CSKP Központi Bizottságának politikai irodája 1960. május 17-i és 1961. április 18-i határozatában kitűzte a mezőgazdasági szakemberek és szakképzett dolgozók nevelésének feladatalt. A harmadik ötéves tervben több mint 3000 főiskolás és 8700 felsőbb szakvégzettségű szakember lép munkába a mezőgazdaságban. Nagymértékben érvényesülnek majd a fő- és középiskolai tanulmányok, a foglalkozás melletti tanulás rövidített formái stb. Több mint 73 000 tanoncot veszünk fel a tanoncviszony alapvető formáiba és több mint 11000 tanoncot a felépítményi jellegű tanoncotthonokba. Ezzel párhuzamosan az üzemi és a szövetkezeti munkaiskolák is továbbfejlesztik tevékenységüket, érvényesülni fognak a mezőgazdasági dolgozók politikai és szakmai színvonala emelésének további formái. Már a beszámoló elején rámutattam, arra, hogy nem kielégítően teljesítik ezt a komoly határozatot, különösen a rövidített tanulmányi formák szakaszán, például a mezőgazdasági, műszaki és mesteriskolák terén, különösen pedig a tanoncifjúság megnyerésében. Komolyan lemarad a mezőgazdasági iskolák anyagi-műszaki alapja, az oktatás színvonala, a mezőgazdasági iskolák és a gyakorlat kapcsolata. E feladat lebecsülése a gyakorlatban érezhető volt s ma is érezhető valamennyi szakaszon, amelyen biztosítani kellett volna teljesítését. Ennek a nem kielégítő állapotnak egyik fő oka az, hogy a mezőgazdasági üzemek, főként az EFSZ-ek, a helyi nemzeti bizottságok, a falusi és a szövetkezeti pártszervezetek többségének nincs terve saját üzemeik mezőgazdasági dolgozói szakképzettségének fokozására, nem szemelik és küldik ki tervszerűen a rátermett dolgozókat a mezőgazdasági iskolákba, nem teremtenek megfelelő munka-, szociális és kulturális viszonyokat arra, hogy a fiatalokat megnyerjék és állandóan megtartsák a mezőgazdaságban. A mezőgazdaságban, a helyi nemzeti bizottságokban és az egységes földművesszövetkezetekben működő pártszervezetek funkcionáriusai gyakran szakembereket követelnek szövetkezetük számára, pedig maguk közül senkit sem küldenek iskolába és sok esetben azokkal sem törődnek, akiket elküldtek iskolába. A szövetkezetek vezetőségeit, a helyi nemzeti bizottságokat és a pártszervezeteket vajmi keveset érdekli, hogyan tanulnak a szövetkezetesek gyermekei a mezőgazdasági iskolákban, pedig segítségükre kellene lenniük, hogy eredményesen elvégezzék tanulmányaikat és felkészüljenek a munkára saját szövetkezetükben. Viszont sok olyan szövetkezet van, amely Jól gondoskodik az ifjúság neveléséről. Ilyen például a komárnói járásban a vojnicei EFSZ, a Bratisla" va-környéki járásban a štefanikovcel EFSZ, a trnavai járásban a zavari EFSZ stb. Ám sokkal többen vannaK az olyan szövetkezetek, mint a trnavai Járásban a hrnčiarovcei és a zeleneči EFSZ, melyek nem értékeli* eléggé a parasztifjúságról való gondoskodást. Rendkívül nagy jelentőségű, hogy megnyerjük és megtartsuk az ifjúságot a mezőgazdaságban. A párt például nagyra becsüli az ifjúság részvételét a mezőgazdaság megsegítésében, főként a talajjavítási munkálatokban, a talaj termővé tételében, a gyümölcsfák ültetésében, a betakarítási munkálatokban stb., és nagyra értékeli a CSISZ szervező szerepét. A mezőgazdasági iskolák főként a mester- és tanonciskolák és a szakiskolák egy részének alacsony színvonala komolyan fékezi a mezőgazdasági dolgozók szaktudásának növelését. A mezőgazdasági szakemberek és a parasztifjúság nevelése összes égető feladatainak teljesítése megköveteli, hogy a kerületi és járási pártszervek, a mezőgazdaságban működő összes pártszervezetek naponta törődjenek a mezőgazdasági dolgozók szakképzettségének fokozásával úgy, hogy a nemzeti bizottságok minden egyes szocialista mezőgazdasági üzem konkrét feltételeiből és szükségleteiből kindulva sokkal céltudatosabban és felelősségteljesebben teljesítsék e feladatokat. (Folytatás az 5. oldalonj; ŰJ SZÖ 4 * 1961. szeptember 17,