Új Szó, 1961. szeptember (14. évfolyam, 243-272.szám)

1961-09-16 / 258. szám, szombat

-BERTHOLD BRECHT VERSEI. A párt dicsérete Egy embernek két szeme van, A pártnak ezer szeme van. A párt hét országot tekint át, Egy ember csak egyetlen várost tekint át. Egy ember ideje egy óra, A párt ideje sok óra. Egy embert meg iebet semmisíteni, De a pártul nem lehet megsemmisíteni. Mert a párt a tömegek élcsapata, «• fis vezeti a harcukat A klasszikusok módszereivel, amelyek A valóság ismeretéből fakadtak. A forradalmár dicsérete Ha erősödik az elnyomás, Sokan elcsüggednek. Oe az ő bátorsága megnő. Szervezi a harcot A nagyobb bérért, a csésze És az államhatalomért. Megkérdi a magántulajdont: Honnan jössz? Megkérdi a véleményeket: Kinek használtok? Ahol a hallgatás honol, O beszélni kezd. Es ahol az önkény diadalmazkodík és létről vagy nemlétről van szó, Az ő szava nem téved. Ahol asztalhoz ül, teáért A

z elégedetlenség ül vele asztalhoz. Az étel silánnyá válik Es a szoba szűknek bizonyul. Amerre űzik, arra jár a lázadás, és ahonnan elűzik, A forrongás mégis megmarad ott. Jlőrincz László fordítását a Hundert Gedlchts ISzáz vers) elmü kötetből.) S/zeptemäeú etníéň KÖNYVTÁRI PILLANATKÉP Miat sokat utazó ember tapasztalatból tudom, hogy a kényszerű várakozás percei a leggyorsabban és a leghasznosabbau egy jól, ízlésesen berendezett könyvtár ünnepi csendjében telnek. S amikor az elmúlt napokban a véletlen Modrý Kameňba, ebbe a tiszta kis városkába sodort, habozás nélkül azon épület Irányában tartottam, amelyen a Népi Könyvtár felírású tábla díszelgett. • Alapjában véve minden könyvtár egyforma: a falak mellett polcokon katonás rendben sorakozó tarka borítólapú kötetek, makulátlan függönyök, kényelmes karosszékek és persze — a legfontosabb, elmerülten böngészgető olvasók. De azért minden könyvtárnak megvan a sajátos légköre, levegője. A könyvtárba lépőt Vavra Borbála fogadja. — Tessék, parancsolton, milyen könyv érdekli? Š mikor megmondom jövetelem célját, készséggel tájékoztat a könyvtár munkájáról. — Modrý Kameň a területi átszervezés során megszűnt járási székhely lenni; ez arra vezetett bennünket, hogy munkánknak más irányt adjunk. — Hogy érti ezt? — kérdeztem. — Úgy, hogy a járási hivatalok elköltözésével olvasóink száma megcsappant ugyan, a körzetünkhöz tartozó falusi könyvtárak olvasóinak száma viszont emelkedett. S ebben része van annak a ténynek, hogy szorosra vontuk kapcsolatainkat a falusi könyvtárakkal, állandó segítséget nyújtunk nekik munkájukban. — Melyik falust könyvtár munkájában tapasztalható jelentős előretörés? — Itt van például a Veľký Krtiš-i Falusi Népkönyvtár — mondja Vavra elvtársnő — amelynek Števák elvtárs a vezetője. A könyvtárban található 1186 kötet állandóan vándorol az olvasók között, ami annak köszönhető, hogy Števák könyvtáros mindent megtesz az olvasók számának növelése érdekében. Jól működő könyvtár azonban nemcsak ebben a községben, de másutt is szép számban található. A könyvtárban egyaránt megtalálhatók a klasszikusok és a mai írók művei. A most megjelent kötetek közül jelenleg Ladislav Mňačko államdíjas író. A halál neve Engelchen című művé iránt van élénk érdeklődés, de a többi szocialista író munkáját is eló'szeretettel kölcsönzik ki a Modrý Kameň-iak és a könyvtárt felkereső többi olvasók. — Az Ifjúsági könyvekkel való ellátottságában az utóbbi időben ugyan mutatkozik javulás, de még mindig nem kielégítő — mondja a könyvtáros. — Ezenkívül az ifjúsági könyvekkel, de sok esetben a felnőttek számára írt művekkel kapcsolatban is — az a megjegyzésem volna, — hogy a kelleténél több a fűzött kötetek száma. A gyakorlatban ennek az a hátránya, hogy néhány kikölcsönzés után a kÖLíiyv lapjai széthullanak, sokszor .hiányosan. k£)rül vissza a könyv a könyvtárba és ki kell őket vonni a forgalomból. Ennek pedig az olvasók látják kárát. Több kemény kötésű könyvet kérünk. — tolmácsolja a Modrý Kameň-i olvasók kívánságát Vavra könyvtárosnő. Egyébként a Modrý Kameň-í könyvtár a napokban jelentősen kibővül. Az épületben újabb helyiségeket tesznek szabaddá könyvtári célokra — Ennek az lesz^ az előnye, hogy vasárnap délelőttönként a gyermekek számára filmeket tudunk vetíteni. A legkisebbek számára teljesen különálló részleget rendezünk be, ahol a férőhely hiányában jelenleg összezsúfolt köteteket megfelelően tudjuk majd elhelyezni. Vavra elvtársnő szavai azt bizonyítják, hogy Modrý Kameňban a járási székhely megszűnése után sem mostoha gyermek a kultúra s ezt híven tükrözi az egyre szépülő és gazdagodó Népi Könyvtár is. AGÖCS VILMOS A TI DALAITOK Ez a címe annak az akciónak, amelyet a Szlovák Zeneszerzők Szövetségével együttműködésben a Tatra revü rendez minden kedden szeptember 19től kezdve az év végéig. E rendszeres keddi estek célja űj táncdalok szerzésére aktivizálni zeneszerzőinket és költőinket, azáltal, hogy eljátsszák azokat az új, eredeti alkotásokat, amelyek közül a legjobbak az 1961-es év győztes dalai lesznek, megjelennek a sajtóban és hanglemezre veszik tel őket. Ezeken a hangversenyeken — amelyeken a szlovák újdonságokon kívül mindig elhangzanak a világ legújabb- tánczeneszámal — egymás után részt vesznek legjobb tánczenekaralnk és az «smert esztrád-énekesek. Hogy ezeken az estéken minél több érdeklődő vehessen részt, minden ötödik sorozatot megismétlik, mégpedig úgy, hogy minden első kedden premier lesz. a következő kedden pedig ugyanazt a műsort megismétlik. Az első hangversenyen SIloS Pohanka zenekarának és Gabriela Hermelyová, Zuzka Lonská, Zdenék Kratochvíl és Miloš Marko énekesek előadásában Elbert, Lieskovský, Havlíček, Stassei, Zelenay és Horváth legújabb szerzeményei hangzanak el. Az est második részét Jaroslav Ježek emlékezetének szentelik, aki ebben a hónapban töltené be 55. életévet. Az est, befejező részét az 1961-es és világújdonságai dzsessz parádéjának szentelik. Mivel a hangversenyek egy részét közvetlen adásban közvetíti a Csehszlovák Rádió és valószínűleg a Televízió is, A/tl dalaitok cimü akció nagy népszerűségnek fog örvendeni. Reméljük, hogy ebbe az akcióba sikerül együttműködésre bevonni legjobb zeneszerzőinket, hogy betöltsék azt az érzékeny hézagot, amely a legtömegesebben kívánt és élvezett zenei alkotás területén érezhető. JÓL SZEREPELTEK A želiezovcei üzámi klub kultúrcsoportja a napokban Nirovcén, az állami gazdaság kultúrházában nagyszabású tarka műsorral lépett fel. A szereplők megnyerték a közönség tetszését, jó játékukért sok tapsot kaptak. Különösen a felsőgarammenti szlovák népi tánccal, valamint a Szálkái mulatság című tánckompozíciőval arattak nagy sikert. A táncok betanításáért Nagy Aurélnét és Paulisz Amáiiát illeti dicséret. Szalay Irén táncdalaival, Kalász Ernő pedig népdalaival férkőzött a nézők szívébe. Sok mosolyt varázsolt a nézők arcára Göbő Lajos, a Műfog című monológ tolmácsolásával. A Papagáj című egyfelvonásos vígjáték szereplői is nagy sikert arattak. A tarlyi műsort jól sikerült táncmulatság követte. Veress Vilmos, Nirovce rr^tzenkét évvel ezelőtt, egy boI rongós szeptembervégi napon érkeztem meg tanítóskodásom első állomására, egy amolyan „Isten háta mögötti" kis szlovák faluba Vegyes érzelmekkel szálltam ki az autóbuszból és a város aszfaltjához szokott ember ügyetlenségével vágtam neki a sártengernek az Iskola felé vezető úton. Üibaigazitásra sem volt szükségem, hiszen az iskolaudvaron csapatnyi jókedvű gyerek futkározott, éppen tízpercre engedte ki őket az igazgató. Néhány perccel később már ott álltam a tanteremben, szemben a negyven kerekszemű, kíváncsi gyerekkel. Végignéztem az osztályon, az én osztályomon, a negyven szempár mint a gyermeki lélek és ártatlanság megannyi csillogó fényszórója követte minden mozdulatomat. Egyesek a szemüvegemet vizsgálgatták kitüntető komolykodással, mintha e két, ezüstrámába szorított üvegnek valamiféle külön tekintélytisztelet dukálna. igyekeztem komolynak és ünnepélyesnek látszani, pedig legjobban szerettem volna végigsimogatni a sok egészséges arcú, borzas üstökű legénykét és lenszőke hajú copfos kislányokat. Ünnepélyes és felemelő pillanat volt ez. Negyven szempár melegének tüzében, halk hangon szólva, kezdtem szőni a barátságkötés láthatatlan és sokszor mégis elszakíthatatlannak bizonyuló szálait. Amikor a déli harangszóra hazaindítottam az osztályt, a búcsúzó negyven gyerekarc mosolygósan, csillogó szemekkel mintha ezt sugározta volna felém: Meg fogunk mi téged kedvelni a doktorbácsisan komor csillogású szemüveged ellenére ls. Amikor becsukódott mögöttük a tanterem ajtaja, úgy gondoltam, ez az első találkozásom a gondjaimra bízott emberpalántákkal, ez teszt maid élményszerűvé számomra ezt a szürke felhőkkel terhes egű szeptembervégi napot. Hiszen hogy vártam ezt a napot! Mennyire váriam ezt a találkozást! De három hét is elmúlt a tanévnyitás óta. míg végre megjött a kinevezésem. Am az osztályommal való találkozás csak az első élmény volt tanítóskodásom legelső napján. Miután hazaengedtem az osztályt, úgy gondoltam, tulajdonképpen vége a napnak. Mi újat, mi érdekeset hozhat még ez a nap ebben az erdők aljába szorult sáros kis faluban? Pedig az élmények ott rejtőztek az. idő méhében, e•r^élután kopogtak szobám ajtaján. II Szálas, deresedő hajú férfi volt az érkező. — juraj PeniCka, a helyi nemzeti bizottság titkára — mutatkozott be. Hellyel kínáltam, de elnézést kért, hogy nem ül le, siet, csak azért jött, hogy az új tanítót is meghívja az esti mulatságra, amely nyolc órakor lesz az erre a célra ktdíszített kultúrházban. Nefo értettem, micsoda falu ez, ahol már az első napon mulatságba hívják az embert. Az igazgatóm magyarázta meg aztán, hogy hát bizony nagy nap ez a mai. „Nem azért elsősorban, mert maga megérkezett — bökött hátba barátságosan — bár ez sem kicsiség, mert ide bizony nehezen kaptunk tanítót, hanem azért, mert ma kapcsolták be a falut a villanyhálózatba. A villanyáram fénye és az a fény, melyet maga fog gyújtani a tudományszomFellencJül a kulturális élet Košicén az őszi és téli időszakban jelentősen fellendül a város kulturális élete. A napokban a világhírű Špeibl és Hurvinek bábszínház vendégszerepelt a városban s most újabb vendégszereplőket várnak. A közeljövőben hazánkba érkező burmai művészek látogatnak el Košicére, ezt követőleg pedig — szeptember 28-án — a bratislavai hadsereg művész

1 együttese mutatja be nagy érdeklődéssel várt műsorát. Rendkívül nagy az érdeklődés a prágai Nemzeti Színház vendégjátéka iránt is, amelyre szeptember 29-én és 30-án kerül sor. A prágai Nemzeti Színház művészei Csehov Sirály című nagysikerű drámáját mutatják be. E nagyobb méretű kulturális rendezvényeken kívül a helyi művelődési otthon — karöltve a városban működő tömegszervezetekkel — az elkövetkező napokban még számos kulturális • műsort rendez. A kultúra munkásai Košicén is mindent megtesznek annak érdekében, hogy kielégítsék az egyre nagyobb kulturális igényeket és a közönségnek az őszi-téli időszakban is minden tekintetben megfelelő műsort biztosítsanak. A változatos és jónak ígérkező kulturális rendezvények iránt máris nagy az érdeklődés. /

b) jas kis koponyákban, egy napon érkeztek. Nem lát ebben valami jelképeset? — kérdezte rhosolyogva az igazgató, majd sietve lelkemre kötötte: De aztán ott legyen ám a mulatságon, melyet a villanyszerelők, munkások és mérnökök ttszteletére rendez ma este a falu, nehogy a lányokat küldjék maga után!" Nemigen ismertem a falust szokásokat: pontosan kell érkeznem, vagy szabad egy kicsit „előkelően" késni is? A probléma azonban egykönnyen megoldódott: fél hét sem volt, amikor egy jókedvű leánncsapat kopogtatott szobám ajtaján és a lányok mosolygós incselkedése! ajánlották fel, hogy elkísérnek, nehogy eltévedjek a falu „útvesztőiében". Bár a csinos és jókedvű lányok társasága egy fiatalember számára — még ha tanító is — nem lehet közömbös, ezúttal mégis egészen más volt az. ami az estét élményszerűvé tette számomra. Ez pedig az a burkolatlan, elemi erővel feltörő, spontán öröm volt, amely wattokban nem mérhető Izzással ragyogott az arcokon, az egyszerű falusi emberek arcán. — Nyugdíjba mentek a petróleumlámpák. tanító úr — Ölelt át úVongva egy idős parasztember. — Micsoda gyönyörű muzsika — állított meg egy jókedvű asszonycsoport, akik egy vadonatúj rádiókészüléket álltak körül ájtatos ujjongással, muzsikává varázsolódott örömükkel. — Es ez már ezentúl mindig így lesz — kurjantott egy pelyhedző állú legényke, s hol a rádióra, hol a sziporkázó fénnyel világító villanykörtékre mutatott. j zt mondják, az öröm és a bánat /\ ragadós. Nos, akkor este ta pasztaltam, hogy ez igaz. Az emberek • öröme rámragadt, s míg ök csupán a villanynak örültek, én elsősorban az ő nagy örömüknek örültem. Lám micsoda megváltozott világ' A nép, mely nem is olyan régen, a kapitalista időkben csak szenvedett, húzta az igát, szenvedte az urak gőgjét, megalázásait, most ujjong, tombol, örül, mert ez az új, megváltozott világ a nép világa, c népet lepi meg kisebb-nagyobb örömökkel. S ezek között a jókedvű emberek között hirtelen elszégyelltem magamat. Lám, milyen igazságtalanok. milyen felületesek vagyunk néha, amikor egy kézlegyintéssel intézzük el az újsághírt, hogy ismét egy falut kapcsoltcCk be a villanyhálózatba. Hát aztán, mi van ebben? Ez csak természetes — infézzijk el magunkban a híradást és nem gondoluhk ilyenkor arra, hogy a néhánysoros hír mögött egy egész falu népének felszabadult öröme rejtőzik. Gyönyörködtem az örömmámorban úszó emberekben, a jókedvű fiatalokban, meghatott öregekben, amikor valaki megszólalt mögöttem: — Hát nem szívet vidámító látvány ez a sok örvendező ember? Kíváncsian fordultam hátra, mert a kérdést cseh nyelven Intézték hozzám. Magas, élénk tekintetű, dereselő haláritékú, ötven év körüli férfi élit mögöttem. Barátságosan nyújtotta a kezét: — Engedje meg, hogy bemutatkozzam: Havelka mérnök. Barátságosan mért végig: — Bocsásson meg, hogy megszólítottam, de úgy látom, ön is úgy elmerült a zajos vigalom látványának nagyszerűségében, mint jómagam. j mérnök asztalához hívott és egész este igen-jó társalkodónak bizonyult: Éjfél tájban a fiatalok megkértek, hozzam át nekik az iskola néhány hanglemezét, kipróbálják az új villany gramofont. Átsétáltam az iskolába. Havelka mérnök velem tartott. Utánam jött a tanterembe is. Körülnézett. A szeme megakadt a kopott, ósdi harmóníumon. Hirtelen izgatott lelt. Felnyitotta a harmóniumot. — Megengedi? — szólt választ sem várva és játszani kezdeti. En pedig álltam megkövülten, elbűvölve a művészet lenyűgöző varázsától, mert néhány akkord után bizonyossá vált előttem, hogy nem holmt alkalmt muzsikus, daUamkedvelő laikus, hanem művész ül a kis falusi iskola öreg harmóniumánál. Fibich Poémje után Dvofák és Smetana müvek következtek, majd a mérnök mosolyogva fordult felém: — Ha megenged egy kérdést tanító elvtárs. A neve után Ítélve: ön ugye magyar? Mosolyogva, némán bólintottam. — Kí a kedvenc magyar zeneszerzője? — kérdezte kíváncsian. — Erkel, Liszt, Kodály, Bartók, Poldint — kezdtem a felsorolást, s Havelka mérnk ufjai máris a Bánk bán Hazám, hazám áriáját csalogatták élő a harmóniumból. Élmény volt hallgatni. Amikor később még Poldinl Farsangi lakodalmából eljátszotta bámulatos tehetséggel az „asztali zenét", nem álltam meg és megkérdeztem: M

ondja, kedves mérnök elvtárs, mi a titka művészetének és széleskörű zenei tájékozottságának? Havelka mérnök kissé elkomolyodott. Némi hallgatás után válaszolt csak: — Nincs ennek semmi titka. Ötéves korom óta zongoráztam. Érettségi után a konzervatórium zongora-orgona szakára iratkoztam be. Harmadéves voltam, amikor apám meghalt, abba kellett hagynom. Bár — zongorista lettem, hogy eltarthassam édesanyámat és magamat. Később anyagi körülményeink rendeződtek. Anyám kívánságára beiratkoztam a műszaki főiskolára. Így lettem elektromérnök. De az elektrotechnika mellett még mindig a muzsika a másik nagy szerelmem. Szeretem a pályámat, boldog vagyok, hogy hozzájárulásommal jut el a fény a legeldugottabb faluba is. Szabad időm a muzsikáé, de nagyon szeretem a hivatásomat is. Mert minden pálya szép, ha hivatásunknak érezzük-'és ha szeretjük az embereket; v . . •; Havelka mérnök még azon az éjszakán egy sötétkék Tatraplánon elutazott a villanyfényben úszó kis faluból. De komoly, szép szavai mélyen emlékezetembe vésődtek, s ha tanítóskodásom tizenkét esztendeje alatt néha megtorpantam a nehézségek előtt, ha a rosszindulat vagy ármány nyújtogatta felém csápjait, mindig Havelka szavai jutottak eszembe: Minden pálya szép, ha hivatásunknak érezzük és szeretjük az embereket. En pedig vallom, hogy a pedagógiai pálya hivatás, gyönyörű hivatás. -m mindez felidéződött emlékezetemül ben, amikor most a napokban sudár termetű, szőke fiatalember keresett fel, egykori kis falumbeli tanítványom és személyesen hívott meg a lakodalmára. Lám, lám, felnőnek a gyerekek! Az akkor tizenegyesztendős Janko Hlivár ma huszonhároméves boldog vőlegény. A lakodalomba elmegyek. Mert nemcsak fanko Hlivár hívott. Hívnak az emlékek is ... SÁGI TÖTH TIBOR ^ A prágai Na Ziibt adlí S/ínlií.z Pantamím Együttese jelenleg Budapesten ^ ^ vendégszerepel, ahol nagy sikert arat. Az ugyancsak Budapesten vendégsze- fc ^ replő szenegáli néger együttes tagjai felkeresték a prágai művészeket ^ ^ és gratuláltak nekik sikereikhez. Képünkön: Ladislav Fialka, a szenegáli ^ együttes tagjaival és Altoiizp népszerű magyar komikussal. ^ (CTK — MTI — felvétele) § Oj SZÖ 7 + 1961. szeptember 18, c,