Új Szó, 1961. szeptember (14. évfolyam, 243-272.szám)

1961-09-16 / 258. szám, szombat

Ui M > O KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNK, GÁLY IVAN LENGYELORSZÁGI O K 'rakkó még a hazai földön köszöntött, amelytől oly neliéz elválni s az újbóli találkozást ennél is nehezebb kivárni. Petrovic* u Karvinén, határállomásunkon versztegeit vonatunk, amikor hirtelen az ablakokhoz tódultak az egyhónapos romániai vendégszereplésről visszatérő lengyel dzsessz-zenekarnak a fülkében velem együtt utazó tagjai. A riadalom okát hiába próbáltam felderíteni, kissé furcsállottam, hogy miért éppen itt hallom először szinte kórusban: Och, Krakow kochany", vagyis — Szeretett Krakkó, mígcsak az arcomra rajzolódott kérdőjelet észre nem vette az együttes szólóénekesnője: — Hallja? Ez a hajnal... Az ablakon tompán trombitaszó szűrődött be, majd hirtelen félbeszakadt. Egy-két perc múlva feloldódott a csend, s megkaptam a magyarázatot. — Az ezeréves várost a XIII. században tatárok támadták meg. Az őrtorony trombitása volt a feszülő ijjakról kipattanó nyilak első áldozata. S azőta hagyományosan — a napnak minden órájában felcsendül a trombitaszó, a hajnal, s ott marad abba, ahol századokkal ezelőtt. Különben ez a krakkói rádió szünetjele is, s most valamelyik krakkói adást hallgató vasutasuknak köszönhetjük, hogy egy hónap után ilyen szépen fogad minket még a határ átlépése előtt a lengyel hon. A milyen furcsa volt a hajnalt a petrovicei állomáson hallanom, olyan természetessé vált néhány napos krakkói tartózkodásom során. Itt nem kell ahhoz dús fantázia, hogy az ember az ősrégi város utcáit, tereit járva, műemlékeinek mérhetetlen gazdagságát csodálva, a technika és a tudomány lázas fejlődésének korszakában hirtelen — a középkorban érezze magát. Itt minden kő és minden ház köteteket tudna beszélni múlt korok történéséről, dúsgazdag polgárok, kereskedők, iparosok és főpapok fényűző életéről, amelynek árnyékában évszázadokon át tengődtek a város szegényei, kivetettjei. Beszélhetnének ezek a kövek vallási villongásokról és forradalmakról, nagy emberekről, akik itt láttak napvilágot, éltek és dolgoztak, vagy hosszabb-rövidebb ideig Krakkóban tartózkodtak. Krakkót — amely különben a XIV. században az egyesült lengyel állam, majd a lengyel-litván királyság székhelye volt — nem ismerheti az, aki fel nem keresi műemlékeit, szemével fel nem méri a múlt fennmaradt értékeit s szívével fel nem fogja, miért is szereti a lengyel ember ennyire ezt a Visztula menti várost. Mert van itt mit csodálni! Kevés város van a világon, amely építészeti szempontból annyi kincset tudna felmutatni, mint Krakkó. A gotika, barokk, a reneszánsz és más stílusok kőbe álmodott remekműveivel találkozunk itt lépten-nyomon. Alacsony dombon a város fölé feszül a Wawel masszív falaival, bástyáival és tornyaival. A XIV. századból származó gót székesegyház koronázó templom volt és itt vannak eltemetve a lengyel királyok, a többi között a magyar Báthory István is és a nemzet legnagyobb forradalmára, Tadeusz Kosciusko mellett a két legnagyobb lengyel író — Adam Miczkiewicz és Juliusz Slowacki. Sorba megtekintettem a Wawel csodás szépségű hagyatékát, de a legnagyobb élményt a tömegesen érkező érdeklődők, egyszerű lengyel emberek arcára vésődő s onnan leolvasható feszült figyelem, áhítat szolgáltatta. Ehhez hasonlót csak a Szovjetunióban járva, a leningrádi Ermitageban és a moszkvai Tretyjakov-képtárban tapasztaltam. A város szívében a legmegkapóbb látványosság a Rynek, vagyis a piactér. Közepén fekete felkiáltójelként magaslik a volt városháza tornya, s mellette a tér egész hosszában húzódik a középkori kereskedelmi központ, a Sukiewnica ritka szépségű árkádos, reneszánsz épülete. Bejáratával farkasszemet néz a Mária templom, amelynek egyik tornya magasabb a másiknál és kupolája is eltérő ' megoldású. Természetesen ehhez is — mint majdnem miotien régi krakkói épülethez — legenda fűződik. Két építész emelte a templomot. A versengés, a féltékenység gyilkos őrületté fajult, s egyikük kést ragadva megölte társát. Az egyik torony befejezetlen maradt, alacsonyabb a másiknál. S nem messze tőle egy szűk utcácskában falhoz erősítve lóg a görbe kés, amely megölte mesterét. Bent a templomban a hársfából faragott főoltár figurális kompozíciója — Wit Stwosz, a XV. századbeli, nagyhírű lengyel szobrász 12 esztendei munkájának lenyűgözően szép, megdöbbentően élethű műve. A háború idején ezt is elrabolták az újkori teutonok éppen úgy, mint a Wawel számos nagy értékű műkincsét, amelyet a fasiszta " megszállás alatt az ország teljhatalmú ura, a General Gouvernamant, a Lengyel Főkormányzóság fóhóhéra —, Frank — boldog-boldogtalannak elajándékozott. (Itt kell megjegyezni azt is, hogy a londoni le/igyel emigráns kormány a háború kitörésekor külföldre kimentett hatalmas értékeket Kanadába vitette és az emigráns polgári reakciótól csak 1959-ben sikerült a közvélemény nyomására kicsikarni a lengyel állam pótolhatatlan műkincseinek egy részét. A XVI. századból szárriiazó, a világ legnagyobb, 136 darabból álló gobelin gyűjteményét azonban máig sem adták vifczsza.j ' Így sorolhatnám tovább, szinte a végtelenig Krakkó nevezetességeit, a Jagelló Egyetemet, mely a második legrégibb (1364) Közép-Európában s ahol .Kopernicus, a nagy csillagász tanult (egy ugrásra innen, az Anna templomban porladnak csontjai), a Kanonisza és a Florianska utca múltat idéző patrícius és kanonoki házait, a Barbakant, a városkapu előtt terpeszkedő köralakú, kistornyos erődítményt, amely szintén 600 évre tekinthet vissza s még sok-sok középkorból örökbe hagyott épületet és más alkotást. i ,e minden nem fér be egy cikk keretébe és nem is célom az ilyen részletezés. Végeredményben a régi Krakkóban is a XX. század élete pezseg, amelynek jelképnél sokkal többet mondó vára a Nowa Huta, innen mintegy 8—10 kilométerre. Egészen új, alig 12 évre visszatekintő városrész. Korszerű, életvidám színekben pompázó épületeiben már 110 ezernél többen laknak. Szép és csodás a régi város, de amikor kivisz belőle a villamos, mégis valahogy fellélegzik az ember, szabadabbnak érzi magát, Nowa Hután több a levegő, nagyobb a be nem épített térség, több ai park, úgy tűnik, mintha a nap is erőteljesebben ragyogna itt. Ez már a szocializmus, az új kor alkotása. De ha jól meggondoljuk, a régi város is a szocializmusnak köszönheti létét. Ugye, az első pillanatban a legjobb esetben is igen furcsának Wat ez a megállapítás. Pedig így van. Sok tanúm közül csak egyet említek: Wychowanski Frantiszeket. A Jagelló Egyetem árkádos udvarán beszédbe elegyedtem vele. Első mondatom után — nagy meglepetésemre — csehül válaszolt a mintegy 70 éves öreg úr. Mint építéssieti praktikáns másfél esztendőt töltött nálunk s fhegtanulta a cseh nyelvet. D

R Ennek immár 50 esztendeje, s most is alig-alig akadozva társalog velem. Amikor a mai helyzetre terelődik a szó, az öreg nyugdíjas kereken kimondja: — Én kérem világéletemben nem törődtem a politikával. Pártnak sem voltam és nem is akarok lenni a tagja. Az én pártom a gyomrom meg a pénztárcám. Nem mondhatom, hogy rokonszenvezem az ilyen nyilatkozatokkal, de hagytam az öreget, hadd beszéljen. Tanulságos és azt hiszem, jelentős lengyel réteg nézeteire is fényt derítő volt az, amit hallottam. Hosszadalmas volna levezetnem az egész társalgást, csak egy-két mondatban tömörítem tartalmát. Az öreg kifejtette előttem, hogy • a megszállás borzalmas volt, a német fasiszták nem emberek, soha többé háborút, • 1956. a párt és a kormány intézkedései óta sokkal jobb a helyzet (ezt bizonyára a gyomra és a pénztárcája jelezte); • Krakkót a pusztulástól, amelynek majd minden lengyel város áldozatul esett, Konyev szovjet marsall nagyszerű bekerítő hadmozdulata mentette meg. Így gondolkodik az apolitikus ember a mai Lengyelországban. Ez komoly eredménynek mondható. És hogy hogyan gondolkodik a lengyel munkásosztály, annak egyik legszebb gyakorlati bizonyítéka nemcsak az új városrész, hanem elsősorban a V. I. Leninről elnevezett hatalmas kohászati kombinát. 18 ezer ember dolgozik az alig 10 éve működő óriási gyárban, amely évente 2 millió tonna acélt állít elő. — És milyenek a távlati tervek? — kérdezem az üzemben készségesen kalauzoló mérnököt. A jogos büszkeség mosolyát vélem felfedezni höverte, erélyes, kifejező barna arcán. ' — 1970-ig alkalmazottaink száma eléri a 48 ezer főt, és a termelés nos, 10 millió tonnával számolunk. Az öreg Krakkó mellett izmosodik az új, a Nowa Huta. a megvalósított hatéves terv legnagyobb létesítménye. Égbeszökő füstölgő kéményei erőt jelképeznek, a lengyel munkásosztály acélos erejét, amely jelentős szovjet segítséggel a LEMP vezetésével felépítette és fejleszti ezt a kolosszust. S ennek a leküzdhetetlen erőnek a forrását is megtalálhatjuk éppen itt, Krakkóban. Mert járt itt Rákóczi, Balassi, Goethe és ki tudja még hány nagy ember, s járt, élt 'itt, méghozzá majd két esztendeig századunk legnagyobb alakja — V. 1. Lenin is. • Vándor, ha Krakkóba tévedsz, ne felejtsd felkeresni a Modrzewski utca 49. és 51. számú, valamint a Hedwig királynő u. 41. számú házait. Tábla hirdeti ott: „Ebben a házban 1913— 1914-ben élt és dolgozott — Lenin". S amikor végigjárod a Nowa Huta utcasorait, megnézed a méreteivel lenyűgöző Üj Kohót, s utad elvezet a pusztító háborúban a fasiszták által rombadöntött, porráégett s a lengyel munkásosztály, a Lengyel Egyesült Munkáspárt erejéből a csodával határos módon újjáépített többi lengyelországi városba, mindig gor.dolj őrá : Leninre. Tanításának ereje — ez a népet tanító, a néptől tanuló kommunisták ereje. Ez az alapköve nemcsak a Nowa Hutának, nemcsak Lengyelországnak, hanem az épülő új világnak is. A moszkvai Sztaniszlavskij Színházban a napokban mutatták be Eugen Suchoň szlovák zeneszerző Örvény című operáját. Az előadást L. D. Mihajlov rendezte, a (liszteteket Josef Svoboda csehszlovák képzőművész tervezte. (CTK — TASZSZ felvétele J A realizmus es a szocialista realizmus A rožňavai járás Hrhov községében a szövetkezeti klub a művelődési otthontól saját kezelésbe vette a mozihelyiséget. A klub új mozigépet vásárolt 6000 koronáért. (r. d.) NOWA HUTA-1 VÁROS-RÉSZLET (CAF felvétele) A kelet-szlovákiai kerületben a |f nemzeti bizottságok hatáskörében 316 |p: és a népművelődési intézmények haH táskörében mintegy 600 mozi működik. Ez év végéig minden kelet-szlovákiai községben lesz mozi. R. S. A kelet-szlovákia kerületben 577 tiépművelődési kör és 309 népművelési helyiség van. Ezenkívül a kerületben 27 népművelési házat építettek. Az egységes földművesszövetkezetek számára klubhelyiségét létesítettek. R. s. • * « Colombóban szovjet-ceyloni kulturális együttműködési jegyzéket írtak alá, ennek alapján szovjet filmfesztivált, valamint képzőművészeti és fényképkiálítást rendeznek Colombóban, Moszkvában pedig ceyloni színházművészeti kiállítás nyílik meg. Az alábbiakban }. Borjev neves szovjet irodalomesztéta „A művészeti módszer természetéről" című terjedelmes tanulmánya alapján közlünk néhány gondolatot a manapság legtöbbet szóba kerülő művészeti irányról és módszerről: a realizmusról és a szocialista realizmusról. A REALIZMUS KELETKEZÉSE a polgári világ, a kapitalista viszonyok keletkezésével és fejlődésével függ össze. E viszonyok a társadalomban mindent a legszorosabb kapcsolatba hoztak egymással, feltárták a valóság sok jelenségének társadalmi jelentőségét. A kapitalizmus az emberiség történetében először, gazdasági világrendszert hozott létre és a valóság legszélesebb és legkülönbözőbb rétegeit bevonta a társadalmi termelés rendszerébe. Szélesedni kezdett a művészet tárgya, széleskörű társadalmi jelentőségre, esztétikai jelentőségre tettek szert az emberi hétköznapok is. A valóságban, a valóság esztétikai kvalitásainak Jellegében végbement változások létrehozták a realizmus művészeti módszerét. Ez a módszer nagy érdeklődést tanúsít az ember élete, munkája és létkörülményei iránt. A realizmus tehát nem örök idők óta fennálló módszere a művészetnek, hanem olyan művészeti módszer, amely konkrét történelmi leltételek, valójában az ember társadalmi gyakorlatának jellegében végbement változások szülötte. A kérdés ilyen felvetése hozzásegít, hogy megértsük : miért volt szükséges és törvényszerű a szocialista realizmus megjelenése Oroszországban a XIX. és a XX. század fordulóján. Az, elméletet — mint ismeretes — minden nép csak annyiban valósítja meg, amennyiben kielégíti szükségleteit. A XIX. század végén és a XX. század elején Oroszországba helyeződött át a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom központja és a történelem folyamán iti olvadt össze először a forradalmi szocialista gondolat a munkásmozgalommal. Az élenjáró forradalmi osztály társadalmi gyakorlatának jellegében végbement jelentős változások lényeges változásokat vittek a munkásosztály világnézetébe, a társadalmi fejlődés céljainak értelmezésébe, az esztétikai eszmények lényegébe, a valóság jelenségeinek széleskörű társadalmi jelentőségébe. Megváltoztak a valóság esztétikai kvalitásai: változások-mentek végbe a művészet tárgyában is. Megjelent az irodalom új hőse, és új olvasója. Mindez a művészetben új művészeti módszert: a szocialista realizmus módszerét hozta létre. Az új művészeti módszer kialakulásában természetésen rendkívül fontos szerepet játszott és játszik a világnézet. Hiszen ahhoz, hogy. a világ képszerű meglátásának formáiban pontosan és helyesen ismétlődjenek a művészet tárgyának fő törvényszerűségei, ahhoz, hogy a művészeti módszer a valóság esztétikai kvalitásainak hamisítatlan analógiájaként jelentk'ézzen, nem közömbös a művész tudatának általános ideológiai „tisztasága" és „igazságszeretete". Hogy a művészeti módszer mennyire ábrázolja az életet, igazán avagy hamisan, az jelentős mértékben a művész világnézetétől, politikai nézetétől íügg. A SZOCIALISTA REALIZMUST, mint a realizmus legfelsőbb formáját a világ művészetének egész fejlődése, nem utolsó sorban az emberek gondolkodásában végbement változás készítette elő és hozta létre. Előkészítették a haladó realista és társadalomnevelő hagyományok, az egész orosz klasszikus művészet és leghaladóbb képviselőinek forradalmi demokratikus eszméi. Az orosz klasszikus irodalom és művészet volt az a/ alapvető művészeti gondolati anyag. amellyel a szocialista realizmus mint születésének, felcseperedésének előfeltételével rendelkezett. A szocialista realizmus mint művészeti módszer az emóciókkal színezett képekben való gondolkodásnak az a módja, típusa, formája, amely megfelel a mai valóság objektív esztétikai kvalitásainak,' a proletariátus által vívott forradalmi harc és a szocialista építés gyakorlatának. A szocialista realizmus módszer a valóságnak, a szocialista esztétikai eszmének szempontjából való élethű ábrázolására. Gorkij a szocialista realizmussal kapcsolatos megállapításaiban igen helyesén domborította ki a legfontosabbat, mondván, hogy a művészeti alkotásnak módszere a szocializmusért folyó harc tapasztalataira támaszkodik. Hasonlóan vélekedett Lenin is. Azt hangsúlyozta, hogy az új irodalmat a munkásosztály harcának tapasztalataival kell megtermékenyíteni. A szocialista realizmus szempontjából ezért a realista művészet legfontosabb hagyománya az esztétikailag sokrétű és átfogó ábrázolás, amely egy csomó esztétikai jellegzetességgel és kvalitással rendelkezik. A realista művészeti ábrázolás mindig sokrétű — eltérően, mondjuk a szentimentalizmus és a klasszicizmus művészetének ábrázolásától. A szocialista realizmus a klasszikus hagyományokat folytatva sok újat, sajátosat vitt és visz a művészi gondolkodás formáinak, az alkotásnak esztétikájába. A szocialista realizmus dzoknak a művészeknek az alkotási módszere, akik egyedülálló individualitásukkal, a haladó világnézet birtokában, kifejezik a világnak azt a képszerű meglátását, mely annak az országnak a sajátja, amely a történelemben először elhivatott arra, hogy teljesen és szabadon úrrá legyen az emberek társadalmi viszonyain. Ezzel függ össze az élet fejlődésének az az optimista művészeti koncepciója, amely kisebb-nagyobb mértékben a szovjet művészet valamennyi művére, még a legtragikusabbakra is jellemző. A szocialista realizmus egy másik esztétikai sajátossága, amely a művészek gondolkozásában mutatkozik meg az, hogy ebben a művészetben' a hősi jelleg vezető helyet foglal el. A szovjet művészek figyelmének középpontjában Pavel Korcsagin és a hozzájuk hasonló hősök állnak, akik szembeszálltak és szembeszállnak a fasizmussal, védik a békét, felépítik a szocializmust és a kommunizmust ... AMIKOR A SZOCIALISTA REALIZMUS korunk igaz hőseinek alakjait teremti meg, olyan magasra emeli és olyan kézzel foghatóvá teszi az eszményeket, hogy ez lehetővé teszi a valóság széles átölelését, teljes esztétikai gazdagságában és sokrétűségében, lehetővé teszi mindannak az élethű ábrázolását, ami az életben fennkölt, szép, tragikus, komikus, becstelen vagy alantas ... Ezeknek a magas eszményeknek az alapja a valóság jelenségeinek, a jónak és rossznak, a szépnek és alantasnak, a reakciósnak és forradalminak világos és szabatos erkölcsi, esztétikai és politikai értékelése. Az osztályellenséggel és általában a rossz minden megnyilvánulásával szembeni engesztelhetetlenség a szocialista realizmus egyre jobban kialakuló jellemvonása. A fejlődés folyamán a realizmus utódjaként szükségszerűen létrejött szocialista realizmus tehát a művészeket a világ képszerű meglátásának és az emóciókkal teli, képekben való gondolkodásnak új formáival vértezi fel, s olyan művészetet teremt, amely a ma embere érzelmi és gondolatvilágának legjobb kifejezője. Nem csoda hát, ha az új ábrázolási módszer: a szocialista realizmus ma már minden nép ir ' >r:>an egyre nagyobb teret hódít. (tyj Uj SZO 6 * 1SRJ. szpp'ember 18. /