Új Szó, 1961. szeptember (14. évfolyam, 243-272.szám)

1961-09-16 / 258. szám, szombat

A SZOCIALISTA TA'BOR, ORSZÁGAlBO.L MÉLYEN FEKVŐ SZÉNRETEGEK GÁZOSÍTÁSA A kazáni bányamérnökök megta­lálták a módját, hogyan lehet még egy kilométer mélységben rejlő szénrétegből ls gázt nyerni. Kör alakban 100 méteres távolságokban 8 helyütt megtúrják a szénréteget, majd a kilencedik furaton nagy nyomással vizet juttatnak a szénré tegbe, mely ezt szétfeszíti. A hasa dék összeköti mind a kilenc nyí­lást. A középsőn keresztül meg­gyújtják a szenet és levegőt fújtat­nak be. A tökéletlen égés következ tében a szénből gáz lesz. Az új módszer igen gazdaságos, különösen ott, ahol a szénréteg igen mélyen fekszik és fejtése sokba kerül. (CTK) A LENGYEL KOHÄSZAT TÁVLATAI A lengyelországi V. I. Lenin Kohó Kombinát 1980-ban egymaga több mint 9 millió tonna acélt gyárt majd, vagyis többet, mint jelenleg az ország összes acélmüvei. HALGAZDASÁG A TISZA MENTÉN A magyarországi halászok a Tisza középső folyásán 28 millió forinttal halastó-rendszert létesítenek, amely­től évente 10 000 mázsa halhozamot várnak. A halastavak 684 hektáron terülnek majd el. (CTK) LENGYELORSZÁG VITORLÁZÖ-REPÜLÖGÉPEKET EXPORTÁL Lengyelországban 2000 vitorlázó­sportrepülőgépet gyártanak évente, főleg kivitelre. A lengyel „Légy" és „Gólya" jelzésű vitorlázó-repülőgé­pek Kínában, Indonéziában, Ausztrá­liában, az Egyesült Államokban, Olaszországban, Nyugat-Németor­szágban, Angliában, Franciaország­ban, Svédországban s egész sor más államban is repülnek. Lengyelor­szág a Kínai Népköztársaságba egy vitorlázó-repülőgépgyár számára szállított berendezést. (CTK) A világ közvé­leményének figyelme továbbra is a német béke­szerződés megkö­tése körüli problé­mákra összponto­sul, és remény­kedve várja a ke­letl-nyugati ta­nácskozások megindulásét, amely csökkentené a nemzetközi feszült­séget és növelné a békés rendezés reális kilátásait. - külü gymini szterek tár gyaló­asztal hoz ülnek New Yorkban Hruscsov elvtárs az elmúlt héten ls többször kifejezésre Juttatta, hogy a Szovjetunió bármely pillanatban kész tárgyalásokat kezdeni a német kérdés békés rendezéséről és a fenn­álló problémák megoldásáról. A nyu­gati hatalmak vezetői is hasonlóan nyilatkoztak, de konkrét Javaslatuk nem volt. Ennek több oka ls lehet. A világ közvéleményének egyre erősödő tárgyalási követelése kissé zavarba hozta a Nyugatot, a tömbön kívüli országok belgrádi értekezlete meg egyenesen mellbe vágta a hi­degháború bajnokalt. A nyugatnémet és az amerikai sajtó egy részének ingerült hangja azoknak a fegyver­csörtető köröknek a nézeteit fejezte kl, amelyek az utolsókig feszítenék a húrokat. Érthető, a nyugati félte­kén nagyon sok politikusnak nem tetszett, hogy „az éretlen afrikaiak" (ahogy egy nyugatnémet lap nevezte az új afrikai országok képviselőit) beleszólnak politikájukba és tárgya­lásokat követelnek. A Daily News pedig hiába minősítette „nemkívána­tos személyeknek" Sukarno és Keita elnököket az Egyesült Államokban, Kennedy elnök mégis mosolyogva volt kénytelen átvenni a belgrádi ér­tekezlet résztvevőinek felhívását, amely a Szovjetunióval való azonnali tárgyalásokra szólította fel. A nép­szerűtlen politikai Intézkedések so­rozata után már az amerikai elnök sem engedhette meg magának, hogy elutasítsa a 25 ország Javaslatát. IIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII A VILÁG MINDEN haladó embere fel­háborodottan érte­sült arról a szé­gyenteljes ítéletről, amelyet a „Mlnzo­uk Ubo" lap három munkatársa ellen hozott a dél-koreai katonai bíróság. Ezek az újságírók kiálltak Korea bé­kás egyesítésének gondolata mellett s ezért halálra ítélték őket. Ké­pUnk az ítélethir­detés pillanatában mutatja ba Zo Jong­sut, a lap igazgató­ját és munkatársait. a nagyvilágba Ezért kijelentette, hogy a kedden megnyíló ENSZ-közgyűlésen részt­vevő külügyminiszterek megkezdhetik az eszmecserét a német kérdésről a szovjet küldöttséget vezető Gromlko elvtárssal. A szovjet külügyminiszter azonnal egyetértett a Javaslattál, és így valószínű, hogy az elkövetkező napokban végre tárgyalóasztalhoz ül­nek a külügyminiszterek. Ez azonban még csak az első lé­pés lesz, és minden attól függ, hogy a Nyugat hajlandó-e komolyan, meg­oldásra törekedve tárgyalni, vagy csak a közvélemény nyomásának en­gedett. A nyugati hírmagyarázók nem ítélik valami rózsásnak a helyzetet, mivel a nyugati külügyminiszterek­nek állítólag semmiféle javaslatuk sincs a tarsolyukban a Washington­ban folyó tárgyalásokhoz. A derűlá­tóbbak viszont azt állítják, hogy csak a szeptember 17-1 nyugatnémet vá­lasztások után remélhető valamiféle közös javaslat kidolgozása, amely alapját képezhetné a szovjet külügy­miniszterrel sorrakerülő tárgyalások­nak és esetleg november végére egy csúcstalálkozó előkészítésének. • Ki fokozza továbbra is a feszültsége t? Miközben diplomáciai síkon a ke­let-nyugati tanácskozások előkészíté­se folyik, újabb hírek érkeznek a fe­szültség kiélezését eredményező nyu­gati provokatív intézkedésekről: A NATO újabb hadgyakorlatokat tart, a tényleges katonákat nem szerelik le az NSZK-ban, Anglia újabb egysé­geket küld az NSZK-ba, nyugatnémet repülőgépek berepültek az NDK-ba, hogy csak néhányat említsünk a leg­utóbbi napok eseményeiből. Ilyen kö­rülmények között természetesen a Szovjetunió ls kénytelen Intézkedé­seket foganatosítani védelmi képes­ségének fokozására. Malinovszkij marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere a moszkvai Pravdában írott cikkében kijelentet­te: „...Nem engedhetjük meg az im­perialistáknak, hogy meglepetést okozzanak nekünk. Az imperialista hadikészülődések kény szerit ették a Szovjetuniót azon intézkedésekre, amelyek védelmi képességének meg­szilárdítását szolgálják, igy az atom­fegyver-kísérletek felújítására ls." A Szovjetunió soha sem veszélyez­tetett senkit és soha nem is akar megtámadni egyetlen országot sem. Intézkedéseit ezért az egész világon Jogosnak és indokoltnak minősítik a józan gondolkodású emberek. A kü­lönböző országok kommunista és munkáspártjai nyilatkozataiban egymás után emelik fel szavukat az Imperialisták provokációi ellen, ame­lyek a Szovjetuniót katonai intézke­dések foganatosítására késztették. Felszólítják a dolgozó tömegeket, bátran harcoljanak a háborús előkl­születek ellen és a német békeszer­ződés megkötéséért. Számos ország békebizottsága és több kiváló sze­mélyiség hasonló szellemben nyilat­kozott. • •_Egy etlen járható út: az álta­lános és teljes leszerelés Milyen krokodilkönnyeket hullat­tak a nyugati kormánykörök, amikor a Szovjetunió bejelentette, hogy ki­próbál néhány új, 1 hatalmas erejű atombombát. A burzsoá propaganda szemére hányta a Szovjetuniónak, hogy megszegte az „atomcsöndet" és ezzel elindította az atomfegyver-kí­sérletek sorozatát. Ezután Kennedy elnök és Macmillan angol miniszter­elnök felszólította a Szovjetuniót, hogy egyezzenek meg a nagyhatal­mak; csakis földalatti kísérleti rob­bantásokat fognak végrehajtani. Hruscsov elvtárs válasznyilatkozatá­ban leleplezte a nyugati hatalmak szándékét, amelynek lényege, hogy a világ megtévesztésére olyan egyez­eményt szeretnének kötni, amely egy­úttal szentesítené a további kísérleti robbantásokat. Közben kiderült az is, hogy az Egyesült Államok titokban újabb kísérlett robbantásokat készí­tett elö, sőt az ts, hogy miközben Genfben az atomfegyver-kísérletek betiltásáról folytak a tanácskozások, az Egyesült Államok szakértői részt vettek a franciák szaharai atomrob­bantásainál és az ottani tapasztala­tokat hasznosították az atomfegyve­rek továbbfejlesztésében. Még az an­gol Trtbune ís bismerte: „A franciák segítségével a nyugati tábor folytat­ta a kísérleteket, s közben nem sza­kította meg a genfi tanácskozásokat sem." Igy fest a nyugati propaganda álszenteskedése, ilyesmi bújik meg a nyugati kormányköröknek a szovjet intézkedések „embertelensége" fe­lett érzett bánata , mögött, mindez könnyen összeegyeztethető a burzsoá erkölcs fogaiméval. Mint Ismeretes, a Szovjetunió ki­jelentette, hogy az atomfegyver-kí­sérleteket csakis az általános és tel­jes leszerelés oldhatja meg véglege­sen. Erről azonban sajnos a tárgya­lások még mindig nem indultak meg, noha Kennedy elnök az ENSZ-köz­gyűlés múlt évi ülésszakán lefolyt vita Idején kijelentette, hogy az Egyesült Államok új kormányának néhány hónapi tanulmányozás szük­séges leszerelési programjának ki­dolgozásához. A hónapok múlnak, né­hány napon belül megkezdődik az ENSZ idei közgyű­lése, de az ame­rikai leszerelési javaslatok egyre késnek. Az ameri­kai és szovjet kül­ügyminiszterhe­lyettes többször folytatott eszmecserét arról, milyen szinten, milyen fórumon folytassák a leszerelési tanácskozásokat, az Egyesült Államok makacssága foly­tán azonban mindeddig nem sikerült dűlőre jutni. Talán az ENSZ idei közgyűlése kimozdítja holtpontjáról e nagyon fontos probléma megvita­tását, hiszen csak a tömbön kívüli országok belgrádi értekezletén 25 ál­lam szállt síkra az általános és tel­jes leszerelés mielőbbi megvalósítása mellett. Ez annyit jelent, hogy ezek és több más ország támogatják a Szovjetunió átfogó, a részletesen kidol­gozott, senkinek katonai előnyöket nem biztosító leszerelési terveit. Ez az az út, amely fordulatot jelentene nemzetközi életben, amely új lég­kört teremtene és új korszakot nyitna a különböző társadalmi rendszerű or­szágok közötti kapcsolatokban, amely megoldaná az emberiséget nyugtala­nító nagy problémákat. > A Kongói Köztársaság egy ségéért A gyarmatosító hatalmak sok hóna­pos Intrikája után végre sikerült meg­szervezni a kongót egység kormá­nyát, amely semlegességi politikát hirdet és az ország egységére törek­szik. E kormány sürgetésére végre a kongói ENSZ-parancsnokság rászán­ta magát, hogy leszámol a belgák katangat szeparatista klikkjével és így az egész ország területén bizto­sítja az új kormány hatalmát. Csőmbe néhány minisztere elmene­kült az országból, s az ENSZ-alaku­latok súlyos harcot vívtak a zsoldo­sok vezetése alatt álló bandákkal. Ha a nyugati hatalmak nem aka­dályozták volna meg a meggyilkolt Lumumba céltkltüzéselnek megvaló­sítását, ha nem szították volna a szeparatista törekvéseket, ha nem fi­zették volna az árulókat, a Kongói Köztársaságban nem következett voj­na be az a tragédia, amelynek Lu­mumba és sok száz becsületes hazafi is áldozatul esett. A kongói esemé­nyek tanulságul szolgálnak a füg­getlen afrikai országoknak, és teljes meztelenségében mutatják meg a gyarmatosítók szennyes céljait nap­jainkban. Reméljük, az Adoula-kormánynak sikerül helyreállítani az ország egy­ségét, képes rendet teremteni a búj­togatőkkal ás nem engedt meg, hogy az ország még egyszer imperialista intrikák áldozatává váljék. SZŰCS BÉLA Pálfordulás Gabčikovón Ä kommunisták megtalálták a járható utat Hogy a jelen teljes nagyságában, életerősen táruljon elénk, néhány esztendőt kell visszalapozni a szövetkezet történetében. Az ötvenhetes-ötvennyolcas években máť-már felbomlott a szövetkezet, pedig hát a segíteni akarók egymásnak adták a kilincset. Természetesen senki számára nem volt közömbös, mi történik az ország egyik legnagyobb szövetkezetével. A szövetkezet ügyeivel foglalkozott a járás, a kerü­let. Elvtársakat, szakembereket küldtek megsegítésükre, de a szövetkezet csak nem akart lábra állni. A nézeteknek egész garmadája alakult ki, egyben azonban valamennyien megegyeztek: Gabčikovón rend csak akkor lesz, ha a helybeli kommunisták veszik kezükbe a falu sorsának irányítását. ötvenkilencben a Járási pártbizott­ság Tóth Károly elvtársat küldte a faluba azzal a feladattal: keltse élet­re a falusi pártszervezetet. Az első lépések Három kerek esztendő telt el az­óta, hogy Tóth Károly kezébe vette a falusi pártszervezet irányításét. Most néhány év távlatából Tóth elv­társ a nehéz napokra így emlékszik vissza: — Első dolgunk volt a pártélet megindítása. Üzemi pártszervezetet létesítettünk a szövetkezet mellett. Iparkodtunk a pártszervezet határo­zatait érvényre juttatni a szövetke­zetben és a HNB-ben ls. Könnyebb volt azonban szép ter­veket szőni, mint megvalósítani őket. Kevesen voltak, igen kevesen... A régi vezetőség elzárta a pártba vezető utat. Hiányoztak a fiatalok, az új, friss vér, az új, a haladó iránt vonzódó Ifjúság. Á pártszervezet megcsontosodott, tagjai csak a múlt­ra hivatkoztak, de nem látták a Jö­vőt, nem volt előttük határozott cél. Friss, egészséges vér A megátalkodottság, az egy hely­ben topogás jegét kellett mindenek­előtt megtörni. ŰJ embereket, új, egészséges nézeteket kellett bevinni a pártszervezet életébe. Fiatalok kel­lettek, munkát szerető fiatalok, olya­nok, akik már a ma emberének sze­méver látják a Jövőt, a közös célt. Kommunistákat kellett nevelni — annyit, hogy legalább a termelés leg­fontosabb szakaszaira Jusson belőlük, akiken keresztül aztán érvényt lehet szerezni a párt szavának, határozatai­nak. Amit a régi vezetőség nem akart, vagy nem tudott megvalósítani, az si­került Tóth Károlyéknak. A régi pártbizottság, ha begubózottsága, el­zárkózottsága miatt bírálták, mindig azzal védekezett: a fiatalok nem akarnak közéjük menni. Igaz volt, ám ok is volt rá. Nem­igen törődtek a fiatalokkal. A régi hibák okulásul szolgáltak a pártszervezet új vezetőségének. Te­vékenységük súlypontját a fiatalok soraiban végzett pírtmunkára he­lyezték. Életre keltették az Ifjúsági szervezetet, tapasztalt elvtársakat küldtek az Ifjúság soraiba, hogy a párt vezető szerepét Itt ls élő, alkotó valósággá változtassák. A fáradságot, az időt nem sajnál­ták, minden alkalmat felhasználtak arra, hogy az ifjúságot megismertes­sék a párt programjával — azzal, mit jelent kommunistának lenni. Gazdag szüret A kitartó munka gazdagon gyü­mölcsözött. A kommunisták elérték, amit akartak. A fiatalok, legjobb traktorosok, fejők, sertésgondozók, kocsisok kérték felvételüket a párt­ba. Tóth Károly az eredményt szü­retnek nevezi, a jó munka gazdag Jutalmának. Zsákovics József, a HNB titkára pe­dig így nyilatkozik: — Csatát nyertünk! Mind a két megállapítás kifejezi azt a változást, amely a szövetkezet mellett működő pártszervezet életé­ben történt. Az utóbbi három év so­rán négyszeresére szaporodott a kommunisták száma. — Százhúszan vagyunk, — mondja leplezetlen büszkeséggel az elnök. Százhúsz kommunista, nagy erő az kérem... És ami döntői A derékhad olyan fiatalokból áll, akik szorgalmukkal, jő munkájukkal érdemelték ki a párt­tagságot. Hogy mennyi náluk a fiatal kommunista, azt a következő példa Igazolja. y A múlt ősszel harmincegy fiatal kommunista vonult be tőlük katpnal szolgálatra, az Idén tizenkettőt ad­nak néphadseregünknek. A legjobb dolgozók előtt azonban továbbra ls szabad az út a pártba. A napokban például újból hét dolgos fiatalt vesznek fel a tagjelöltek so­raiba és tíz tagjelöltet ismernek el párttagnak. Kommunistákat nevelni kell Egyik erőssége a pártszervezetnek, hogy a tagokat és tagjelölteket cél­tudatosan neveli. Lehetővé teszi szá­mukra, hogy Ismereteiket, politikai látókörüket állandóan bővítsék. Az, hogy a kommunisták náluk rendsze­resen látogatják a pártoktatást, szin­te természetes, sőt több, valamennyi párttag és jelölt a részvételt mu­laszthatatlan kötelességének tartja. Megkülönböztetett figyelmet fordí­tanak a tagjelöltek nevelésére. Ez állandó programja az üzemi pártbi­zottság munkatervének. A bel- és külpolitikai események magyaráza­tán kívül a tagjelölteket megismer­tetik a párt alapszabályzatával, a kommunisták jogaival és kötelessé­geivel. Ám ez nem úgy történik, mint egyes helyeken, hogy valaki fel­olvassa előttük az alapszabályzatot és ezzel elintézettnek ls tekintik az ügyet. Ezt Gaböikovón a tagjelöltek maguk, egyénileg végzik el és en­nek alapján a kéthetenként rende­zett szemináriumokon alaposan meg­vitatják. Ugyanez történik a CSISZ-szerve­zet keretén belül ls. A kommunisták rendszeres előadássorozatot tarta­nak a pártról, a párt célkitűzéseiről, esetenként Idős kommunisták beszé­lik el, mit tettek, hogyan harcoltak az elvtársak a múltban azért, hogy a ma emberének már ne legyen teher az élete. Az értelmes, okos szó — ahogy már az előbbiek során is tapasztal­tuk — a fiatalokban gyökeret ver. Ügy érzik, helyük a kommunisták kő-: zött van. Nem véletlen például, hogy töb­bek között Nagy Zoltán, a szövetke­zet kiváló fiatal traktorosa feleségé­vel együtt kérte felvételét a párt tagjelöltjel sorába. Akárcsak a töb­bieknél, náluk is a józan ész diktál­ta akarat érvényesült. Egy a tíz közül Elöljáróban már szó volt arról, hogy a napokban tíz tagjelöltet mi­nősítenek párttaggá. Derzsl Ferenc lesz egy a tíz közül, egy a szövet­kezet legkiválóbb tagjai közül. Ezt a harminc körüli szőke fiatalembert a párt nevelte szorgalmas emberré, kommunistává. Mint a Munkaérdem­rend viselője lép a párt soraiba. Derzsl Ferenc szívvel-lélekkel ama embere. Ragaszkodik az újhoz, a jó­hoz, mindenhez, ami hasznára vá­lik szövetkezetüknek. Amikor a kom­munisták náluk is szóbahozták a gé­pesített sertéshizlalási, ő is az újítás támogatói közé állt. Építettek is egy ezer férőhelyes hizlaldát, olyat, amelyben úgyszólván gombnyomásra történik mlhden. Jószággondozónak pedig Derzsl Ferencet szemelték kl. Kezdetben akadtak tamáskodók ls a szövetkezetben, a gyakorlati élet azonban a kommunistákat igazolta. Derzsl Ferenc megmutatta: egy em­ber könnyen el tud látni ezer hízót megfelelő gépesítés mellett. Most három év távlatából nem árt egy kis összehasonlítást tenni a múlt és jelen között. Régebben ezer hízó gondozásához négy-öt ember kellett, ma Derzsl Fe­renc egyedül helytáll. Az ötvenhe­tes-ötvennyolcas években a szövet­kezet évente négy és fél, öt vagon sértéshúst termelt. ötvenkilencben Derzsl ŕerenc egyedül tíz vagon hús­sal lepte meg a szövetkezetet, a múlt évben már tizenkét vagonnal termelt és az idén a Munkaérdem-. ÚJ SZŰ 4 * 1981. szeptember 16.

Next

/
Thumbnails
Contents