Új Szó, 1961. augusztus (14. évfolyam, 212-242.szám)

1961-08-15 / 225. szám, kedd

Példás község Dobroméŕicc DobromSficén felirat hirdeti, hogy a kerületi nemzeti bizottság példás­nak minősítette ezt a községet, ezért nagyobb figyelem­mel néztünk szét a faluban, s lép- ff ten-nyomon azt ke­restük, miben Jobb ez a falu a többi­nél. Amikor a szépen rendezett utcákon a helyi nemzeti bi­zottság épületéhez értünk, meglepett bennünket, hogy az Irodában senkit sem találtunk. A hivatalos órák este vannak. Ilyenkor, az aratás idején az emberek nappal foglaltak. Ha sürg"s elintéznivalójuk akad, nem kell i titkárt keresniük, mert a titkár ke­resi fel őket. szóval. A gyerekek agitálnak a me­zőgazdasági munkálatok gyors elvég­zéséárt is. A két nyugdíjas — Josef Polcár és Augustín Dragoun Eredményesen dolgoznak a szakbizottságok * A HNB titkára agitál és szervez Az utóbbi időben Észak-Csehor­szágban gyakori az eső. Jelentősen hátráltatta ez az aratási munkálato­kat. Minden időt ki kellett használni, s ha másként nem ment, félnapokat arattak. Azonban a munkakedv így sem hiányzik. Am magától sem jön. Az agitációs munka ls közre játszik ebben. A helyi nemzeti bizottság tit­kára, ha az aratókkal beszélget, nemcsak az aratási verseny jelen­tőségét hangoztatja, hanem azt Is, mit nyernek az egyes EFSZ-tagok azzal, ha nagyobb teljesítményt nyúj­tanak. Prémiumrendszert vezettek be a szövetkezetben, s hetenként kész­pénzben fizetik ki a többtermelésőrt járó jutalmat. Aratáskor igazán meglátszik, hogy a falu dolgozóinak mennyire szív­ügye a szövetkezet. DobromSficén egy emberként küzdenek az új ke­nyérért. A földeken idősebb embe­reket is láttunk, a kévéket rakták "'keresztekbe. — Brigádon vagyunk! — mosolyog Josef Polcár, aki nyugdíjbavonulása előtt 6 évig a közeli sörgyár üzemi pártbizottságának volt az elnöke. Au­gustín Dragoun nyugdíjas ls hordta a búzakévéket, S Hözben arra gont dolt, kinek-kell-a falúban gratulál­ni. ö ugyanis a névadási, eskdvőí, népnapi és születésnapi ünnepsége­ket szervezi a helyi nemzeti bizott­ság megbízásából, s ő a polgári ügyek bizottságának az elnöke. Nemrég az Annákat köszöntötték nevük napján. A faluban negyvenki­lenc Annát tartanak számon. Az ut­cai hangszórók először a legidősebb Annának, a 81 éves HaiSová néninek közvetítették a kedves nótáját. Azt mondja, éppen a faluban járt az unokájával, amikor köszöntötték. Örömkönnyek gyűltek a szemébe, hogy e helyi nemzeti bizottság ilyen kedvesen megemlékezett róla. A faluban a gyermekek is kitesz­nek magukért: a pionírok 5 hektár mákot egyeltek ki s ezenkívül 1150 órát dolgoztak le a szövetkezetben. "Ezzel gyakorlati ismereteket szerez­tek a mezőgazdaságban és pénzt a nyári üdülésre. Dobroméficén a fiatalság nagyon jól bekapcsolódik az agitációs mun­kába is. František Vanda a 10—14 éves gyermekek számára képzőmű­vészeti kört létesített. Amikor az idénymunkák folynak, a gyerekek mozgósító jelszavakkal képeket fes­tenek a faliújságra. S amit nem fejeznek ki ecsettel, megmondják Bár a mostani szakbizottságok munkája jelentősen különbözik a ré­giekétől, melyek 1945-ben alakultak, mégis sokat jelentenek a tapasztala­tok. i Sokat írhatnánk a szakbizottságok munkájáról, lépten-nyomon látni te­vékenységük eredményét. Ennek egyik előfeltétele az, hogy az 1000 lelket számláló községben 145-en dol­goznak mint tagok, vagy aktivisták a szakbizottságokban. A szakbizottsá­gok elnökei fölváltva fogadó napokat tartanak a helyi nemzeti bizottság Irodájában. Vannak feladatok, melyeknél össz­pontosítani kell minden erőt, s ilyen­kor a szakbizottságok kölcsönösen támogatják egymás munkáját. Így volt az iskola átépítésénél is. ' Önsegéllyel korszerűsítették az iskolát Az öreg iskolának két osztálya volt, a „Z" akció keretében öt osz­tályúra építették át. Még két helyi­séggel és egy tornateremmel toldják meg az épületet. A szülők 3000 mun­kaórát dolgoztak le, de még mindig kínálják segítségüket, úgyhogy az is­kolában nem az a kérdés foglalkoz­tatja a tanítókat, hogy ki dolgozzék, vagy kl fedezi a költségeket, hanem az, hogy a központi fűtés, vízvezeték beszerelése után még mit csinálja­nak. Azzal a szándékkal mentünk Dob­roméficére, hogy a példás észak­csehországi község egy napját pa­pírra vessük. A helyszínen jöttünk rá, hogy nem lehet egy oldalt ki­szakítani Dobroméfice krónikájából, és azt mondani, hogy így élnek Itt az emberek. A napok nem egyformák, és öszefüggés van a tegnap, a ma es holnap között. Éberségre figyelmeztet a falu múlija A község fejlődfisét az is befolyá­solja, ami a falun kívül történik. Ezért talált oly élénk visszhangra Hruscsov elvtárs utóbbi beszéde ebben a községben, ahol a német fásiz­mus mély sebeket okozott. A köz­ségnek példás krónikája van. Benne örökítette meg a krónikás a néme'sk garázdálkodását. Tizenöt férfit hur­coltak el a fasiszták, és csak 11 me­nekült meg a halál torkából. 1941. október 16-án — olvas­suk a krónikában — a Gestapo el­hurcolta Ján Klas vasutast. Az illető kiváló ember, kommunista volt. Élel­miszereket és pénzt gyűjtött az előtte elhurcoltak családtagjainak. Mathau­senben 10 hónapi kínzás után már­tírhalált halt." „...1942. május 25-én a Gestapo elhurcolta Jaroslav Mareket, három kiskorú gyermek édesapját. A neve­zett vendéglőben a nővérének segí­tett a kiszolgálásnál. Csak azért vit­ték az oswieczimi koncentrációs tá­borba, mert előbb szolgálta ki sörrel cseh honfitársát és csak utána a né­met katonát. A nevezettet 1942. szep­tember 17-én halálra kínozták." Jaroslav Marek nem volt kommu­nista, s mind mondják, nem érdekelte a politika. Nem csoda, hogy gyerme­kei és általában a falu népe már nem közömbös az iránt, ami körülöt­tük és szerte a világban történik, A múlt figyelmeztet. Rendezni kell Nyu­gat-Berlin kérdését, hogy e várost he használhassák ugródeszkának azok, akik hazánkban garázdálkodtak ad­dig, amíg leckét nem kaptak a győ­zelmes szovjet hadseregtől. Nem lehet a múltat elválasztani a jelentől, mert azok az emberek, akik nem felejtik el, milyen volt itt a helyzet két évtizeddel ezelőtt, többet $mm ' A, fiŕi Kaiser, a HNB titkára munkahelyén: a dolgozók között. m M^mmm mm Jaroslav Duben kombájnos napi 9 hektáros teljesítménnyel előretört a járást versenyben. tesznek a holnapért. Ez az egyik oka annak, hogy Dobroméfice példás köz­ség lett az észak-csehországi kerü­letben. Drábek Viktor A bméi árumintavásér eS fit Fokozott iramban folynak a brnói nen^cetkczi mtntavásár megnyitásának ŕ előkészületei. Rendkívül nagy az ér­deklődés a tudományos szimpóziumok iránt, eddig 24 ország 120 tudása je­lentette be részvételéi, közöttük szov­jet, német, angol, amerikai, ausztrál, belga, bolgár, finn, magyar, svéd. olasz, japán, spanyol, román, holland rj szakemberek. A Csehszlovák Tudomá nyos Műszaki Társaság rendezésében megvalósuló szaknapokon háromezer hétszázan képviselik gyárainkat és ku­| tató intézeteinket. A brnói mintavásár dolgozói között elterjedt a szocialista munkaverseny. [ A verseny főként a harmonogram i betartására, a munka minőségének | i biztosítására, a munka határidejének lerövidítésére, az önköltség csökken- 1 | tésére, és ' a biztonsági intézkedések betartására irányul. Egyének, osztá­1 lyok, üzemrészlegek versenyeznek, ( 1 több dolgozó részesült jutalomban és j elnyerte a „példás dolgozó" megtlsz- < telő címét. Az NDK pavilonjának igazgatója ta­valy kijelentette, hogy a brnói min­tavásár nemcsak a gépek, hanem a virágok seregszemléje is. Ezek az el­ismerő szavak elsősorban a kertészet dolgozóit illetik, akik idén is mindent ( megtesznek annak érdekében, hogy a 1 . kiállítási térség virágszőnben ússzék. > A mintavásár városában készülnek a közismert „Z" Brno védjegyű vadász! és sportfegyverek, innen ered az a ! hagyomány, hogy a mintavásárral i egyidejűleg nemzetközi céllövő ver­j | seny is szerepel műsoron. Karel Polá-J ček, gépipari miniszter és a Ján Šver- j ma tízem vállalt védnökséget a Brno < nagydíjáért folyó verseny felett, ame- 1 Ivet külföldön is Európa egyik leg- ! , színvonalasabb céllövő versenyének ( tartanak. ' 1 Idén bizonyára emelkedik azok szá­ma. akik saját autójukon látogatnak i el a mintavásárra. A Brno felé vezető 1 | országutakon mozgó autószervizek és > elsősegélyt nyújtó őrségek lesznek készenlétben, a városban pedig a ja- ! vítö és pőtalkatrészeket áruló üzemek ' állandó ügyeletet tartanak. (— va) II j brigád születeti Szabad utat adtak a gépesítésnek • Ahány brigádtag, annyi újító • Megtalálták a műszaki értelmiséghez vezető utat Egyszerűnek látszó, alapjában véve hengeralakú közepe felé egy ki­csit vékonyuló kalapács. Talán egy kilót nyom az egész szerszám. Hosz­szú, vékony a nyele, aki először tartja a kezében, azt is gondolhat­ná, gyerekmték ezzel a munka. Meg ha munka közben nézem a Haam­csoportot, ahogy körülállják a hatalmas lemezt és a brigádvezető kala­pácsának irányítása alatt engedelemre tanítják a 10—12 milliméter vastagságú acéllemezt, ahogy az ütések tempóját cifrázva, igazi ková­csok módjára vertk a majd nemsokára hajótestet képező acélalkat­részeket, mindig az a benyomásom, hogy boldogságot okoz ezeknek az embereknek a vassal való munka, minden új hajó megépítése. Kétszáz egynéhány hajó készült már el a komárnói hajógyárban. Elég pontosan meg lehetne állapítani, mennyi sok száz kilogrammos le­mezt használtak már fel a fürge von­tatóhajók, a luxusszállodákhoz ha­sonlítható MOL—1200-as személyha­jók és mindenféle más úszóművek elkészítéséhez. Ezt ki lehetne számí­tani, mert ott vannak a gyárban a régi tervrajzok, fel van rajtuk tün­tetve, melyik hajóra milyen ás meny­nyi fémet használtak fel. jf Hanem ki tudná megállapítani, hogy 1949-től, az első kalapácsütés­től hányszor csendült meg a lemez­hajtó üllőn — a Haam-brlgádban ez a kicsinek, könnyűnek látszó kala­pács. Ezt — ha nem látnánk a kérged tenyereket, — bizony nehéz lenne elképzelni is. „Hogy kevesebb dolga legyen a kalapácsnak" — Haam elvtárs, a brigádvezető a fenti mondattal kezdi a beszélgetést. Aztán a műhely felé mutat az egyik robosztus gépre. —^ Négyszáz tonna nyomást ké­pes kifejteni a hidraulikus hajlító. Nagyon sokat segít a brigádnak. Elő­ször, persze, gyanakodva fogadtuk, mert ki is gondolta volna hét-nyolc évvel ezelőtt, hogy gépesíteni lehet az ilyen munkát, mint a lemezhajlí­tás. Mort akármennyire hasonlítanak ls egymáshoz a gyárban készített ha­jók, azért mégsem olyan könnyű itt bevezetni a sorozatgyártást. Mert itt bizony nem apró-cseprő alkatrészek sorsáról van szó. Gyakran tízezrek forognak kockán, ha arról vitatko­zunk a brigádban, vagy az üzem ve­zetőségével, megvalósítható-e egy­egy új elgondolás. Sókat törtük' pél­dául a fejünkét; hogyan lehetne so­rozatban készíteni a tengelykilépése­ket. Rendkívül nagy pontosságot, lel­kiismeretes munkát kíván a hajónak ez a része, hiszen a végső meghaj­tás — a hajócsavar itt van elhelyez­ve. Hála a hajlítógépnek, ezt a fo­gas kérdést is megoldottuk. Mi ma­gunk dolgoztuk ki az újrendszerű technológiát — mondja elégedetten a brigádvezető. Rajzok, papirra vetett elgondolá­sok hevernek a munkaasztalok fiók­jaiban. Érdekes, hogy ezek az első tekintetre nehézkezűeknek látszó vasmunkások monnytre szeretik a pontos munkát. A rajzolásban is ilye­nek, de méginkább a munkában ma­gában. — Vérünkké kell hogy váljék a milliméternyi pontos munka, akár­mennyire durvának is látszik ez a kalapácsolás, mondják kis büszke­séggel többen is a brigádból. Mert a kész hajó, ha nem szimmetrikus — ha „félre lett építve valamelyik ol­dala, sokkal, több üzemanyagot fo­gyaszt, a kormányzása is nehezebb — egyszóval a milliméteres eltéré­sek is nagyon megbosszúlják magu­kat. — Melyik a legjelentősebb újítá­suk — kérdezzük a brigádvezetőt. — Nehéz erre válaszolni, hiszen minden siker egyforma örömöt je­lent valamennyiünknek. De leginkább talán mégis akkor örültünk, mikor sikerült megoldanunk a lemezhajlí­tás gépesítését. Háromszáz korona megtakarítást tesz ez lehetővé min­den hajórésznél — ha csak a pénz­értéket nézzük. De a pénzügyi si­kernél is nagyobb győzelmet jelent az emberek gondolkodásmódjában végbement változás. Hiszen ezzel a sikerrel azok az emberek is győz­tek a régi gondolkodásmód felett, akik ellenségei voltak minden ha­ladásnak. Ma már olyanok is a haj­lítógépet- dicsérik, akik néhány éve még a kalapácsra tették le a ga­rast. Így válnak a régi típusú gyári munkások gondolkodó, alkotó szak­emberekké a szó legjobb értelmé­ben. Tervezőirodától a műhelyig — Hosszú volt ez az út valami­kor, nem is olyan régen, de már lerövidült — mondta Haam elvtárs. Nem azért, mintha kilométerekre lett volna a tervezőiroda a műhelyektől. Itt volt ez régebben ls néhány lé­pésre, éppúgy mint ma. Azzal rö­vidítették le a brigád tagjai, hogy maguk is közeledtek a körzőkkel, logarlécekkel dolgozó tervezők felé. Már azt ís elértük, hogy minden szocialista munkabrigádot védnöksé­ge alá vett egy-egy tervezőcsoport és a technológiai részlegek is ha­sonlóan cselekedtek. Ilyenformán ma már tökéletes összhangot tudtak te­remteni a tervezők, a munkafolya­matok Irányítói és a közvetlen ter­melő részlegek között. A brigádvezető egy keményfedelű füzetet vesz elő. Rajta számok, he­venyészve odarajzolt, az ismeretlen­nek labirintusnak tűnő rajzok. Ezt mi magunk készítettük, mond­ják a brigád tagjai, jó segítség ez, mert nem kell sokat tünődnünk a rajzok után, hogy mennyit kell haj­lítanunk a sorozatban készített ha­jók egy-egy alkatrészén. Amióta ezt bevezettük, még egyetlen darab le­mezt sem szabtunk el. Pedig ez nagy szó, ha összehasonlítjuk, mennyi ba­junk volt az első években a selejt­tel. Ma, különösen amióta megala­kult a szocialista munkabrigád, ez már ismeretlen fogalommá vált. Sok minden megváltozott itt a brigád megalakulása óta — mon­dotta Gögh József is, aki éppen ezen a héten a „soros". Ez a szó náluk azt jelenti hogy e héten ő viseli a munkabiztonsági őrjárat jelvényét. És hogy ez nem valami formális hi­vatal, arról hadd beszéljenek az ered­mények. 1959-től — tehát amióta el­határozták, hogy elnyerik a szocia­lista elmet —, egyetlen, még a leg­kisebb baleset sem fordult elő a cso­portban. Pedig ha elnézi az ember, milyen hatalmas, néhány tonna súlyú acéHapokat forgatnak a brigádtagok, legelőször is arra gondol: Jaj, csak valami bajuk ne essék! Nem esik bajuk, nem kell félteni őket. Tízéves már ez a csoport, olyan ls van közöttük, aki már ennél is régebben itt dolgozik. Nekik már nem is nagyon kell szólniok egymás­hoz munka közben. Elég a vezető­nek egy-egy mozdulata, és már tud­ják, mit kell tenni. Ez a brigád is méltó lett a meg­tisztelő címre. A napokban kapják meg a legjobb dolgozók előtt. A Haam-csoportból szocialista munka­brigád lesz. Tóth Mihály Ünnepi előkészületek A SZLOVÁK NEMZETI FELKELÉS ÉVFORDULÓJÁRA Küszöbön állnak már a dicső Szlo­vák Nemzeti Felkelés 17. évfordu­lójának ünnepségei. Néphadseregünk katonái ezért sok helyütt mér most fontolgatják, miként ünnepelhetik meg a legméltóbban hazánk dolgo­zóival együtt ezt a dicső évfordulót. Az egyik katonai alakulatban, ahol Votoupal tiszt látja el a politikai dolgozó funkcióját, már előkészítet­ték az ünnepségek műsorát. Az ala­kulat parancsnokságán ténykedő ve­zető funkcionáriusok minden század­ban tájékoztató előadásokat tarta­nak majd a Szlovák Nemzeti Felke­lés politikai jelentőségéről és gon­doskodnak arról ls, hogy az e törté­nelmi eseményt méltató anyag ide­jében álljon a faliújságok szerkesz­tőinek rendelkezésére. Az ünnepsé­geK a martini Szlovák Nemzeti Fel­keles Színház művészeinek vendég­szereplésével érik el tetőpontjukat. A martini színészek J. Brda „Élnek, énekelnek" című színdarabját adják elő. Igen érdekes lesz a katonák számára az a beszélgetés is, ame­lyet a „Spartak" partizánosztag volt parancsnokával — Horák elvtárssal folytathatnak, aki csak néhány nap­pal ezelőtt tért vissza Fehér-Orosz­országból, ahol több bajtársával együtt vett részt a" felszabadulás évfordulóján rendezett ünnepsége­ken. J. K. ÜJ SZO 5 * 1961- augusztus 15.

Next

/
Thumbnails
Contents