Új Szó, 1961. augusztus (14. évfolyam, 212-242.szám)

1961-08-15 / 225. szám, kedd

16 éve szabadult fel a koreai nép » 1945 NYARÁN az európai népek Ü inár teli tüdővel szívták maguk­jl ba a béke üde levegőjét, de a H Távol-Keleten még dörögtek az g ágyúk. Az ázsiai népek félelme­j§ tes ellensége, a japán militariz­jffi mus véres fejjel hátrált a szö­S vetségesek csapásai elől. A szov­E jet hadsereg hadbalépése Japán­Gj nal döntően kihatott a háború g sorsára és meggyorsította a japán £ hódítók totális vereségét, tgy kö­| szöntött rá 1945 július 15-én a g szabadság napja a koreai népre. N em véletlen, hogy a felszaba­dult ázsiai országokban a munkásosztály élcsapatai álltak a év gazdasági szempontból döntő az ország életében. Igen nagy felada­toRat kell megoldaniuk a most kez­dődött hétéves terv első évében. A hazai nehézipar további elsődleges fejlesztésén kívül nagy gondot for­dítanak a könnyű- és élelmiszeripar gyarapítására. Az idén az ipari össz­termelés tavalyihoz viszonyított 16 százalékos növelése keretében 25—30 százalékkal emelik a közszükségleti cikkek gyártását. Hasonló arányok­ban fejlődik természetesen az or­szág kultúrája, tudománya, iskola­és egészségügye is. A nép életszín­vonalának rohamos emelése közvet­len gazdasági feladat a folyó évben. A koreai Dél-Pjongan tartományban m ásfél évvel a határidő előtt felépített öntözőrendszer 51 ezer hektár száraz földet lát el életadó nedvességgel. Az öntözőrendszerben 4 nagy mesterséges víztárolót, és 23 szÍTattyiállomást léte­sítettek. A képen: A kljangi öntözőrendszer második lépcsőjének szivattyúállo­mása. (CTK — Koreai Közpanti Távirati Iroda felvétele.) nemzeti és társadalmi megújhodás élén és dolgozták ki az összes ha­zafias erőkkel egyetemben a hon­építés programját. Koreában is így volt ez, csakhogy az ország déli részét megszálló ame­rikai csapatok parancsnoksága, min­denképpen gátolta a népi szervek munkáját, s a reakciós, imperialis­tabarát, bérenc elemek felhasználá­sával sickészítette az ország ketté­szakítását. A következmények ismer­tek : az amerikai imperializmus há­rom évig tartó véres és kíméletet nem ismerő háborúval próbálta meg­adásra bírni a „kommunista észa­kot", mlg modern hadigépezetének többszöri csúfos veresége után a világ békeszerető közvéleménye — különösen a szocialista tábor kez­deményezése — a fegyverszünet megkötésére kényszerítette. A z északon megalakult Koreai Népi Demokratikus Köztársaság a múltból visszamaradt gyarmati viszonyok és a háború okozta ne­hézségek ellenére erőteljesen neki­látott a gyors gazdasági építésnek. Aránylag gyorsan kiheverte a hábo­rú ütötte sebeket s tavaly a vára­kozást felülmúló eredménnyel fe­jezte be első ötéves tervét. A folyó E gészen másként alakult a déli rész sorsa. Li Szin Man ke­gyetlen népnyúzó uralmat vezetett be amerikai védnökeinek pártfogá­sával, mlg azután a hat millió munkanélküli országának népe meg­elégelte a zsarnok kegyetlenkedéseit és elsöpörte rendszerét. Sajnos, újra bábrendszer került Li Szin Man he­lyébe, mely ravaszabbul, de épp olyan népellenes, imperialista érde­keket követő politikát folytatott. A nép slégedetlensége folyvást nőtt, a katonai klikk vezetői felkeléstől tartva megdöntötték a bábkormányt s még kegyetlenebb diktatórikus rendszert juttattak uralomra, mely­nek vesszőparipája az antikommu­nizmus. A koreai nép azonban azt akarja, hogy végre teljesüljön régi vágya: az ország egyesülése. Erre épül a júliusban megkötött szovjet-koreai szerződés is, mely biztosítja az or­szágot az amerikai imperialisták és csatlósaik agressziójával szemben. A koreai nép biztos benne, hogy a közeljövőben létrejön az ország' egye­sítése, s hogy ez békés úton fog megtörténni. (L) A tokiói békeértekezlet folytoljo munkáját Tokió (CTK) — Az atom- és hid­rogénfegyverek betiltásáért és a le­szerelésért küzdő tokiói VII. nem­zetközi értekezlet résztvevői au­gusztus 13-án meghallgatták a bé­kemozgalom múlt évi terjedéséről és a további feladatokról szóló főbeszá­molót. Az elmúlt értekezlet óta megnö­vekedtek a béke erői. Azonban a Laoszban, Kubában, Kongóban, Dél­Koreában és Japánban lezajlott ese­mények azt mutatják, hogy a háborús erők az USA vezetésével nem mond­tak le őrült terveikről — hangzik a beszámolóban. Elsősorban az általá­nos leszerelést kell elérni. A beszámoló rámutat Nyugat-Né­metországnak és Japánnak atomfegy­verekkel valő felfegyverzésére, az USA-nak a nukleáris fegyverkísérle­tek felújítására irányuló törekvésé­re, Franciaország atomfegyver-kísér­leteire és más háborús provokációk­ra. A beszámoló jelentős figyelmét fordít az idegen területen létesí­tett katonai támaszpontok kérdé­sére. Az értekezlet ezután a küldöttsé­gek vitájával folytatta munkáját. a LAOSZI HELYZE T Visszaverték a puccsisták Xieng Khouang elleni támadását Hanoi (CTK) — A Vietnami De­mokratikus Köztársaság hadseregé­nek leadója augusztus 14-én hiva­talos Jelentést közölt a Xieng Khou­angban augusztus 9-én és 10-én le­zajlott eseményekről. A lázadók ak­kor Intéztek támadást Xieng Khouang ellen, amikor a felszabadított terü­leten Kong Le államfordulatának egyéves évfordulóját ünnepelték. A lázadók csapatai a tűz beszün­tetésére vonatkozó parancs kibocsá­tása után a törvényes kormánycsa­Jomo Kenyatta szabad London (CTK) — A Reuter hír­ügynökség tudósítójának jelentése szerint Jomo Kenyatta, Afrika szabad­ságharcosa, Kénya nemzeti vezéra augusztus 14-én Nairobiba érkezett. Az angol hatóságok Kenyattát a nemzeti felszabadítási harcban való aktív részvételéért 1953-ban hétévi börtönre ítélték. A büntetés kitöltése után Kenyattát Kénya elhagyott észa­ki tájaira száműzték és a rendőrség felügyelete alatt előbb Lodwarban és később Maralaluban élt. Kenyatta szabadlábrahelyezése és visszatérése a kányái nép afrikai és a világ közvéleménye tiltakozó ak­cióinak eredménye. Francia támadások Marokkó elien Rabat (CTK) — Az algériai francia haderők minduntalan agresszív táma­dásokat intéznek Marokkó területe el­len. Az Al-Alam Jelentése szerint francia repülőgépek augusztus 9-én és 10-én több Ízben behatoltak Marokkó légiteré­be, bombázták a marokkói telepeket és gépfegyverrel tüzeltek a lakosságra. A francia tüzérség e napokban Figuiga tér­ségét lőtte. A francia harckocsik és páncélautók átlépték Marokkó határát és Oulad-Ali és Oulad-Mussa telepek kö­zelében négy napon át tartózkodtak Marokkó területén. patok ellenőrzése alatt álló területre rontottak és megtámadták Xieng Khouangot. Az ellenséges csapatok aknavetőkkel és ágyúkkal tüzeltek a városra. Sok polgári személy éle­tét vesztette. A felvonult kormány­csapatok a támadókat kétnapi harc után felszámolták. Csupán csekély­számú ellenséges csapatnak sikerült elmenekülnie. A Laosz Hangja Rádió augusztus 14-én részleteket közölt a 404. szá­mú lázadó század tagjainak augusz­tus 7-i felkeléséről a Saravan-tar­tománybelí Lao Ngam városában. Vi­son szakaszvezető vezetésével 30 katona fellázadt. A szakaszvezető azonnal táviratozott Souvanna Phou­ma hercegnek, a laoszi törvényes kormány miniszterelnökének és Szu­fanuvong hercegnek, Laosz Hazafias Frontja elnökének. Táviratában Je­lentette, hogy a 404. század katonái teljesen egyetértenek a béke és a semlegesség politikájával, amelyet a kormány folytat és hogy készen áll­nak Kong Le tábornok parancsainak teljesítésére. Zavargások Észak-Rhodésiában Párizs (CTK) — A Francé Presse hír­ügynökség 'tudósítójának jelentése sze­rint Eszak-Rhodésiában . már egy het« zavargások, lázadások és fegyveres ösz­szetűzések folynak. Az afrikai bennszü­löttek elzárták az utakat és levegőbe rö­pítették a hidakat. Az üzleteket bezár­ták. A bennszülött lakosság partizánoszta­gokba tömörül, amelyek megtámadják az angol gyarmatosítókat. Chinsall tér­ségében angol repülőgépek könnyfa­kasztó gázzal töltött bombákat dobtak az afrikai partizánok egyik csapatára. Katonai és rendórcsapatokat csopor­tosítanak most át Eszak-Rhodésiába, hogy ott „rendet teremtsenek". A Francé Presse tudósítójának véle­ménye szerint az észak-rhodésiai zavar­gások az angol gyarmatügyi miniszter által kidolgozott „alkotmány" elleni -til­takozás megnyilvánulása. A franciák ismételten megszegik a fegyver­szüneti egyezményt Tunézia a Biztonsági Tanácsot a helyzet komolyságára figyelmezteti Tunisz (CTK) — Tunézia augusztus 13-án este arról tájékoztatta a Biz­tonsági Tanácsot, hogy a legutóbbi két nap folyamán öt tunéziai vesz­tette életét Tunézia területének fran­cia katonaság részéről történt meg­támadásánál, és kénytelen lesz fon­tos védelmi intézkedéseket fogana­tosítani, ha a francia támadások megismétlődnek. A francia katona­ság Algéria területéről tüzelt egy tunéziai gyár épületére. Két munkás életét vesztette és ketten megsebe­sültek. Egy francia gyalogzászlóalj harckocsikkal és négy bombázó tá­mogatásával támadást kísérelt meg tunéziai terület ellen, a tunéziai ka­tonaság azonban a támadást vissza­verte. Vasárnap a franciák ismét megszegték a fegyverszüneti egyez­ményt. A francia csapatok megtá­madtak egy farmot, amely Bizertától mintegy 20 kilométerre nyugatra fekszik. A támadás során három pol­gári személy életét vesztette. A tu­néziai haderő ezt a támadást is visz­szaverte. Monzsi Síim, Tunézia ENSZ kép­viselője a Biztonsági Tanácshoz in­tézett levelében felhívja a figyelmet a helyzet komolyságára. Kuwaitban az angol egységeket arab katonaság váltja fel Kairó (CTK) — Hasuna, az Arab Országok Ligájának főtitkára Kuwait­ból visszatért Kairóba. Hasuna a kuwaiti uralkodóval egyezményt kö­tött, amely szerint az angol egysége­ket Kuwaitban arab katonaság vált­ja fel. A főtitkár Kairóba érkezése után kijelentette, hogy az arab egy­ségeket valószínűleg a jövő hónap elején kezdik áthelyezni Kuwaitba. Kuwait uralkodója formálisan fel­kérte Nagy-Britannia kormányát, hogy az arab csapatok megérkezése után Kuwaitba, vonja ki egységeit ­az országból. További angol támaszpontokra hatol be a nyugatnémet flotta London (CTK) — Nagy-Britannia a Rothesay Pertha és Cromby skóciai és angol támaszpontokon és Brou­ton-Mure cumberlandi támaszponton lőszerraktárakat bocsát Nyugat-Né­metország tengeri haderejének ren­delkezéséra. Szóba került további támaszpontok átengedése is. A Sunday Times szemleíróinak ér­tesülése szerint az egyezmények a jövő .évben lépnek érvénybe. JAPÁN TEGNAP ČS MA Mcvtcaôak CA fréňefkvícatoŔ Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy Hirosima és Nagasaki sorsa nagy hatással volt a japánok nemzeti jel­legére. Innen ered gyűlöletük a ml­litarizmussal szemben, amelyet a múltban oly rendszeresen és tuda­tosan oltottak a népbe, és amely ellen ma Ismét védekeznie kell. Japánban az egyszerű emberek az atomhalál áldozatai ellen elkövetett árulásnak, saját jövendőjük veszé­lyeztetésének tekintik az Egyesült Államokkal kötött katonai szerződést és a |apán hadsereg létszámának ál­landó növelését. Igazuk van. A ja­pán kormány csak a legnagyobb ne­hézségek árán képes keresztül haj­szolni katonai terveit. Az amerikaiak népszerűtlenek, vagy mondjuk kl kereken, egyenesen gyűlölik őket (a felettes parancsnokságok határozot­tan figyelmeztetik a katonákat, hogy szolgálaton kívül polgári ruhát hord­janak) ; még a japán hadsereget is idegen testnek tekintik a nemzet éle­tében. Az újságok és folyóiratok be­számolnak arról, hogy a japán had­sereg tisztjein és katonáin alsóbb­rendüségi érzés lett úrrá, ennek az a gyűlölet az oka, amellyel a közvé­lemény viseltetik irántuk. A tobor­zás tervét alig-alig teljesítik. Pedig Japánban sok százezer a munkanél­küliek és több millió félig foglal­koztatottak száma, sokkal előnyősebb a helyzete a japán hadsereg közka­tonájának, mint egy szakmáját értő szakmunkásnak, s ráadásul a kato­nákat azzal kecsegtetik, hogy szol­gálatuk leteltével különböző előnyök­ben részesítik őket (jól fizetett ál­lást kapnak, stb.). r Másfelől nem becsülhetjük le a mai Japánban sem a politikai reak­jQj SZÖ 1 * 1961. augusztus 18. ciő, a militarizmus és a fasizmus veszélyét. Akárcsak Nyugat-Német­országban, Japánban is a hadsereg élén és fontos állami pozíciókban ismert háborús bűnösök vannak. Tu­cat — sőt száz számra működnek a fasiszta szervezetek, amelyek sza­badon, sőt a kormánykörök támo­gatásával fejthetik ki tevékenysé­güket. Japánban ezért szüntelenül, naponta és óránként folyik a harc ez áldatlan irányzatok ellen, ame­lyek Japán újkori történetében pél­dátlan katasztrófához vezettek; a harc célja a demokrácia, a haladás, a hazafias erők összefogása. Hadd emlékezzek meg itt két beszélgetésről, amelyet Japán haza­fiakkal folytattam. Araki tanár, az atombetegségek szakértője és kór­bonctant ad elő a hirosimai egye­temen. Meggyőződése, hogy az atom­robbantást átélt személyek közül egy sem állíthatja magáról, hogy egészséges, még akkor sem, ha egye lőre nem tapasztalta magán az atom­betegség tüneteit. Az atomrobbanás okozta betegségek közül a leggya­koribbak a fehérvérűség, a rák, kü­lönböző fekélyek és vérkeringési za­varok. Ezenfelül még sok más be­tegség van, amelyeket nem írtak le és nem határoztak meg pontosan. Májbajok, fehérvérsejtek hiánya, ér­telemzavarok, a nemi szervek elsat­nyulása, a leggyakoribbak. Mint Araki professzor elmondta, az atomrobbanást átélt férfiak eltitkol­ják, hogy ott voltak Nagasakiban, vagy Hirosimában, mert nem kap­nának feleséget. A kormánynak ugyan kötelessége lenne, hogy biz­tosítsa azoknak a megfelelő élet­feltételeit, akik túlélték az atombomba robbanását, de sok fiatalember ezt inkább eltitkolja, hogy el ne vesszitse állását. A parlament tavaly törvényt hozott, amely szerint ingyenes gyógy­kezelésre jogosultak mindazok, akik a robbanás pillanatában az epi­centrumtól két kilométernél kisebb távolságban tartózkodtak. Ezek kö­zül azonban cáak' nagyon kevesen maradtak életben. Jelenleg mozgal­mat szerveznek, hogy az ingyenes orvosi kezelésre azok is igényt tart­hassanak, akiket a robbanás 3—4 kilométer távolságban ért. Araki tanár nemcsak orvos. Az aktiv békeharcosok közé tartozik és az atom- és hidrogénfegyverek ellen küzdő japán bizottság több más tag­jával együtt az idén előadó körutat tett Európában. Hangsúlyozza: „Ja­pánban nyilván egyes embereknek nem tetszik a munkánk. Egyszer megállapítottuk, hogy az elénk tett teában sugárzó stroncium van." Alsó-Tokióban (a Japán fővá­ros Alsó- és Felső Tokióra oszlik) találkoztam egy idős pártmunkással, Inagaki elvtárssal. 65 éves volt az idén, de senki sem mondaná ilyen öregnek. Dél-Japánban született szegény pa­raszt fiaként, és amikor felnőtt, To­kióba ment. Hamarosan megismerte az osztályok és az osztályharc fo­galmait. Nemegyszer vesztette el Hirosima egy része. Balra a szörnyű atombombatámadáskor elpusztult ipari csarnok romjai, amelyet figyelmeztetőül hagytak meg a következő nemzedéknek. (M. Fojtik felvétele) munkáját, mert azok mellé állt, akik védekeztek a ^őkés kizsákmányolás ellen. 1927-ben lett Japán Kommu­nista Pártjának tagja. A következő nyolc esztendőből ötöt 1' börtönben töltött. A rendőrségi apparátus meg­semmisítő csapásokat igyekezett mér­ni a kommunista pártra. Ebben az időben a Központi Bizottságnak csu­pán egy tagja volt szabadlábon, a többi fogdákban és kínzókamrákban sínylődött. A párt központi vezeté­sét tíz esztendőre — a háború vé­géig, amikor megnyíltak a börtönök kapui — lehetetlenné tették. A sok évi börtön, az állandó ül­döztetés aláásta Inagaki elvtárs egészségét, de nem törte meg a mun­kásosztály igazságába, a pártba ve­tett hitét. Amikor Japán kapitulált, 50 éves fejjel újból építeni kezdte a pártot, gyarapítani befolyását. Azon a munkaszakaszon kezdett dolgozni, ahol a legtöbb tapasztalattal rendel­kezett — szervezni kezdte a szak­szervezeti mozgalmat. Lázas munká­ban telt az ideje, ki' tudná számát adni a kis- és nagy gyáraknak, ame­lyeket felkeresett. Ezt a munkát végzi ma is. Ina­gaki elvtárs tanítja a fiatalokat és szervezi a városnegyed kiskereske­dőit. Fontos és szükséges munka ez, hogy megteremtsék a dolgozók egy­ségfrontját. Az általa szervezett ré­tegek ugyancsak a japán monopol­tőke áldozatai, fojtogatják őket a nö­vekvő adóterhek, amelyek az újra­felfegyverzés egyenes következmé­nyei. Sokáig beszélgettünk Inagaki elv­társsal. A csészékben kihűlt a cuk­rozatlan, zöld japán tea. Utolsó kér­désemre ezt a választ kaptam: — Kommunista pártunk most jól és lendületesen dolgozik. Bizonyos vagyok benne, hogy a jövőben, ha nem is a közeljövőben, megszerzi a munkásosztály száméra a hatalmat. Ebben a kérdésben optimista vol­tam és az is maradok." MILAN MADR »

Next

/
Thumbnails
Contents