Új Szó, 1961. augusztus (14. évfolyam, 212-242.szám)

1961-08-02 / 213. szám, szerda

A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK ÚJ PROGRAMTERVEZETE A kommunista társadalom épité Július 30-án közzé tették a Szovjetunió Kommunista Pártja programjának tervezetét, melyet az SZKP Központi Bizottságának júniusi plénuma egyhangúlag jóváhagyott. A plénum határozatának értelmében a programtervezetet a Szovjetunió minden kommunistája, valamennyi dolgozója elé terjesztik széleskörű megvitatás végett, s végső megtárgyalásakor figyelembe veszik a vita eredményeit. A párt új programját megvitatásra és jóváhagyásra az SZKP XXII. kongresszusa elé terjesztik. A programtervezet bevezetésből és két részből áll. Az alábbiakban közöljük a tervezet tartalmi összefoglalóját. TORTENELMI DOKUMENTUMA BEVEZETÉS A tervezet rámutat: az 1903. évi II. pártkongresszuson elfogadott első program, amely Oroszország munkásosztályát és .valamennyi dolgozóját harcba hívta a cári önkényuralom megdöntéséért, majd pedig a burzsoá rendszer megszüntetéséért és a proletárdiktatúra megteremté'séért, megvalósult. Ugyancsak valóresszusán elfogadott második program is, amely kitűzte a szocialista társadalom felépítésének feladatát. A szocializmus teljes és végérvényes győzelmet aratott a Szovjetunióban. A jelenkor, amelynek alapvető tartalmát a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet alkotja, két ellentétes társadalmi rendszer harcára vált a párt 1919. évi VIII. kong- | nak korszaka, a szocialista és a nemzeti-felszabadító forradalmak korszaka, az imperializmus pusztulásának, a gyarmatrendszer megszüntetésének korszaka, az a korszak, amelyben újabb és újabb népek térnek rá a szocializmus útjára, s a szocializmus és a kommunizmus világméretekben diadalmaskodik. A jelenkor központjában a nemzetközi munkásosztály s legerőteljesebb szülötte, a szocializmus világrendszere áll. A Szovjetunió Kommunista pártja napjainkban fogadja el harmadik programját: a kommunista társadalom felépítésének programját. A párt legfőbb célja a kommunista társadalom felépítése, amelynek zászlaján ez áll: „Mindenki képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint!" Teljesen megvalósul a párt jelszava: „Mindent az ember nevében, az ember javáért!" I. RESZ Ä kapitalizmusból a kommunizmusba va ó átmenet az emberiség fejlődésének útja Az emberiségnek világtörténelmi jelentőségű fordulata a kapitalizmustól a szocializmus felé. amelyet az októberi forradalom indított el, a társadalom fejlődésének törvényszerű eredménye. A marxizmus—leninizmus feltárta a társadalmi fejlődés objektív törvényeit, megmutatta a kapitalizmust jellemző ellentmondásokat, ezek forradalmi robbanásának és a társadalom kommunizmusba való átmenetének elkerülhetetlenségét. A tervezet hangsúlyozza: a kapitalizmus belépett utolsó szakaszába: a monopolkapitalizmus, az imperializmus szakaszába. Az imperializmus rothadó és haldokló kapitalizmus, a szocialista forradalom előestéje. A kapitalista világrendszer egészben véve megérett a proletariátus szocialista forradalma számára. A tervezet megállapítja: a Szovjetunió tapasztalata bebizonyította, hogy a népek csupán a szocialista forradalomnak és a proletárdiktatúra megvalósításának eredményeként juthatnak el a szocializmusba. A Szovjetunió tapasztalata teljesen igazolta azt a marxista —leninista tanítást, amely a kommunista pártnak a szocialista társadalom megteremtésében és építésében betöltött döntő szerepéről szól. Csak az a párt, amely következetesen osztály- és proletárpolitikát folytat, s élenjáró forradalmi elmélettel felfegyverezve, szoros egységben forr össze a tömegekkel, képes arra, hogy megszervezze és a szocializmus győzelmére vezesse az egész népet. A tervezet ezután leszögezi: a Szovjetunió a kommunista építés feladatait nem egyedül, hanem a szocialista országok testvéri családjában oldja meg. A német fasizmus és a japán militarizmus szétzúzása a második világháborúban a Szovjetunió döntő szerepével — kedvező feltételeket teremtett ahhoz, hogy sok európai és ázsiai ország népei megdöntsék a kapitalisták és földesurak hatalmát. A szocializmus építésének útjára léptek Albánia, Bulgária, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársaság, a Vietnami Demokratikus Köztársaság, Kína, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Lengyelország, Románia, Csehszlovákia, s még korábban, a Mongol Népköztársaság népei, s a Szovjetunióval együtt megalkották a szocialista tábort. A szocializmus útjára lépett Jugoszlávia is. A jugoszláv vezetők azonban revizionista politikájukkal szembeállították Jugoszláviát a szocialista táborral és a nemzetközi kommunista mozgalommal, s előidézték azt a veszélyt, hogy a jugoszláv nép elveszti forradalmi vívmányait. Az európai és az ázsiai országok szocialista forradalmai újabb hatalmas csapást mértek az imperializmus állásaira. Különösen nagy jelentőségű volt a forradalom győzelme Kínában. Kialakult a szocialista világrendszer: a szocializmus és a kommunizmus útján haladó, a közös érdekek és célok egységében összeforrt, a nemzetközi szocialista szolidaritás szálaival szorosan összefűzött szabad és független népek társadalmi, gazdasági és politikai együttműködése. A szocialista világrendszer magabiztosan halad a döntő győzelem felé a kapitalizmussal vívott gazdasági versenyben. Már a legközelebbi időszakban biztosítja felsőbbségét a kapitalista világrendszerrel szemben a teljes ipari és mezőgazdasági termelés tekintetében. Még fokozottabban megnövekszik a szocialista világrendszer hatása a társadalmi fejlődésnek a béke, a demokrácia és a szocializmus érdekében való menetére. mére, harcra buzdítja őket az imperializmus ellen és roppant nagy mértékben megkönnyíti e harc feltételeit A nemzetközi forradalmi mozgalom az imperializmus és cinkosai ellen vívott harc temérdek tapasztalatát halmozta fel a munkásosztály soraiban. A munkásosztály, a dolgozók nemegyszer veszélybe sodorták a burzsoázia osztályuralmát. A munkásosztály világtörténelmi küldetésének teljesítése szempontjából fontos feltétel, hogy megszüntesse soraiban a szakadást. Az akcióegységben fellépő, összeforrott munkásosztállyal szemben az imperializmus egyetlen bástyája sem tud helytállni. A nemzetközi kommunista mozgalom immár oly hatalmassá vált, hogy a reakció egyesült erői sem fogják tudni elpusztítani. A kommunista mozgalom a különböző opportunista irányzatok ellen vívott harcban növekszik és edződik. A mai viszonyok között a kommunista mozgalomban a fő veszély a revizionizmus, a jobboldali opportunizmus, mint a burzsoá befolyás visszatükröződése. A revizionisták tagadják a szocialista forradalom és a proletárdiktatúra történelmi szükségességét, a marxista—leninista párt vezető szerepét, kikezdik a proletár internacionalizmus pilléreit, a nacionalizmushoz szegődnek. A másik veszély a dogmatizmus és a szektásság, amely kibékíthetetlen ellentmondásban van a forradalmi elmélet alkotó fejlesztésével, a kommunistáknak a nagy tömegektől való elszakadására, elszigetelődésére vezet, a kommunistákat passzív várakozásra kárhoztatja, vagy a forradalmi harcban balos, kalandos akciókba sodorja, akadályozza a változó helyzet helyes értékelését, és az új lehetőségeknek a munkásosztály, valamint az összes demokratikus erők érdekében való kihasználását. A dogmatizmus és a szektásság egyes pártok fejlődésének bizonyos szakaszában szintén főveszéllyé válhat, ha nem harcolnak következetesen ellene. A nemzeti felszabadító mozgalom A kapitalista világválsága A tervezetben fontos helyet kap a jelenkori világkapitalizmus válságának elemzése. Az imperializmus a hanyatlás és a pusztulás időszakába lépett — állapítja meg a tervezet. — A bomlás feltartóztathatatlan folyamata tetőtől talpig úrrá lett a kapitalizmuson, kiterjed gazdasági és állami rendszerére, politikájára és ideológiájára. Az imperializmus végérvényesen elveszítette hatalmát az emberiség többsége felett. Az emberiség történelmi fejlődésének fő tartalmát, fő irányát és fő sajátosságait a szocialista világrendszer, azok az erők határozzák meg, amelyek az imperializmus ellen, a társadalom szocialista átalakításáért harcolnak. Miután a. tervezet megállapítja, hogy az imperializmus korszakában az állami monopolkapitalizmus nagy arányban kifejlődik, elemz' a kapitalizmust marcangoló legmélyebb ellentmondásokat, rámutat, hogy az állami monopolkapitalizmus hallatlanul fokozza a militarizmust. A militarizmus, miközben a monopolisztikus burzsoázia egyes csoportjait gazdagítja, ugyanakkor a nemzetek kimerülésére, a népek elnyomorodására vezet. A tervezet hangsúlyozza, hogy napjainkban a nemzetközi reakció fő pillére az Egyesült Államok monopolisztikus burzsoáziája, amely a kapitalizmus „megmentőjének" szerepét vállalta. Az Egyesült Államok pénzmágnásai az • imperialisták „szentszövetségének" összetákolásán munkálkodnak, agresszív katonai tömböket alakítanak. A tőkésvilág legfontosabb pontjain amerikai csapatok és katonai támaszpontok vannak. A monopolisztikus burzsoázia még nukleáris fegyverrel sem képes szembeszállni a történelmi fejlődés megmásíthatatlan menetével. A tervezet első részének következő fejezete a munkásosztály nemzetközi forradalmi mozgalmával foglalkozik. A munkásosztály nemzetközi forradalmi mozgalma világtörténelmi jelentőségű győzelmeket aratott. Fő vívmánya a szocialista világrendszer. A győztes szocializmus a maga példájával forradalmi befolyást gyakorol a tőkésvilág dolgozóinak értelA nemzeti felszabadító mozgalommal foglalkozó fejezet kimondja: A világ a viharos nemzeti felszabadító forradalmak korszakát éli. Az imperializmus a népek többségének nemzeti függetlenségét és szabadságát elfojtotta, a népeket kegyetlen gyarmati rabszolgaság bilincsébe verte; a szocializmus megjelenése viszont azt jelzi, hogy beköszöntött az elnyomott népek felszabadulásának korszaka. A nemzeti felszabadító forradalmak hatalmas hulláma elsöpri a gyarmati rendszert, alámossa az imperializmus pilléreit. A volt gyarmatok és félgyarmatok helyén fiatal szuverén államok keletkeztek és keletkeznek. A tervezet a továbbiakban arról szól, hogy a kolonializmus jármából felszabadult országok népeinek az az egyik alapvető problémájuk, vajon melyik útra térjenek: a kapitalista, vagy a nem kapitalista fejlődés útjára. A kapitalista út — a nép szenvedéseinek útja. A szocialista út a népek szabadságához és boldogságához vezet. Az SZKP nemzetközi politikája egyik sarkkövének tekinti a gyarmati és félgyarmati igától megszabadult népekkel való testvéri szövetséget. A monopoltőke szüli a fasizmus ideológiáját — a szélsőséges sovinizmus és faji gyűlölet ideológiáját. Az imperialistu burzsoázia ideológiai harcának éle elsősorban a munkásosztály és annak marxista-leninista pártjai ellen irányul. A munkásosztályra gyakorolt burzsoá befolyás visszatükröződése a munkásmozgalomban a szociáldemokratizmus és a kommunista mozgalomban a revizionizmus. A történelmi tapasztalatok megmutatták, hogy a szociáldemokrácia ideológiája és politikája egyaránt csődöt mondott. A békés egymás mellett élés és a világbékéért folyó harc A programtervezet első részének zárófejezete a békés egymás mellett élés és az egyetemes békéért vívott harc kérdéseit taglalja. Kimondja, hogy az SZKP külpolitikai tevékenységében fő céljának tekinti, hogy békés feltételeket biztosítson a Szovjetunióban a kommunista társadalom felépítéséhez és a szocialista világrendszer fejlődéséhez, valamint, hogy az összes békeszerető népekkel együtt megszabadítsa az emberiséget a világméretű pusztító háborútól. Az SZKP abból indul ki, hogy a világon kialakultak és fejlődnek az egyetemes béke megőrzésére és megszilárdítására alkalmas erők, létrejönnek a feltételek az elvileg új államközi viszonyok megszilárdulásához. A hatalmas szocialista tábor, a békeszerető nem szocialista államok, a nemzetközi munkásosztály és a békéért síkraszálló valamennyi erő összefogásával a világháború megakadályozható. A szocializmus világméretű győzelme végérvényesen kiküszöböli bármilyen háború keletkezésének társadalmi és nemzeti okait. A háború száműzése, az örök béke megteremtése a kommunizmus történelmi küldetése. A tartós béke biztosításának radikális útja a szigorú nemzetközi ellenőrzéssel végrehajtandó általános és teljes leszerelés. Az emberiségnek a szocializmus javasolta azt az egyedüli ésszerű elvet, amelyre a világ két rendszerre való különválásának körülményei közepette az államközi viszonyok felépíthetők: a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének Lenin által javasolt elvét. II. RESZ Az SZKP feladatai a kommunista társadalom felép tésében A kommunista társadalom felépítése a szovjet nép közvetlen gyakorlati feladatává vált. A szocializmus fokozatos belenövése a kommunizmusba objektív törvényszerűség, amelyet a szovjet szocialista társadalom egész előző fejlődése készített elő. Amikor a párt meghatározza a kommunista társadalom építésének alapvető feladatait, V. I. Lenin zseniális megfogalmazása alapján jár el: „A kommunizmus = szovjethatalom plusz az egész ország villamosítása". Az SZKP, mint a tudományos kommunizmus pártja, a kommunista építés feladatait az anyagi és szellemi előfeltételek előkészítésének ésmegérlelődésének mértékéhez képest veti fel és oldja meg, s ahhoz igazodik, hogy nem lehet átugrani a fejlődés szükséges fokozatait, amiként nem lehet megállni az elért fokon, s nem lehet fékezni az előrehaladást sem. A kommunizmus építéséj nek feladatai egymást követő szakaj szókban valósulnak meg. A kommunizmus felépítésének anyagi-műszaki feltételei Az 1961 —1970-es legközelebbi évtizedben á Szovjetunió a kommunizmus anyagi-műszaki alapjának megteremtésével az egy főre jutó termékek termelése tekintetében túlszárnyalja a leghatalmasabb és leggazdagabb kapitalista országot, az Egyesült Államokat; jelentősen emeli a és művelődési javak bőségét; a szovjet társadalom szorosan megközelíti a szükségletek szerinti elosztás elvének megvalósítását, s megtörténik az egységes köztulajdonra való fokozatos átmenet. A Szovjetunióban tehát lényegében felépül a kommunista társadalom. A kommunista tárdolgozók anyagi jólétét és kulturá- | sadalom teljes felépítése az ezután lis, technikai színvonalát, mindenki i következő időszakban fejeződik be. számára biztosítja az anyagi bőséget; minden kolhoz és szovhoz magas termelékenységű és nagy jövedelmű gazdasággá válik; lényegében kielégülnek a szovjet emberek szükségletei a minden kényelemmel ellátott lakások tekintetében; meg -íűnik a nehéz fizikai munka, a Szovjetunió j lesz az az ország, amelyben legrövi- l debb a munkanap. Az 1971-1980-as második évtized- I ben megteremtjük a kommunizmus ; anyagi-technikai bázisát, az egész lakosság számára biztosítjuk az anyagi ' Az SZKP célul tűzi ki az ipari termelés egész mennyiségének növelését úgy, hogy ez a legközelebbi tíz esztendő folyamán körülbelül két és félszeres lesz, s túlszárnyalja az Egyesült Államok mai ipari termelési színvonalát; 20 esztendő alatt legalább hatszorosra növekszik, s ezzel i messze maga mögött hagyja az Egyesült Államok jelenlegi egész ipari termelését. Ehhez 10 év alatt több mint kétszeresen, 20 év alatt pedig négynégy és félszeresen növelni kell a munka termelékenységét az Iparban. Húsz év múlva a munka termelékenysége a szovjet iparban kétszeresen túlszárnyalja majd az Egyesült Államok mai termelékenységi színvonalát, az egy órára jutó termelékenység tekintetében pedig — minthogy a Szovjetunióban megrövidül a munkanap — ez a fölény sokkal nagyobb arányú lesz. A második évtizedben lényegében befejeződik az egész ország villamosítása. Av évenkénti villamosenergiatermelésnek az évtized végére 900 — 1000 milliárd, a második évtized végére pedig 2700-3000 milliárd kilowattórára kell növekednie. Húsz esztendő alatt a vaskohászat eléri azt a színvonalat, amely lehetővé teszi, hogy évente mintegy 250 millió tonna acélt öntsünk. Következetesen betartjuk azt az irányvonalat, hogy előnyben részesítjük az olaj és a gáz termelését, s ezeket növekvő mértékben használjuk fel a vegyipari termelés nyersanyagaiként. Az SZKP minden erőfeszítést megtesz, hogy biztosítsa a közfogyasztási cikkek termelésének gyors növelését. A párt minden lehető módon elősegíti a tudományos-műszaki haladás maximális meggyorsítását s a kommunista társadalom építésében a tudomány szerepének további fokozását. A tudomány teljes mértékben közvetlen termelőerővé válik. (Folytatás a 4. oldalon) ŰJ SZÖ 3 * 1961. augusztus 2.