Új Szó, 1961. augusztus (14. évfolyam, 212-242.szám)

1961-08-02 / 213. szám, szerda

A kommunista társadalom építésének történelmi dokumentuma A mezőgazdaság és a falu fejlődése (Folytatás a 3. oldaról) 'A párt megszervezi a mezőgazdaság termelőerőinek hatalmas fellendítését, amely lehetővé teszi két. egymáshoz szorosan kapcsolódó feladat megvalósítását: a) nagyértékű tápanyagok bőségének megteremtését a lakosság, s a nyersanyagok bőségének megteremtését az ipar számára; b) biztosítja a szovjet falunak a kommunista társadalmi kapcsolatokra való fokozatos áttérését, s megszünteti a város és a falu közötti lényeges különbséget. Az egész lakosság és a népgazdaság mezőgazdasági termékek iránti igényeinek teljes kielégítésére a mezőgazdasági termelés egész hozamát tíz év alatt mintegy két és félszeresére kell emelni, húsz esztendő alatt pedig három és félszeresére. A mezőgazdasági termelés növekedésének felül kell múlnia a mezőgazdasági termékek iránti növekvő keresletet. A Szovjetunió az első tíz esztendőben túl fogja szárnyalni az Amerikai Egyesült Államokat az alapvető mezőgazdasági termékek egy főre jutó mennyiségének termelésében. A mezőgazdaságban a munka termelékenysége tíz év alatt legalább két és félszeresére, húsz~ év alatt pedig öt-hatszorosára emelkedik. Gazdasági tekintetben a kolhozok köztulajdonú mezőgazdasági vállalatokhoz lesznek hasonlatosdk, és tejlett, gépesített gazdaságokká válnak. A tervezet a továbbiakban nagy figyelmet szentel a gazdasági vezetés és tervezés tökéletesítésének. A nép anyagi jólétének növelése A kommunizmus felé haladva, a személyi igények kielégítése egyre inkább a társadalmi fogyasztási alapból történik, s ennek növekedési üteme meg fogja haladni az egyéni munkabér növekedésének ütemét. A kommunista elosztásra való áttérés azután történik meg, hogy a munka szerinti elosztás elve teljesen -érvényét veszti, vagyis amikor bekövetkezik az anyagi és a kulturális javak bősége, s a munka a társadalom minden tagja számára elsőrendű létszükségletté válik. , A Szovjetunió nemzeti jövedelme a következő tíz esztendőben két és félszeresére növekszik, 20 év alatt pedig csaknem megötszöröződik. Az egy lakosra jutó reáljövedelem 20 év alatt több mint három és félszeresére nő. Ily módon a Szovjetunió lakosságának életszínvonala bármely tőkésország lakosságáénál magasabb lesz. A következő tíz évben a munkások és az alkalmazottak reáljövedelme (a társadalmi alapok beszámításával) egy dolgozóra számított átlagban csaknem megkétszereződik, húsz év alatt pedig három—három és félszeresére emelkedik. Már az első tíz esztendőben megtörténik a viszonylag kisebb fizetésű munkások és alkalmazottak reáljövedelmének felemelése olyan színvonalra, hogy az országban nem lesz többé kisfizetésű munkás és alkalmazott. A kolhozparasztok átlagos reáljövedelme — a munkatermelékenység növekedésének gyorsabb üteme alapján — gyorsabban növekszik majd, mint a munkásoké, és egy dolgozóra számítva az első tíz esztendőben több mint megkétszereződik, húsz év alatt pedig több mint megnégyszereződik. Jelentősen emelkedik a szovjet értelmiség széles rétegeinek — mérnököknek és technikusoknak, agronőmusoknak és állattenyésztőknek, pedagógusoknak és orvosoknak, a népművelés dolgozóinak — fizetése. A lakosság jövedelmének növekedésével együtt gyorsan emelkedni fog a közfogyasztás általános színvonala is. A második tíz esztendőben megvalósul az anyagi és kulturális javak bősége az egész lakosság számára, megteremtődnek az anyagi feltételek ahhoz, hogy a rákövetkező időszakban áttérjünk a javak szükségletek szerint történő elosztásának kommunista elvére. Az SZKP feladatul tűzi ki a lakáskérdésnek — a szovjet nép jóléte emelése szempontjából a legégetőbb problémának — a megoldását. A második tíz esztendő folyamán a lakóházak használata fokozatosan ingyenessé válik minden állampolgár számára. A közlekedési eszközök (villamos. autóbusz, trolibusz, metró) használata a második tíz esztendőben már ingyenes lesz és a második tíz esztendő végére ingyenesek lesznek az olyan közszolgáltatások, mint a víz-, gázellátás s fűtés. Az első tíz esztendő folyamán megvalósul az áttérés a hatórás munkanapra — úgyhogy hetenként egy pihenőnap lesz —, illetve a 34—36 órás munkahétre, heti két pihenőnappal. A föld alatt végzett és az egészségre ártalmas munkakörökben ötórás lesz a munkanap, illetve 50 órás az ötnapos munkahét. A második tíz esztendőben, a munka termelékenvségének megfelelő növekedése alapján, megkezdődik az áttérés a még rövidebb munkahétre. Ily módon a Szovjetunióban lesz a világon a legrövidebb, s egyszersmind a legtermelékenyebb és legjobban megfizetett munkanap. Ezzel egyidejűleg növekedni fog a dolgozók évi fizetett szabadságának tartama is. E két évtized eredményeképpen a társadalmi fogyasztási alap összege a lakosság reáljövedelme egész öszszegének hozzávetőlegesen a felét fogja alkotni. Ez lehetővé teszi a társadalom terhére a következő szolgáltatásokat: a gyermekek ingyenes ellátása a gyermekintézményekben és bentlakásos iskolákban (a szülők kívánsága szerint); a munkaképtelenek anyagi ellátása; ingyenes oktatás minden tanintézetben; minden állampolgár ingyenes orvosi ellátása, beleértve a gyógyszerellátást és a betegek kórházi kezelését: ingyenes lakás és a közszolgáltatások ingyenes igénybevétele; ingyenes közlekedés; a mindennapi élettel összefüggő bizonyos közérdekű szolgáltatások ingyenes igénybevétele; az üdülők, penziók, turistaszállások díjának* fokozatos csökkentése, illetve részben ingyenes használatuk; a lakosság mind szélesebb körű ellátása segélyekkel, kedvezményekkel és ösztöndíjakkal (egyedülálló anyák megsegítése, ösztöndíjak a diákoknak); fokozatos áttérés az ingyenes közétkeztetésre (ebédeltetésre) a vállalatoknál, az intézményeknél és a termelőmunkában elfoglalt kolhozparasztoknál. A kitűzött program sikeresen teljesíthető békés viszonyok között. A nemzetközi helyzet bonyólódása és ennek következtében a honvédelmi kiadások elengedhetetlen növelése késleltetheti a népjólét emelésére vonatkozó tervek végrehajtását. A nemzetközi kapcsolatok tartós rendezése, a katonai kiadások csökkentése, különösen pedig az általános és teljes leszerelés megvalósítása megfelelő államközi egyezmény alapján, lehetővé tenné a dolgozók életszínvonalának emelésére vonatkozó tervek jelentős túlteljesítését. Az államigazgatás és a szocialista demokrácia A tervezet meghatározza az SZKP feladatait az államépítésben és a szocialista demokrácia továbbfejlesztésében. A szocialista forradalomból megszületett proletárdiktatúra világtörténelmi szerepet játszott és biztosította a szocializmus győzelmét a Szovjetunióban. A szocializmus építésének folyamatában a proletárdiktatúra maga is módosult. A kizsákmányoló osztályok felszámolása folytán elhalt az ezen osztályok ellenállásának letörését szolgáló funkciója. Általánosan kifejlődött a szocialista állam fő funkciója — gazdasági-szervezési és kulturális-nevelő funkciója. A szocialista állam új szakaszba lépett. Megkezdődött az a folyamat, amelyben az állam átalakul a szocialista társadalom dolgozóinak egységes népi szervezetévé. A munkásosztály — a történelemben az egyetlen osztály, amely nem tűzi céljául, hogy hatalma örökös legyen. A szocializmus — a kommunizmus első szakasza — teljes és végérvényes győzelmének biztosításával és a kommunizmus építésének általánosan kibontakozó szakaszába való áttéréssel a proletariátus diktatúrája betöltötte történelmi küldetését és a belső fejlődés feladatainak szempontjából szükségszerűsége megszűnik a Szovjetunióban. Az állam, amely a proletárdiktatúra államaként jött létre, egységes népi állammá, az egész nép érdekeinek és akaratának kifejezőjévé vált. A tervezet a továbbiakban rámutat, hogy a munkásosztály diktatúrájának szükségessége előbb szűnik meg, mint ahogy az állam elhal. Az állam, mint egységes népi szervezet, megmarad a kommunizmus teljes győzelméig. A párt szükségesnek tartja a népi képviselet formáinak tökéletesítését és a szovjet választási rendszer demokratikus elveinek fejlesztését. A tervezet rámutat arra, hogy a kommunizmus építésének általánosan kibontakozó időszakában fokozódik a társadalmi szervezetek szerepe. Különösen megnövekszik a szakszervezeteknek, mint az igazgatás, a gazdálkodás és a kommunizmus iskoláinak szerepe. A szocialista államiság fejlődése fokozatosan arra vezet, hogy ez az államiság társadalmi kommunista önkormányzattá alakul át, amelyben egyesülnek a szovjetek, a szakszervezetek, a szövetkezeti és más tömegszervezetek. A történelmi fejlődés elkerülhetetlenül az állam elhalására vezet. Az állam teljes elhalásához szükséges a belső feltételek — a fejlett kommunista társadalom felépítése, valamint a külső feltételek megteremtése — a kapitalizmus és a kommunizmus közötti ellentmondásnak nemzetközi síkon, a kommunizmus javára történő végleges megoldása. A tervezet meghatározza az SZKP feladatait a Szovjetunió fegyveres erőinek és védelmi képességének fokozása területén, s rámutat, hogy a békés egymás mellett élés lenini elve a szovjet állam külpolitikájának általános irányelve volt, s az is marad. A belső feltételek szempontjából a Szovjetuniónak nincs szüksége hadseregre. Minthogy azonban fennmarad a háborús veszély, amely az imperialista tábortól ered, s nem értük el a teljes és általános leszerelést, az SZKP szükségesnek látja, hogy fenntartsa ? szovjetállam védelmi erejét, fegyveres erőinek harckészségét azon a színvonalon, amely biztosítja bármely olyan ellenség döntő és teljes szétzúzását, amely a szovjet hazára mer támadni. A nemzetiségi kapcsolatok kérdéséről a programtervezet a következőket mondja: Az általánosan kibontakozó kommunista építés új szakaszt jelent a nemzetiségi kapcsolatok fejlődése területén a Szovjetunióban; e kapcsolatokat a nemzetiségek további közeledése és teljes egységük elérése jellemzi. A kommunizmus anyagi-technikai bázisának építése a szovjet népek még szorosabb egybeforrásához vezet. A nemzetiségi, különösképpen pedig a nyelvi különbségek elmosódása azonban sokkal hosszabb folyamat, mint az osztályhatárok megszűnése. A párt a nemzetiségi kapcsolatoknak a kommunista építés folyamán felmerülő valamennyi kérdését a proletár nemzetköziség szempontjából, a lenini nemzetiségi politika következetes végrehajtása alapján oldja meg. A párt nem engedi meg a nemzeti sajátosságok szerepének sem figyelmen kívül hagyását, sem eltúlzását. Ideológia, nevelés, közoktatás, tudomány és kultúra A tervezet a továbbiakban azokról a feladatokról beszél, amelyeket a pártnak az ideológia, a nevelés, a közoktatás, a tudomány és a kultúra területén kell megoldania. A párt az ideológiai munkában a jelenlegi szakaszon a fő feladatnak azt tartja, hogy minden dolgozót a magas eszmeiség és a kommunizmus iránti odaadó hűség, a munka és a társadalmi gazdaság iránti kommunista magatartás szellemében neveljen, teljesen megszüntesse a burzsoá nézetek és szokások csökevényeit mindenre kiterjedően, harmonikusan fejlessze a személyiséget, megteremtse a szellem kultúrájának igazi gazdagságát. A párt különösen nagy jelentőséget tulajdonít a felnövekvő nemzedék nevelésének. A párt kitűzi a feladatot,' hogy az egész lakosságot a tudományos kommunizmus szellemében nevelje, s arra törekszik, hogy a dolgozók elsajítátsák a marxista —leninista tanítás eszméit. Az élet támasztotta új problémák elméleti kidolgozása és idejekorán történő gyakorlati megoldása elengedhetetlen feltétele annak, hogy a társadalom sikeresen haladjon a kommunizmus felé. Az elméletnek ezután is meg kell világítania a gyakorlat útját, segítenie kell a sikeres kommunista építést akadályozó nehézségek és ellentmondások felderítésében és elhárításában. A párt igen fontos kötelességének tekinti, hogy továbbfejlessze a marxista-leninista elméletet a szovjet társadalom életében mutatkozó új jelenségek, valamint a világ forradalmi munkásmozgalmaiban és felszabadító mozgalmában szerzett tapasztalat tanulmányozása és általánosítása alapján, s alkotóan összekapcsolja az elméletet a kommunista építés gyakorlatával. A közoktatás rendszerét oly módon építjük fel — blvasható a tervezetben —, hogy a felnövekvg nemzedék oktatása és nevelése szorosan kapcsolódjék az élethez, a termelőmunkához, s hogy a felnőtt lakosság a termelésben végzett munkáját összeköthesse a tanulás és a képzés folytatásával a maga hivatásának és a társadalom szükségleteinek megfelelően. Az elkövetkező évtizedben meg kell valósítani a kötelező középfokú általános és politechnikai tizenegy esztendős képzést az iskolaköteles korú gyermekek számára, valamint a nyolcosztályos képzést az ifjúság ama része számára, amely a népgazdaságban dolgozik, s nincs megfelelő képzettsége. Az utána következő évtizedben biztosítani kell a teljes középfokú képzés megszerzésének minden lehetőségét. A programtervezet rámutat: a tudomány alkalmazása döntő tényezője lesz a társadalmi termelőerők hatalmas növekedésének. A tudomány fejlődése, s a tudományos vívmányoknak a népgazdaságban való meghonosítása a továbbiakban is a párt különös gondoskodásának tárgya lesz. A tervezet meghatározza a kulturális élet, az irodalom és a művészet területén jelentkező feladatokat is. A szocialista tábor országainak együttműködése Mivel az egyes országokban a szocialista forradalom különböző időpontokban játszódik le és a gazdasági és kulturális fejlődés színvonala is más és más

: a különböző országokban nem feltétlenül egyidejű a szocializmus építésének befejezése, illetve az áttérés a kommunizmus általánosan kibontakozó építésének időszakára. A szocialista államok fejlődése az egységes szocialista világrendszerben, e rendszer törvényszerűségeinek és fölényének alkalmazása azonban megadja ezeknek az országoknak a lehetőséget arra, hogy lerövidítsék a szocializmus építésének idejét, megnyílik előttük az a távlat, hogy egyazon történelmi korszakon belül többé-kevésbé egyidejűleg térjenek át a kommunizmusra. Az SZKP abból indul ki, hogy a szocialista országok gazdasági kapcsolatainak jelenlegi formái — külkereskedelmi kapcsolatok, népgazdasági tervek összehangolása, a termelés szakosítása és kooperálás — tovább fejlődnek és tökéletesednek. A szocialista világrendszer sajátos objektív törvényszerűségei, a szocialista társadalom termelőerőinek fejlődése, a szocialista országok népeinek létérdekei mind nagyobb fokú közeledésre késztetik az egyes népgazdaságokat. Mint V. I. Lenin előre látta, kibontakoznak azok az irányzatok, amelyek a győzelmes dol-, gozók által egységes terv szerint szabályozott kommunista világgazdaság megteremtése felé mutatnak. A párt vezető szerepe a kommunizmus építésének időszakában A kommunizmus általánosan kibon- I nak, a szovjet társadalom vezető és takozó építésének időszakát — állapítja meg a továbbiakban a programtervezet •-. a kommunista pártirányító erejének növekvő jelentőségű szerepe jellemzi. A párt életének törvénye a pártélet lenini normáinak és a közösségi vezetés elvének következetes betartása a pártszervezeteknek és a pártfunkcionáriusoknak a párttagság iránti felelősségük növelése, valamennyi kommunista aktivitásának és öntevékenységének, a pártpolitika kidolgozásában és valóra váltásában való részvételének fokozása, a bírálat és az önbírálat fejlesztése. A pártélet lenini elveivel összeegyeztethetetlen a személyi kultusz, s vele kapcsolatosan a kollektív vezetés, a párton belüli demokrácia és a szocialista törvényesség megsértése. A személyi kultusz csökkenti a párt és a népi tömegek szerepét, megbénítja a párt eszmei életének fejlődését, a dolgozók alkotó tevékenységét. A kollektív vezetés lenini elvének következetes megvalósítása, a párt friss, új erőinek a vezető pártszervezetekbe való széleskörű bevonása, az idős és a fiatal káderek tevékenységének helyes összehangolása érdekében, valamint azért, hogy egyes funkcionáriusok kezébe ne összpontosulhasson mértéktelenül a hatalom és hogy a közösség ellenőrzése mindig érvényesüljön, a párt szükségesnek tartja egész sor intézkedés végrehajtását. A többi között annak a gyakorlatnak a valóra váltását, hogy meghatározott arányban rendszeresen felújítsák a párt választott szerveinek személyi állományát, kezdve az alapszervezetektől a központi bizottságig, s egyszersmind biztosítsák a vezetés folyamatosságát. Minden egyes választáson az SZKP Központi Bizottságának és elnökségének összetételét legalább negyedrészben megújítják. Az elnökség tagjait rendszerint legfeljebb csak három alkalommal választják meg egymás után. Egyes pártvezetők elismert tekintélyüknél, rendkívüli politikai, szervezői és egyéb képességeiknél fogva egymás után hoszabb időre is beválaszthatók a párt vezető szerveibe. Ebben az esetben a jelölt akkor tekinthető megválasztottnak, ha zárt (titkos) szavazáson megkapja a szavazatok legalább háromnegyedét. Azok a párttagok, akik választott tisztségük idejének lejártával kiválnak a párt vezető szervéből, későbbi választásokon ismét megválaszthatok. Le kell szögezni, hogy az SZKP Központi Bizottságának és más vezető szerveinek személyi állományából való leváltásra döntést csak akkor lehet hozni, ha zárt (titkos) szavazáson az adott szerv összes tagjainak legalább kétharmada megszavazza a döntést. A nép a kommunizmus építésének döntő ereje. A párt a népért van, munkájának értelmét a nép szolgálatában látja. A párt és a nép kapcsolatainak további kiszélesítése és elményítése a kommunizmusért folyó harc sikerének elengedhetetlen feltétele. Az SZKP a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom szerves része. A proletár nemzetköziség kipróbált marxi-lenini elvei változatlanul olyan megrendíthetetlen elvek, amelyekhez a párt továbbra is tántoríthatatlanul igazodik. A kommunizmus felépítése a Szovjetunióban — hangzik a programtervezet befejező része — az emberiség sok évszázados történetének legnagyobb győzelme lesz. Minden egyes újabb lépés a kommunizmus ragyogó csúcsai felé, valamennyi ország dolgozó tömegeit lelkesíti, hatalmas erkölcsi támogatás a minden nép társadalmi és nemzeti felszabadításáért vivott harcban, meggyorsítja a marxizmus-leninizmus eszméinek világméretű diadalát. A kommunista párt kipróbált vezetésével, a marxizmus-leninizmus zászlaja alatt, a szovjet nép felépítette a szocializmust. A párt vezetésével, a marxizmusleninizmus zászlaja alatt, a szovjet nép felépíti a kommunista társadalmat. *A párt ünnepélyesen kijelenti: a szovjet emberek mai nemzedéke kommunizmusban fog élni: I ÜJ SZÖ 7 * 1961. augusztus 3.