Új Szó, 1961. augusztus (14. évfolyam, 212-242.szám)

1961-08-12 / 222. szám, szombat

Ileszélgetés a szérűn A horkai szövetkezetesek az egész falu és az üzemi dolgozók segítségével sikeresen befejezték a gabonab etakarítást s már az államnak járó gabonamennyiséget is a terményraktár ba szállították. Barna Kálmán felvétele a cséplés utolsó mozzanatait ö rökíti meg. földek megművelése sok munkaerőt von el a szövetkezettől, a kiosztott gabonamennyiségből pedig annyi húst, tejet termelhetnénk, ami nem- * csak az államnak kijáró részt, hanem a szövetkezetesek ellátását is teljes mértékben fedezné. — Mi akadálya van e javaslat bevezetésének? — Az, hogy nem tértünk rá még a szilárd, pénzbeli jutalmazásra. A másik kérdés pedig, hogy gondoskodnának a falu jobb ellátásáról, ugyanúgy lehet élelmet, tejet Vásárolni, mint tegyük fel a városokban. Hozzánk azonban még kenyérből és péksüteményből sem szállítanak elegendő mennyiséget. Ezért kénytelem a jeleségem otthon sütni kenyeret, és húsról is minden szövetkezetesnek saját magának kell gondoskodnia. Azl hiszem, hogy a termelés fokozásával ez a kérdés megoldódik, dehát addig több belátásra lenne szükség a szövetkezeti tagok részéről is. — Mennyi gabonát kapnak egy-egy munkaegységre — kérdezzük Benyus Dezső javakorabeli kocsist. — Mennyit?... Hát eredetileg úgy terveztük, két kilogrammot mérünk ki munkaegységenként, de most azt hangoztatják, hogy csak 1,40 jut. Hiába, a termésből igen sokat jelemészt az állattenyésztés. — Egy-egy szövetkezeti tag hány munkaegységet szerez átlag évenként? — Hozzávetőlegesen 400-at, Ha pedig ketten, hárman is dolgoznak a családból, akkor az ezret is könnyen elérik. — Es mind felhasználták a kapott gabonamennyiséget? — Dehogy ... Volt aki felét eladta az államnak, mert a félhektár háztájin bő kukoricatermés volt. A megmaradt gabonából és a kukoricából az egész évi ellátást biztosíthatta. A szikrázó napsugarak fülledt melegétől Dezső bácsi ingét átütötte a verejték. Hozzászokott teste azonban fel sem veszi a hőséget. — A parasztembernek még a kánikula sem árt — teszi hozzá tréfálkozva, majd tovább szövi abbamaradt beszélgetésünk fonalát. — Sokszor beszéltünk mi már a természetbeni járandóságok és a háztáji gazdálkodás kérdéséről. Akár bevallom, akár nem, az a nézetem, hogy ez szükséges rossz. Mennyivel gazdagabb lehetne már a szövetkezet, ha minden tag teljes erejével és tudásával a közös gazdálkodás felvirágoztatásán dolgozna. A háztáji Egyöntetű volt a vélemény, hogy az 1AO kilogramm természetbeni járandóság, a félhektáron termett gabonával együtt teljes mértékben biztosítja a becsületesen dolgozó szövetkezetesek szükségletét. Nem Indokolt tehát, hogy 2 kilogramm gabonát mérjenek ki munkaegységenként, mert ezzel az eljárásukkal a szövetkezetesek csak a saját jövőjüket emésztenék fel. Szerintünk még az 1,40 kg is sok, ha a kenyér és süteményellátást megjavítják. Közben megérkezett a gépállomásról Bozó József szerelő, aki a szérűn, várakozó munkások nagy csodálkozására

1 azon nyomban felfedezte a hibát. Izmos karjával gyorsan dolgozott az alkatrészek kicserélésén. — Mi volt a baj? — kérdezgették tőle kíváncsian a motor körül bámészkodók. — Semmi kérem, kicsiség az egész — legyint kezével — csak a főtengelyt kellett kicsit megszilárdítani és egy szelepet kicserélni. Míg Kelemen Béla megtöltötte vízzel a hűtőtestet, Kovács László mechanizátor kettőt fordított a kurblin és a motor sűrű füstgomolyagot pöfékelve magából, mozgásba hozta a cséplőszerkezetet. A munka ismét zavartalanul folyt tovább, a dob sűrűn nyelte egymás után a súlyos kévéket. Azóta a gép az utolsó kereszteket csépeli, a szövetkezetesek sikeresen befejezték az idei gabonabetakarítást. SZOMBATH AMBRUS Jozef Safránek, a közép-csehországi kerület legjobb kombájnosa, a Kutná Hora-i Állami Gazdaság dolgozója G. Sz. Tyitov őrnagy győzelmi űrrepüléséről igy nyilatkozott: „Nem találok szavakat amelyek megfelelően érzékeltetnék csodálatomat. Véleménye m szerint a Szovjetunió ismét jóval megelőzte az amerikai tudományt. (Václav Bendl — ČTK felvétele) iiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMinii V : A nagy terméshozamok mesterei Ez a jellemzés valóban ráillik a dubníki szövetkezetesekre. Eredeti tervUktőI eltérően — noha még pontosan nem lehet megállapítani a terméshozamokat — 3—4 mázsával is többet termeltek hektáronként. A szövetkezet az aratást 16 nap alatt sikeresen elvégezte. Pisko Géza kombájnvezető, Hestyera Ferenc társával 160 hektárról aratták le a termést, 43 vagon gabonát segítettek a szövetkezet magtárába. A gazdag termés nagy örömet váltott ki az egész faluban. Hugyivár Kálmán agronómus erre azonban röviden csak ennyit mond: Mindent megtettünk a gazdag termés elérése érdekében. Egyre szélesebb mértékben alkalmazzuk az új technológiát, tervszerűen fokozzuk a talaj táperejét. Ennek köszönhetjük sikereinket. Amikor Petrik József elnökkel a déli megbeszélésen találkoztam, nevetve fogadta megjegyzésem: mi is csak olyan emberek vagyunk,, mint mások. Hogy nagyobb terméseredményeket érünk el a szomszédos szövetkezeteknél, azt elsősorban öntudatos tagságunknak és az új módszereknek köszönhetjük. A dubniki szövetkezetesek megérdemlik a dicséretet és a tavasszal szerzett magas kitüntetést. Értik mesterségüket és jó gazda módjára bánnak a szövetkezet vagyonával, tervszerűbben fejlesztik egyre szilárdab,bá közös gazdaságukat. Gaál József A píncí szövetkezet szérűjén a minap szokatlanul feszült volt a hangulat. A cséplőgép motorja felmondói a szolgálatot, és csaknem húsz munkás vesztegelt tétlenül a félbemaradt szalmakazal árnyékában. Zsörtölődnek, duzzognak az emberek. Ilyen sürgős dologidőben bizony nem is henyél szívesen a paraszt. Kelemen Béla termetes, szélesvállú gépkezelő sincs a legrózsásabb kedvében. Szitkozódva, idegesen sürög-forog a megbénult motor körül. Felnyitja a dugattyúszekrényt, többször is átvizsgálja a szelepeket, számos csavart meglazít, de a hajtómotort mégsem tudja beindítani. JÓ félórai hibakeresés után Kovács László mechanizátor is a szérűre érkezik. Arcáról szinte lerí a düh, kerékpárját Idegesen veti el magától. Most már együtt kutatjáíc az üzemzavar okát, a gépbe azonban így sem képesek lelket önteni. — Mit bajlódtok annyit azzal a motorral — kiáltja feléjük az árnyékból az etető — Hívjátok fel a gépállomást, azok, tudom, egy kettőre rájönnek a hibára. A mechanizátor érezvén a lázas hangulatot, engedelmeskedett. Felpattant a kerékpárra és a faluba hajtott. A kényszerpihenőt mi az emberekkel való beszélgetésre használtuk fel, akik elmondották, hogy eddig üzemzavar miatt még egy percet sem állt le a cséplőgép. Persze ilyen alkalomkor a szövetkezet gazdálkodásáról, de legfőképpen a küszöbön álló gabona kiosztásról beszélgetnek egymás között a szövetkezetesek. A

Július Fučík Művek öntödéjének olvasztókemencéjéből már több mint 5000 olvasztás eredményeként folyattak acélt azóta, hogy a Barin-módszer szerint falazták kl a ?-ohó belső védőburkát. Az öntödében azóta már sok ezer tonna acél csillogott a legnemesebb fémekhez hasonlóan, szemléltetően méltatva azok sikerét, akik nem riadtak vissza az új, még ki nem próbált módszerek alkalmazásától. Hogyan is kezdődött? Talán akkor ... — Én csak annyit mondok, hogy nálunk semmire se visszük azzal a Barln-féle módszerrel" — szólalt meg Ingerült hangon Tonda Svoboda olvasztár és felállt a fal melletti keskeny padról. A helyiségben felmorajlott a dolgozók beszélgetése. „Mindig valami újdonságon töritek a fejeteket" — szólalt meg valaki a háttérben. — „Hiszen a rendes téglákkal eddig végzett f&iazás éveken át megfelelt" — csatlakbztak többen az előző véleményéhez. „Teljesen Igazuk van" — mondották és feiükkel Is bólintottak hozzá az öntödében rendezett nyilvános párttaggyűlés résztvevői. Az elnök asztalának közelében álldogált HavlíCek elvtárs poros kezeslábasában. Ez az alacsony termetű kőműves Belohlávék csoportvezetővel együtt gondoskodik idestova már 14 éve a kohó belső védöburkának falazásáról. Az ilyen öntödei kőműves pedig bizonyára érti a dolgát... „Én bizony nem volnék ellene" — mondotta rövid fontolgatás után. „Pedig ha bevezetjük ezt a módszert, akkor én és Franta „— kacsintott ravaszul a csoportvezetőre —" „nemsokára sutba vághatjuk mesterségünket, most pedig állandóan azon töröm a fejemet, hogyan jönnék rá a befú|tatott oxigénnel végzett olvasztások fortélyéra Hiszen ez adja meg az amolvan igazán pokoli Izzást... A téíilák pedig nemegvszer úgy hulldogálnak le a falról, mintha mézeskalácsból volnának ." Szavai úgy hatottak, mint l vt ímcsapás. Elsőnek Tonda Svoboda ugrotl fel ülőhelyéről: „Hát ez engemet is naSíkraszálltak a Barin-módszer alkalmazásáért gyon érdekeli Bizony nagy különbség van a széntartalmú és a nagymértékben dúsított acél olvasztása között. Az a magnezittel elkevert agyag, amelyet a ČKD-ben láttunk, nálunk egyetlen olvasztást sem tarthat kl. Hiszen nem vagyok újonc, nem egy hete dolgozom a kohónál. Ha a falak ki is bírnák, a tüzelőtér semmiképpen sem állhatna ellen ennek az irtó hőségnek" — fejezte be igen határozottan megjegyzését. „Ügy vélem, hogy Igen sok függ tőlünk" — szólt közbe Wolf, a formázórészleg mestere. „A kőműveseknek, az olvasztároknak — egyszóval mindnyájunknak akarnunk kell, hogy sikerüljön, amit tervbe vettünk. Mildorf elvtárs néhány perccel ezelőtt kiszámította, mennyi drága magnezittéglát, villamos jnergiát takaríthatnánk meg és mennyivel kevesebb bért kellene kifizetni a kohók karbantartóinak. Persze, a teljesítmények 10 százalékos növelése is igen jól jönne most, amikor megkezdtük a harmadik ötéves terv teljesítéséti" „Én és HavlíCek barátom pedig vasárnaponként rendesen kipihenhetnénk magunkat" — fejezte be a vitát Belohlávek elvtárs. Ez a kollektív tanácskozás nagy segítséget nyújtott a párt üzemi alapszervezetének az új munkamódszer érvényrejuttatásában. A Barin-módszert meg is honosították az öntödében. A félig lebontott kohó mellett már egész téglahalom keletkezett „Ki tudja, még talán szükségetek lesz rájuk" — incselkedtek az emberek a két kőművessel Az öreg Samek targoncán odavitte az agyag és magnezit már előre elkészített keverékét: „No, fiúk elhoztam, jól meg van keverve, akár hozzá is foghatnátok .." „Ezzel még a kályhámat sc i ta* pasztanám ki" — mondotta fitymálva egy közelben ténfergő munkás. N' Már csak azért is sikerülpie kell a dolognak, hogy befoghassuk a gúnyolódók száját... Amikor a kohóból kifolyatták az új módszer alkalmazása után először olvasztőtt acélt, csaknem valamennyien lehorgasztották fejüket. A kohó belső falának baloldala csaknem teljesen levált, a bálezés sok helyütt meg volt rongálódva. em volt más kiút, mint " az, hogy hozzá kellett fogniuk a javításhoz.'A kohó szinte kibírhatatlan forróságot lehelt feléjük és az átégett helyek holmi vigyorgó ábrázatokhoz hasonlítottak ... Itt — 'g összetart a fal, amott pedig nem — ezt olvasták az olvasztárok az elképzelt torz vigyorgású ábrázatokról. A kőművesek türelmesen végezték a javítómunkát, amelyben az olvasztárok is segítettek nekik. Ám egy szép nap már alig volt valami javítani való. Ez már az öreg Sameknek is feltűnt. Naponta csak két fordulót tesz meg targoncájával és többre nincs is szükség. „Most mar jól összetart az egész, bácsi. Ogy tart, mint a beton" — közölték mosolyogva az olvasztárck. 'ól egybeforrt". — „És hogyan álltok azzal a fúvott olvasztással, meg a krómnikkel-acéllal? Hiszen tudjátok, mire gondolok. Akkor a gyűlésen sokat beszéltetek erről" — „Azóta az olvasztások több mint háromnegyed része volt ilyen" — hangzott a válasz. „Éppen most fogunk hozzá egy ilyen olvasztás lecsapolásátíoz". A kohó mintha némileg előrebillent volna és a csapon keresztül a folyékony acél vakítófehéren ömlött az odakészített medencébe. Az öreg Samek elismerően bólogatott ősz fejével ... Azóta rendszeres időközökben sok száz, sok ezer olvasztást hajtottak végre A Barin mftrUzpr elnyerte az olvasztárok bizalmát. Még éjfél sem volt. amikor Ismét hozzáfoglak egv úiabli nlva<wtá= elő készítéséhez. Az izzó kohóból kisugárzó hő alaposan megizzasztotta az olvasztárokat. Állandóan törülgették az izzadságot nedves homlokukról. „Ebben a kohóbán először olvasztunk így. Jóval kevesebb foszfort kell használnotok" — figyelmeztette JeniCek mester a kohónál sürgölődő két olvasztárt. Az első elektród már szinte megközelítette az elegyet. Ivszerű fény villant és kékes villám csapott a munkacsarnok teteje felé. A kohóból, erős zúgás hallatszott. Amikor jelentették a mesternek, hogy megrongálódott a kohó foglalata, a kohóban levő elegy már szinte elolvadt. A karbantartó legkevesebb két órás késedelmet helyezett kilátásba. Az acél lassankéru lehűlt a kohóban. „Ha befagy, akkor ma éjszaka már nem fejezhetjük be az olvasztást" — sóhajtott az egyik olvasztár. A másfél órás késedelem szinte örökkévalóságig tartott. „No most már bekapcsolhatjátok" jelentette végül a karbantartó. Tsmét felbúgott az áramátalakítő. Az olvasztároknak már csak annyi idejük maradt, hogy próbát vegyenek. Azután műszakyáltfis volt. A mestert Tonda Svoboda helyettesítette. Vinduška és Dufek olvasztárok dolgoztak vele a műszakban. „Mintha nem Is olvaszthatnánk a második kohóban. Persze máskor lehet ..." — dörmögte elégedetlenkedve, amikor látta, hogy a nagy hőfokú, túlsokáig tartó olvasztás mily kedvezőtlen hatású a belső falazásra ... Telefoncsengés ... „Micsoda, túl sok a króm?" Tonda letette a kagylót és az olvasztárok felé fordult: „Oxigént kell belefújnunk, így talán még csökkenthetjük ..." . Néhány pillanat múlva füstfelhők ömlöttek a kohóból, s/ a belefújtatott oxigén sziszegése lassanként bugyboréknlássá változott. Amikór az olvasztárok salakot kapartak ki, egyszerre csak magnezitet láttak benne. Elkezdett kifolyni a kohó belseje. Az egyik oldala vészjóslóan vöröslött. „Lecsapolni!" Legfőbb ideje volt. Néhány perccel később az átégett külső burkolaton keletkezett lyukakon a kohó alá folyt volna az acél... Az olvasztárok nem mertek a kohó belsejébe nézni. Kicsurgott az alja és leszakadt a felső falazás egy része. A kohó körül egyre több ember ténfergett ... „Kiszedni az egészet és ismét kifaiazni a Barin-féle keverékkél" — hangzottak az első tanácsok. „Helyes! Kár volna a javítgatásért" — „Hiszen ez a falazás már régen kifizetődött" — szólt mind a két olvasztár beleegyezése jeléül. Tonda Svoboda, aki mindeddig a kohó mellett áldogált, hozzájuk lépett. „Semmit sem szedünk ki — ez a falazás még néhány ezer olvasztást is kitart... Én Vinduškával szétszedem a fedelét és Te" — fordult Dufekhez — „meg Samek készítsd elő az agyagot". Csaknem három óra hosszat pepecseltek a javítással Sokat káromkodtak a nagy hőség miatt, de oly kitűnően javították meg a kohót, hogy még a legtapasztaltabb kőműveseknek sem sikerült volna jobban. A Barin-féle falazás a legközelebbi olvasztáskor ismét olyan volt, mintha teljesen új volna. Amikor a műszak véget ért és elbeszélgettünk erről az eseményről az uzemrészleg vezetőjével, Tonda Svoboda szinte félszegen modotta: „Már régen töröm ezen a fejemet... Azt hiszem, érdemes volna, ha valamilyen könyvbe jegyeznénk be a Barlnféle falazással kapcsolatos tapasztalatainkat ... Azért, hogy mindnyájan tudomást szerezhessenek rőluk ..." IV em teljes két év Is elegendő volt a^hhoz, hogy az öntöde munkásai és műszaki dolgozói elsafjátítsák a Barln-módszert. A Barinmódszer azonban megnyerte mindnyájuk bizalmát, még a kételkedő Tonda Svobodáét is, aki hamarosan megtalálta a párthoz vezető utat Is. Jaroslav Bašta ÜJ SZÖ 3 + 1861- augusztus 10.