Új Szó, 1961. augusztus (14. évfolyam, 212-242.szám)

1961-08-11 / 221. szám, péntek

Termékennyé válik a határ Már kora reggel erősen tűzött az augusztusi nap. A Malacky-i Tizenegyéves Középiskolában úgy hatottak a napsugarak, mint amikor a kürtös fújja az ébresztőt a laktanyában. Most pedig akárki megkérdezheti, mi köze van az augusztusi napnak az iskolához? Hiszen nyári szünidő van... Igen, szünidő van. Ez igaz, ámbár ... De talán folytassuk mondanivalónkat ... Az iskola folyosóin már fél hatkor nagy volt a sürgés-forgás. Az egyik osztály ajtaján melegítőkbe, munkaruhákba öltözött lányok, a másik ajtón pedig fiúk léptek ki. Fél órával később valamennyien megmosakodva, megfésülködve, rendesen felöltözve reggeliznek és átvették a tízórait is. Ismét elnémult az a vidám beszélgetés, kacagás, amely még néhány perccel ezelőtt felverte a folyosók csendjét. Csak egy vörösbetűs transzparens hirdette továbbra is az iskola kapuja fölött, hogy ebben az épületben van a munkabrigádok kerületi vezetősége és itt laknék a kerületi ifjúsági építkezésen dolgozó diákok is. Az óra talán még fél hetet sem mutatott, amikor a mosolygó arcú diákokat megpillantottuk a Lukšár Plavecký Štvrtok felé haladó tehergépkocsikon. A Plavecký Štvrtok-i határ jelentős része már emberemlékezet óta teljesen terméketlen. Nem azért, mert rossz a talaj... dehogy is. Sok helyütt sűrűn nő a sás és szembeötlőn „hirdeti", hogy a víz, ^z iszap okozza a talaj terméketlenségét. Számos új, levezetőcsatorna azonban arról tanúskodik, hogy az emberek nem békélnek meg ezzel a helyzettel. Szívósan küzdenek a talaj termővé tételéért ... Munkában az részlege Ketten a negyedik munkacsoport legjobbjai közül. Katarína Bartová és Ružena Šimková. E csatornák árkai közül néhányat még csak egv-kei nappal ezelőtt, vagy talán aznap ástak ki kotrógépek segítségével. A gumicsizmás fiúk és lányok lapátokkal egyengették, döngölték az árkok oldalfalait. A iegtöbben azonban a már régebben épített csatornákat tisztogatták. Az egyik szakaszon Danica Miková és Viera Večerová szorgoskodott. Mindketten ez idén fejezték be tanulmányaikat egy bratislavai tizenegyéves középiskolában és mint jövőbeni orvostanhallgatók, most dolgozzák ie a főiskolásokra kötelező szünidői brigádórákat. Nem messze tőlük dolgoztak a második munkacsapat további tagjai — Pavel Palaščák, Tomáš Bocharec és Igor Beder —, akik tehergépkocsira lapátolták az árkokból kiásott földet. Szeptemberben már ők is a bratislavai Komenský Egyetem orvostudományi tagozatának hallgatói lesznek. Három rokonszenves fiatalember állt meg előttünk. Imro Šteljar, a bratislavai Szlovák Műszaki Főiskola ötödik évfolyamának hallgatója, jelenleg a 124. brigád vezetője, Nándor Šteljar, a fivére, az Elektrotechnikai Főiskola hallgatója, a brigád műszaki vezetője és a harmadik, a három közül a legalacsonyabb termetű, Ivan Petráš, szintén a Szlovák Műszaki Főiskola hallgatója, aki most a 127. brigád öntudatos vezetője. Szívesen tájékoztattak bennünket arról, hogy az első fordulóban a bölcsészeti tagozat 144 hallgatója és most a második fordulóban 126 diák —, valamennyien a košicei Pedagógiai Intézet és a bratislvai Orvostudományi Főiskola Jövőbeni hallgatói — dolgozik ezen az ifjúsági építkezésen. A brigádok törzskarának vezetője Dezider Doležal, bölcsészeti hallgató, aki éppen szabadnapos volt. A diákok brigádokban, illetve minden brigád hat munkacsapatának egyikében dolgozik. A brigádokat a lecsapolás céljait szolgáló csatornahálózat építésével kapcsolatos szükségletek szerint osztják munkára. így például a 125., a 126. és a 127. brigád legtöbbször a Tančibok, Lakšár és Jakubov nevű munkahelyeken dolgozik. A 124. brigád csaknem mindig a jakubovi-munkahelyen végzi teendőit. ötödik csoport egyik legtevékenyebb (A szerző felvételei.) — Itt dolgoznak például a jövőbeni orvostanhallgatók — mondotta Imro Šteljar brigádvezető, amikor egy további csoporthoz érkeztünk. — Ez itt Antónia Smadrhová Levicéről, Eduard Pás, a karvinai járásból, František Prič Gelnicáról és az a lány, aki a vizet hordja, Eva Bukovská, KoSicéről jött ide, ahol ősszel a Pedagógiai Intézetben kezdi meg tanulmányait. A fiatalok egy hónapra kötelezték magukat brigádmunkára. Persze, nem minden idejüket töltik munkával. Azonkívül, hogy a szigorú katonás rend szabályainak eleget téve szorgalmasan építik a vízlevezető-csatornákat, szabad idejükben kulturális és sporttevékenységgel „szórakoznak". — Labdarúgó-, kosárlabda-, és röplabda-mérkőzéseik igen nagy népszerűségnek örvendenek a malacky-i lakosság kröében. A brigádok törzskara minden új csoport számára úszótanfolyamot rendez, úgyhogy egyetlen diák sem távozik a brigádból „nem úszóként". A diákok ezenkívül énekesekből, zenészekből, . bűvészekből stb. kulturális eszťrádcšoportot alakítottak, amely nemcsak Malackyn, a kerületi brigádvezetőség ideiglenes színpadán aratja sikereit, hanem gyakran vendégszerepel a környékbeli községekben is. íme, így töltik szünidejüket a CSISZ-tagok, akik ősszel mint bölcsészek és orvostanhallgatók kezdik meg tanulmányaikat, hogy „elméletileg" készüljenek jövőbeni hivatásukra. JOZEF SLUKA kul rŰRz* 400 éve született Pak lUo — a Béke költője Háborúkkal terhes korban katona volt és a béke költője — röviden így jellemezhetjük Pak 11—10 koreai poétát, akiről a Béke Világtanács kezdeményezésére az idén, születése 400. évfordulóján világszerte megemlékeznek. A kor, amelybe beleszületett — Korea a XVI. század végén és a XVII. század elején — háborúk és belső zavargások, társadalmi mozgalmak és változások korszaka volt, újjal terhes időszak két évszázad, két korszak fordulóján, amelyben hosszú időre eldőlt a koreai nép önállóságának, szabad fejlődésének az ügye. Az 1590-es évek végén Korea partjait japán kalózok nyugtalanították, a helyi csetepaték hamarosan invázióvá fejlődtek és a japán csapatok partra szálltak a félsziget földjén. Eleinte gyorsan és szinte akadálytalanul nyomultak előre — a koreai csapatok, — soraiktan Pak II—Lo is — visszavonultak, feladták a terepet. Aztán fordult a kocka, a félsziget egész népe felkelt és kiűzte hazájából az idegen betolakodókat. Korea történetében ekkor szerepelt először Pusan kikötőjének neve — azé a városé a félsziget déli csücskén, amely közel négy évszázaddal később ismét utolsó menedéke volt az idegen hódítóknak. Pak 11—Lo, a költő is ott járt Pusanban, kevéssel azután, hogy a japánok egy éjszaka leforgása alatt kiürítették a várost. Az idegen hódítók ellen folytatott háborúról írta első nagy elbeszélő költeményét: a Béke-dalát. A költői elbeszélés első részében Pak II—Lo a barbár idegenek hódításáról fest képet: A mezőn a holt tetemek hegyekbe tornyosodtak, és büszke városok felett farkasok marakodtak. Megénekli a hazafias csapatok győzelmét, majd felveti a kérdést: A Virágos rét hol lehet, hol lovam legelhetne, s hol pihennek a fegyverek, hogy jutok a Szent hegyre?' A mű hagyományos epikus formában, nyolc és hét szótagú sorokban íródott, a régi költői formát azonban sebes és nyugtalanító lüktetéssel tölti meg a művész mondandója, a győzelem öröme és a hit, hogy a kiharcolt békét immár nem bontja meg senki és semmi. Meddő maradt a költő hite: egy évtized sem telt el, s egy koreai hadihajó parancsnokaként őrködött a tengeren, a készülő új Japán támadást megakadályozni. Ezen a tengeri útján Irta második nagy elbeszélő költeményét, amelynek címe: A hajón. Hangulatáról, szándékáról képet ad az alábbi idézet: Harci naszád visz a vízen,a tenger hátát szántja. Máshová vágyik a szívem: bárcsak kis halászbárka fedélzetén hallgathatnám lágy énekét a sípnak a hold úszik az ég taván, a vízen habok ringnak. A katonai szolgálat után a költő vidéken telepedett le, konfucionlsta életszemlélete érvényesül ekkor: verseiben, amelyeket szinte rousseaui vissza a természethez hangulat hat át. Elbeszélő költeményei mellett ebben az időszakban születnek rövid, kínai mintát mimelő 3—4 soros versei. A témák nagyobbrészt hagyományosak: családi érzés, a szülők szeretete, a természet csodálata, hazaszeretet, királyhűség stb és természetesen a falusi csendes, nyugodt élet dicsérete. Egyik Jellemző verse a családi érzésnek állit emléket:" „Békén éltünk három fivér. Két öcsém elment, s nem tudom, megérem e még egy napon, hogy egyikük is visszatér, Minden este, mikor a nap fénye kihúny, s az alkonyat leplét szövi a Föld fölött, vágyva állok kapunk előtt, szívembe — mint bíborfonat — sóhajos remény költözött." Aztán a versek témája újabb élménnyel gazdagodik: az elhagyott, magányos öregséggel. „Öreg ember portájára vendég el nem látogat, mint hírnököt, vágyva várja a rigót s a darvakat. Vén fenyő áll ága törten, búsan az égre mered, szabadon úsznak fölöttem s szótlanul a fellegek. Utolsó nagy elbeszélő költeménye az „Ének Nogéról", amely művészi kifejező eszközeiben, nyelvében, gondolati mélységében, a költő legérettebb alkotása. Hangvétele rokon a Béke dalával; éppen ezért és éppen ebben jelenti számunkra, kései utódok számára egy nagy költői hagyaték beteljesedését: „A földre béke költözött, így múljanak az évek: termő mezők, kutak fölött Zengjen örömös ének." TÖTH TIBOR fordítása " sasKMWť: um Szerte az országban a kombájnosok és a traktorosok ezrei még kemény harcot folytatnak az idei gabonabetakarítás gyors befejezéséért. Százezrek állnak készenlétben a mezőgazdasági dolgozók és az üzemi munkások soraiból, hogy a megtermett gabona biztonságba helyezése érdekében a kellő pillanatban nyújthassanak hathatós segítséget. Ám egyes kerületekben, Járásokban njár olyan előrehaladott a gabonbetakarltás, hogy az eredmények alapján már sor kerülhet az idei gabonatermesztés eredményeinek értékelésére. Általában elmondhatjuk, hogy — az időjárási körülményeket figyelembe véve — jó az Idei termés. Több helyen az átlageredmények ugyan nem lettek és nem lesznek különlegesen nagyok, sok esetben éppen csak megközelítik vagy elérik a tervezett hozamokat. A részleteket vizsgálva azonban arra ís rájövünk, hogy a 35—40 mázsás hektárhozam nem volt ritkaság, különösen ha egyes parcellák szerint értékeljük a termelést. Éppen ezért az idei gabonatermesztés eredményeinek elemzése nagyon alapos munkát kíván, mert a jövő érdekében fel kell tárnunk mind az eredmények, mind a fogyatékosságok okát. Csakis a minden körülményt tekintetbe vevő elemzés adhat választ arra a kérdésre, vajon teljesíthetők-e mezőgazdasági termelésünkben a harmadik ötéves terv irányszámai, vajon becsülettel helytállnak, illetve helytállhatnak-e mezőgazdasági dolgozóink a tervfeladatok határidő előtti teljesítésére tett vállalások megvalósításában. Talán nem árt egy kis visszapillantás a múltba, mielőtt az idei gabonatermesztési eredményeket értékeljük. Hiszen a mai szövetkezetesek közül még sokan emlékeznek azokra a kenyérproblémákra, melyeket egyegy kedvezőtlen gazdasági esztendő okozott a néhány hektáron gazdáiA nagyüzemi gazdálkodás győzelme kodó földműveseknek. A túlszáraz, vagy a túlságosan csapadékos ősz hányszor derékba törte a terveket, a reményeket, a hótakaró nélküli tél, s utána a száraz, szeles tavasz hányszor Jelentette azt, hogy megint nem jut adóra, a gyerekeknek ruhára, a megrongálódott gazdasági felszerelés javítására, pótlására, a betevő falatra ís csak csonkított adagokban. A megtermett gabonából is hányszor vett busás vámot az időjárás, mert a 4—5 hétig elhúzódó aratás idején napokig, sőt hetekig tartó esős időben kicsíráztak a kévék, aztán a cséplőgépből csak vékonyan csurgott a hibás mag, odavolt a parasztember minden számítása. Gyakran volt ez így erre még nagyon sokan emlékezünk. Most? Az esetek, a tények egész sora bizonyítja, mennyire megváltozott a helyzet mezőgazdasági termelésünkben. Hogy csak a nagyobbakat említsük: ma már teljesen eltűnt a sokgyerekes családok életéből a kenyérgond, napról napra kézzelfoghatóbban győződünk meg a mezőgazdasági termelés állandósuló biztonságáról és fokozódó fejlődéséről, azaz a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság döntő győzelméről. Az efféle összegezésnél persze sokkal többet mondanak a részletek. Nézzük például az idei termést. A múlt őszön a hosszas, egyes vi-. dékeken csaknem állandó esőzés na-: gyon megnehezítette a vetést, illet-: ve még azt megelőzően a betakarítást. Egyes helyeken a nehezen megszántott földbe kézzel szórták el a magot, mert a mélyen elázott hantokra már nem mehetett a traktor. Még így is több mint 35 000 hektár tervezett terület maradt bevetetlen. Az időjárás — a korai vetések kivételével — tehát nem kedvezett az őszieknek. Ezt a hótakaró nélküli tél még fokozta. A korai és kedvező tavasznyílást meleg, de száraz április, majd különlegesen hideg és szeles május követte. Más esztendőkben Ilyen körülmények után örült a mezőgazdasági dolgozó a 15—16 mázsás hektárhozamnak. Most Csallóköz, Mátyusföld vagy Ipoly mente szövetkezeteiben gyakran kelletlenül nyilatkozunk arról, hogy „csak" 25— 26 mázsa búza termett hektáronként átlagosan. Korai lenne jósolgatni hogy gabonából hektáronként mennyi lesz az országos átlaghozam. Azt azonban már tudjuk, hogy egyes szövetkezetekben mi áll a 27—28 mázsás átlaghozamok hátterében. Kezdjük ott, hogy legtöbb esetben már a mezsgyék eltűnése. Az erősen hátasra szántott keskeny parcellákon vagy a mezsgyénél ázott, vagy a földháton fagyott ki a gabona, de nem volt ritkaság, hogy mindkettő garázdálkodott. Ahol már tíz éve egyengetik a mezsgyéket és földhátakat, ahol vízlevezető árkok vagy alagcsövek szelik át a laposokat, ott mind az egyik, mind a másik veszély a minimálisra csökkent. És hol jutott ahhoz a néhány hektáron gazdálkodó parasztember, hogy gyenge igavonójával olyan talajmunkát, a vetés előtt olyan talajtömörítést végezzen, mint most a gépekkel a nagyüzem? A vetésforgót nem a tervszerűség, hanem a szükségszerűség szabályozta. A keskeny parcellákon hófogókat még elvétve sem láttunk. S a tavaszi fejtrágyázás és a vegyszeres gyomirtás? Alig tudtunk róluk, s ma már mindez természetes. Ide tartozik még sok minden. A talajelemzés, a nemesített vetőmag, a milliárdos befektetéseket igénylő talajjavítási munkák és nem utolsósorban a gépesített, sőt komplex mechanizált betakarítás, melyek mindegyikének létrehozásához pártunk bölcs mezőgazdasági politikája, a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság létrehozása és munkásosztályunk önzetlen segítsége teremtette meg a feltételeket. Ám könnyelműség és felelőtlenség lenne az idei sikereket az említettek alapján egyszerűen a nagyüzemi gazdálkodás győzelmének elkönyvelni és a jövőre nézve kihasználatlanul hagyni az eddig szerzett gazdag tapasztalatokat. Hiszen azon túl, hogy harmadik ötéves tervünkben a tervezett és vállalt feladatok teljesítése valamennyi mezőgazdasági dolgozó becsületbeli, állampolgári kötelessége, egyúttal egyéni érdeke is, mert az ő életszínvonala annak arányában emelkedik vagy csökken, hogy mennyit és milyen gazdaságosan termel. Márpedig mind a termelés, mind a munka termelékenysége szempontjából egy-egy mezőgazdasági üzemen belül is nagy az eltérés. Például Veľký Kamenecen az egyik tábla árpa több mint 40 mázsás hektárhozamot adott. Plešanyban Kasko Pál mezőgazdász így nyilatkozott: — Nálunk a homokos talajokon, a 20—22 mázsás hektárhozam már szép eredmény. Az idén az egyik tábláról hektáronként 35 mázsás rekordhozamot takarítottunk be. Sajnos, az átlagunk jóformán csak a tervezett szinten mozog. Arra a kérdésre, hogy lehetne-e átlaghozam a 35 mázsa, a fiatal mezőgazdász határozottan állította, hogy a kivételesen gyengébb homokokon kívül mindenütt lehetne, ha ... Igen, ha az évelők másodszori kaszálása után mindjárt felszántott, majd még kétszer megművelt talajba legkésőbb október elején elvetnék a búzát, ha a nitrogénben gazdag talajhoz mindig hozzáadhatnák a szükséges póttrágyát, ha nem hiányozna a gondos tavaszi ápolás és ha kétmenetesen, idejében betakaríthatnák a termést. Tešedíkovon 14 hektáron átlag 41,9 mázsát adott a Kossuth búza. Átlagtermésük 29 mázsa körül lesz. Ná-: luk a Pavlovicei 198-as is jól te-: rem, megadja a 40 mázsát hektáronként, ha ... Ha idejében és jő földbe vetik és természetesen, ha van ilyen vetőmagjuk, és általában országszerte kiváló eredmények születnének, ha a termelésből eltűnne a sok ha. Van rá lehetőségünk. Jó kihasználás mellett van elég gépünk az alapos talajműveléshez s a gondos betakarításhoz. Műtrágyatermelésünk állandóan fokozódik, a nemesített vetőmagvak kérdése nagyobb részben csak a szervezésen múlik. Már ezekben a napokban megkezdjük az előkészületeket a harmadik ötéves terv második esztendei gabonatermesztése sikerének megalapozásához. Ojra hangsúlyozzuk, a merész célok ellenére is nagyok a lehetőségek a termelési tervek túlszárnyalására. Ehhez persze arra van szükség, hogy mezőgazdasági dolgozóink nyitott szemmel vizsgálják és megfontoltan vonják le a következtetéseket, s az eddig szerzett tapasztalatokat. A pártszervezetek és a nemzeti bizottságok pedig az eddiginél hatékonyabb segítséget nyújtsanak ahhoz, hogy a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság győzelme minél teljesebb legyen. HARASZTI GYULA ÜJ SZÖ 4 + ldfil. augusztus 11.