Új Szó, 1961. augusztus (14. évfolyam, 212-242.szám)

1961-08-10 / 220. szám, csütörtök

ÚJABB TÁV L AT O K Éppen a nyári munkák dandárjában — a gabonabetakarltás kellős közepén — kapták meg a lučeneci Járás szövetkezetei a következő évi termelásiik irányszámait. Ezek szerint az idei évhez viszonyítva Jövőre a szövetkezeteknek mintegy 12 ezer 700 mázsa hússal, 4 és félmillió liter tejjel, 69 ezer 609 mázsa cukorrépával kell többet kitermelniük, hogy négy éven belül teljesíthessék a harmadik ötéves terv feladatait. A körzetesítés előnyei A járási nemzeti bizottság illetékes szakosztálya a mezőgazdasági szakbizottság tagjaival karöltve az irányszámokat ez Idén a helyi adottságok figyelembevételével állapította meg. Ezzel az eljárással tulajdonképpen az egész járás területén megkezdődött a körzetesítés, melyből hatalmas előnyökre tehetnek szert a szövetkezetek. A déli fekvésű falvakban például lényegesen bővítették az őszi repce, cukorrépa vetésterületét, ugyanakkor a burgonya termelésével főképpen a hegyvidéki körzetekben gazdálkodó szövetkezeteket bízták meg. Csak természetes, hogy ezek a növényfajták a kiszemelt községek határában a legmagasabb hozamok elérésére képesek, nagy hasznot nyújtanak a szövetkezeteknek. A tervelőkészítés első tapasztalatai azonban azt is igazolják, liogy nem minden szövetkezetben fogadták egyforma helyesléssel a termelés körzetesítését, a harmadik ötéves terv feladataival arányosan emelkedő irányszámokat. Az Ipoly menti EFSZek főképpen a cukorrépa vetésterületének kibővítésére panaszkodnak, mert — szerintük — ennek megművelése igen sok munkáskezet igényel. Persze, ez csak az érem egyik oldala. Ám, ha a trend, kalondal és a többi szövetkezetekben azt is k

; rátílítottők volna, mennyi hasznot jt ent számukra a cukorrépatermelés tegyük fel a szilárd takarmányalap megteremtése * szempontjából, bizonyára egészen mós lett volna az elképzelésük. Ezz°l a kérdéssel párhuzamosan a Járás szövetkezeteinek takarmánytermelésével Is bővebben kell foglalkoznunk. Szinte minden évben megismétlődik, hogy éppen a téli időszakban a legtöbb szövetkezetben elfogy a takarmány, nincs mivel etetni az állatokat. Ennek aztán az a következménye, hogy alacsony a tejhozam, az állatok hasznossága és a közös bevételek is csökkennek, holott az EFSZ-eknek minden adottságuk megvan ahhoz, hogy bőséges takarmányalappal rendelkezzenek. A Járás szövetkezetei például az év elejétől több mint másfélmillió liter tejjel maradtak adósai közellátásunknak. Mivel magyarázható ez a lemaradás, ha nem a takarményhiánnyal? Mivel érvelnek Kalondán Rubin Dezső, a szövetkezet fiatal zootechnikusa ceruzával a kezében igyekezett bebizonyítani, hogy egyre szaporodó állatállományuk számára nem képesek elegendő takarmányt biztosítani. A termelési terv teljesítéséhez a szövetkezetnek legalább 82 vagon szálas- és 95 vagon silótakarmányra lenne szüksége. Ennek a mennyiségnek azonban csak egy hányadát képesek biztosítani. Olyan lehetőségekkel kevés helyen rendelkeznek a takarmánytermelésben, mint Kalondán, Van elegendő és gazdagon termő rétjük, jó legelőjük és a silóanyag termelése sem ütközhet komoly nehézségekbe. Mi hát akkor a baj? Ez Idén 14 hektáron vetettek tejes-viaszos érésű silókukoricát. Ebből azonban még két vagon termésre sem számíthatnak. Évközben elhanyagolták a megművelését, a gyorsan növekedő gyom teljesen elnyomta az amúgyis szárazsággal vívódó növényzetet. A tervezett 60 vagon helyett tehát csak 2 vagon sílózását biztosíthatják, a takarmányalaphoz hiányzó mennyiséget pedig — ha meg akarják tartani a jelenlegi 5,5 literes tejhozamot — vásárlás útján kell beszerezniük. Szervezés kérdése tehát, a takarmánytermelés is, melyre az év eleiétől a növénytermelés dolgozóinak, az agronómusnak és a szövetkezet egész vezetőségének nagy súlyt kell fektetniük. A következő évi tervek előkészítése nem csupán adminisztratív teendője a szövetkezeteknek s nem is a könyvelő, vagy a zootecbnikus és az agronómus ügye, hanem az egész tagság érdeke. A tagság képes feltárni a termelésben rejlő tartalékokat, de az Irányszámok megvitatását néhány szövetkezetben — a nagy munkákra hivatkozva — „elfelejtették" a tagsági gyűléseken előterjeszteni. Ennek aztán az lett a következménye, hogy járási viszonylatban az EFSZ-ek az irányszámokkal ellentétben 1 millió 8 ezer liter tejjel és 3238 mázsa hússal kevesebbet javasolnak. A tervezett tejmennyiség kitermelése az alacsony tehénállomány következtében — egyelőre — komoly akadályokba ütközik. Két év múlva azonban a jelenlegi kétéves üszőborjakbői nagy hasznosságú tehenek válnak. A járás szövetkezetei 101 százalékra teljesítik állomőnytervüket, több mint 750 növendékmarhával tenyésztenek többet a tervezettnél, de a tehénállomány csaknem 1500-zal mutat kevesebbet a tervezettnél. A hústermelésre is megvan a lehetőség Ha az előbb arról beszéltünk, hogy a tejtermelés nagymértékben függ a takarmánytői és a tehénállománytól, akkor most arról ls meg kell emlékeznünk, hogy a szemestakarmányok mennyiben befolyásolják a tervezett húsmennyiség termelését. Előzetes számítások szerint a szövetkezeteknek a harmadik ötéves terv utolsó évében már 113 980 mázsa hús termelését kell biztosítaniok. Ehhez 315 ezer mázsa szemestakarmányra lenne szükségük, de az összgabonatermésből az állattenyésztés céljaira csak 121704 mázsa gabonát fordíthatnak. Végkövetkeztetésképpen 1239 vagon takarmánygabona hiányzik, hogy a hústermelésben is lépést tarthassanak az egyre fokozódó követelményekkel. Hogyan szerezhetik meg a hiányzó takarmánygabonamennyiséget? A kenyérgabona termelésében szép példákkal találkozhatunk a járás mezőgazdasági üzemeiben. A bofkovcel ÁG dolgozói ez idén a pavlovicet fajta lágy búzából átlag 49 mázsás hozamot értek el hektáronként. Nenlncén és a želovcel szövetkezetben 39 mázsás hozammal dicsekedhetnek. Ugyanakkor a kenyérgabonatermés járási átlaga mgg a 22 mázsát sem haladja meg. Nemes külföldi és hazai búzafajték termelésének meghonosításával a járási kenyérgabonatermés-átlagot legalább 10 mázsával lehetne fokozni. Ez annyit Jelent, hogy a jelenlegi vetésterületeket csaknem a felével lehetne csökkenteni, a felszabadult parcellákon pedig — éppen a hektárhozamok emelkedése folytén a kenyérgabona vetésterülete csökkentésével — tág lehetőség nyílna a takarmánygabona, mint az árpa, kukorica és a szántóföldi takarmányok termesztésére. Ezzel az eljárással már két éven belül teljesen meg lehetne oldani a szövetkezetek takarmánykérdését, a hústermelés komoly problémáját. Fokozzuk a termőföldek táperejét A harmadik ötéves terv határidő előtti teljesítésének kérdése most komolyan foglalkoztatja a nemzeti bizottsőgok funkcionáriusait, választott képviselőit. Ezért feladatul tűzték, hogy a kővetkező évtől kezdve minden esztendőben Iegalőbb 200 ezer köbméter komposzttrágyát készítenek. Ezenkívül megoldják a járás vízgazdálkodásának problémáját, az Ipoly mellékén és az északabbra fekvő községekben meghonosítják az öntözéses gazdálkodást, a gépesítés színvonalénak emlésével lényegesen korszerűsitik a termelést. Ez idén a járás szövetkezetei kissé elhanyagolták a termőföldek táperejének fokozását. Az előirányozott 189 895 köbméter komposzt helyett eddig csak 72 ezer köbmétert készítettek. Sok helyen az istőllótrágyaval sem bánnak szakszerűen és a műtrágyákat sem választják meg a talajviszonyoknak megfelelően. Ez pedig egyik legnagyobb tartaléka a terméshozamok fokozásának. Általánosítják a jó tapasztalatokat Az ország területi átszervezése következtében a lučeneci Járás is megnagyobbodott, több mint 150 községet számlál. A régi kis Járásoktól bizony nem vett át gazdag örökséget. A nemzeti bizottságok és a pártszervek azonban egyéves megfeszített munka eredményeképpen gazdag tapasztalatokra tettek szert, pontos áttekintéssel rendelkeznek a járás gazdasági, kulturális és politikai helyzetéről. Néhány fogyatékosság ellenére egészséges fejlődés indult meg az egész járős területén. Főleg a mezőgazdasági vonalon találkozhatunk a szervező- és irányítömunka szép sikereivel. Az állam iránti kötelességeit húsból például 103,5 százalékra, a tej időszakos tervét 113,6ra, a tojásét 100,1 százalékra teljesíti. Úgy számítanak a szövetkezetek, hogy az év végéig nemcsak teljesítik, de túl ls szárnyalják a felvásárlás tervét és az őszi munkák sikeres elvégzésével megteremtik a következő évi gazdag termés feltételeit. Az állattenyésztés terén sok Jó példával hozakodhatnak elő. Ezt az igyekezetet azonban a növénytermesztésre is mielőbb kl kellene terjeszteni, melynek lassú fejlődése egyelőre nagymértékben gátolja az egész Járás mezőgazdasági termelésének továbbfejlesztését. Az elemzéshez tapasztalataikkal hozzájárultak: Michal Lekér, a JNB titkára, Pavol Balázik mérnök, a JNB mezőgazdasági osztályának vezetője, Vojtech Bábel, a JNB tervező bizottságának tagja, Milan Puškajler mérnök, a JNB agronőmusa, Szornbath Ambrus, az Oj SZÖ szerkesztője. A trstíni szövetkezetesek az idén az összes gabonát, (598 hektárt) kétmenetesen aratták le. Az új technológia alkalmazásának köszönhetik, hogy a tmavai járásban az elsők között szállították raktárba az eladásra tervezett 56 vagon gabonőt. A képen: Gyors ütemben halad a kombájnnal aratott gabona tisztítása. (I. Sluka felvétele) jjó terv — fél siker Pártunk Központi Bizottságának hatőrozata értelmében a legközelebbi időszakban megkezdjük az 1962-es óv tervfeladatainak részletes kidolgozását a mezőgazdaságban. A Jő terv — fél siker, szokták mondani és ez elv szerint fogtak a tervek kidolgozásához a lučeneci járásban ls. A járási pártbizottság e napokban aktívára hívta, össze az üzemi és falusi pártszervezetek elnökeit, ahol a tervek kidolgozására való alapos felkészülés volt a téma. Ha a járás adottságait elemezzük és ugyanakkor felhasználjuk a tapasztalatokat, rőjővünk, hogy a lučeneci járásba^ is a legfontosabb feladatok közé az EFS

Z-ek nagyobb egységekbe való tömörítése tartozik. A tervek szerint a legközelebbi Időszakban 42 szövetkezet 19 egységbe való egyesítése vár megvalósításra. Az eddigi tapasztalatok arról tanúskodnak, hogy a gazdaságosság terén az egyesítéssel igen sok előny függ össze. Egyik ilyen kedvező körülmény, hogy jől megvalósítható a termelés szakosítása. E téren ma jelentős lépések történtek a lučeneci Járásban. Például a r Takovól Állami Gazdaságban igen kedvezők a feltételek a sertéstenyésztésre, valamint a burgonyatermelésre Mi sem természetesebb tehát, hogy az 1962-es tervek összeállításánál számolni kell ezzel a ténnyel. Természetesen számos hasonló speciaiizőlás hajtható végre a járás területén. Figyelemmel lesznek a tervek kidolgozásánál arra is, hogy például egves hegyvidéki EFSZ-ekben be kell szüntetni a cukorrépa termesztését — ezekben főleg a tejtermelésre fektetnek súlyt. Az aktiván sok szó esett arról, hogy a jövőben az ideinél jobban arra kell ügyelni, hogy a tervíeladatok valóban érvényesüljenek és szilárd mércéül szolgáljanak az egyes gazdaságokban. A jövő évi tervek kidolgozásába a legnagyobb mértékben be kell vonni a falu dolgozóit, az EFSZ-tagokat, mert a tervek teljesítésének kelléke az is, hogy közösen, a körülmények pontos ismerete alapján állílsők őket össze. Az 1962-es év tervfeladatai a lučeneci járásban az Idei évvel szemben 18—20 szőzalékos emelkedést jelentenek. Számokban ez azt jelenti, hogy tejből például 4,4 milliő literrel többet kell a dolgozók asztalára adni, mint az Idén, s tojásból is 1,7 millióval többet kell a járás szövetkezeteinek és állami gazdaságainak felvásárlásra adni. Ha ezeknek a feladatoknak eleget akarnak tenni, az EFSZ-tagoknak és az ÁG-ok dolgozóinak mindent el kell követniük annak érdekében, hogy minél alaposabban feltörjék a rejtett tartalékokat, alkalmazzák a haladó termelési módszereket, jobban szervezzék a munkát. S az 1962-es termelési kidolgozásánál a kommunisták mindezeknek a lehetőségeknek a felhasználásával fognak eljárni. Agócs Vilmos, Hajnáčka A katonák is segítenek az aratásban Gyors ütemben halad az aratás hazánk minden táján. Néphadseregünk katonái erkölcsi kötelességüknek tekintik, hogy hathatósan segítsenek az idei bőséges termés betakarításában. Ha véletlenül a rohateci és vracovi EFSZ, a Tasovi Állami Gazdaság stb. termőföldjei felé vezetne utunk, sok száz katonát láthatnánk, akik a szövetkezetesekkel együtt szorgoskodnak az aratás minél előbbi befejezése érdekében. Áldozatkészen segítenek a szövetkezeteseknek a Jančálek, Liščinsky, Feyfrlík tiszt és más tisztek parancsnoksága alá tartozó egységek katonái. Követésre méltó példát mutatnak az ebben az egységben szolgálatot teljesítő kommunisták, akik pártszervezetük elnöke — Duroň kapitány vezetésével már két hete egyenletesen teljesítik szocialista felajánlásukat, mely szerint személyenként 15—20 munkaórát dolgoznak le a védnökségük alatt álló EFSZ földjein. Íme egy a sok közül, amikor néphadseregünk parancsnokai követésre méltó példát mutatnak a katonáknak népgazdaságunk fontos feladatainak teljesítésében. J. Kolaja főhadnagy • • Ne pazaroljuk a fehérjét a nyári takarmányozásban Milevskoban a légnyomásos technikai berendezéseket gyártó üzem kovácsai magánjáró légnyomásos takarmányszéllító kocsit szerkesztettek A modern alvázra szerelt 9 köbméter kapacitású takarmánykeverékszállítóval könnyen a helyszínre szállíthatják az elkészített takarmányt, melyet aztán csövön keresztül légnyomással juttatnak el a sertéshizlaldák központi etetőjébe, (VI. Votruba — CTK — felv.) A fiatal állatok húsa, illetve izomzata, valamint állataink hasznossága, a fejősteheneké is a fehérjétől függ. Ezért fejlődésük és termelésük mértéke főképpen attól függ, hogy takarmányozős útján mennyi fehérjéhez jutnak. Természetesen, a fejlődésre hasznosuló fehérjének megvan a felső hatéra is. Az ezen felül adagolt fehérje: pazarlás. A tavaszi és nyári időszakban, amikor pillangóst tartalmazó keveléktakarmányt vagy éppenséggel tiszta állományú pillangóst etetünk, az emészthető fehérjét pazarló bőséggel adagoljuk, mégpedig szűkös keményítőértékkel. Téli takarmányozási gyakorlatunkat pedig általában — egyes kivételektől eltekintve — az emészthető fehérjében szegény adagok jellemzik, éspedig az egyéb tápanyagokból származó, viszonylag bőséges keményítőérték felvétele mellett. Kézenfekvő tehát az a gondolat, hogy célszerű és gazdaságos tavaszszal ós nyáron a fehérjét korlátoznunk, s az Igy feleslegessé vált takarmányt tartósítva a téli fehérjeellátás javítására fordítanunk. Ugyanekkor a kívánatos keményítőértéket vigyük át a tavaszi-nyári adagba, hogy ebben több legyen a keményítő. Ha ezt nem tennénk, a nyári takarmányozás, például a fejőstehenek esetében, nagyon egyoldalú lenne: a sok fehérje a tejtermelésben nem érvényesülne kellőképpen, még akkor sem, ha a tehén szervezete ehhez saját állományából tápanyagokat szabadítana föl. Az elmondottakból következik, hogy ha a pillangósok nyőri fejadagját csökkentjük, s az elvett mennyiséget fehérjeszegény, ám ehhez képest nagy keményítőértékű takarmánnyal helyettesítjük, akkor a teheneket mind fehérjében, mind keményltőértékben jobban látjuk el, mint ahogy eddig sok helyütt szokásos JTOlt. A fehérjedús takarmányok mellé mint Jó keményítőérték-források a következők Jöhetnek számításba: silózott silókukorica, silőzott csalamádé, zöld csalamádé, zöld kukorica és zöld szójás süőkuKorica. Takarmányozási szempontból helyeselhető — ahol tavaszi szalmakészlet és szecskázási lehetőség is van — a pillangóst és a szalmát szecskázottau összekeverve etetni, mert a szalma ellensúlyozza a pillangósok puffasztó hatását. De a szalmaféle — különösen fejőstehenek j esetében — csupán korlátozott menyj nyiségben keverhető a zöld közé. Talán szokatlan, hogy a viszonylag olcsó zöldtakarmány-adagok csökkentését és egyúttal a különbségek tartósítási költséggel terhelt, téli jellegű takarmánnyal történő pótlását említjük. Számításunkat azonban Igy is megtaláljuk, nem megy veszendőbe és azt — bárha az ekképpen megtakarított pillangós tartósítási költj séggel terhelve — átvisszük télre. Ilyen esetben a fehérje révén a takarmányozás eredményességét feltétlenül növeljük. •tisŰJ SZÖ 5 * 1961. augusztus 10.