Új Szó, 1961. augusztus (14. évfolyam, 212-242.szám)

1961-08-10 / 220. szám, csütörtök

Hazánk népe elbúcsúzott Václav Kopecký elvtárstól Jaromír Dolanskýelvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról) hinizmus terjesztésével aktívan elő­segítette a szociáldemokrácia bal­szárnyának kialakulását, és lelkesen harcolt a kommunista párt megala­pításáért. Csehszlovákia politikai történeté­nek színpadára új típusú párt lépett. Václav Kopecký a párt egyik alapító tagja lett és életét fenntartás nélkül a párt harcaival kapcsolta egybe. Elszántan lépett a hivatásos forra­dalmár pályára, erre az üldöztetéssel és lemondással teli pályára, de ugyanakkor derűlátóan és törhetetlen bizonyossággal a munkásosztály győzelmében. Minden tehetségét szer­teágazó és sokoldalú, mohó szomjjal bővített, műveltségét, erőteljes Intel­lektusát, pompás újságírói és szó­noki képességei szenvedélyes har­ciasságét teljesen a párt szolgálatéba állította. A brnói Rovnost, a plzeňi Pravda az ostravai Delnlckí denník és utána a Rudé právo is nagy felké szültsőgű forradalmi újságíróra talált benne. Alapos marxista műveltsége a bol sevik balszárny soraiba vezette őt, ahol Kopecký elvtárs kezdettől fogva könyörtelen szívós küzdelmet vívott a leninizmus teljes győzelméért a pártban, a párt bolsevizálásáért és következetesen új típusú párttá való átalakításáért, amely a néptömegek élén meg tudja szervezni és győze lemre tudja vinni a proletariátusnak a kapitalizmus megdöntéséért vívott forradalmi harcát. Ez a harc, amely a párt V. kongresszusán érte el te­tőfokát, az új, forradalmi irányzat nagyszerű győzelmével végződött. Václav Kopecký elvtárs a párt új, gottwaldi vezetőségének jelentős tag jává vált. Mint a párt vezetőségének tagja tevékenyen részt vett annak az irány­vonalnak a kidolgozásában és ki­harcolásában, amely a pártot a nép­tömegek harcának élére állította. Mint gyűjtószavú népszónok és ki­váló újságíró magával ragadó beszé­dekben és cikkekben szenvedélyes gyűlölettel pellengérezte ki az urak terrorját, fáradhatatlanul leleplezte a tőkés kizsákmányolást és .riadót fújt a fasiszta veszély s a müncheni árulás veszélye felett. Mint a párt kiváló szószólója a külpolitikai kér­désekben újból és újból hangsúlyoz­ta, hogy hazánk függetlensége, biz­tonsága és létezése elválaszthatatlan a Szovjetunióhoz fűződő szövetsé­günktől. Nem torpant vissza az uszí­tások és az üldöztetés elől, nem hát­rált meg a csendőrkarabélyok elől sem, hanem a tüntetések és sztráj­kok első soraiban haladt, szenvedé- I Ívesen vetette magát harcba a gyű- j lölt burzsoázia ellen. A munkásosztály és a dolgozók kö- j rében fáradhatatlanul terjesztette a j Szovjetunióról szóló nagv igazságot, melynek példamutatása erőt és re- i ménvt, lankadatlan energiát és el- j szántságot ad. Pártunknak a München előtti köz­társaságban vívott harcai valameny­nyi szakaszában Kopecký elvtárs ál­dozatkész munkásságának egyre erő­sebb nyomaira bukkanunk. És amikor a müncheni árulás után a párt határozatára a Szovjetunióba távozik, mint a párt vezetőségének tagja és mint Klement Gottwald egyik legközelebbi munkatársa egye­nesen lázas munkába fog a haza fel­szabadításáért, a nemzeti és demok­ratikus forradalom győzelméért. Dol­gozik a Rádióban, a csehszlovák la­pok szerkesztőségében, részt vesz a csehszlovák hadtest megalakításában és hazánkban a partizánharc meg­szervezésében. Nézzük, hogyan emlékezett vissza Kopecký elvtárs kimagasló tevékeny­ségére annak idején tett feljegyzé­seiben G. Dimitrov: „Klement Gott­wald éppen a szlovákiai felkelés nap­jaiban súlyosan megbetegedett. A csehszlovák ügyek irányítását leg­szorosabb munkatársa, Václav Ko­pecký elvtárs vette át és harcos iz­galommal intézte el mindazt, ami a szlovákiai eseményekre és a szülő­földjén folyó partizánmozgalomra vo­natkozott. Bámulatba ejtett engem, hogy ő, a politikus egyik napról a másikra parancsnoki képességekkel rendelkező tapasztalt partizánszer­vezővé vált. Öröm volt figyelni, mily lelkesen dolgozta ki a távol, a le­igázott csehszlovák földön harcoló partizánalakulatok parancsnokainak rádiótávlrataíra küldött válaszokat. A jellegzetesen cseb ember legendás nemzeti ébresztőinkre és forradal­márainkra emlékeztetett engem: lel­kes hazafi, népének dicső történetét szerető hazafi volt, s emellett meg­győződéses Internacionalista, korlát­lan szeretetet táhpláit az orosz nép, a Szovjetunió iránt. Ilyen ember Vác­lav Kopecký, ilyen emberei vannak a testvéri Csehszlovákia Kommunista Pártjának". Kopecký elvtárs tevékenyen részt vett a londoni emigráció képviselői­vel folytatott tárgyalásokon, és je­lentős mértékben kivette részét a Nemzeti Front kormánya kožicei programjának megfogalmazásában. Hazánknak a szovjet hadsereg ál­tal történt felszabadítása után a párt fennen lobogtatva a nemzeti és demokratikus forradalom győzelmes zászlaját, az új .népi demokratikus állam vezető pártjává vált, Kopecký pedig az új népi demokratikus köz­társaság kimagasló államférfia, a Nemzeti Front első košicei kormá­nyának tagja lett. Teljes buzgalommal Iát ahhoz a munkához, amelyről éveken át ál­modozott. Ezekben az években még jobban fokozódik fáradhatatlan aktivitása és teljesen kibontakozik harcos agi­tátori tehetsége. Leleplezi a reakció sötét cselszövéseit, a párt politiká­jának fáradhatatlanul újabb és újabb híveket nyer meg. A néptömegek számára érthető módon küzelhozza a marxizmus-leninizmus eszméit, meg­magyarázza, hogy a párt politikájá­ban hazánk leghaladóbb hagyomá­nyai testesülnek meg, és hogy a munkásosztály, amely kezébe vette a nemzet vezetését, a Szovjetunióval örök barátságban és szövetségben egyszer s mindenkorra függetlensé­get és szabadságot, a győzelmes szo­cializmusban és kommunizmusban páratlan felvirágzást biztosít szá­mára. Mindörökre emlékezetes ma­rad Kopecký elvtárs kimagasló sze­repe a februári napokban. A dicső májusi napokkal együtt a győztes februárt tartotta élete legragyogóbb és legörömtelibb pillanatának. A februári győzelem után teljesen kibontakozik a szocialista kultúra fejlesztéséért, a marxizmus-leniniz­mus eszmélnek hazánk szellemi éle­tében elérendő teljes győzelméért íolytatott tevékenysége. Mint rend­kívül műveit ember, mélven tisztelte nemzeti kultúránk haladó hagyomá­nyait és mint kiváló marxista min­den téren arra törekedett, hogy a párt politikájának szellemében a szo­cialista építés művének és a szocia­lista kultúra fejlesztése ügyének megnyerje tudományunk és művésze­tünk legjobb képviselőit. Hazánk kul­turális öröksége iránt érzett mély­séges tisztelettel gondoskodott a kulturális műemlékek megóvásáról, amelyeket a burzsoá uraiom idején pusztulás fenyegetett. Neve mindörökre összeforrt a szo­cialista kulturális forradalom dia­dalmas előrehaladásával hazánkban. Kopecký elvtárs, egész pártunkkal együtt, forrón üdvözölte a Szovjet­unió Kommunista Pártjának törté­nelmi XX. kongresszusát és pártunk Központi Bizottságának tagjaként te­vékenyen harcolt azért, hogy pár­tunk egész munká|át és hazánk szo­cialista építésének irányát áthassák az SZKP XX. kongresszusának lenini eszmél és e kongresszus forradalmi szelleme és értelme. Václav Kopecký élete — a kommu­nista-forradalmár példamutató élete volt. Kopecký elvtárs feltétlen hűséggel viseitetfett a párt és-a munkásosztály iránt. A párté volt minden lélegzete, minden gondolata, minden cseleke­dete. A nép iránti mélységes hű­ségéből, a kapitalizmussal és a ki­zsákmányolással szemben érzett kö­nyörtelen gyűlöletéből, a marxizmus­leninizmus iránti rendíthetetlen hű­ségéből, a szocializmus győzelmének történelmi szükségszerűségébe és nél­külözhetetlenségébe vetett törhetet­len meggyőződéséből fakadt lángoló forradalmi lelkesedése. "i r Ebből a meggyőződéséből eredt könyörtelensége is az opportunizmus, a dogmatizmus és a szektásság min­den megnyilatkozásával szemben, minden ellen, ami gyengítette vagy aláásta a párt erejét és egységét, ami szétforgácsolta a munkásosztály erőit, ami eltorzította a szocializmus nemes arculatát, ami elszegényítette a szocialista élet és kultúra gazdag­ságát és teljességét. Kopecký elvtárs egész életét és harcát a Szovjetunió iránti korlátlan hűség és lángoló szeretet hatotta át, amely egyetlen egésszé egyesült forró hazaszeretetével és nemzeti büszkeségével. Szíve mélyéből sze­rette szülőföldjét. És épp ilyen for­rón szerette a szovjetek országát, amely második hazája volt. Egész életét a Szovjetunióhoz, a szovjet néphez fűződő barátság megszilár­dításának szentelte. A hazaszeretet számára elválaszthatatlanul egybe­forrott a Szovjetunió szeretetével. A szovjetek országában látta hazánk boldog jövőjének, a szocializmus és a kommunizmus győzelmének bizto­sítékát és támaszát. Kopecký elvtárs mélységesen em­beri vonásokkal rendelkező ember, a nép fia volt. Egész élete, minden érzése azonos volt a munkásosztály és a nép életével, érzéseivel. Gyer­mekkorától kezdve a néppel bizal­mas kapcsolatban növekedett fel, s ezt a kapcsolatot egész élete folya­mán mélyítette és bővítette. Éppúgy övéi között volt a libereci textilmun­kások, a Železný Brod-i üvegmunká­sok, a vysočanyl kovácsok, a klad­nói kohászok, a ratiskovicei bányá­szok, a trstenlcei szövetkezetesek körében, mint a tudományos, kultu­rális és művészeti dolgozók között. Értékesen sajátos, nemes veretű ember volt. Egyforma szenvedély­lyel szerette a népet, a pártot, a Szovjetuniót, s gyűlölte ellenségei­ket. Fiatalos lendületéért, derűlátá­sáért, jóságáért, segítőkészségéért, amellyel mindig hajlandó volt min­denét megosztani, humorérzékéért mindenki szerette őt, aki ismerte és aki együtt dolgozott vele, aki hallotta őt beszélni, előadást tartani, • vagy beszélgetni. I Václav Kopecký elvtárs úgy tudott harcolni és dolgozni, élni és álmod­ni, az életet, országát és népét sze­retni, ahogy arra csak kommunista képes. Merész álmaiban évtizedekre előre el tudta képzelni a valóságot. A ka­pitalista elnyomás súlyos éveiben lelkesedést és erőt tudott önteni az emberekbe, élénk színekkel ecsetel­ve a "szocializmus győzelmét hazánk­ban. A győzedelmes szocialista Cseh­szlovákiában pedig őszintén tudott örülni napjaink valóságának s ugyanakkor már a jövő kommunista Csehszlovákiáról álmodozott. Hirtelen halála felett érzett mély­séges gyászunkat átszövi a nagy büszkeség érzése afelett, mily pom­pás embereket, hősöket, alkotókat és építőket nevel kommunista pár­tunk. Az évek múlnak. Valóra válnak napjaink legmerészebb álmai. A kom­munizmus, melynek látomása negy­ven esztendővel ezelőtt a párt veze­tésével fellelkesítette a néptömege­ket, ma már konkrét célkitűzés. Az idő folyásával a kommunizmus az emberek életévé válik. Örökké emlékezetünkben marad Václav Kopeckýnak — a kommuniz­mus lánglelkű harcosának élete és munkássága. Örök emlékezet és soha el nem mú­ló dicsőség Václav Kopeckýnak, a kommunistának! L. Stoll elvtárs beszéde Á Nemľeigyulis eínöksége keiyeiellel etofi fícli Kupecký elvtárs emlékének (ČTK) — A Nemzetgyűlés elnöksé­ge szerdai ülésén kegyelettel adózott Václav Kopecký elvtárs, a CSKP KB politikai irodájának tagja, a Nemzet­gyűlés képviselője emlékének. A Nemzetgyűlés elnöksége ülése további részében jóváhagyta a Rem­zeti bizottságokat irányító központi hivatal létesítésére, az állami egyez­tető bizottságnak a Miniszterelnök­séghez való csatolására és a CSKP KB társadalomtudományi intézetének pártfőiskolájára vonatkozó törvény­erejű intézkedéseket.-A nemzeti bi­zottságokat irányító központi hiva­tal a nemzeti bizottságok kormány­bizottságának apparátusából áll és a helyi ipari, valamint szolgáltatási üzemek államigazgatásának közpon­ti szerve. A Nemzetgyűlés elnöksége tárgy­sorozata további pontjaként megvi­tatta a Nemzetgyűlés szeptemberi teljes ülésére tett előkészületeket és értékelte a Nemzetgyűlés nemzetkö­zi kapcsolatainak eredményeit. Václav Kopecký elvtárs hamvait tartalmazó urnát a Nemzeti Emlékműben helyezik ei (CTKJ — Václav Kopecký elvtárs hamvait tartalmazó urnát a Vyškov he­gyi Nemzeti Emlékműben helyezik el. Drága elvtársnök és elvtársak, ba­rátaim 1 Egy általunk hőn szeretett ember és forradalmi harcos koporsója mel­lett állunk. Egész életét minden fenn­tartás nélkül a munkásosztály fel­szabadításáért, az emberiség boldog életéért, a kommunizmus győzelemre Juttatásáért folytatott harcnak szen­telte. Egybegyűltünk, hogy búcsút ve­gyünk Václav Kopecký elvtárstól. Nehezen hihetjük el, hogy lángoló szíve megszűnt dobogni, fájdalmas arra gondolnunk, hogy kiapadt a lel­kes kezdeményezések, a merész és gyümölcsöző gondolatok bőséges for­rása, hogy már nem él Csehszlovákia Kommunista Pártjának egyik leghűsé­gesebb fia és alapító tagja, aki határ­talanul szerette népünket. Ezért oly nagy népünk együttérzése, ezért özönlenek pártunk címére az üzemekből, a falvakból, kulturális életünk képviselőitől, hazánk dolgo­zóitól a részvétnyilvánítások százai. Az évtizedeken át folytatott súlyos harcok és a nehéz megpróbáltatások közepette mindnyájan megismerték Kopecký elvtárs nemes érzésű szí­vét, tiszta jellemét és ezért mind­nyájan megszerették. Jaromír Dolanský elvtárs pártunk Központi Bizottságának nevében mél­tatta azt a történelmi jelentőségű szerepet, amelyet Václav Kopecký elvtárs töltött be hazánk forradalmi munkás-mozgalmában s az új, szo­cialista Csehszlovákia történelmében. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és a Szovjetunió kormánya — a szovjet kommunisták a legnagyobb szeretettel emlékeznek meg Kopecký elvtársról. A mai napon a testvéri kommunista pártok és a nemzetközi forradalmi munkásmozga­lom képviselői szintén kegyelettel adóznak emlékének. Kopecký elvtárs már szeretett kom­munista pártunk megalapítása előtt, közérdekű tevékenységének első per­ceitől — 1921-től, amikor is rend­szeresen ténykedett a munkásifjúság s a diákok körében — mindig arra törekedett, hogy a tehetséges fiata­lokat megnyerje a kommunizmusért vívott harc magasztos ügyének. Kopecký elvtárshoz mindig ellen­állhatatlan erővel vonzott bennünket az a tiszta tűz, amely hatalmas láng­gal lobogott lelkében. Ez a tűz az ő fiatalos, de már akkor Is csodá­latra méltóan érett marxi-lenini meg­győződése volt. E meggyőződésében osztoztak vele a többi elvtársak is, akiknek soraiból kerültek ki pártunk vezetői, az a csoport, mely 1929-ben Gottwald elvtárs szellemében vette kezébe a párt vezetését. Kopecký elvtárs, hazánkban az el­sők között tanulmányozta Marx és Lenin alapvető fontosságú mtíyeit és egyhamar alkotó módon lángeszű tanítóinak nyomdokába lépett. Amikor Gottwald elvtárs a 20-as évek derekán kezébe vette pártunk agitációs- és propaganda- osztályának Irányítását, amikor fordításban egy­más után jelentek meg Lenin művei, amikor a „Kommunistická revue" már hatást gyakorolt a tömegekre, amikor a párt vezetőségében tény­kedő fiatal elvtársak oly nagy Jelen­tőséget tulajdonítottak a párttagok körében végzendő ideológiai munká­nak és forradalmi mozgalmukban mér észlelhető volt a bolsevizálódó párt eszmei befolyása — ettől a pil­lanattól kezdve új eszmei hatások érvényesültek nemcsak munkaszerve­zeteinkben, hanem kulturális életünk­ben is. Kopecký elvtárs a szociálde­mokratizmus csökevényeivel szemben szenvedélyesén propagálta ezt az ideológiáját, ezt a politikát, ame­lyet az említett fiatal elvtár­sak sorakozója idején oly jelentő­sen támogatott minden kétséget ki : záró tekintélyével Zdenek Nejedlý elvtárs is. Ez a politika, ez az ideo­lógia tette lehetővé az új, szocialista kultúráért síkraszálló legfiatalabb harcosok — Július Fučík, Ivan Se­kanina és Bedrich Václavek fejlődé­sét. Václav Kopecký elvtárs már elejé­től kezdve jelentős mértékben vette ki részét pártunk marxi-lenim po­litikájának érvény rejuttatásából és ezt tekintjük felejthetetlen érdemei lényegének. Kopecký elvtárs, aki tö­kéletesen ismerte a marxizmus el­méletét, minden alapvető fontosságú összefüggést szem előtt tartva, a kulturális élet egyéb területeivel együtt fokozott figyelemmel követte hazánk ideológiai és kulturális arc­vonalának kialakulását. Mindig időt szakított történelmi és művészeti mű­vek s költemények olvasására. így ismerte meg kultúránk, tudományos és művészvilágunk minden Jelentős képviselőjét Nagyra értékelte a be­csületes alkotókat és felkereste azo kat, akik bármily módon segítséget nyújthatnának a munkásosztálynak nehéz küzdelmeiben, tapintatosan, türelmesen alkalmazkodott hozzájuk és meggyőzte őket. Mint a párt kulturális-politikai irányvonalának egyik alkotója, amelynek elveit nemegyszer Juttatta kifejezésre a párt konferenciáin és kongresszusain tartott beszédeiben, mint a párt Központi Bizottságának tagja, mint miniszter és miniszterel­nökhelyettes mindig energikusan, de egyidejűleg körültekintően Juttatta ér­vényre azokat a lenini szemponto­kat, amelyek oly engesztelhetetlent irányulnak a revizionizmus és a dog­matizmus ellen. Kopecký elvtárs évek hosszú során át kifejtett tevékenysége folyamán elnyerte legkiválóbb alkotóink, mű­vészeink és tudományos dolgozóink tiszteletét és megbecsülését. Tudom, mily őszintén szerette Vítezslav Ne­zval Kopecký elvtársat. Kopecký elvtárs mindig nagyra értékelte, hogy munkájában segítőtársakra lelt a cseh irodalom, művészet és tudo­mány legkiválóbb képviselői köré­ben. Sorainkban, pártunk fiatalabb tag­jainak és a kultúrálls dolgozók so­rában szép számmal vagyunk, akik hálásan gondolunk Kopecký elvtárs­ra, mert a kishitűség ellen küzdő lelkes propagandistaként, kiváló új­ságíróként, a marxi-lenini elmélet magyarázójaként, pártunk képviselő­jeként, a parlamentben a párt tör­ténészeként és mint gyakran fellépő szónok is állandóan segítséget nyúj­tott nekünk, hogy egyre Jobban, egy­re mélyrehatóbban értsük "meg pár­tunk politikáját s a nemzeteink éle­tében betöltött szerepének jelentő­ségét. Szívesen hallgattuk, ha lelkesen beszélt a Szovjetunióról és kommu­nista pártjáról, ha fáradhatatlanul és az őt jellemző népi humorral tárta fel előttünk a kommunista társada­lom távlatait. Kopecký elvtárs, a művelt forra­dalmi harcos tökételesen ismerte a munkásosztály ellenségeit, az embe­riség előrehaladásának kerékkötőit. Politikai véleményeiben rendkívül elmés és mélyreható volt. A reakciós elemeknek egészen a veséjébe látott, •tátta a fasizmus borzalmas gaztette­it, sohasem ment lépre, bármiképp álcázva lépett is fel az ellenség. Ez azért volt így, mert Kopecký elvtárs lelke mélyén rendkívül Jó és lényegében hiszékeny ember volt. Hitt az embereknek, mert életet­igenlő ember volt. Ö, az Igazi mar­xista sohasem tekintette a forradal­mat pusztító erőnek, hanem a tör­ténelmi Igazságosság kedvező meg­nyilvánulásának. Azon a verőfényes vasárnapi reg­gelen — augusztus 6-án —, amikor a rádió szomorú hírt közölt Václav Kopecký elvtárs elhunytáról, öröm­teljes hírt is közölt a szovjet nép nagy győzelméről, Germán Sztyepa­novics Tyitov hőstettéről. E pillana­tokban két erős és merőben ellen­tétes érzés összecsapását éltük át. Kopecký elvtárs akkor halt meg, amikor a fejlemények logikája nagy horderejű történelmi események át­élésével hatott mindnyájunkra, ami­kor lelkesen tanulmányozzuk az SZKP új programtervezetét, amikor áz ember második űrrepülése bilin­cseli le lelkünket, amikor a szocia­lista világ a Szovjetunió vezetésével határozott törekvéseket fejt ki a há­ború ordasokhoz hasonló elemeinek megzabolázására s a világ valameny­nyi nemzete tartós békés fejlődésé­hez szükséges feltételek megteremté­sére. Végtelenül elszomorító, hogy Ko­pecký elvtárs, aki ennek szentelte egész életét, aki tántoríthatatlanul támogatott mindent, ami Jó és ne­mes, aki ezt a célt szolgálta minden erejével — ma már nincs közöt­tünk. Ami e pillanatban enyhítheti gyászunkat és fájdalmunkat, annak a tudata, hogy a nemzetek tartós bé­kéjéért és a kommunizmus győzel­méért vívott harcunkban most, ami­kor korunk nemzedékei már a kom­munizmus időszakába lépnek, hogy e harcunkban élő eszmei erőként lesz segítségünkre harcos társunk, Kopecký elvtárs emléke. Drága Kopecký elvtárs. Hősies éle­ted és életműved iránti határtalan tiszteletet érezve búcsúzunk el tőled, mélységes fájdalommal átérezve^ hogy már örökre elhagysz bennün­ket. Soha, sohasem felejtünk el, mind­nyájan emlékezetünkbe véssük tisz­ta jellemű egyéniségedet, elvtársias­ságodat és barátságodat. Emléked örökké élni fog a téged oly hőn szerető népünk szívében. Örök dicsőség felejthetetlen em­lékednek. ÜJ SZÖ 2 * 1981. augusztus 10. t

Next

/
Thumbnails
Contents