Új Szó, 1961. augusztus (14. évfolyam, 212-242.szám)

1961-08-08 / 219. szám, kedd

I szovjet nép megvédi hazája és a vilig népeinek feizíonsígát (Folytatás az 1. oldalról) ket termeltünk, mint amennyit erre a?, időszakra a hétéves terv kitűzött. 7,6 millió tonnával több acélt, 6 millió tonnával több hengerelt anyagot, 8 millió tonnával több kőo!a]at, 12 millió köbméterrel több vasbetont és betonszerkezetet, valamint épületelemet. 900 millió folyóméterrel több gvapots^övetet és 52 millió párral több cipőt termeltünk. Fontos az. hogy a hétéves terv két és fél éve alatt annyi ipari terméket termeltünk, mint egy egész ötéves terv alatt. (1951—1955.) A termelési tetvek túlszárnyalása, és az önköltség csökkentése következtében fokozódott a nyereségfelhalmozódás, ami lehetővé tette, hogy körülbelül 3 milliárd rubellel többet ruházzunk be a könnyűiparba. A hétéves terv kitűzi a nép életszínvonalának további emelését és a feladatok sikeres teljesítését. Növekednek a béralapok, valamint a társadalmi fogyasztás alapjai is, hallatlan méreteket ölt B lakásépítés. Látják tehát, hogy az ipar J61 dolgozik. A tervfeladatokat egészben véve túlszárnyaljuk. De még mindig vannak üzemeink és gyáraink, amelyek nem teljesítik tervüket és ez annyit jelent, hogy e vállalatok nem járulnak hozzá megfelelő mértékben ahhoz, hogy eleget tegyünk feladatunknak, a kitűzött határidő előtt teljesítsük a hétéves tervet Ezek az üzemek nem tartanak lépést a legjobb kollektívák tízezreivel. Feltétlenül mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy minden egyes üzem, minden gyár, minden bánya, és minden kolhoz és szovhoz teljesítse és túlszárnyalja s tervfeladatokat valamennyi mutatóban. És most elmondom önöknek, mi a helyzet mezőgazdaságunkban. Az elmúlt két évben a mezőgazdasági termelés színvonala nem felelt meg a lehetőségeinknek. Ebből bizonyos nehézségek keletkeztek a városok olyan élelmiszer ellátásában, mint a •hűs, tej, és zsiradék Sokat érdeklődnek az Iránt, milyen távlatok állanak előttünk az idén. Hisz a mezőgazdaság fejlődésétől Jelentős mértékben függ a nép életszínvonalának emelkedése is. A mezőgazdasági termények betakarítása és felvásárlása az idén nyilvánvalóan olyan lesz, mint amilyen a szovjet hatalomnak még egy évében sem volt. Valamennyi mezőgazdasági terményfajta vetésterülete több mint 204 millió hektárt tett ki. Ez több, mint bármikor azelőtt. Szeinesktikoricát 7,7 millió hektáron, vagyis 2,6 millió hektárral nagyobb területen vetettünk, mint tavaly Lényegesen bővült a borsó és a hüvelyesek vetésterülete A termés betakarítása gyorsan halad. A szarvňsmarhaállomány az év elején valamennyi előző évhez viszonyítva a legnagyobb volt: 75,8 milliót tett kl, ebből 34,8 millió a fejőstehén A sertések száma 58,7 millió a Juhok száma 133 millió. Ez arról tanúskodik, hogy jó alapunk van az állattenyésztési termelés továbbfejlesztésére. Nemrégen Kubányba. a rosztovi körzetbe és Ukrajnába látogattam el, beszéltem a mezőgazdákkal, láttam a földeket és az emberek munkájának eredményét. Beszéltem azokkal, akiknek az érdeméből gazdag termést értünk el. Meg kell mondanom önöknek, hogy mindaz, amit láttam nagy örömmel töltött el és szeretnék erről röviden beszélni. Vegyük például Ukrajnát. Ha visszaemlékeznek a Központi Bizottság jdnuári plenáris illésére, ott könyörtelenül és élesen bíráltuk a nagy köztársaság, Ukrajna vezető dolgozóit munkáluk sfilyos fogyatékoságai miatt. Az ukrajnai vezetők e hfrítlathň! helyes, pártos következtetéseket vontak le, másképp láttak munkához, mozgósították a nép anyagi és szellemi erűit. Az idén u köztársaság a mezőgazdaság fejlesztésében jelen tős slkerekot ért el. Augusztus 5-lg az ukrán kolhozok és szovhnzok az államnak 552 millió pud gabonát elsősorban búzát adtak el. És az egész múlt évfolyamán e köztársaság 359 millió pud gabonát adott el az államnak a kukoricával egytitt Amint Podgornii és Sc6erblckij elvtársak kijelentették, Ukrajna még további néhány tízmillió búzát, borsót. és más gabonaféléket és hüvelyeseket ad az államnak. Az ukránok ügyesen felhasználták a termelés növelésének olyan óriási tartalékát. mint a kukorics. Lényegesen kiterjesztették a kukorica vetésterületét. Ukrajnában az idén 7,3 millió hektáron vetettek kukoricát. Ebből csaknem 4 millió hektárról sze mes kukoricát takarítanak be. A kuko rtcát jól gondozzák és Így nagyszerűen fejlődik. Ha a betakarítás! jót szervezik meg. a kolhoznk és szovhozok több mint egymilliárd pud szemeskukorlcát takaríthatnak be. Ez pedig — amin! az ukrán elvtársak mondják — lehetővé teszi, hogy 450—460 mttliň pud szemes kukoricát adjanak el az államnak. A gabonatermelés növeléséhez Ukrajnában lényegesen hozzájárult a helyes munkaszervezés és a kiegészítő jutalmak kifizetése. Az ukrán dolgozók kommunisták és komszomolísták Igazi hősiességet tanúsítottak. megmutatták, hogy jól tudnak szervezni és nagy sikereket tudnak elérni. Ebben érdeme van Ukrajna Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a köztársaság Minisztertanácsa, a körzeti és járási pártbizottságok, a népgazdasági tanácsok, a körzeti és járási szovjetek végrehajtó bizottságai, a pártalapszervezetek, a szakszervezetek és a Komszomol vezetésének Is. Szeretnők más jo Híreket is közölni önökka!. Beszéltem Vorobjov elvtárssal, a krasznodarszki kerületi pártbizottság titkárával és Kolomjec elvtárssal, a kerületi szovjet végrehajtó bizottságának elnökével. Közölték velem, hogy a járások, kolhozok és szovhozok dolguzolval folytatott megbeszélések alapján nyert előzetes adatok szerint feltatelezik, hogy a gubonaeladás tervét az Idén túlszárnyalják. Lehetőségem nyílott arra is, hogy beszéljek a sztavropoli kerület, a rosztovi, belgorodi, kurszki, tulaji és orlovi körzet vezető dolgozóival. £ kerületekben és körzetekben J6 termést takarítanak be. E körzetek járásaiban levő kolhozok és szovhozok sokkal több gabonát akarnak eladni az államnak, mint tavaly. Jó gabona és kukoricatermésről örvendetes hírek érkeznek a sztálingrádi, szaratovl, orenburgt, kolhozokból és srovhozokból, valamint a Volga mentt körzetekből és az nrali körzeteikből is. Az Orosz Szövetségi Köztársaság mezőgazdászat egészben véve Jelentősen hozzájárulnak a gabona és mas mezőgazdáság! termények termelésének növeléséhez. E köztársaság kolhozai és szovhozai augusztus 5-ig 779 millió pud gabonát adtak el az állomnak, vagyis 122 milllő púddal többet, mint tavaly eddig az időpontig. Amint Voronov és Poljanszktj elvtársak kijelentették, az Orosz Szövetségi Köztársaság teljesíti az államnak történő gabonaeladás feladatait. Most pedig néhány szót a szuzföldekről. Ott még csak mest kezdődik az aratás. A szílzföldeken, és Szibériában mint tsmeretes, a gabona sokkal később érik és ezért korai volna még konkrét számokat közölnöm. A köztársaságok, a kerületek és a szűzföldek körzeteinek vezötő dolgozói azonban szintén »zt mondják, hogy a terveket teljesítik, sót talán túl is szárnyalják. Ha tehát az Orosz Szövetségi Köztársaság. Ukrajna és Kazahsztán teljesíti » termelés helyzetének megvizsgálása után meghirdetett kötelezettségeit, az állam, mintegy milliárd pud gabonával többet vásárolhat fel mint tavaly. Bizonyára tudatában vannak, hogy ez népünk nagy sikere lesz. A vetésalapok lélretevése, valamint tlysn gabonamennyiségnek az állam számára történő eladása után, a helyi dolgozók számításai szerint a kolhozoknak még elegendő mennyiségi! gabonájuk marad a kolhoztagoknak kifizetendő munkaegységekre, a pótjutalmakra és takarmánycélokra is. Ma, a mezőgazdaság fő faladata idejében, jól és veszteség nélkül betakarítani és elraktározni az egész termést. A Szovjetunió valamennyi nemzete arra törekszik, hogy a mezőgazdaság sikerei napról-napia nagyobbak legyenek Látják, hogy az idén sokkal több mezőgazdasági terméket termelhetünk. Ha pedig lesz gabona, és lesz takaľ mány, fejlődni fog az állattenyésztési termelés, növekszik a hús, a tej, és a vaj termelése, megjavul a lakosság atlái tára. j Ugyanakkor látni kell azonban a i munkában előforduló fogyatékosságokat ! és nehézségeket is, ezeket ma világosabban látjuk. Maradéktalanabbul fel kell használni nagy lehetőségeinket. Most még sikeresebben teljesíthetjük feladatunkat — a mezőgazdaság gyors fejlesztését. Egész gazdaságunk fejlődésének valóban nagyszerű távlatai vannak. E távlatokat a Szovjetunió Kommunista Pártja új programjának tervezete tartalmazza. E dokumentum közzététele óta aránylag kevés idő telt el, ezért nem fogunk a dolgok elébe vágni és már ma általános követíeztetéseket levonni arról, hogyan értékelték e programtervezetet hazánkban és a külföldön. Az embermilliók figyelmesen, nagy érdeklődéssel tanulmányozzák a programtervezetet, amely a szó szoros értelmében Izgalomba hozta az egész világot. Pártunk a történelem folyamán első ízben tűzi ! ki a kommunista társadalom felépítését, mint a legközelebbi jövő közvetlen gyakorlati feladatát. A program ama megállapítása, hogy a mai szovjet nemzedék kommunizmusban fog élni, örömet kelt és új erőt ad. Már ma teljes bizonyossággal elmondhaijuk, hogv a szovjet nép maradéktalanul, egyhangúlag jóváhagyja pártunk programtervezetét. A gyűléseken elhangzott megnyilatkozásaikban, a sajtóban, a rádióban és a televízióban a szovjet emberek büszkeségüket és lelkesedésüket fejezik ki lenini pártjuk felett, nagy szocialista hazájuk felett. A programtervezet tanulmányozásakor minden szovjet ember, főként az idősebb emberek lélekben követik azt az utat. amelyet népünk az utóbbi évtizedekben megtett. Hazánk a nép akaratából és munkájából a gazdaságilag és kulturálisan elmaradott országból hatalmas szocialista nagyhatalommá lett, amely elsőként egyengeti az utat a nagy és vágyvavágyott cél — a kommunizmus felé. A gazdaság, a tudomány és a kultúra terén elért sikereink, valamint következetesen békeszerető politikánk mérhetetlenül emelte a szovjet ország nemzetközi tekintélyét és a világesemények fejlődésére gyakorolt befolyását. A Szovjetunió nemzeteinek mindeme sikerei, valamennyi győzelme, azon bölcs lenini utasítások eredménye, amelyeket pártunk megvalósít. Az új programtervezetet a kommunista építés szelleme, a békeszeretet és a nemzetköziség szelleme hatja át. Valamennyi (jrszágban levő barátaink a szocialtsta és a kapitalista országok testvéri, marxista-leninista pártjai egyetértésüket nyilvánítják a programtervezettel, hangsúlyozzák történelmi jelentőségét a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom szempontjából. A Szovjetunió Kommunista Pártjának programját korunk kimagasló dokumentumának, a marxi-lenini elmélet fejlesztéséhez nagy hozzájárulásnak tekintik. És pártunk új programtervezetét nemcsak barátaink, hanem a kommunizmus ellenfelei is tanulmányozzák és értékelik. Nem képesek eltitkolni a közvélemény előtt, de nem képesek eltitkolni azt a mérhetetlen hatást sem, amelyet pártunk programjának tervezete világszerte gyakorol. Vajon nem jellemző-e, hogy az USA szenátusának egyes tényezői a programtervezetet az Amerikai Egyesült Államok „komoly kihívásának" tekintik, s nem kételkednek abban, hogy a Szovjetunió képes teljesíteni a programtervezetében kitűzött célokat. Felhívják a figyelmet arra: „Nem lehet lebecsülni a programtervezet vonzóerejét". Lám, mitől félnek a legjobban az Imperialista urakl Meggyőződésünk, hogy az új program eszméi behatolnak a világ valamennyi emberének gondolataiba és szívébe. A legélénkebb visszhangot a program azon ihlető szaval keltik, hogý a kommunizmus teljesíti történelmi küldetését — minden embert mentesít a szociális egyenlőtlenségtől, az elnyomás és a kizsákmányolás valamennyi formájától, a há'oorú borzalmaitól, s megteremti a földön a békét, a szabadságot, a nemzetek egyenlőségét és boldogságát. A fő következtetés, amelyet a szovjet nép a programtervezet anulmányozásáhól levon az, hogy dolgozni és ismét dolgozni kell, munkálkodni kell a kommunizmus gyors felépítésén, szovjet hazánk hatalmának megszilárdításán és felvirágoztatásán. A szovjet gazdaság fölényét a kapitalista gazdaság felett ma már nem csupán elméleti érvek bizonyítják. Szemmel láthatóak az anyagi bizonyítékok. A szocialista társadalom országai évről évre bebizonyítják fölényüket a gazdasági növekedés ütemében, a tudományos és műszaki gondolkodás fejlődésében, a dolgozók életszínvonalának emelésében és számos más területen. Már abban az időben, amikor a kapitalista országok gazdasági téren messze megelőzték a Szovjetuniót, mi marxisták-leninisták szilárdan meg voltunk győződve a szocialtsta termelési módszer korlátlan lehetőségeiről. Vlagyimir Iljics Leninnek, a szocialista rendszer fölér.yábe vetett mélységes, rendíthetetlen hite tette lehetővé, hogy már a polgárháború alatt, amikor az ország a pusztítás ellen harcolt, amikor az éhség könyörtelenül fojtogatta népünket, a kapitalizmust gazdasági versenyre hívta fel és kitűzte a különböző társadalmi rendszerű 'Hámok békés együttélésének gondolatát. Annak, kl megvan győződve társadalmi rendszerének gazdasági győzelméről, nincs szüksége arra, hogy e meggyőződését fegyveres erővel kényszerítse rá más nemzetekre. Ezért azt mondjuk, a kapitalista államok vezetőinek: hgyjuk a nemzeteket hagyjuk a történelmet, hogy maguk oldják meg azt a vitát, melyik rendszer, a szocialista vagy a tőkés rendszer az életképesebb és a haladóbb. A nemzetek szabadon választanak. és az a rendszer győz, amely a legjobban kielégíti majd az emberek anyagi és szellemi Igényeit. A Szovjetuniónak éppúgy, mint a többi szocialista országnak nemcsak nem érdeke a háború, hanem ellenkezőleg, mindent elkövet, hogy leküzdhetetlen akadályokat állítson a háború útjába, amelyet az imperialisták kl akarnak robbantani. A kommunisták a békéért vívott harcot mindig elsőrendű feladatuknak tekintették. Közös meggyőződésünket, követelményeinket és akcióprogramunkat kifejti a kommunista és munkáspártok képviselőinek tavaly Moszkvában megtartott tanácskozásáról kiadott Nyilatkozat. Az imperialista ideológusok tudatosan kiforgatják e tanácskozásról kiadott Nyilatkozat igazi értelmét, rágalmazzák a kommunistákat és azt a törekvést tulajdonítják neki, hogy a világ nemzetközi kérdéseket katonai akciókkal akarják megoldani. Mindez azonban már elcsépelt hazugság. Mindenki, aki be akar hatolni a tanácskozás dokumentumainak lényegébe, meggyőzödhetik arról, hogy a szocialista országok, valamennyi testvéri kommunista párt határozottan és meggyőződéssel ellenzi az államok közötti háborút, a mi külpolitikai irányvonalunk, a békés együttélés, nem pedig a háború. Éppen a kommunisták akarják teljesen kizárni a háborút az emberi társadalom életéből. Ez az általános és teljes leszerelésre tett szovjet javaslatok lényege is. Ha sikerülne a nyugati nagyhatalmakkal megegyezésre jutnunk a szigorú nemzetközi ellenőrzés alatt történő általános és teljes leszerelésben, úgy megoldanánk olyan kérdéseket is, mint az atomfegyver-kísérletek és gyártásuk betiltása, valamennyi atom- és hidrogénfegyver-készlet teljes megsemmisítése. Az évek azonban telnek. Hányféle leszerelési bizottság és kommiszió alakult már, de egyik sem ért fabatkát sem. A leszerelési szakemberek beleragadtak a tárgyalásokba, mint légy a szirupba. Ml az oka ennek? A Szovjetunió és a többi békeszerető ország minden törekvése a megegyezés elérésére a leszerelés kérdésében a kapitalista államok ellenállása miatt miért marad csupán falra hányt borsó? Ennek oka az, hogy az imperialisták nem mondtak le a szocializmus, a béke " szerető , nemzetek elleni fegyveres harc gondolatáról. A nyereséghajsza, a telhetetlen meggazdagodási kizsákmányolási vágy agresszív Imperialista háborúkat szül. A kapitalista monopóliumok a háborús előkészületeket és a lá/as fegyverkezést a második világháború után országaik gazdasági fejlődésének elvitathatatlan részévé tették. Az imperialisták napról napra jobban félnek a szocialista országok sikereitől, növekszik gyűlöletük a kommunizmus ellen. Gyűlölik a szocialista világrendszer nagyszerű sikereit, a szabadságukőrt és függetlenságükért harcoló népek szemében növekvő vonzerejét. Az imperialista ideológusok szeme láttára omlanak össze azok az elképzelések, amelyekből a kapitalista viiág eddig élt. Évről évre csökken a különbség a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok ipari és mezőgazdasági termelésének színvonala között. S nincs már messze a nap, amikor Amerikát utólérjük és túl is szárnyaljuk. Egyes imperialisták a szocialista országokkal szemben érzett osztálygyűlölettől elvakultan az antikommunizmust teszik külpolitikájuk alapjává. Régi nőta ez, Kommintern elleni paktum idejéből ismerjük. A Róma-Berlin tengely idejéből emlékszünk rá. Mi maradt meg azonban belőle? A tengely kettétört, a Kommintern elleni paktum dühöngő szerzői a történelem szemétdombjára kerültek) A lényeg nyilvánvalóan az, hogy a legagresszívebb imperialista körök szeretnék meghiúsítani a kommunista társadalom békés felépítésének terveit. A kapitalizmus éppen a különböző társadalmi rendszerű országok békés versenyétől fél. Az Amerikai Egyesült Államok és más nyugati hatalmak erőt gyűjtenek a háborúra. Öriási összegeket pazarolnak el a fegyverkezére; az utóbbi 12 évben az USA közvetlen katonai kiadásai több mint háromszorosára emelkedtek. Az idén 53 milliárd dollárt fordítanak katonai szükségletekre s nemrég az USA elnöke további 3,5 milliárd dollár folyósítását kérte e célokra. NyugatNémetország az utóbbi években csupán a hivatalos, nyilvánvalóan j nem teljes adatok szerint megköze| litőleg annyit fordított katonai cé| lókra, mint amennyit Hitler 1933-tól | a második világháború kezdetéig terjedő időszakban adott ki. 1961f ben a Német Szövetségi Köztársaság költségvetésében a katonai kiadások további 18 százalékkal növekedtek. A többi imperialista hatalom is óriási összegeket fordít fegyverkezésre. Ez arról tanúskodik, hogy az imperialisták újból megkísérlik, hogy ismét a szocialista országok „elnyomásénak" politikáját tűzzék zászlajukra. Ezt a politikát hirdette már Dulles is. E politika hirdetőinek azonban figyelembe kellene venniök a reális erőviszonyokat, amelyek most alakultak ki a világon. Kennedy úr, az USA elnöke bécsi megbeszéléseink során arról beszélt, hogy a két vllágtábor között most erőegyensúly alakult ki, és hogy meg kell gátolni a közvetlen összetűzést a Szovjetunió és az USA között, mert az Ilyen összeütközésnek a legpusztítóbb következményei lehetnének. Kennedy úr, az adott esetben józanul vélekedett e kérdésről és bizonyos realizmusról tett tanússágot. Ezt el kell Ismernünk. Az élet azonban megköveteli, hogy az államférfiak ne csak kifejtsék az egészséges nézeteket, hanem a politikában sem engedjék átlépni azt a határvonalat, amelyen túl már elhallgat a józan ész és veszélyes játék kezdődik a nemzetek és államok sorsával. Nem nézhetjük közömbösen, hogy a nyugati hatalmak agresszív körei Adenauer kancellár segítségével miként mozgósítják Jyugat-Németország minden anyagi és szellemi erejét a harmadik világháború előkészítésére. A Német Szövetségi Köztársaság ma már nem az az ország, amely 16 évvel ezelőtt fejet hajtott a győztesek előtt és kötelezte magát, hogy békés és demokratikus úton fog haladni. A nyugatnémet revansisták felemelték fejüket, óriási hadseregük van, amelyet támadó hadműveletekre képeznek ki és fegyvereznek fel. Az NSZK tagja lett a Szovjetunió és a többi szocialista ország ellen irányuló Észak-atlanti Tömbnek. Militarizáció, revansszellemfl szenvedélyek szítása, a kommunizmus és minden új, haladó elleni gyűlölet, az összeférhetetlenség gondolata, s mindezekhez a pángermán hagyomány és hangulatok felelevenítése, ez jellemzi ma a nyugatnémet államot. A nyugati hatalmak akaratából Eu' rópa szívében több robbanó anyag gyülemlet fel mint a világ bármely más részében. Ojból az a veszély fenyeget, hogy itt gyullad lángra a világháború tüze. Amikor a nyugati hatalmak lábbal tiporták Németország demilitarlzálásáról és demokratizálásáról kötött szövetséges egyezményeket, a német militarizmus, revans szellem veszélyes fejlődését csak a békeszerződés akadályozhatja meg. Ezért javasoljuk, hogy a Szovjetunió, az USA, Nagy-Britannia, Franciaország, Lengyelország, Csehszlovákia, és Jugoszlávia, mindazok az országok, amelyek részt vettek a hitleri Németország elleni háborúban, másrészt pedig az NDK és az NSZK, mint a volt német birodalom Jogutódjai, kössenek békeszerződést, amely megfelel valamennyi fél törvényes érdekeinek. Ez lehetővé tenné valamennyi jogi norma ás nemzetközi szokás tiszteletben tartása mellett azt, hogy teljesen véget vessenek a hadi állapotnak, és járhatóvá tegyék Európában a békéhez és a békés együttéléshez vezető utat. A német békeszerződés megkötése lehetővé tenné Nyugat-Berlin helyzetének normalizálását és megszüntetni az államok közötti heves összetűzések melegágyát. Nem engedhető meg, hogy NyugatBerlin egy új Szarajevó legyen — ahol elhangzottak az első világháborút jelentő lövések. Nyugat-Berlin szabad várossá való nyilványítása, amint a Szovjetunió javasolja, nem károsítaná meg egyik állam érdekeit, tekintélyét sem. Mi azt javasoljuk, a békeszerződés határozza meg, hogy Nyugat-Berlinnek, a szabad városnak tegyék lehetővé a kiilvnlággal a szabad összeköttetést. Egyetértünk azzal, hogy bármilyen, a leghatékonyabb biztosítékokat Is adjuk meg NyugatBerlin szabad város független fejlődésére és biztonságára. Amikor a szovjet kormány nyomatékosan követeli a békeszerződés megkötését, egyúttal kijelenti: szabadságot akarunk Nyugat-Berlin számára, de nem a katonai megszállás rendszerének megőrzése alapján. Általánosan ismert tény, hogy a megszállás sohasem jelentett szabadságot és sohasem fog szabadságot jelenteni. Nem hiába tartja a szólás-mondás, „a szuronyokon rossz ülés esik". Németország valamennyi keleti szomszédja egyetért azzal, hogy Németországgal meg kell kötni á békeszerződést, és Nyugat-Berlinnek meg kell adni a szabadváros statútumát. A Némát Demokratikus Köztársaság kormánya, amelynek területén Nyugat-Berlin fekszik, ugyancsak egyetért javaslatainkkal és e kérdésben nyilatkozatot tett. A nyugati hatalmak tagadó választ adtak, de javaslatot nem tettek a német kérdés békés rendezésére. HRUSCSOV ELVTÁRS BESZÉDÉNEK BEFEJEZŐ RÉSZÉT LAPUNK HOLNAPI SZAMÁBAN KÖZÖLJÜK. ÚJ SZÖ 2 * 1961. augusztus 8.