Új Szó, 1961. augusztus (14. évfolyam, 212-242.szám)

1961-08-06 / 217. szám, vasárnap

Iz SZKP alapszabályzatának tervezete Moszkva (TASZSZ) — A moszkvai Pravda, az SZKP Központi Bizott­ságának lapja augusztus 5-i számébar közölte a Szovjetunió Kommu­nista Pártja alapszabályzatának az SZKP KB júniusi plenáiis ülésén jó­váhagyott javaslatát. Azért közli az alapszabályzat javaslatát, hogy az SZKP valamennyi tagja és tagjelöltje megismerje és megtárgyalhassa A vita eredményeit az alapszabályzat javaslatának végleges megtárgya­lásánál veszik tekintetbe. A párt új alapszabályzatőt azután megtárgya lásra és jóváhagyásra a Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. kongresz­szusa elé terjesztik, amelyet 1981. október 17-re hívtak össze Moszkvá­ba. Az SZKP, alapszabályzatának ja­vaslata bevezető részből és 10 cik­kelyből éli. Meghatározza a párt tagjainak kötelességeit és jogait, a párt szervezeti összetételét és a párt belső demokráciájának fejlesztését A javaslat három cikkelyben ismer­teti a párt legfőbb szerveiről, a köz­társasági, kerületi, területi, körzeti, városi és járási pártszervezetekről, valamint a pártalapszervezetekről szóló határozatokat. Az alapszabályzat javaslata megha­tározza a párt és a Komszomol vi­szonyát, határozatokat hoz a szov­jet hadseregben létesített pártszer­vezetekről és a párton kívüli szer­vezetek pártcsoportjairól. Az alapszabályzat javaslata sze­rint a párt és szervezeteinek pénz­eszközeit a tagdíjak, a párt válla­lataiból eredő bevételek és egyéb be­vételk képezik. „A Szovjetunió Kommunista Párt­ja a szovjet nép bevált élcsapata, amely, az önkéntesség elvei alapién a Szovjetunió munkásosztályának, kolhozparasztságának és érteimisé gének haladó legöntudatosabb ré­szét egyesíti" — hangzik az alap­szabályzat javaslatában. Az alapszabályzat javaslata meg­állapítja, hogy a V. I. Lenin alakí­totta kommunista párt, mint a mun­kásosztály élcsapata a harc dicső útján haladt, a munkásosztályt és a dolgozó parasztokat a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelméhez, a proletárdiktatúrához vezette a Szovjetunióban. A kommunista párt vezetésével a Szovjetunióban felszá­molták a kizsákmányoló osztályokat, megteremtették és megszilárdították a szovjet társadpiom erkölcsi-poli­tikai egységét. „A szocializmus tel­jesen és véglegesen győzött." Az alapszabályzat javaslata hang­súlyozza: „A kommunista párt a munkásosztály pártja, s most az egész szovjet nép pártjává vélt." A párt a népért van és a népet szolgálja. A nyilvános politikai szer­vezet legfelsőbb formája, a szovjet társadalom vezető és irányító ereje. „A párt irányítja a szovjet nép nagy építő tevékenységét és harcét a végső cél, a kommunizmus győ­zelmének eléréséért, szervezettséget, tervszerűséget és tudományos indo­kolást nyújt." Amint az alapsza­bályzat javaslata meg<5 mítja, az SZKP munkáját a pártélet lenini nor­máinak következetes betartására, a vezetés kollektív voltára, a párt bel­ső demokráciájának, a kommunis­ták aktivitásának és kezdeményezé­sének, bírálatának és önbírélatának elvére alapozza. „Az SZKP életének megbonthatat­lan törvénye a párt eszmei és szer­vezeti egysége, felzárkózottsága, va­lamennyi kommunista erős öntuda­tos íspyelme. A frakciózás és klikk ­rendszer bárminemű megnyilvánulá­sa összeférhetetlen a marxi-lenini pártossággal, a . párttagsággal." Az alapszabályzat javaslata rámu­tat, hogy az SZKP egész tevékeny­ségében a marxi-lenini tanítást kö­veti, betartja az ezen tanítás alap­ján kidolgozott programot, amely meghatározza a párt sarkalatos fel­adatait a kommunista társadalom építésének időszakában. Az SZKP alkotó módon fejleszti a marxizmtist-leninlzmust és határo­zottan harcol a reviziónizmus és a dogmatizmus minden megnyilvánulá­sa ellen, amelyek távol állanak a forradalom elméletétől. A Szovjetunió Kommunista Pártja a nemzetközi kommunista és mun­kásmozgalom oszthatatlan része. Az SZKP tagjainak a többi között a kötelességei közé tartozik: • harcolni a kommunizmus anya­gi-műszaki alapjának kiépítéséért, a munka iránti kommunista viszonyban példaképéül szolgálni, fokozni a munkatermelékenységet, minden új és haladó ügynek kezdeményezője lenni, támogatni és népszerűsíteni a legjobb tapasztalatokat, elsajátítani a technikát, tökéletesíteni a szak­képzettségét, őrizni és gyarapítani a szocialista társadalmi tulajdont, — a szovjet haza erejének és felvirá­goztatásának alapját; • szilárdan és következetesen tel­jesíti a párt határozatait, megma­gyarázni a tömegeknek a párt po­litikáját, hozzájárulni a párt és a nép kapcsolatainak megszilárdításá­hoz és bővítéséhez, figyelmességet nyilvánítani a néppel szemben, ide­jekorán reagálni a dolgozók köve­telményeire és szükségleteire; • aktívan érvényesíteni a szocia­lista nemzetköziség és a szovjet ha­zafiasság eszméit a dolgozók töme­geiben, harcolni a nacionalizmus és sovinizmus csökevényei ellen szó val és tettel, elősegíteni a Szovjet unió nemzetei közötti barátságnak a szovjet nép és a szocialista tábor országai, nemzetei közötti testvéri kapcsolatoknak, valamint a Szovjet unió népei és a világ valamennyi or szága proletárjai és dolgozó népei közötti testvéri kapcsolatainak meg­szilárdítását; • sokoldalúan védelmezni a párt es/mei és szervezeti egységét; • fejleszteni a bírálatot, önbírá latot, bátran leleplezni a hiányossá gokat és kiküszöbölésükre töreked nl, harcolni a fennhéjázás, a büsz­kélkedés, az önteltség, valamint a helyi érdekekhez való ragaszkodás ellen, határozottan szentbehelyezked ni a bírálat elnyomására irányuló minden kísérlettel, fellépni minden olyan akcióval szemben, amely árt a pártnak és az államnak és ezeket az akciókat jelenteni a pártszervek­nek egészen az SZKP KB-ig. Amint az alaps- bélyzat javaslata hangsúlyozza, a pértyezetés legfőbb elve a kollektív vezetés elve. A pártszervezetek rendes tevékeny­ségének, a káderek helyes nevelé­sének kötelező feltétele a kommu­nisták aktivitásának és kezdemé­nyezésének fejlesztése. A személyt kultuszt és vele összefüggően a párt belső demokráciájának megbontását a pártban nem tűrhetjük, összefér­hetetlen a pártélet lenini elveivel. Az egyes pártszervezetek, vagy pedig az egész párt keretében lehet­ségesek a viták a kétes, vagy nem elég világos kérdésekről. A párt tel­jes ülésének vitája akkor szükséges, hogyha a) ezt a szükségességét több kerületi, vagy köztársasági pártszervezet elismeri; b) a Központi Bizottságban nem nyilvánvaló a kel­lő szilárd többség a pártpolitika legfontosabb kérdéseiben; c) az SZKP KB szükségesnek tartja, hogy poli­tikájának egyes kérdéseiről az egész párttal tanácskozzék. Az alapszabályzat javaslata meg­szabja, hogy be kell tartani a párt­szervezetek rendszeres felújításának és a vezetés átadásának elvét a pártszervezetek választásánál. A rendes választások alkalmával az SZKP Központi Bizottságának és elnökségének összetétele legalább egynegyed részben felújul, az elnök­ségi tagokat rendszerint legtovább három funkciós időszakra választják meg egymásután. A szövetségi köztársaságok kom­munista pártjai Központi Bizottsá­gainak, a kerületi és területi párt­bizottságoknak összetétele minden rendes választás során legalább egy­harmadában felújul; a körzeti, váro­si és járási pártbizottságok, a párt­alapszervezetek pártbizottságainak vagy irodáinak összetétele felerész­ben változik. E vezető pártszervek tagjai egymásután legfeljebb három funkciós időszakban választhatók meg. Az SZKP alapszabályzatának ja­vaslata hangsúlyozza, hogy a párt alapját az alapszervezetek képezik. A pártszervezetnek arra kell töre­kednie, hogy minden kommunista egész életében betartsa az SZKP programjában kifejtett erkölcsi el­veket és magába oltsa a kommuniz­mus Iránti odaadást, a szocialista haza, a szocialista országok iránti szeretetet; a társadalom javára vég­zett lelkiismeretes munkát; aki nem dolgozik, ne is egyék elvet; minden­ki gondoskodását a társadalmi javak megőrzéséről és gyarapításéról; a társadalom iránti kötelesség, a tár­sadalom érdekei megszegésével szembeni engesztelhetetlenség tuda­tát. I szovfet kormány jegyzéke a francia és a brit kormányhoz = Moszkva (TASZSZ) — A. A. Gre­E míko, a Szovjetunió küliigymi­= nisztere augusztus 3-án togadta E M. Dejean francia nagykövetet E és F. Roberts brit nagykövetet E s átadta nekik a szovjet kor­E mány jegyzékét a német béke­5 szerződés és ennek alapján a ~ nyugat berlini helyzet normalizá­lj: láss kérdésével kapcsolatban. E Minrikét jegyzék válasz a tran­E eia, illetve az angol kormány ez E év július 17-1 jegyzékeire. A szovjet kormány a francia kor­mányhoz intézett jegyzékében leszö­gezi, hogy Franciaország évek óta kitér a német kérdés békés rende­zése elől, s azt bizonytalan időre elnapolja A francia jegyzék azt mu­tatja. hogy a francia kormány nyil­vánvalóan továbbra is ezt a vo­nalat óhajtja követni. „Nehezen hihető el — hangzik a francia kormányhoz intézett szyvjet jegyzékben —, hogy a franciákat ne nyugtalanítaná az Európa köze­pén kialakult helyzet, amikor Fran­ciaország szomszédságában Német­ország az egész világ szeme előtt a háborús veszély tűzfészkévé ala­kul át." A Szovjetunió jegyzéke megemlé­kezik az önrendelkezési jog kér­déséről, amelyre a francia kormány Németország egyesítésével kapcso­latban rámutatott. „Ha a francia kormány valóban a nemzetek ön­rendelkezését óhajtja — hangsúlyoz­za a jegyzék —, akkor miért ta­gadja meg tűzzel-vassal a jogot az algériai néptől? Vajon a francia kormány azon akciói, hogy Bizer­tában továbbra is megőrizze katonai támaszpontját és amelyek az utóbbi időben véres eseményeket idéztek elő, nem jelentik-e Tunézia népe függetlenségi jogénak durva meg­tagadását?" — hangsúlyozza a fran­cia kormányhoz intézett jegyzék. A Szovjetunió kormányának Nagy­Britanniához Intézett jegyzéke töb­A Szovjetunió kormányának az NSZK kormányához intézett emlékirata Moszkva [TASZSZ) — A szovjet kormány a Német Szövetségi Köztár­saság kormányéhoz a német béke­szerződésről szóló emlékiratéban is­mét hansúlyozta, hogy „előnyben ré­szesíti a német békeszerződésről va­lamennyi érdekelt féllel megkötendő egyezményt." A Szovjetunió kormánya kijelenti, hogy csupán akkor köti meg a bé­keszerződést a Német Demokratikus Köztársasággal, ha ilyen egyezmény nem jön létre. Az emlékalrat hangsúlyozza, hogy a német békeszerződés megkötésé­nek kérdését és ezen az alapon a nyugat-berlini helyzet megoldását „az év végéig mindenképpen valóra kell váltani". Ezt az emlékiratot Andrej Gromi­ko, a Szovjetunió külügyminisztere augusztus 3-án adta át Günter Scholnak, a Német Szövetségi Köz­társaság moszkvai ügyvivőjének Az emlékirat válasz az NSZK kormá­nyának 1961. július 12-1 emlékiratá­ra. A szovjet kormány a szövetségi kormány válaszát „az NSZK kormá­nya nem reális politikája és azon A Szovjetunió kormánya meg van győződve arról, hogy a német nép körében meg kell fékezni a revan­sizmust hirdető elemeket, amelyek a pusztulásba kergetik a Német Szövetségi Köztársaságot. Ezen ele­mek megfékezéséhez vezető eszköz a békeszerződés azonnali megkötése Németországgal, s ezen az alapon a nyugat-berlini helyzet megoldása. A szovjet kormány szeretné hinni — hangzik az emlékiratban —, hogy a Szövetségi Köztársaságban tuda­tára ébrednek annak, hogy az NSZK a harmadik világháborúnak még né­hány óráját sem élné ét, ha megen­gednék ilyen háború kitörését, va­lamint azt is, hogy a nyugatnémet lakosság létérdekei megkövetelik ezen tragikus eshetőség kizárását. A legjobb és legmegbízhatóbb eszköz a békeszerződés megkötése, az ügyek békés elintézése mindazon országokkal, amelyek részt vettek a hitleri Németország elleni háború­ban, továbbá a káros daganat eltá­volítása — Nyűge t-Belin megszál­lásának megszüntetése. A szovjet kormány elutasítja a szövetségi kormány emlékiratának makacs törekvése további pélclájé- i azon állításét, hogy a Szovjetunió nak tekinti, hogy meggátoljon bár miféle megegyezést, amely megerő­slthené az európai békét. A memo­randum hangneméből, és tartalmából kitűnik, miszerint a szövetségi kor­mánynak egyáltalán nincsen szán­dékában, hogy elősegítse a megol­dást. Az NSZK kormányának azon ál­lítása, hogy a békés elintézést csu­pán az egységes német állam és az egész Németországot képviselő egy­séges kormány megalakítása után lehetséges, „nem állja meg a helyét sem politikai, sem gyakorlati, sem jogi szempontból." A szovjet emlékirat tévesnek mi­nősíti . az NSZK kormányának azon tézisét, hogy a békeszerződés meg­kötése állítólag elmélyítené Német­ország kettéosztottságét. A Német Szövetségi Köztársaság kormánya azáltal, hogy elutasítja részvételét a békeszerződés megkö­tésében, talán legutolsó lehetőségét is elveszti annak, hogy lényegesen hozzájáruljon Németország egységé­nek felújításéhoz. A szovjet emlékirat ismételten fi­gyelmezteti a szövetségi kormányt azon kísérletei tarthatatlanságára, hogy a békeszerződés megoldását az általános ellenőrzött leszerelés kérdésének megoldásától tegye füg­gővé. nem ismeri el a német nemzet ön­rendelkezési jogát,. vagy pedig hogy gátolja ezen jog érvényesítésében. Amennyiben az NSZK kormánya továbbra is elutasítja a tárgyaláso­kat az NDK kormányával és ha az együttműködésre vonatkozó javasla­taira az ellenségeskedés és a gyű­lölet politikájával válaszol, teljesen nyilvánvalóvá válik, miszerint arról van szó, hogy az önrendelkezés jel­szavával olyan rendszert kényszere­sen ki az NDK-ban, amilyen ma Nyugat-Németországban uralkodik. „Az a remény, hogy sikerül gyen­gíteni, vagy bekebelezni az NDK-t — hangzik a szovjet emlékiratban —, ábránd, mégpedig rendkívül vesze­delmes ábránd." szövetségi kor­mány egyszer s mindenkorra emlé­kezetébe véshetné, hogy a Német De­mokratikus Köztársaság barátja és szövetségese a Szovjetuniónak, amely mindig hajlandó teljes erejével se­gítségére sietni jogainak, társadalmi rendszerének megvédelmezésére bár­mely részről jövő támadásokkal, ár­mányokkal, bármilyen agresszióval szemben. A Szovjetunió Ismét kijelenti, hogy sem ő, sem pedig a vele baráti szö­vetségben álló államok nem veszé­lyeztetik Nyugat-Berlin szabadságát és belső rendszerét. A Szovjetunió azt javasolja, hogy Nyugat-Berlinnek a két német ál­lammal, vagy ezen államok egyiké­vel kötött békeszerződés alapján a szabad demilitarizált város statútu­mát adják meg és állapítsák meg a legmegbízhatóbb nemzetközi kezes­ségeket, amelyek kizárnák Nyugat­Berlin ügyeiben a külső beavatkozás bármilyen lehetőségét. A szövetségi kormánynak amellett tekintettel kell lenie arra a teljesen világos tényre, hogy a Német Szövetségi Köztársaság­nak semmilyen joga sem volt és nincs Nyugat-Berlinre. bek között rámutat, hogy a brit kormány 15 éve egyszer sem tett javaslatot a német békeszerződés megkötésére, sőt nem volt hajlandó véleményét sem nyilvánítani arról, milyen rendelkezéseket kellene tar­talmaznia a békeszerződésnek. A szovjet kormány felhívást tett arra, vessenek véget Németország ab­normális helyzetének, szüntessék meg a feszültséget, amelyet az álla­mok közötti kapcsolatokban a német kérdésben fennálló ellentétek okoz­nak, s Így a béke érdekében baráti és együttműködési kapcsolatok újul­janak meg Nagy Britannia és a többi nyugati hatalom, valamint a Szov­jetunió között. A szovjet kormány meggyőződése, hogyha valamennyi érdekelt állani jóakaratot tanúsít és együttműködni óhajt, akkor a német békeszerződés megkötésének útjában riem áll semmilyen leküzdhetetlen akadály. A szovjet kormány úgy véli, hogy a jelenlegi feltételek között a leg­jobb megoldás az volna, ha a bé­keszerződés megkötésében részt ven­nének mindazok az államok, ame­lyek hadiállapotban vannak Német­országgal. A szovjet kormány le­hetségesnek tartja a német béke­szerződés kérdésének olyan megol­dását is, hogy két békeszerződést kössenek — egyiket a Német De­mokratikus Köztársasággal, a másl­kat a Német Szövetségi Köztársa­sággal, s emellett a két szerződés fő rendelkezései azonosak volnának. A szovjet kormány reméli — hang­zik a jegyzékben —, hogy Nagy­Britannia, az Amerikai Egyesült Ál­lamok és Franciaország kormánya felülvizsgálják állásfoglalásukat s ez­által kiküszöbölik azokat az akadá­lyokat, amelyek gátolják — a Hit­ler-ellenes koalíció valamennyi volt tagállamának részvételével — a né­met békeszerződés megkötését. N. Sz. Hruscsov televíziós és rádióbeszéde Moszkva (CTK) — A TASZSZ jelentése szerint Nyikita Szerge­jevics Hruscsov, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke, hétfőn, angusztns 7-én időszámításunk szerint 18 órakor a moszkvai rá­dióban és televízióban beszédet mond. Fanfani befejezte moszkvai tárgyalásait Moszkva (CTK) — A. Fanfanl, olasz miniszterelnök és A. Segni külügyminiszter augusztus 5-én be­fejezték látogatásukat a Szovjet­unióban és a délelőtti órákban re­pülőgépen hazautaztak. A vnukovói repülőtéren az olasz küldöttségtől N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke, A. Miko­jan, a Minisztertanács elnökének első helyettese, A. A. Gromiko külügy­miniszter és más személyiségek bú­csúztak. N. Sz. Hruscsov és A. Fanfani be­szédet mondottak. N. Sz. Hruscsov beszédében Fan­fani olasz miniszterelnök moszkvai látogatását hasznosnak nevezte. Ki-, jelentette: „Nyílt megbeszéléseink fél a jobb, kölcsönös megértésre tö­rekedett." Mind a Szovjetunió kormánya, mind az olasz kormány nagy jelen­tőséget tulajdonít a tartós béke biz­tosításának és a nemzetközi vitás kérdések békés úton való megoldá­sának. N. Sz. Hruscsov megállapította, hogy a tárgyalások folyamán szov­jet-olasz kapcsolatok további bőví­tésére irányuló törekvés nyilvánult meg a két ország és a nép érdeké­ben. Tovább folynak a laoszi tárgyalások Hanoi (ČTK) — A nyugati hírügy­nökségek jelentése szerint Phnom Penhben megszakadtak a tárgyalá­sok Souvanna Phouma herceg, Laosz törvényes kormányának miniszter­elnöke és a Boun Oum-csoport ve­zetője között, anélkül, hogy egyez­ményt értek volna el „a nemzeti egység kormánya" megalakításának kérdésében. Pénteken Phnom Penh­ben közös közleményt adtak ki, amely megállapítja, hogy Boun Oum és Souvanna Phouma Luang Pra­bangban a laoszi király székhelyén ismét találkoznak. A közlemény sze­rint a két csoport képviselői meg­állapodtak abban, érvénytelennek tekintenek minden olyan egyez­ményt, amelyet nem hagy jóvá Szu­fanuvong herceg, a harmadik laoszi csoport vezére. A miniszterelnök szombaton a dél­előtti órákban Phnom Penhből a Rizsesköcsög síkságra érkezett, ahol Szufanuvong herceggel, Laosz Haza­fias Frontjának elnökével fog tár­gyalni az ideiglenes koalíciós kor­mány megalakításáról. Kuba népe méltó választ ad az USA imperialistáinak ármánykodására Havanna (CTK) — A Prensa La­tina kubai sajtóiroda jelentést kö­zölt a Kuba elleni újabb agresszió előkészületeiről. A Panama-csatorna övezetében Caison Johnson észak­amerikai „szakember" a latin-ame­rikai államokban toborzott zsoldo­sok csoportját képezi ki katonai szolgálatra. A Critica panamai na­pilap szerint a kiképzők a Batista­hadsereg tapasztalatait veszik át. A kiképzést az USA Kuba ellen irá­nyuló új támadási terve részének tekintik. A kubai forradalom védelmére ala­kult Központi Bizottság jelentette, hogy a Fidél Castro által hirdetett feladatot, miszerint a munkahelye­ken, a háztömbökben, az állami gaz­daságokban és a szövetkezetekben a­35 FRANCIA SZAKEMBER tölti kéthe­tes szabadságát a Magas-Tátrában. A Horný Smokovee-i Partizán-üdülőben forradalom védelmére százezer bi a nyári évadban 105 francia üdülőt Iát- zottságot alakítsanak, már túltelje kedvező légkörben folytak. Mindkétfinak vendégül. I sítették. ÜJ S7Č 3 * 1581 augusztus 8. •

Next

/
Thumbnails
Contents