Új Szó, 1961. augusztus (14. évfolyam, 212-242.szám)

1961-08-30 / 241. szám, szerda

Kiküszöbölik-e rövidesen a csorbát LENBŐL ÉPÜLT HAZAK Az Üj Szó számára írta: Konsztantyin Larin Manapság üzemekben gyártják a lakásokat. Az építkezési telepen csak a szerelőmunkát végzik. Beton­tömbökből, kész faiakbői, mennyeze­tekből állítják össze. A beton egyre Inkább kiszorítja a hagyományos téglát. Csakhogy nem valami kelle­mes látványt nyújt a betonfal. Az egész egy szürke lap. Elengedhetet­lenül fontos, hogy még utolsó simí­tásokat végezzenek rajta, színt ad­janak az épületnek. Tehát utólagos munkaráfordításról van sző. Vajon nem lehetne ezt elkerülni, nem le­hetne-e mindjárt az üzemben töké­letesen elkészíteni a paneleket? Ez a kérdés foglalkoztatta az új épí­tőanyagokkal foglalkozó tudomá­nyos kutatóintézet munkatársait. Nemesített betonból készült pa­nellapok hevernek olőttünk Közön­séges sajtolással történik az előállí­tásuk, könnyű módszer és rendkí­vül széppé teszť a panelek felületét. Ezzel kiküszöbölik az utólagos meg­munkálást. A betonöntőforma aljára tetszés szerinti színű kavicsot szór­nak, azután beleöntik a betont, majd tovább végzik a szokásos termelési folyamatot. Szemet gyönyörködtető látvány a kész betonlap. Mintha tarka mozaik szivárványszlnei ját­szanának sötét háttérben, élénkké, kellemessé varázsolva a hátteret. A kutatóintézetben még egy mód­szert dolgoztak ki a beton készíté­sére. A beton felszínén csillogó, ezüstös színűnek tűnő fémtörmelék­kel elegyítik a betont, amely külön­ben festhető is. Az intézetben igen elterjedt az a betonfestési módszer, melynél zöld, kék, vörös és rózsa­szín szilikátfestékeket alkalmaznak. Természetesen nem az építkezésen festik a falakat. A festékeket köz­vetlenül a még híg betonba keve­rik. A vállalatból színes betonlapok kerülnek kl. Sajátos tulajdonságuk, hogy vízállók, nem árt nekik a nap­fény, nem fakulnak ki egyhamar, nem peregnek le, ami a védőfesté­kekkel gyakran megtörténik. De nemcsak betonból épülnek házak, (ČTK) — A dél-csehországi kerület legnagyobb ipari jellegű építkezése a harmadik ötéves terv éveiben a plzeňt V. I. Lenin Művek Ceské Budijovice-l acélöntödéjének építése. Az acélöntő­dének több mint 50 épülete és rende­zőpályaudvara ts lesz, a szükséges ipar­vágánnyal, amelyet jelenleg a Sezimo­vo Ostl-i Víziépítészeti Vállalat dolgo­zói raknak le. Az építkezési helyen már befejezték a vízlecsapolással ösz­szefüggö munkák nagy részét és meg­hisz nincs midenütt beton. Elvégre nem épülnek betongyárak a falva­kon, nem szállítanak mindenhová kész tömböket. Az intézetben gondoltak a szűz­földek telepeseire is, foglalkoztak az erdőtlen vidékek házépítésével. Kiváló építőanyagok előállítási tech­nológiáját dolgozták ki. Az alap­anyag: szalma, nád, len. A plasztik­anyagok laboratóriumában egy szé­les „táblát" mutattak meg. Nagyon alkalmas lesz a szobák belső falá­nak megmunkálására. Közönséges szalmából is gyártanak panelt. El­készítésének technológiája nagyon egyszerű és könnyű. A szalmát rész­ben megőrlik, részben szálakra bontják. Utána nyitott kazánokban 100 fokon főzik, majd szárítják, vagy sajtolják. Az első esetben ki­tűnő szigetelőanyagot, a második­ban pedig simítóanyagot nyernek. Érdekes, hogy a szalma nagyon szi­lárddá és tűzállóvá válik, ha kü­lönleges gyantákkal itatják át. Ilyen lapokkal kívülről is bevonható a ház. Szalmatetők is készülnek a la­boratóriumban. A szilárd lapokat bi­tummal vonják be, majd színes tör­melékanyaggal: tésztaszerűen felme­télt plasztikanyaggal, nagyszemcsé­jű homokkal vagy finomra őrölt kő­törmelékkel szórják be. Különböző színűek lehetnek. Nagyon takarosak lesznek ezek a házak a szűzföldi sztyeppéken. Szilárd és tartós lapok készíthe­tők a különlegesen megmunkált nádból, lenszárból. Gyantákkal pre­parálhatók, plasztikanyaggal fedhe­tők. Az ilyen panelek semmiben sem különböznek a drága tapétáktól, sőt még jobb is a minőségük. — Érdekes tényeket tudunk meg a számításokból — mondták az in­tézetben. — Egy tonna szalmából kb. 800 négyzetméternyi épületlap készíthető. Képzeljék el, hány új há­zat, állatenyésztési építményt jelent ez. Az új építőanyag alkalmazása nagyon könnyen elterjedhet. kezdték a terep rendezését. Befejezés eiatt áll a Nemanice és Vráto közötti betonút építése. Az építészeti dolgozók a legközelebbi napokban megkezdik egy épület acélváza alapjainak betono­zását. Elhatározták, hogy novemberig elkészülnek ezzel a munkával és így lehetővé teszik, hogy a Královo Pole-i Gépgyár dolgozói már decemberben megkezdhessék az acélváz összeszere­lését. Az utóbbi évtized alatt Zbrojníkyn szinte gomba módra növekedtek a családi lakóházak, a falu északi pe­remén egy egész új negyedet építet­tek. Ezenkívül a község belsejében is megszépültek az utcák, tágas nagy ablakok, pirosfedeles háztetők díszí­tik a portákat. Az építkezők túlnyo­mó többségét kétségkívül a szövet­kezet tagjai képezik, akiknek a kö­zös gazdálkodás egyre szebb ered­ményei lehetővé tették, hogy kör­nyezetükön is változtassanak. Ma már mindenki tudja, hogy a falu ilyen arányú fejlődését a tíz év alatt végbement gazdasági válto­zások segítették elő, amiben r.agy érdemük van a dolgozó parasztok­nak, a volt napszámosoknak, akik a párt útmutatására a jövedelmezőbb közös gazdálkodást választották. Egész társadalmunk nagyra érté­keli a falvak építésében elért ered­ményeket, továbbra is minden tá­mogatást megad a dolgozó parasz­toknak, hogy könnyebbé tegyék éle­tüket, még magasabb fokra emeljék életszínvonalukat. Joggal elvárja azonban, hogy a mezőgazdaság dol­gozói még fokozottabb mértékben vegyék kl részüket az ország épí­téséből, gondoskodjanak a közellátás biztosításáról, több nyersanyag ter­melésével járuljanak hozzá iparunk fejlődéséhez. Ezen a téren Zbrojníkyn a múlt években nem is akadt kifogásolni való. A szövetkezet nemcsak, hogy pontosan teljesítette állam Iránti kö­telességeit, hanem egyúttal saját gaz­daságát is jelentős mértékben gya­rapította. Most azonban, úgy lát­szik, kis csorba esett a falu jó hírnevén. A szomszédos szövetkeze­tek között, sőt talán járási méret­ben is, az utolsó helyen végzett az idei gabonabetakarítással. Nem hasz­nálták ki kellőképpen a gépek ere­jét s csak 15 hektáron alkalmazták a kétmenetes aratást. Ha csak ez lenne a baj, fel sem említenénk, mert menetközben elő­fordulhat egy kis szervezetlenség, vagy tájékozatlanság, mely a legjobb elképzeléseket és szándékot is ke­resztülhúzhatja. Äm nem mehetünk el szó nélkül a szövetkezet terv­teljesítése mellett, melynek arány­lag alacsony eredményei bizony gon­dolkodóba ejtik a látogatót. Régen ismerem a falubelieket, a funkcio­náriusokat. Tudom, hogy sokkal több­re képesek, mint amennyit héthó­napos tervteljesítésük bizonyít. Vá­gómarhából 89 százalékra, sertés­húsból pedig csupán 78 százalékra állnak a szerződéses eladásban. Kovács József elvtárs, a HNB el­nöke kicsit meg is hökkent, ami­kor a faluban találkoztunk. Viselke­déséből könnyen ki lehetett érezni: nem a legjobbkor érkeztem. Sza­vaiból ezúttal hiányzott a tőle meg­szokott dicsekedés. Trnavszky László EFSZ-elnökkel is mint régi Jó isme­rősök üdvözöltük egymást. Arca ko­moly volt, hiányzott róla a mosoly­gás. Kezdetben az eszmecserét is úgy akarta igazítani, hogy minél kevesebb szót váltsunk a szövet­kezet helyzetéről. — Ezelőtt sokkal könnyebb volt a közös gazdálkodást vezetni — fakad ki belőle az elkeseredés. — Ma nagyobbak a követelmények és a fejlődéssel nem vagyunk képesek lépést tartani. A követelmények valóban nagyob­bak, ámde ezt nem a járás, sem a kerület, vagy az állam, hanem maga az élet, sőt a szövetkezet tagjai­nak fokozottabb Igényei diktálják. Ha egy családban motorkerékpárt, vagy autőt készülnek vásárolni, eset­leg új házat akarnak építeni, akkor ehhez meg kell teremteni a szüksé­ges anyagi feltételeket. Ne haragud­janak meg a zbrojníkyiak, de ők ezt elmulasztották. Emlékszem rá, évek­kel ezelőtt akadt olyan tag is, nem is egy, hanem nagyon sok, aki a természetbeni járandóság fejében 60 mázsánál több gabonát tárolt a kam­rájában. Rendszerint a háztáji föld­terület is jóval túlhaladta a fél hek­tárt. — Akkor még jól ment a szövet­kezet I — vetik közbe a vezetők. Tagadhatatlan, annak idején a munkák pontos elvégzése körül sem voltak komolyabb bajok. A túlzott és a legtöbb esetben meg nem érde­melt Jutalmazás elpuhította az em­bereket és felütötte fejét az önelé­gültség. „Minek feszítsük meg erőn­ket, ha már felépítettük az új há­zat, ha vásároltunk motorkerékpárt." Így beszéltek'egymás között a szö­vetkezetesek. Duba János kertész ezzel kapcso­latban megmondta 'a való igazságot: — A kertészet évek óta túltelje­sítette pénzügyi és termelési tervét. Tavaly az előirányozott 850 ezer ko­rona helyett 1 millió 200 ezer ko­ronát bevételeztünk. Azt hiszi, hogy a terven felüli eredményekért fi­zettek prémiumot? Ellene volt a ve­zetőség, a tagság egyaránt. Három évvel ezelőtt még nagyobb volt a jö­vedelem. A többi növénytermelési csoport ugyanakkor nem teljesítet­te termelési tervét és a vezetőség, a tagság mégis úgy döntött, hogy a kertészet terven felül elért jöve­delméből kijáró prémiumot arányo­san osszák fel a szövetkezet va­lamennyi tagja között. Az egyik ko­csis — aki egyébként egész éver. keresztül a kertészet felé sem nézett — 600 korona prémiumot vágott zsebre a zöldségtermelésből. Kovács József, a HNB elnöke és a szövetkezet vezetői a bejelentés hal­latára elrestellték magukat. így volt valójában és ezt egyikük sem tudta megcáfolni. Azóta az anyagi érde­keltségben csak annyi változás tör­tént, hogy most sem a kertészet dolgozói, sem a tagság között nem osztanak ki prémiumot. Hát bizony ez sokkal „bölcsebb" ítélet volt a salamoni döntésnél. Hogy milyer. hátrányokkal Járt ez az Intézkedés, azt az árpa alig 24 má­zsás, alacsony hektárhozama bizo­nyítja a legjobban, no meg a kései gabonabetakarítás, minek következ­tében jelentős szemveszteség érte a szövetkezetet. Ennek tulajdonítható, hogy amikor Csomor Sándor zootechnikus kiszá­mította az idei és a következő évre szóló félévi takarmányszükségletet, bizony több vagon abrak hiányzott az idén termett mennyiségből. Van-e kiút ebből a kátyúból? A szövetkezet elnöke és Krajčír elvtárs, a HNB titkára váltig erősít­gették, rövidesen behozzák a lema­radást, mert a kukoricatermés mel­lett több vagon répaszelettel pótol­ják a takarmányalapot. Kell, hogy higgyek állításukban, mert Jól isme­rem őket, sokszor volt alkalmam meggyőződni a szövetkezetesek lel­kes munkájáról, akik — ha kenyér­törésre kerül sor — bebizonyítják, mire képesek. Most már csak az a kérdés, hogy a falusi pártszervezet, a HNB és a szövetkezet vezetősége milyen mér­tékben karolja fel a szövetkezetesek kezdeményezését. Ettől függ ugyan­is, hogy a falu hírnevén esett csor­bát mielőbb kiköszörüljék. SZOMBATH AMBRUS Új mezőgazdasági szakkönyvek Az egységes földművesszövetkezetek tagjai és funkcionáriusai, valamint a népi közigazgatás dolgozói nagy hasz­nát vehetik Andrej Červený, Július SevCík és František Valášek A föld­művesszövetkezeti alapok című, 184 ol­dalas kézikönyvének. A tartalmas könyv megvilágítja a szövetkezet belső gaz­dálkodásának néhány kérdését, főképp a szövetkezeti alapok létesítésének és felhasználásának problémáit olyan szempontbői, mennyiben járulhatnak hozzá a mezőgazdasági termelés gyors ütemű fellendítéséhez. A kertészet alapjai című könyv Kve­toslav Komštýf mérnök, dr. Anna Ho­rynová és František Jansa munkája. A szerzők nagy súlyt helyeznek az új termelési módszerek ismertetésére, va­lamint a tervezés és szervezés problé­máira. A könyv három nagy fejezetre oszlik. Oldalszáma 313. Imi Ä dél-c ehországi kerület legnagyobb építkezése KINYÍL T AZ EJ TŐER NYŐ ÉS A MÉLYBEN FELTŰNT A VOLGA-FOLYÓ , SZAR ATOV ÉS ENGELS VÁ­ROSOK • JÓ ÉRZÉS ÚJRA A FÖLDÖN JÁRNI • JELENTÉSTÉTEL A JÁR ÁS I PÁRTBIZOTTSÁGRÓL HRUSCSOV ELV TÁRSN AK • LE LKESÍTŐ ÉR ZÉ S A KOMMUNISTA PAR T NA GY CSALÁDJÁBA TARTOZÁS • A HARMADIK ŰRREPÜLŐ MÉG BONYOLULTABB FELADATOKRA KÉSZÜL — Segítsetek megszabadulni a mennyei öltözettől. Meglehetősen gyorsan levették ró­lam a szkafandert. Addigra személy­autón két férfi és egy nő érkezett oda. A nő homloka wéres volt. Úgy látszik, olyan gyorsan hajtottak, hogy a tarlón gödörbe estek. Se­gíteni akartam rajta, s kijelentet­tem, hogy gyorsan be kell kötözni megsérült fejét, de ő sugárzó arc­cal így szólt: — Én láttam meg elsőnek magát a földön, ez a mai nap életem leg­boldogabb napja ... A mezőn minden oldalról embe­rek futottak felém. Autóba ültettek, hogy a járási pártbizottságra szállít­sanak. De én megkértem őket, hogy előbb a szputnyik-űrhajóhoz vigye­nek. A vasúti töltés mögött talál­tam rá. Keresztülszáguldottunk az aluljárón s megpillantottam.a mezőn álló Vosztok-2-t. Már körülötte szor­goskodtak azok az elvtársak, akik­nek csoportjával találkoznom kel­lett. Beléptem az űrhajóba, kivettem a fedélzeti naplót, vizet ittam a kabin készletéből és a járási pártbizott­ságra hajtottunk az autón. Ott tele­fonon kapcsoltak Nyikita Szergeje­A VOSZTOK ÜRHAJO, AMIKOR MEG vics Hruscscrvval és én jelentettem neki, hogy a repülőútat szerencsé­sen befejeztem, s az űrrepülő jól érzi magát. Nyikita Szergejevics sej­tette, mily érzelmek hullámzanak bennem, s melegen, atyailag elbe­szélgetett velem. Még tréfálkozott is, ,azt mondta, hogy olyan a hangom, mintha nem is a világűrből, hanem valamilyen lagziból jöttem volna vissza. Hőstettnek nevezte 25 órás űrrepülésemet. — ön megvalósította az emberi­ség álmát — mondotta Nyikita Szergejevics. — Nem is olyan régen megvalósíthatatlan álomnak tartot­ták az ember űrrepülését. Mi büsz­kék vagyunk arra, hogy On, szovjet ember, kommunista valósította meg ezt az álmot. Ön most már nem tagjelöltje a pártnak. Vegye úgy, hogy letelt a tagjelöltségi ideje, mi­vel a világűrben töltött minden egyes perc évekkel ér fel. Ön le­töltötte tagjelölti idejét s megmu­tatta, hogy igazi kommunista s ma­gasra tudja emelni Lenin zászlaját. Nehéz kifejeznem, mit éreztem abban a pillanatban. Az érzelmek finom árnyalata hatotta át benső­met. Mérhetetlenül örültem a szov­jet nép új győzelmének, hálát érez­A SZERELŐCSARNOKBAN VOLT, A Vosztok-2 szputnyik-űrhajó megszerkesztésénél az űrre­pülő földrejutásának két módját vet­ték tekintetbe: vagy az űrhajó ka­binja ereszkedik a Földre, vagy a karosszék leválik az űrhajóról és az űrrepülő ejtőernyőn ér földet. Sa­ját belátásomra bízták, melyik mó­dot választom. Mivel nagyon jól éreztem magaip, habozás nélkül a leszállás második módja mellett dön­töttem. Amikor a Vosztok-2 annyira megközelítette a Földet, hogy műkö­désbe hozhattam a katapult-szer­kezetet, karosszékem levált az űr­hajóról, s a fejem fölött kinyílt a világos narancsszínű ejtőernyő. Vándorfelhők gomolyogtak alat­tam. Átjutottam nyirkos sűrűségü­kön s megpillantottam a termés arany színében pompázó Földet. Fel­ismertem a Volgát és a partjain el­terülő két várost — Szaratovot és Engelst. Tehát minden terv szerint ment. — a leszállás a megadott he­lyen történik, pontosan ott, ahová Jurij Gagarin tért vissza a világűr­ből. A himbálódzó ejtőernyő egyenle­tesen vitt egyre közelebb a Föld­höz. Mindig kedveltem az ejtőernyős úgrásokat.j, fa esés feszült másod­percei után jóleső nyugalommal töl­ti el az embert a rendkívül kelle­mes csend. Ugrottam már vagy öt­venszer, de ez az ugrás megnyug­tatta az idegeimet, mintha egy kéz­simogatással eloszlatta volna a 25 órai repülőút okozta fáradtságot. Most, miután egy szempillantással óriási földrészeket és óceánokat lát­hattam be, kissé furcsának tűnt a Föld az egyre szűkülő láthatáron. Most azonban szemmelláthatöan ki­domborodtak a kisebb tárgyak. Lát­tam a működő kombájnokat, a le­aratott földeket, a szalmakazlakat, zöld tisztásokat, a réten legelésző kolhoznyájat. Elég gyorsan válta­koztak a képek s éreztem, hogy erős szél fúj. A közelben vasutat pillantottam meg, éppen tehervonat robogott rajta. Ogy láttam, hogy a szél éppen odasodor. — Még csak az hiányozna, hogy a vagon tetején kössek ki s aztán is­ten tudja hova visz a vonat... A mozdonyvezétő és a fűtő kite­kintett a mozdony ablakából és rám mutogattak. Persze, hogy tudtak a Vosztok-2 útjáról és kitalálták, ki az, aki éppen az égből ereszkedik alá. Az ejtőernyő messziről is meg­figyelhető élénk színe és felszerelé­se nagyon is eltért a szokásos gya­korlatokat végző ejtőernyősök fel­szerelésétől. A mozdony kezelősze­mélyzete nagyon szerette volna leál­lítani a vonatot, de a grafikont be kell tartani, s a szerelvény tovább folytatta útját. A ,V oszto k-2 a vasútvonal egyik oldalán, én pedig a másikon eresz­kedtem le. Az erős szél végigvon­szolt a tarlón, mely puha volt és tompította az ütődés erejét. Végre sok órás repülés után visszajutottam szülőföldemre! Friss gabona és szal­maszagot árasztott az augusztusi napfényben fürdő föld. Kellemes ér­zés volt rajta állnom, a megszokott talajt éreznem a lábam alatt, meg­tennem az első lépéseket! Bátortala­nok voltak, mint gyermekkorom­ban, amikor járni tanultam. Csoda gyönyörű ez a mi földünk! Nyomá­ba se jöhet az ég, a tenger. Órámra néztem, mert megszoktam, hogy repülés közben mindent pontos órarend szerint cselekedjem. Moszk­vai időszámítás szerint 10 óra 18 perc volt. Gyorsan átvillant az agyamban, mennyi időt is töltöttem a világűrben: 25 óra 18 percet. Több mint egy napot! Ez a nap bebizo­nyította, hogy érdemes volt élnem. Lekapcsoltam az ejtőernyőt és kö­rülnéztem. Láttam, hogy egy motor­kerékpár száguld az országúton és három utasa ellenzőként szemük elé tett kézzel figyel engem. Amikor kö­zelebb kerültek hozzám, szinte rám­vetették magukat és agyon ölelget­tek. A kolhoz gépesítői voltak, akik a sátortáborukból siettek hozzám. Öröm sugárzott az arcukon. Alig tudtam kiszabadulni ölelésükből, majd meglétem őket: 0] SZÓ 4 * 1961. augusztus 30. Elmondja: Germán Tyitov űrrepülő, a Szovjetunió hőse \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents