Új Szó, 1961. augusztus (14. évfolyam, 212-242.szám)

1961-08-29 / 240. szám, kedd

EGYSZERŰ EMBER í S A válságos Idők felkavarják az események hömpölygő folyamát. Apró emberi sorsok vetődnek a felszínre, majd újra a feledésbe merülnek. E történelmi sodrásban egyszerű emberek millióinak tettei egyengetik a népek, nemzetek felemelkedésének útját. Nem maguk választják szerepüket. Korántsem I Az Idő, a környezet szabja meg azt, amelyben élnek. S ha akadnak is nagy emberek, hősök, akik a milliók szürke tömegéből kiemelkednek, ez azért történik, mert társaiknál Jobban megértették szerepüket. A nagy események formáfól mégsem a glóriával övezett hősök, hanem az egyszerű emberek milliói. Hangyamunká(ukkal ők tolják a fejlődés szekerét a göröngyös, kátyús utakon egyre tovább. A háborús években Banská Bystricán is több szesz fogyott, mint azelőtt. Az emberek pálinkába, borba próbálták fojtani a sok bút, keservet, mert ebből azután akadt bőséggel. A kocsmárosok aranykorukat élték. Még a süket Droba füstös „vendégfogadója" is nap-nap után megtelt. Az emberek nem mulattak, csak ittak. Ittak, ős újra Ittak Gyakori vendég volt itt Ondrej Krnáč villanyszerelő. Derekán széles öv, azon kötél, amellyel az oszlophoz erősítette magát munka közben. Kopottas táskájából kikandikáltak a mászóvasak. E nélkül az oszlopokon kapaszkodó villanyszerelő el sem képzelhető. Nem volt abban semmi feltűnő, hogy ő is be-betért a kocsmába. Nem, ő nem igen ivott. Ez sem tűnt fel senkinek, hisz az ő munkájában a szesz egyenlő a halállal való clmboráskodással. Ismerte őt az egész város, sőt az egész környék. így a kocsmában mindig akadt ismerős. Elbeszélgettek az események folyásáról. Kell az az olyan embernek, aki egész napokon át öt-hat méter magasságban csak a huzalokkal társalog. Azt azonban sokan nem tudták, hogy a kopottas táskában a különféle drótok és szigetelőszalag és csavarhúzók között más is akad. Ondrej Krnáč volt az illegális pártszervezet sajtóterjesztője. Munkája, közben bejárta az egész környéket és a falusi sejtekkel is tartotta a kapcsolatot. A kocsmába se véletlenül járt. Itt volt a titkos találkozók színhelye olyan időpontban főleg, amikor még kevés a vendég. A süket kocsmáros pedig igazán nem hallgatta kl őket... Itt találkozott 1944 tavaszán KoCálka bányásszal. Ott volt a bányász felesége ls. Így hármasban, kedélyesen elszórakoztak — legalább is a beavatatlan szemlélőnek tűnt így — miközben az asztal alatt Krnáč KoCálkátől csomagocskát vett át. Szerszámos táskájában ezzel a csomaggal Indult Banská Belá felé a megbeszélt helyre. Ebben az időszakban már Banská Štiavnica körül megkezdődött a fegyveres felkelés szervezése. KrnáC a titkos leadó utolsó, még hiányzó alkatrészeit vitte az említett falucska egyik, erdőszéli házacskájába. Mikor a kapuhoz ért, az úton megpillantotta a Hltnka-gárda rohamosztagosai. Azok is meglátták őt. Nem késlekedett. Berohant a házba, leadta a csomagot és csak ennyit mondhatott : — Nyomomban a hlinkások ... Máris fordult ki, felült kerékpárjára és hajtott tovább. Ahogy kilépett a kapun, a házban várakozó összekötő a csomaggal kiugrott az erdő felé nyíló ablakon ... — Állj! — meredtek felé a rohamosztagosok? fegyvercsövei. — Igazolványt I Bár a szíve kalapált és attól félt, talán amazok is meghallják, erőszakolt nyugalommal húzta kl papírjait és a táskájából kikandikáló mászóvasakra mutatott. — Villanyszerelő ... Ez volt a legjobb igazolvány I S mikor látta, hogy az igazoltatók gyanúja eloszlott, már magabiztosan lépett fel. — Uraim, sietek. Üzemzavar.., A városban nem lesz villany. Intettek, hogy mehet. Ment ls. És ezentúl már csak olyan helyekre ment, ahol a rohamosztagok nem jártak. A hlinkások sofőrje ugyanis az „ő" emberük volt, de most találkoztak először. Ezentúl már sokkal gyakrabban. Ű értesítette KrnáCot a rohamosztagosok készülő akcióiról. 8 1944 tavaszától már nem csupán a titokban nyomtatott és titokban terjesztett „Jánošík" ég a „Hlas ludu" példányalt kellett széthordania. Elkészült a felhívás a fegyveres harcra és a harci terv is. Kétezer példány volt ebből Krnáč kremnlčkal lakásán. Csak várni kellett a kézbesítéssel. Minden központi Irányításra történt. Láthatatlan szálak vezettek a központtól a szervezetekig és Innen további ezrekig. Közben Krnáč más feladatot is kapott. Qsszeköttetésbe lépett (megint ismeretlen és láthatatlan szálak nyomán) a szerb származású Bardejovský pilótával, aki fegyvereket szállított a hegyekben mér alakuló partizán csoportoknak. Persze, nem tömegével, csak egyenként jöttek a fegyverek. Nem is vadonatúj lőszerszámok. Nem bizony 1 Amilyen éppen akadt. Sok volt a hibás fegyver. Ezt Krnáčék javították, ős mielőtt a hegyekbe szállították volna, az egyik elhagyott üdülőház (Chata nad Králikmi) mellett próbálták kl. Odáig a Hlinkások nem mertek felmenni. Akkor mér tudták, hogy a hegyekben Szlovákia népe harcra készül. A hegyekbe vezető utakat azonban szemmel tartották. Hiába l Láthatatlan ösvényeken, láthatatlan emberek készültek a leszámolásra. Láthatatlanok azok száméra, akik elvakultságukban még 1944 nyarán ls Hitler és Hlinka szekerét tolták. Krnáč ezen a nyáron szerszámos táskájával Tajov község Jegyzői irodájába vetődött szolgálati útján. A jegyzővel akadt elintézni valója, aki feltűnően nyájas hangon beszélt vele. Akkortájt már a legvadabb alakok ls kerestek valamiféle vészkijáratot. Aprő szolgálatokra ls készek voltak, hogy majd egyszer alibiként használhassák fel. — Elképesztő, amit a szovjetek a németekkel tesznek —, kezdte a beszélgetést a Jegyző a hivatalos rész után. Krnáč gondolkozott. Provokál? Vagy tényleg a valóságra ébredt? Vagy még inkább: az ő nézeteit akarja kitudni? Mindenképpen jő lenne egy ilyen ember. Hisz papírja és pecsétje van. Ez pedig ma életet Jelent. A környéken úgyis sok a menekült orosz hadifogoly. Ezeknek kellene a pecsétes papír... Ám megkockáztathatja-e a kérést? Mindegy... — A szovjet hadsereg győzelme már vitathatatlan — fejtegette tovább a Jegyző. — Jegyző úr, ez a győzelem még sok áldozatot követel. S vajon ön hajlandó ennek érdekében némi szívességre? Tekintetük találkozott. Rövid, néma csend. Mindkettőjükben vegyes érzések kavarogtak. KI beszél őszintén? Melyikük provokál? Nehéz Idők voltak ezek. A szavak nem mindig fejezték ki a .legbensőbb érzelmeket. Nehéz volt az' embereket kiismerni. — Mit képzel maga felőlem? — pattant fel a Jegyző. — Nem a képzeletről van sző, Jegyző űr... Néhány igazolványra lenne szükségem ... A Jegyző gyors egymásutánban néhányat nyelt. Látszott, hogy agya lázasan működik. — Csak nem képzeli, hogy össze

1játszom a kommunistákkal? Ezt a pimaszságot visszautasltom... Nem tudni, a félelem, vagy a meggyőződés sugallta szavalt. Mindegy. Egyik is, másik is veszedelmes. — Nézze, jegyző úr, csak ketten vagyunk Itt — a zsebében megtapogatta élesre töltött pisztolyát. — A történtekért soha senki nem kérne számon... — Pimasz... — sziszegte a jegyző. — Az esetet vegyük nem megtörténtnek. Magának ls, nekem ls előnyösebb. De figyelmeztetem, ha valami bajom származnék, nem vagyok egyedül... Tudta ezt a jegyző nagyon Jól 1 ígért hát. Ml mást tehetett volna? Ennek ellenére a beszélgetést követő harmadik napon Krnáčot reggel munkahelyén négy titkos rendőr várta — két német ős két szlovák. — A törvény nevében ... Krnáč körülnézett. Munkahelyére elsőnek érkezett. Szolgálati motorkerékpárja a helyén, de a műhelyben senki, őt elviszik, de senki sem tud róla. Legalább az elvtársakat értesíthetné ... Nem lehetett. A Gestapo Irodáján eszmélt fel. Veszve lenne minden? Évek hosszú harca Itt végződik? Nem, ez lehetetlen I — Nézze, KrnáC úr ... — kezdte a hlinkás nyájasan. — Tudjuk, maga sok helyen megfordul, sok embert Ismer. Nagyon jó szolgálatokat tehetne nekünk . .. — Minek néznek ezek engem? — háborodott fel Krnáč, de nem szólt. Öt most inkább a kétezer röplap és a két orosz géppisztoly foglalkoztatta, amely a házában volt rejtetlenül. Az éjjel kellett volna a fegyverekért Jönni az összekötőnek Nem Jött. Talán azt ls elfogták? Tudnának róla mindent? Egyelőre nem tudja ... Hízelgő ajánlatokat kapott, csak beszéljen. Megharagudott. — Uraim, én egyszerű villanyszerelő vagyok és szlovák ... Mit akarnak tőlem? A vallató tiszt rámeresztette szemét. — Szlovák? Közönséges bolsevik I A szlovákok ebben a válságos Időben velünk tartanak I Ez az utolsó mondat bizonytalanul hangzott. KrnáC szája mosolyra húzódott. Többet nem szólt. A hlinkás fenyegetőzni kezdett. — Ha nem vall szép szóval, ismerünk ml más módszereket is. Ismertek ls. Néhány percen belül KrnáC testét kék, zöld foltok borították. Borzasztó fájdalmat érzett. Most már érezte, hogy nem tudnak semmit. Az erőszak a gyengeség jele. Csakhogy meddig bírja ezt ő ki? Nem szabad megadnia magát... — Bitang bolsl I — sziszegte a vallató legény. — Még ez sem elég? — Izzadt a fáradságtól. Krnáč sebei is sajogtak. Nem szabad, hogy teljesen leverjék a lábáról. Az emeleti szobából az ablakon se ugorhat kl. — Van egy félórádl Érted? Harminc perced 1 Ha nem vallasz, Havára viszünk. Onnan pedig nincs vlszszatérés ... Választhatsz ... Krnáč vérző sebeire tekintett. Sokáig ezt nem bírja. Harmínchatőrás vallatás után hirtelen ötlete támadt. — Nézzék, nálam vannak röpiratok. Ezeket odaadhatom... Nem hagyom magam halálra verni... Ha kell, jöjjenek velem ... A hlinkás szemében fény csillant. Végre ... — A harmaneci elosztószékrényben vannak a papírok... A kulcsok meg az Irodán ... Ezt azért választotta, hogy innen kikerülhessen. Nem tévedett. A vallatők győzelemlttasan bocsátották őt útjára. Két pribéket vezényeltek melléje. Benyitottak az üzem kapuján. Délután ötre járt az idő. Az üzemben csend. A motorkerékpár a helyén. A műhelyek üresek. Felmennek az első emeletre. A telefonközpont nyit-, va. —Itt az Igazgató? — kérdezi KrnáC a telefonos kisasszonytól. — Nincs . .. Nincs itt már senki... Ez jó! KrnáC hirtelen körülnézett. A telefonközpont ajtaján a kulcs kívülről a zárban. Megállt. — Egy pillanat — szólt kísérőihez. — Elhozom az elosztószekrény kulcsát ... A kísérők biztosak voltak dolgukban. Hová ls mehetne egy kék-zöldre vert „ügyfél" az első emeletről? Megálltak és a telefonos kisasszonynyal elegyedtek, beszédbe. Ebben a pillanatban KrnáC már határozott. Belökte őket a központba és rájuk zárta az ajtót. Rohant le a lépcsőkön és motorkerékpárjára ugrott... KrnáC a legközelebbi éjjelt már KremniCka mellett egy erdőben, házától nem messze töltötte négy felfegyverzett társával. Szemmel tartották a házat. Krnáčnak menekülés közben már csak annyi ide|e maradt, hogy magához vegye a röplapokat és a fegyvereket. — Ha keresnének, nem tudsz semmiről. Nem voltam Itthon ... S már rohant is. Unokaöccsétől kis papírszeleten küldött üzenetet az elvtársaknak. Ott hagyta öt gyermekét sógorasszonyánál, mert az aszszony kórházban feküdt. őrizték a házat, ha netalán a családot el akarnák hurcolni. De nem hurcolták. Három perccel azután, hogy elhagyta a házat, meg|elent a rohamosztag alakulata, de a családot nem bántották. Ekkor már a fegyveres felkelés közvetlen előkészületei folytak. Néha-néha az éj leple alatt azért haza lopakodott. Házát csendőrök őrizték, de a radvánl parancsnok is a partizánok mellé állt. Igv csendőri felügyelet mellett látogatta szeretteit ... Közben a harcosok száma nőtt a hegyekben, a falvakban és városokban. Egyrészt Banská Bystrlcán minden kulcspozíció az ő kezükben volt. Amikor augusztus utolsó napjaiban kitört a felkelés, Banská Bystrica lényegében már a kezükben volt. Bevonultak a fegyveres csapatok és hivatalosan is átvették a hatalmat. Ám az igazi harc csak ezután kezdődött. 11 német divízió támadta a partizán várost. Nagy volt a túlerő, s ezzel szemben minden elszántság, hősiesség kevésnek bizonyult. A várost hősi harcok után feladták. OndVOJTECH MIHÄLIK: CfjtikdiS Tarlón, torson alszik a nyár, — fülledt hajnal gyulladoz, szégyen most, ha férfi otthon meleg ágyban szunnyadoz. Fönn a tetőn sivít a szél, lankán, lejtőn őrtüzek. Dobrocson a gyilkos ellen jelkel ifjú és öreg. Erdő, mező, falu felett ilyen éjben zúg a gép — alabástromfehér sólymok selymes szárnyuk bontják szét. Készíts anyám, eleséget, fokost — zúzza gaz fejét! — Akasszuk most, fiúk, szegre gazda-gondok ezerét! Ki nem retteg, űzze velünk rejtett odúk ordasát. Germán hordák özönlenek Fekete Balogon át. Ej, ebadta náci falka! Éberek a legények Csiholj egy kis tüzet, Uítya, világíts a csürhének! Lövedékek raja füttyög, hegyek lánca felé száll. El nem illansz, bitang, többé, célpont lettél, íme, már! Erdeinkben örök éjjel sötétsége szakad rád, fölvakkant a gépfegyversor — fölujjong a szabadság! Fölvakkant a gépfegyvertűz fenyőlombos rejtőből — jaj, jaj, fiúk, mi lesz, hogyha nem futja az erőnkből ? Adjuk fel a harcot talán? Emeljük fel a karunk? Azt üzente az elnök úr: nem esik semmi bajunk ... Kígyót rejt a keblünk ? Golyót érdemel ilyen beszéd! Sosem voltunk kishitűek, sosem leszünk gyáva nép! Mégha ifjú vérünk rőtre fest is hegyi tarlókat: soha senki puskacsöve nem érinti tarkónkat! Földbe vetett, földbe plántált minden drága halottért, ma mint holnap, harc tüzében, kiteszünk mi magunkért! Csillag gyulladt napkeleten, Dukla felől tündököl. Reszkessetek urak, hamar utólér a vas-ököl! Rabszolgasors reguláit acélököl szórta szét. Elszállt a nyár, az ég vermét lángostorok verdesték. Elő, élő partizánok ifjúság tüzét hozták, szabad földre érve Balog sötét őserdein át. Sipos Győző I 1 fordítása fc re] Krnáč pedig 1944. október 28-án átvette a parancsnokságot a Havashegyen újonnan kiépített bunker 25-tagú legénysége felett. Mert a harc folyt tovább! Ez a negyedszáz férfi tartotta a kapcsolatot a közeli falvakkal és biztosította a Petrov szovjet őrnagy parancsnoksága alatt tevékenykedő partizáncsapat ellátását. Az elosztókból, raktárakból hivatalos kiutalásra ment az élelmiszer a hegyalatti községek üzleteibe, onnét pedig a hegyekbe. Nemegyszer a hlinkások és SS-ek orra előtt és szeme láttára. Ondrej KrnáC hol Itt, hol ott bukkant fel emberelvei, míg családja olyan híreket terjesztett róla, hogy elesett vagy átszökött a fronton. De a fasiszták nem hitték. Nem ám! Lestek, kutattak utána. Mindhiába. Azért a bosszúról nem mondtak le. Amikor KremnlCkán megkezdték a tömegmészárlást, az ő házába is bekopogtattak. Jöttek a családért. A tömegsírban nekik is szántak helyet... Ekkor azonban már üres házra találtak. A partizánok segítségével az utolsó pillanatban sikerüli a családot átköltöztetni Tajov községbe. Ott rejtőztek a felszabadulásig. Nehéz, nagyon nehéz idők voltak ezek. Az emberi élet értéke, az esztelen pusztítás, mészárlás utolsó hónapjaiban nagyon alacsonyra csökkent azoknak a szemében, akik a politikai sakktáblán játszmát vesztettek. Ám drága volt azoknak, akik a megaláztatás, szenvedés, rettegés évei után érezték a szabadság közeledtét, amely katyusák fényével, ágyúk dörejével küldte üzenetét Kelet felől... Menteni kellett, akit csak lehetett. Megmenteni a szabadságnak, amely közeledett. Krnáčék kisebb csoportokban bebejôrtak Banská Bystricára ís. A menekülteknek, szökevényeknek fent a bunkerben állítottak ki hiteles igazolványokat. Vtrčlk, aki nemrégen még a jegyzői hivatalban dolgozott,' most itt ütötte fel hivatalát. A bankból pedig továbbra is akadt egy-két ezer korona. Országh pénztáros §rre mindig talált módot. Egy téli reggelen KrnáC harmadmagával lovas szekéren érkezett a börtön elé. Az egyik börtönőrrel volt találkájuk. A börtön egyik cellájában ugyanis Koviaková szovjet lány várta végzetét. Fogolytáborból szökött meg és hónapokon át egy családnál rejtőzött mint nevelő. A gyerekek mellett hamarosan megtanult szlovákul is. Ám valakinek mégis feltűnt és felfedték kilétét. A börtönőr megjelent. Szuronyos puskával zörgetett be a cellába. — Koviaková! Kihallgatásra! A leány remegve Indult a marcona őr előtt, aki kivezette őt a börtön elé és felparancsolta a szekérre. Koviaková minden bizonnyal leszámolt az élettel és azt hitte, a vesztőhelyre viszik. Közben KrnáC ötszáz koronát csúsztatott az őr markába, ráadásul egy karórát. Az pedig az Induló kocsi után kiáltott hivatalos hangon. — Koviaková, semmi tréfa! Ha szökni próbál, golyóba szalad. A kocsi elindult a hegyek felé. Koviaková zsebében pedig előre elkészített hiteles igazolvány lapult. Virčík műve ... Aranyos ember. Telibe százhúsz hitelesebbnél hitelesebb személyazonossági Igazolványt állított kl a leghitelesebb pecsétekkel. Százhúsz igazolvány — ugyanennyi élet... A felszabadult Banská Bystricára KrnáC csoportja megcsappanva érkezett. Többen egyenesen hazasiettek a hegyekből. Nem kellett többé bújkálnl, őrszemeket kerülgetni ős félve gondolni a holnapra. A várva-várt holnap elérkezett... Ondrej KrnáC visszatért falujába, Tajov községbe. Ott a megalakult nemzeti bizottság elnöke lett. Majd újra csak visszatért üzemébe, ahonnan 1944 nyarán Hlinka pribékjel erőszakkal hurcolták el. Ondrej KrnáC most ls ebben az üzemben dolgozik. Tlz szerelő munkáját irányítja. Ma sem szűnt meg harcolni. Ű] társadalmitok építésében ma ls harcos ő — a javából. A nehéz évekre szívesen emlékezik. Szemében különös fény csillan. Az a fény, amely a legsötétebb időszakban sem aludt kl. Szenvedély fűti a szavait, amikor a nehéz harcokról beszél. Az Idő végtelenjében az események emlékei kifakulnak, színüket vesztik. Már csak egykori résztvevők, szemtanúk elbeszélésében kapnak , új szint, új csillogást. Az utókor, a múlt örökösei pedig szeretettel emlékeznek elődeik tetteire, amelyek új cselekvésre ösztönöznek ... ZSILKA LÁSZLÓ ÜJ SZŐ 5 * 1901- augusztus 29. MÉM