Új Szó, 1961. augusztus (14. évfolyam, 212-242.szám)

1961-08-28 / 239. szám, hétfő

Karol Bacílek elvtárs beszéde 1 FENYVESEK ALATT (Folytatás az 1. oldalról) a CSKP legközelebbi feladataira vonat kozó történelmi fontosságú dokumentu mot. Ez a Moszkvában 1943 tavaszán jóváhagyott dokumentum azzal a folhl vással furdult a szlovák néphez, hogy szervezzen tömeges nemzeti akciókat, ne folytassa a Szovjetunió elleni szé gyenletes háborút, tegye lehetővé, hogy a szlovák katonai alakulatok csatlakoz zanak a szovjet hadsereghez, zendülésekkel s a katonák tömeges szökéseivel akadályozza meg újabb alakulatoknak a harcterekre küldését, szervezzen fegy veres partlzánharcot az egész ország területén bénítsa meg a hadiüzemeket s a közlekedést sztrájkokkal szabotázs akciókkal, felforgató tevékenységgel, no adjon élelmiszereket és nyersanyagot a katonai ellátás céljaira bomlassza az államapparátust az adófizetés megtaga dásával, a hivatalos rendeletek be nem tartásával stb A dokumentum hangsú lyozta a szlovákok és a csehek sorskö zösségét és harcos egységét. Hangsúlyoz, ta, hogy a csehek szabadsága nélkül a szlovákok sem lehetnek szabadok s a cseh és a szlovák népnek vállvetve kell küzdenie felszabadulásáért. A felhívás nagy visszhangot keltelt a szlovák katonák és a szlovákiai dol gozók körében. Az egységes CSKP szer vcs részét alkotó illegális SZLKP vezeté sével számos szlovák katonai alakulat csatlakozott a vörös hadsereghez. Így jött létre az első csehszlovák hadtest zöme. A szlovák katonák a párt felhívására mindonütt — Fehér-Oroszország ban, Ukrajnában, a Krím-félszigeten, a Kaukázusban és másutt Is átszöktek a partizánokhoz és velük együtt harcoltak a német megszállók ellen. A szlovákiai helyőrségekben állomá sózó katonák pedig teljes felszereléssel a hegyekbe mentek, ahol harci csoportokat szerveztek. A szlovákiai dolgozók a csehországiakhoz hasonlóan szabotál ták a termelést, és felforgató tevékenységet fejtettek ki. így érvényesült a CSKP irányvonala a német fasiszta megszállók elleni harcban, így lett egész hazánk dolgozó népének szívügyévé. Az a tény, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés Idején mintegy 80 000 ember vett részt a fegyveres harcokban, akiket a falusi és városi dolgozók százezrei támogattak, ős Banská Bystrica megszállása után Szlovákia egész területén partizánalakulatok folytatták a harcot — mindennél meggyőzőbben tanúskodik arról, hogy a szlovák nép nem a szeparatisták s az' árulók híve volt, hanem hűségesen, odaadóan kitartott a Csehszlovák Köztársaság és a kommunista párt mellett. Amikor a Szlovákiában vívott partlzánharcok fegyveres felkeléssé fejlődtek, a CSKP moszkvai vezetősége egyik legrátermettebb, legkiválóbb funkcionáriusát — Jan Sverma elvtársat küldte Szlovákiába, hogy ott politikai tevékenységével segítsen a pártmunka egyes bonyolult problémáinak megoldásában. Sverma elvtárs személyesen vett részt a politikai tőmegmunkában, beszédeket tartott a párt nyilvános taggyűlésein, részt vett a Povstalecká pravda szerkesztőségének tanácskozásain és jelentős cikkeket írt a lapba A Szlovák Nemzeti Tanácsban megalkuvás nélkül juttatta érvényre a párt moszkvai vezetőségében kitűzött elveket. A Szlovák Nemzeti Felkelésben a szakszervezetek ls igen jelentős szerepet töltöttek be, amelyek üzemi vezetőségei sok helyütt átvették a termelés irányítását, mozgósították a munkásokat, hogy új harcosokkal erősítsék a hadsereget és a partizán-alakulatokat. Kezdeményezésüknek köszönhető, hogy a vrútkyi vasutasok segítségével megkezdődött a zvoleni vasúti műhelyekben a pán célvonatok gyártása, amelyek Igen nagy segítséget nyújtottak az állig felfegyverzett kiválogatott német ka tonaí egységek visszaverésében. Amikor Sverma elvtárs Szlováklába érkezett, a szakszervezetek üzemi bi zottságai éppen értekezlet megtartá sára készültek Podbrezován Sverma elvtárs aktívan vett részt annak a határozatnak a kidolgozásában, amely új irányt adott a szakszervezeti moz galomnak s az üzemi szakszervezete* bizottságai munkájának. 1944. októ ber 15-én személyesen vett részt a podbrezovai értekezleten, ahol történelmi jelentőségű beszámolójában többek között a következőt hangsú lyozta: „Mi azért harcolunk, hogy Szlovákiában ne a német legyen az úr, sem a magyar, cseh avagy szlo vák tőkések, hanem Szlovákia doi gozó népe I" Az értekezleten jóváhagyott határozat — amely a német és magyar tőkések, a szlovák és cseh kollaboránsok és árulók összehará csolt vagyonának államosítását kö vetelte — az üzemi szakszervezeti bizottságok Jogaira vonatkozó hatá rozattal együtt vált azon fontos, nagy jelentőségű irányvonallá, amely-, hez a Szlovák Nemzeti Felkelés Idején Igazodott a szakszervezeti mozgalom és az üzemi szakszervezeti bizottságok tevékenységg. Amikor már nyilvánvaló volt, hogy a felkelők katonai erői nem tarthat ják tovább a felszabadított területeket, magát Banská Bystricát sem, és feltétlenül szükségesnek mutatkozott, hogy a harcot a partizánalakulatok folytassák, —• Sverma elvtárs elhatározta, hogy Szlovákiában marad és a párt vezetőségének utasítására a partizánalakulatok vezérkarával együtt az Alacsony-Tátra területére ment. Banská Bystrica megszállása után Szlovákia-szerte fellángoltak a partlzánharcok. A partizánok mindenütt hidakat, alagutakat röpítettek a levegőbe, támadásaikkal állandóan nyugtalanították a fasiszta német katonai alakulatokat mindaddig, amíg a dicső szovjet hadsereg fel nem szabadította hazánkat. Sverma elvtárs már nem vett részt ezekben a harcokban. Amikor a partizánalakulatok a Chabenec-hegyen végigvonulva a lomnlsti-völgy felé tartottak — 1944. november 10-én nagy hóvihar lepte meg őket, s az akkor már súlyosan beteg Sverma elvtárs tragikus körülmények között elpusztult Tisztelt elvtársak! A dicső Szlovák Nemzeti Felkelés elválaszthatatlanul összefüggött a hitleri fasizmus ellen világszerte folytatott hősies küzdelemmel, amelynek élén a Szovjetunió állt legyőzhetetlen hadseregével. A -Szovjetunió közvetlen és anyagi segítsége nélkül, a szovjet partlzánparancsnokok nélkül a Szlovák Nemzeti Felkelés sem bontakozódhatott volna kl Szlovákia területén. Hazánkat a Szovjetunió szabadította fel és ez lehetővé tette, hogy nemcsak a fasizmusnak vessünk véget, hanem a kizsákmányoláson alapuló tőkés rendszernek is. Ma, amikor leleplezzük Jan Sverma elvtárs emlékmüvét, ismét tudatosítjuk, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelésben és a fasiszták elleni harcokban hozott áldozatok s drága Sverma elvtársunk tragikus halála sem volt hiábavaló. Sver ma elvtársnak nagy érdeme van abban, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés idején a kommunista párt elvei győztek. 1948 februárjában ez tette lehetővé a munkásosztály győzelmét, a reakció támadásainak visszaverését. A Szlovák Nemzeti Felkelés óta eltelt aránylag rövid idő alatt megszűnt minden nyomor, minden kizsákmányolás Szlovákiában. Hazánk szocialista köztársasággá lett és népe lelkesen építi a A fiiakovói sztrájk 25. évfordulójának ünnepségei (Tudósítónktól) 1936. augusztus 26-án Hulita Vilmos, a zománcgyár egykori igazgatója rossz napra ébredt. Az üzem dolgozói elhatározták, hogyha az igazgatóság nem emeli fel munkabérüket, amely a minimális létfenntartáshoz sem volt elégséges, abbahagyják a munkát. Hulita igazgató dühös lett és a követelés teljesítését határozottan megtagadta. Azon a véleményen volt, hogy a munkások többsége mindenképpen* dolgozni fog, hiszen minden fillérre szükségük van, az elégedetleneket pedig majd elbocsátja. Az igazgató ez alkalommal tévedett. A fiiakovói munkások egységesek voltak, valamennyien sztrájkba léptek. Először a futballpályán telepedtek meg, de csendőrséget küldtek rájuk. A sok puskatus és gumibot szétkergette őket. A város melletti magas kopár dombon, a Vöröskőn gyülekeztek újra s ottmaradtak hat héten át, amíg az Igazgatósággal folytak a tárgyalások. Fent a Vöröskőn még szilárdabbá lettek meggyőződésükben, hogy csak kemény forradalmi harc árán vívhatják kl mindnyájuk számára a nagyobb darab kenyeret. A sztrájkot a kommunisták szervezték František Zupka elvtárs vezetésével. A kommunisták meggyőző munkájának köszönhető, hogy a munkásság a csendőrterror ellenére bátran megállta a h'elyét. 1961. augusztus 26—27-én ünnepelte meg Filakovó dolgozó népe ennek a sztrájknak negyedszázados évfordulóját. Szombaton 18 órakor a Kovosmalt-üzem előtt gyülekezett a lakosság, ahonnan a Sztálin térre vonultak s megkoszorúzták a szovjet hősök emlékművét. Az ünneplők Innen a temetőbe mentek, ahol a sztrájk elhunyt résztvevőinek sírjaira helyeztek koszorúkat. A szombati ünnepség a Vöröskőn ért véget. A sztrájk 'egykori központjának színhelyén hatalmas tábortűz mellett emlékeztek vissza a sztrájk résztvevői az 1936-os forradalmi munkásmegmozdulásra. Az ünnepség vasárnap reggel fél 10 órakor folytatódott. A Vöröskőn több ezer dolgozó részvételével emléktáblát lepleztek le, s a sztrájk résztvevői közül több elvtársat kltünr tettek. Vasárnap délután számos kultúresoport részvételével a helyi sportpályán kultúrműsorban gyönyörködött a közönség. A fll'akovól sztrájk 25. évfordulójának ünnepségei népmulatsággal értek véget. magas fejlettségű szocialista társadalmat. Fokozatosan megszűnnek a Szlovákia és a cseh országrészek közötti különbségek, s egyre jobban megszilár dul a cseh és a szlovák nép testvérisé geA Szovjetunió ragyogó győzelmet aratott a német fasizmus fölött, s ez a tény gyökeresen megváltoztatta a Csehszlo vák Köztársaság nemzetközi helyzetét is. Hazánk jelentős része annak a hatalmas szocialista tábornak, melynek erői ma már lényegesen felülmúlják az imperializmus erőit. A szocialista világrendszer döntő módon befolyásolja a nemzetközi helyzetet, s ezen az imperialisták akkor som változtathatnak, ha háborús provokációkkal akarnák visz szafordltani a történelem kerekét, s fel tartóztatni a kommunizmus felé haladó emberiséget. Napjaink legidőszerűbb problémája az, hogy 16 évvel a második világháború befejezése után sor kerüljön végre a német kérdés teljes megoldásara — a német békeszerződés megkötésére. Ez a békeszerződés nemcsak Csehszlovákia, Lengyelország és a Németországgal szomszédos országok népének érdeke, hanem a német népé is, amelynek csak fgy adódna alkalma, hogy szabadon élhessen és szabadon dolgozhas son. Nem kétséges, hogy a békeszerződés megkötésével létrejönnének a világ valamennyi országa baráti együttműködésének feltételei, tekintet nélkül tár sadalmi rendszerükre. A legutóbbi napokban tanúi zagyunk Nyugat-Németország és a nyugati Imperialista hatalmak egymást követő provokációinak. A Né met Demokratikus Köztársaság ugyan ís intézkedéseket foganatosított határainak biztosítására, amire éppen olyan joga van, mint minden más országnak. Mi tehát a mesterségesen kiéleződött helyzet és az állandó fenyegetőzések oka? Csupán az, hogy az NDK határainak biztosítása gátat vetett a NATÖ-ba tömörült hatalmak agresszív tervei megvalósítása és az arra irányuló törekvések elé, hogy Nyugat-Berlin továbbra ls a kémek, a feketézők fészke s az agresszorok támaszpontja legyen. Nyíltan meg kell mondanunk, hogy az agresszorok fenyegetései és pro vokációi nem riaszthatnak bennünket vissza. Mindnyájan tudatosítjuk, hogy az, amit a Szovjetunió és hazánk képviselői már oly gyakran hangoztattak, azaz a rendezetlen problémák kölcsönös megegyezésen alapuló megoldása és szilárd békeakaratunk biztosíthatja a tartós világbékét. Mi nem felejtjük el a müncheni árulás Idején szerzett tapasztalatainkat. Akkor is sok szóbeszéd és fenyegetőzés hangzott el. A csehszlovák burzsoázia megalkuvó, sjőt áruló magatartást tanúsított, minek következtében Németországhoz csatolták a Szudéta vidéket. Ez a megalkuvás végül a Csehszlovák Köztársaság önállóságának elvesztéséhez vezetett, és lehetővé tette azt a fasiszta terrort, amelynek következtében mint egy 300 000 csehszlovák állampolgár pusztult el a nácik koncentrációs táboraiban. Íme, idevezetett a megalkuváson, a visszavonuláson és fegyverletételen alapuló politika, amely nemcsak nem volt képes a második világháború ós borzasztó következményeinek megakadályozására, hanem ellenkezőleg, hozzájárult kirabbantásához. Ennek sohasem szabad megismétlődnie. Üzemeink és szövetkezeteink dolgozóinak levelei, határozatai arról tanúskodnak, hogy népünk szilárdan áll a helyén, öntudatosan végzi építömunkáját, amit a dolgozók számos értékes kötelezettségvállalásai és kimagasló teljesítményei ls bizonyítanak. A Szovjetunió és a szocialista országok béketörekvéseit az ázsiai, afrikai és dél-amerikai nemzetek hatalmas nemzeti felszabadító mozgalma ís támogatja. A még elnyomatásban sínylődő nemzetek elszántan küzdenek a gyarmati uralom megdöntéséért. Csehszlovákia népe szolidáris Angola, Algéria, Tunisz, Kon gő, Laosz és további országok szabadságharcával. Mindnyájan csodálattal emlékezünk meg a kubai nép hőstetteiről. Állandóan tudatosítjuk a Szovjetunió és Kommunista Pártjának világtörténelmi szerepét, amely a múltban, má ős a jövőben is a nemzetközi munkásmozgalom élcsapata, és ezért a dolgozók világszerte a legnagyobb érdeklődéssel várják az SZKP XXII. kongresszusát, amelynek résztvevői megvitatják az SZKP új programtervezetét. Az SZKP programtervezete az egész emberiségnek megmutatja a szabadsághoz, a jóléthez és a tartós békéhez vezető utat 1 A CSKP vezetésével az SZKP példáját követve, elért sikereink tudatában és pártunk határozatainak eleget téve tovább haladunk a magas fejlettségű szocialista és kommunista társadalom kiépítése felé vezető utunkon. Így teljesítjük azokat a magasztos eszméket, amelyekért drága Jan Sverma elvtársunk, Csehszlovákia népe és kommunista pártunk hű fia itt,' a szlovákiai hegyekben áldozta fel életét. H

azánk természeti szépségei lenyűgözöek; nevi csoda, hogy különösen a nyári hónapokban a külföldi kirándulók, üdülök és turisták százat, ezrei keresik fel. Havasok és fenyvesek, halastavak, jégés cseppkőbarlangok. gyönyörködtetik a természetrajongókat; gyógyfürdőink világhírűek. Természetesen elsősorban dolgozóinkra várnak ezek a helyek, azokra, akik egész évi becsületes munkájuk után pihenésre, üdülésre vágynak. A tó, melynek partján ezeket a sorokat rovom, nem a legnevezetesebb helyek egyike, de szerénységével, halk, otthonias légkörével kellemesen hat az emberre. A neve: Počúvadlo. A térképen hiába keresnénk'; elfelejtették rárajzolni még az autómappákra is, de ha már egyszer eljutottunk Banská Stlavnicára, ott bárki útbaigazít bennünket. A Počuvadlo-tó vize zöld. Talán a körben elterülő, egészen a tópartig lehúzódó fenyvesektől lopta ezt a színt; a fenyőktől, melyek saját karcsúságukban gyönyörködnek a víztükörben, túlszárnyalva a csónakokban suhanó, fürdötrtkós, modern nimfák hiúságát. A

zt a hosszúranyúlt, szőke fiatalembert, akt karosszékét igyekszik kétlábon-állásra szoktatni, Jozef Ľuksának hívják, kunčicei kohász, huszonhét éves. Szocialista munkabrigádban dolgozik nyolcadmagával fa címet ez év januárjában nyerték el J háromhetes szabadságának utolsó napjait tölti itt. Tegnap elmondta, hogy a három hét alatt motorkerékpáron csaknem az egész köztársaságot bejárta, legjobban itt érzi magát, „eltekintve attól, hogy csak igen rossz, hetes sört mérnek. Szemben a kohásszal ül Emil Stastmf, huszonhárom éves ostravai bányász, az „örökmozgó", ahogy doktor Pokorný, plzeňi orvos, a társaság közkedvelt tagjai, egyébként Emil barátja, találóan elkeresztelte. Emil valóban rászolgál erre a névre. Az apró termetű, rendkívül izmos, karakán legény szinte másodpercenként változtatja helyét. Hol a röplabda pályán látni, hol a zöld hullámok között lubickol. Az imént még itt ült, itt lapozgatta az orvostól kölcsönzött sakk-könyvet, most meg már valahonnán a fenyvesek mélyéről kiabálja, hogy „doktoré, doktore-e!" A bozontos szemöldökű, köpcös fekete orvos, aki szabadságát a sakkmüvészetben való előrehaladásnak akarta szentelni, különösen a megnyitáselméleti tankönyvieket tanulmányozta, itt a tónál fokozatosan áttért egy sokkal bonyolultabb területre: a fiatalok lelkivilágának a tanulmányozására. Ezért igyekezett egyre szorosabb barátságba kerülni Emillel, akiben úgymond „sűrítve" megtalálható az ifjúság összes jő, és rossz tulajdonsága. Doktor Pokorný egyébként sebész, tehát lélektani érdeklődése nem orvost jellegű... Két személyt kell még bemutatnom: egy férfit és egy nőt. Az elsőt Jozef Babicnak -hívják; negyven év körült, alacsony, barna ember. Foglalkozása hegesztő. Košicei lakos, s a Kelet-Szlovákiai Vasmű építőinek egyike. Négy hét szabóságából kettőt Počuvadlon, kettőt pedig a Magas-Tátrában akar tölteni. Nagyon komoly, szófukar ember, az a fajta, akit — éppen zárkózottsága, mogorvasága miatt — senki nem szeret. Egy tegnapi beszélgetés, amelyet a társaság különböző témákrőt — politika, irodalom, űrrepülés — folytatott, majdnem az ellenkezőjéről győzött meg. — Okos ember — állapította meg róla az orvos elismerő hangsúllyal. Egyébként csaknem állandóan olvas, mégpedig két könyvet párhuzamosan: Dosztojevszkij Bűn és bűnhödését eredetiben és az Anna Karenlnát szlovák nyelven... Utoljára hagytam a társaság „persona non grata"-jának bemutatását. Annyit már elárultam, hogy a szebb nemhez tartozik. Magdának hívják. Magas, fekete, szép arcú, jó alakú teremtés. „Akár a végzet" — állapította meg az orvos, s a nevén kívül ez az egyetlen „adat", amit sikerült megtudnom róla. Azt hiszem a többiek sem ismerik sokkal jobban, talán még Duksa sem, aki „beS vezette" őt ebbe a társaságba. A s szeme is .fekete, afféle „kifürkészhe^ tetlen" szem.- A vítkovicei legény mellett ül, aki azonban alig vesz róla tudomást. A nőt ez szemlátomást sérti, ajkát gyakran duzzogva összeharapja. Néha-néha próbálkozik valamivel, hogy magára vonja a legény figyelmét. alamennyien a „Bufet" elnevezést vtselő fabódé előtt ülünk, ahonnan szép kilátás nyílik a tóra. Ruházatunkat a fürdőtrikók különféle változata képezi. Délután négy órakor megérkezik Vlasta és Václav. A kis társaság nagy ovációval fogadja őket. V

£ — Valaki hiányzik — tekint körül a férfi, miután a hatalmas harmonikát, amely eddig a vállát húzta, az egyik asztalra helyezi. — Természetesen Emil — mosolyodik el Vlasta. — Persze, persze...! Majd megjön. Tehát, tisztelt kiránduló és üdü-. lö társaság —, Václav komikus pózban, kitárt karral, komolykodó arckifejezéssel beszél — mai értekezletünket megnyitom; kérek mindenkit, foglalja el helyét a kerekasz-, tal mellett. Babic kivételével valamennyien átülünk a „kerekasztallá" kinevezett, kecskelábú lécalkotmány mellé. — Kérjük Raszkolnyikov urat, hagyja el „bűnös" magányát s lépjen a realitás talajára! A hegesztő mosolyogva átsétál közénk. Először látom őt mosolyogni. Václav Zeman elrendezi az asztaltársaságot. Az asztal egyik végére, ahonnan a legjobb kilátás nyílik Itehát a „főhelyre"! az orvos kerül; ö a kollektíva legidősebb tagja. Mellette jobbról és balról a két nő foglal helyet, majd a többi férfi következik minden válogatás nélkül, csupán arra ügyelve, hogy a kohász Magda mellé kerüljön ... Csodálkozva figyelem Václavot. A harmincéves, robusztus férfi, csupa határozottság, csupa közvetlenség és értelem. Az emberekre szuggesztív hatással van. Elsősorban szellemes, tréfás modora imponáló (olyan ember, akin „sokat lehet nevetni"!, alapos, széleskörű műveltséggel rendelkezik, bárkinek méltó vitapartnere. T

ekintélyét növeli az a tény ís, hogy valamennyien tudják róla, foglalkozása: mozdonyvezető. Egyébként berounl lakos, s a Praha —Bratislava gyorssal közlekedik .. $ Övé a szó: — Programunk első száma: kvíz. Minden kérdésre háromszor válaszolhatunk. Aki a legtöbb helyes választ adja, az lesz a győztes: Tehát: Ki a világ legnagyobb élő gazema bere? Nevetés, találgatás. Végül egy ismert nyugati politikusban állapodunk meg, akinek a nevét először Duksa mondja ki. — Miért ő? — Azt tőle kellene megkérdezni hogy miért gazember. Nevetés. Nem írom le végig a versenyt, amelyben tréfás és komoly kérdések váltakoztak (például: melyek Hemingway leghíresebb művei, milyen magasságban repült. Tyitov őrnagy, hány lakosa van Tokiónak; kik csókolóznak többet: a férfiak, vagy a nők? stb.), s amelyet Babic nyert 'meg. Második lett doktor Pokorný, harmadik Duksa .., Erősen szürkül már. Václav most csatolja fel a harmonikáját. — Második pont: dalolás: Kérjük a győztest árulja el kedvenc énekét! — „Na prešovskej túrni..." Száll a szép, mélabús dal, nyolc torokból száll fel a tavat körülülő hegyek fölé; arról a két szerelmes galambról szól, melyek ott ülnek már évszázadok óta a prešovl tornyon, s az emberek irigylik szerelmüket. Régi dal, régi bánat! „Valami vígabbat, Václav!" Azt hogy ... De mintha kevesebben lennénk! Mi az, valaki meglógott? Aha, persze, persze!" T

ehát Magda a „fekete végzet" mégis meggondolta magát és elment. El sem köszönt, de oda se neki! Már a kvíz alatt is nagyon izgett-mozgottl — Sebaj, öregfiú! — csap a kunčicei fiú vállára Václav — csak nem fogsz búsulni näattal Hanem, azért elárulhatnád: honnan tudtad meg, hogy férjnél van? — Honnan? Hiszen tegnap itt volt a férje! Könyörgött, hogy hagyjam békén a feleségét. „A felesége?" — kérdeztem. (Mert én valóban azt hittem, hogy lány!. „Akkor hát miért ,nem viszi haza?" Ö meg csak, hogy: „hajaj, hajaj!" Megsajnáltam, hiszen rendes embernek látszik. — Derekasan viselkedtél. Pedig az a nő majd megveszett utánad. — Nekem is tetszett. — Hanem elvtársak lezárhatnánk már ezt az ügyet. Pont most ilyen fölösleges szócsfplést, amikor az én nótám következik! — morfondírozik Emil, az „örökmozgó" ostravai bányász. — Igazad van Emil. — mosolyodik el Václav. — Mi legyen az? — Ostravénko má, Ostravo černá... S új dallam röppent fel a magasba: „Ostrava, fekete, füstös városomeszembe jutottál!" — énekli Emil, s a szeme gyanúsan csillog. „Csak emlékezem — énekli a mélységek embere — s könnyes a szemem", daloljuk valamennyien, fújjuk, zengjük mind a heten. ZSELYl NAGY LAJOS jűj SZÖ 386 * 1961. augusztus 20.