Új Szó, 1961. augusztus (14. évfolyam, 212-242.szám)

1961-08-03 / 214. szám, csütörtök

N. Sz. Hruscsov elvtárs beszédei az irodalomról és a művészetről A Kommunyiszt „Az irodalom és művészet új sikerei felé" címmel közölte N. Sz. Hruscsov cikkét. Ez a cikk rövidített szövege azoknak a beszédeknek, amelyeket Hruscsov elvtárs a múlt év július 17-én, a párt és kormány vezetőinek, vala­mint a szovjet értelmiség képvise­lőinek találkozóján, továbbá az OSZSZSZK íróinak és művészeinek tiszteletére rendezett fogadásokon tartott. Nem kétséges, hogy N. Sz. Hrus­csov cikkét íróink, művészeink, a szovjet emberek milliói úgy fog­ják értelmezni, mint a művészi alkotó munka tét durva nyírfahánccsal, vagy akár kefével, annál élénkebbnek érzi ma­gát. A bírálat - egyszerű szavakkal lárdságra volt szükség ezek között sak. Hiszen az irodalom és művészet emberiség legnagyszerűbb ideáljai- kifejezve - sajátos fürdő. Nem hiába «-» nUkn^ Unno ínnínkU n IlmfncókAI n t nmhnHfll/ nxf Á c~ nAl í 0 1 nrf JIX1. nnnlrxAI nl/ilrnt monhírálnalí A LITYERATURNAJA GAZETA CIKKE a feltételek között ahhoz, hogy helyesen tájékozódjunk, megértsük az ellenséges erők tak­tikáját, leleplezzük és felháborodot­tan visszautasítsuk a hazugságot és a rágalmat. Kerültek abban az idő­ben olyan emberek is, akik nem ér­tették meg a párt intézkedéseit. Né­hányan közülük a burzsoá propa­ganda horgára akadtak. Ezek — mint legjobb alkotásából az emberek ért és céljaiért. mondják azokról, akiket megbírálnak, megtanulják helyesen megérteni és Ismeretes, hogy eszmei ellenfeleink hogy ^jól megfürösztötték őket". Mi megszeretni az életet, elsajátítják a azt szeretnék bebizonyítani, hogy a hívei vagyunk az ilyen haladó eszméket, alakítják jellemű- pártosság a művészi alkató munkában ket és meggyőződésüket. És ez megköti az írók és művészek kezét, frissítő „fürdőknek", éppen olyan természetes folyamat- korlátozza az alkotás szabadságát, ként, észrevétlenül történik, mint ahogy a gyermek beszélni tanul. azt, hogy a művész szabadon fejtse amelyek hozzásegítik az embert, hogy ki nézeteit és meggyőződését. Az tiszta legyen... Annak a kritikának darabokra, zenemüvekre, képekre és szobrokra van szükségünk, ame­lyek a kommunista ideálok szelle­találó hasonlattal írja Hruscsov elv- mében nevelik az embereket, fel­Olyan könyvekre, filmekre, szín- ilyen emberekről - jegyezte meg a hívei vagyunk, amely frissebbé . 1. 1 _ _ „ •' _ 1 l.r - f ... _ TT n -.4- lí^ll VWrtM o . I L nimi i nvniill/űt " társ — elvétették a lépést, megbot lottak a múlt maradványaiban, le ébresztik bennük a lelkesedést szo­cialista valóságunk minden nagy Hruscsov elvtárs - azt kell monda- teszi az embereket, növeli erejüket." nunk, hogy egyszerűen nem képesek Az irodalomkritika akkor teljesíti megérteni sem társadalmi rendünk társadalmi küldetését, ha minden lényegét, sem a kommunista párt, erővel támogatja az írókat és mű­a szovjet kormány, a munkásosztály, vészeket nagy és fontos alkotói fel­a kolhozparasztság és a népi értei- adataik megoldásában, segít nekik programját megjelölő pártokmányt, mint a-párt igazi lenini gondoskodásának újabb jelét az irodalom és a művészet fej­lődéséről. Az irodalom és a művészet fej­lődésének kérdéseit nem lehet elvá­lasztani azoktól a fő feladatoktól, amelyeket most a kommunista párt és a szovjet nép megold. „Ha a mostani, a történelmi fej­lődés jelenlegi szakaszán előttünk álló feladatokról beszélünk, — ol­vassuk Hruscsov elvtárs cikkében — azt kell mondanunk, hogy ezek a feladatok az emberek boldogságáért vívott harcból fakadnak, abból a harcból, amelyet az anyagi és szel­lemi élet feltételeinek minél telje­sebb megjavításáért, az ember va­lamennyi képességének és tehetsé-* gének felvirágoztatásáért folytatunk. Nem tudom, pontosan fejezem-e ki gondolatomat, ha azt mondom, hogy mi most egy nagy hadjáratban va­gyunk, a kommunizmus felé való előrehaladás nagy hadjáratában. Le­nin idején kezdődött ez a nagysze­rű hadjárat. A mi nagy tanítónk emelte fel az új társadalomért fo­lyó harc zászlaját. Ö hívta fel a népet a szocialista forradalom meg­javítására. Létrehozta, felnevelte a kommunisták pártját, amely meg­szervezte a népet, hogy az új tár­sadalom diadalt arasson." Lelkesülten, lendületesen, szép ha­sonlatokkal beszél a cikk a kom­munizmusról, amely a legjobb és legnemesebb mindazok között a tár­sadalmak között, amelyeket az em­beriség létrehozhat. Évszázadokon át dédelgette az emberiség egy ilyen igazságos -társadalmi rend álmát. De csak nekünk, szovjet emberéknek ju­tott az a boldogság, hogy a világon elsőként kezdjük meg ennek a tár­sadalomnak a megvalósítását az élet­ben. Pártunk munkájának nagyszerű célja a valamennyi ember valódi egyenlőségét és boldog életét biz­tosító kommunista társadalom létre­hozása. Meredek emelkedőket küz­dött le, nagy magasságba jutott már fel a szovjet ország a célhoz vezető úton. De ez, mint Hruscsov elvtárs hangsúlyozza, még nem a legnagyobb magasság. Még följebb, mé g ma gasabbra vezet az utunk. Szüntelenül növel­nünk kell a kommunista építőmun­ka tempóját és méreteit. Már az is, amit eddig kivívtunk, amit eddig létrehozott a szovjet nép, bámulatra készteti nagyszerűségével a világ becsületes embereit. A kommunizmushoz vezető törté­nelmi utunkon vannak olyan szaka­szok, amikor körül kell néznünk, ér­tékelnünk kell a megtett utat. Az új támadás előtt számba kell ven­nünk erőnket, felül kell vizsgálnunk fegyverzetünket, hogy félretegyük mindazt, ami régi és megrozsdáso­dott, új, tökéletesebb harci eszkö­zökkel fegyverezzük fel magunkat, megtisztítsuk az utat a törmélék­től, eltakarítsuk az előrehaladásun­kat zavaró elavultat és feleslege­set. A cikk leszögezi, hogy a szov­jet állam életében a tájékozódásnak és az út megtisztításának ilyen sza­kasza volt a Sztálin halála utáni időszak. Pártunk nem félt attól, hogy az egész világ előtt feltárja azokat a hiányosságokat, hibákat, torzuláso­kat, amelyek a személyi kultusz Idő­szakában előfordultak. A párt előre nézett, amikor bátran gyakorolt éles kritikát és önkritikát. Ä párt tudta, hoqv minél következetesebben és nyíltabban tárja fel a hibákat, annál gyorsabban és határozottabban sza­badulunk meg a múlt egészségtelen és veszélyes jelenségeitől, mindat­tól, ami korlátozta a párt és a nép alkotó erőit, annál sikeresebben ha­lad országunk előre a kommunizmus építésének útján. Mindannyian jól emlékszünk arra, milyen eszeveszett lármát csapott akkor ellenünk a burzsoá propaganda sajtóban, rádió­ban, filmen, irodalomban. Nagy elvi szilárdságra, megingathatatlan kom­munista meggyőződésre, józan és világos fejre, nagyfokú pártos szi­tértek a helyes útról és másokat is sz erűsége és szépsége iránt, életre miség szilárd egységének új, szocia- olyan műveket létrehozni, amilye igyekeztek megzavarni. Voltak ilyen keltik bennük azt a készséget, hogy lista vonatkozásait. Ezeknek az em- nekre a népnek szüksége van, ame­emberek a tudomány, irodalom és minden erejüket, tudásukat és ké- bereknek nem adatott meg, hogy i y ek mély eszmei tartalommal van­művészetek művelői között is. A párt pe sségüket népünk áldozatkész szol- megértsék azt az egyszerű igazságot, nak megtöltve, nagy mesterségbeli nyíltan és erőteljesen megmondta a gálatára fordítsák, hogy kövessék a hogy a kommunista párt társadal- tökélyt érnek el, amelyeket a szocia­véleményét ezeknek az embereknek művek pozitív hőseinek példáját és munk vezető ereje, a nép akaratának lista realizmus szelleme hat át. „ UÍWX.-AI , „KV,AI M ne tű rj enek éi etünkben semmilyen és törekvéseinek megtestesülése, hogy a kritikusoknak ezt a feladatát a hibáiról. A párt abból indult ki hogy hasznosabb időben figyelmez­tetni valakit, mint elnézni hibás né­zeteit, helytelen cselekedeteit, ame­lyek, ha liberálisan kezeljük, sú- re k elmerülten olvasnak, olyan fil­lyos következményekhez vezethet- mekre Van szükség, amelyeket öröm­nek. „Lehet, hogy ez egy kicSlt dur- me] né zn ek meg, olyan zenére van ván hangzik - mondotta N. Sz. S 2ükség, amelyet hallgatni gyönyörű­Hruscsov —, de véleményem szerint < s£g ­társadalomellenes, negatív vonást, a párt iránt határtalan bizalommal és természetesen nem úgy kell felfogni, Olyan tehetséges, művészi könyvek- elismeréssel viseltetik országunk szo- mj nt valamiféle felhívást a művészi re van szükség, amelyeket az embe- cialista nemzeteinek testvéri közös- alkotások igénytelen értékelésére. El­sége. lenkezőleg. Az igazi kritikának ma­Nem, nem utasításra, hanem gas követelményeket kell támaszta­nia az alkotások művészi színvonala a szívük paranc sára , tekintetében. „Azt a kívánságot szeretném ki­jobb valakit a fülénél fogva visz- Ezekben a szavakban a szó, s va- saját meggyőződésükből védelmezik fejezni" - mondja Hruscsov elvtárs szahúzni a szakadék széléről, mint- [amennyi művészeti ág mesterei a szovjet írók, muzsikusok képzőmű- hogy ne legyenek többé elfogult, sem hagyni, hogy belezuhanjon." megtalálhatják alkotó tevékenységük vészek, a film és színház művészei nem tárgyilagos értékelések egy-egy Az 1960. július 17-i felejthetetlen e gé s z programját. Ez a program egész alkotó munkájukkal a marxista- könyvről, filmről, zeneműről, képről, találkozó néhány részvevője meg emlékezett a párt és kormány veze­tőinek az írókkal és művészekkel 1957-ben tartott találkozójáról is. Nyikita Szergejevics utalt ezekre a visszaemlékezésekre. „Emlékeznek — olyan művek megalkotásárá lelkesít, melyek tökéletes művészi formákban leninista eszméket. Azért harcolnak vagy szoborról. Ilyenek bizony ma megvalósításukért, mert a párt esz- még megtalálhatók. Nem lehet nor­örökítik meg a szovjet embereknek, méit saját eszméiknek tartják. Az málisnak tartani azt a helyzetet, a kommunizmus építőinek nagyszerű, alkotás szabadságának lenini felfo- hogy az irodalmi és művészeti sajtó­a világot bámulatba ejtő tetteit, hő- gása azt jelenti, hogy együtt hala- ban gyakran közölnek olyan cikkeket, siességét, és férfias helytállását, ne- dunk a néppel, a szellemi javakat a amelyek teljesen elítéltek egy-egy mondotta -, milyen idő volt akkor? mes e rkölcsi és szellemi arculatát. Villámlott, mennydörgött, sűrű eső Mindenki előtt világos, hogy nem re.' esett. Az elvtársak, amikor erről be- könnyű dolog ilyen alkotásokat lét­széltek, valószínűleg arra gondoltak, r eh 0zni. Ahhoz, hogy a művész tel népnek, a nép érdekében hozzuk lét- könyvet, filmet vagy színdarabot, és nem mutatnak rá a művek erős A szocialista társadalomban az iro- és gyenge oldalára. Magától érte­dalom és a művészet fejlődése nem tődik, hogy a rosszul sikerült mű­hogy nemcsak az égbolton villámlott j es nagy sá gában ábrázolhassa je- ösztönösen, anarchikusan folyik. A vekről meg kell mondani az igaz­és mennydörgött. Ez valóban így i e nü nket volt. Akkor nagy, őszinte és mit ta­gadjuk, éles beszélgetés folyt kö- a z élet sűrűjében zöttünk az irodalom és művészet fejlődést tervszerűen Irányítja a ságot, de csak az igazságot, minden párt és úgy tekinti, mint a nép ügyé- túlzás és gonoszkodás nélkUl." nek nagyon fontos alkotórészét. A Teljesen nyilvánvaló, hogy a kri­pártvezetés jótékony hatását bizo- tikának könyörtelennek és élesnek fejlődésének legégetőbb kérdéseiről, kell élnie, jól kell ismernie a szovjet nyi tj a a szovjetunióban élő vala- kell lennie, ha ideológiai és politikai " u"~" embert, a szovjet emlDer gondolatait me nnyi nép irodalmának és művésze- elveink védelméről van szó, ha És jó, hogy akkor villámlott. A villámok éle s fén yt vetített ek mindazokba a zugokba és szögle­tekbe, amelyektől féltek az ijedős és vágyait, érzéseit, és törekvéseit. Más szavakkal: a művésznek ma­gának is a kommunista építés aktív résztvevőjének kell lennie. Hruscsov elvtárs továbbfejlesztet­emberek. A mennydörgés segített te é s elmélyítette azokat a gondo­néhány nagyothallónak, hogy magá­hoz térjen, hogy meglássa mind­azokat a jelentős változásokat, ame­lyek a XX. kongresszus után or­szágunk életében történtek. A zu­hogó eső elmosott minden hordalé­kot, ami zavart néhány eszmeileg latokat, melyeket előző felszólalásai­ban az irodalom és művészet pártos­ságának problémájáról, a pártveze­tésről és az alkotás szabadságáról kifejtett. Hangsúlyozta, hogy a pár­tosság a művészi alkotó munkában mindenekelőtt azt jelenti, hogy a éretlen embert abban, hogy helye- művész egész munkáját, erejét, te­sen lássa a valóságot. Mindez fel- hetségét a kommunizmusért vívott tének története. arról van szó, hogy idegen Nagy figyelmet szentel N. Sz. Hrus- burzsoá nézeteket és elképzé­csov cikke az irodalmi kritika fel- léseket akarnak irodalmunkba adatainak, az irodalmi kritika fontos vagy művészetünkbe becsempészni, társadalmi hivatásának. De azt is figyelembe kell venni, hogy ,, , ... „<„„„„.»«•« a munkában, s különösen a művészi Hruscsov elvtárs ^gyezte, alto tásban b ai sik erek érhetik azokat" hogy az az őszinte beszelgetés amely hűségesen és odaadással ÄÄaÄäzK ^Äádr­velük kapcsola t­a művészi alkotó munka perspektíváit, Dan a mralatnaK segített elvi alapokon összekovácsol­ni az irodalom és művészet erőit. Az akkor elhangzott kritika hasznos volt. kell Ienn i_ Megengedhetetlen, hogy Nyikita Szefgejevics egyszersmind szándékosan csak a gyenge oldalait figyelmesnek és jóindulatúnak frissítette az embereket, megérez- harc nag v Ügyének, a kommunista megjegyezte: ebből nem kell azt a vegyük elő egy műnek és ennek ték, hogy könnyebbé vált a lélegzés, pár t politikája gyakorlati megvalósí- következtetést levonni, hogy a Köz- ala pj á n teljesen rossznak ítéljük, az alkotás és a harc." tásának, következeképpen a nép ponti Bizottság nyugodalmas kritika- - - - • Most már mindenkinek világos, ügyének szenteli. Ez a dolog lényege milyen helyesen cselekedett az SZKP és ne m az, van-e valakinek párt­Központi Bizottsága, amikor élesen tagsági könyve, vagy nincsen, megbírálta azokat, akik nem értet- Pártun k politikája az emberiség ték meg pártunk lenini irányvona- legneme Sebb ideáljait testesíti meg. af o L-i Lr L'rtTrtfob- ol-öfni o t o l tu ol_ . . . . , . ., . , A nem tárgyilagos, elfogult kritika káros, mert bizonytalanná teszi a művészt, csökkenti alkotó kedvét. És ellenkezőleg: a párt írók és mű­vészek között végzett munkájának tapasztalata arról tanúskodik, hogy az elvtársi bírálat amely segíteni Az élet, a gyakorlat meggyőzően igyekszik a szerzőnek, hogy helyesen tanúskodik arról, hogy az elvi kritika értelmezze a valóság jelenségeit és felfrissít, megsokszorozza az ener- megértse balsikereinek okait, az ilyen mentes életet akar teremteni. Nem. A párt saját munkájában sokszor adta példáját a hibák éles elvi bírá­latának. Az igen bátor kritika és önkritika példáját mutatta a XX. lát, akik kezdtek letérni az elvi ál- Ez a leghumánusabb politika. A le- pártkongresszus is. láspontról. Ma már mindenki látja nini árt nem is l£, r nagyobb c éi t • ­es elismeri azokat a nagy sikereket, ann á, min thogy gondoskodjék a amelyeket népünk annak kovetkez- szo vj et emberekről, az emberek jó- __ teben ért el, hogy a párt forradalmi létéröl és b oldogságáról. Csak az a giákat, aktivizálja a tömegek alko- támogatás még azoknak a szerzőknek modon átepitette a gazdasági és mQ vés z alkothat magas színvonalú tóképességét. „És minél több az ilyen is segített leküzdeni hibáikat, akik kulturális építés minden területé­nek irányítását. Ma olyan sziklaszi­lárd egység alakult ki népünkben, a Szovjetunió valamennyi szocialista nemzete olyan szorosan tömörül a kommunista párt köré, mint még soha a szovjet állam történetében. „Az SZKP Központi Bizottsága megelégedéssel állapítja meg — mondja N. Sz. Hruscsov cikke —, hogy e sikerben nagy szerepe van népi szovjet értelmiségünknek, a tudósoknak, az irodalom és a mű­vészetek munkásainak. Elégedettek vagyunk munkájukkal, elvtársak! Ogy gondolom, hogy mi a Központi Bizottságban és a kormányban nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy a célok és feladatok felfogásában tel­jes egység van közöttünk önökkel." A szovjet írók és művészek a pártnak mindig hűséges segítői vol­tak és maradnak. Alkotó tevékeny­ségük jelentősége különösen meg­növekszik most, amikor a dolgozók kommunista nevelése, az új ember formálása a párt egyik legközvetlenebb felada­tává vált. Hruscsov elvtárs cikké­ben — melyet mélységes tisztelet hat át az írók, művészek, zeneszer­zők, színészek munkája iránt — sok szó esik az irodalom és művészet nagyszerű és nemes hivatásáról és arról, hogy milyen művekre van né­pünknek szüksége. „Az ideológiai munka sokféle esz­köze közül, melyek a párt rendel­kezésére állnak, itt az irodalom és a művészet jelentőségét szeretném hangsúlyozni. Az emberek érzelmei­re és tudatára nagy művészi, emo­cionális hatást gyakorolnak ezek. Meleg szavakkal szeretnék megemlé­kezni az önök munkájáról, elvtár- l. alkotásokat és kaphatja meg a nép kritika - olvassuk Hruscsov elv- előzőleg tévedtek, és segített nekik elismerését, aki eszmeileg összefor- társ cikkében - annál jobb. Minél olyan műveket létrehozni, amelyek rott a párttal, a párt harcával az gyakrabban dörzsöli az ember a tes- később nagy elismerést arattak. EMLÉKEZÉS LISZT FEREN'CRE Liszt Ferenc alkotása jelentékeny he­lyet vívott ki a magyar zenének az európai zeneéletben. A magyar zene­költő, aki a sopronmegyei Doborján uradalmi gazdatisztjének fiaként jött a világra, kétségtelenül a zenetörténet nagy úttöröihez tartozik. Liszt zeneszerzői képességeit illetőleg sokáig tanácstalan és bizonytalan volt ítéletében a világ. Az általános beállított­ság Liszt emberi és művészi képessé­geivel szemben az utolsó évtizedekben nagy átalakuláson ment keresztül. A mai nemzedék, -amely átélt két világ­háborút és az élet hatalm-as, gyökerekig nyúló átalakulását, más szemmel nézi és látja Lisztet, mint harminc-negyven év előtti 'elődei. A mai ember nagyobb, szélesebb, távlatból érzékenyebben követ­heti a zeneköltő lényének szétágazó forrásait, alkotásában már felismer­heti, sőt történelmi hatásában is vizs­gálhatja az időtlen értékét és elválaszt­hatja mindattól, ami a művész életmű­vében időhöz kötött. Mikor Liszt meglátja a napvilágot, Beethoven éppen középső alkotóperiódu­sát éli, a gyermek Bartók pedig első próbálkozásait veti kottapapírra. Chopin­hoz hasonlóan Lszt is Bécsen át jut Pá­rizsba. Pályafutása onnan meteorszerüen ível felfelé, sokoldalú egyéniségének fé­nye bevilágítja az egész civilizált vilá­got. Liszt nagy mint előadóművész és zeneszerző, nagy mint virtuóz és író, s ezenfelül... nagy , mint szellemi for­radalmár. Párizsban a júliusi forradalom^ tüzé­ben fellobban benne a küzdés szelleme. „Aki korának művésze akar lenni, az emelkedjen a történelem magaslatára" — ezekkel a szavakkal kristályosodik kl benne a művész elhivatottsága. /I forradalmi ágyúk szava feltárta előtte az emberiség fejlődésének határ­talan távlatokban nyúló lehetőségeit. Rövidre rá találkozása Paganinivel a művész határtalan lehetőségeit csillan­totta meg. Liszt új sugalmat merítve kitá­gította, sőt jóformán ledöntötte zongorája technikai korlátait, egészen új területeket tárt fel, de Paganinivel ellentétben ö a virtuozitást csupán eszköznek használta a kifejezés teljességének kibontására. Csodálta Paganinit, de súlyos hibának tartotta, hogy öntetszelgő művészetével csak a saját személyét és nem a tár­sadalom, az emberiség javát szolgálja. A jövő művésze - vallotta Liszt ­ne külső, hanem belső célokat kövessen, mert az alkotó szellem kötelez! „Paga­nini istene csak saját sötét és szomorú énje volt" - állapította meg és a he­gedűművész halála után minden elisme­rése mellett különös módon búcsúztatta: remélhetőleg Paganini az utolsó virtuóz, aki csak virtuóz volt. Másik nagy zenei élménye, amely elő­segítette művészi elképzeléseinek kibon­takozását Berlioz Fantasztikus szim­fóniája volt. Liszt szimfonikus költe­ményeiben kialakította a programszim­fónia új típusát. Folytatta és tovább­fejlesztette Berlioz törekvéseit és a ze­nekari muzsikát kiszabadította a meg­merevedett formák zártságából. Esz­mei, formai és merész harmóniai újítá­saival a forradalmi romantika harcosa volt s barátjával, Richard Wágnerrel együtt az úgynevezett „újnémet iskola" nagy jelentőségű egyénisége lett. Chopin művészete volt a harmadik forrás, amelyből termékeny hatású zenei élményeit merítette. A liszti életmű legjelentékenyebb és mennyiségileg is legszámottevőbb r'észét a weimari években született müvek al­kotják. Ez a muzsika már Liszt érett, kiforrott stílusjegyeit mutatja, teljesen új zene, egyéni a belső tartalom és egyéniek a kifejezőeszközök. Liszt mint alkotó a jövő zenéjének útját akarta bevilágítani és a jövő em­beréhez akart szólni. Egyetemes zenei nyelv álmát őrizte, mert a magyar ze­nei nyelv őserejű szépségei zárva ma­radtak előtte. Mikor életsorsa úgy hozta magával, hogy végre szorosabb kap­csolatba kerülhetet hazájával, már öreg volt ahhoz, hogy - amint fiatalkorában tervezte — „egyedül, gyalogszerrel, batyuval a hátán felkeresse Magyaror­szág legelhagyatottabb tájait" és kutas­sa a magyar népzene lelkét. Ezt halála után húsz esztendővel két fiatal ma­gyar muzsikus: Bartók és Kodály tet­ték meg. Liszt mint pedagógus nemcsak zenét tanított, hanem azzal párhuzamosan igaz művészetet és igaz emberséget, úgy ahogyan ez benne élt együtt el­választhatatlanul. Liszt hitte és vallott­t a, hogy a művész igazi hivatása kö­telezettség az emberrel és az emberiség­gel szemben. „Dolgozva élni és har­colva meghalni" — választotta Lyon című nagyszabású zongoradarabjának és életfelfogásának, mottójául is egy lyoni munkás-sztrájk jelszavát. A 75 évvel ezelőtt elhunyt nagy magyar komponistára emlékezve befe­jezésül elmondhatjuk: Liszt Ferenc mű­vészi hangja tovább él az utókor ze­néjében és élete disszonanciája az utó­kor nagy társadalmi változásaiban nyer feloldást. HAVAS MÁRTA I ÜJ SZÖ 7 * 1961. augusztus 3.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents