Új Szó, 1961. augusztus (14. évfolyam, 212-242.szám)

1961-08-26 / 237. szám, szombat

.V.V.V.V.V.V/ňV.

1, Clugiíó/Uuô aétyén JWJVMWJWMV 'A szocialista iskola a gyermekeket ma ingyen könyvvel, tanítással várja. Am Havlíková Zlatica és sok száz diáktársa LuhaCovícén nemcsak ebben az örömben, de egyéb meglepetésben ls részesül. Szeptember elsejétől kezdve ök újonnan épült ls anyát mentesítenek a mindennapi gondtOl, a fáradságos főzéstől és hány qyermek egészségére ügyelnek itt féltő gonddal. Sok mindent megmutattak még kísérőim, akikről el kell árulnom, hogy nem volt köztük sem az igazgató, sem HavlíkovA Zlatica (balra) barátnőiével a balotlórán. kólába járnak. Tolnák is előre a

j idő kerekét, hogy mtnél hamarabb élvezhessék az új Iskola levegújeí. Kíváncsiságtól furdalva be-beiopddznak a* iskolába, próbálgatták a kényelmes ülőhelyeket az úf osztályban. Zlattcával is így találkoztunk a napokban, könyvet olvasgatott az Iskola bejárata előtt. A kíváncsiság megállítja az embert. JólesO elégedettséggel nézem a szép, egészséges gyereket meg ezt a hatalmas, napfénytől ragyogó épületet. A gyermek igen barátságos, mosolyogva arra kér, hogy menjek csak beljebb, mert amint mondja: a bácsi még úgy sem látott ilyen, szép iskolát. Csakhamar meggyőződtem, hogy egy csöppet sem túlzott. Az épület két szárnyában 30 korszerűen berendezett osztály vár 850 tanulóra. Továbbá különféle kabinok, szakműhelyek, könyvtár, Mtcsurin-sa rok és egyéb helyiség áll a diákság és a tanári kar rendelkezésére. Az iskola bejáratánál haiaimas oszlopcsarnok fogadja a vendégeket. Ezt koncertteremmé rendezik be s itt tartják majd az ünnepi gyűléseket. Ez az iskola nem csupán a humánus irányzatok terjesztésére, de az tfjú nemzedék sokoldalú nevelésére van berendezve. Az említett politechnikai műhelyeken kívül hatalmas két melléképülete van az iskolának, melyekbe üvegfolyosón jutnak el a tanulók. Az egyik a fürdő, zuhannyal s orvost rendelővel ellátott tornaterem, a másik a napközt otthon, ahol 500 diák étkezhet naponta. Íme, hány a helyettese, hanem az egyik diáklány, aki bevezetett az épületbe, a mástk meg az iskolagondnok, Hofschnelder Ferenc,. Mindkettőnek úgy a szivéhez nőtt ez az épület, mtntha benne nevelkedtek volna fel. Mindketten egyaránt" szeretik az iskolát. A gondnok azért, mert foglalkozása Ide köti, Zlatica meg azért, mert szeret tanulni. Meg is látszik a bizonyítványán, tiszta jeles. 0 szabad idejében sem henyél. Zongoraórákra /.ír s a balettiskolát látogatja. Akarcsak a neve, Zlatica, olyan az egész gyermek. Aranyos a szavajárása, a termete, pirospozsgás az arca, amint a lépcsőkön kísér és igyekszik a szép iskola minden zugát megmutatni. — Tessék még ezt itt megnézni. Ez itt a rajzolóknak készült — mutat egy hatalmas erkélyre. — Itt aztán festhetnek a gyerekek — mondja a gondnok —, messzire látni az egész vtdéket. Ott lent a patakparton lesz a sportpálya, uszoda, amott meg majd, parkot létesítünk. — S az udvaron az a fészer meg mire lesz? — kérdezem. — Egy kis újdonság ez ts a mai iskolában — válaszol a gondnok. — Ma már a szomszédból, ts biciklin hajt a diák az iskolába, a tanárok egy része pedig autón. Tehát garázsról ls gondoskodtunk. így magyaráznak kísérőim, meg szövik a terveket —, én meg gondolatban felidézem az én gyermekéveimet. Eszembe jut az a kis füstös iskola petróleumlámpával s egybevont nyolc osztályával. Próbálom összehasonlítani, de egyszerűen nem lehet. Hiszen mi már annyira előrehaladtunk, hogy az ember egyszerűen szédül, ha a hitvány múltba visszatekint. Szólni nem tudok, szívem hálával teltk meg e hatalmas fejlődés, szocialista hazánk vívmányai láttán. Major Ágoston Az előtérben a luhaöovicei hatalmas új iskolaépület. ISKOLA EPÜL Véletlenül tudtam meg, hogy Trnovec nad Váhomon ú] Iskola épül. A falul járva a közelgő tanévről beszélgettünk. — Hogyan készültök? — kérdeztem az általános iskola tanítójától. — A nagytakarítást most fejeztük be s már beszereztük a tankönyveket is. Iskolánk új köntösbe, a szükséges felszerelések birtokában, felkészülten várja a diákokat. — A létszám? — Ismét emelkedett. — Az elhelyezés megfelelő? — Ügy, ahogy... De már nagyon kellene az üj Iskola. Nekünk nem is annyira, mint a középiskolásoknak, akik az elmúlt évben is három „műszakban" tanultak. — Ogy tudom a iiáromműszakos tanítás csak végső esetben eugedélyezett. — Igen, de jelenleg nincs más megoldás. — És a jövőben? — Most épül az új iskola. Ha elkészül, megoldódik áz elhelyezés kérdése. Megnéztem az építkezést. Kíváncsi voltam, milyen Iskola épül a faluban, mikorra készül el. Az építkezésnél senkit sem találtam. Egy órája, hogy befejezték a munkát. Az iskola tető alatt, de még hetek kellenek hozzá, hogy teljesen elkészüljön, pedig már csak néhány nap választ el szeptember elsejétől. — Az átadást mikorra tervezik? — Pontosan nem tudom — tájékoztatott ismerősöm, — de úgy hallottam az év végére, vagy a jövő év elejére. A nem várt fordulat elszomorított. — Ha oly rossz az elhelyezés, mint amilyenről szó volt, az új iskolát szeptemberre kellene átadni. — Igen, de úgylátszik valami közbejött. Kutatok, kl tudna részletesebben beszámolni az építkezésről, kl magyarázná meg az eltolódás okát. — Legjobb lenne a vezetőhöz fordulnod ... Jozef Ladánit nem találtuk otthon. Amint azonban megérkezett és megtudta, mi Járatban vagyunk, szívesen tájékoztatott. — Miért húzódik az építkezés? A kérdés nem érte váratlanul. Ezeket mondta: — Anyag és munkaerőhiány miatt a tervezettnél később fogtunk munkához. Elsősorban ennek tulajdonítható, hogy az építkezést csak az év végére fejezzük be. — Más megoldás nincs? — Sajnos ... — Pedig nagy szükség lenne az iskolára már szeptember elsején. — Tudjuk és tőlünk telhetőleg mindent megteszünk, hogy lerövidítsük az építkezés idejét. A helyi szervek is sürgetik, a vezető ts örülne, ha a diákok már szeptemberben az új iskolában kezdhetnék a tanulást. A lemaradást azonban most már nehéz behozni... — Ha szeptemberre nem is — vígasztal — ez év végére befejezzük az építkezést. Januártól már az új iskolában tanulhatnak a diákok. A több millió korona költséggel épülő, korszerűen felszerelt 14 tantermes kilencéves Iskola új színt hoz a falu életébe. A ma még félig kész épület rövidesen a tudás fellegvára lesz közel 500 diák nyer majd benne általános műveltséget. Az új iskolát sokan várják, szükséges, bogy mielőbb elkészüljön, (b) A gottwaldovi stúdióban Tizenkétszer " tizennyolc méter. Ennyi a gottwaldovi Filmgyár műtermének mérete. Nem hasonlítható tehát a Prága melletti barrandovi filmstúdióhoz sem a nagyság, sem a technikai berendezés tekintetében. Ebben a stúdióban kezdett dolgozni a mainál sokkal mostohább körülmények között Karel Zeman, aki Verne-filmjeivel egészen új filmstílust teremtett. Az ő alkotásaiban a szerepeket egymás között osztja meg a színész és a bábú, a fénykép és a rajz. Immár két esztendeje forgatja új filmjét, a „Münchhausen kalandjal"-t. Ez a film ls azonos elvek alapján készült. Több ízben hírül adták, hogy befejezték a forgatást, de éppen a gottwaldovi stúdió igazgatója világosított fel bennünket arról, hogy Zeman alkotása csak az év végére kerül majd a közönség elé. — Zeman olyan nagy igénnyel és alapossággal dolgozik, hogy nehezen tudja abbahagyni a filmet... — jegyzi meg nevetve. Ugyancsak a gottwaldovi stúdióban dolgozik Tirlová, a népszerű fllmrendezőnö. Az ő rajz- és táncfilmjei is világszerte ismertek. Alkalmunk volt megtekinteni Karel Zemannal készített közös filmjüket, amelyet ott jártunk előtt néhány nappal fejeztek be. A hallatlanul érdekes film főszereplője egy levél, amelyet egy kis úttörő édesanyja címzett meg a tátrai pionírtáborba. Hanem a levél nagyon kíváncsi természetű. Amikor a postás kiszedi a ládából, valahogy kicsúszik a többi közül és vándorútra indul. Ez a kíváncsi levél a főszereplője a filmnek; a többi szereplő színész. Végül is sok furcsa kaland után a levél megérkezik a címzett kisfiúhoz. A filmben egyetlen szó sem hangzik el, ennek ellenére, a cselekmény tökéletesen érthető és lebilincselő. A levél — anélkül, hogy kezei, lábai lennének — úgy mozog, mint az ember, s kitűnően utánozza a kíváncsi kisgyerekeket. Cs — o A

ligha akad valaki hazánk kommunistái között, aki ne olvasná izgalommal a párt új programtervezetét. Hiszen ez a történelmi jelentőségű dokumentum az érzések egész viharát kavarja fel I Elénk vetíti a múltat és a jövendőt. Eszébe Jut Ilyenkor az embernek, hogy pártunk milyen hatalmas utat tett meg, eszébe Jutnak az esztendők, amelyeket a szovjet kommunlstők gigászi, összeforrott, lelkes és bátor közösségében töltött, s ilyenkor nagyon büszke arra, hogy az SZKP tagja. E távlatokat nyitó dokumentum olvasása közben valahogy eszembe jutott hazánk történetének egyik legdicsőségesebb és legtragikusabb fejezete ... Sztálingrádban történt 1942ben, késő ősszel, a keskeny parti sávon, az üzemek vidékén, a ma már híres tizenharmadik gárdahadosztály balszárnyán. Az ezredparancsnokság egy zúzmarás, gyommal belepett romliáz pincéjében volt. Állandóan hallatszott az ágyúdörgés. A telefonista a zajt túlkiabálva igyekezett kapcsolatot teremteni a hadosztályparancsnoksággal. Sebesültek vártak elszállításra. Az egyik sarokban kopott köpenybe bújt ember ült valami ládán, s a mécses fénye mellett vörösfedelű könyvecskéket vetett össze egy listával. Ö volt az ezred pártbürójának titkára. Párttagsági könyveket reidezett. Baloldalon régi könyvecskék, néhány bőrkötéses, néhány még egészen megviselt, vérfoltos könyvecske feküdt. Ezek a legutóbbi harcokban elesett katonáké voltak. Jobboldalán új tagsági könyvecskéket láttam. Ezeket az első csendesebb pillanatban át fogja nyújtani a fiatal kommunistáknak, akiket itt a Volga mellett, a lövedék szaggatta földön, az állandó ellenséges puskatűzben vettek fel a párttagok soraiba. A titkár bevezeti a kimutatásba az utolsó tagsági könyvet, BORISZ POLE VOJ: A PROGRAMTERVEZET 0LVASASAK0R majd meggémberedett ujjait fújva, rekedtes, benső megindultságtól remegő hangon megszólal: — Nehéz a helyzet — rosszabb már nem is lehetne, s mégis egyre több a felvételi kérvény... Ezek azoké voltak — mutat a régi könyvek csomójára —, akik meghaltak a hazáért és a pártért, ezek pedig s most az asztalon fekvő nagyobb halom új könyvecskére mutat — azoké lesznek, akik az előbbiek helyébe léptek. Növekszik a párt, növekszik, izmosodik. I

gen, a párt növekedett azokban a kibírhatatlanul nehéz napokban. Mert a szovjet emberek bíztak pártjukban, lelkesedtek programjáért. Maga a történelem tanúsította, hogy a bolsevikok szava és tette egy. A párt a második kongresszuson, a kibontakozó munkásmozgalom hajnalán fogadta el első programját. Ez a program harcba szólította a munkásosztályt, az összes dolgozókat a cári önkény megdöntéséért. Azokban a napokban ez a célkitűzés utópiának tűnhetett a kispolgár szemében. De a párt teljesítette első programját. A nép megdöntötte a gyűlölt rendszert s megkezdte az új világ építését. A második programját a párt akkor hirdette meg, amikor a szocializmus országa még alig kezdett talpraállni. Elkínozta az Imperialista háború, küzdenie kellett a polgárháború frontjain... H. G. Wells, a fantasztikus regények írója akkor süllyedő hajónak látta az első munkás-paraszt államot. A párt pedig éppen akkor, a VIII. kongresszuson hirdette meg második programját — a szocializmus építésének programját. A szocializmus aztán teljesen és végérvényesen győzedelmeskedett. Maga az élet tanította meg a szovjet embereket arra, hogy higgyenek pártjukban. Nem is csüggedtek a legnehezebb percekben sem. Ezzel a hittel küzdöttek és győztek harcban és munkában egyaránt. És most, amikor olvasom a párt új, harmadik programjának tervezetét, amely a szovjet nép eddigi nagyszerű győzelmeit tükrözi, a párt növekedését és erősödését, ami annyira örvendezteti és lelkesíti barátainkat, és tehetetlen dühre fakasztja ellenségeinket, eszembe jut ez a régi jelenet, amelynek a háború legnehezebb napjaiban, a szétlőtt sztálingrádi ház pincéjében voltam tanúja. Sokatmondó epizód 1 S

ok politikai párt volt és van a világon. Valamennyi igyekszik minél vonzóbbá tenni programját. De a ml pártunkon, a kommunista párton kívül volt-e valaha még egy olyan párt, amelynek sorai éppen a legnagyobb megpróbáltatások napjaiban, éppen akkor kezdték rohamosan növekedni, amikor kommunistának lenni annyit jelentett, mint a legfelelősségteljesebb és a legnehezebb frontszakaszra menni, amikor a tagsági könyv személyesen nem ígért az embernek egyebet, mint külön-kötelezettséget és a legnehezebb megpróbáltatást? Elmondhatja-e legalább egy párt is a kommunista párton kívül, hogy amikor a pártonkívüli a párt eszméiért indul élet-halál harcba, legnagyobb kitüntetésnek tekinti azt, hogy legalább halála után kommunistának nevezzék? A politikai irányzatok egész története azt tanúsítja, hogy a pártok csak a sikerek éveiben növekedtek, tettek szert hívekre, nagyobb befolyásra, csupán a sikerek éveiben történt ez, olyankor, amikor egyik vagy másik párthoz tartozni anyagi előnyöket, karriert, Jólétet jelentett. A váltságok és megrázkódtatások napjaiban a pártok elkerülhetetlenül megcsappantak, lekerültek a politikai küzdőtérről, majd véglegesen felosztottak. A kommunisták pártja pedig éppen ellenkezőleg: az ország számára a legnehezebb napokban növekedett. A nehézségek láttán az emberek még szorosabban tömörültek köréje, mert tudták, hogy a párt, a programjában foglalt éltető lenini eszmék megvédelmezik minden bajtól, reményt adnak nekik a ragyogó Jövőre, bizakodást a győzelemben. Így volt ez Október viharos napjaiban. így volt ez a polgárháború éveiben. Így volt ez az első ötéves tervek korában, a nélkülözések és forró harcok napjaiban. Így volt ez akkor, amikor a világfasizmus erői összefogtak, hogy megtörjék szocialista államunkat, zárlat alá vették Leningrádot, betörtek a Volga vidékére, Moszkva ellen készülődtek, így volt ez akkor is, amikor embertelenül nehéz körülmények között, a háború után helyreállítottuk szétzilált gazdaságunkat. O

lvassuk a harmadik program tervezetét, amelyet a párt széleskörű megvitatás tárgyává tesz; a nép méltó kitüntetését látjuk benne, s egyben a párt szilárd bizakodását a kommunista eszmélt legyözhetetlenségében, a nép erőinek kimeríthetetlenségében: A programtervezet méltó betetőzése a több mint negyvenhárom éves hősies erőfeszítéseknek, útmutató egy újabb gigászi előreugráshoz. Az az érzése az embernek, hógy hegycsúcson áll, ahonnan kitárul előtte a látóhatár ahonnan látja a mai álmokat holnapi bolsevik sikerekké, gigászi vívmányokká alakulni, és szinte érzi életünk, munkánk, álmodozásaink légkörét, tele tüdővel szívja magába, szive repes az örömtől. Kari Marx és Fridrich Engels, a tudományos kommunizmus megalapítói, a proletariátus nagy tanítómesterei több mint egy évszázaddal azelőtt a Jövőbe nézve ezt írták: „Kísértet járja be Európa földjét — a kommunizmus kísértete." Ezek a szavak a világ legegyszerűbb embereit lelkesítették. Halálra rémítették a kispolgárokat. Rettenetes dühre lobbántották azokat, akik a virágkorát élő kapitalizmust megingathatatlannak, erősnek és öröknek tekintették. És íme, ezekben a nagyszerű napokban a világ lehatalmasabb legharcosabb, legkipróbáltabb és legedzettebb, legösszeforrottabb pártja ünnepélyesen kijelenti: a szovjet emberek mai nemzedéke kommunizmusban fog élni. A

világot bejáró kísértet élő, reális, kézzelfogható és szemmel látható valósággá vált. A szovjet kommunisták bölcsessége és akarata tette azzá. Büszkeséggel telik el a szív, büszke az ember arra, hogy ehhez a boldog nemzedékhez tartozik, büszke arra, hogy katonája lehet ennek a hatalmas pártnak, amely ilyen példa nélkül álló tettekre hívja fel a népet. jűj SZÖ 7 * 1961. augusztus 20.