Új Szó, 1961. augusztus (14. évfolyam, 212-242.szám)

1961-08-26 / 237. szám, szombat

IMA A \ FARAG JANCSI, és fürészel, \ [ Kipirul az arca, S büszke, derűs mosolygással Nézi édesapja. !— MIT CSINÁLSZ te kicsi f tam?} Mondd csak nekem gyorsan! ] | Mért merültél el annyira i Ilyen nagy dologban?! — TESSÉK NÉZNI édesapám: Kis traktort csinálok! S ha elkészül, fuvarozni Mindennap eljárok< HORDOK TÉGLÁT, fát, homokot i Vasat, ruhát, terményt, — S felszántom az édesanyám ; Virágos kiskertjét... — ÉDESANYÁM, úgy szeretnék egy keresztöltéses ké­zimunkát, Juliská­nak is olyan van — mondta Katinka hízelkedve. — Szívesen veszek kislá­nyom, ha előbb befejezed a féligkész gobleigt, kötést, terí­tőhímzést, melyekbe alig félév alatt belefogtál... ott hányód­nak a fiókod mélyén ... csak kidobtuk értük a pénzt... — Majd befejezem azokat is, csak előbb egy kérésztől tése­set szeretnék ... tessék meg­venni édesanyám. De Katinka édesanyja hajtha­tatlan maradt. A kislány egész délután duz­zogott és este, amikor lefeküdt, mot varázsolt szempilláira a jóságos Éjtündérke. ... Mintha reggel lett volna és Katinka elkésve kászálódott d uzzo gásával, pedig igaza volt: ki az ágyból. Ott vannak a ruháid kislá­nyom — mondta édesanyja — valamennyi vadonatúj, tegnap vettem. És Katinka felvette a blúzt, amelynek — csodák-csodája csak fél újja volt bevarrva és a gallérja is hiányzott, a szok­nyát a varrónéni éppen hogy V. Krasszova: NATASA este kis húgához fordult. — Luca! — mondjam el neked, hogy mit csináltál egés nap? — Honnan tudnád — kérdezte Luca, hiszen nem voltál itt­hon —Nem voltam és mégis tudoml Es elkezdte mesélni: — Előszűr reggeliztél. Kávét ittál és tojást ettél. — Aztán kimentél a kertbe. Pitypangot szedtetek és láncba fűztétek. — Nagyon szép láncot csináltunk! — mondta Luca. Hát ezt hog^ találtad ki? -J Séta után agyaggal játszottatok. — Ú, hát te leskelődtél! — Eszembe se jutott. Egész idő alatt az iskolában voltam. — Akkor pedig elmesélte neked valaki! — Kitaláltad. A kütényed mesélte el nékem a egészet. — Talán csak nem akarod elhitetni velem, hogy a kötények beszélni tudnak?! — nevetett Luca. — Már amelyik — válaszolt Natasa. Van amelyik tnd. Pél­dául a tied igen sokat fecseg. Nézz csak ide! — Es Natasa rámutatott két hosszúkás foltra. Az egyik világosbarna volt, a másik élénksárga. — Ezek mesélték el nekem, hogy mit reggeliztél. Ezek a kis sötét foltok pedig arról árulkodnak, hogy egész ölre valő pitypangot szedtél a kötényedbe, s ra­gadós nedvükkel összemaszatoltad magad. — Igaz, szedtem — sóhajtott fel Luca. — A zsebedet pedig teleraktad agyaggal. Látod, egész csó­rná beleragadt. — Gombokat csináltam agyagból — magyarázta Luca. — No látod! S még mindig nem hiszed, hogy a kötények tudnak beszélni? — kérdezte Natasa. — Rémes, milyen fecsegő kötények vannak! — Le kell őket szoktatni róla. összefércelte és alig szusszan- ls ébren van> nem teke tóriázott tott benne egyet, szétment a dereka. A zokni egyikének hiányzott a szára és a cipők ... Na, azok voltak még csak ér­dekesek. Elől tátogott az or- . . ,„ „ „„.,.,,„ , , ,, , , , és bár a sötétben nem látták ruk és alig lépett bennük ket­tőt, levált a felsőrészük ... — Édesanyám — nyöszörög­te majdnem sírva a kislány — ml történt ezekkel... így nem mehetek ki az utcára... ki­nevet a világ ... Az álombeli édesanya elmo­solyodott és azt mondta: egymást, tudták, hogy mindket­ten boldogan mosolyognak. Ragyogó napsütésre ébredt Katinka. Előkéresett egyet a hűtlenül eldobált kézimunkák­ból és egész álló nap seré­nyen dolgozott. VlGH RÖZSA Bodri bosszút áll mTTjáTIsTunkí L2JL2 a fej ed — Mit csinál­jak, ha az üzle­tekben csak 1­lyen holmit kap­nagy ímmel-ámmal, alig halha- ni?! — és mosolygott, tóan köszönt. Alig aludt el az Katinka hirtelen felébredt, ide-oda kap Katinka, furcsa ál- Kimondhatatlanul rossz érzés nehezedett rá. Micsoda álom?! És mennyire igaz? Édesanyját biztosan megbántotta oktalan miért dobna ki újabb összeget kézimunkára, amikor... És tényleg! Mi lenne, ha a varró­nők, cipészek, gyárimunkások valamennyien úgy csinálnának mint ő és ráúnva a munkada­rabokra, félkészen dobálnák félre? Észrevette, hogy édesanyja hát sokat, leugrott az ágyról és odafutott hozzá. — Édesanyám bocsánatot kérek... — mondta Katinka i I JÖJJÖN AZ A HÍRES, NEVEZE­i TES... Egyezzetek meg egy téma­körben — például virág, vá­1 ros, ifjúsági regényalak — és j J mindenki válasszon magának, i egy nevet. A játékvezető kis ( i gödörbe helyezi a labdát. A já- j 1 tčkosok a labda fölé hajolva! !futásra vagy dobásra készen a( ) gödör körül helyezkednek el. i i A Játékvezető a nevek közül j | szólít egyet: — Jöjjön az híres, neveze­tes tulipán, vagy jános vitéz, ) vagy Prága — aszerint, hogy' j milyen nevekben egyeztek meg. j Erre a tulipán stb: nevet vl- i ') seló pajtás felkapja a labdát ( 1 és a hirtelen szétfutó Játéko- j [sok közül Igyekszik valaki el-( Jtalálnl. Dobás előtt legfeljebb* ) egy lépést tehet a Játékosok j )£elé. Ha talál a megdobott paj­(tás hibapontot kap. Ha nem ta- i (Iái, a dobó kapja a hibapontot. < i Az győz, akinek a legkevesebb j [ hibapontja van. } « JÁTSSZUNK ÖSSZETETT SZA­I VAKKAL. A játékvezető odadobja a i labdát váratlanul valakinek és 1 közben mond egy szót. Aki a t labdát visszadobja, gyorsan i felel egy olyan szóval,, amely i az előzőhöz kapcsolódva ösz­j szetett szót alkot. Például: J tető — háztető, papír —- pa­> pirkosár, stb. Aki nem talál ) szót, zálogot ad. De ezt úgy | ls lehet játszani ,hogy körben > ültök és sorban haladva az > egyik mond egy összetett szót. > A másodiknak egy olyan össze­{tett szót kell mondania, i amelynek az első tagja azo­i nos az előző szó második tag­j jávai. Például: az első: asztal­j láb, a második; lábfej, a har­i madik: fejfa, a negyedik: talá­1 da, stb. Aki megakad, zálogot 1 ad. 1. Ha jól megnézitek a fenti rajzot, könnyen megtudhatjátok, hogy mit is látnak azok a csil­lagok. 2. Figyelmesen nézzétek meg a fenti furcsa ábrát, s ha betűit megfelelő sorrendbe rakjátok megtudjátok, miről beszél ma az egész vilá 0. MÜLT HETI FEJTÖRŐNK MEG­FEJTÉSE: 1. Az ábrát így lehet egyetlen J vonással lerajzolni. 2. A közölt területet így lehet hat egyenlő nagyságú és alakú mezőre osztani. 3. Petőfi Sándor. KIK NYERTEK: 1. Múlt heti fejtörőnk helyes megfejtői közül Noszov: Hurrá, itt -» nyári című könyvét nyer­ték: Panyko Gizella, Bol, 2. Jer­ga István, čučma,, 3. Bélán Kata­lin, Šafárikovo, 4. Balogh János, Strekov, S. Erdélyi László, La­domovce. Leveleteiket és megfejtéseiteket az alábbi címre küldjétek: Üj Sző, Gyermekvilág, Bratislava, Gorkého 10. Könyv a legjobb barát — tartja egy bölcs népi mondás. Nos, ezt az arany igazságot vallom és hiszem. Az letem Is bizonyítja ezt, hiszen nem múlik el nap, hogy néhány órán át ne olvasnék. Erre olyan szüksé­gem van, mint szívemnek a vérke­ringésre ... Nesvadyn Járva kíván­csi voltam, hogy az 5500 lakost számláló falu dolgozói mennyire sze­retik a könyvet. Felkerestem hát a falu könyvtárát. Nem tágas, de szép, ízlésesen be­rendezett helyiségben kapott elhe­lyezést a könyvtár közel ötezer kö­tete. Rend, tisztaság uralkodott itt. Fotelok, virágokkal díszített aszta­lok várják az olvasót. A könyvek Jó állapotban könyvszekrényekben so­rakoznak ... A könyvtár Ragan Erzsi gondjaira van bízva ... — Egy könyv nem Jut egy lakos­ra — mondta szinte bosszúsan, majd derűs hangon így folytatta: —, de rövidesen kettőnél is több Jut majd. Szép kilátások és igen megnyugta­tó mindaz, amit a könyvtárosnő mon­dott. Bátran állíthatom, hogy a könyvtár bővítése nem lesz hiába­való. Az a helyzet: jelenleg a falu egy lakosára csak a könyvtárból, két elolvasott könyv esik egy évre. Nem sok, és mégis igen szép eredmény a felszabadulás előtti helyzethez vi­szonyítva, amikor — a ponyva és egyéb irodalmat is beszámítva — még egy negyed könyv elolvasása se esett évente egy lakosra. Ha mind­ehhez még hozzászámítjuk a község­ben lévő magánkönyvtárakat is, ak­kor meg lehet állapítani, hogy a könyolvasás terén az elmúlt eszten­dőkben komoly fejlődés ment végbe a községben. Mégis, őszintén meg kell mondanom, hogy ez bizony ke­vés. Bizonyítja ezt az a tény is, hogy az elmúlt 16 év során nem bírt a falu népe egy kultúrházat felépíteni. Igaz, hogy 1959-ben megkezdték egy kul­túrház építését, de sajnos csak a fa­lakat húzták fel. Ugyanakkor azon­ban két új templomot építettek és a meglévőt kifestették, a templomker­tet rendbehozták. Itt fontosnak tar­tom megjegyezni, hogy nem azt bí­rálom, amit csináltak, hisz nálunk vallásszabadság van, sőt államunk áldoz a templomok renoválására, ha­nem azt bírálom, amit nem végeztek el, azt, hogy a kultúrház felépítésére nem volt elegendő a 16 esztendő. Márpedig a minden követelménynek megfelelő kultúrház — ezt a falu­beliek nagyon Jól tudják — úgy kell a falunak, mint a só. Biztos, ha meg­lenne a kultúrház, akkor a fiatalok nem menekülnének a faluból és a szövetkezetből... — Ha a kultúrház elkészül — kezdte újra a könyvtárosnő — a könyvtárnak is jut majd néhány he­lyiség benne. Ez megkönnyíti a könyvek elrendezését, katalógusba vételét s munkánkat ls, mely igen sokrétű. Sajnos, pillanatnyilag ez megvalósíthatatlan. A könyvtárnak 550 olvasója van, tehát az olvasók a lakosság 10 szá zalékát teszik ki — tavaly bizony alig volt háromszáz. A fiatal könyvtárosnő meg van győződve róla, ha megváltoznak a könyvtár viszonyai, ez a szám Jóval emelkedni fog, mert — váljék a la­kosság dicséretére — a falubeliek szeretnek olvasni. Nemcsak a fiata­lok, hanem az öregek is. Bizonyítja ezt az ötvenen túljáró Angermajer Gusztáv bácsi, szövetkezeti tag, aki sokszor hetente kétszer ls kölcsö­nöz könyvet. A legszorgalmasabb könyvolvasók közé tartoznak a diá kok. Ez a tény serkentse hát arra a szülőket és a tanítókat, hogy ak­tívabban bekapcsolódjanak a kultúr ház építésébe, hisz a kultúrház fel­építése után, a könyvtár új viszo­nyok között, szélesebb és alaposabb művelődést nyújthat a gyermekek­nek, a tanulóknak. Említettem már, hogy a könyvtár, pillanatnyi helyzete miatt nem fejt­het ki alaposabb kultúr-politikai munkát. Azonban így is, amennyiben módjában van teljesíti feladatát. Ha­vonta például könyvankétot rendez, amelyen elég nagy a látogatottság Hogy milyen nagy az érdeklődés, bizonyítja az a tény ls, hogy a „CSKP 40. éve" előadáson 250 em­ber vett részt. — Mi lesz a könyvtár legközeleb­bi rendelvénye? — érdeklődtem be­szélgetésünk során. — Szeptember végén vitaestét tar­tunk, Július Fučík, az író, újságíró és kommunista címmel. — válaszolta Ragan elvtársnő, majd Így folytatta: — Jó volna, ha ebbe az akcióba a tömegszervezetek, az iskolák diák­jai is bekapcsolódnának. Az elmondottak tanúsítják, hogy a könyvtárnak komoly szerepe van a falu kulturális életében. Az emberek látogatják, a könyvek nem porosod­nak a polcokon, olvassák őket, mert ma már a falu embere ls igyekszik kitörni a múlt homályából. Több akar lenni, mint a múltban volt. Ta­nulni, művelődni akar. Az említett hiányosságok ellenére ez jellemzi a nesvadyakat. Éppen ezért erős meg­győződésem, hogy a naszvadiak le­győzik magukban a múlt átkos csö­kevényeit. Ez lesz az ő legnagyobb diadaluk a munkasikereken kívül a falu átalakításában, a kulturális for­radalomban, az új emberért, szocia­lista emberért folyó harcban. Az itt elmondottak azt a célt szol­gálják, hogy előbbre lendítsék a község fejlődését. A nesvadyaknak észre kell venniük, hogy az elteit 16 év alatt elmulasztották a kultúrház felépítését, s így azt is, hogy mun­ka után megfelelő környezetben szó­rakozzanak s művelődjenek. A kul­túrház hiányában nem látogathatják a falut az Állami Színházak művé­szei sem, de a falu műkedvelői sem tevékenykedhetnek sikeresen, mert a száz év előtt épített kultúrház er­re a célra semmiképpen sem felel meg. Ezt tudatosítaniuk kell Nesvady dolgozóinak — és ez lesz a diada­lukhoz vezető út első lépcsője, első próbaköve. KEZES JÓZSEF HAZATÉRÉS A Román Népköztársaság nemzeti ün­nepe alkalmából került bemutatásra ez a film, amely a román nép felszabadu lásának állit emléket. A kitűnő, fia tal irő, Titui Popovici egyfelől a pa­rasztság tikkadt szomjúságát ábrázolja realista hűséggel, az ősi vágyat az em­beribb életforma, a szabadság után, másrészt a nép öntudatát, amellyel kö vetkezetesen véghezvitte forradalmát. A film középpontjában két figura áll, egy kommunista munkás és egy fokozato­san öntudatosodó, eleinte anarchista hajlamú paraszt. Olykor úgy i» tűnik, mintha a döntő forradalmi változásokat ők hoznák létre, ám a rendező, Mircea Dragan mindenkor körülveszi őket a néppel, mintegy jelképezve, hogy az egyéni cselekedetek is a népből (akad­nak. Ez az első szélesvásznú rendszerrel készUlt román film monumentális tö­megjeleneteivel, jó ritmusával, a ha­sonló témájú filmek eredményeinek ki­tűnő felhasználásával az idei moszkvai filmfesztivál ezüstdíját érdemelte ki. Z. L. Szeptember felé Valami szép búcsúzó var. ilyenkor a természetben. Valam búcsúzás és valami újrakezdés. A papírkereske­désekben már megjelennek a szebb­nél szebb irkák, körzők és a gondos szülők már válogatnak a sárga és barna iskolatáskák között. N'áiunk n trenöíni Merinában is nagyban ké szülnek az iskolások a felvételi viz s gára. 0, ne gondold, kedves olvasó, hogy ezek valami lusta nebulók vol­tak, akik az év végén megbuktok Ď nem. Ezek tisztes családapák es családanyák, akik rájöttek, hogy tu­dásuk nem elegendő a mai előreha­ladott technikában, hát rászánták ma­gukat egy hároméves továbbképző is­kola elvégzésére. Most végzik az elö­képzőt. Vannak vagy harmincan. Nem könnyű őszülő fejjel beülni az iskolapadba és hadakozni az egyen­letekkel, technológiával, nyelvtannal. Emellett mennyi izgalommal jár az is, vajon sikerül-e a falvételi. Iga­zán megható ebben az izgalomban a tudásvágy és segítőkészség. Az egész gyárban valamennyi fekete tábla mindig foglalt, akinek csak öt perc­nyi szabad ideje van, az tanít és ta­nul. A mi osztályunkban is van egy ilyen fekete tábla. Erre szokták a különböző tudnivalókat feljegyezni a dolgozók részére, ki, melyik váltás­ban dolgozik, hova, mikor indulnak az autóbuszok. Most a tízórai szünet­ben megjelennek a diákok, úgy 18­tól 56-ig és keresnek egy korrepeti­tort. Hol az egyik, hol a másik, négyéves ipariskolát végzett elvtárs vagy elvtársnő megjelenik és tanít, segít, egyenleteket magyaráz, oszt, szoroz a táblán. Az sem lehetetlen nálunk, hogy az egyenlet elejét még Rehák elvtárs magyarázza, de öt köz­ben hirtelen elhívják, mire Kuzrrta elvtárs folytatja és megmutatja, hogy kell az egyenletet megoldani. Így megy ez nálunk, napról napra fejlő­dik, gyarapodik a harminc diák tudá­sa. Tudom, nemcsak a mi Merinánk­ban van ez így, hanem szerte az egész országban. Ne féljetek, öreg diákok, mellettetek van hazánk segí­teniakarása és türelmes, kitartó sze­retete. SCHOELLER ZSUZSA, Trenčín A Poöúvadlo-tó mellett épített nemzetközi pionírtáborban a mi pionír jainkkal együtt 50 angol gyermek is tt tölti a szünidő kellemes napjait. A festői környezetben 23 napig tartózkodnak. A Sitno alatti vidék az angol gyermekeknek rendkívül tetszik, sokáig emlékezetükben marad csehszlovákiai tartózkodásuk és pionírjainkkal kötött barátságuk. Ké­pünkön a Stokeon Trent-i Josephine Baker fényképezi Nagy-Britanniából érkezett társait, hogy kedves emlék ük maradjon a nálunk töltött szép napokról. (Kocián — CTK — felvétele) jűj SZÖ 8 * 1961. augusztus 20.

Next

/
Thumbnails
Contents