Új Szó, 1961. augusztus (14. évfolyam, 212-242.szám)

1961-08-26 / 237. szám, szombat

Megtorpanás nélkül Két évvel ezelőtt jelentős mértékben megnövekedett a farnái szövetkezet földterülete. A falu dolgozó paiaszt­jai 1450 hektárral bővítették az eddls 800 hektáron gazdálkodó EFSZ hatá­rát. Tagadhatatlan, az új születése Itt is sok gonddal, nagy nehézségekkel járt. Éppen ezért az akkori JNB ve­zetői nem is jósoltak nagv jövőt a szövetkezetnek, mert tudták, kevés a mezőgazdasági épület és a férőhely, ahová az állatokat elhelyezhetik, a kisüzemi módon megművelt parcellák sem nyújthatnak olyan termést, mint az évekkel ezelőtt megalakult kör­nyékbeli EFSZ-ekben. összefogásban az erő A falusi pártszervezet és a még ki­sebbségi szövetkezetben dolgozó kom­munisták számoltak a növekedéssel járó nehézségekkel. Minden erejüket az új belépő parasztok között vég­zendő tömegpolltikai, felvilágosító munkára összpontosították. „Ha job­ban megműveljük a földeket és min­denki úgy dolgozik majd a közösben is, mint egyéni gazdálkodása idején, minden becsületes kis- és középpa­raszt megtalálhatja számításait az új környezetben". Ez az érv igen hatá­sosnak bizonyult. Mert maguk a gaz­dálkodók is ceruzát fogtak a kezük­be és kiszámították, a gépekkel, az új technológiai eljárások alkalmazá­sával és az összefogás adta nagy le­hetőségek kihasználásával sokkal job­ban boldogulhatnak, mint azelőtt. A traktorok ekéjének éles vasa né­hány hét leforgása alatt csaknem teljesen eltüntette a szűk parcellák között húzódó barázdákat, a vetésfor­gó kialakításával egészen új színbe öltözött a határ. Noha az első gazda­sági év eredményei teljesen nem fe­leltek meg a szövetkezetesek erőfe­szítéseinek, az átlagos terméshozamok így is sokkal magasabbak voltak a korábbi évek átlagainál. A takarmánytermelés mesterei Streda László könyvelő örömmel újságolja, hogy a tavalyi zabtermés csak a napokban fogyott ki magtá­rukból, kukoricából pedig több mtnt 10 vagon értékes takarmányt tarta­lékolnak ugyancsak a múlt évről. Egyelőre még a faluban szanaszéjjel hever az állatállomány, külön-külön istállókban tenyésztik a lovakat, de ha a telepen felépítik a szükséges mezőgazdasági férőhelyeket, a mos­tani takarmányadag mellett Is jóval nagyobb tartalékra tehetnek szert. — Nem az a célunk — fordul fe­lém Kollár András csoportvezető —, hogy a tartalékok halmozására fek­tessük a fő súlyt, noha etetnivalóból sohasem lehet elég, hanem az, hogy egyre növekvő állatállományunk szá­mára biztosítsuk a szilárd takarmány­alapot és -némi felesleggel is rendel­kezzünk, nehogy egy-egy kedvezőtlen esztendő meglepje a szövetkezetet. Ez idén — bár a takarmáflyterme­lésre nem volt megfelelő az időjárás — ismét 20 vagon fehérjedús szálas­takarmánytöbblet mutatkozik, holott még az őszi terményekből bátra van a silótakarmány, a répaszelet. Ezen­kívül a szövetkezet mintegy 220 hek­tárról a lóhere második termését le sem kaszálta, hanem magszaporítás­ra hagyta meg. Ebből további hatal­mas, nem tervezett bevételre számít­hatnak, mely a következő évben a szilárd pénzbeli jutalmazás bevezeté­sét teszi lehetővé. Segítenek magukon Előbb említettük, hogy takarmány­ból sohesem lehet elegendő. Mi ta­gadás, abrakból ez a helyzet a szö­vetkezetben. Nem annyira kevés a szemestakarmányuk, hogy nem tehet­nének eleget termelési tervüknek, vagy hogy az állam iránti szerződé­ses kötelességük teljesítésén esne csorba. A szövetkezetesek négy év alatt akarják elérni a harmadik öt­éves terv termelési színvonalát és arra vállaltak kötelezettséget, hogy a kötelező 2550 mázsa hús helyett már ez idén 3550 mázsát adnak el a közellátásnak. Ennyi hús előállítá­sához legalább 150 vagon abrakra van szüksége a szövetkezetnek. Akik értenek a gazdálkodáshoz és jól tudnak kalkulálni, mint a farnái szövetkezetesek ls, azok ennyi húst 120 mázsa szemestakarmánnyal ls képesek kitermelni. De hogyan? A lucerna és a here nagy részét az el­választott malacoknak megdarálva adagolják. Csak' akkor etetnek a sül­dőkkel abrakot, amikor azok a hiz­laldába kerülnek. Ezzel a módszerrel közel 30 vagon szemestakarmányt spórolnak meg. A „kezdő" nagy szövetkezet ered­ményei kézzelfogható tényekkel bi­zonyítják, hogy nem volt igazuk a Želiezovce! járás régi vezetőinek. Hi­szen a nemrég összpontosított tehén­állományuk sok korábban alakult szövetkezetnek is dicséretére válna, 7,22 literes tejhozamot mutatnak ki tehenenként. Kelec János és gondozó társai értik mesterségüket és arra törekszenek, hogy teheneik az elfo­gyasztott takarmány értékét a lehető legjobban kamatoztassák. Meg kell emlékezni Vrábel Ernő sertésetető­tő összes űrrepülési tényező befolyá­sának a tanulmányozása. A külföldi sajtó sokat Irt arról, hogy a kozmikus térség károsan hat az ember lelkivilágára. Sok szakem­ber bizonygatta, hogy szorongás fog­ja el az embert a világűrben, hogy az elhagyatottság kínzó érzése fogja mardosni. Én egy másodpercig sem éreztem, hogy elszakadtam volna népemtől, a szovjet földön levő ba­rátaimtól és elvtársaimtól. Jurij Ga­garin, aki az Idő tájt Kanadában, a nemzetközi Lenin-békedljjal kitünte­tett Cyrus Eaton ismert amerikai nagyiparos farmján vendégeskedett, űrrepülésemről értesülve, üdvözlő táviratot küldött nekem. Már, a fél világot megkerültem, amikor a Vosz­tok-2, repülés közben felvette a táv­iratot, mely nagy örömmel töltött el. „Drága Germán — írta jurij Ga­garin — szívben-lélekben veled va­gyok. ölellek és csókollak drága, barátom. Izgalommal figyelem re­pülésedet, s biztos vagyok utad eredményes befejezésében, amt di­csőséget hoz nagy hazánkra, szovjet népünkre. A mielőbbi viszontlátás­ra!" Megerősítettem e szívélyes szavak vételét és nyomban szívből jövő há­lámat fejeztem kl Jurij Gagarinnak. Együtt voltunk, mint mindig, a szi­vünk ls együtt dobbant. Néha meg is feledkeztem róla, hogy egész idő alatt figyel a televí­ziós brendezés éber szeme és to­vábbítja képemet a Földre. Egyszer annyira elmerültem Jegyzeteimben, hogy a nyitott fedélzeti naplóval eltakartam arcomat és percekig eb­ben a helyzetben maradtam. Később — felocsúdva merengésemből — térdemre fektettem a fedélzeti nap­lót. Elvtársaim elmondották, hogy szinte lerítt arcomról az a tudat, hogy ők most . bosszankodnak, mert nagyon rövid időre megfosztottam őket a megfigyelés lehetőségétől. Meg kell mondanom, az egész repü­lőút alatt — a felszállástól a leszál­lásig — kitűnően működtek a rádió­technikai távösszekötő műszerek, a könnyű- és tömör rádióapparátus, Két félvezető rendszerű párhuza­mosan működő rövidhullámú és egy harmadik ultrarövidhullámú leadó, az űrhajóssisakba beszerelt és a ka­binban elhelyezett vevőkészülékek és mikrofonok, az érzékeny fülhall­gatók és dinamikus hangszórók le­hetővé tették, hogy világűrbéli pá­lyám minden pontjáról továbbíthas­sam a szükséges adatokat, utasítá­sokat kaphassak a Földről, rádióbe­szélgetéseket folytathassak az álla­mi bizottság elnökével, a főkonst­ruktőrrel, az orvosokkal és külön­féle szakemberekkel. Szeretnék kö­szönetet mondani az űrhajózási teo­retikusnak, ennek a nagy szovjet tudósnak, akinek vezetésével elké­szítették a Vosztok-2 űrútjának bo­nyolult pályaszámítását, ö megtette a magáét és nem tartózkodott a távösszekötő műszereknél. A hallási viszonyok nagyszerűek voltak. A hanghordozásról, a hangszínezetről felismertem ismerőseim hangját és el tudtam képzelni, milyen arckife­jezéssel figyelnek. A kabinban táv­írókulcs volt arra az esetre, ha a hallhatóság rossz lenne. A vétel azonban olyan jó volt, hogy nem vettem igénybe. A Vosztok-2-be egy széles skálájú rádióvevőkészüléket is beszereltek. Bekapcsoltam és hallottam a Moszk­vai Rádió bemondójának ismerős hangját. A hivatalos közleményt ol­vasta fel az új szovjet szputnyik-űr­hajó felbocsátásáról és bejelentette, hogy a hajót Germán Tyitov, a Szovjetunió állampolgára irányítja. í Különös, furcsa érzés volt hallani ! ezt a jó hírt önmagamról, arról, : amit ez alatt az idő alatt műveltem. , „Most biztosan apa, mama, a nő­vérem, és feleségem ls hallgatja a közleményt — gondoltam —, bizo­nyára ők is izgalmas perceket élnek át". A rádión keresztül a világ számos adóállomásának hangja szűrődött be hozzám. Egymást túlharsogó ha­zai és idegen hangokat hallottam az éterben. Élvezettel végighallgat­tam néhány vidám Strauss-keringőt. Azután végük szakadt és féktelenül üvöltő jazz kakofóniája töltötte be a kabint. A dobok zaját és a szaxo­fonok vonítását később a Moszkva környéki estékről szóló lágy orosz dal, majd a pattogó ritmusú, vidám Lelkesedők indulója váltotta fel. (Folytatása következik.] ről is, aki valóságos ápolója a gond­jaira bízott kocaállománynak. Hét hó­nap alatt átlag 7 malacot választott el kocánként és a még betervezett egy flalásből Jelentős mértékben nö­velheti sikereit. Otthonra találtak a fiatalok is Az állattenyésztésben fiatalabbak, Idősebbek egyaránt derekasan végzik munkájukat. Id. Kollár János bácsi haját régen deresre festették az évek, és noha a hét ikszét tapossa már, a jó gazda gondosságával látja el az üszőborjak körüli napi teendőket. Mácsady Erzsébet, a fiatalabb nem­zedék képviselője a tyúkfarmon dol­gozik. Alig várja, hogy a szövetke­zet felépítse a tojóketreceket. Akkor majd megmutatja, milyen hozamok elérését segíti elő az új technológia. Nagy érdemeket szereztek a fiatal traktorosok ls. Közöttük olyan kiváló kombájnvezetővel találkozhatunk, mint Mácsady Ernő, aki a levicei Já­rásban több mint 300 hektár leara­tásával szerzett Jó hírnevet az idei gabonabetakarításban. A szövetkezet munkaerejének kétharmada mind fiatal, tettrekész egyénekből tevődik, össze, tizenketten végezték el a me­zőgazdasági iskolák különböző ta­gozatait. Szakmai nevelés tekinteté­ben sem áll tehát rosszul a szövetke­zet, mely széles lehetőséget biztosit nemcsak a fiatalabbaknak, hanem az Idősebb tagoknak is képességeik ma­ximális kibontakoztatásában, érvé­nyesülésükben. Néhány évvel ezelőtt társadalmi munkával városi Igényeket is kielé­gítő kultúrházat emelt a falu dolgos népe. A művelődési tevékenységet egyelőre az ideiglenesen leraktározott gabona gátolja. A szövetkezet előre­haladását nagymértékben segíti elő a lakosság között végzett kulturális munka. Akik együtt nőnek, együtt fejlődnek az eredményekkel. Ha igaz, két esztendeje verődött össze a falu­ban az a hatalmas kollektíva, mely világosan látja a célt, s mindent el­követ, hogy a kitáruló határ olyan legyen, mint" a vendéget váró gazda dúsan terített asztala, melyre a munkásosztály minden esetben bizton támaszkodhat. Szombath Ambrus Uj élelmiszeripari berendezés A Hrušovany nad Jevlškovkou-1 élel­miszeripari központi kutatóintézet min­tadarabokat gyártó műhelyében -új be­rendezést — úgynevezett folyamatos öm­iesztöt készttettek sajt gyártására. A gép teljesen automatizált és különböző sajt­fajták és egyéb termékek gyártására módosítható. Az üj berendezés — amelyet az Inté­zet kollektívája Jaroslav Čeŕovský mér­nök vezetésével javasolt — a teljesítmény magas paramétereit ért el és kiváló minőségű termékeket állit elő. Első Íz­ben alkalmazták a különleges adagőló szivattyúkat, amelyek az őrölt kemény­sajtot a többi anyaggal egyidejűleg szá­rítják. A szivattyúkat fel lehet hasz­nálni más, Igen sűrű anyagoknál ls. A tejfeldolgozó kutatóintézet által folytatott előzetes kísérletek megmutat­ták, hogy az új berendezés, melynek ke­zeléséhez elég egy dolgozó, az eddigi hagyományos kézi termeléssel szemben legalább ötszörte termelékenyebb. A fo­lyamatos sajtömlesztőgépet szeptember elején helyezik próbaüzembe. Arnold Sabol és Valent Mackovič rendszeresen ellenőrzik a terv tel­jesítését. IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII A zohori EFSZ-ben felülvizsgálják az 1962. évi tervet Többet termelnek — többet keresnek 25 különféle gyógyszert gyártanak oltóanyag formálóban a nttrat Biovetá­ban. A tavalyi évhez viszonyítva 60 szá­zalékkal növelték a gyártási folyamatot s öt újfajta gyógyszert is forgalomba hoztak. Az új gyógyszerek közé tarto­zik a Hepavit B-12 a süldömalacok számára. Felvételünkön Margita Valentová sertés oltóanyagot csomagol. (Š. Petráš — CTK — felv.) A zohori szövetkezeteseknek már az EFSZ megalakításától kezdve ne­hézségeik voltak a termelés növelé­sével. Egyrészt a talaj összetétele, főleg azonban a mocsaras földek nagy karajt hasítottak ki közös ke­nyerükből. — De ez a helyzet megszűnik — hangzott Cyril Truhárnak, a szövet­kezet elnökének határozott válasza a szövetkezet vezetőségének nemré­gen tartott ülésén. Ez az elhatáro­zás annál értékesebb, mert éppen az 1962. évi mezőgazdasági termelési és felvásárlási tervjavaslat felülvizs­gálata sorén hangzott el. Valent Mackovič, az állattenyésztési termelés vezetője, Stefánia Jürkovi­čová kisegítő zootechnikus, Pavel Šteffek, a szarvasmarhatenyésztő­csoport vezetője, Arnold Sabol, a ta­karmánytermelő-csoport vezetője és más szövetkezetesek is a terv felül­vizsgálatánál főként azt tartották szem előtt, hogyan lehet a tervezett piaci termelést nemcsak teljesítftil, hanem túl is szárnyalni. Hisz vég­eredményben ha többet termelnek és adnak el, ez a szövetkezet számára nagyobb jövedelmet, a tagok részé­re pedig bőségesebb díjazást Jelent. A felvásárlási üzemmel 50 vagon gabona szállítására kötnek szerző­dést, Jóllehet az idén „csak" 48,5 vagont adtak be, s ezzel 100 száza­lékra teljesítették a gabonafelvásár­lás tervét. Ezt egyrészt a terméket­len földek (homokos) öntözésével érik el, úgyhogy a zöldség kiszedése után termővé teszik a talajt más termények számára. Másrészt talaj­javítást végeznek, amelynek munká­latai Zohorban már tulajdonképpen 1955 óta folynak. A zohori szövet­kezetesek a jövőben főként a zöld­ségtermesztésre fordítanak gondot. Nem feledkeznek meg a helyes agrotechnikáról, a műtrágyákról, gé­pekről sem. A legközelebbi időben négy kerekes-traktor, egy négyzetes kukoricavetőgép, négy fűprés, két árkoló és két gabonakombájn vá­sárlását tervezik. Nagyobb figyelmet szentelnek majd a takarmányfélék­nek. Az állattenyésztési termelés ugyanis igen lemaradozik. Arnold Sabol szavai szerint mindeddig a ta­karmánytermelést a gyakorlatban úgy tervezték, hogy nem vették fi­gyelembe a zootechnikus követelmé­nyeit. „Maga kárán tanul az ember — mondja a régi közmondás. És ez igaz. E napokban az állattenyésztési és növénytermelési csoporvezetők végre együtt fogtak hozzá a terve­zéshez, hogy a legkiválóbb takar­mányt elegendő mennyiségben biz­tosítsák. Ezt megerősítették a terv felül­vizsgálata során a kettes számú te­hénistállő gondozói és- fejőnői, Fran­tiška Mickoviöová, Antónia Vlfiková, Nikodém VlCek, Peter Vachálek és Otília Svajdlenková, amikor azt mon­dották : „A hús- és tejtermelést az eddiginél sokkal nagyobb mértékben biztosítjuk. Csak elegendő jó minő­ségű takarmányra van szükségünk". Mit akarnak tulajdonképpen a zo­hori szövetkezetesek? A szarvasmar­haállományt 189-cel, ebből a tehenek számát 120-szal növelik, a hús piaci termelést 40—80 tonnával, a tejét legalább 100 ezer literrel és a to­jásét szintén legalább 100 ezer da­rabbal növelik, természetesén az idei év tényleges beadásaihoz viszonyít­va. • így tehát teljesítik az 1962-re szóló összes mutatót, s ezzel lénye­gesen lerövidítik a harmadik öt­éves terv feladatainak teljesítését. Ennek az évnek sokat köszönhet­nek. Azt is, hogy végre kikerültek az elvarázsolt körből, .amelyben hosz­szú évekig bolyongtak a termelés növelésénél. Zuzana Vachálková elárulta ne­künk, hogy 3170 tojóstyúk számára van egy nagy csarnokuk, de az üres. Nem volt elég különleges takarmá­nyuk. Novemberben azonban a csar­nokot benépesítik majd a kiscsirkék, úgyhogy a tojás piaci termelését ha­marosan jóval túlszárnyalhatják majd. Nem feledkezett meg arról sem, hogy megemlítse, a tojásterme­lésben nem tartoznak az utolsók kö­zé a járásban. Nemrégen ugyanis 100 százalékon felül teljesítették a tojás­felvásárlás tervét, és még az idén • több mint 80 ezer tojást akarnak terven felül beadni. Valent MackoviC, az állattenyészté­si termelés vezetője elmondotta, hogy az idén kiselejtezik a tehénállomány 12 százalékát, az öreg és beteg te­heneket, hogy így egészségessé te­gyék és megfiatalítsák a törzsállo­mányt és növeljék a tejtermelést. A növendékállatoknak általában nagy figyelmet szentelnek. 1962-ben megkezdik 200 fiatal állat számára egy istálló építését. Már most két, 260 növendékállat számára készült szabad istállójuk van. Ennek köszön­hetik, hogy elegendő fiatal, egészsé­ges szarvasmarhával rendelkeznek. A termelés növelésére sok Javas­lat hangzott el. Például a karámos­legeltetésre, a szabad kifutókra, a helyes hágatásra, etetési technikára stb. Mindez a jövőben biztosítja szá­mukra a piaci termelés növelését úgy, ahogy ez a saját érdekükben és az egész társadalom érdekében fontos. A mezőgazdasági termelés és fel­vásárlás 1962. évi tervének felül­vizsgálata tehát a zohori szövetke­zeteseknek nemcsak az eddigi fogya­tékosságok feltárásában nyújt segít­séget, hanem ugyanakkor megmutat­ja a termelés növelésének tényleges lehetőségeit ls. Mindannyiuk akara­tának és áldozatkész munkájának eredménye az, hogy végül a felada­tok túlnyomó részével egyetértettek, sőt sok közülük még alacsonynak is tűnt számukra. Ahogy a zohoriakat ismerjük, mindig arra törekedtek, hogy mennél többet termeljenek sa­ját maguk, de mások számára is. Jozef Sluka Több hús! Q közellótósnok Fodor Ferenc, a pribeniki EFSZ egyik legjobb állatgondozója 42 hizó­marha körül látja el a teendőket. A hizlalásra tenyésztett bikaborjúk csak néhány hónapot töltenek Feri bácsi istállójában és onnan már a nagy­hLzlaldába kerülnek, ahol Máté Gyula veszi át őket és addig eteti, míg el nem érik a 420 kilogrammot. A he­lyes takarmányozásnak, gondozásnak megvan az eredménye, hiszen dara­bonként és naponta 1,34 kilogramm a súlygyarapodás. — Mivel etetik a hízóállatokat? — kérdezem gondozóiktól. — Naponta 3 kilogramm szálastakarmányt adago­lunk, melynek a fele zöldanyag és 3 kilogramm abrakot etetünk dara­bonként. — Sok állatgondozó követ­hetné példájukat, s akkor nem öt év alatt, hanem négy éven belül teljesít­hetnénk az ötéves terv feladatalt. Zelenák István, Pribeník jűj SZÖ 5 * 1961. augusztus 20.

Next

/
Thumbnails
Contents