Új Szó, 1961. augusztus (14. évfolyam, 212-242.szám)

1961-08-23 / 234. szám, szerda

Tizenhét éve szabadult fel a Román Népköztársaság Mit láilam a baráti Romániában T> ománla gyönyörű és gazdag or­szág, de gazdagságát a román nép csak az utolsó másfél évtizedben kezdte sa]át céljaira felhasználni. A több száz íves török uralom és a to vábbi évtizedekben az uralkodó kö­rök „gazdálkodása", Romániát az el maradottság szintjén tartotta. A múltban az orszCgban úgyszólván alig volt ipar és amennyiben vala­hol mégis valami gyár létesült, az 80 százalékban külföldi érdekeltsé gek kezébe került. Talán szemléltetőbb, ha a következő összehasonlítást nézzük: A második világháború előtt a burzsoá Csehszlo vák Köztársaságban fejenkér évente 160 kg acélt és 115 kg vasat gyár tottunk, viszont Románia szerény ipara 18 kg acélt és 6 kg vasat gyár­tott. Nem ls szólva a többi mutató számról, melyek arra utalnak, hogy Románia a világ egyik legszegényebb országa közé tartozott. A halálozás­ban, az írástudatlanságban viszont vezetett. A gyermekek harminc szá zaléka nem járt Iskolába, és 1945 ben 16 millió lakosa közül 4 millió volt az analfabéta. A román munkásnak és parasztnak még a sóval is takarékoskodnia kellett, bár a geológusok számítása szerint olyan hatalmas sókészletek vannak Romániában, hogy az egész emberi­ség szükségletét 13 000 évre lehetne fedezni. Ez volt a múlt, s a tőkés földesúri Románia uralkodó osztályai népelle­nes politikájának a következménye. Most ez megváltozott, mert a haléves terv irányszámai szerint az acélgyár­tás 1965 ben fejenként 177 kg-ra emelkedik. 1960-ban alig 11 hét alatt nnylt termeltek, mint amennyi 1938-ban az egész ipari termelés volt A hatéves tervnek, a szocialista építés e döntő szakaszának teljesítése megnyitja Ro­mánia népe előtt a kommunizmus épl téséhez való átmenet ragyogó távla­tait. A dolgozók már ma eljutottak arra a magaslatra, amelyről felra gyog a szocializmus teljes győzelmé nek napfényes perspektívája. Néhány heti tartózkodás után, ke­resztül-kasul járva az országot, nap­nap után láthattuk a városi és falusi dolgozók kezdeményező készségéi, akik minden erejüket, energiájukat és hozzáértésüket latba vetik, hogy va­lóra váltsák a Román Munkáspárt é3 kormánv következetes, szocializmust építő programját « • • jyiég egészen frissek az éltné­­1-"* nvek Bevezetőben csak any­nyit, hogy egy Carosa karosszériájú Skoda 706-os autóbusszal több mint 2000 kilométer utat a legkisebb za­var nélkül teltünk meg Temesvár tartományban több nem zetiség: románok, magyarok, néme tek, horvátok, szerbek, csehek, szlo­vákok, bolgárok egymással a legna­gyobb egyetértésben élnek és részi vesznek a szocialista építésben. Temesvár helyén leletek .zerlnt már a rómaiak Ideién volt tele pülés. Egy 1212-ki okmány Castrum Temesiense néven említi a várost. Sok történelmi név és esemény fűző­dik Temesvárhoz: Róbert Károly, Nagy Lajos királyok, a Hunyadiak laktak itt. Szapolyai János itt fogatla el és végeztette kl Dózsa Györgyöt 1514 ben. 1552 ben elfoglalták a tö­rökök és utána 164 évig maradt tö rök kézen. A magyar szabadságharc­ban Bem lábornok 107 napig ostro­molta várát. Már az Osztrák-Magyar Monarchia idején kifejlődött ipara, melyet to­vábbfejlesztetlek. A második világhá­borúban nagy szerencséje volt, hogy nein vonult át rajta a pusztító vi­har. A felszabadulás után több új üzem épült és az utolsó években erősen megélénkült a lakásépítkezés. Egyeteme, politechnikuma és szakis­kolái sok szakkádert nevelnek a szo­cializmusnak. Az országúton az autók és motor­kerékpárúk rendszámai hol Bukares­tet, Bánát tartományt vagy külföldi városokat jeleznek. Egyre több sze­mélyautót látunk hazánkból is. Nagy­szebeni elhagyva a Cenk lábánál el­terülő Brassóban találkozunk két bra­tislavai orvossal. Autóik a gyönyörű Carpatl-luxusszállóval szemben par­kíroznak. A szálló kilencedik emele tén szép napozŕt és fürdőmedencéi rendeztek be a vendégeknek. Brassó nevének csengése középko­ri. Színes házakkal, cserépietőkkel festőlen raizolódik ki a Kárpátok háttérében. A város gyors ütemben növekedett. Egész sor új lakótömb­bel és számos társadalmi létesítmény­nyel gazdagodott. Az új lakónegyedek a lebontott egészségtelen házak he­lyén épülnek fel. Már Itt is előre­gyártott épületelemeket alkalmaznak és egy központi fűtőház szolgáltatja a meleget. A Vörös Partizán-iparvál­lalat előtt 130 lakásegység épül bol­tokkal és egy 800 férőhelyes mozival együtt. A Vörös Zászló IV. negyed 420 lakásos új tömbházai a "ukaresti úton máris festői látványt nyújtanak. Az Ernst Thälmann Traktorgyár öve­zetében is új lakónegyed épül Min denütt nagyarányú építkezések foly nak, ami újabb bizonyítéka annak, milyen nagy gondot fordítanak itt is a dolgozók életszínvonalának állandó emelésére. A Prahova folyó völgyén végig ** száguldó utast az olaikutak sűrűsége figyelmezteti, hogy az or­szág legfontosabb ipari területen van. Felbukkan az olaj nevezetes városa Ploesti. Ma már a háborúban lerom­bolt üzemek megújhódtak, és a város kezd nagyvárossá nőni Oj, hatalmas, korszerű háztömbökkel övezett tér épül a város szívében. 1500 új lakást kapnak a dolgozók. Mellékútra tér le a gépkocsink. Ploesti és Cimpina ipari városka kö­zött fekszik Doftana. A múltban itt volt a politikai foglyok fegyháza, ahol elsősorban a kommunista funk­cionáriusokat kínozták Amikor az el­ítéltek éheztek, kiáltásaik elhallat­szottak egészen Clmplniáig Hogy ezt megakadályozzák, vassín darabokat vertek állandóan vasrudakkal. Ez a lárma elnyomta a foglyok segély­kiáltásait. 1940. november 9-én földrengés re­pesztette meg a börtön falait, úgy, hogy teljesen hasznoslthatatlanná vált. A leomlott rozoga falak alatt sok fogoly vesztette é'etét, köz'ük a kommunisták néhány élharcosa, a Központi Bizottság tagjai. Itt ült éve­kig Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs ls, aki politikai oktatást is szerve­zett Doftanán a politikai foglyokat megfosztották valamennyi joguktól, sötét zárkákban, vagy cementpadlójú, pléhfedelfl ún. H-céllákba zárták őket, ahol télen megfagyhattak, nyá­ron pedig — akárcsak a velencei őlomkamrákban, kiszikkadt a foglyok utolsó ereje. Mégis a nagy kínzások, gyilkosságok ellenére sem tudták el­fojtani az Igazságot. A kommunisták mindennapos harca a rácsok között sem szűnt meg. Dolftana, melyet a nép romániai Bastlllenek keresz­telt el, a forradalmi harc iskolá­jává vált. Doftana ma múzeum Az ország ap­raja-nagvja, külföldi turisták Ide za­rándokolnak, hogy megismerjék a földesúri, bojári Románia e ször yű kinzókamrált és a kommunisták hősi harcát. A romániai kommunistákat is mindig fűtötte a tudat, hogy magasz­tos ügyért harcolnak, ami nagy erőt és elszántságot öntött beléjük. Előttünk a látogatások könyvében az utolsó bejegvzés még meg ssm száradt. Malinovszkij marsai, a Szov­jetunió nemzelvédelml minisztere ha|tott Itt fejet a román kommunis­ták hősi emléke előtt. Az ő bejegyzé­se díszíti a könyvet. Ezen a helyen — a forradalmi harc iskolájában született mes sok gondo­lat és terv, melyeket a párt. a román nép napjainkban valóra váltott. GREK IMRE KÉT KALÁSZ EGY HELYETT A nagy búzahozamokért • Huszonöt EFSZ és állami gazdaság már versenyben • A nagy termések iskolája A kelet szlovákiai kerületben az őszi búza legújabban kitenyésztett fajtái terén nyert Idei tapasztalatok bebizonyították, hogy ez a búzafajta igen nagy hozamú. Ezt megerősítik a számos termelő által elért ered­mények is. tgy a Pavlovická fajtából a Strážskei Állami Gazdaság 12 hek­táron, hektáronként 39,8 mázsát, a kechneci EFSZ 10 hektáron hektá­ronként 40,5 mázsát, a trebišovl Ne­mesítő Állomás 45 mázsát ért el. A Buziceí Állami Gazdaság a Kaštic­ká fajtával 4,4 hektár területen 47,5 mázsa szemtermést ért el hektáron­ként. Ugyanez a fajta Strážskében hektáronként 37,8 mázsát, Trebišov­ban 40,5 mázsát hozott. A legnagyobb hektárhozamokat a Diana fajtából a kechneci EFSZ-ben érték el, még­pedig 45,6 mázsát, Sefiában 42,6 má­zsát, Košické Olšanyban 36 mázsát hektáronként. Cemernében az egyes fajtákkal végzett kísérletek során eb­ből a fajtából 56,5 mázsa hozamot, Trebišovban pedig több mint 60 mázsa hozamot értek el hektáronként. Az eddigi fajtákkal, így a Slovenská 777-es, , Slovenská 200-as, Slovenská V-fajtákkal még a zsíros földeken sem értek el ehhez hasonló sikere­ket. A föld jó tápanyagait ez a fajta nem tudta gazdag szemterméssé vál­toztatni, mert a termés terhe alatt a gabona megdőlt. Ezzel szemben a Diana és a Kaštická fajták 50—60 mázsás szemhozamnál is lábon állnak. A titok kulcsa Hol van a hektárhozamok növelésé­nek a határa? Hazai és főként a szovjet nagy termések mesterei szám­talanszor bebizonyították, hogy a gabonaféléknél épp úgy, mint a ka­Több szakembert a mezőgazdaságba A Komárnó-i Mezőgazdasági Mű­szaki Középiskola Igazgatósága köz­li a tanulni vágyó mezőgazdasági dolgozókkal, hogy az 1961/1962-es tanévben is megnyitja a hároméves szak-távtanulás első évfolyamát. Ez­zel kapcsolatban felhívja az érdeklő­dőket, hogy 1961. szeptember l-ig jelentkezzenek, akár személyesen, akár levélben. Közelebbi tájékozta­tást, valamint jelentkezési lapot az Iskolában kapnak az érdeklődők. pásnövényeknél e határokat semmi sem korlátozza, hanem szüntelenül növelhetők. Felmerül egy másik kér­dés is: mi a nagy termések titkának a kulcsa, hogyan érhetők el? A gya­korlatban beigazolódott válasz egy­értelmű Minél nagyobb mértékben érvényesíteni kell a gyakorlatban ko­runk tudományos ismereteit, be kell tartani azon intézkedések egész komplexumát, amelyek döntőek a gaz­dag termésben. Elsősorban biztosí­tani kell a növények jobb táplálását és alapos agrotechnikai Intézkedése­ket kell megvalósítani az egyes kör­zetek szerint a legmegfelelőbb és ki­váló vetőmagfajták alkalmazásában. A kutatásból a gyakorlatba A kelét-szlovákiai kerületben min­den feltétel megvan ahhoz, hogy a gabonatermelésben sokkal Igényesebb feladatokat ls teljesítsenek, mint amilyeneket a terv kitűz. Arról van szó csupán, hogy az eddigi Ismere­teket felhasználják és meghonosít­sák a kerület valamennyi szövetke­zetében és állami gazdaságában. Ezért a košicei Központi Ellenőrző Kísér­leti Intézet dolgozói felhívták az EFSZ-eket és állami gazdaságokat, kapcsolódjanak be a gabonafélék nagy hektárhozamaiért folyó mozga­lomba. Eddig 25 EFSZ és állami gaz­daság jelentette be részvételét, még­pedig főként a košicei járásból. A szövetkezetek kötelezettségvállalása így hangzik: — öttől negyven hek­tárig terjedő versenyterületen az őszi búzából 1962-ben legalább kétszer olyan szemhozamot elérni, mint amennyit a járásban az utóbbi évek átlagában elértek. A versenyterülete­ken a szövetkezetesek felhasználják a tudomány és az agrotechnika Is­mereteit és főként megfelelő leg­újabban kitenyésztett vetőmagfajtá- j kat vetnek el. A téli időszakban okta­tás keretében megismerkednek a nagy hozamok elméletével. A szövetkezetesek és az állami gazdaságok dolgozói előtt a gabona­termelésben széles távlatok nyílnak. Hisz nagy különbség az, ha hektáron­ként 18 mázsa búzát termelnek, mint általában ma, vagy 50 mázsát, ami a gyakorlati eredmények szerint már szintén lehetséges. A verseny kezde­tén tartsuk szem előtt azt a jelszót, amelyet K. Z. Tyimirjazev nagy szov­jet tudós tűzött ki: „Azt, aki két kalászt termelt ott, ahol azelőtt csak egy nőtt, az egész emberiség hálája illeti." (jk.) Elmondja: Germán Tyitov űrrepülő, a Szovjetunió hőse sodálatos, hősi Időket élünk. ** Minden szovjet ember igyek­szik munkájával hírnevet szerezni a hazának. A kommunista párt nevelte emberek létszükséglete az a törekvés, hogy hőstetteket hajtsanak végre szo­cialista hazájuk nevében. Népünk hő­seinek legendás élete a zord Altáj vidékén, a kolhozparasztok — a hős szibériai partizánok utódainak köré­ben töltött gyermekéveim óta lelke­sített és tanított engem. Ifjú éveink óta drága volt szá­munkra Vaszlllj Bljuher, Szergej La­zo, Sztyepan Vosztrecov és a szovjet­hatalom sok más bátor szibériai har­cosénak neve. Azokat ls ismertük, akik az első ötéves tervek éveiben szerezlek maguknak hírnevet, akik a Nagy Honvédő Háború elkeseredett csatáiban védelmezték a hazát és akiket felszabadítóiknak neveznek az európai népek Az Altáj vidéki szűz­földek meghódítóinak hőstetteiről is tudtunk, s büszkeséggel dobogtatták meg a szivünket. A mi nemzedékün­ket már az iskola padjaiban vonzot­ták a hőstettek, s noha még nem tudtuk, hol hasznosítsuk erőnket, tet­teinkkel mindnyájat! öregbíteni akar­tuk a haza dicsőségét. Már gyermekkoromban kedveltem a technikát, s örömmel ragadtam meg az alkalmat, mikor pilótaiskolá­ba mehettem tanulni. Eltökéltem magamban, hogy hadirepülő leszek, olyan mint híres földim, Alakszandr Pokrisin és sok ezer más repülő, s védeni fogom a szovjetország tiszta egét. Mit tagadjam, sok erőfeszítésbe és fáradságba került, míg szárnyra kelhettem és megtanultam repülni. Sokat kellett dolgoznom, tanulnom, edzenem, mielőtt pilóta le'tem. Nagyon szeretem apámat, Sztyepan Pavlovicsot, ő volt előttem sok min­denben az akaraterős, céltudatos, tet­tekre képes ember példaképe. Apám egész életében tanult, ö nevelt rá, hogy tiszteljem a nemzedékét, mely nagy tetteket vitt véghez: nagyszerű szocialista ipart teremtett, megszer­vezte a kolhozokat, szétzúzta a fa­siszta Németországot. Egyszer megkérdeztem az apámat: ÜJ SZÖ 4 * 1981- augusztus 23. — Mondd csak, honnan merítettél erőt fiatal korodban? Levette a polcról Lenin művelnek 33. kötetét, fellapozta és elém tette azt a* oldalt, melyen a következőket olvastam: „... először — tanulni, másodszor — tanulni — és harmadszor — ta­nulni ... Örök időkre, minden nemzedékre érvényes mondás volt ez és én Lenin örökét teljesítve tanultam s bizonyá­ra még sok időt fogok a könyvek fölött tölteni. Amikor vadászrepülővé avattak újabb álmok, vágyak, ambíciók éb­redtek bennem. Közelebbről akartam megismerni a legújabb technikát — a kozmikus technikát. Hisz akkor már villámgyors, szovjet, mesterséges bolygók barázdálták az égboltot. A rakéták korának olyan emberekre volt szüksége, akik jóval gyorsabban, magasabbra és tovább tudnak repül­ni, mint mi, a lökhajtásos gépek pi­lótái. A szovjet tudomány és tech­nika gigászi sikerei, amelyeket állan­dóan figyelemmel követtem, azt a gondolatot sugallták, hogy legyek űr­repülő. Persze egész életmódomat meg kellett változtatnom, újabb is­mereteket kellett elsajátítanom, fizi­kailag és erkölcsileg fel kellett ké­szülnöm. Az utóbbi években mindent e cél elérésének rendeltem alá. Vágyam beteljesült: sem egészségem, sem újonnan szerzett Ismereteim nem mondtak csütörtököt, s így felvettek az űrrepülő-jelöltek közé. Mintha élőiről kezdődött volna az életem. Az űrrepülők olyan emberek voltak, akik megőrizték ifjúkori lelkesedésü­ket, nemcsak a jelen, hanem a jövő emberei voltak ők. Cs"5portunk szorgalmasan készült az ember első űrrepülésére. Sokat foglalkoztunk: különleges kiképzést kaptunk, hogy a szervezetünk hozzá­szokjék az ismeretlen, földöntúli je­lenségekhez. Nem volt vesztegetni való időnk. Oj, előttünk addig isme­retlen világba jutottunk, megismer­kedtünk korunk kiváló nagyságaival — tudósokkal, konstruktőrökkel és mérnökökkel —, a szovjet szputnyik­űrhajók létrehozóival és az űrrepülé­sek szervezőivel. Feledhetetlen volt első találkozónk a főkonstruktőrrel, ezzel az erős aka­ratú és nagy tudású emberrel. Ö mu­tatta meg nekünk a szputnyik-ürha­jót, a tudóskollektívák lángelméjének alkotását, melyet népünk alkotó gé­niusza és munkája hozott létre. E ki­váló ember minden szava új ismere­tekkel gazdagított minket, tágította látókörünket. Amikor eljött az emberutast vivő Vosztok szputnyik-űrhajő felbocsátá­sának ideje, el kellett dönteni, ki menjen fel elsőnek a világűrbe. A választás kettőnkre esett — jurij Gagarin barátomra és rám. Mindket­tőnket jól előkészítettek. Tartalék voltam Gagarin mellett és — katonai műszóval élve — első számú ké­szültségben voltam a kozmod romon mindaddig, amíg a Vosztok szput­nyik-űrhajó fel nem szállt és el nem érte pályáját. Mennyi mindent éljem át e percek­ben. Megrendített Jurij Gagarin ki­tartása és önuralma, elképesztett a rakéta gyönyörűsége, amikor a fel­szállás pillanatéban felvette a küz­delmet a Föld vonzóerejével és fel­röppent a messzi világokba, ahová emberi tekintet soha el nem juthat. Mi, a Földön maradt űrhajósok bi­zonyéra többet éltünk át e percek­ben, mint barátunk, Jurij, aki óriási sebességgel száguldott a keringési pályán. Ilyen erős és szilárd volt ba­rátságunk és bajtársiasságunk. Jurij Gagarin repülőútja fényt de­rített a természet számos titkára, sok ismeretlen vált ismertté. Tisztázódott egy fontos tény: az ember élhet és dolgozhat is a világűrben. Jurij Ga­garin eredménveit tovább kellett fej­leszteni, gyarapítani, előre kellett haladni. A világűrben ismeretlen törvények hatása alá került az em­beri élet, s ezeket tanulmányozni kel­lett. A tudósok tökéletesítették a szputnyik-űrhajót, alkalmasabbá tet­ték hosszabb repülésre. Az ember második űrrepülésének teljes 24 óráig kellett tartanir. Ezért a szputnyik­űrhajönak 17-szer kellett körülre­pülnie a Földet és olyan távolságot kellett megtennie, mely felér a Föld­ről a Holdra és vissza vezető últal — tehát több mini 700 ezer kilomé­tert! Engem bíztak meg e nehéz és bo­nyolult feladattal Jurij Gagarin visz­szaérkezése után mindjárt meg is kezdtem az előkészületeket. Velem együtt készült barátom a III. számú űrrepülő, aki csodálatosan hidegvérű, vasakaratú, határozott egyéniség. Nem vitás, hogy ha majd felszáll, megsokszorozza azt, amit Gagarinnal együtt első űrutunkon elértünk. A III. számú űrrepülővel együtt különleges edzést végeztünk, tüzete­sen tanulmányoztuk a Föld térképét és a kozmikus útlráijy mellékelt ter­vezetét. A Vosztok-2-nek repülése so­rán valamennyi földrész és óceán fö­lött ál kellett haladnia. Gigászi szl­nuszoidhoz hasonló útiránya vala­mennyi világrészt átszelt. Különös gondot fordítottunk az ej-; tőernyös kiképzésre. A szputnyik űr­hajó szerkezete és rendszerei a föld­reszállás két módját feltételezték: vagy az egész kabin leszállását, vagy a pilóta karosszékének leválását és ejtőernyős földreereszkedését. Ezért mi, akik már azelőtt ejtőernyős ki­képzők voltunk, folytattuk az ejtőer­nyős ugrás összes lehetséges válto­zatainak a kipróbálását szárazföldön és vízen egyaránt. A III. számú űrhajős legényember, én pedig nős vagyok, ezért az űrre­püléshez el kellett nyerni a felesé­gem, Tamara Vasziljevna beleegyezé­sét. Tudót róla, hogy Jurij Gpgarin­nal együtt készültünk az ember első űrrepülésére, s amikor meghallotta, hogy engem bíztak meg a második űrrepüléssel, helyeselte elhatározáso­mat. Egész idő alatt bíztatott, hogy minden jól fog végződni. — Meglásd, minden sikerülni fog, Gera, — mondta a feleségem, ami­kor hazulról kikísért. Mielőtt elindultam volna a kozmo­dromra, együtt bejártuk Moszkva utcáit, megkerültük a Kremlt, voltunk a Vörös téren, azután a zajos, népes Gorkij utcán lekerültünk a Puskin szoborig. Virágcsokrot helyeztem el a talapzatán. „Üdvözlégy ifjú, ismeretlen nemzedék!" Vajon nem hozzánk, a kommuniz­mus építőihez Intézte-e látnoki sza-: valt a nagy orosz költő! (Folytatása következik) i

Next

/
Thumbnails
Contents