Új Szó, 1961. augusztus (14. évfolyam, 212-242.szám)

1961-08-19 / 230. szám, szombat

Az „új lakás" — fiatalok szemével Evekig tartó várakozás után Fehér Jánosék a napokban kapták meg a lakáskiutalást. Szép, újonnan épült kétszoba konyha, fürdőszobás la­kást mondhatnak magukénak. Már a „honfoglalást" is elvégezték. Amint megtudták, melyik épület, hányas számú lakása az övék, nyomban ott hagyták az albérleti szobát. Tömött bőröndökkel érkeztek új birodal­mukba, ahol első dolguk volt végig­járni a helyiségeket, gyönyörködni az új otthonban. Elteltek a lakástu­lajdonosok büszke érzetével. Az öröm azonban nem tartott sokáig. — Most már megvan a lakás, de hogyan rendezzük be? — mondotta egy csöppet sem titkolt gonddal Fe­hérné. — Ügy ahogy mások ... Megvesz­szük a bútort és majdcsak megtalál­juk mindennek a megfelelő helyet — •vigasztalta asszonyát a férj. — De nézd, ez a szoba olyan ki­csi, hogy ide hálószobát sehogy sem tehetünk. — Ki gondol hálószobára?... A berendezést illetőleg Fehérék kissé tanácstalanul álltak. Sehogy sem tudták, hogyan rendezzék be otthonukat. Tanácskoztak, mérlegel­ték a lehetőségeket. Mindkettőjüknek volt elképzelése, de egyikük sem tudta, melyiküké a jobb. Végül be­látták tapasztalatlanságukat. — Hiába — mondotta az asszony — a lakásrendezéshez is gyakorlat kell. — Tudod mit — vigasztalta asszo­nyát Fehér János. — A jövő héten lakáskiállítás nyílik a volt vásár­csarnokban. Megvárjuk, s osak az­tán döntünk a berendezésről . .. A család megegyezett és várt. Azóta elmúlt a hét, közben „ÚJ lakás" címmel Bratislavában meg­nyílt a kiállítás és bemutatja azokat a legújabb típusú lakásokat, lakás­berendezéseket, amelyeket építőipa­runk és kereskedelmünk a lakáskér­désről folytatott országos vita során elhangzott Javaslatok alapján készí­tett. A kiállításon több különböző méretű lakásegység látható — a mé­reteknek megfelelő berendezéssel. Fehérék amint értesültek a kiál­lítás megnyitásáról nyomban a vásár­csarnokba siettek. Így történt, hogy a megnyitást követő napon együtt jártuk a kiállítás helyiségeit... Mivel a fiatal család lakásberen­dezési problémája ezrek és ezrek problémája, azt mondjuk el, amit a kiállítással kapcsolatban Fehéréktól hallottunk. — Nézd ... — leik ndezett Fehér­né nyomban az első lakástipusnál. Milyen ésszerű megoldás... Ha ki­csik is a szobák — mivel nincsenek bútorral telezsúfolva — tágasak, le­vegősek ... Ilyen berendezés kelle­ne nekünk is... — A heverők nekem is tetsze­nek ... — Itt — magyarázott ismét Fehér­né — lakni is, dolgozni Is lehet. A dicséret azoknak a szobáknak szól, ahol tervezőink nagyszerűen ér­vényesítették a szépet és hasznosat együtt. A szobák többféle célt szolgálnak. A hálók például eleget tesznek mind a társalgó, mind a dolgozószoba kö­vetelményeinek. — A bútorok üde színe — nyilat­kozott ismét Fehérné — megnyug­tató, barátságossá teszi az otthon légkörét. E szobák minden tekintet­ben célszerűek, az ember pihenését szolgálják. Az asszony fürgén kutatott, ala­posan megnézett mindent, majd eze­ket mondta: —Nagyszerű, hogy az új bútorok némelyike összerakható, méretük tet­szés szerint alakítható. A berendezé­sek tisztítása sem okoz különösebb gondot. Nincsenek rajtuk porfogó részek, megközelíthetetlen hajlatok. Egyszerű sima felületük nemcsak szép, előnyös ls. Helyeselt a férj is, aki ezeket mondta: — Régen álmodoztam ilyen könyv­szekrényről. Bútoriparunk eddig — és sajnos még jelenleg is — csak egy tagból álló, elég nagy méretű könyvszekrényeket gyártott és gyárt. Pedig mennyivel szebbek, célszerűb­bek és kevesebb faanyagot igényel­nek ezek a most bemutatott tetszés szerint összeállítható polcok. — Igen — vette át Ismét Fehérné a szót — az új berendezések szépek is, célszerűek is. És ami a legfonto­sabb nincsenek felesleges darabok. A bemutatott bútordarab mindegyi­kének megvan a helye, megvan a ma­ga hivatása. Fehérék némelyik szobát kétszer is megnéztek. Itt is, ott is tetszésü­ket nyilvánították. Végigjárva a kiállítást, a kérdőív­re a következőt írták: — Ennél szebben és célszerűbben nehéz lakást berendezni. A kiállítá­son sokat tanultunk. Lakásunkat ml is hasonlóan szeretnénk berendez­ni... A véletlenül megismert Fehérék példája azt bizonyltja, az „ŰJ lakás" címmel Bratislavában megnyílt kiál­lításnak felbecsülhetetlen a nevelő és ízléstfejlesztő hatása. Most már csak az szükséges, hogy a bemutatott bú­tortípusokból minél előbb, minél több kerüljön a kereskedelembe. Balázs Béla KÜLÖNBSÉG A „Szolgálat az iskolának" izem Prágában az Ostrovní utcában e napokban a fő raktárakból a ke­rületi raktárakba szállítja az új tanévre szóló könyveket. A ke­rületi raktárak a tankönyveket el­osztják az iskolák között, ahol a iiákok szeptember 1-én megkapják őket. Képünkön az elvtársnők a csomagolóban a tankönyvek kisebb küldeményeit ké­szítik elő az isko­lák számára. (Oldfich Pícha felv. — CTK) Mind nálunk, mind a szocializmust építő többi országban lépten-nyomon ta­pasztalható, hogy egyre nö a könyv­kiadás és a rendszeres olvasók száma. A dolgozók nálunk is és a többi szo­cialista országban ls nemcsak a könyv­tárak gyakori látogatói, egyre többen rendelkeznek saját könyvtárral is. Olcsó a könyv, mindenkinek módjában áll megvásárolni a szükséges szellemi táplálékot. Másképpen van azonban Nyugaton, a kapitalisták világában. Itt nemcsak a kiadott könyvek minősége hagy sok kívánnivalót maga után, ha­nem a kiadott könyvek ls olyan drágák, hogy rendszeres olvasásra csak keve­seknek nyílik lehetőségük. Olaszország­ban például még nyugati viszonylatban is meglepően kevesen olvasnak rend­szeresen. Az 50 millió olaszból alig 300-ezerre tehető a rendszeres könyv­olvasók száma. Mintegy 15 milliónyian csak újságot, vagy magazinokat olvas­nak. Leszámítva a betűvetést nem Is­merők számát, körülbelül 30 milliónyi olasz sem könyvet, sem újságokat nem olvas. Erről panaszkodik egyébként az olasz sajtó ls, s a szomorú tényt, egyik nemrégiben lezajlott körkérdése nyo­mán az olasz televízió is megállapította. A megkérdezett olasz polgárok 58 szá­zaléka anyagi nehézségekkel, a köny­vek drága voltéval indokolta, hogy nem tartozik a könyvvásárlók közé. Érdekes, egyben nagyon elszomorító, hogy Európában a lakosság által a könyvekre költött összeg tekintetében — Spanyolországgal egyszinten — Olasz­ország áll az utolsó helyen. Hivatalos adatok szerint Olaszország lakossága évente átlag 45 milliárd lírát költ könyvre, ebből azonban 30 milliárd a tankönyvekre Jut. Az olasz lakosság könyvtárak révén sem Juthat könyvekhez. Az ország 7937 helyisége közül csak 1909-ben működik könyvtár. Állapota és ellátottsága azon­ban ezeknek sem kielégítő. Jellemző például az olasz viszonyokra, hogy a Rómában székelő Nemzeti Könyvtár évek óta zárva van és az épületet össze­omlás fenyegeti.... Az olasz könyvtá­raknak összes állománya mindössze 35 millió kötet. Hogy ez milyen csekély szám, különösen akkor értjük meg, ha figyelembe vesszük, hogy a Szovjetunió­ban csupán a Moszkvai Lenin Könyvtár 15 millió kötettel rendelkezik ... Olasz­országban, akárcsak a kapitalista világ többi államéban csökken az eredeti és fordított művek száma ls. Az olasz könyvkiadók 1952-ben például 8948, 1959­ben pedig már csak 5653 művet jelen­tettek meg. A tények komorak, elszomorítók és hűen tükrözik azonban a kapitalizmus­ban uralkodó viszonyokat, beszédesen bizonyítják, milyen óriási a különbség kulturális téren is a mi és a tőkések világa kőzött. (b) Rövid vegyi encyklopédia címmel a Szovjetunióban négykötetes könyvet ad­nak ki, amely több mint 5000 címszót tartalmaz. * Hollywoodban Sámuel Bronston, a Ki­rályok királya és a Cld rendezője meg­kezdte Róma bukása című új őriásfllm­jének forgatását. A filmben — amelynek külső felvételei Spanyolországban és Olaszországban folynak — Marcus Au­réllus szerepét Charlton Heston játssza. * Párizsban Richard Potticur rendező filmet készít Marco Polo címmel. A film főszerepeit Pascale Audret és Michel le Regor játsszák. * A colombói művelődésügyi minlsztá­riam 1500 nézőt befogadó nemzeti szín­ház építését határozta el. A színházat Ceylon meggyilkolt miniszterelnökének, Bandaranaikének az emlékére létesítik. A békéscsabai Jókai Színház művészei tíznapos csehszlovákiai vendégszerep­lésre készülnek. Košicén, Rožňaván és Prešovon bemutatják Simon Magda Százházas lakodalom című, mai témájú színművét, valamint a Kőműves Kelemen című ballada színpadi változatát. Mathon Kiritszisz, görög származású amerikai kutató, aki hosszabb Ideje ásatásokat folytat Mllosz szigetén, be­jelentette, hogy sikerült megtalálnia a mílói Vénusz hiányzó karját a tenger­ben. A márványkart a Miloszl-öböl mé­lyéből halászták kl, ahol egy I. e. XV. századi régi város maradványai is rej­tőznek. Kiritszisz állítólagos felfedezé­séről szakértők döntik el, hogy megfe­lel-e a valósághak. Thomas Mann Tonio Kröger kisregé­nyét Bologninl olasz rendező megfilme­síti. A duklai hősök svidník! emlékművén kívül felépítik a duklal harcok törté­nelmi múzeumát ls. A múzeum építését 1963 áprilisában kezdik. A múzeum fel­építése 2 millió koronába kerül. A mú­zeumban összegyűjtik a Duklal-szorosért és a környékért folytatott nagy harco­kat Ismertető adatokat. (r. s.) A mi szép kertSnknek Párja nincs semerre, — Szorgalmas munkával Apám teremtette! Van benne ribizli, Ropogós cseresznye, S távolabb az egres Sorakozik rendre. Csalogat a meggy ls, Suttog a diőfa, — Ott lakik egy rigó Kora tavasz úta. Kövér, pufók alma Szintén IKSZ majd őszre — fut az iskolába Bőven majd belőle! S a hajló körtefát Nyirfaágas tartja. Mint fáradt gyermekét A jő anya karja. A szilvafának mind Törött már az ága, Odajárok gyakran Apuval alája. A hűs nyári szellő Ha kertünkbe téved, Felhangzik fölöttünk Egy szép boldog énekl A fák énekelnek S míg szép sorban állnak, A barna árnyékok Mind-mind ,fénnyé válnak. ... Mert olyan a kertünk, Párja nincs semerre, Keze munkájával Apám teremtette ... Vidám nyári táborozás ÜGY GONDOLTAM, hogy a trom­bitálás az semmi. Belefújsz is kész. De aztán rájöttem, hogy az ninc? egészen Így. Mikor a trombitásunk lement a strandra, Petykával fogtak a trombitáját s gondoltuk elfújunk rajta egy-két nfitát, aztán visz­szatesszttk. — Mit játsszunk? — kérdezte Petyka. — látsszál valami vidám dalt — mondtam. — Kérem! Hisz kitűnő a hallá­som. Szájához emelte a trombitát és teljes erejéből fújni kezdte, de abbéi bizony egyetlen hang sem jött elő. — Gyengén fújod — szfiltam. — Jobban nem bírom — ellen­kezett Petyka. Aztán megint ak­korát fújt a trombitába, hogy azt hittem megpukkad. Még a füle is belevörösödött. A trombita azonban néma maradt. — Add csak ide — kértem el. Fújtam én is ahogycsak bír­tam, fújtam, de a trombita tovább dacolt velünk. — Igazad van, biztosan elrom­lott. — Hátha rosszul fújjuk? Bodri kutyus tré — Ugyan menj már, hogy kell ezt fújni. — Hogy ... valahogy máskép­pen. Megpróbáltak mégegyszer, mindhiába. Egyetlen hang, még egy nylkkanás sem jött ki a trombitából. Odajött hozzánk Misa Zjabllk, odaadtuk neki, hátha sikerül. De a trombita neki sem szólalt meg. Azután mások is odajöttek, egymás után próbálták ki a trom­bitát, de egyikük sem tudta meg­szólaltatni. Kolja nem tudott be­lenyugodni és mégegyszer meg­próbálta. S egyszer csak egy halk, csendes hangot sikerült kicsal­ni a trombitából. Nagyon megle­pődtünk. — Hogy sikerült? — Csak úgy. Fújom, fújom, s egyszercsak megszólalt. Másodszor azonban akármit csi­nált nem sikerült megszólaltatni a kürtöt. Ezután gyorsan vissza­tettük a helyére biztosan el van törve, — gondoltuk. De este, mikor elcsendesedtünk a sátrakban, egyszer csak meg­szólalt a trombita és vidáman zengett a tábor felett. Kikukucs­káltunk a sátorból Vofka, a trom­bitásunk állt a zászlórúd mellett és ő fújta. Még hozzá milyen szépen. Hát nem csoda ez mond­játok? A telhetetlen ÖRMÉNY MESE Egyszer a szűcshöz beállít egy ember, kiterít egy birka­bőrt és azt mondja: — Készíts nekem kucsmát ebből a bőröcskéböl. — Jől van, — felelte a szűcs, — meg lesz. Elköszönt az ember a szűcs­től, hazafelé indult. Azt gon­dolta útközben: „Elég nagy ez a bőr, talán két kucsma ts ki­telik belőle!" Azzal visszafordult és azt kérdezte a szűcstől: — Hallod-e mester, nem tudnál-e két kucsmát szabni ebből a bőrből? — Tudok én — felelte — Hát hármat? — Varrok én! — felelte a szűcs. Megörült az ember és nyom­ban megkérdezte: — Hát négyet kiszabnál-e belőle? így alkudozott egészen ad­dig, míg végül is megegyeztek nyolc kucsmában. Az ember elment egy hét múlva a szűcshöz: — Készen vannak a kucs­mák? — Készen ám — felelte a szűcs, aztán az inasával beho­zatta a nyolc kucsmát. Az inas behozott nyolc ap­rócska kucsmát — nem hogy fejre, de még almára is ktcsi lett volna. Nézte az ember, nézte, cso­dálkozott, — Ejnye, te mester! Aztán miért lettek ilyen pöttöm­nyiek? — Gondolkozz csak rajta — mondotta a mester. Az ember fogta a nyolc ap­rócska kucsmát, hazaindult és egyre törte a fejét: „Ugyan miért lettek ilyen kicsinyek ezek a kucsmák. Ugyan miért?" /vvwwvwwwvvvwwvww Straky község szövetkezete üdülőt vett a Lužický hegyekben, be­rendezte pionír-tábornak és a szövetkezeti tagok 52 gyermeke ott töltötte nyári szünidejét. A közeli halastóba jártak fürdeni, sokan megtanultak úszni. A képen a fiúk saját gyártmányú tutajon kel­nek át a tó vizén. (CTK — KrejCI felvétele) 1. Le tudjátok-e rajzolni egyet­len vonással a fenti ábrát, (két­szer ugyanazon a vonalon nem szabad áthaladni.) 3. Ha értelmes szavakat csinál­tok a hiányzó betűk kitöltésével függőlegesen egyik legnagyobb magyar költő nevét kapjátok meg. — apka — só — agy — al — rr — ák (Beküldte: Kecskeméty Ottó, Vei. Cetln) MÜLTHETI FEJTÖRŐNK MEGFEJTÉSE 1. Citrom 2. Béke KIK NYERTEK? Múltheti megfejtőink közül könyvjutalomban részesülnek: 1. Kocsis Géza, Predná Hora pri Muráňl 2. Pankovics Júlia, Rad 3. Zsigmond Pál, Novy Zlvot 4. Chovan Margit, Želiezovce 2. Osszátok fel hat egyenlő 5- I aka b István, Prlbeta nagyságú és alakú mezőre a fen- Megfejtéselteket és leveleiteket , az alábbi címre küldjétek Üj Szó, tl területet. Gyermekvilág, Bratislava, Gorké­(Beküldte: Vámos Gáza katona) bo 10. ©J SZÖ 8 * 1961 augusztus 19

Next

/
Thumbnails
Contents