Új Szó, 1961. augusztus (14. évfolyam, 212-242.szám)

1961-08-19 / 230. szám, szombat

A

ž e'mbéŕ ó padkSÖ Ü1 Ss á felhőket nézi, melýek rövid időre kusza ábrákat, hangulatokat rögtönöznek az égboltra, aztán eltűnnek a horizonton. Lábai előtt háromszögletű kis kert beékelődve az L-alakú ház sarkéba, úgy hogy azért a betonút is elférjen mellette. A kertben árvácska, néhány tő muskátli, középen hortenzia. Ez mindeň. Az öregember mindene. Korán reggel, mikor a gyár dudája a hat órát jelzi, öntözőkannával a kezében csoszog a kert felé és hinti a vizet, igazgatja a földet a virágok tövénél s szomorúan csóválja a fejét, ha valamelyik virág hervadásnak, elvirágzásnak indul, * Két éve, hogy nyugdíjba vonult, de a reggeli felkelés úgy belé idegződött, hogy fél hatnál tovább nem bírja ki az ágyban. — Nem megy az alvás sem úgy, mint régen. Elete párját egy éve sincs, hogy eltemette, s azóta még többet forgolódik. Mi is volt az élete — tűnődik a hosszú éjszakákon? Negyven évig a gyár, kuporgatás, hogy elkészüljön ez a kis ház. Gyermeket nem szült az asszony, nevelt fiúk, Jóska pedig megnősült és más városba költözött. Hiába épített neki is egy szobakonyhás lakást a ház hátsó részében. Elment. Megrohanják az emlékek, gondolatbán végigfut egész életén: sokat dolgozott és most jó élete van: nyugdíjas, gondtalan. Merengéséből a csengő hangja veď fel. A postás, levelet hozott. Az ember visszacsoszog a padkára és közben azon tűnődik: honnan lehet a levél? Szemüveget kotor elő és a borítékot vizsgálja: hivatalos írás, itt van a pecsét is rajta.. A helyi nemzeti bizottság lakáshivatalában vágni lehet a füstöt. A kis helyiségben többen szoronganak, az elnök viszi a szót: Tehát maga azt mondja, nem fogja beengedni a Petrás-családot a házéba? — Ezt a házat én építettem, keserves verítékkel én kerestem a rávalót. Nekem nincs gyermekem, másé meg nem kell. Ha majd nem leszek, vegyenek oda akit akarnak, de amíg vagyok, az én házamba ... — No várjunk, várjunk, és a lelkiismeret? Az a szegény asszony a három gyermekével ember nélkül abban a kultpintyomban lakjon, magának meg ott áll lakatlanul a ház végében a szoba-konyhás lakás?! A maga lakását senki sem akarja kisajátítani, de az a másik lakás nem állhat üresen l Az öreg konokul és elszántan védekezik. Még, hogy az ő házába mindenféle népség, három gyerek, csendhez szokott fülének a lárma, zavargás, ki-be mászkálás! — Idefigyeljenek, én Nagy István itt maguk előtt kijelentem, amíg élek, az én házam küszöbét csak az lépi át, akit én akarok. Ugrálhatnak a plafonig ls. — De Nagy bácsi, értse meg — kérlelt türelmesen az elnök — segítenünk kell. A* a család, ahol most lakik, nem maradhat. Az öreg hallgat. Képzeletében véglgszáguld a kép: nagy gyerekricsaj az udvaron, labdázás, a labda a virágoskertre pottyan, betörik az ablakot és az asszony is, ki tudja miféle. Ura nincs... és már emeli is a hangját: — A ház az enyém, értik, az enyém, én parancsolok. Maguk Itt parancsolnak, én meg ott, végeztem ... Az ajtó nagyot reccsen és kint a kavicsls úton élesen csikorog a kavics Nagy István léptei alatt. — Kisfiam, ne dalolj, kérleli csaknem suttogássá szelídített hanggal Petrésné a nyolc éves kis Jóskát — a bácsi nem szereti. Nem szabad őt bosszantani, látod, beengedett bennünket ebbe a szép házba, tudod, hogy mennyit szenvedtünk amott! — Anyuka, az a bácsi nem is olyan jó! Mindig csak kiabál: Itt nem lehet labdázni, ide nem mehetsz, oda nem mehetsz, menjetek az utcára. A múltkor meg azt mondta, hogy mi jöttmentek vagyunk. Ugy-e anyukám, nem vagyunk azok? — Biztosan megbántottad a bácsit! — Nem anyukám. De a bácsi nem is köszön. Én se fogok neki köszönni, miért, mit gondol: mert idejöttünk mégis! Miért mondod, hogy a bácsi jó, hisz bezárta előttünk az ajtót, mikor idehurcolkodtunk. Ha a szomszéd bácsi nem erőszakoskodik vele, meg a sok ember nem jön öszsze az utcán, talán be sem enged Biztos tudom, hogy utál bennünket. — Ha utál ís, annak is biztosan ti vagytok az okai, mert bosszantjátok a bácsit... — Nem Igaz anyu! — Mit, még te mersz feleselni anyáddal, nesze, ebadta kölvke, nesze, itt van még, most már bőghetsz, te szemtelen .. •> Kömlosi Lajos: VISZÁLY Az ember a padkán ül, a ház csendes. Petrásék ajtaja zárva, az előbb mentek el. Végre nyugalom van, a sok büdös kölyök nem lárrňázik. A múltkor is majdnem a virágágyra lépett az egyik. Olyanok ezek, mint a lovak. Eh! ki gondolta, hogy ennyit fog küzködni öreg napjaira. Meg az asszony is olyan sunyin néz rá. Aztán meg rádióznak, az egyik gyereknek meg barátja ís van, az is ide jár l — Kezitcsókolom, bácsi kérem, itthon van a Gyuri? Az ember megrezzen. No, megint itt- van ez a csirkefogó! — Takarodj innen, nincs itt semmilyen Gyuri! Meg ne léssalak mégegyszer! — A gyerek sietve a kapu felé hátrál. — Nem is köszön — duzzog az ember — hát ezek a mai gyerekek, de megvan áldva ő is. Három ís a nyakán ... Az ember a virágokat nézi, lehajol és megigazítja az egyik virág szárát. Az ajtó nyílása rezzenti fel. — Kezitcsókolom, — hangzik egyszerre a két gyerek köszönése. Gyuri, meg a barátla. — Nem megmondtam gézengúz, hogy takarodj innen. Mars ki! — A két gyerek riadtan hátrál. — No, mire vársz, kifelé! Gyurka előlép: — Bácsi kérem, Kalmi a barátom, ne tessék kizavarni, nem a bácsihoz jött, hanem hozzám. — Még feleselni mersz! Mi az, hogy hozzám? Kik vagytok ti itt? Jöttmentek 1 A ház az enyém. — Ez a taknyosorrú fog neki dirigálni. Neki, Nagy Istvánnak, aki valamikor mühelyfőnök volt, és ott se mertek vele ellenkezni! — Majd adok én neked és megindult a két gyerek felé. Azok riadtan félreugranak és futnak a kapu felé. Az ember utánuk. Ebben a pillanatban lép be Petrésné. — Mi történik itt, gyerekek? Ml ez a futkosás, nem tudjátok, hogy a bácsi... — ebben a pillanatban észreveszi Nagyot. — jónapot kívánok, csak nem valami... — Fogja be a száját maga ls, menjen oda, ahol eddig vOlt a nyavalyás kölykeivel együtt. Torkig vagyok magukkal, érti. Betolakodnak a házamba, „emenvé", lakáshlvatal, ehhez értenek, rajcsúrozni a kölykeknek, bordélyházat csinálni. Ne hogy azt higyje, hogy nem tudom, hogy a múltkor is férfi aludt magánál I Az asszony, mint akit a kígyó-csíp meg: — Idehallgasson Nagy úr. Nem sül I« a bőr a képéről ezek előtt a gyerekek előtt Ilyeneket mondani. Hiszen a bátyám volt Itt, akkor este, a reggeli vonattal pedig utazott tovább. Na, ezt megkeserüli! Ha „emenvé", hát lesz „emenvé";'! Még máma megmondom az elnöknek, hogy bánik itt velünk. Mit gondol maga, hol élünk? Maga népnyúzó kényúrnak való volna. Ezeket az ártatlan gyerekeket is beskatulyáztatja, még ra, balra, az esze pedig a nemzeti fel: Petrásné — vágódik belé a felbizottság irodájában jár. Még Ilyes- ismerés. mi sem történt meg vele: behívták és megdorgálták. Összeférhetetlen. És roég csak nem is védekezhetett. Lgazuk volt. Hátborzongató. Nagy retném mondani: nem adtam azt a — Hallottam kint tetszik lenni... én sem tudok aludni. Csak azt szeIstván törvénykezik. Becsületsértésért feljélentést a most meg a bíróságra kell mennie, voltunk mind Egyszer volt életében a bíróságon, el. amikor tanúnak hívták be egy utcai verekedés alkalmával. Éppen arra ment, látta. Most meg tisztes, öreg fejjel... Délután meg Kelemennel találkozott. Alig akarta fogadni a köszönését, pedig szerette volna egy kl- /. csit kiadni a lelkét. De Kelemen, a régi jó barátja és szomszédja alig akart visszaköszönni. Olyan lesújtóan nézett rá, minhta ő, , Nagy István rablógyilkos lenne. — Igen, most ő is a bíróságra kerül. Becsületsértésért perelte be a Petrásné. Hál megvádolta, az <gaz. Pedig csak a bátyja volt. Most is itt van. Az este sokáig égett a lámpa, biztosan róla beszéltek : hogy fogják tönkretenni. Nagy István agyában kergetőznek a gondolatok. Ezek a gyerekek meg nem is olyan nagyon rosszak. A múltkor ls a virágágyra repült a labda, hogy meg voltak ijedve l A seprővel piszkálták ki. Az ablakon át nézte, Ez volt az első eset, hogy labdázni mertek. Emlékszik, suhanc korában jégcsapokkal dobálódzott. Megcsúszott a kezében a síkos jégdarab, és a szomszéd ablakába repült. .Menekült árkon, bokron. Sohse tudták meg, hogy bíróságra. Idegesek a ketten, feléjtsük Rongy ember vagyok én Petrásné, bizony rongyember. Jelentsen csak fel. Megérdemlem. — Hogy tetszik így beszélni, ideges az ember, sokmitident összebeszél. Felejtsük el. r ? I ü t' i v V - ' — Jöjjön közelebb Petrásné, ketten is elférünk a padon... Petrásék konyhájában orrcsiklandozó illatok szállnak. Az asszony a tűzhely körül tesz-vesz, a kisebbik ő Tör te be az äb I akó t. — Na gy divat gyerek az asztalnál rajzol. Nagy az volt az ő korában a dugóspisztoly, asztalnál ül és maga elé néz. GonA dugó, ha a kakas rávert nagyot dolatai kí tudja, merre járnak. Mióta durrant. Még ma is emlékszik, mi- kibékültek, sokkal jobb minden, kor az utcán egy öreg bácsika a Gyakran bejár, elbeszélgetnek. taliga szélén pihengetett, ő pedig Tudja István bácsi, hogy folya háta mögé somfordált és nagyot tassam — mondja Petrásné — szedurrantott. Szegény öreg leesett a gény uram mj

g gi

t, mindig nagyon taligával, kalimpált a Iába az ég S

2;

g

0rú volt ezekhez a gyerekekhez, felé. Akkor egy pofont is kapott az ai

ig e

ngedte őket kimenni az utcáegyik járókelőtől. Este az édesapja ra A

zé

rt is Ilyen szelídek. Nagy nézi a gyereket, látja, amint a gyerek bizonytalan, kísdlákos kézDe nem lett börtöntöltelék. Becsű- zel eImerülve Paiz

oi. Mé

g egy-két letesen dolgozott, megnősült, házat vónág) még a kémény füs{j

e g

s kés

z Is megleckéztette: börtöntöltelék akarsz lenni, pisztollyal durrogtatsz! épített, és most öreg fejjel fog a a há

g bíróság elé kerülni. Átfordul a másik oldalára, melege a

z ember. — Valami még hiányzik — mondja ven, izzad a homloka, kitakarózik. Hirtelen megrezzen, az ablak alatt lépések hallatszanak.' Szíve erősen Micsoda, Nagy bácsi? Hát a kert. Ház nem lehet kert nélkül... még mondana valamit, ver, az az érzése hogy érte jönnek. amikor autô {ékje csikorog a há

z Art r-tt-hlrtYr- nlnK tmlnlfí Annii Mréŕrtľ Az ablak alatt valaki megáll. Nagy Istvánnak a fogai vacognak. Az ablakon behulló holdfény kísérteties fekete szálakká vetíti a falra a függöny csíkjait. Kint gyufa lángja lob előtt. Nyílik az ajtó, egy ember siet befelé. — Itt laknak a Petrásék? — Mink vagyunk — mondja fáiéban, a világosságnál látja, az ember lemmel párosult meglepetéssel az kint a cigarettáját gyújtotta meg, asszony. majd elindul tovább útjára. A rémülettől egy percet sem tud tovább az ágyban maradni, lámpát gyújt és hidegrázöan belebújik a nadrágjába. Pillantása az órára esik: egynegyed egy. Fordul a kulcs a zárban, kibotorkál az udvarra. — Ne ijedjen meg asszoiiyom, György fiát az előbb szállították a kórházba. Kisebb fejsérülést és horzsolásokat szenvedett. — Mi történt az istenért? — A gyerek a többiekkel együtt kint labdázott az utcán és elkapta Kint minden csendes. A kert mel- egy autó. De mondom, semmi i jedeMarth György rajzai az udvarra sem mernek kimenni szegénykéim maga miatt. Maga pokollá teszi az életünket. Ki tolakodott be a maga házába? Én rendes kérvényt nyújtottam be és ezt utalták ki. Oh! bár maradtam volna ott, ahol voltam. De majd én megmutatom magának, hogy nem fog itt gyalázkodni... 1 Az asszony pulykavörös arccal megfordul, bevágja az ajtót. Amikor a sarkon túl jár, még akkor is hallatszanak energikus léptei... Késő éjjel van Az ember már vagy két óráia eloltotta a lámpát, de álom nem jön a szemére. Forgolódik jobblett sötétben a pad. Leül és cigarettát kotor elő. Jó volna mindezt csupán csak álmodni és felébredni belemre nincs okunk, egy hét múlva kutyabaja. Gyermekdolog az egész. Petrásné idegességében nem tudja, lőle Hogy is tehetett ilyesmit! Hisz mihez gyúljon. Nagy szűrőt tart a ezek végeredményben nem is rossz kezében, amellyel a galuskát akarta népek. A múltkor is benyitott, az ász- kimerni a forró vízből, azzal jár leszony: Nagy úr kérem, ha nem sér- fel a lakásban. Nagy, a házigazda teném meg... meghívnám vacsorára, halálsápadtan kel fel aj asztaltól és Főztem újkrumplit petrezselymesen, kifelé indul. Halkon, úgy, hogy senki meg szép karajt rántottam... Akkor sem érti, egyre azt hajtogatja: mit is majdnem kidobta az asszonyt. Pe- tettem, mit tettem, én vagyok az 'dig hát mit vétettek? Ha ők nincse- oka... nek, akkor tesznek ide mást, lehet, « • • hogv sokkal rosszabbakat. Kevés a „ , . .7, .. „„„„ ,-,.„„ - „ Gyurka az udvaron ul, fején kolakás, nem állhat üresen. Ú,ra c.ga- t6

s_

y

KJJ t o!va

s. N «' kútnál rettéra gyújt. Eh! nem lói van ez enged az ôntôzekannňhai a vl

z így. Ki kellene békülni velük, minek zúgVa ömllk a kannába, majd amikor ez az örökös viszálv. villongás. Gon- megtelik, a kert íelé viszi. A gyerek . dolataiból az ajtó reccsenése rázza félreteszi a könyvet és elibe megy. » ffágylá čsak Nagy báóší —« tnoňdjá udvarlásén — niáfd éri öntözök! Az ember tiltakozna, de már késő. A gyerek yíszi a kannát, majd fél lábbal beáll a kertbe, úgy öfttöz. A száraz főid nagy kortyokban issza áz éltető nedvességet. — Nézze csak Nagy bácsi; új hajtás. Tegnap még nem láttám. Az ember ügy érzi, valami a torkát fojtogatja. Vigyáz, hogy a gyetek ne vegye észre. — Igen — mondja aztán — mert a virág a vizet szereti. És nagyön szeretik a virágok, ha gondoskodnak róluk. — Az emberek is szeretik — mondja a gyerek. — Anyuka mesélte, milyen jól esett neki, hogy a bácsi segített fát vágni helyettem, míg a kórházban voltam. Az őszinte gyermeki szó külön-; külön jól esik az öreg embernek. A gyerek pedig újra vizet ereszt a kannába és a betonutat öntözi. Kellemes, eső utáni szag terjeng az udvaron. Lassan alkonyodik. Lassan, mintha nem akarná a fény átengedni helyét a valahol messze közeledő sötétnek ... Áz ember a padkán ül és a felhőket nézi, melyek rövid időre furcsa ábrákat, hangulatokat rögtönöznek az égboltra, majd eltűnnek a horizonton. A gondolatai is olyanok. Jönnek, mennek, egyik a másik után. Egy napja sincs, hogy Petrásék elköltöztek. Magára maradt. Nagyon magára. Talán már századszor pereg le előtte az egész, mint aki a saját szemének nem akar hinni és megnéz valamit többször ls. Éppen szúnyoghálót csinált az ablakra, amikor megjött Petrésné bátyja. — Örömhírt hozok Magda — rontott be szinte ajtóstól. Szereztem lakást. A házból elköltöztek Némethék és elintéztem, hogy megkapjátok. A tánáCs tudta, hogy éltek Itt. Két szöba, konyha. Ez a bolond vénember pedig mehet a vityillójával meg a hóbortjaival a nyavalyába. — Hallgass, szerencsétlen — ok-: tatta Petrásné — meghallja szegény. Áldott jó ember, c9ôk tudod, öreg mér, aztán bogarai vannak. Az öreg úgy érezte ott az ablaknál, hogy rögtön vége lesz. — Még pártolod! Nem te mondtad, mikor ide költöztetek, hogy elölöd magad miatta. Vén trotli. Jöttök hozzám és kész. Jó nagy udvar van, jó lesz a gyerekeknek is. Ott nem kell az utcán csavarogniok, hogy az autó elgyúrja őket. — Úgy megszoktuk mér Itt — érvelt Petrásné. — Istenem, nem is tudom, hogy mit csináljak. Senkije sincs szegénynek. „ — Szóval így állunk, bolondot esi-; náltok az emberből. Még a végén kl-; derül, hogy a legjobb ember a világon. — Hallgass, mit tudod te, hogy mi-; lyen... Aztán jött a másnap. Az udvaron óvatosan kerülték egymást az aszszonnyal. Estefelé mondta meg Petrásné, hogy mennek. Két szoba, nagy udvar, aztán meg mégis csak a bátyja házában laknak maid. Adta volna már ő is, akár az egész házát: úgyis hiába. Elmentek. Most magára maradt, magára, mint a hegyek kőrengetében a lenge fűszál. Nagy István a helyi nemzeti bizottság lakáshivatalának ajtaján kopogtat. A szobában nagy a füst, alig látni az asztal mögött az elnököt. — Nagy bácsi, hát maga meg ,7J — Azért jöttem, mert üres a lakás, ha esetleg valakinek kellene... — Ja, tudom — mondja az elnök — Petrásék elköltöztek, — és úgy nézett Nagyra, mint aki maga sem tudja: higyje-e amit Iát. — Szóval kiadná megint? — Ki. — Jól van, majd teszünk oda valakit, aki a legjobban rá van szorulva. A két ember közé csend merevül. Áz elnök szinte alig láthatóan el-: mosolyodik: — Nem jó egyedül? — Nem, — mondja az öreg és zavartan a cipője orrát nézi, mint mikor a gyerekkorában rossz fát tett a tűzre és bocsánatot kellett kérnie édesapjától... jűj SZÖ 7 * 1961. augusztus 20.