Új Szó, 1961. július (14. évfolyam, 181-211.szám)

1961-07-15 / 195. szám, szombat

Fejlődő építőiparunk az ultrahangot is a technikai haladás szolgálatába állította. A Cseh Műszaki Főiskola egyik kutatókollektívája ultrahang-generátort készített, melynek segítségével az olyan jelentős vastagságú betonrétegek minősége is ellenőrizhető, mint például a duzzasztógátak fala, vagy más, nagyobb betontömböké. Képünkön — az új házai gyártmányú berendezés. (J. Nősek — ČTK - felv.) * * * A CHftlBSKEI ÜVEGGYÁR dojgozói 300 'évvel ezelőtt kaptak engedélyt arra, hogy véséssel, festéssel és csiszolással tegyék szebbé az üveget. 13 500 KIVÁLÓ nyugat-szlovákiai dolgozót küld nyári üdülésre a szakszervezet. Ezenkívül 1100 dolgozót küld külföldi üdülésre. A HARMADIK ÖTÉVES TERV alatt 80 százálékra villamosítják a sokolovi barnaszénbánya szállítóeszközeit. Ez év első felében 3500 dolgozó végezte el a gépvezetői tanfolyamot. HATALMAS VIHAR pusztított csütörtökön Franciaországban és Spanyolországban. Több, mint 12 óráig szünetelt a hajóforgalom, sok halászhajó veszélyes helyzetbe került. Spanyolországban 33 halász életét vesztette. A DÉL-KOREÁBAN napok óta tartó hatalmas esőzések következtében egy kisebb községnél átszakadt a gát. Az eddigi értesülések szerint 114 személy megfulladt, 13 eltűnt. A múlt heti áradások után 3400-an váltak hajléktalanokká. 136 HIDRAULIKUS RAKODÓGÉPET készít a Humpoleci Adamov Gépgyár Lengyelország részére. A gépeket még e hónapban rendeltetési helyükre szállítják. Nagyon jól beváltak a mezőgazdasági munkálatoknál: a széna, szalma és trágya rakodásánál. A SZOVJET közép-ázsiai országokban 5000 üj vasérclelöhelyre bukkantak a kutatók. A VI. P1EŠŤANYI zenei fesztiválon július 15-én a Szlovák Nemzeti Színház művészegyüttese tart előadást. A „Pillangókisasszony" című opera kerül bemutatásra. LEZUHANT egy utasszállító repülőgép a Colorado állambeli Denver repülőtéren. A mentési munkálatok még tartanak. Az eddigi jelentések szerint 120 utas közül 17 meghalt, több megsebesült. NYLONBÓL gyárt papírt a japán vegyipar. A kísérletek azt mutatják, hogy az így készített papír sokkal tartósabb az eddiginél. SVÉDORSZÁGBAN az adózás évkönyve a legnagyobb példányszámban elkelő könyv, amelyből kiderül, hogy ki-ki menynyi adót köteles fizetni. ÉRDEKES ÚJDONSÁGOT vezettek be az ejpovicei vasércbányában: naponta 1000 liter szódát gyárt az üzemi szódagyár és szállítja az egyes munkahelyekre. A dolgozók ingyen kapják az üdítő italt. AUGUSZTUS ELEJÉN a lengyelországi Sopotában esztrádénekesek . fesztiválja kezdődik. Hazánkból Jifí Prichystal, a brnói Állami Színház tagja vesz részt a fesztiválon. A GYERMEKBÉNULÄSOS megbetegedések száma jelentősen csökkent Lengyelországban, mivel 14 éves korig minden gyermek védőoltást kapott. Megint keserű pirulát kellett lenyelnie a Nyugatnak a hét elején. Hruscsov elvtárs szombati beszédét, melyben a katonai akadémiák végzett hallgatóihoz fordulva újra megerősítette a Szovjetunió békeakaratát, s ugyanakkor néhány fontos bejelentést tett a szovjetország védelmi intézkedéseiről, vasárnap a tusinói nagyszerű légiparádé követte, mely a nyugati szakvélemények szerint is páratlan volt. A szovjet légierők napjának ünnepségein résztvevő nyugati légiattasék, és repülőgépipari szakemberek nem tudtak betelni a látottakkal. Különös csodálkozással állapították meg, hogy a szovjet állam újabb, tökéletes konstrukciókkal lepte meg a világot. A Nyugatnak még csak sejtelme sem volt arról, mennyit fejlődött a szovjet repülőgépipar az elmúlt néhány év alatt. Ugyanis azt hitték, hogy a Szovjetunió nem tulajdonít többé semmilyen jelentőséget a harcászati gépeknek, kizárólag a rakétákra fog támaszkodni, most pedig lógó orral győződhettek meg róla, milyen ügyesen egybekapcsolták a szovjet konstruktőrök a rakétatechnikát a légitechnikával. A londoni Daily Herald — nem éppen rokonszenvből — megállapította: „Oroszország a legnagyobb légiparádét rendezte meg. Olyan új fegyvertípusokat mutatott be, amilyenekkel a Nyugat még csak nem is kísérletezett". Topping, a New York Times tudósítója is leverten állapította 'meg: „Nyugati szakértők szerint az | USA-nak vannak ugyan vadászgépei, l melyek rakéták segítségével röppen1 nek fel a magasba, ám .hadászati szempontból vizsgálva a dolgokat, [ nincsenek olyan tulajdonságaik, amelyeket össze lehetne hasonlítani a TuI sinóban látott szovjet gépekkel." A szovjet védelmi erő szemléjének fényében még komolyabbnak látjuk a szovjet kormány állandó békekezdeményezését. Sajnos, a Nyui gat megszokott makaccságával rea| gált Hruscsov elvtárs legutóbbi bei szédeire, amelyekben utalt a német | és nyugat-berlini kérdés békés rendezésének szükségszerűségére, a békeszerződés mielőbbi megkötésére. A Nyugat nagyon jól tudja, hogy a ; szovjet kormányfő nem tréfál: eljön az az idő — s nem is olyan soká —, hogy a szocialista tábor országai [ megkötik a békeszerződést a Német i Demokratikus Köztársasággal, ha a | Nyugat továbbra is elutasítja a i mindkét német állammal kötendő békeszerződést. Egyes nyugati körök fenyegetésként akarták beállítani a szovjet kormányfő szavait, bár legfeljebb csak azt állíthatták volna, hogy békével „fenyegetőzik", Ám maga a Reuter hírügynökség cáfolt rá a vészmadarakra, amikor i nagyvilágban e címmel kommentálta a beszédet: „Hruscsov bölcsességre szólít fel." A német kérdés megoldása egyébként sok európai ország létérdeke s a nyugati burzsoá lapok józanabb kommentátorai fejtegetéseikben általában azon az állásponton vannak, hogy Nyugat-Berlin miatt nem érdemes kockáztatni a békét, különben is ideje eloltani a háború veszélyes tűzfészkét Németországban. A Nyugat újabban a „garanciák" kérdésével próbál gáncsoskodni, viszont nagyon találó a l'Humanité-Dimanche megállapítása: „A Szovjetunió kész tovább menni a szükséges biztosítékok megoldásában, de a szocialista nagyhatalom aláírja a szerződést és parancsot ad fegyveres erőinek, verjék vissza az agresszort, bárki legyen is az." Éppen ezért sajnálatra méltó, hogy Washington már harmadízben módosítja az USA katonai költségvetését. Ezzel kapcsolatban a hírhedt Life már megindította ideológiai hadjáratát. Háborús hisztériát szítva „határozott akciókat" javasol a háború politikai előkészítésére. Ezek az akciók — a Life szerint — felölelnék a propagandát, a szabotálásokat és aktív háborús előkészületekbe torkollnának. A béke megrögzött ellenségei Sajnálatos tény, hogy a berlini kérdésben a francia kormány, nevezetesen de Gaulle elnök is egy gyékényen árul Washingtonnal, s meglepően fátylat akar borítani a múltra. Ebben persze lelkes támogatóra talált a „szocialista" Guy Mollet személyében, aki a berlini és a német kérdés Szovjetunió által javasolt rendezésében „új Münchent" lát, mely háborúra vezetne. Fegyvertársa, Albert Grazier ehhez megjegyezte: „Szóba sem jöhet Berlin feladása, mert Berlinben a szabadságot védelmezzük". Érdekes, mert ha visszalapozunk a történelem könyvében, megtudjuk, hogy a szocialista párt annak idején Leon Blum vezetésével nagy megkönnyebbüléssel szavazott a müncheni-diktátumra. Fején találta a szöget Matthews a Daily Workerben, amikor Hruscsov elvtárs javaslatainak támadóiról megjegyezte: „Egyes nyugati hírmagyarázók annak a régi francia mondásnak a szellemében támadják Hruscsov beszédét: „Jaj de rossz, még védekezik is, ha megtámadják." Míg a nyugati hatalmak berzenkednek a szovjet javaslatok elfogadásától, a bonni kancellár a „nyeregben érezve magát", kirándult Nyugat-Berlinbe, hogy egy kicsit provokáljon. Hogy ezt éreztesse is, amerikai katonai repülőgépen érkezett az NDK területén levő fővárosba. A hírek szerint Willy Brandt szociáldemokrata polgármesterrel, választási ellenlábasával tárgyalt, akivel azonban egyetértenek a bonni állam háborús külpolitikai irányzatának valamennyi kérdésében. Zsákutcában az elgériai kérdés Az algériai kérdés is holtpontra jutott. A tiltakozási nappal kapcsolatos véres algíri események után az emberek azt várták, hogy de Gaulle tábornok szerdai beszédében — okulva a történteken — bejelenti, hogy folytatják a francia részről megszakított eviani tárgyalásokat. Ám nem ez történt. A tábornok szóra sem méltatta a történteket. Sőt dajkamesékkel áltatta népét. Állítólag győzött a francia katonaság s ezért lehetett kivonni bizonyos haderőt Algériából s a megtakarított költségeket atomfegyverkezésre fordítják. Az algériaiak mozgalmát illetően de Gaulle megismételte a gyarmattartók régebbi követeléseit s lényegében a háború folytatása mellett foglalt állást. Beszéde elárulta, hogy egyáltalán nem gondolja komolyan az ún. „algériai önrendelkezést", csupán komédiázik, hogy megmentse a francia gyarmati érdekeket. Ezzel szemben Belkaszem, az ideiglenes algériai kormány külügyminisztere a napokban kijelentette, hogy kormánya hajlandó bármikor a tárgyalóasztalhoz ülni és „megfelelő biztosítékokat" nyújtani az algériai franciáknak, ha Franciaország elismeri Algéria függetlenségét és területi sérthetetlenségét. Világos, hogy a francia kormánynak ez szándékában sincs, sőt, a kormánykörök gyámoltalanságán vérszemet kapott ultrák folytatják provokatív merényleteiket. Csak kedden 12 bombamerényletet jelentettek Algírból. Gagarin, a nap hőse Szép dolog a vendégszeretet, persze van őszinte és színlelt is. Az előbbi példáját az angol nép mutatta Jurij Gagarin londoni és manchesteri fogadtatásával. Bár a lapok azt a meggyőződést osztották, hogy az angol lakosság udvariasan fogadja Gagarint, most kénytelenek megállapítani, hogy a különben hűvös angolok kitörő lelkesedése nem ismert Határt és meglepem tést keltett a felső helyeken. Ezt elhisszük, viszont nem lepődünk meg, mert azok, akik hallani sem akarnak az amewkal és német támaszpontokról Albion földjén és a békés leszerelés hívei, nem fogadhatták másként a világűr vándorát, csak szeretettel. Zavarólag hatott azonban, hogy Gagarint nem Mácmillan miniszterelnök és a kormány tagjai üdvözölték hivatalosan, hanem csak Turnbull, a tudományos ügyekkel foglalkozó minisztérium vezető tisztviselője. A hivataloknak aggályai voltak, megilleti-e Gagarint kormányfőnek kijáró tiszteletadás. Az örökké mosolygó Gagarin azonban büszkébb volt az angol nép fogadására. A sajtó' persze mindjárt rátámadt a tapintatlan kormányra. Jellemző a Dailly Mirror véleménye: „Valamilyen zsakettes idióta megállapította, hogy mivel Gagarin nem államfő, nem szükséges, hogy vezető angol személyiségek fogadják. Soha senki sem állította, hogy Gagarin államfő. Ezzel szemben véghezvitt valami olyasmit, ami mellett messze eltörpül mindaz, amit Mr. Macmillan — vagy bármelyik minisztere — valaha is véghezvitt. A kormány bármelyik és minden tagja büszke lehet, hogy találkozik a szovjet űrrepülővel, és kezet foghat vele." Kennedy gondjai A kelletlen házigazda szerepét viszont Kennedy elnöknek kellett betöltenie, miután Ajub kán pakisztáni köztársasági elnök hivatalos látogatásra Washingtonba utazott. Tárgyalásainak célja ismert: elpanaszolja, hogy Amerika épp úgy segíti a semleges Indiát, mint leghűbb dél-ázsiai szövetségesét, Pakisztánt, s mindez a szövetséges rovására történik. Kemény dió ez Kennedynek: A „semlegességgel" fenyegetőző Pakisztánt sem akarja elveszteni, viszont nagyon szeretné kiterjeszteni az amerikai befolyást Indiára, ami igen nagy nehézségekbe ütközik. Ajub kán azt követeli, hogy az USA India rovására növelje a Pakisztánnak nyújtott segítséget, ne szállítson katonai árut Indiának és támogassa Pakisztánt a kasmíri kérdésben. Miként egyeznek meg, egyelőre rejtély. Washington azonban tudatára ébredhet annak, hogy egyedül áll szemben a békére vágyó népek akaratával, mert a bonni államon és gyarmattartó szövetségesein kívül a többi csatlósállam kormánya csak a konc reményében húzza a Pentagon hadiszekerét, s egy óvatlan pillanatban könnyen megtagadhatják az engedelmességet. L. L. Cl aiíág, tényétéit jcvcatn HELYREIGAZÍTÁS Az Üj Szó 1961. július 14-1, számának 5. oldalán, a Tudomány és Technika rovatában közölt „Szabadítsuk meg állatállományunkat minél

1 előbb a tuberkulózistól" címen megjelent cikk szerzője — a nyomda hibájából — helytelenül jelent meg. A cikk szerzője MVDR. Petr Gula, a Mező-, Erdő- és Vízgazdasági Mi- ; nisztérlum állategészségügyi osztályának dolgozója. A gdanski hajógyár története szorosan egybefonódik a város mozgalmas történetével. A kikötőben az első hajógyárat már 1844-ben felépítették — s a „Királyi Korvett Építővállalat" hangzatos nevet viselte. A korvettgyártás azonban nem nélkülözhette a külföldi tőkét: Franciaország 30 százalékkal, Anglia 20 százalékkal volt képviselve a vállalat tőkealapjában. További hajógyárakat — jóllehet ekkor még aligha nevezhették így őket — 1890-ben építettek, s érthetően szintén külföldi tőke segítségével. Méltán mondhatjuk, hogy a hajógyár 1945-ig tulajdonképpen sohasem volt lengyel kézben. A munkások nagyrészt lengyelek voltak, de a nyereséget külföldiek söpörték be. Az utolsó idegenek Gdanskban és annak hajógyáraiban a német fasiszták voltak. Gdanskot háborús tengerészeti támaszponttá alakították át a Szovjetunió elleni támadás céljaira, s a hajógyárban tengeralattjárókat gyártottak, amelyek halált és pusztulást osztottak. Kegyetlenül szenvedett a lengyel föld és népe a német fasiszták alatt. Gdansk kivételt képezett, bekebelezték a német birodalomba. De annál kegyetlenebb volt a német fasiszták bosszúja, amikor Gdanskból vissza kellett vonulniok. De hadd beszéljenek a szemtanúk: ,Romok és pusztulás képét nyújtotta a város 1945-ben, Romhalmaz volt a kikötő és a hajógyár is. A „felperzselt föld taktikáját", amelyet Speidel tábornok, a NATO egyik jelenlegi parancsnoka rendelt el, következetesen alkalmazták lengyel földön is a fasiszta Wehrmacht visszavonulásakor. És erre a taktikára súlyosan ráfizetett Gdansk is, főként; hajógyár. A gépeket berendezéseket és a hajókat, melyeket a fasiszták már nem tudtak elvinni, a levegőbe röpítették és a hajókat elsüllyesztették. A harag könnyei homályosították el szemünket, ökölbe szorult a kezünk, amikor a vas- és betonromok közé léptünk, melyet valaha „hajógyárnak „neveztek." Éppúgy, mint a Szovjetunió esetében, Lengyelországgal kapcsolatban is a kapitalista világban számos „jós" huhogta, évtizedekig is eltart, míg a lengyel nép begyógyítja súlyos sebeit. E komoly sebek egyike a gdanski hajógyár volt. De amit Hitler a náci megszállás alatt lengyel földön durván eltiport, mintegy varázsütésre lelkes fejlődésnek indult. Hazafias lelkesedés, alkotó lendület, mérhetetlen áldozatkészség hatotta át a hajógyár első újjáépítőit, a katonai egységeket, és a speciális alakulatokat, amelyek az elsüllyedt hajóroncsokat emelték ki. És megtörtént a lehetetlen, a hihetetlen. Már 1946-ban 132 hajót javítottak meg, és 16 hajót építettek a tengeri halászflottilla számára. 1947-ben 265 hajót javítottak meg és 780 tonna acélt dolgoztak fel új csarnokok építésére. Az üzem minden egyes munkása visszaemlékezik a beszélgetés során a történelmi dátumra, 1948. november 6-ra, amikor a gdanski hajógyárból vízre bocsátották az első, háború után épített hajót — a 2500 tonnás Soldeket. Azt tartják, hogy a 13-as szám szerencsétlen szám, de a gdanski hajógyári munkásoknak elég volt a történelmi dátum óta eltelt 13 esztendő, hogy 1961 márciusáig több mint 300 hajót készítsenek a világ különböző országai számára, melynek vízkiszorítása együttvéve meghaladja az egymillió brutto regiszter tonnát. Semmi sem bizonyíthatja jobban azt a tényt, hogy csupán a lengyel hazához fűződő szilárd kötelékek hozták meg Gdansknak és hajógyárának a felvirágzást, a legnagyobb dicsőség időszakát. S ma senkinek sem sikerül e kötelékeket széjjelszakítani! elég már a történelemből és -Ľ a fontos dátumokból. Nézzük csak a csoportunkban levő kapitalista újságírókat — négyen voltak — amint nagy érdeklődéssel jegyeznek fel minden érdekesebb adatot, akár a világ egyes országaiba szállított hajókról — különösen akkor hegyezik a fülüket, amikor a Szovjetunió számára történő szállítmányokról van szó, — vagy amikor Rudzinski elvtárs, a Lengyel Egyesült Munkáspárt üzemi szervezetének titkára a káderek szakmai oktatásáról és az üzemben dolgozó párttagok számáról beszél nekünk. Az üzem hatalmas növekedését nemcsak a készített hajók száma bizonyítja, hanem a vállalat dolgozói számának gyarapodása és szakképzettségük növekedése is. Erről büszkén beszéltek nekünk mind a vállalat vezetői, mint pedig a pártfunkcionáriusok. Hisz közvetlenül a háború után az üzemnek alig 2000 dolgozója és csak három mérnöke volt. 1949-ben pedig már 4000 munkás, 29 mérnök és 110 technikus dolgozott itt. Ma az üzemnek több mint 10 000 dolgozója, 370 mérnöke és 757 technikusa van. Minden ezer dolgozóra 32 mérnök és 64 technikus jut. összehasonlításként rámutatunk, hogy a háború előtti időszakban az üzemben csak 9 mérnök és 14 technikus dolgozott. Ezt is „hajógyárnak" nevezték. — Mindenekelőtt a pártszervezet érdeme — mondja nekünk Rudzinski titkár elvtárs —, hogy üzemünk dolgozóinak 30 százaléka tanul £ Mfí-T -vl \ .h ÉíÉipil ÉĽ llillfi SääSPľ • v lütSilll JIP^iliiiÉÉI A GDANSZKI hajógyárban épült Deblin, amely ma Angliába szállít sertéshúst, tojást és vajat 3ÜJ SZÖ 4 * 1961. július 16.