Új Szó, 1961. július (14. évfolyam, 181-211.szám)
1961-07-13 / 193. szám, csütörtök
Iparművészeti alkotások kiállítása A bratislavai Nemzeti Galéria a nyári hónapokra (augusztus 24-ig) a szlovák iparművészeti alkotásoknak nyitotta meg kiállító termeit. — A színes és színvonalas seregszemle azt a valóságot hangsúlyozza, hogy mind az alkalmazott művészet, mind az iparművészet magától értődő határozottsággal foglalta el az öt megillető helyet képzőművészetünk egészében és mindenekelőtt társadalmunk életében. A tárlat történeti része a II. századbeli római uralom idejéből való égetett aijyag és fújt-üveg tárgyaktól kezdve - majd a XIII. századtól a XVIII. századig ízelítőt ad abból, ami a hazánk területén élő szorgos és ügyes munkáskezek nyomán gyakorlatit ~és disztár igyak formájában keletkezett. Az öt évvel ezelőtt létesített Iparművészeti Központ fejlődése igazolja, hogy működése immár társadalmi szükségesség, hogy napjaink építészetének és képzőművészetének kiegészítője, és becses kulturális emlékeink megőrzésében és védelmében is fontos szerepe van. Míg a tőkés korszak nagyipari termelése bizonyos fokig kiszorította az iparművészet munkáját, ezek a senyvedő iparágak a kommunista párt segítségével és útmutatásával újból felvirágoztak. Bizonyítják ezt a ma eredményei. Bratislavában és még néhány vidéki városban tizenhét műhelyben és műteremben folyik a munka kulturális örökségünk továbbfejlesztésére, jnai életünk gazdagítására. A tervezők, akik legközvetlenebb környezetünk kialakítói, az ember és a lakásberendezés használaton alapuló viszonyát tartják szem előtt. A bútor a múltban különleges és hivalkodó formájával, anyagával egy bizonyos társadalmi presztízs kifejezője volt. Ezzel szemben ma újjá teremti a környezetet és funkciós jellegének megfelelő, a dolgozó és gondolkodó, a tárgyakat helyesen értő és értékelő embert szolgáló eszköz. Mindennapunk arculatát, társadalmunk életformáját alakítja át, és amint láthatjuk, magas fokú ipari és művészeti fejlettséget mutat. Társadalmunkban színházak, kultúrtermek, iskolák, társas és elárusító helyiségek stb. berendezése egyformán fontos. Ez a szélembb környezetkialakítás is kerete és irányítója az embernek. A kiállított nemes formájú, hűvösen csillogó üvegedények, a harmonikus rajzú és színű szőnyegek, a célszerű és ötletes világítótestek, a mértani és absztrakt mintájú derűs bútorszövetek mellett a könyvkötészet remekbe készült darabjai örvendeztetik meg a látogatót. Az 1958 óta városunkban működő f émöntő-műhely új módszerrel, gazdaságos technikával, a szobrász kézírásának hű visszaadásával másolja a plasztikai müveket, melyeknek több szép példájával találkoztunk. A kovács-, lakatos- és bádogos-műhelyekből is mesterművű rácsok, ajtók, kertplasztikák kerültek ki. Mai építészetünk iránya a díszitményező művészet páratlan fellendülését eredményezi. A falfelületek dekoratív paneljei a legváltozatosabb anyagokból s technikával készülnek. Érzelmi és esztétikai hatásúak Gandlová • tempera falfestései, Mjertušová, Dobéi, Lugs, Mrozek munkái, - Guderna, Čunderlík, Hollý, Krivoš falberakásos faldíszei. Fejlett szocialista társadalmunkban a művészi szép nem }fsupán az építészetben, szobrászatban és festészetben érvényesülhet, hanem minden tárgy és eszköz, mely az ember okulását, munkáját, pihenését és szórakozását szolgálja, fokozatosan művészi színvonalat kell hogy nyerjen. A csiszolt szépérzékű és Ízlésű ember előtt ily módon új, váratlan, magasabb célokkal kecsegtető távlatok nyílnak meg. BÁRKÁNY JENÖNÉ Moszkvában nemrégen megnyitották az Állami A. Sz. Puskin Múzeumot. A múzeum számos exponátuma most kerül első izben a nyilvánosság elé. Felvételünkön a múzeum egyik részlete. Akik nem akarnak lemaradni Jó munka után megérdemelt pihenés A napokban felkerestem Bódy Béla elvtársat, a Komárnói Kilencéves Magyar Tannyelvű Iskola igazgatóját és érdeklődtem nála a tanév eredményeiről. — Nehéz erre a kérdésre válaszolni — mondotta — mert iskolánk csak tavaly szeptemberben nyitotta meg kapuit. De így is elmondhatom, hogy kielégítő eredményt értünk el. Mindössze három százalékot tett ki a rossz tanulók száma. Arra a kérdésre, hogy a politechnikai neveléssel hogy haladtak előre, Bódy elvtárs így válaszolt: — Patócs József igazgatóhelyettes, Holchei Viktor biológus és CsöIIe Emilia, valamint a többi tanerő segítségéve! és a szülői szövetség közreműködésével egy kis műhelyt létesítettünk. A műhelyben az asztalos mesterséget kedvelő tanulók számára 10 gyalupadot, a lakatos mesterséget kedvelők számára pedig 12 satut rendeztünk be. Van ezenkívül egy 60X50 mes kis telkünk, ahol Micsurin-kertészetet létesítettünk. A tanulók itt nemcsak a konyhakerti növények ápolásával, hanem egyes gabonafélék termelésével is kísérleteznek. Tényleg példásan sorakoznak egymás mellett a különféle növényekkel beültetett ágyak. Valamennyi növényágy táblával van megjelölve. Később egy félig kész téglaépület mellett elhaladva Bódy elvtárs elmondja, hogy itt épül a télen is fűthető melegház. Már csak a vakolat és az üvegtető hiányzik róla, hogy teljesen elkészüljön.. Megemlíti, hogy itt is sokat dolgoztak a szülői szövetség tagjai. — Van-e védnökségük valamilyen üzemmel? — kérdem. — Van — hangzott a határozott válasz — mégpedig több üzemmel. így például a helyi EFSZ rendelkezésünkre bocsátott másfél hektár földet. Egy hektáron négyzetes kukoricát, félhektáron pedig cukorrépát termelünk. Ugyancsak a szövetkezet volt az, amely ősszel segített nekünk a Micsurinkertet felszántani és megtrágyázni. A Május 9. szövetkezet dolgozói viszont a kézilabda-pálya építésénél nyújtefttak komoly segítséget. A felsorolt üzemeken kívül baráti kapcsolatot tartunk fenn a revúcai kilencéves szlovák iskola tanulóival, akikkel diákjaink állandóan leveleznek. Az iskolaigazgató a továbbiak során megemlítette, hogy pionírszervezetüket ez idén szlovákiai viszonylatban a legmagasabb kitüntetés érte. A párt fennállásának negyvenedik évfordulója alkalmából az országos pionírszervezet kibontott zászlaja alatt fényképezték le az iskola pionírjait. Ezt a kitüntetést kulturális munkájuknak, továbbá a hulladékanyag eredményes gyűjtésének köszönhetik. Bódy igazgató elvtárs a továbbiakban megemlíti, hogy az iskola több tánccsoportot alakított, amelyek járási viszonylatban két első és egy második helyezést nyertek el. — Az iskola tsnulói — folytatta az igazgató — a párt megalapításának negyvenedik évfordulója tiszteletére 568 mázsa vasat, 38 mázsa papírt, 14,5 mázsa rongyot és 12,5 mázsa színes fémet gyűjtöttek szocialista iparunk számára. Ezenkívül a helyi EFSZ-nél 3200 brigádórát dolgoztak le. Most pedig a „Tegyük hazánkat virágoskertté" című mozgalom keretében az iskola környékét parkosítjuk. Ennyit egyelőre erről az iskoláról, amely még csak egy éve működik, és amelynek bizonyára nagy szerepe lesz városunk és környéke ifjú szocialista' nemzedékének nevelésében. Az iskola tanufói most a szünidőben élvezhetik majd jól megérdemelt szabadságukat. HOLCZER LÁSZLÓ 1954-ben befejezve tanulmányait Nové Zámkyba ment tanítónak, onnan pedig ide nevezték ki. Mindebből kiviláglik, hogy Békési evtársnak miért szívügye ez az esti iskola, miért sikerült a 18 hallgatót arra ösztönöznie, hogy tanuljanak és lemorzsolódás nélkül, mindannyian sikeresen letegyék a vizsgát. Békési elvtárs igen örül ennek az eredménynek és hő vágya, hogy a következő két esztendőben tanítványai hasonló eredményeket érjenek el és érettségi bizonyítvánnyal induljanak el a fejlődés további útján. Szükséges itt azt is megjegyezni, hogy Békési elvtárs törekvéseit Köteles elvtárs, a Tizenegyéves Magyar Tannyelvű Iskola igazgatója minden téren támogatja. Most pedig hadd szóljunk néhány szót az esti iskola hallgatóiról, alcik közül a legidősebb 45, a legfiatalabb pedig 18 esztendős. A 18 hallgató közül egyébként 10 nő. A legidősebb Zuckermann Ernő autószerelő, két gyermek apja. A felszabadulás óta több szakmai tanfolyamon vett részt, majd befejezte a mesteriskolát, most pedig érettségire készül. Kedvvel készül rá. Úgy érzi, hogy feltétlenül be kell hoznia, azt, amit 30 évvel ezelőtt saját hibáján kívül elmulasztott. A második hallgató Tóth Lajos röntgenlaboráns, 41 esztendős és ugyancsak két gyermek apja. Továbbtanulását azzal indokolja, hogy az új laboránsok, akiket felvesznek, többnyire érettségivel rendelkeznek. Ez a tény gondolkozásra késztette. Valahogy egyszerre hiányérzete támadt és úgy érezte, hogy nem szabad lemaradnia... A kérdésről, amely annyira foglalkoztatta, Köteles elvtárssal több ízben beszélgetett, aki rábeszélte, hogy iratkozzon be az esti iskolába. Most, hogy sikerrel letette az első évfolyam vizsgáját, igen örül, hogy megfogadta a jó tanácsot. Örül akkor is, ha nehézségekkel kell megküzdenie, mert a felesége is dolgozik és neki bizony sokszor a gyerekekről is gondoskodnia kell, ha az asszonynak délelőtti műszakja van. Bazsó Ilona, a' harmadik hallgató, vasáruüzletben elárusítónő. Családi viszonyai rendezettek. Apja, az egykori béres ma 500 korona nyugdíjat kap. Ilona gyerekkorában nagyon szeretett volna tanulni, A Horthy-éra alatt már be is iratkozott a polgáriba, de amikor közölték vele a tandíj-feltételeket, meg hogy egyenruhát és tankönyveket kell vásárolnia, kénytelen volt lemondani tanulási vágyáról. Most ő is be akarja hozni azt, amit önhibáján kívül elmulasztott... Igaz, neki is komoly nehézségei vannak, mert napi munkája mellett háztartást is kell vezetnie, hiszen édesapjáról is gondoskodnia kell, de elhatározása mellett váltig kitart. Nem akar lemaradni... Bazsó Hona a lemaradással kapcsolatban egy igen érdekes esetre hivatkozik: — Amikor Horna István fiatalember belépett hozzájuk a boltba, ő tanította arra, hogyan, miképp kell kiszolgálnia a vevőt. Most, hogy Horna István az esti iskolán megszerezte az érettségit, a helyzet valahogy megváltozott, minduntalan az az érzése támadt, hogy neki kell tőle tanulnia ... Ez pedig igen kínos érzés. Ezért akar Ilona érettségizni. — Ezért is — teszi hozzá mosolyogva. — Az igazság az, hogy én is tanulni, művelődni, fejlődni szeretnék. A beszélgetést így lehetne folytatni a többi hallgatóval is ... A fejlődés hatalmas lendülete és irama, amely mindennapi életünket jellemzi, kihat gondolatainkra, érzelmeinkre és megszabja mindazoknak a dolgozóknak a magatartását, akik a fejlődéssel lépést akarnak tartani. SZABÖ BÉLA Június 30-án, pénteken osztották ki Šahyban annak a 18 hallgatónak az évvégi bizonyítványát, akik befejezték az általános műveltséget nyújtó esti középiskola első évfolyamát. A hallgatók közül négyen kitüntetéssel végeztek. Érthető, hogy ez a nevezetes nap a hallgatók számára ünnepet jelentett, így hát este a városháza elsöemeleti tanácstermében valamennyien összegyűltek és terített asztalnál meghitt beszélgetést folytattak tanáraikkal, terveikről, problémáikról s főleg a jövő tanévről... E meghitt ünnep közepette toppantam be váratlanul közéjük. Az a fegyelem, csendes derű és jókedv jellemezte a hallgatók és a tanárok együttlétét, amelynek forrása a szerénység. Engem a tanácsterem képe egy nagyobb család ünnepi összejövetelére emlékeztetett. Ilyenkor, az esti órákban lefektetik az apróságokat és a felnőttek együtt maradnak, hogy egy pohárka bor mellett elmondhassák egymásnak örömüket, bánatukat. Az említett kép ánnál inkább helytálló, mert a hallgatók között több gyermekes szülő is volt, és míg gyermekeik gondtalanul álmodtak, ők a jövőről tanácskoztak. Arról beszéltek, hogy mind a tizennyolcan továbbra is összetartanak és ha egyiknek-másiknak nehézségei támadnak, akkor valamennyien segítségére sietnek, ahogy ezt az elmúlt tanévben is cselekedték. Az asztalfőn ült Békési László, a 30 esztendős osztályfőnök, aki lelke az iskolának. Keveset beszélt, inkább tanítványait hallgatta. Családfő hallgat így, aki komoly tapasztalatokkal rendelkezik, és jói ismeri a „fiatalabb" családtagok ügyes-bajos problémáit. Mondanunk sem kell, hogy a „fiatalabbak" között voltak 35, 40, sőt 45 évesek is. És mégis a harmincesztendős osztályfőnök volt az idősebb. Nemcsak a tantervvel, hanem a mindennapi munkájuk közepette felmerülő nehézségek leküzdésével kapcsolatosan is hasznos tanácsokkal láthatta el tanítványait. Békési "osztályfőnöknek ugyanazokkal a nehézségekkel kellett megküzdenie, mint tanítványai nagy részének. Ő is először szakmát tanult. 1949-ben az autószerelés mesterségét sajátította el. Amikor arról értesült, hogy államunk a dolgozóknak támogatást ad a továbbtanuláshoz, 1950-ben elment Harmóniára, ahol egy-évi szakadatlan tanulás után letette az érettségit. Innen Bratislavába került, ahol beiratkozott a pedagógiai főiskolára. Végül A Mali Köztársaság és az NDK közötti egyezmény alapján Berlinbe érkezett két mali leány, hogy a Berlin-Buch Intézetben megszerezzék szülésznői és betegápolói szakképzettségüket. KépUnkön Antonlette és Safoura a német nyelv tanulása közben. (CTK — Zentralbild —felv.) „A filmművészet humanizmusáért, a békéért és a népek barátságáért" Több mint 50 országi zászlaja leng Gajdaj, a film rendezője új műfajra a moszkvai Vörös tér közelében álló törekedett: szatirikus filmnovellára. Moszkva szálló erkélyén. A II. moszk- A Barbosz kutya című film is az emvai nemzetközi filmfesztiválon, az beri fogyatékosságok ellen irányul, emberiség nagy jelentőségű, haladó hallatlan kalandokba sodorja hőseit, S V O m fi % szellemű kulturális találkozóján részt vevő államok lobogói. A fesztivál már megnyílt. Az ünnepi szónoklatok után lázas munka kezdődött, hogy a fesztivál teljesítse küldetését, melyet a szovjet kormányfő üdvözlő levelében így fejezett ki: „A filmművészet sokat tehet a népek barátságának és kölcsönös megértésének megszilárdításáért, a magasztos erkölcsi elvek megerősítéséért. Éppen ezért a moszkvai filmfesztivál jelszava: „A filmművészet humanizmusáért, a békéért és a népek barátságáért" nemes jelszó. ' A megnyitó fénypontja a most elkészült szovjet dokumentumfilm a Csillagok felé bemutatója volt. Az emberiség örök vágyának teljesülését örökíti meg színes képekben. Fő tárgya 1961. április 12-nek nagy eseménye — Jurij Gagarin őrnagy sikeres űrrepülése és visszaérkezése. A film történelmi korszakokon vezeti végig a nézőt és igen találóan jellemzi azokat az eseményeket, amelyek bizonyos összefüggésben vannak az űrkutatás mai eredményeivel. A szovjet kormány nagy segítsége tette lehetővé, hogy a szovjet tudósok és technikusok eljussanak a szputnyikok és óriás-űrhajók után a Vosztok szputnyikűrhajóig, melyen 1961. április 12én Gagarin felrepült a világűrbe. A dokumentumalkotás megörökíti Gagarin és társai előkészületeit, szorgalmas edzését stb. Szépen kidomborítja a szovjet kormányfő érdeklődését a fiatal tudományos ág, az űrkutatás iránt, dokumentálja, hogyan karolta fel Hruscsov elvtárs az űrrepülésben a szovjet elsőség ügyét. ..Versenyen kívül szerepelt még egy szovjet filmvígjáték: Barbosz kutya. A dolgozók filmfesztiválján hazánkban résztvevő szovjet filmküldöttséget ábrázolja fenti felvételünk. hihetetlen helyzetekben mutat rá az emberi gyarlóságokra. Hétfőn megkezdődött a pályaművek bemutatója. A kanadai filmgyártás indián tárgyú történettel mutatkozott be. A Napkör a kihaló indián törzsek utolsó maradványainak életét ábrázolja, öszszefüggésben dicső múltjukkal. A nagyon fiatal ceyloni filmgyártás is a köznép, a falu életéből merített szerelmi tárgyú filmmel szerepelt. A halászok életét örökítette meg Nils R. Müller norvég rendezője is a Nagy fogás-ban. Megrázó képekben ábrázolta a^japán falu parasztjainak nélkülözését, páriasorsát, Kanito Szindo a Mezítelenek szigete című filmjében. A kisfilmek kategóriájában az egy éve felszabadult Dahomey filmgyártása mutatkozott be. Kid és René Corpel az afrikai halászok életéről és Dahomey ősi táncairól készített színes dokumentumot. A szén útja című chilei film a bányászok életét örökíti meg. Mint látjuk az első napnak is eléggé zsúfplt programja volt. Egyébként nagy népszerűségnek örvend a tekintélyesen képviselt francia küldöttség. Tagjai között van például Jean Delanois neves rendező, Jean Marais filmszínész, akinek legújabb filmje Lány a kirakatban (Cléves hercegnő) is szerepel a fesztivál műsorán. A francia küldöttséggel együtt jött Moszkvába Anna Philipe, a tragikusan elhúnyt Gerard Philipe özvegye. Az NSZK filmküldöttségével Kurt Hoffman, az ismert haladó szellemű rendező, a Csodagyerekek alkotója, és Liselotte* Pulver, a híres színésznő érkezett a szovjet fővárosba. Szergej Jutkevics, a nagynevű szovjet rendező a moszkvai Pravda vasárnapi számában behatóan foglalkozott a művész és kora kérdésével. Rámutatott egyes nyugati filmek sikereinek, vagy kudarcainak mély társadalmi okaira, s kifejtette a mostani nagy nemzetközi filmes-' találkozó mélyreható jelentőségét a népek békés közeledésében, a humánum győzelemre juttatásában. (L) ÜJ SZÖ 7, * 1961. július 13.