Új Szó, 1961. július (14. évfolyam, 181-211.szám)
1961-07-13 / 193. szám, csütörtök
1 ÚJ szo Levelezőink az idei gabonabetakarításról Az ország minden kerületében teljes ütemben folyik a gabonabetakarítás. Ezúttal a kézikaszák helyett elsősorban a gépek hadserege, a kombájnok, aratógépek kaszálják a dús kalászt érlelő gabonaföldeket. Az eddigi tapasztalatok szerint — a kezdeti nehézségek ellenére — biztatóan halad a munka. Szövetkezeteink és állami gazdaságaink általában jól felkészültek az idei aratásra. Főképp ennek köszönhető, hogy ez idén nemcsak előbb kezdtünk az aratáshoz, mint az előző években, hanem előbbre is jutottunk. Jó lenne ezt az előnyt továbbra is megtartani, hogy veszteségmentesen kerüljön a gabona a terményraktárakba. Az alábbiakban levelezőink írásait közöljük az idei aratásról. Vasárnap is arattak Tóth Károly tudósításából a želiezovcei környék szövetkezeteinek igyekezetéről értesültünk. A mező-» gazdasági dogozók itt sem ismernek nagyobb ünnepet a kenyérbetakarításnál. A šárovcei szövetkezetben 112-en jelentkeztek társadalmi munkára;—szaporán végezték az* aratást, nagy segítséget nyújtottak a cséplésben. Juraj Líška kombájnvezető 130 mázsa gabonát csépelt ki gépével s ha nem akadályozza a záporeső, teljesítménye még nagyobb is lehetett volna. Dicséretet érdemelnek a svodovi szövetkezetesek is, akik családtagjaikkal együtt 45-en kapcsolódtak be a vasárnapi munkába. Jók a termésátlagok. Búzájuk például az előzetes számítások szerint több mint 30 mázsát adott hektáronként! Eddig 6 vagonnal szállítottak, a termésből az állami raktárba. Hasonló munkaláz tapasztalható a želiezovcei szövetkezetben. A traktorosok versenyben állnak egymással, az idővel az aratás legjobb eredményének eléréséért. Az eddigi eredmények szerint a versenyben Gyurias László traktoros vezet. A nemzeti bizottság segítségével — Nálunk is főleg gépek segítségével végzik a gabonabetakarítást. A városi nemzeti bizottság szorosan együttműködik a szövetkezet vezetőségével, tagságával. Kölcsönösen ügyelnek arra, hogy a betakarítás akadálymentesen folytatódjék. A kétmenetes módszer alkalmazásával javában folyik a búzaaratás, melynek üteme a múlt évhez viszonyítva lényegesen fokozódott. Az aratásban a szorriszéái segítség elve is érvényesül. A Tesárské Nemce-i EFSZ-ben valamivel később érik be a gabona, ezért kombájnjukat szövetkezetünk rendelkezésére bocsátották. E hét végéig befejezzük az aratást s a gabonacsépléssel sem maradunk el — írja Demény László, a VNB titkára Levicéről. Bővül a 200-asok mozgalma A komárnői AG dolgozói, a traktorosok, kombájnosok versenyeznek egymással a gabona gyors betakarításában. Dobrocsányi és Botka kombájnvezetők 200—200 hektár gabona learatására vállalkoztak. Eddigi teljesítményük nincs messze célkitűzésüktől. Az említetteken kívül az okoličnái gazdaságból Magyar Sándor fiatal kombájnos érdemel dicséretet, aki ugyancsak túlhaladta már a 100 hektárt. A következő százas Simon Imre, a préselő gépen dolgozik, 103 hektáron kötötte bálákba a szalmát. A százasok mozgalma tehát az állami gazdaságokban is egyre nagyobb népszerűségre tesz szert és nagyban elősegíti a betakarítás meggyorsítását — tájékoztat Németh András levelezőnk Komárnóból. Minden percet kihasználva A Blatnái Állami Gazdaságban a kétmenetes módszer mellett a háiitiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiliiiii | |iiiit!!<iiin!i!illlllliiiiiiiiiiiiiM ,j::M;;iiiit!fiiiíiiliiiiilllllll> rommenetes aratást is kipróbálták, írja Uhercsík Sándor levelezőnk. A betakarítást 15 nap alatt befejezzük. A gazdaság üzemrészlegein Puha Imre, Nagy Antal, Fejes Lajos, Horváth György és Szerencsés József traktorosok, kombájnvezetők szereztek nagy megbecsülést napi közel 10—10 hektáros teljesítményükkel. Az aratómunkásokat a helyi agitációs központ is lelkesíti, ahonnan a leadón keresztül nyilvánosan is közzéteszik eredményeiket. Minden percet kihasználunk, hogy biztos helyre szállíthassuk a termést. Teljes gépesítéssel Sáfi Árpád levelezőnk a Dvory nad 2itavou-i szövetkezet aratási munkáinak gépesítéséről számol be. — Ez idén 2000 hektárról kell veszteségmentesen betakarítanunk a gazdag termést. A szövetkezet tagjai, vezetősége és a traktorosok, kombájnosok nagy felelősséggel végzik munkájukat. Naponta 24 kombájn egyenletes zúgása teszi élénkebbé a határt. Serényen dolgoznak a rendrakógépek is, az aratómunkások és a falu egész dolgozó népe, hogy legkésőbb 16 napon belül az aratást befejezhessük. Fiatalokat megszégyenítő szorgalommal Zelenák István leveléből olvassuk: — a Čierná nad Tisou-i szövetkezet idősebb tagjai fiatalos hévvel dolgoznak a gabonaföldeken. Az ifjabbakat elcsábította az átrakodó állomás, ez azonban nem látszik meg az idei termésbetakarításon. A búza, rozs, árpa aratása már befejeződött, felbúgtak a cséplőgépek s lassan vége felé közeledik a betakarítás. Minek köszönheti ezt a sikert a szövetkezet? Igazságtalanok lennénk, ha megfeledkeznénk a védnökségi üzem dolgozóinak segítségéről. Az átrakodó-állomás gépesítési osztályáról csoportosan jöttek a szövetkezetbe dolgozni. Kubolnický és Verner elvtársak mesterien szervezték a munkát. Az igyekezet nem ismer akadályt — Pár nappal ezelőtt — olvassuk Vadovics József levelét — kiadós eső zúdult a galantai járásra. Ügy festett a helyzet, hogy az aratás megakad. Azonban tévedtünk. Az eső után másnap a járás valamennyi szövetkezete még szorgalmasabban folytatta a munkát. A topol'nicai „Győzelmes Üt" EFSZ-ének tagjai a gépeket is munkába állították, kétmenetes módszerrel dolgoztak. Nyíregyházi János traktoros arról tájékoztatott, hogy legkésőbb 12 nap alatt teljesen befejezik a gabonabetakarítást. Ám nemcsak az aratásban tanúsított szorgalom, hanem a tarlóhántás jő eredményei is jellemzik a szövetkezetet. Az őszi árpa helyén már szépen kisorolt a silókukorica, két terméssel így biztosítják egyre növekvő állatállományuk számára a bőséges takarmányalapot. A topolčankyi méntelep az idén ünnepli fennállásának 40. évfordulóját. A telep dolgozói nemcsak a hazai, hanem a külföldi versenyistállókat is jó lovakkal látják el. Képünk a fiatal állományt ábrázolja legelés közben. • (K. Cích — ČTK — felv.) Tudományos módszerekkel VIGĽAŠON még csak ez év elején létesült a gazdálkodási rendszereket tudományosan kidolgozó intézet körzeti kísérleti állomása. A kezdeti nehézségek azonban nem jelentenek semmi különöset Ondrej Toman igazgatónak, s a kísérleti állomás maroknyi dolgozójának, akik lelkesen kezdték meg tevékenységüket. Igaz ugyan, hogy csak bizonyos idő után mutathatják fel munkájuk eredményeit, de máris állíthatjuk, hogy ez igen nagy hasznára lesz mezőgazdaságunknak. A kísérleti állomás dolgozóinak munkaprogramja arról tanúskodik, hogy a termelés legjövedelmezőbb rendszereinek kidolgozására, illetve a növénytermesztés és az állattenyésztési termelés lehető legnagyobb hatékonyságának elérésére irányul minden tevékenységük. A vigľaši kísérleti állomásnak nincsenek laboratóriumai, s kísérleti földek, istállók sem állnak rendelkezésére. Az állomás dolgozói a közeli mezőgazdasági üzemekkei szorosan együttműködve közvetlenül a termőföldeken és az istállókban — tehát nyakorlatilag — győződnek meg bizonyos újítási javaslatok s a csehszlovákiai kísérleti intézetek, esetleg külföldi tudományos dolgozók által ajánlott új technológiai eljárások helyességéről. Milyen eredményekre számít a vigľaši kísérleti állomás az esetben, ha az általa felülvizsgált új, haladó módszereket gyakorlatilag is érvényesítik mezőgazdaságunkban? A LEGÉRTÉKESEBB eredmény az volna, ha a mezőgazdasági üzemek — kerületi viszonylatban — 3 évi időelőnyt nyernének és azt felhasználhatnák a termelés növelésére. A vigľaši kísérleti dolgozók e cél elérése érdekében — tekintet nélkül a jelenlegi tervezési módszerekre — kidolgozzák a növénytermesztés és az állattenyésztési termelés legfontosabb irányelveit harmadik ötéves tervünk éveire. Ezeknek az irányelveknek betartása biztosítja, hogy a mezőgazdasági üzemek _a termelés legnagyobb fokú hatékonyságát, illetve legnagyobb jövedelmezőségét érhetik el. A vigľaši kísérleti állomás egyelőre csak egy munkahellyel rendelkezik, amelynél előnyösebbet azonban nem is találhatott volna. Ez a kísérleti munkahely a; Zvolenská Slatinai Egységes Földművesszövetkezet, amelynek tagjai évek hosszú során át igen értékes tapasztalatokat szereztek, és ami talán a legfontosabb, rendkívüli érdeklődést tanúsítanak minden újdonság iránt. E földművesszövetkezetben már rég meghonosodott az új technológia és lelkes követőkre találjak a nagyüzemi termelési munkamódszerek is. Ez elsősorban Martin Paškának, az EFSZ elnökének és Martin Fabík mérnöknek, a szövetkezet agronómusának köszönAz enyémhez a mhnken keresztül vezet az út FABÍK MARIIN MÉRNÖKAGRONÖMUS hető. Fabík mérnök fiatal, haladó szellemű ember, aki elsősorban a legidőszerűbb szükségleteket tartja szem előtt és ezért főleg az új, haladó irányzatú technológia érvényre juttatására összpontosítja figyelmét. Munkájával lényegesen megkönnyíti a vigľaši kísérleti állomás dolgozóinak tevékenységét. MILYEN tehát az együttműködésük és milyen elvekhez igazodnak a termelés jövedelmezőségének növelése érdekében? E kérdésre csak akkor kaphatunk érdemleges választ, ha szemügyre vesszük a Zvolenská Slatina-i EFSZ gazdaságát. A szövetkezetesek 1675 hektárnyi területen gazdálkodnak és eddig nem vallottak szégyent áldozatkész munkájuk eredményeivel. Egy alkalommal, amikor gazdálkodásuk eredményeit elemezték, több fogyatékosságot tártak fel, amelyek kiküszöbölése lehetővé tenné, hogy — egyes irányszámok szerint — a többszörösére növeijék a szövetkezet termelését. Ve"vük szemügyre például a sertéstenyésztést. A Zvolenská Slatina -i EFSZ-ben még a közelmúltban hideg vízben áztatott száraz lóherével etették a sertéseket. Bárki azt állíthatná, hogy ez a módszer semmitmondó csekélység, mert nem tudatosítja kedvezőtlen következményeit. A szövetkezetesek azonban meggyőződtek egy újabb módszer előnyösségéről és most már leforrázzák a lóherét s így növelik a takarmány minőségét. Ugyancsak a közelmúltban nem darálták, hanem szecskavágóval aprózták fel a lóherét, mert nem tudták, hogy a darált lóhere jobban emészthető. Hibákat követtek el a szopósmalacok nevelésében is, éspedig azzal, hogy nem öntöttek naponta friss vizet a vályúkba. Idővel ezt is megtanulták. íme néhány példája a vigľaši kísérleti állomás és a Zvolenská Slatina-i EFSZ dolgozói sikeres együttműködésének! Talán mondanunk sem kell, hogy a szövetkezetesek nemcsak az említett módosításokat eszközölték, hanem igen sok értékes intézkedést foganatosítottak és annyi új módszerrel ésszerűsítették az EFSZ termelését, amennyit e helyen fel sem sorolhatnánk. A legfontosabb azonban, hogy az EFSZ minden munkaszakaszán állandóan megnyilvánul a szövetkezetesek öntudatos kezdeményezése. Jelenleg 900 sertés nevelésére alkalmas automatikus hizlaldát építenek és egy nagy szivattyú-állomást a trágyalével való öntözés céljaira. CSAKNEM megfeledkeztünk az EFSZ egyik legfontosabb terményéről — a burgonyáról. A Zvolenské Slatina-i szövetkezetesek ez idén 83 hektáron ültettek burgonyát. Meg kell említenünk, hogy e burgonyatermö vidék földművesei mindeddig nem nagyon dicsekedhetnek a burgonya hektárhozamaival. A vigľaši kísérleti állomás dolgozói és az EFSZ agronómusa vezetésével a szövetkeze 3k ezért fokozott figyelmet szentelnek a burgonya termesztésének. Ez idén már a szepességi módszerek szerint végezték a talaj előkészítését, ültették a burgonyát, gondozzák a fejlődő növényeket. E módszer helyességét részletesen elemezték a Havlíčkúv Brod-i kísérleti intézetben, ahol az említett körzet természetadta feltételeinek figyelembe vételével megállapították a műtrágya különleges adagolásának célszerűségét is. Adjuk azonban át a szót Fabík mérnöknek, a Zvolenská Slatina-i EFSZ agronómusának: — A szepességi módszer szerint 67 hektáron készítettük elo a taiajt és úgy trágyáztuk, hogy a burgonyaföldek minden hektárján elérhessük a 130 mázsás hozamot. Ezenkívül úgy adagoltuk a trágyát, hogy 1(J hektáron 200 mázsa, öt hektáron pedig 300 mázsa legyen az átlagos hektárhozam. Intézkedéseink arról tanúskodnak, hogy a trágya helyes adagolásával a burgonyaföldek hektárhozamát is szabályozhatjuk. Mindez azonban még nem elegendő, mert a talaj alapos előkészítésétől s a növények megfelelő gondozásától is függ a kívánt hektárhozamok elérése. E cél elérése érdekében mi is bekapcsolódtunk a poprádi földművesek munkaversenyébe. Ezt annál inkább is megtehettük, mert tudjuk, hogy nálunk semmivel sem rosszabbak a burgonyatermesztés feltételei, mint a Szepességen. - MAGÁTÓL értetődik, hogy munkánkban a mezőgazdasági géj>ek is nagy segítségünkre voltak. A burgonyaföldeken ez idén gépek segítségével végzünk minden munkát, tehát állíthatjuk, hogy nálunk már teljesen gépesítettük a burgonya termesztését. JOZEF SLUKA Kétyi István nemrég kapott megbízatást a párttól, hogy a sikeresen elindított, talpra állított JJová Vieska-i szövetkezetből tegye át működési helyét a Garamon túli Sikeniökai szövetkezetbe. Az új környezetben nem fogadták valami barátságosan. Az állandóan veszteséggel gazdálkodó szövetkezet tagjai a felsőbb hely által idekiildött embert, a parancsolgatót próbálták benne felfedezni. Kétyi István azonban jó emberismerőnek bizonyult, gazdag élettapasztalatait a szövetkezetesek erejének összefogásával eredményesen gyümölcsöztette. Felismerhetetlenül megjavult a helyzet az egész faluban, egészséges bizakodás, reménység tölti el a szövet kezeteseket. — Tavaly ilyenkor — halljuk többtől is — még először sem kapáltuk be a kukoricát. Most a harmadik kapálását végezzük. Széna- és takarmánytermésünk javarészét megvámolta az időjárás, a téli hónapokban csak éppen hogy ki bírtuk tartani az állatokat. Ma temérdek silóanyag, közel 10 hatalmas kazal jó minőségű szálastakarmány a biztos fedezetünk... — Minek az eredménye ez a változás — tettük fel a kérdést a falubelieknek. — Hát a Pista bácsi — így nevezik a népszerű Kétyi elvtársat — egészen új vérkeringést hozott a szövetkezetbe. Ért ám a gazdálkodáshoz! Nemcsak termelni, hanem kalkulálni is igen jól tud! Papp Béla zootechnikus, az elnök közvetlen munkatársa igen jellemző példát mondott el a tettekben fiatalokkal is vetekedő Kétyi elvtársról. — Mikor Pista bácsi idekerült, másfél liter tejet se fejtünk tehenenként. Na, rendben van — mondotta — fel kell javítanunk a takarmányozást. Ahogy a fű kisarjadt és le lehetett kaszálni a lucernát, nyomban rátértünk a zöldtakarmányok etetésére. Sőt még abrakot is adagoltunk a teheneknek. Ámde a tejhozam csak nem akart emelkedni. Menetközben a gépifejést is bevezettük. Erre újabb érveket hoztak fel az emberek: „Azért nincs tej, mert a gépek lerontják a teheneket". Több éjfélbe nyúló estén keresztül gondolkoztunk, vitatkoztunk Pista bácsival, mit tegyünk. Egyszer aztán megállapodtunk: rajtaütésszerű ellenőrzést hajtunk végre az etetésnél, fejésnél. Tetszett vagy nem tetszett, az állatgondozóknak megmondtuk, hogy nem fejik ki rendesen a teheneket. Előfordult az is, hogy a fejőberendezés szívótömlójét tűvel kilyukasztották annak bizonyítására, hogy nem vált be a gépi fejés. Az állatgondozókat felváltottuk, új emberek kerültek az istállóba, akik 1,5 literről a mai napig 5,5 literre hozták fel az átlagos napi tejhozamot. E nem mindennapi történet, tiége az, Hogy Kétyi István a vezetőség derék tagjaival, a józanul gondolkodó szövetkezetesekkel együtt eredményesen megvívta a csatát. Meggyőzni az embereket saját munkájuk megkönnyítése érdekében, jövedelmük emelkedéséért persze nem tartozott a legkönnyebb vállalkozások közé. Ma már prémiumot kapnak, az állattenyésztők, a mezei munkacsoportok tagjai, akik újult reményekkel végzik napi munkájukat. A korai burgonyát — melyet csaknem 15 hektáron termesztettek — a szövetkezet már jó pénzért értékesítette: közel 200 ezer korona jövedelem futott be a közös pénztárába. Tisztán zöldellnek, rohamosan növekednek a többi kapásnövények is. Kukoricából például tavaly csak hat mázsás hozamot értek el, az idén már 21 mázsát terveztek. Ennél azonban sokkal nagyobb hozamra lehet számítani, mert alaposan megtrágyázták a talajt és minden munkát idejében elvégeztek. A falu felett emelkedő dombokon beérett a gabona, az aratást néhány nappal ezelőtt az aratógépek, kombájnok bevetésével sikeresen megkezdték. A szövetkezet tagjai mindnyájan bekapcsolódtak a munkába és úgy számítják, hogy két hét múlva teljesen végeznek a gabonabetakarítással. A deresedő hajú Kétyi István homlokáról szinte patakzik a veríték, a hajtáson dolgozó aratóktól érkezett. Magatartásán már közel sem állapítható meg, hogy „új ember" itt, de hangjából még keserűség érződik. — Nem az „áthelyezés" miatt — hessegeti el a megállapítást. — De mennyivel gazdagabb lehetne a falu népe, ha a múltban is az ideihez hasonló szorgalommal, lelkesedéssel dolgoztak volna a közösben. Félévi munkánk eredménye a múlt évhez viszonyítva éppen a kétszerese, pedig még teljes hat hónap, áll előttünk. Az az érzésem — mondja búcsúzóul — az emberek megértették, hogy az enyémhez már a mienken keresztül vezet az út. Ezért dolgoznak ilyen szorgalmasan saját maguk hasznára és a társadalom javára. SZOMBATH AMBRUS 3ÜJ SZÖ 5 * 1961. július 16.
