Új Szó, 1961. július (14. évfolyam, 181-211.szám)

1961-07-13 / 193. szám, csütörtök

JÓ ÖTLET A prágaiak jó része nem is olyan régen még abban a hiszemben élt, hogy a mintegy harminc kilométernyi hosszúságú a főváros területén is keresztülsiető, kígyózó, helyenként fel-felbukkanó, gyakran el-eltünedező Botié-patak nem más, mint kellemetlen szagú csatorna. Sokan nem is sejtették, hogy ennek a sötét színű, iszaptól, hulladéktól zavaros pataknak a vize mielőtt a várost elérné, üdén csörgedező csermelyéhez hasonló, mely Ole'sky falu környékén négyszázharminc méter magasságban ered a tenger színe felett. Vizét több más kisebb patak is táplálja és helyenként magas sziklákkal övezett partja mesébe illó, vadregényes külsőt kölcsönöz a tájnak, különösen a jól ismert, csodálatosan szép prúhonice-i gondozott parknak szolgálván díszére. Sokan nem ismerik a Botié-patak történetét és azt sem tudják róla, hogy valamikor „Boros patak"-nak hívták, mert a néphit szerint vize karácsonykor borrá vált. A mai Havliček-park alatt — a város szivében — ugyanis malom állott a Botié partján. Benne őrölte gabonáját egy gazdálkodó. A gabona porától kiszáradt a torka és így szomjúságát a patak vizével enyhítette. Kissé ugyan furcsállta a víz ízét, de azért ízlett neki, olyannyira, hogy nem telt bele hosszú, idő, jókedvre derült tőle, táncra perdült és vidám hahót ázásától, kurjongatásától visszhangzott a környék. Így jöttek rá, hogy a Botié vize valóban bort tartalmaz. Ezért nevezték el Boros pataknak. Hogyan került a bor a patak vizébe? Hogyan másként, mint hogy a szőlőtermelők dézsáikat, kádjaikat sűrűn öblögették a Botié vizében. Senki sem számított arra, hogy ez a ma még haszontalan, semmire sem alkalmas patak rövidesen igen fontos szerephez jut; halastavak rendszerének építésével fellendíthető benne a haltenyésztés és, korszerű gát építésével Hostivarban orvosolható a környék lakosainak régi fájdalma: kellemes üdülési és fürdési lehetőség nyílik a nyári strandévadban. Mert bizony a Vltava, a főváros öreg, hűséges barátja nem mindenben felel meg a követelményeknek. Vize tisztátalan, az utóbbi időben pedig a slapyi és a többi völgygát felépítése óta szinte dermesztően hideg. De ennél is nagyobb baj, hogy a milliós főváros vasárnapi üdülő tömegei, kevés férőhelyet találnak partjain. Márpedig Prága lakosainak százezrei hová özönlenének szombat délutánonként, vasárnaponként tavasztól őszig, ha ki akarják pihenni egész heti fáradalmaikat? Hová máshová, mint kifelé a szabadba, a természetbe, a folyóhoz, melynek hűs habjai oly üdítően hatnak? A prágai nemzeti bizottság képviselőinek az ötlete volt, hogy a Vltavát részben tehermentesítheti a Botié. Ma már mindenki erről beszél Prágában. Milyen lesz az új strand Hostivarban? A festői környezetben, erdőktől szegélyezett két és fél kilométernyi hosszúságban húzódó út csak kiegészítője a készülő üdülőközpontnak. Lent a völgyben már zakatolnak a buldózerek és kotrógépek, hogy mielőbb elkészüljön a töltés és a gát, mely a Botié több ezer köbméternyi kristályos vizét fogadja majd magába. Harmincöt hektárnyi területet ölel fel ez az óriási tó, melynek mélysége a gátnál eléri a tíz métert. A tervek szerint a gát építését a jövő évben befejezik, 1963 tavaszán pedig megtöltik a tavat vízzel és ugyanez év nyarán az egész üdülő központot átadják a dolgozóknak. Persze addig még sok víz folyik le a Botiőon és sok brigádmunka vár elvégzésre. A füves térségeket fákkal ültetik be, az erdős területek egy részét még jobban befásítják, de a parkokról, virágokkal beültetett sétányokról sem feledkeztek meg. Erre a célra hatvan hektárt szántak. A tágas, homokos strandokat a tó másik oldalára, az erdőkkel szemben tervezték. Itt lesznek a játszóterek, sporttelepek, ruhatárak, zuhanyok, korszerűen berendezett és felszerelt vendéglók, csónakházak és mindaz, ami az üdülők kényelmét, szórakozását, pihenését szolgálja. Így gondoskodik majd a nagymúltú, vidáman csörgedező Botié a prágaiakról, akiknek százai, ezrei megvalósítják a nemzeti bizottság ötletét. KARDOS MÁRTA Az egész falu érdeme Ä Štvrtok nad Ostrovom-i szövetkezetben minden különösebb zökkenő nélkül halad az aratás. Igaz, a siker nemcsak a szövetkezeti tagok, hanem az egész falu érdeme. Nagy Lajos, a HNB elnöke, még mielőtt az aratás elkezdődött volna, a község művelődési otthonába értekezletre hívta össze a falu lakosságát, valamennyi tömegszervezetét. — A gabona beérett, itt az aratás Ideje. Az ország kenyerének biztosításáról van szó, — mondotta többek között az elnök, — majd felhívta a megjelenteket, minél többen járuljanak hozzá az aratás sikeres befejezéséhez. A gyűlés eredményeként 2300 munkaórát ajánlott fel a lakosság és ma, amikor az aratás befejezéséhez közeledik, meg lehet állapítani, hogy nemcsak ígérték, hanem vállalásukat teljesítették is. Az aratásban nem hiányoznak a fiatalok sem. Hordják a gabonát, gyűlik a szem, a tisztítógépek éjjelIdejében és gyorsan A Belkereskedelmi Minis ítérium és az élelmiszeripar dolgozói július 12én ismertették az újságírókkal a gyümölcs- és zöldségellátási helyzetét. Az év első felében 10 ezer tonnával több zöldség került a piacra, mint ahogy tervezték. A gyümölcsellátást 6 ezer tonnával teljesítették túl. Az 1957-es évhez viszonyítva 52 százalékkal több zöldség és háromnegyedével több gyümölcs került az üzeletekbe, mégis kevésnek mondható. Nincs eléggé kihasználva az üvegházi zöldségtermelés s a gyümölcstermelésnek is nagyobb figyelmet kellene szentelni. Az idei alma-, szilva- és körtetermés előreláthatólag jóval kisebb lesz a tavalyinál. Ezért kell idejében biztosítani a szedési munkálatokat. A krumpli felvásárlásánál ismétlődik a régi nóta: a szedés állandó halogatása. Ez rossz helyzetet teremt a felvásárlásban és a közellátásban. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ahol a szervezési munkákat nemcsak a felvásárlási és kereskedelmi szervek irányítják, hanem a nemzeti bizottságok, a Csehszlovák Kertészek és Gyümölcstermesztők Szövetségének tagjai, a szállítók és a vasutasok — ott jó eredmény várható. Egyre több a szocialista munkabrigád A bratislavai Palma-üzemben a j szocialista munkabrigád mozgalomba < eddig már 15 kollektíva kapcsoló-, dott be. Ezek közül négy csoport < már el is nyerte a büszke címet. j A legpéldásabb csoportokat a laka- < tosműhelyben találhatjuk, ahol a Juraj Marian és Ján Kočiš vezette ] brigádok már nemegyszer bebizonyí- 1 tották, hogy méltók a büszke cím ( viselésére. E két csoport sikeresen < megoldotta a mosópor csomagolásának gépesítését. Az újítási javaslat j évente 110 000 koronával teszi ol- f csóbbá a termelést. A brigádmozgalom eredményéül

1 könyvelhetjük el, hogy a Palma- i üzem első félévi termelési tervét < 102,1%-ra teljesítette. Az említett idő alatt az üzem 134 tonna < olajárut, 28 tonna zsiradékot és néhány tucat tonna más gyártmányt i adott el terven felül népgazdasá- ] gunknak. nappal dolgoznak, ilyenkor minden kézre égető szükség van. — Ha nem akarunk lemaradni, minden munkát korszerű és nagyteljesítményű gépekkel kell végeznünk — mondotta Kállay Mihály, a szövetkezet mezőgazdásza még az aratás megkezdése előtt. Hogy ez nem csupán jelszó, kitűnik abból is, hogy az idén már nem aratnak kévekötőkkel. Három új, nagyteljesítményű rendrakógéppel rendelkeznek, amelyek egyenként naponta 15 hektár gabonát aratnak le. Ilyen módon a három gép napi teljesítménye 45 hektár. A négy rendfelszedő előtt állandóan 40—50 hektárnyi, két-három napja learatott száraz gabonarendek feküsznek. A rendfelszedőknek ilyen munkabeosztás mellett egy percig sem kell várakozniuk és minden percet hasznos munkára fordíthatnak. F. J. Hazánkban él a világ egyetlen fehér szarvascsordája A žehušicei állami védett területen Kutná Hora közelében él a világ egyetlen fehér szarvascsordája. A fehér szarvas hazája Nyugat-Ázsia volt. Néhány fehér szarvast 1780 táján honosítottak meg Csehországban. Ma mindössze 27 fehér szarvas van Žehušicén. A további államilag védett helyeken, Mníchovo Hradištén és Chlumecen, ahol ugyancsak próbálkoztak tenyésztésükkel, rövidesen elpusztultak. A fehér szarvasok a világ többi táján is kipusztultak és ekképpen a žehušicei fehér szarvasokat egyedülálló különlegességnek lehet tekinteni. Az űj tanévben új iskolában Bratislavában a Februári Győzelem ; utcai lakónegyedben befejezéshez ; közeledik a 25-tantermes korszerű > iskola építése. Az építők az új, ti• pizált bölcsődével együtt augusztus £ elsején adják át rendeltetésének. ; Képünkön: Előtérben a bölcsőde, > háttérben az épülő lakónegyed. (M. Slosiariková — ČTK — felv.) CVIKOV gyönyörű erdős határában van elhelyezve az Állami Gyermekgyógyintézet. Két hónapig időznek itt a tüdőgyulladásban, asztmában és a légzőszervek megbetegedésében szenvedő gyermekek. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az állandó orvosi felügyelet alatt álló gyermekek egészségi állapota napról napra javul. (J. Nősek — ČTK — felv.) ÖTEN A BRIGÁDBAN * legfiatalabb közülünk éppen most 20 éves, és a legöregebb sem töltötte meg be a negyvenet. Négyen' közülünk már nősek, összesen kilenc gyerek vár bennünket odahaza. — Meg az egész falu — vág a szavába Devečka Branislav brigádvezető. — Ügy ám, igazad van — bólint rá, akivel az első mondatot váltottam. A múltkor is, hogy megsokallták a szövetkezetesek, mikor itt — a Keletszlovákiai Vasmű építlsénél — meg kellett nyomni a gombot és egy álló hónapig nem mehettünk haza. A faluban számon tartanak bennüket. így mutatkozott be a brigád. Ácsok között vagyok. A munkahelyükön ott lóg a tábla, rajta a felírás: Szocialista munkabrigád dolgozik itt. A tervet... Nem, ne arról beszéljünk most, hány százalékra teljesítik ezek az emberek a tervet. Hogy jóval 100 fölött, arról maga a központi mechanizációs műhely elkészítése is tanúskodik. 1961 júliusában megkezdték benne a szerkezetek gyártását. Ez azt jelenti, hogy ez a brigád is jól dolgozott. Most úgy nézzünk erre a hat emberre, mint akiknek kilenc apró gyerekük van, mint Liptovský Ondrej község lakóira. — Számok, tervteljesítési mutatók helyett embereket lássunk. rinecen — az acél hazájában kezdődött. Valami 8 vagy 9 éve ők is ugyanúgy indultak útnak, mint előttük már ezren és ezren mások. Hiszen Liptó a juhászokon kívül arról volt híres, hogy az a környék talán az egész országnak, mi több, fél Európának adott kőműveseket, ácsokat. Pénzt keresni mentek ők Trinecre. Valamennyien ugyanabban a községben születtek, hát összeálltak és csak ott — az acél birodalmábar! telepedtek le. Magukkal vitték falujuk szokásait. — Egy hét végén, hogy nem mentem haza — emlékezik a brigádvezető, szállásomon meglátogatott az építésvezető. Restelltem a helyzetet, ahogy meglátott, mert egy harisnyát szorongattam a kezemben. Előttem meg ott volt egy rakás pénz. Két-három hónapi keresetem. Mint minden szabad időmben, akkor is azt számlálgattam. Emlékszem, nagyon szégyelltem a harisnyaszárat. Az építésvezető úgy tett, mintha nem látta volna, hogy hol tartom a pénzemet. Aztán egyszerre a hazaiakra — asszonyra meg a gyerekekre terelte a beszélgetést. — Otthon majd mit csinál a szabadsága alatt? — kérdezte tőlem. Mert szabadságra készültem. — Házat akarok építeni — feleltem. Az apám kőműves, magam is értek ehhez a munkához, különben ács vagyok, hát a szabadság négy hete alatt nagyjából elkészül a ház. — És -üdülésre mikor akar elmenni? — kérdezte a vezető. — Üdülésre? — húztam félre a számat. Se apám, se én, de még egyetlen ivadékom sem volt még soha üdülni. Meg a házat is ki építené fel, ha nem lennék otthon? — A partiból hányan mennek magával egyidőben szabadságra? — Mind az öten egyszerre vesszük ki a négy hetet. — És valamennyien házat építenek? — Nem, csak én egyedül. — És ők nem segítenének? Nézze, ott a telepen van az én kis családi házam — magyarázott az építésvezető. Azt is az én partimmal közösen építettük. Akkor még én is kőműves voltam. Tíz nap alatt előkészítettük. Hát — mondta még az építésvezető — gondolkozzon még el a dolgon. Öt üdülési utalványt mindenesetre tartalékolok a maga csoportjának. •ir ranislav, — mondták a brigádvezetőnek másnap reggel a többiek, — csak vedd át azt az öt utalványt. Mi az nekünk ötünknek egy két-szoba-konyhás lakás. Egy hét alatt akár be is költözhetsz, ha mi nekifogunk. Aztán egyszerre megyünk majd Karlovy Varyba. Két hétre. Négy hét múlva, mikor visszatértünk az üdülésről, mert valóban elment az egész parti, a munka megkezdése előtt az első sajtótájékoztatót az építésvezető tartotta. Kevesen voltunk akkor a csoportban, hiszen még mindig nyár volt. A többi parti is szabadságra ment. Az építésvezető így nem is várt sokat a hallgatóktól, hiszen belőlünk — liptóiakból — egyetlen szó nem sok, annyi sem lehett soha kipréselni, ha mm O B

1 vita kezdődött a sajtótájékoztató után. — Először — mintha csoda történt volna — a csoportvezető emelte fel a kezét. Hozzászólása volt. — Hát, most már elhiszem, hogy nemcsak az a pár ezer korona a mienk ebből az országból, amit havonta keresünk. Daniel, a háromgyermekes apa a kezét sem emelte fel, csak úgy szólt bele a beszélgetésbe: — Emlékeztek arra a táblára, ott az üdülő kertjében? Régebben oda írták fel, hogy melyik évben milyen maharadzsa, vagy nagyherceg gyógyíttatta ott magát. És azokban a szobákban feküdtek, ahol minket is elszállásoltak. És egyszerre valamennyinek akadt mondanivalója az országról. £ tvenkilencben, mikor azt kérdezték az építésvezetőtől, sző lehetne-e szocialista munkabrigád alakításáról, önkéntelenül is kicsúszott a száján: — BranislaVék — akár holnap is megkaphatnák a címet. És másnap már valamennyien tudták, mibe vágták fejszéjüket. Mert a feladat nem is volt olyan túlkönynyű, ahogy azt először gondolták. A kötelezettségvállalás egyik pontja így hangzott: „A szövetkezeti gazdálkodás fejlesztése érdekében egy gyengén működő szövetkezetben szabad időnkben vállaljuk az építkezési munkák egy részének elvégzését és irányításit." Egy este munka után a brigádvezető megkérdezte a többit. — Fiúk, melyik legyen az a szövetkezet? Mert az ácsmunkában akárkivel felvesszük a versenyt, de a szövetkezetek, — ott egészen más munkára van szükség. Hiszen a parasztok sokan még úgy gondolkodnak, mint mi gondolkodtunk 5—6 évvel ezelőtt. Megint Dani, a legöregebb vette át a ^zót. — Hát otthon se gazdálkodik a szövetkezet valami rózsásan. Mi lenne, ha ott próbálnánk szerencsét. Azt hiszem, nekik is jólesne. Hiszen látom, hogy hónapok óta sehogy sem halad a közös istálló építése. •ír A faluban régebben minden vasárnap reggel órákig szólt a hangszóró, hívta a brigádosokat a közös , istálló építéséhez. 10 óra volt azonban mindig, mikorra kettenhárman összejöttek a szövetkezeti iroda előtt. Aztán látva, hogy senki más nem jön, az a két-három embef is hazaballagott. A brigádvezető egy szombati napon — éppen vezetőségi gyűlés volt a szövetkezetben — benyitott az EFSZ irodájába. — No Brano, mi jót hoztál? — kérdezte az elnök. — Nem hoztam semmit, inkább viTTni akarok, — válaszolta az ácsmester. Add ide az istálló tervrajzát. Holnap dolgozni akarunk rajta. — Jól van, nagyon jól, de legalább azt mondd meg, ki irányított benneteket ide. A járás? Vagy a kerületi építővállalat? — Senki. Csak úgy magunktól jöttünk rá. hogy télvíz idején tető nélkül tönkremegy a félig kész istálló. j- Másnap gyanakodva nézett bennünket a falu. — De két hét múlva már — pedig hangszóró sem hívta a falu népét — seregesen indultak a szövetkezeti tagok is a telep felé, — a közöst építeni. Tóth Mihály ÜJ SZÖ 1 * 1961 július 82.