Új Szó, 1961. július (14. évfolyam, 181-211.szám)

1961-07-11 / 191. szám, kedd

TALAĹKOZASOK ' 1961. január elsején a Rimavská Sobota-i járásban egyesült két kis szövetkezet: az Uzovská Panica-i és a rokytniki. Így jött létre a járás egyik legnagyobb egységes földművesszövetkezete: a „Béke". Először Babic Jánostól, az Uzovská Panica-i HNB titkárától hallottunk a „Békéről" s nyomban ehatároztuk, hogy megtekintjük. A titkár — annak ellenére, hogy az aratási ,nunkálatok megszervezése s a nyár egyéb problémái teljes mérté

1 ben lefoglalják az idejét — készségesen vállalta a kalauzszerepet!... Első találkozás Harmatos, madárfüttyös nyári reggel. Babic János motorkerékpárján érkezünk a faluba. Uzovská Panica a járási székhelytől 12 kilométerre fekszik; a száguldás jót tett a kedélyeknek, a légáramlás kifújta szemünkből az álom morzsáit s a morcosságot. Az utolsó kilométert kaviccsal vastagon felszórt úton tesszük meg. Babic Jánosnak minden tudására szüksége van, hogy a motorkerékpárt egyensúlyban tartsa. — Micsoda szörnyű út'. — mondom jó hangosan. — Miért, nem lát ja, hogy javítják? — Nem látok én itt egy embert Sem, csak a sok kavicsot. — Vasárnap jöjjön el s megláthatja őket. — Kiket? — Hát az útépítőket. Községünk lakosai ugyanis brigádmunkával hozzák rendbe ezt az utat s elsősorban vasárnaponként dolgoznak. A helyi nemzeti bizottságon nem sokat időzünk. A titkár, — miután a motort biztonságba helyezte, — a következő kérdést szegezi a mellemnek: — Először is: mire kíváncsi az elvtárs? — Mindenre, amit ön érdekesnek és érdemesnek tart a bemutatásra. A többit majd magánszorgalomból ellesem. — Tehát mindenekelőtt megnézzük az állatállományt. — Helyes ... Indulhatunk'. . A falutól mintegy hat kilométernyire északnák, szelíd lejtésű lankákon, zöldellő, napfényes dombokon legel a Béke szövetkezet gulyája. Nem az egész, csupán egy része, körülbelül száz tehén. A fű kövér, a tehenek mohón legelik, ami érthető, hiszen reggel vcm s az út is elég hosszú volt "idáig. Itt találkoztunk Bálint Bélával... A titkár úgy mutatta öt bé, mint a Béke-szövetkezet legjobb tehéngondozóját. — Olyan ember ő, akire mindig számíthat a szövetkezet, akinek a munkája nem hagy maga után kívánnivalót, — mondotta róla Babic János, s még hozzáfűzte: — A Béla bácsi gondjaira l'.zott tehenek soha, a legrosszabb körülmények között sem adtak napi 7—8 liternél kevesebb tejet. Pedig volt tél, amikor a takarmányt illetően igen rosszul állt a szövetkezet... — Mégis voltak olyanok, akik azt a keveset is — amíg tartott — csára-búra hányták oda a marhának, — kapcsolódik a beszélgetésbe Béla bácsi. — Takarékoskodni addig kell, amíg van mivel...'. Bálint Béla ötvennégy éves. Középtermetű, kissé hajlott hátú, szelíd tekintetű ember. A szemében mintha valami régi riadtság emlékét őrizné, a hangját is valami ismeretlen, érthetetlen szomorúság teszi gyakran fátyolossá. Különösen, ha az életéről, múltjáról beszél. — Cseléd voltam; nem, sokat mondok: szolga. Sokan már nincsenek tisztában ennek a szónak az értelmével. A lányom se igen érti. A lányom, aki pedig iskolába jár. Nem tudja — s ez jó, hogy nem tudja —: az apja akkor evett, ha dobtak neki valamit, mint a kutyának, s hogy azért az avas szalonnáért, penészes kenyérért, amit úgy hajítottak neki, éleaddig kellett dolgoznia, amíg bírt. — Holnapután kezdünk, István báNem tudja, hogy istállókban háltam esi... De, bírná még azt is? télen, kazlak tövében nyáron. Nem — Meghiszem azt: Tudja-e, hogy tudja, hogy egy jó, egy emberséges már 110 munkaegységem van? Mit szóért sirvafakadtam, s hogy ily mó- beszélik nekem mindig, hogy már nyolcvan éves vagyok, hogy már pihennem kell. Az egészségem jó, nem tudok én nyugodni. Tudom én, hány éves vagyok! Dolgozni muszáj. Nagyon haragszom a munkakerülőkre. Mellém ne adjanak olyat, aki csak azt lesi, mikor lesz ebéd, uzsonna, istencsudája, mert elkergetem. kulrŰRzi l

Filmművészettel az élet szépségéért és a kommunizmusért Keresztes lovagok don milyen keveset sírhattam temben, — nem tudja... Súlyos, fekete felhók úsznak a nap elé! — Ismerek embereket — folytatja Béla bácsi —, akik állandóan panaszkodnak, be nem áll a szájuk. Mit panaszkodnak? Sok a munka? Mióta éltek, gyerekek? Hiszen félannyit sem dolgoztok, mint azelőtt, lassan mindent a gépek végeznek el helyettetek. Aki most sem tud megélni a munkája után, az kösse föl magát ...'. Majd így folytatja: — 1945-ben meghalt az első feleségem. Aknaszilánk érte a lábát, vérmérgezést kapott. Ketten maradtunk egyéves kislányommal. Ha valaki akkor azzal áll elém, hogy az a csöppnyi gyerek valamikor iskolába fog járni, hogy érettségizni fog, hogy nekem 1961-ben házam lesz, bizony kinevetem. Ma mindez valóság, vagy majdnem az. Ami még hiányzik a valóságból — az érettségi —, jövőre az is megvalósul... Második feleségem, Irma együtt dolgozik velem a szövetkezetben, ő fejönő. Ketten keresünk annyit, ami bőven elegendő ahhoz, hogy leányunk ne is sejtse, el se higgye, hogyan éltünk egykoron... De mi nem feledjük el...'. Második találkozás A harmadik keresztes hadjárat idején gazdag lübecki és brémai kereskedők Akkon ostrománál beteg honfitársaik gondozására tábori kórházat és ápoló rendet létesítettek. Az utóbbi idővel a Johanniták és Templáriusok mintájára egyházi lovagrenddé alakultak át. A tagok — csupa ne£ mes-ivadék — a hármas szerzetesi Hirtelen rám néz. ;; fogadalom betartásán kívül a pogá— Hát maga mit jegyezget? • • nyok ellen való hadakozásra is kö— Amit mondott, István bácsi. f teleztettek. Öltözetük fehér köpe— Amit mondtam? No, majd más- nyeg volt fekete kereszttel. kor beszélgetünk. Most már mennem;; A rend hamar felvirágzott és mind kell, mert várnak. Minden jót! a Szentföldön, mind Európában szäS még hozzáfűzi: ;; mo

s birtokot szerzett. A XIII. század — Nem akarok én az újságba ke- elején Poroszországban ütötték fel rülni...'. tanyájukat, majd a Balti-tengerpart Harmadik találkozás Puhl Károly, a Béke Egységes Eöldmüvesszövetkezet elnöke az aratásról beszél. Másról most hiába is érdeklődnénk, az aratás mindent háttérbe szorít s Puhl Károly —, mint az jó gazdához illik —, másra pillanatnyilag gondolni sem akar. Először aratnak majd az egyesített szövetkezet földjein s még egy nap áll rendelkezésükre; egy nap — s még rengeteg a megoldásra váró tartományait szállták meg, ahol az $ észt és a lett őserdők pogányait ismertették meg a kereszténységgel. Bozótos, mocsaras talajon ugart törettek a néppel, viharral és ellenséggel dacoló várakat — Ordensburgokät és csodálatos templomokat építettek velük. Idővel a lovagok egyre jobban elvilágiasodtak, kegyetlen önzésük a legsúlyosabban az egyszerű dolgozó népet érintette, de sújtotta a lengyel pánokat is akik orosz, cseh és Azt mondja nekem titkár: — Van nekünk néhány aranyos öregünk a szövetkezetben, írjon róluk is valamit....' S példaként megemlíti Miko Istvánt. A szövetkezet veteránja nyolcvan éves. Fehér hajú, fehér bajszú, szigorú tekintetű ember. Ebédszünetben keressük s amikor meglát bennünket úgy pattan fel, olyan fürgén siet elénk, hogy elámulok. A titkárt szemlátomást nagyon kedveli, karonfogja s barátságosan invitál bennünket a szobába. — Mi járatban vannak erre? — kérdezi, miután leültünk. — Magához jöttünk István bácsi; egy kicsit beszélgetni. — Azt lehet... „egy kicsit...", mert aztán mennem kell. — Hol dolgozik most? — Cukorrépát kapálok... Asszonynak való munka! Csak jönne már az aratás....' probléma. A gépek ellenőrzésétől'. olasz csapatok segítségével 1410. júkezdve az óvoda kérdésének rendezé-;; üus 10-én Grunwald (Tannenberg) séig (okvetlen kell kapniok óvónőt, mellett súlyos csapást mértek a hogy a szövetkezeti asszonyok is I lovagrendre. A csatában elesett Ulnyugodtem dolgozhassanak), az ope- \ \ r ich von Jungingen, a német lovagrativ aratási bizottság (amelynek ő f rend zsarnoki nagymestere. A vereBabic János az elnöke) üléstervének kidolgozásán át, akkumulátorok, ékszíjak beszerzé-1; hatalmasságé nőtt lovagrend hanyatséig, mindennel törődnie kell. Igy aztán csak távirati stílusban tárgyalhatunk. — Mennyi a Béke-szövetkezet összterülete? — teszem fel az első kérdést. — 1440 hektár. — Vetésterület? — 335 hektár. — Hogyan tervezik az aratást? — Száz hektáron kétmenetesen aratunk. A többit kévekötőkkel. — Hány napot igényel mondez? — Tizenhármat; vagyis július ló-án • ér véget az aratás a szövetkezetben. — Van erre biztosítékuk? — Van. Valamennyi csoport szocialista munkaversenyben áll egymással, ezenkívül van a szocialista munkabrigád címért versenyző kollektívánk is. Természetesen az időjárás megzavarhat bennünket, de ha nem jön közbe hosszabb esőzés, akkor a siker biztos. ZSÉLYl NAGY LAJOS séggel megkezdődött a nagy katonai lása és egyre jobban törnek előre a Jagellók, a feudális urak, a lengyel pánok. Ezeket a harcokat örökítette meg a Nobel-díjas Henryk Sienkiewicz, a lengyel irodalom büszkesége, a Ouo vadis világhírű szerzője Keresztes lovagok című hatalmas történeti re-' gényében. A hatvan esztendővel ezelőtt megjelent regény alapján, a tannenbergi csata 550. évfordulója idején Alexander Ford, a lengyelek legnevesebb filmrendezője kétrészes szélesvásznú színes filmet készített. A nagyszabású, monumentális film vetítésével a szokottabbnál sikere-* sebben csengett ki a filmek idei ünnepi seregszemléje. Sienkiewicz regényét nem először dolgozták fel filmre; a második világháború előtt forgatott lengyel film valamennyi kópiáját Hitler elkoboztatta és máglyára vetette, mert benne a német katonai dicsőség és a német becsület megsértését látta. Az új lengyel produkcióban még fokozottabban kap hangsúlyt az erőszak, a „Heil"-erő barbár önkény elítélése: a tragikus események, Jurand úr és szépséges lánya, Danusa, Zbysko, Jagienka és a többiek sorsának vázolása jóval többet ád egy szokványos történelmi freskónál. A monumentális mű nem egy jelenetének máig érő tanulsága van; a Keresztes lovagok ezért méltón képviseli a lengyel kinematográfiát a fesztiválon, amelyről elmondhatjuk, hogy kitür.ően töltötte be hivatását, ebben az esztendőben egyetlen filmjével sem okozott csalódást, a jeligéhez hűen jól tudta tolmácsolni, hogy a legelterjedtebb művészetnek, a filmnek az élet szépségét, az igazságot, az építést és a békét, egészében tehát a kommunizmust kell szolgálnia. E. V, l * ^ ^JK? •HiÉÉi "ÜÜif mim -f? ; i * ÍR < \ ^ < HH IP-4 xíľ & WHWBM SmnHM sÍb<jf Wf' ^^EM^J^IVA^^^JS A politechnikai oktatás keretében művir ágot készítenek a bukaresti 37. középiskola tanulói. Nem engedjük át őket Teljes lendülettel A Malý Kamenec-i szövetkezetesek az idén nagy igyekezettel láttak az aratáshoz. A 243 hektáron a gépek kora reggeltől késő estig vágják az érett gabonát s szép teljesítményt érnek el. Az emberek is igyekeznek. Már 2 cséplőgép is megindult, hogy a kedvező időjárást teljes mértékben kihasználjuk. Ha az időjárás kedvez — 10 nap alatt befejerzük az aratást - s így minden valószínűség szerint ezt elsőként jelenthetjük majd a járás székhelyén, Trebišovon. Szép számmal bekapcsolódtak az aratásba a CSISZ-tagok ia, akik brigádmunkával vasárnap délelőtt 260 kereszt gabonát raktak össze. A fiatalok kötelezettséget vállaltak, hogy összeraknak 500 keresztet. Kassai Béla, Malý Kamenec Ö

rök álltak évszázadokon át országunk határhegyein, hogy megvédjék a hazát az ellenség gyakori támadásaival szemben. Ők vigyázták a családok nyugalmát, az otthon biztonságát. Az ellenség közelsége kitartásra és elszántságra nevelte őket. Póruljárt mindenki, aki ártó szándékkal hívatlanul lépte át az őrzött vonalat! Hegygerinceinken s a lankákon nyugat felé fordulva most is szabadságuk vártáján állnak hazánk fiai. Ott, ahol emberemlékezet óta a chodok — ez a határvidékre telepített s a határ őrzésével megbízott néptörzs — fiai védték a határt, ma a határőrök — munkások és parasztok fiai őrködnek. Szemük fényeként őrzik hazánk — a munkások és parasztok állama — határainak sérthetetlenségét. Csehszlovákia Kommunista Pártja a rendszerünk ellenségeivel vívott harcok közepette kiépítette a Belügyminisztérium szilárd, harcképes határőrségét. A Belügyminisztérium határőrségének megalakulása közvetlenül összefügg azzal a legfontosabb feladattal, amely 1945-ben állott népi demokratikus köztársaságunk előtt — az államhatárok biztosításával és a hitleri seregek maradványai rablásainak meggátolásával, s nem utolsósorban a németek kitelepítésével, akik az áruló fasizmus eszközévé váltak 1938-ban, a köztársaság szétzúzásakor és a fasiszta megszállás egész ideje alatt. A fasiszta németek kitelepítése előtt határvidékünkön számos szabotázsakcióra került sor, a német fasiszták számtalan terrorcselekményt kíséreltek meg. A fasiszta alvilág tevékenysége azzal fenyegetett, hogy komoly veszedelemmé fejlődik köztársaságunkkal szemben, ha a nácik garázdálkodása ellen nem lépünk fel idejében és erélyesen. A

zért a határt megszállták a nemzetbiztonsági testület első készültségi ezredének tagjai, amely a későbbi nemzetbiztonsági testület határőralakulatainak alapjává vált. A határőrség tevékenységének egész időszaka, az imperialista ügynökök és diverzánsok elleni harca államhatárainkon megerősíti, hogy mily előrelátóan járt el a Központi Bizottság amikor már negyvenöttől kezdve az új biztonsági testületek, a dolgozó nép iránt teljesen hűséges biztonsági testületek megalakításáért, küzdött. A határőrök pedig működésük egész ideje alatt nemegyszer bebizonyították, hogy méltók a párt és a nép bizalmára. A határőrök — kommunisták és pártonkívüliek — a kommunista párt neveltjei, a párt irányításával mindig azon a helyen állottak, ahol a fiatal népköztársaság érdekei forogtak kockán. A készültségi ezred tagjai teljesítették feladataikat. Biztosították a fasiszták kitelepítését, gondoskodtak a határvidék nyugalmáról és rendjéről. Mint a nemzetbiztonsági testület határőralakulatainak tagjai eleget tettek igényes feladataiknak 1947-ben is, a benderisták elleni harcokban. Sohasem feledkezünk meg Novotný és Patočka őrmesterek hőstetteiről, akik az UPA bandáival vívott harcokban életüket áldozták. Az e harcokban megacélozódott határőreink a népi milíciákkal együtt gondoskodtak a rend fenntartásáról és a biztonságról február dicső napjaiban. Határőreink joggal büszkék kapott kitüntetéseikre. Történelmi zászlójukat, a készültségi ezred és a határőralakulat zászlóalját a Február 25 Érdemrend ezüstcsillagával tüntették ki. Ez a kitüntetés mintha még jobban megsokszorozta volna erejüket. Abban az időben, amikor nagy nyomás hárult az államhatárokra, a határőrök szívósan teljesítették kötelességüket, az államhatár megsértésének megakadályozására törekedtek. Ezekben a napokban és a továbbiakban is az interbrigádosok dicső jelszavát tűzték zászlajukra: „Nem engedjük át őket!" A határőrök e jelszóval világosan kifejezik programjukat. Az államhatárokat zárva tartják mindenkivel szemben, aki ártani akar a köztársaságnak és népének. E jelszóval a leghaladóbb hagyományok büszke folytatóinak vallják magukat. \flint a biztonsági apparátus tagjai, mint a Belügyminisztérium csapatainak tagjai szolgálatuk folyamán naponta összeütközésbe kerülnek az ellenséggel. Az ellenség pedig ma nem harcol széles fronton hazánk ellen, hanem egyéneket, vagy csoportokat dob át hozzánk. Ezek az egyének és csoportok a legnagyobb titokban, észrevétlenül igyekeznek átlépni határainkon, hogy ellenséges tevékenységet fejtsenek ki népünk ellen, hogy kárt okozzanak gazdaságunknak, kémadatokat szerezzenek a hazánk ellen irányuló esetleges hadműveletek céljaira és megzavarják otthonaink békéjét. Ezen alakulatok tagjainak negyven legjobbját köztársaságunk elnöke a „Bátorságért" Érdemrenddel tüntette ki. Az elsők közé tartozott Rydoško Antonín határőr, aki 1951 tavaszán két veszedelmes kártevőt tett ártalmatlanná, s megmentette a HNB elnökének életét. Rydosko határőr és a HNB elnökének együttműködése a kártevők letartóztatásában már akkor megerősítette, hogy köztársaságunk államhatárainak védelme az imperialista ügynökök, kémek és gyilkosok behatolásával szemben, az éber őrködés afelett, hogy ezek a gonosztevő elemek ne hagyhassák el hazánk területét s ne # szökhessenek meg igazságos büntetésük elől, egész népünk, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság minden egyes lakosának ügye és követessége. Jurik és Klčo határőröket szintén kitüntették a „Bátorságért" Érdemrenddel. Parancsnokuk nehéz, veszélyes feladat teljesítésére küldte ki őket: két, fegyveres, elszánt gonosztevőt kellett letartóztatniok, akik a kapott hírek szerint már előzőleg fegyvert használtak a közbiztonsági szervek ellen, hogy mindenáron elérjék céljukat — átjussanak a határon. A két határőr a parancs gyors, bátor és pontos teljesítésével, Brek szolgálati kutya ügyes felhasználásával kinyomozta a gonosztevők rejtekhelyét és tűzharc után letartóztatta őket. T

íz évvel 11-én ezelőtt, 1951. július a Nemzetgyűlés törvényt hozott államhatáraink védelméről. Ez jelentős nap minden határőr számára, mert erre a napra esik ünnepük — a csehszlovák határőrség napja. Ez a törvény világosan és véglegessn kimondta, hogy Csehszlovákia népe határait érinthetetlennek tartja, védelmüket pedig miden egyes állampolgár szent kötelességévé teszi. E törvény egyben kimondja, hogy a határőrségben végzett szolgálat a legmegtisztelőbb feladat, amelyet a határok védelme jelentőségére való tekintettel a dolgozó nép kiválasztott tagjaira bízunk. LUKEŠ ZDENÉK, kapitány 3ÜJ SZÖ 71 * 1961. július 16.