Új Szó, 1961. július (14. évfolyam, 181-211.szám)

1961-07-11 / 191. szám, kedd

A Mongol Népköztársaság 40 éves Mongolok, Mongólia — e nevek hallatán az ember önkéntelenül vad lovashordákra, végeláthatatlan homoksivatagokra gondol. A hamis elképzelés erről az országról és népéről az utóbbi fél évezredben alig változott. Időközben azonban a Gobi-sivatagon óriási átalakulások mentek végbe. A nomád feudalizmusból a szocializmusba való átmenet, a XIII. századból a XX. századba tett ugrás története az emberiség történelmének egyik lenyűgöző fejezete. A Mongol Népköztársaság másfél millió négyzetkilométeren terül el, vagyis csakn'em oly nagy, mint Olaszország, Spanyolország, Franciaország és Nagy-Britannia együttvéve. De míg ebben a négy európai országban körülbelül 200 millió ember él, a Mongol Népköztársaság lakósainak száma 1 millió, űgyhogy másfél négyzetkilométerre jut egy ember! Az ország lakosainak ősei az emberiség bölcsőjéből, a Bajkál-tó környékéről jöttek ide. Számos törzs és nép megsemmisült, vagy szétszóródott a nagy hadjáratok következtében, mások megmaradtak a meghódított országokban és az őslakossággal elvegyülve új népet alkottak. A XIII. században Dzsingiz kán, minden idők legnagyobb hadvezére egyesítette az egymással viszálykodó törzseket. Lovas seregei hadba vonultak, melynek végső célja Ausztria volt, s rövid néhány év leforgása alatt a mongol fejedelem uralma Koreától Közép-Európáig terjedt. Később az utódok Kublai kán alatt leigázták Kínát és megalapították a Yuan dinasztiát. Babar, Dzsingiz kán anyjának egyik leszármazottja megalapította a- mogul (mongol) dinasztiát. Meglepő, hogy a modern Mongóliában mennyi minden maradt fenn Dzsingiz kán idejéből. A Kurultának, a népgyűlésnek, - amely Dzsingiz kánt uralkodová választotta — a korszerű parlament, a nagy népi hural a folytatója, amelyben azonban ma már nem törzsfejedelmek, hanem pásztorok, munkások és értelmiségiek ülnek. A városokon kívül még mindig jurtákban laknak, ebben a kerek sátorban, mely a nomád élet könnyen összerakható, hordozható lakása. Szembeszökő az ellentét a XX. századdal, amikor az ember a jurtába lépve rádiót, yjllanylámpát, varrógépet lát! A mongolok még mindig magasnyakú, bő ujjú tógához hasonló kabátot viselnek, s széles karimájú csúcsos kalapot a fejükön. A bárányhúsból és a különböző tejes ételekből álló fő étkeik évezredeken át alig változtak. Természetesen sohasem hiányozhat az asztalról a kumisz, az erjesztett kancatej. Az ősrégi hagyományok különösen a sport terén maradtak fenn. A lovaglás, az íjlövészet és a birkózás, a népsportnak ez a három fő pillére Dzsingiz seregeinek alapvető kiképzéséhez tartozott. A mongol ember égybenőtt lovával és azt leghűbb barátjaként szereti. A gyermekeket alighogy járni tudnak, a nyereghez kötözik és kihajtják a legelőre. Hat-hét éves gyermekek versenylovaglása egy népünnepélyen sem hiányozhat. Ha szabadtéri film, vagy operaelőadás van, a mongol nem ül a földre, vagy székre. Lován marad, s az előadás után ismét hosszú kilométereken át hazalovagol. Az az idő, amikor Dzsingiz kán nagy birodalmának széthullása után a törzsfejedelmek között évszázadokon át háborúság folyt, a mongolok történetében ma még nagyrészt felderíthetetlen. A nép újabbkori története csupán a XVII. századdal kezdődik, amikor az országot a kínai Mandzsu-dinasztia szállta meg. Az ország gyarmat lett, elnyomták és kizsákmányolták, s történelmének ezt a korszakát gazdasági és kulturális hanyatlás jellemzi. Csupán Szun Jat Szen polgári forradalma hozza meg 1911-ben a mongol autonómiát, a kán, a hercegek és a lámák (a tibeti lámavallás Mongóliában 1924-ig állami vallás volt) uralma alatt. Az Októberi Forradalom Mongólia számára is új idők beköszöntét jelentette. Lenin az egyik dekrétumában elismeri Mongólia függetlenségét, mint az összes többi Szovjetunióval határos ázsiai nép és állam függetlenségét is. Ezt a jövőt azonban megsemmisítik Kolcsak és Szemjonov atamán fehérgárdista hordái, akik mögött japán felbújtók állottak. 1920-ban az őrült balti báró, Ungern von Steinberg bandáival betör Mongóliába. Ungern von Steinberg, aki azt állítja, hogy Dzsingiz kán leszármazottja, nagy mongol birodalomról álmodozik, amelyben élő Buddhaként uralkodna Hordái fosztogatva, rabolva, erőszakoskodva vonultak át az országon, porrá és hamuvá téve a falvakat és telepeket. Egy angol laptudósító szerint Ungern személyesen adott parancsot, hogy a pékinast, aki szembeszállt parancsával, élve elégessék a kemencében. Közben az egész országban forradalmi csoportok alakultak és megkezdték a felszabadító harc szervezését. A legfontosabb csoportok Suché szedő vezetése alatt állottak, aki később a Bátor (hős) melléknevet kapta, valamint Csojbalszan tanító vezetése alatt. Mindkét csoport érintkezésbe lépett a határokon túl lévő vörös hadsereggel és segítségért fordult a fiatal szovjet államhoz. 1921 márciusában ezek a csoportok más csoportokkal együtt kongresszusukon a Mongol Forradalmi Néppárttá egyesültek, amely a következő célokat tűzte maga elé: A haza felszabadítását, a feudalizmus megdöntését, nemzeti front megalakítását, amelyben valamenynyi hazafi részt vesz, beleértve a kánokat és a lámákat is. A forradalmi néphadsereg egységei a szovjet vörös hadsereggel együtt felvették a harcot a betolakodók ellen, Ungern von Sternberg minden oldalról körülzárva menekülésre kényszerült. takarmányt, nincsenek állatorvosok sem gépi segédeszközök. Ha az egyik területen az állatok lelegelték a füvet, a csoport vagy a család gyerekestül, jurtástul és állatostúl egyszerűen tovább vándorol. A földművelés mint önálló gazdasági ág ismeretlen volt. Ma az arátok (pásztorok) nagy része önkéntes szövetkezetekbe tömörül. Az állatok és a szerszámok a szövetkezeté, kivéve a földet, melyet államosítottak. Minden szövetkezet kiválasztja legelőjét, amelyet felmérnek, körülhatárolnak és az állam nyilvántartásába veszik. Minden egyes szövetkezeti tag 100—150 állatot tarthat meg magántulajdonában. A szövetkezetek állatállománya óriási. 300 tagú szövetkezet 50—100 ezer marha- és juhállománnyal sem ritkaság. A szövetkezeti mozgalom a nomád életmód leküzdésében és a lakosság letelepítésében döntő szerepet játszik. Iskolák, kórházak, üdülők, istállók, tejfeldolgozó üzemek, állatorvosi rendelők építése nyomán a nomád ember első ízben érzi azt, hogy állandó otthona van, van egy hely, ahová visszatérhet. Öriási állami gazdaságok, gépállomással, törzsállattenyésztő állomással felszerelt gazdaságok vállalták : -^m KÉP AZ EGYIK MONGOL ÁLLATTENYÉSZTŐ SZÖVETKEZETBŐL Mongol zsoldosai ezerszámra megszökte!" csapataiktól és csatlakoztak a forradalmi néphadsereghez, úgyhogy Ungern Sternbergnek végül csak fehérorosz testőrsége és japán tisztjei maradtak meg. 1921 augusztusában Ungernt foglyul ejtette Scsepinkin, a híres szibériai partizánvezér, majd bíróság elé állították és Novoszibirszkben kivégezték. Egy hónappal azelőtt, július 6-án a néphadsereg felszabadította Urgát, a fővárost. 1921. július 11-én, 40 évvel ezelőtt kihirdették az ország függetlenségét és megalakult az első népi kormány, melynek Szuhe Bátor lett a honvédelmi minisztere és a néphadsereg főparancsnoka, Csojbalszan pedig a helyettese, 1924-ig azonban az ország még alkotmányos monarchia volt, melynek uralkodója Bogdo-Gegen, a lámaizmus feje volt. Miután Bogdo-Gegen Mongólia „élő Buddhájának" nyolcadik, utolsó inkarnációja volt és utódját nem szemelték ki, halála után — mégpedig a láma vallás hagyományával összhangban! — áttérhettek a népi köztársaság államformájára. Szuhe Bátor az első években nagy leleményességgel és körültekintéssel irányította a fiatal állam fejlődését. 1934-ben bekövetkezett halála után (az egyik reakciós láma betegsége kezelése folyamán megmérgezte) harcostársa, Csojbalszan vette át az állam vezetését. Csojbalszan előtt a történelemben páratlan feladatok állottak. Olyan országban kellett a szocializmust felépíteni, amelynek nem volt munkásosztálya, mely nem ismerte a kapitalizmust, nem volt burzsoáziája és földbirtokok híján nagybirtokosai sem voltak. Az emberi társadalom egyik legrégibb formájából a nomád gazdálkodásból kellett a legkorszerűbb társadalmi formát kiépíteni. Ázsia legrégibb szocialista államában még ma is tarka össze-visszaságban láthatjuk az ősrégit az egészen újjal. Diesel-mozdonyok és traktorok mellett teve és ökörfogatok, a jurták mellett a fővárosban korszerű nagy épületek, a parkoló helyeken az autók mellett a lovak, és éppen így változnak a gazdasági formák is. A lakosság 70 százaléka állattenyésztéssel foglalkozik; az állatállomány csaknem 25 millióra tehető s ennek ellátása az egymillió főnyi lakosság számára nem könnyű feladat, főként akkor, ha az iparosítást is szorgalmazni kell. A föld 88 százaléka legelő. Az állatokat egyszerűen a természetre bízzák, nincsenek istállók, nem készítenek azt a feladatot, hogy az országot a gabonatermesztésre termékennyé tegyék. Eddig mintegy félmillió hektárt vetettek be gabonával. A Szovjetunió, Kína, Csehszlovákia és más szocialista országok segítségével az utóbbi években korszerű ipar létesült. Szenet bányásznak, kőolajat fejtenek, Ulan Batorban textilés bőrgyár, posztó, szőrme, élelmiszer feldolgozó üzemek, sörfőzdék, téglagyárak, fűrésztelepek létesültek, egy korszerű nyomda az NDK ajándéka. Teljesen ingyenes állami egészségügyi szolgálat épült ki, óvodák, bölcsődék, szanatóriumok és kórházak hálózata áll azoknak az embereknek a rendelkezésére, akik még néhány évtizeddel ezelőtt csak a sámánok kuruzslását ismerték és egy forró fürdőt az ördög müvének tartottak. Elképesztő az a haladás, amelyet Mongólia a kultúra terén megtett. Az írástudatlanság megszűnt. Az Ulan Bator-i egyetemen, amelynek 1942-ben, alapításakor 95 hallgatója volt, ma 2500 diák tanul. A lakosságnak egy hatoda vesz részt esti iskolákon, vagy távtanulásban. Az országban 30 napilap és 20 folyóirat jelenik meg. A színházakban a nemzeti klasszikusokon kívül Shakespeare, Puskin és Moliére műveit játsszák. A szimfonikus zenekarok Chopin, Mozart, Beethoven, Csajkovszkij és Bizet műveit adják elő. Az utóbbi években mongol nyelvre fordították és kiadták a világirodalom klasszikusait. Öriási volt az utóbbi 40 esztendőben megtett haladás, de a következő években az ősrégi ország arculata még jobban és gyorsabban megváltozik majd. „Mongólia ma óriási gazdasági és szociális változások kezdetén áll. Számos ázsiai ország tekint ma e számukra példamutató fejlődésre. Bizonyos, hogy ebben az országban a következő években olyan dolgokra kerül sor, amelyek az egész világ tekintetét erre a sajátságos, titokzatos országra fordítják majd." Ilyen ítéletet mond Mongóliában tett látogatása után a bizonyára nem barátságos érzelmű amerikai újságíró, Harrison E. Salisbury a New York Times hasábjain. És Mr. Smallwood, a délázsiai országokat tanulmányozó Brit Királyi Társaság főtitkára, aki 1919ben Mongóliában tartózkodott, egynemrégi látogatása alkalmával a következőket írta: „A történelemben nem tudok rá példát, hogy egy ország oly ugrásszerű haladást tett volna, mint Mongólia." A. SICHROVSKY Tavasszal vagy ilyenkor nyáron, ha jó idő van, mit gondolnak, hol töltik a legtöbben a szabad idejüket? Hová járnak előszeretettel a prágaiak, sőt a vidékiek is napsütéses vasárnapokon? Tudom, amúgy is kitalálnák, és ezért nem is kell igen bizonyítgatnom, hogy az egyik legkedveltebb kirándulóhely a ruzynéi repülőtér. A Transit szálloda kitűnő konyháján kívül a korszerű repülőgépek, valóságos gépcsodák ünnepnapokon tíz-tizenötezer pihenni és szórakozni vágyó embert csalnak ide. Kiállnak a teraszra, védekezésül a napsütés ellen tenyerüket ernyőként a szemük fölé tartják és érdeklődéssel figyelik az eseményeket. A zürichi repülőgép érkezését, a „túcsko" indulását Moszkvába, vagy Bagdadba. Észrevételeiket hangosan megvitatják. Felnőttek, gyerekek egyaránt, mintha csak egy nagy családot képeznének. Itt, a ruzynéi repülőtéren elegyedtem én is beszédbe új ismerősömmel, Polácek elvtárssal, a repülőtér egyik alkalmazottjával. Elárulta, hogy napi munkája mellett távtanulő: a műegyetem gépészmérnöki fakultásán nyolc szemeszter vizsgáit tette le kitüntetéssel. Az a három szemeszter, ami még hátra van, nem sok gondot okoz neki. Ügy szereti hivatását, hogy másról sem beszél, mint a gépekről, a technika legújabb vívmányairól. A gépeket természetesen a repülőgépeket is tervezik és a tervrajzok alapján készítik el élethű modelljeiket. Ha a modellek kisebbek is az eredeti gépeknél, azoknak arányos, pontos másai — magyarázza a nagy lármában, melyet egy startoló IL 18-as bugása okoz, majd a beállott csendben így folytatja: — Persze a modellek arra valók, hogy kipróbálják, hogyan viselkednek a levegő nyomásával, ellenállásával szemben, milyen a stabilitásuk, röviden aerodinamikus tulajdonságuk. Ezek a próbák, kísérletek hosszadalmas és bonyolult számítási módszereket igényelnek. Az így nyert eredményekből megtudjuk az aerodinamikus erő súlyát. Ezt a súlyt megfelelő együtthatókra — komponensekre számítják át és diagrammokba öntik őket. Belőlük állapítják meg a paraméterek nagyságát, ami viszont a gépek szerkesztésére, felépítésére irányadó. Hogy hol próbálják ki a gépek modelljeit? Alagúthoz hasonló, aerodinamikus hangárban, melynek egyik végén szívóventillátort helyeztek el. Ez oly gyors légáramlást idéz elő, hogy sebessége meghaladja az óránkénti 200—250 kilométert is. Az alagútban bekövetkezett 200—250 kilométeres óránkénti repülésnek megfelelő légáramlás ugyanolyan hatással van a benne felfüggesztett repülőgép modellre, mintha a gép ugyanilyen sebességgel valóban repülne. — A nagy hőség nem árt a motoroknak? — kérdem érdeklődéssel. — Bizony, nagyon is árt nekik, ezért a motorokat maga az áramló levegő hűti a ventillátor segítségével, — válaszolja Poláček elvtárs. Az alagútban végzett kutatások célja röviden összefoglalva tehát az aerodinamikus tulajdonságok megállapítása, és a bevált modellek alapján teljesen biztonságos gépek szerkesztése. Üj ismerősöm előadását hirtelen félbeszakítja egy L 200-as Morava légitaxi érkezése. Ez a kétmotoros kis gép legújabb büszkeségünk, négy személy befogadására alkalmas. Igen nagy érdeklődésnek örvend a Szovjetunióban, éppenúgy mint az Aero 45-ös és a Super-Aero 145-ös gépek. A nyugati államokból is számos megrendelést kaptunk a gépekre, mert le- és felszállásuk nem igényel betonpályát. Figyelmünk azonban másfelé terelődik. Amott egy helikopter száll le méltóságteljes lassúsággal és gurulás nélkül megáll előttünk. — Látja ez a legbiztonságosabb repülés — mutat oktatóm a gépre. — Még akkor sem zuhan le, ha motorjait kikapcsolják. A HC 2-es gyártmányúak propellerei úgy állíthatók be, hogy a légnyomás folytán önforgás — autorotáciő áll be, ami csökkenti a gép zuhanási sebességét. Bár igen gazdaságos, a hátránya az, hogy túl nagy zajt okoz, és aránylag lassú. Minthogy bárhol leszállhat, különösen a hegyekben, mentő szolgálatra, betegszállításra, földmérési, mezőgazdasági és nem utolsósorban az építkezési munkáknál veszik jó hasznát. Teherhordó képessége jól felhasználható a nehezen megközelíthető helyeken végzett munkálatoknál. Milyen meglepetésekre készülhetünk fel a repülőgépek terén a közel jövőben? A technika legújabb vívmánya nálunk a konvertiplán lesz, mely a szárnyak merőleges helyzetbe való hozása folytán a helikopter nagy előnyeit: az egyhelyből való fel- és leszállást, a levegőben való lebegés lehetőségét és ezzel a nagyfokú biztonságot nagy repülési sebességgel köti össze. Polaček elvtárs magyarázataiban fáradhatatlan, tudása kimeríthetetlen, legalábbis rám ezt a benyomást teszi. ízig-vérig szakember, aki szívesen és türelmesen válaszol a laikus kérdéseire, nem zavartatván magát a motorberregés és a körülöttünk állók lármájától. KARDOS MÁRTA Az építők otthonában Nézzük meg, hogyan is laknak ma az építőmunkások. Bevezetőül azonban hallgassuk meg Michal Kupčík bratislavai kőművest, pártunk régi tagját: — A múlt viszonyaira, a munkásokkal való bánásmódra úgy emlékszem, mintha csak tegnap játszódtak volna le. Fiatal kőműves voltam. Uhorský Grob-i, trnavai, hlohoveci, nitrai munkatársaimmal minden reggel gyalog indultunk Bratislavából Petržalkára munkába. Este ugyancsak gyalog vissza a Duna-utcán levő, úgynevezett „szállásunkra". Azért teszem e szót idézőjelbe, mert azt mindennek, csak éppen szállásnak nem lehetett nevezni. Rossz, földszintes, nedves épület volt az, ahol fapadokon ötvenen is aludtunk egymás mellett. Higiéniáról ilyen körülmények között beszélni sem lehetett. Reggelenként álmosan, fájós fejjel keltünk, csak a szabad levegőn szedtük magunkat úgy ahogy össze. A munka utáni kultúréletről jobb nem beszélni. Panaszainkat a rossz lakásviszonyokra Doležal, az építkezés vezetője figyelemre sem méltatta. Ilyesmiket szokott válaszolni: „Tartsatok ki!" — Mi ugyan kitartottunk, bár minden idegünk lázadozott az embertelenség ellen. A nedves, túlzsúfolt munkásszállásoknak vége. Épülő szocialista társadalmunkban minden igyekezet a dolgozó emberről való gondoskodásra, életének mindenirányú megjavítására irányul. Az alkalmazottak modern és kulturált szállásának biztosításában kiválik a bratislavai Magasépítészeti Vállalat. A Nitová utcai munkásszállójában 372, a Miletič utcai négyemeletes szállójában 462 dolgozó lakik. Ez utóbbihoz az év végéig még 400 személyes szállót csatolnak, a Jégé-utcában pedig 380 személy számára építenek egyet. Az év végén ezt is átadják rendeltetésének. Lesz ezekben étterem, társashelyiségek, különféle érdekkörök és kultúregyüttesek céljaira. Aki e munkásszállókat meglátogatja, mindenütt elégedett, mosolygó arcú emberekkel találkozik. Hetente több filmelőadást, ének-, tánc-, szavalóesteket rendeznek, de nem mennek ritkaságszámba a politikai, tudományos ismeretterjesztő előadások, a könyvekről, filmekről tartott viták sem. Ezeken sokszor a szerzők is megjelennek. Az elmondottakhoz hasonló az élet a Miletič utcai szállóban is. Michal Jankto, az egyik lakó így nyilatkozott otthonáról. — Szállásunkon korszerűen berendezett társashelyiségek vannak, amelyekben megtalálható a televízión kívül a zongora, a gramofonrádiő stb. Van nagy klubhelyiségünk — és egészségügyi központunk is három gyakorló orvossal. Az egészségügyi központban biokémiai laboratórium, röntgen, 21 ágy a betegek részére, fogászati rendelő két orvossal. Szobáinkban vezetékes rádió van, külön helyiségek a lábbelik és a ruhák tisztítására. Modern mosdók, zuhanyozókkal és sok sok egyéb olyan dolog, amely a munka utáni szabad időnket kényelmessé teszi. Véletlenül utamba akadt emberrel beszélgettem, de ha a šurányi Ján Zajíčekkel vagy Fekete Árpáddal beszélgetek — aki egyébként esti ipariskolába jár — ők is csak azt mondhatták volna, amit Janko elvtárs, mert a munkásszálló minden lakója számára igazi otthont jelent. M. Maťašeje, Bratislava Ünnepeltek Nenice kultúrházát kibővítették, színpaddal látták el s Így alkalmassá tették a község nagyságához mért kulturális tevékenység céljaira. Bár a színpad nem készült el még teljesen, az avató ünnepélyt már megtartották. A falu lakói jól sikerült mulatsággal ünnepelték a jobbára társadalmi munkával megnagyobbított kultúrház elkészültét. S. Ľ. 3ÜJ SZÖ 70 * 1961. július 16.