Új Szó, 1961. július (14. évfolyam, 181-211.szám)

1961-07-09 / 189. szám, vasárnap

A CSKP Központi Bizottsága áprilisi ülésén foglalkozott az építőipar egyes kérdései vei és ellenőrizte, hogyan teljesítik a párt XI. kongresszusának és az országos konferenciának a lakáskérdés megoldásáról hozott határozatát. Korai lenne még alapos értékelést adni a határozat hatásáról, a végrehajtás megszervezé sének sikereiről, de tény, hogy a poprádi Magasépítészeti Vállalat Rožňaván dolgozó kőművesei örömmel fogadták a párt határozatát, bízva benne, hogy gyorsabb tempóban megoldódik az épületeken dolgozók anyaggal, betonvassal, cementtel, téglával való ellátása. A harmadik negyedév küszöbén látogattunk el Rožňavára, ahol az utóbbi években jelentős sikereket értek el a lakásépítési terv teljesítésében — Majdnem száz lakásegységen, huszonkilenc-tantermes iskolán és az új szálloda építésén dologozunk. A „G" blokkot, tehát 18 lakásegységet az építők napja tiszteletére két hónappal a határidő előtt adjuk át — mondják. — A lakások átadásakor nem merülnek fel panaszok ? Válaszul az átadási jegyzőkönyvet tartották elénk, amelyben a beruházó vállalatok, az új lakáskulcsot átvevő lakók és mások elismerésüket fejezik ki az építőipari munkásoknak a minőségileg kifogástalan munkáért. A jegyzőkönyv név szerint nem említi meg a kőműveseket, segédmunkásokat, annál hosszabban beszél róluk Emília Jonášová mérnök, építési ellenőr. Vansa Ján, Lindek Alexander, Simkó Ernest, Kiss Árpád, Plaško Karol és Michal Jerga, a szocialista munkabrigád címet viselő kollektíva tagjai minden dicséretet megérdemelnek. Nemcsak példamutatóan dolgoznak, de munkahelyükön is kifogástalan rendet tartanak. Erről magunk is meggyőződhettünk a brigád munkahelyén. A Ja-gnagyobb tisztaságot és rendet találtak munka közben is. Nagyon szorgalmasak, valamennyi szereti szakmáját, amit az is igazol, hogy szabad idejükben szívesen segítenek a segédmunkásoknak is. Előkészítik az anyagot, megfogják a malterosládát, vagy amire éppen szükségük van ahhoz, hogy a munkával előbbrehaladjanak — mesélte a brigád tagjairól Stark Lajos kőműves, az üzemi pártszervezet bizottságának tagja, , akivel az egyik épület padlásán a kémény falazása közben beszélgettünk. TPakarékosság, a munka idejében való elvégzése, a munkafegyelem betartása, a balesetek elhárítása az alapja a szocialista munkabrigád versenyének, s nemcsak a lakóházat, de az iskolát is határidő előtt szeretnék átadni. — Honnan ez a nagy bizalom? — kérdeztük. — Az épületeken olyan lelkes munka folyik, hogy öröm nézni. Az emberek szinte egymás sarkában vannak. A különböző szakmabeliek naponta sürgetik a másik csoportbeli dolgozókat, hogy mielőbb a helyükre léphessenek, mert 1—1 munkahelyen nemcsak a kőművesnek van feladata, hanem például a víz- és villanyszerelőnek s a többi szakembernek is. S a pártunk megalakulásának 40. évfordulója tiszteletére, az építők napjára mindenki ígért valamit, amit el is akar végezni, emiatt a nagy igyekezet. Ami nemcsak a brigádon belül, hanem a brigádok között is serkentőleg hat — magyarázta Stark elvtárs. — így jó — veszi át beszélgetésünk fonalát Juraj Ďurma kőműves — Legalább ellenőrizzük egymás K munkáját. Az eredményekre is büszkébbek vagyunk, ha kemény küzdelemben születnek. A küzdelemre valóban van lehetőség. A verseny kezdeményezői — kommunisták és pártonkívüliek — annak idején úgy egyeztek meg, hogy a dicsőség azokat illeti, akik minden mutatószámot, de főleg a minőségit teljesítik. Az értékeléskor persze változnak a nevek, az eredményeket nem tudják állandósítani, mégpedig azért, mert mindig jobb és jobb teljesítmények, eredmények születnek. S így van ez jól. Nem lehet, nem szabad „félkézzel", de úgy is mondhatnánk, fél szívvel dolgozni, özponti Bizottságunk határozata nemcsak módot ad rá, <ie kötelezővé is teszi, hogy őszintén beszéljünk mindenről, ne hallgassunk a vezetés, az építkezéseken végzett politikai munka hibáiról, igyekezzék ki-ki rendet teremteni a saját portáján és jobban összefogva, együttes erővel oldjuk meg a lakásépítés meggyorsításának problémáját — mondotta Juraj Franko elvtárs, az üzemi pártszervezet elnöke. A kommunistákban és a CSISZ-tagokban felélénkítette a felelősségérzetet a Központi Bizottság határozata, mert Rožňaván is sok a tennivaló a munka megjavításában. Az építkezési idő csökkentése, a termelékenység növelése, a technológiai módszerek fejlesztése, az előre gyártott elemek széleskörű alkalmazása, és sorolhatnánk még a lehetőségeket, amelyek alkalmat nyújtanak munkájuk megjavításához. Ezekről a problémákról tárgyaltak, alkottak véleményt és tettek javaslatokat az üzem kommunistái. A pártcsoportok bizalmijai és tagjai a következőket mondták el: , — Azt kérjük a Magasépítészeti Vállalat vezetőitől, hogy az előregyártás nálunk is valóban „előregyártás" legyen. Amikor betervezzük, hogy előregyártott szerkezetekkel építünk, ne kelljen tétlenül várakozni, vagy más, kevésbé fontos munkába kezdeni, míg elkészülnek az alkatrészek. A kommunisták elemezték a gépek kihasználását is. A tapasztalatok azt igazolják, hogy a vakológép keveset van használatban, pedig a fiatalok nagyon megszerették, segítő társuknak tekintik. De hol ilyen, hol olyan alkatrész hiányzik s napokig áll a gép. A kommunisták az értekezleteken, az egyéni beszélgetések során ostorozzák a műszaki fogyatékosságokat. Az áprilisi párthatározat nyomán felelősséget vállaltak, hogy mindent elkövetnek az építkezési határidő, a költségek csökkentéséért, a párthatározatok végrehajtásáért, hhez azonban a Magasépítészeti Vállalat vezetőinek is segítséget kell nyújtaniok, elsősorban azzal, hogy figyelembe veszik a pártszervezet, a kőművesek, ácsok, segédmunkások, hasznos javaslatait s segítik megvalósításukat. ERDÖS1 EDE csopönja mel^ ^ ^ ^ <„~ ^ W m

áedet

b

b ilko'láľ" ^ '' ' kórházat 'épUet't „ ' r%#Očko elvtárs már w.<sémmmmmmmwmm: ..,,........ m & tíz éve dolgozik a vállalatnál s a kol- Ezért dicséretet érdemelnek, ők Iektíva tagjaival — Nýdereš, Boró, Báš- napjaink hősei, akik követésre méltó ty, Bottó, stb. elvtársakkal karöltve munkájukkal a -jelenben kovácsolják jó hírnévre tett szert a környéken, szebb jövőnket. (Andrej Chrenka) Egy a kollektívák közül E

1 Az építészet egyike legjelentősebb termelési ágazatainknak, hiszen a szocialista ember és egész termelésünk szállásadója. Igényes, évről-évre fokozódó feladatait csakis az új munkamódszerekkel, a dolgozók nagyobb tudásbeli színvonalával tudja teljesíteni. A lakásépítésben az eddigi legkorszerűbb és mégis legolcsóbb megoldást az öntött betonból készült épületek adják, amelyek a bratislavai Februári Győzelem utcának igazi nagyvárosi jelleget kölcsönöznek, a szerencsés lakóknak pedig kényelmes, napfényes lakást biztosítanak. A víz- és gázszerelés minőségi munkáját e korszerű épületek sokasodó során Takács János elvtárs szerelőcsoportja végzi és immár majdnem egy éve versenyez a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért. Igy kíván méltóképpen .felsorakozni az e címet viselő, Potočka elvtárs vezette szigetelő és tetőfedő, valamint a Černý és Uher elvtársak irányította vízvezeték és központi fűtésszerelő csoportjai mellé, sorrendben negyedik, de minőségben egyenértékű társként. Ez a kollektíva az elmúlt félévben átlagban 109 százalékra teljesítette tervét, a munka termelékenységét 10 százalékkal túlszárr^yalta és a munkabéralapból 3 százalékot takarított meg az üzem számára. Mindezen túl még a legcsekélyebb kifogás sem illette az árgus szemmel végzett lakásátvételek során e brigád .nunkájának a minőségét. E brigád munkájára jogosan lehet büszke munkaadója, a bratislavai Épületszerelő Üzem. A kollektívában uralkodó bajtársi szellem kialakításában annak vezetőjét, Takács János elvtársat illeti az oroszlánrész. Szűkszavú, cse:-.des, ember, akinek példás munkája és élete nagy vonzó hatást gyakorol minden társára, ő az üzemi bizottság újítási javaslat felelőse, egy fiú és két kislány édesapja, 38 éves, jó férj, sportkedvelő ember. Nagyon büszke arra, hogy kollektívájában példaadása nyomán szinte szó nélkül valósítják meg a mindenki egyért egy mindenkiért elvet. Helyettese a 47 éves Varga Sándor, akivel anyai ágon testvérek. Sokat tapasztalt szakember. Szakmai tudását most az építészeti gazdaságtan kétéves esti tanfolyamának keretében elméleti ismeretekkel gyarapítja. A sport nagy kedvelője és szervezője. A sorban Reces Dániel követi, aki mögött 28 esztendő, sikerrel végzett ipariskola és becsületes munka van, előtte pedig a dolgos, józan szakember indokolt bizakodással várt jövője. Gábris Sándor Senecről jár be. A kollektíva legelfoglaltabb tagja, munkája végeztével családi házat épít A brigád minden tagja ígéretet tett, hogy egy emberként a segítségére lesznek, csak szólni kell, hogy mikor lesz rájuk szükség. Az előbbi két elvtárshoz hasonlóan a 26 éves Gsenkey Sándor is az üzem neveltje. Ez az eddig még nőtlen, sportkedvelő fiatalember Šamorinból jár be. Szívesen és sokat olvas szabad idejében. Post Imrich és Ráno Ondrej ősszel két esztendőre megválnak a kollektívától, hogy a hadseregben eleget tegyenek hazafiúi kötelességüknek. Az utóbbi most fejezte be tanulmányait a kétéves építészeti ipariskolán. Az egész kollektíva betartja a biztonsági intézkedések minden előírását, vigyáznak egymás és önmaguk testi épségére. Együttesen látogatják a bratislavai Technika Házának szakmunkájukba vágó előadásait. Rendszeresen olvassák a párt- és a szakszervezeti sajtót. Jelentősebb hazai és nemzetközi események idején meghívják az üzem valamelyik vezető dolgozóját és vele vitatják meg az esemény jelentőségét. A kollektíva dolgozóinak minden bizonnyal hamarosan sikerül elnyerni a büszke címet. ZALA JÓZSEF Kommunista a vasműben Építkezés ez a legjavából, de kőműveseket nagyítóval sem találnál itt. A kőmüveskanál halk súrlódása helyett a hegesztőpisztoly fénye villódzik valahol a hatalmas csarnok másik végén, a malteros ládákat a daruk váltották fel. Téglát meg igazán hiába keresnél a központi mechanizációs műhely immár kész csarnokaiban. A régi mesterségeknek - a kőműveseknek, meg az ácsoknak — már csak a hírmondóival találkozhatsz itt. Palkó Pavel, az egyik szerelő mondta ezeket a szavakat. Oravából származik, de kevés olyan nagyobb építkezés van hazánkban, ahol ne hagyta volna ott kezenyomát. Plzeňben is dolgozott már mint szerelő — a Lenin Műveknél, szűkebb pátriájában. Árvában is szerelt már gyárat — a televíziós üzem építkezésénél — és most itt a vasműben is eldicsekedhet, szép darab munkát hagy maga után. — Véget vetek a vándoréletnek — mondja ki Palkó elvtárs a nagy elhatározást. — Már otthon, Árvában is ígértek ugyan szép állást, de én inkább olvasztár akarok lenni. A nižnai televíziós üzemben ugyanis azt gondolták, — mondja mosolyogva —, hogy azzal, hogy irodába tesznek dolgozni, magukhoz édesgetnek. Mert csak úgy kedvtelésből — munkaközben — elvégeztem az ipariskolát. A négy év alatt munkatársaim közül néhányan nevettek rajtam, mikor munka után a könyvet vettem a kezembe és ezt mondták: — Nézd csak, a Pali is úr akar lenni. Ügy látszik, már nem elégíti ki eddigi mestersége. Irodába vágyik. — És ezek a csipkelődő emberek sehogysem értettek meg, mikor az érettségi után egymás után utasítottam vissza az irodai beosztásokat. Én mindenáron közöttük, a szerelők között akartam maradni. Akkor azonban, ha egy-egy komplikált rajz tanulmányozásánál a többieknél hamarabb eligazodtam a vonalak között, mégis mindjobban tiszteltek tudásomért. Azután a vasasokhoz is megérkezett a párt felhívása: Jöjjetek, segítsetek a kohómú építésénél. A feleségemmel egy-két napig tanakodtunk, menjek vagy ne menjek, végül azután úgy döntöttem; kohász leszek vagy hengerész, de előbb még itt dolgozom, a szerelésnél, hogy megismerjem a berendezések minden fortélyát, hiszen így sajátítom" el legjobban jövő mesterségemet. Ha visszautasítottam volna a hívást, bizony mondom, hogy pirulnom kellene, ha elővenném a pártigazolványomat. Hiszen éppen itt — a kohóműben — kamatoztathatom majd azt a tudást, amit csupán a mi rendszerünk adhatott az egykori halinanadrágos, bocskoros árvái ember fiának. De bárki is jól jár, aki ezt a mesterséget választja. Hiszen csak rá kell nézni az épülő šacai lakótelepre, könnyen meglátja ott az ember, hogy ki számára épülnek ott a gyönyörű lakások, a kultúrház, a sporttelep. Mindenki megtalálja itt boldogulását. Ezúton üzenem hát azoknak, akik csodálkoznak, miért nem választottam az íróasztalt a csavarkulcs helyett: — Boldogabb leszek, ha fiamnak, aki bizonyára mérnök, vagy technikus lesz a vasműben, öreg koromban azt mondhatom majd: én is részt vettem a nagy mű I építésén. Nem egyedülálló Palkó elvtárs elhatározása. Köztársaságszerte a legjobb szakemberek jelentkeznek, hogy segítsék a keleti acélóriás építését, hogy utána az építőkből kohászokká, hengerészekké válva teljesíthessék a legszebb feladatot: hazánk építését. T. M. TELJESÍTSÜK AZ ORSZAGÉPÍTÉS FELADATAIT WT 1 . r • 1 rr T /A A Banská BystríNem hataridore - ELŐBB... A KELET-SZLOVÁKIAI VASMŰ KÖZPONTI MECHANIZÁCIÖS MŰHELYE, MELYET AZ ELMÜLT NAPOKBAN ADTAK ÁT RENDELTETÉSÉNEK ÜJ SZÖ 2 * 1961. július 4.