Új Szó, 1961. július (14. évfolyam, 181-211.szám)

1961-07-05 / 185. szám, szerda

Zengő dal a gömöri / Szombaton és vasárnap a Csemadok az immár hagyományossá vált kétnapos gombaszögi dal- és táncünnepélyt rendezte. Az idei dal- és táncnapok kiemelkedő jelentősége azért domborodott ki, mert a párt megalakulásának 40. évfordulója tiszteletére rendezett országos ünnepségek jegyében zajlottak le. Kosút, Želiezovce után e vadregényes gyönyörű táj lett a színhelye ama pompás, nagyméreftű ünnepségeknek, amelyek j elszabadult életünk derűjét, a csehszlovákiai magyar dolgozók fejlődő kulturális életét, szocialista hazánk kulturális forradalmának hatalmas térhódítását tükrözték. Nem túlzok, ha azt állítom, hogy a Csemadok szívós mindennapi. népnevelőmunkája — amit a párt irányításával és a nemzeti bizottságok támogatásával — a magyarlakta vidéken folytatott, most a jubileum esztendejében bontakozott ki a maga egészében, eleven pompás színeiben. A három országos dal- és táncünnepély a szivárvány színeiben tündököl és úgy is hajlik fölénk, a szocialista kultúra erős, elszakíthatatlan szálaival köti össze hazánk dolgozóit. A szocialista kultúra összetartó erejét talán sehol sem éreztem oly meggyőzően, mint éppen itt, hazánk egyik legszebb, legeldugottabb zugában. De nemcsak a dal, a tánc, nemcsak qszereplók és nézők, de a tisztcuTPlhőtlen ég, a tűző naptól reszkető levegő és a hatalmas zöld hegyekkel övezett egész táj is a szivárvány színeiben tündökölt. Szebb hajnalt és alkonyt még a mesékben sem gondoltak ki eddig. Az alkony és a hajnal is csak arra volt jó e két. napon, hogy köszöntse a felhangzó dalt, köszöntse a párt tisztéletére rendezett ünnepet. Szombaton este 20 órakor, amikor kékes homályba vesztek a hegyek, és közel 4000 néző helyet foglalt a nézőtéren, a CS1SZ KB Magyar Népművészeti Együttese felsorakozik az ízlésesen feldíszített szabadtéri színpadon. A műsort a Béke dalával kezdik. Száll a dal, zeng, szinte világít az alkonyatban. Két tánckompozíció következik, a Feketekői kastély és a Hősök emlékműve, majd két dal hangzik fel. Az egyik József Attila ,Mond, mint érlel..." című megzenésített verse, a másik pedig egy munkásdal, egy ismeretlen szerzőtől. Az együttes kétórás műsorát az osztályharc, a pártosság gondolata ötvözte művészi hatásában teljes egésszé. A műsorból kiemelkedett a Feketekői kastély tánckompozíciója és József Attila költeménye. Különösen az utóbbi hatott megrázóan. így, ilyen hitelesen még nem idézték a múltat, mint ebben a kiválóan előadott megzenésített költeményben. Egy asszony a nézőközönség soraiból meg is jegyezte, hogy a hatást még fokozni lehetne oly módon, ha az énekkar előadása előtt valaki néhány szót elmondana a költőről és elszavalná a költeményt. Az a nézetem, hogy az együttes ha vidékre megy, megszívlelhetné ezt az ötletes, jóindulatú tanácsot. A szombat esti műsor fénypontja éjjel 23 órakor kezdődött. A sötétbe burkolt hegyek különböző pontjain máglyák lobbantak fel. A CSISZ KB magyar táncegyüttese az erdők szélén a máglyák lángjaitól és a fényszóróktól megvilágított kis színpadon újra fellépett. Ugyanakkor tánc közben kezdetét vette a tűzijáték, színes petárdák robbantak és hasítva az éj sötétségét a magasba röppentek, hogy színes virágokká válva eltűnjenek valahol az erdőben. Szakadatlan meglepetések következtek. Az erdő túlsó oldalán lobbantak fel a máglyák, és a Bratislavai Tizenegyéves Magyar Tannyelvű Középiskola regős-énekkara dalolni kezdett. Utána fenn a hegyekben lobbant fel a láng és tárogatóktól visszhangzott az erdő. És hogy a kép teljes legyen, a rögtönzött kis színpadon a Žiar nad Hronom-i szlovák együttes viharos lendülettel lejteni kezdte a betyártáncot. Fellépésük után tapsvihartól visszhangzott az egész táj. Hajnalig tartott a dal, a tánc. Amikor a nap első sugarai a hegyek csúcsát éťték, bíborszínben reszketett a levegő és még azok is, akik a környező sátrakba aludni tértek, most elhagyták fekvőhelyeiket, hogy lássák a csodát, lássák hazánk egyik legszebb vidékén a hajnal pirkadását. Az ünnep folytonossága most minden rendezői beavatkozás nélkül biztosítva volt. Lányok, fiúk, asszonyok, férfiak kis csoportokba verődtek öszsze, lehevertek a fűbe és daloltak, énekeltek a szépről és jóról, az egykori harcokról, egyszóval mindazokról az élményekről, vágyakról, amelyek szívük mélyén fészkelnek. A másnapi hivatalos kulturális műsor a verőfényes délelőtti órákban vette kezdetét. A nézők hatalmas tömege foglalta el az óriásméretű szabadtéri nézőtér ülőhelyeit. A népvándorlás azonban még tovább tartott. Autóbuszok és autók tömege érkezett szakadatlanul a völgybe, a dal- és táncünnepély színhelyére. Az erdő szélén felállított üzemi és szövetkezeti sátrak előtt hosszú sorokban álltak az emberek és várták, amíg sor kerül rájuk, hogy ételt, vagy italt kaphassanak. A tepsikben sercegett a zsír, sült a zamatos kolbász, a hurka meg az ízletes sertéshús. Folyt a bor, a sör meg a limonádé. A kiszolgálók egyetlen percig sem pihenhettek. A várakozó ember sorok csak akkor lazultak meg, amikor megkezdődött a műsor. „Ö, gondtalan gyermekévek" címen adták élő a Szlovákia különböző vidékeiről ideérkezett iskolai pionírcsopoťtok kulturális műsorukat. Déltájban a Safárikovói Tizenegyéves Szlovák Középiskola Ciertážen nevű együttese színes, eleven táncszámával nyitotta meg a műsort. A Magyar Népművészeti Együttes a „Hősök emlékműve" tánckompozíciójával lépett fel, majd a Felső-Csallóközi Népművészeti Együttes tehetséges gárdája az Emlékezzünk című igen szép és lendületes táncával gyönyörködtette a nézőket, s végül a vendégszereplő Ukrán Népi Együttes a Felszabadulás című tánckompozíciójával mutakozott be. Az együttes orosz táncaival aratott osztatlen sikert. Délután három óra tájban, — noha e zárt, hatalmas hegyekkel övezett völgyben a hőség tetőpontjára hágott — a nézőtéren egyetlen hely sem maradt üresen. Akkor már a nézőközönség száma meghaladta a tízezret. A műsor megkezdése előtt Anton Ťažký, a kerületi pártbüró tagja, a Kelet-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság elnöke szólt szlovákul az egybegyűltekhez, majd Lőrincz Gyula elvtárs, a Csemadok országos elnöke magyarul szólalt fel. Rövid beszédeikben mindketten a harmadik ötéves terv megvalósításának jelentőségét, a kulturális forradalom fontosságát és végül a szocialista hazafiság horderejét emelték ki. A közönség lelkes tapssal köszönte meg az ünnepi felszólalásokat. Ezután a tűző napon folytatódott a kulturális műsor. Elsőnek a Felső-Csallóközi Népművészeti Együttes a Szüret című változatos színes és lendületes táncát mutatta be viharos taps mellett, majd a Csemadok sídi helyi csoportja Kukoricafosztás című cselekményes tánca következett. Az Ukrán Népművészeti Együttes pazar festői népviseletben az ukrán falu életét mutatta be fordulatos élénk táncjeleneteivel. Ezután a Csemadok lícei helyi szervezetének tánccsoportja a Gömöri vasárnapot érzékeltette táncában, a lelesi Mezőgazdasági Iskola csoportja a csárdást járta, a színaiak Tavasz a mezőn című bájos, lánytáncával aratott sikert. Meg kell még említenem a rožňavai bányászénekkart és az egerszegiek kiváló énekkarát, amelyek egyaránt hozzájárultak a lelkes ünnep művészi színvonalának az emeléséhez. Befejezésül még meg kell mondanom, hogy a Csemadok impozáns kulturális seregszemléjéről azzal a benyomással távoztam, hogy a cselekményes táncé a jövő, mégpedig azé a táncé, amely a mát is művészi eszközökkel kifejezésre juttatja. SZABÓ BÉLA Lilingju Mikajja: Afrika hangja MEDDIG MÉG? Nagyanyám maga sem tudja, Hány esztendős lehet. Az éveket nem számlálja, Szerinte — nincsenek ... Szorítja a kapát kezében És ássa a rögöt, Mint századokkal ezelőtt.;; Van ahol ökör Húzza az ekét — Széltében termő l«sz a rét: Az ilyen földeken Batáta s földimogyoró terem Nagyanyám örökké mezítláb jár, Talpán már kérget fogott a vénség. S mégis most sem tudja még, Hová vezetnek a kijárt utak ... Szorítja a kapát kezében És ássa, ássa a rögöt, Mint századokkal ezelőtt. S van ahol az ugart vontató töri. Ekéje mélyen vág a talajba — Egyesek földjén hallatlan magasra Nő a tengeri... Nagyanyám maga sem tudja hány évet ért meg, Nagyanyám mindig mezítláb lépked Nem gondol a futó időre Nem is tud felőle ... Szorítja a kapát kezében És ássa a rögöt. Mint századokkal ezelőtt .; > Mondjátok, meddig még? PETRIK JÓZSEF fordítása Nem vitás, hogy a film alkotónak jóval többet sikerült adniuk egy izgalmas történetnél. A kitartás, a bátorság és bajtársiasság balladájának is nevezhetjük a filmet, amelyet átjár a szocialista humanizmus, s az új emberbe vetett hit. Mégis kifogásolnunk kell egyhúrúságát, a M. Tuleja felvételein a CSEMADOK Rimavská Sobota-i együttese fellépés közben és a gombaszögi dal- és táncünnepély közönsége. Filmművészettel az élet szépségéért és a kommunizmusért ÖT TÖLTÉNYHÜVELY A filmművészet dolgozóit hosszú esztendők óta számtalanszor megihlette már az interbrigadisták hősies küzdelme a francoista fasizmussal, amely csak a német és olasz fasizmussal, a nemzetközi tőkés világgal szövetkezve tudta legyőzni a haladás erőit. Ezúttal a Némát Demokratikus Köztársaság filmje, az Öt töltényhüvely ad művészi híradást a haladás világának és a nemzetközi reakciónak spanyol földön történt összecsapásáról. Az... interbrigadisták kénytelenek harci állásaikat feladni és visszavonulni az Ebro folyó túlsó partjára. Az egyik csapat politikai biztosa öt önkéntessel és egy rádióssal visszamarad, hogy a visszavonulást fedezze. Küldetésüket példásan teljesítik, ám az ellenfél körülkeríti őket és a kis csoportnak napokon át nem sikerül kitörnie a fojtogató gyűrűből és rést találnia, amelyen át eljuthatna a csapattesthez. Heroikus küzdelem indul a kietlen sziklás hegyek közt a puszta életért és e kemény harc folyamán megmutatkozik e sok nyélvet beszélő, különböző nemzetiségű, de egy szívvel dobbanó, egy lélekkel küzdő maroknyi csoport önfeláldozó bajtársiassága, legendás hősi szelleme és végtelen embersége. A kősziklák közt nincsen forrás, a kutakat a túlerőben lévő ellenség őrzi, a kínzó szomj majdnem az őrületbe kergeti az interbrigadistákat, távol hazájuktól, mégis kitartanak, bátran szembenéznek a halállal. Valamennyiüket áthatja a kommunizmus és a proletár nemzetköziség forró hite, ez az eszmény ad nekik erőt, hogy védjék a puszta életüket és ezzel védjék a szabadság, az igazság és a demokrácia gondolatát. A film nem szólamokkal, hanem egyszerű tényekkel fejezi ki, hogyan hatja át ez a hit a csapat minden tagját és miként teszi testben-lélekben halálig tartón bátorrá és ellenállóvá. A sorból legelébb a politikai biztos hull ki, aki halála előtt egy papírlapra felírja, hogy a csoport megmenekülhet, ha összefog és együtt marad. Az öt részre tépett papirost úgy adja át társainak, mintha egy fontos jelentést bízna rájuk, amelyet még az életük árán is meg kell őrizniük. Az öt töltényhüvelybe rejtett papírdarabok a harc folyamán valósággal az ellenállás, a kitartás jelképévé válnak. A csüggedés és végső elernyedés perceiben új erőt adnak, eggyé kovácsolják a gyűrűből kitörni akarókat, tudva azt, hogy fontos küldetést bíztak rájuk. Kemény küzdelem után végül négyüknek sikerül a menekülés és átjutnak az Ebrón. vízhiánynak, a szomjúság motívumának túl gyakori ismétlését, valamint azt is, hogy a film hősei egysíkúan mutatkoznak meg előttünk és bár a rendező igyekszik hősei egyéni jellegeit is kiemelni, nincs elég tere rá, a fiatalok összemosódnak előttünk, nehezen őrizzük meg őket emlékezetünkben, a politikai biztost kivéve, akit Erwin Geschoneck átélt játéka tesz emlékezetessé. Talán ott a hiba, hogy a forgatókönyv írója túl sokat akart adni: a fiatalok kemény elszántsága és hősiessége -.-mellett megmutatni az egyszerű spanyol nép önfeláldozását, a francoisták bestiális kegyetlenségét is. Balladás tömörséggel sikerült felvillantania az egyház árulását és felejthetetlen az a jelenet is, amelyben spanyol harcosokat visznek a vesztőhelyre, noha ennek a jelenetnek alig van köze hőseink sorsához. Tagadhatatlan tehát, hogy megvolt itt a teljesség megadásának szándéka, a, kevesebb mégis többet nyújtott volna, különösen a hősiességnek azt a belső poézisét, amelyet az utolsó esztendők nagy szovjet filmjei oly példaadóan sugároznak. Andrej Szokolovra, az Emberi sors hősére, vagy a Ballada a katonáról című film kis katonájára gondolunk, akik a legjelesebben mutatják, hogyan lehet a tömegnek egy szürkének tűnő emberét felejthetetlenné tenni. A poézisnek, az egyéninek hiányát a film kamerájának sikerül nem egy jelenetben elfeledtetni a nézővel és ez nagy szó, mert a spanyol földet éreztetni akaró sziklás német táj nem ad különösebb fotografálási lehetőséget. A táj kietlenségét sokszor igen szépen totálplánokkal, közeli arcfelvételekkel enyhíti és ez némi poézist kever a komor témába. E. V. J i rí Taufer 50 éves J

irí Taufer cseh költő és műfordító neve ma elsősorban Vlagyimir Majakovszkij nevével függ elválaszthatatlanul össze. Hisz elsősorban Taufer érdeme az, hogy e szovjet költőóriás poéziája oly mély és szilárd gyökereket eresztett a mi forradalmi valóságunkba is. Majakovszkij műveinek terjedelmes kötete és írásainak most megjelenő kötetei a költői műfordítás mesterművei. Amikor megemlékezünk Jiŕí Taufer születésnapjáról, aki ma tölti be 50. életévét, szemeink előtt elsősorban ez a munkássága bontakozik ki, amely kitörölhetetlen nyomokat hagy korunk cseh költészetében is. Igaz, Jirí Taufer munkássága ennél még sokkal sokrétűbb és gazdagabb. Jirí Taufert, a forradalmi mozgalomban végzett hosszúéves gyümölcsöző tevékenységéért, valamint a kommunista pártnak a München előtti köztársaság utolsó éveiben a reakció ellen vívott döntő harcai idején végzett politikai és kulturális munkásságáért tavaly a Köztársasági Érdemrenddel tüntették ki. Emlékirataiban, amelyek „A párt, az emberek és nemzedékek" címmel a párt 40. évfordulója alkalmából jelentek meg, visszaemlékszik a múlt küzdelmes éveire, Brnóban töltött fiatalságára, S. K. Neumannal és főleg Bedrich Václavékkal, első tanítóival lefolyt találkozóira és együttműködésére. Ezek a tanulóévei kihatottak további kulturális-politikai és irodalmi-újságírói tevékenységére is. Fiatal évei viszszacsengenek költői alkotásaiban is, Sakk matt Európa című első verseskötetében, Viszontlátásra CCCP és Röntgenogrammok című 1938-ban megjelent műveiben. A Nagy Honvédő Háború éveit Jirí Taufer a Szovjetunióban élte át, ahová München után már úgy tért vissza, mint második hazájába. A szovjetek országához fűződő bensőséges kapcsolatáról Időszámítás című terjedelmes verses kötetében tett tanúságot. Taufer a költő számos monográfia, irodalmi-kritikai munka mellett ma újból politikai, háborúellenes versek kötetét adta ki. Verseinek előnye, hogy nem téveszti szem elől a mai világot, és korunk sürgető témáit — de önálló alkotásai jelentős fordítói munkásságának árnyékában maradnak. m. v. ]ÜJ SZÓ 5 * 1961. július 3. #