Új Szó, 1961. július (14. évfolyam, 181-211.szám)

1961-07-30 / 210. szám, vasárnap

Tudósok, technikusok, újítók együttműködése a hatékonyság emelésének záloga TÁVL

ATOK A K

ÁBEL-GVARBA

N » KÖZÖSEK A FELADATOK A KUTATÓ. FELTALÁLÓ ÉS AZ ÚllTó RÉSZÉRE EGYARÁNT • KÖZVETLEN KAPCSOLATBAN A TERMELESSEL Aki egy évben született ezzel a gyárral, az bizony már vagy a temetőben porlad, vagy az öregkor csendes napjait morzsolgatja. A már 70 év bizony rajtahagyta kezenyomát a Kábel-gyáron. A gépek nagyrésze — amit eddig még nem cseréltek ki újakkal — még a Ferenc József-i időkből való Es ezekkel a berendezésekkel szinte hihetetlen teljesítményeket értek el az öreg gyár fiatal szívű munkásai a szabadság születése óta. Nagyobb teljesítményre késztették a vén gépeket, mert tudták, hogy ezek segítse gével az iparosítás során a gyárak százait kell hazár.kban felépítenü nk. A kábel, meg a szigetelő anyag — ezt mindenki tudja — voltak éppen egy-egy üzem vérkeringését jelenti. 1 • • A távlati terv: 1980-ig 2000 százalék A termelést húszszorosára emelni bizony nem csekélység. A régi berendezéssel, ha az emberek még oly nagy lelkesedéssel is végzik munkájukat, bajos lenne lényegesen emelni a munkatermelékenységet. A vállalatban ezért magas képzettségű szakemberekből, a szocialista munkabrigádok legtehetségesebb tagjaiból és a gazdasági dolgozókból bizottságokat állítottak össze, amelyek értékelték a helyzetet. A fő feladatot így határozták meg: meg kell találni az üzem megfiatalításához vezető utat. Ennek pedig az egyetlen és fő feltétele: • A legkorszerűbb technika bevezetése Két fő tényező szerepe! itt, ahogy megállapították a gyár műszaki helyzetét vizsgáló műszaki bizottságok. Az egyik a közvetlen termelési folyamat korszerűsítése, a másik pedig a laboratóriumokban, kísérleti intézetekben folyó munka. Akaratlanul is felvetődik a kérdés, hogyan lehetne ezt a két egymástól elválaszthatatlannak tűnő, de valójában mégis szertefutó vágányokra került tényezőt közös nevezőre hozni, mert sajnos még mindig nincs meg a közvetlen kapcsolat a termelés és a kutató munka között, olyan értelemben. ahogy az például megtalálható a termelés és a találmányok, illetve az űjitó javaslatok között. Mert azt egyenesen a törvény írja elő, hogy minden vezető köteles megvalósítani a beadott életképes újítási javaslatokat. Ezzel szemben a kutatómunka eredményét bizony a termelésbe gyakran csak évek múlva viszik be. És ezt nem kis mértékben az is okozza, hogy a kutatómunka eredményeinek kihasználásáról szóló rendeletek csak általánosságban szólnak a vezető dolgozók kötelességeiről, a konkrét feladatokat nem határozzák meg. Ez pedig — különösen ha véletlenül bürokrata kezébe kerül az ügy intézése — egyenesen melegágyát képezheti a műszaki újítások körüli papírháborúnak. imiiiuiiniHiiuimiimiiimmmiiimmmiimmuimuimimiiimtiimiiiiimimiiin A Brnói Városi Nemzeti Bizottság Králnva Polén felépíttette a nyugdíjasok új, háromemeletes otthonát. Az otthonban 160 kétágyas szoba, tágas étterein, könyvtár, klubhelyiség, dohányzó stb., áll a nyugdíjasok rendelkezésére. Képünkön: az otthon két legidősebb lakója — a 92 éves Filomena Zástrešková és a 91 éves Jozefa Adelová. (Fr. Nesvadba — ČTK — felvétele.) • Közvetlen vagy közvetve? Az elektrotechnikai gyártmányok vállalatainak ugyanis közösek a kísérleti intézményei. Józan ésszel valaki azt gondolná, hogy a televíziós vevő kutató munkáját valahol Nižnán, vagy valamelyik más televíziósüzem közelében végzik, a kábelek gyártásával összefüggő kísérletek meg itt a bratislavai Kábel-gyárban, vagy legalábbis a vele szoros kapcsolatban intézik. A valóságban ez nem igy van. Egy közvetítő közeg is van még közben, akin „keresztülmegy" valamennyi tudományos kutatási eredmény. Ki tudja mire jó ez, talán hogy ide is kelljen néhány magas képzettségű szakember, aki ellenőrzi az ellenőrzést? Ki tudja? Hányszor beszélünk, vitatkozunk, állapították meg a gyár munkáját és a műszaki fejlesztés lehetőségeit felülvizsgáló bizottságban, hogyan tudnánk átvenni a baráti szocialista államok tapasztalatait. Hát akkor miért nem lehetne a kutatómunkát is hasonlóan szervezni, mint legújabban a Szovjetunióban teszik: közvetlenül a munkahelyek mellett. így aztán lehetséges lenne a • Feltalálók, kutatók és az újító együttműködése Mert a gépeket, a műszaki fejlesztés lehetőségeit senki jobban nem ismeri, mint aki állandóan ott dolgozik — és olyan jól dolgozik, mint a kábelgyári szocialista munkabrigád tagjai. A versenyző kollektívák tagjaival létesítendő kapcsolat például kettős hasznot hozna: a kutatók jobban — közelebbről — megismernék a gyártási problémákat, a munkások viszont sokkal közelebb kerülnének az elméleti problémákhoz, így felkeltenék bennük a tanulási vágyat. Ezzel szemben a gyakorlat sajnos azt mutatja, hogy a tudósok munkájával, problémáival a szakmunkás csak akkor ismerkedik meg, mikor már elkezdik a gyártást. Ha ez ellenkezően lenne megszervezve, ha egyegy szakmabeli szocialista munkabrigád már a prototípus gyártásában is részt venne, az új módszerrel kezdődő gyártás színvonala egészen másképp fejlődne. Ezek a kábelgyári dolgozók tapasztalatai a műszaki fejlesztés lehetőségeivel kapcsolatos kutatásból. Helyesen cselekedtek a kábelgyáriak, mikor számot vetettek magukkal és önmaguktól vezérelve, nem várva kizárólag csak a „felsőbb" utasításra, rájöttek, hogy a műszaki fejlesztés ebben a régi gyárban is lehetséges, és ez a hatékonyság emelésének fő eszköze. Tóth Mihály TíLMfímiK gyermekekről Kovácsné nem érti A

MÚLTKORIBAN néhány percre ellátogattam Kovácsékhoz. Kovácsék nagyon rendes emberek. A férj gépkocsivezető, a feleség a háztartásban dolgozik. Két kisfiúk van, az egyik 6, a másik 8 éves. Amikor bevezettek a szobába, a nagyobbbik fiú az ebédlőasztalon házifeladatát írta, a kisebbik pedig unatkozva álldogált játékai között. — Hagyd abba az írást, Sanyi, majd később folytatod, — szóltak a szülök szinte egyszerre a nagy fiúhoz, aki láthatóan kelletlenül kezdte füzeteit elrakni. — Nem, a világért sem, csak folytassa a gyerek, ne zavarjuk a tanulásban — vetettem közbe sietve — különben is csak néhány percre jöttem. Tulajdonképpen elintézhettük volna kinn is ... Hiába. A szülök szigorú tekintetése a kisfiú tétova mozdulatai meggyorsultak, elrakta a füzeteit, könyveit. — Foglaljon helyet ...Ne vigye el az álmunkat — kínáltak a háziak, és én kissé rossz érzéssel telepedtem le a megzavart leckeírás helyén. — Csak azért jöttem, hogy ... — Anyu... Olyan álmos vagyok — szólalt meg ekkor a kisebbik fiú — le akarok feküdni... — Játsszál csak, most nem érek rá... majd később! — intette le a fiút Kovácsné, mire az elgörbült szájjal ismételte: — Mielőtt a néni jött, azt mondtad, hogy már itt a lefekvés ideje .. — Nem hallgatsz! — szólt közbe szigorúan az apa, majd én megtanítalak, hogyan kell viselkedni, ha vendég van ... Őszintén mondom, kellemetlenül éreztem magam és a kisfiú hüppögése közben minél rövidebben igyekeztem előadni látogatásom célját. Ám hiába próbáltam siettetni a látogatás végét, Kovácsék tartóztattak: — Ugyan, — marasztaltak egymást túllicitálva nyájasságban — hová siet ? Olyan ritkán jön és akkor is szalad... Mit tehettem, maradtam. Ezalatt Kovácsék szóbahozták a gyerekek dolgát is: — Borzasztó ezekkel a fiúkkal, —. mondta a mama — mindenen összevesznek. Állandóan püfölik egymást. Hiába veszek két egyforma játékot, akkor is meg tudják különböztetni, melyik kié. Es ha egyikük csak megérinti is a másikét, hát... Szóval nem bírok velük. Es az bosszant a legjobban, hogy a szomszéd gyerekeknek odaadnák az utolsó kincsüket is, szemlátomást a kedvüket keresik, egymástól meg nem tűrnek el semmit, pedig szeretik egymást... higyje el. Ha egyik beteg és orvoshoz visszük, a másik helyét sem leli. Aggódik, sajnálja, unatkozik nélküle, és mégis... Az első öt percben ismét összekapnak... Ki tudja mi lehet az oka??? K

ÖRÜLBELÜL ez volt Kovácsné panaszözönének a lényege. S bár szívesen elárultam volna a számára érthetetlen okot, mégsem tettem. Önöknek sem árulom el, de elmondom, hogyan zajlott le egy másik látogatásom Fazekcséknál. ... Fazekasék nagyon rendes emberek. A férj köbányász, a feleség a háztartásban dolgozik. Két kisfiúk van, akik között akkora a korkülönbség, mint a Kovács-fiúknál. Amikor bevezettek a szobába, a nagyobbik fiú házifeladatát írta az ebédlőasztalon, a kisebbik pedig unatkozva várta, hogy bátyja befejezze a tanulást. — Maradj csak kisfiam, folytasd a leckét... ne félj, nem zavarunk — szólt fiához Fazekasné, és a sarokban álló két fotelhez vezetett. — De én sem zavarok — mondta kedvesen a fiú , mert akkor inkább kimegyek öcsivel játszani... — Nem ... dehogy, egyáltalán nem zavarsz, — siettem tiltakozni és ígérjük, hogy mi is halkan fogunk beszélni. Végezd csak nyugodtan a dolgod, — hisz nemsokára este lesz, és villanyfénynél nem a legkellemesebb a tanulás ... A fiúcska megnyugodva dolgozott tovább, mi pedig halkabbra fogtuk a szót. — Anyuci — dörgölődzött néhány perc múlva az unatkozó kicsi fiú anyjához. — Vajas kenyeret ígértél... elfelejtetted ? Éhes vagyok ... — Ja persze ... rögtön hozom, kicsim, csak előbb elnézést kérünk a nénitől, amiért egy pillanatra magára hagyom. De tudod mit, amíg megkenyem a kenyeret, légy te a házigazda. Szórakoztasd a nénit. Ugye, megbocsát? — szólt Fazekásné és máris kisietett a konyhába. A kisfiú letelepedet a fotelba és ahogy tőlünk látta, egészen halkan kérdezősködni kezdett: — Lacika (a legnagyobb fiam) hogy van? Mit játszott, amikor el tetszett jönni? Szeret óvodába járni? Tanultak-e már sok verset? Nem telt bele két perc és Fazekasné újból elfoglalta helyét, öcsiké pedig jó étvággyal majszolta a vajas kenyeret. V

ALAMI kimondhatatlan jó érzés áradt el bennem. És egyszeriben nem is lett olyan sietős az utam. Szívesen beszélgettem kicsit Fazekasnéval, hiszen nem kellett szorongva tudomásul vennem, hogy zavarok, hogy miattam nem borul fel a házirend, hogy a család tagjai legalább annyira becsiilik egymást, mint a vendéget, legyen az bárki is. Beszélgetés közben a gyerekekre tereltem a szót: — Szoktak-e verekedni, vagy öszszeveszni valamin ? — Nem... soha! Nálunk ez nem szokás! Ezek után nem nehéz Kovácsné kérdésére válaszolni. Vigh Rózsa Hogy a tudományos és technikai forradalom eredményei a monopóliumok kapzsi érdekeit szolgálják, ez űgy nyilvánul meg a kapitalista újratermelési folyamatban, hogy még a fellendülés időszakában is nagyon lemarad a tőkebefektetések növekedési üteme a termelés növekedésének ütemétől. De hiszen közismert, hogy a kapitalizmusban a piac elsősorban a termelőeszközök termelésének növekedése révén, az állótőke tömeges felújítása és bővítése révén bövüi. Éppen ebben gyökerezik a fő oka annak, hogy az Egyesült Államokban ennyire kiéleződik a belső és a külső piacprobléma és általában kiéleződik a kapitalizmus piacproblémája. A szocialista rendszerben a tudományos és technikai forradalom biztosítja, hogy nagyon meggyorsuljon a termelőeszközök termelésének növekedése, nőjön a termelő berendezések létesítése, s egyúttal hatalmasan fokozódjék a lakosság életszínvonalának emelkedése. Az Egyesült Államokban ellenben teljesen más a kép. És ehben gyökeredzik a termelés lassú ütemű fejlődésének perspektívája, a beruházások növekedésének további lassulását, az újratermelési ciklus további deformálódását magában foglaló perspektíva. Éppen ebben van a magyarázata, hogy gyakoribbá váltak az Egyesült Államokban a túltermelési válságok. Az 1929 — 1933. évi válsággal összehasonlítva ezek nem annyira mélyek, de minden következő válság mélyebb volt az előbbinél. A termelés esése az 1948-1549. évi válságban és az 1953-1954. éviben kb. 10 százalékos volt, az 1957-1958. évi válságban pedig 14 százalékos. r t* t / r\ r r A. ARZUMANJAN Teljesen világos az újratermelési válságok mélyülésének tendenciája. A tú'termelési válságok gyakori ismétlődése kolosszális károkat okoz az Egyesült Államok népgazdaságának. Ismert amerikai háztartás-statisztikák szeript az amerikai gazdaságnak a hábQrű utáni első három válságból származó közvetlen vesztesége 115 milliárd dollár, a fejlődési ütem csökkenéséből eredő közvetett veszteség pedig még 300 milliárd dollár. Az új abban van, hogy a válságok közti rövid időszakok nem hozzák meg az Egyesült Államok qazdasáqának a burzsoázia által óhajtott felvirágzását. A termelő kapacitások kihasználása az amerikai iparban még a fellendülés legmagasabb pontián sem több 70-80 százaléknál, s a hivatalosan nyilvántartott teljes munkanélküliek száma nem süllyed 4-5 százalék alá. A legutóbbi 8-10 év alatt az amerikai iparban, építőiparban és szállításban foglalkoztatott munkások létszáma- nem nőtt, sőt bizonyos fokú csökkenés tendenciája tapasztalható. A kapitalizmus fő országában —• az Amerikai Egyesült Államokban —' mindennél iobban kiviláglott a kapitalista qazdasáa rothadása. Amint t burzsoá sajtó általánosan elismeri, az Egvpsült Államokban most nincs számottevő ösztönzés nagy ipari, közlekedési stb. beruházásokra. Az amerikai iparban a háború után megkezdődött automatizálás növelte a krónikus munkanélküliséqet. Az elmúlt év nngvon vigasztalan volt az Egyesült Államok gazdasága szemak új szakasza o pontjából. Áz idei év a gazdasági nehézségek növekedésének, a termelés újabb esésének jegyében kezdődött. A gazdasági folyamatok visszatükröződnek a politikában. A háború utáni első években a többi tőkésország engedelmesen elfogadta az Egyesült Államok politikai vezetését, ma pedig egyre kétségesebbé válik az amerikai imperializmus politikai vezető szerepe a kapitalista világban. Az Egyesült Államok gazdasági pozícióinak gyengülése oda vezet, hogy kiéleződnek a politikai nézeteltérések az úgynevezett atlanti szövetségben. Felkelési hullám támadt az amerikai bábrendszerek ellen, s átterjedt más országokra is (DélKoreában, Dél-Vietnamban, Törökországban). Nagyon lehanyatlott az Egyesült Államok tekintélye a nemzetközi arénában. Az amerikai imperializmus harcol, hogy megtartsa élenjáró helyzetét. De erői kívülről, belülről aláásódnak. Az Egyesült Államok továbbra is talpköve, oszlopa a világreakciónak, az egész imperialista rendszernek. De most ez az oszlop egyre ingatagabb. Ez a történelmileg szükségszerű folyamat objektív törvényszerűségek érvényesülésével függ össze és a legfontosabb tényezője annak, hogy az egész kapitalista rendszer általános válsága elmélyül. Ugyanis, amikor az angol imperializmus lehanyatlott. akkor szerepét átvették más erők, de a hanyatlásnak indult amerikai imperializmusnak nem lesz utódja. Ezzel kapcsolatban röviden ki kell térni egyes nyugat-európai országok, főképpen a Német Szövetségi köztársaság, valamint Japán gazdasági fejlődésének sajátosságaira. Ezekben az országokban a legutóbbi években az ipari termelés lényeges és eléggé gyors növekedése bontakozik ki. Mi a magyarázata ennek? Elsősorban arról van szó, hogy a Német Szövetségi Köztársaság és Japán a másodikvilágháborúban vereséget szenvedett országok. A háborús idő pusztításai és a háború után hosszú ideig tartó leromboltság (ezekben az országokban a gazdasági helyreállítás csak 1952-1953-ban fejeződött be) itt átmenetileg sajátságosan jótékony feltétele volt a viharos gazdasági növekedésnek. Ez hatott a nyugateurópai és az ázsiai szomszédos kapitalista országokra is. De nemcsak erről van szó. Ezekben az országokban (és Angliában meg Franciaországban is) a háború utáni években jelentős ipari struktúraváltozás ment végbe. Ezeknek az országoknak fő exportcikküké váltak (a textil és a második osztály más termékei meg a szén helyett) az elektrotechnikai ipar, a gépgyártás termékei, a gépkocsik. Ezek közül az iparágak közül sokat lényegében újonnan kellett megteremteni, s ez jelentősen kibővítette a belső piacot. A Német Szövetségi Köztársaságnak és Japánnak különösen kedvező lehetőségei nyíltak termékeik világpiaci realizálására, mert megújított iparuk konkurrenciaképesebb volt, s ezenkívül, az Egyesült Államok több lehetőséget adott az ő áruiknak a maga belső piacára való importjához. Másrészt, sem a Német Szövetségi Köztársaság, sem Japán nem volt megterhelve katonai kiadásokkal, minden erejét összpontosíthatta az ipar bővítésére és rekonstrukciójára, a második világháború következtében elveszett régi pozíciók visszahódítására, a korábbi kapcsolatok helyreállítására. Tehát a Német Szövetségi Köztársaság és Japán termelésének gyors növekedését sajátságos feltételek idézték elő, amelyek ezeknek az országoknak jellegzetes háború utáni feltételei. De ez a helyzet nem tarthat örökké. Ezekben az országokban a belső piac befogadó képességének objektív határai vannak. A Német Szövetségi Köztársaságban és Japánban fokozatosan nőnek a katonai kiadások terhei. A világpiaci konkurrencia egyre élesebbé válik. Mindezek azt jelentik, hogy kimerülnek a lehetőségek, amelyek révén ezek az országok megőrizhetnék az ipari termelés növekedésének viharos ütemét. Ezek az országok elkerülhetetlenül eljutnak arra a pontra, ahova az Egyesült Államok 10 évvel ezelőtt eljutott. Ami ma az Egyesült Államokban végbemegy, ez az a jövő, amelyet a többi fejlett tőkésország sem kerülhet el. Ahogy nő a tőkés gazdaság ingatagsága, úgy terjesztik ki a burzsoá kormányok az állami monopolkapitalizmus rendszabályait. De sem a militarizálás, sem az állam beavatkozása a gazdaságba nem oldja meg a problémákat. Az állami monopolkapitalizmus nem változtatja meg a társadalom osztálytermészetét. Ezért végeredményben fokozza a tőkés világ gazdasági nehézségeit. Az a kísérlet, hogy aládúcolják a gazdaság ingadozó pilléreit a militarizálással, ugyancsak növeli a nehézségeket és az ellentmondásokat. A militarizálás a mai kapitalizmus rothadásának legláthatóbb kifejeződése. Óriási nem termelő kiadások a pusztítás eszközeinek termelésére, a mérhetetlenül felduzzasztott fegyveres erők fenntartására, a néptömegek elviselhetetlen adóterhei — ezt az ábrázatot öltötte a kapitalista rendszer az általános válság új szakaszában. A tőkés monopóliumok nyomása egyre nehezebbé teszi a nemzet vaÜJ SZÓ 4 * 1961. július 29.