Új Szó, 1961. július (14. évfolyam, 181-211.szám)

1961-07-30 / 210. szám, vasárnap

Konferencia távbeszélésekkel A mentőket hívták, a telefon adta tovább a sürgős hírt. Életet sikerült megmenteni. Az imént egy anya beszélt a fiával, egy feleség a férjével... örültek, hogy legalább hangjukkal áthidalták a közöttük levő kilométereket. Ne legyek szentimentális? A hivatalok közötti kapcsolatokról szóljak? Ne mosolyogjon! Helytelen, ha csak a közvetlen személyes kapcsolatokat tartja jónak. Községi méretben ez helyén van. A nemzeti bizottságok szakaszán a titkártól, a tanácstól és minden képviselőtől nem vezethet telefonvonal minden választóhoz Itt a személyes kapcsolatot nehéz helyettesíteni. A felsőbb szervek az alsóbb szervekkel azonban úgyis érintkezhetnek, hogy kitárcsáznak " néhány számot és jelentkezik az érdekelt fél. De mit is kezdhetne olyan járási nemzeti bizottság, amelynek gondjára van bízva több mint 200 község, ha csak „szolgálati utak" vezetnének a falvakra. Hát még a kerület? A középszlovákiai kerületben 12 járás és 1114 község van. Ilyen nagy területen naponta átfogó képet nyerni az aratásról, vagy háromnaponként megbeszélni a járás vezető dolgozóival a főbb tennivalót, nem lehet távbeszélő nélkül. A kerületi nemzeti bizottságon jól kihasználják a telefont. Hétfőn és csütörtökön este sem hagyják nyugton. Ilyenkor Banská Bystricán asztalhoz ülnek az operatív bizottság tagjai s a járásokban az alsóbb bizottságok tagjai hangszóróval felszerelt telefonkészülékek mellett várakoznak. Kezdődik a konferencia. Gyűlésen a jelenlétet egyszerű ellenőrizni. Mindenki aláírja a nevét a jelenlevők listájára, és az elnökség látja Is a résztvevőket. Mivel televízió nem társult be a távbeszéléssel rendezett konferenciához, Bakuľa elvtársnak a kerületi nemzeti bizottság alelnökének nehezebb ellenőrizni a részvételt. Sorban jelentkeztek a járások: Čadca, Dolný Kubín, Liptovský Mikuláš, Lučenec. Rim. Sobota

... A Rimavská Sobota-i járási nemzeti bizottságról Vojtek elvtárs, a JNP elnöke beszélt a vele egy asztalnál ülő hét vezető funkcionárius nevében. Előtte arról volt szó, mi a helyzet náluk, hogy 6 kombájnt az északi járásokba küldtek és 47 még náluk dolgozik. Megemlítették, hogy tavaly az egyénileg gazdálkodó parasztok aránylag gyorsan végeztek az araHelikopterek az építkezés szolgálatában A Csehszlovák Légiforgalmi Társaság egyik helikoptere nagy feltűnést keltett a közelmúltban, mikor az egyik prágai hídon egy tíz mázsa súlyú világító oszlopot helyezett el. František Jindra, a pilóta szinte csodálatos pontossággal helyezte el a hasábalakú testet az előre elkészített, mindössze 37 centiméter átmérőjű tokba. A helikopter Is bevonult tehát építőink fegyvertárába. tással, az idén azonban kicsit lemaradtak. Nem győzik a versenyt a szocialista szektorral. Aztán szóba kerültek a nehézségek is. A tachtyi EFSZ-ben (volt fil'akovói járás) egyetlen egy kévekötő-aratógépet sem kaptak. A kerületi székhelyről az elvtársak ugyancsak bíráló hangot ütöttek meg. Először Lučenec került „szőnyegre". A többi járásban az elvtársak várták, milyen választ adnak a lučeneciek a feltett kérdésekre, ök azonban hallgattak. — Elromlott a telefon — gúnyolódtak a Rim. Sobota-i elvtársak, — i azt akarják, mi kezdjünk beszélni, ők majd „kontráznak". Mindig ezt csinálják! Bár Lučenec előtt több járásbői hangzottak el beszámolók az alatt a néhány perc alatt, amit nyertek, nem jutottak előbbre a repce felvásárlásban. 68 százalékra teljesítették a tervet, még 7 százalékot ígértek, de így is csak 75 százalék lesz. - Adjanak tanácsot, honnan hozzuk be, amit az egyes járások nem teljesítenek? — hangzik a kérdés a kerületi székhelyről. A vetésterületet bejelentették, ahány hektár repcét a lučeneci járásban kiszántottak, sehogysem fedezi a 25 százalékos lemaradást. A repce aratása és cséplése megkésett, nagyok a veszteségek. Erre még a JNB elnökök kerületi értekezletén bővebben kitérünk. A Rim. Sobota-i járásban a kétmenetes aratást szorgalmazták. A terv 6 000 hektárra szól, de feléig sem jutottak. Most már kevés az aratni való, s a tervet nem teljesíthetik. A kerületi székhelyen kétségbevonták a jelentést. Másnap a helyszínen ellenőrzik. így van ez rendjén. Nemcsak hallani akarnak a munkálatok menetéről, de látni is akarják mennyire vannak. A martini járásból kombájnokat kértek. A lučeneci járásból kellett volna 6 kombájnt kapniuk. Nem kapták ínég meg. A kerületről Bakuľa elvtárs erélyesen közbeszól, hogy a saját 25 kombájnjuk sincs kihasználva ... A martini járási elvtársak előre gondolnak. Náluk később kezdik az aratást, később kellenek a gépek. Azonban beszerzésükkel nem vártak. Voltak a Dunajská Streda-i járásban is, ott is egyezkedtek. Azt mondják, itt mostohán bántak velük, jóformán még a szavakkal is fukarkodtak. A beszélgetés félbeszakadt. Éppen a legfontosabbnál. A kerületről utasításokat mondtak, olyan határozatfélét. A postán valószínűleg sokallták már a hosszú beszélgetést és szétkapcsoltak. Csak a végére sikerült ismét összeköttetést kapni. Többször halkabban szólt a telefonhoz kapcsolt hangszóró, talán a telefonközpontok dolgozóit is érdekelte a beszélgetés. A távbeszéléssel tartott konferencia végén a Rim. Sobota-i elvtársak tanácstalanul néztek egymásra. Nem tudták, milyen utasításokat adott a „kerület". — Mit is mondhattak mást, —' mondja az elnök —, mint azt, hogy teljes igyekezetünkkel a gabona begyűjtését szorgalmazzuk. Az asztalon a telefon, mellette a; hangszóró. Jó dolog ez, ha jóra használják. Drábek Viktor illllilllllIlllllllllllllllllllllltlIlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllUIIIIIIIIIIIIIIIIII A fiľakovoi Kovosma.lt az idei brnói nagyvásár Z-pavilonjában néhány új típusú tűzhelyet és fűtőtestet mutat be, amelyeket saját konstrukciói alapján készítettek. A modern pasztellszínekkel díszített kiállítási tárgyak magas hőfejlesztéssel és kevés tüzelőfogyasztással tűnnek ki. Képünkön: Iván Vincze az utolsó munkálatokat végzi a kombinált F 1320 típusú tűzhelyen, amelyet villanyárammal és szilárd tüzelőanyaggal is lehet fűteni. (S. Petráš — ČTK felvétele) BÖLCSEK ÉS BÖLCSELKEDŐK A BÖLCSEK nagy koponyák. E bölcs koponyák ontják a bölcsebbnél bölcsebb gondolatokat. A bölcsek sem egyformák. Vannak, akik saját, és vannak, akik mások bölcsességéből élnek. Ám lkadnak olyanok is, akik csak a mások szamárságából boldogulnak. Nem hivatalos vélemény szerint ezekből akad a legtöbb ... • Egy bölcs ember például valaha megállapította, hogy az önzés az ember természettől örökölt tulajdonsága. Az egyén másokra való tekintettel igyekszik minél jobban élni, szebben öltözködni, nagyobb vagyont gyűjteni. Felesleges bizonygatni, hogy ezt a tételt szocialista valóságunk és az élet megcáfolta. Ez viszont nem jelenti azt, hogy az emberek az új szocialista társadalomban is ne ikarnának mindig szebben öltözködni, gazdagabban és kényelmeiebben élni. Ezt a tényt nem tagadja senki. Ám mégsem állíthatjuk, hogy ez önzés lenne. Nem. A jobb életet társadalmunk embere nem a mások rovására igyekszik megteremteni. A bölcsészet itt említett ágazatában némi jártasságuk lehet a Jednota fogyasztási szövetkezet nitrai igazgatósága dolgozóinak is. Bizonyára ök is jól ismerik az ember természetes törekvési vágyát. Igen ám, de miként használhatnák ki ezt úgy, hogy abból a törekvőknek, a társadalomnak és hát nem utolsó sorban — maguknak is némi hasznuk legyen. Mert ők is csak emberek, és ők is jobb, gazdagabb, kényelmesebb élet után vágynak. Az élet azonban sokszor maga oldja meg azokat a problémákat, amelyeken emberek napokon át hiába törik a fejüket, tgy történt, hogy az egyik szövetkezet versenyre hívta fel a járás valamennyi szövetkezetét a tojáseladás tervének idő előtti teljesítésében. Megoldódott a gordiuszi csomó. Megindult a verseny. A Jednota a nyertesek számára díjakat tűzött ki. Ha már verseny, legyen igazi — díjakkal. Mert ott is akadtak ám bölcseikedök. A díj ugyebár ösztönzi a versenyzőket, a jobb teljesítmény, azaz a sok tojás, a társadalom javát szolgálja és hát az 8 prémiumuk is növekszik az eredmények arányában. Az első félév sikerrel zárult. A nitrai járásban július közepéig 13 község teljesítette az évi tojásfelvásárlási tervet. A Jednota dolgozói ilyen eredményekkel igazán meg lehettek elégedve. Jelenec község szövetkezetesei is örültek az első helynek. Az első díjnak azonban kevésbé. Az első díj — könyvjutalom 3000 korona értékben — július második felében érkezett meg egy szép hangú levél kíséretében, melynek száma 115/61 keltezése 1961. július 18. Aláírás: Bojda. Íme a levél tartalmából: Földművesszövetkezetük elfogadta a felhívást és kötelezettségvállalását becsülettel — 121,4 százalékra teljesítette. A Jednota fogyasztási szövetkezet nitrai vezetősége 3000 korona értékben könyvjutalommal ajándékozza meg önöket. A könyveket saját belátásuk szerint használják fel, egészítsék ki szövetkezeti könyvtárukat, vagy osszák szét azok között, akik leginkább hozzájárultak vállalásuk teljesítéséhez és túlteljesítéséhez. Hisszük, hogy az elért eredmény ösztönzőül hat majd további munkájukban, és további törekvésükkel hozzájárulnak a nitrai járás tojásfelvásárlási tervének ez évi teljesítéséhez. Ez eddig rendjén lenne. Ám elegendő a sárga, szennyes fedelű konyvhalmazra tekinteni, és tiszta képet kapunk a jutalom erkölcsi értekéről. A választékról nem is szólva! Mert például mit kezdenek az olyan könyvvel — mint: „Miért és hogyan gazdálkodjunk a mintaalap"

ajL

a«f

a

t szerint?" Kiadási év: 1957. Azóta bizony már megváltozott a mintaalapszabályzat és kár lenne szövetkezeteseinket az elavultakra tanítani... Vagy húsz példányban küldték a „Jegkorongvilágbajnokság 1955" című füzetet. Ha netalán valamelyik szovetkezetes könyvtárából méa htanyzanék, értéke már úgyis lassan muzeális. Akadnak azonban a célt sokkal jobban szolgálók is: „Hogyan gyűjtsük az ásványokat?" Hü, mennyien vártak erre a könyvre évek óta! Hany szövetkezetes ásványgyűjteménye a mai napig hiányos, mert ezzel a füzetecskével eddig nem rendelkezett. Szó ami szó, a Jednota vezetősége bölcsen kigondolta: Megszabadul evek Óta eladatlan porral lepett, tépett es sárguló fedelű könyveitől s egyben elüti az első díjat is. Kormönfont kereskedői elgondolás! Nem sok bölcsesség kell annak megertéséhez, hogy a jelened szövetkeztesek nem a díj kedvéért vallatták a versenyt. S bizonyára ebből indultak ki a Jednota vezetői is. A szövetkezetesek öntudatos emberek. Mindenekelőtt a társadalom érdekeit tartják szem előtt. Így a díj mellékes valami és elégedjenek meg azzal, amit kapnak. Különben is az el nem adott könyvek a népgazdaság számláját terhelik, tőlük, Ha megszabadulnák a társadalomnak is haszna válik belőle. Hogy erre a szövetkezetesek maguktól nem jöttek rá! EVEZETÖBEN mondottuk, hogy a bölcs agy a bölcs gondolatok bölcsője. Ám nem minden agyban születnek bölcs gondolatok. És nem minden bölcselkedő agyszüleménye nevezhető bölcsességnek. Zs. L. lamennyi rétegének helyzetét. Kiéleződik a burzsoá társadalom alapvető osztályellentéte — munka és a tőke közt —, de emellett kiéleződnek ä maroknyi monopolista burzsoázia és valamennyi népréteg ellentétei. Ez lehetővé teszi, hogy egyetlen koalícióban egyesüljön a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség, a kisés a középburzsoázia, s a demokratikus követelések platformján harcoljon a monopóliumok mindenhatósága ellen. A kommunisták úgy tekintik a demokráciáért vívott harcot, mint a szocializmusért folyó harc részét. E harcban megerősítik kapcsolataikat a tömegekkel, előkészítik a tömegeket a kapitalizmust megdöntő végső ütközetre. A Szovjetunió hatalmas sikerei a kommunizmus építésében, az egész szocialista világrendszer hatalmának, nemzetközi befolyásának növekedése kedvező feltételeket teremt, hogy megnyerjük a szocialista eszméknek a kapitalista országok dolgozói millióit, s a világ kommunista erői ismét hatalmasan nőjenek. A világ kommunista mozgalma vált a világfejlődés legbefolyásosabb politikai tényezőjévé. Ez az egész emberiség számára megnyitja a ragyogó jövő, a kommunista világ útját. IV A szocializmus és a kapitalizmus új erőviszonyainak alapján, a szocialista tábornak a mai világfejlődésben játszott döntő szerepe alapján új szakasz kezdődött a nemzetközi kapcsolatok egész rendszerének fejlődésében, a legfontosabb külpolitikai problémák felvetésében és megoldásában, s elsősorban a háború és a béke kérdéseiben. A mai viszonyok közt a történelemben először reális a lehetőség, hogy kiküszöböljük a háborút a társadalom életéből. A kapitalizmus hanyatlásának és ziláltságának egyik legfőbb vonása külpolitikájának mély válsága. Amint ismeretes, az imperialista államok külpolitikájának mindig az volt a fő tartalma, hogy hatalmas küzdelmet vívnak egymással a finánctőke lehető legnagyobb profitjának biztosításáért, a világ felosztásáért és újrafelosztásáért, új befolyási szférák meghódításáért. A távolabbi cél változatlanul az volt, hogy egyik-másik kapitalista hatalom megszerezze magának a világuralmat. A fő tőkésországok a kapitalizmus általános válságának viszonyai közt sem mondtak le erről. Ezzel kapcsolatban elegendő arra emlékeztetni, hogy milyen agresszív célokat követtek a második világháború előtt és a háború alatt a fasiszta országok éppúgy, mint a velük szemben álló imperialista csoport — az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország. Nem mondott le ezekről a célokról az Egyesült Államok imperializmusa az általános válság második szakaszában sem. A második világháború befejezésekor, különösen a háború utáni első években az amerikai finánctőke megcsinálta a világuralom programját, amelynek méretei messze meghaladták minden korábbi ilyen program méreteit. Az Egyesült Államok monopoltőkéje ma sem mond le erről a célról. De még sohasem volt olyan mély az ellentmondás a világuralomra törekvés és ennek reális lehetőségei közt, mint ma. A jelenlegi nemzetközi osztályviszonyok közt, amikor a szocialista világrendszer, az összes forradalmi erők hatalmas győzelmet arattak, egyik-másik kapitalista ország világuralmi tervei reakciós utópiák, amelyek teljesen ellentmondanak a reális világhelyzetnek. Nem kevésbé éles az előbbivel összefüggő másik ellentmondás: az „erőpolitika" mint az imperialista külpolitikai célok legfőbb eszköze és az imperializmus erőinek reális pozíciói közt. Az erő fitogtatása, az erőpolitika, a problémáknak az erőpolitika pozíciójából való megoldására törekvés az imperialista hatalmak külpolitikájának szerves tartozéka, amely a monopolkapitalizmus fő gazdasági és politikai törvényszerűségeiben gyökerezik. A tények bizonyítják, hogy az imperialista hatalmak változatlanul a háborút tekintik fő hatalmi eszköznek. Éppen a háború volt az „erőpolitika" koncentrált kifejezése. Éppen a háború volt a fő eszköz, amellyel a monopoltőke meg akarta oldani az imperializmuson belüli ellentéteket. De már a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jelentős változásokat hozott ezen a területen. A Szovjetunió békeszerető külpolitikája megkötötte az imperialisták kezét. A kapitalista környezettől körülvett Szovjetunió nem tudta megakadályozni a második világháborút. De maga ez a háború elsősorban a szocialista állam hatására antiimperialista, felszabadító háborúvá alakult át és korántsem arra az eredményre vezetett, amelyre a háborút kirobbantó imperialista erők számítottak. A szocializmus világrendszerré vált. A világerőviszonyok mennyiségi változásai a második világháború utáni években oda vezettek, hogy az 1950-es évek közepén mélyreható minőségi változás következett be. Ez adott lehetőséget rá, hogy az SZKP XX. kongresszusa megfogalmazza az elméletileg és gyakorlatilag óriási jelentőségű következtetést: korszakunkban a háború elkerülhető. Ez a következtetés, mint ismeretes, továbbfejlesztést nyert a XXI. kongresszuson N. Sz. Hruscsov beszédeiben. Az egész világ kommunista mozgalma támogatta ezt a következtetést. A világszocializmus erejének növekedése, az erők mind nyilvánvalóbb eltolódása a nemzetközi arénában a szocializmus javára, a világkapitalizmus hanyatlása az imperialista külpolitika mély válságát idézte elő. Kudarcot vallottak az imperialisták számításai, hogy megteremtsék az erő helyzetét az imperialista tábornak a szocialista táborhoz való viszonyában. A háború utáni években nem volt hiány mindenféle szovjetellenes tervekből, köztük a szocializmus elleni harc háborús útjának terveiből sem. Az Egyesült Államok fő külpolitikai doktrínái, elsősorban a kommunizmus „visszaszorításának" doktrínája, szorosan összefüggnek az erőpolitikával, az úgynevezett „összpontosított megtorlás" politikájával. E doktrínák, és a nekik megfelelő gyakorlati tevékenység alapja az Egyesült Államok „mindenhatóságának" mítosza. De ez a mindenhatóság blöffnek bizonyult a szocialista államok, elsősorban a Szovjetunió minden területen rendíthetetlen erejével, egyebek közt katonai erejével szemben is. A Szovjetunió rövid idő alatt leszámolt az Egyesült Államok atommonopóliumával. 1953-ban, négy évvel az atomfegyver kipróbálása után, a Szovjetunió, az Egyesült Államokat megelőzve, elsőnek hajtott végre hidrogénbomba-robbantást. 1957-ben elsőként a világon lőtt fel szputnyikokat, a Föld mesterséges kísérőit. Ezzel a Szovjetunió bebizonyította, hogy hatalmasat fejlődött a rakétatechnikában. Tökéletesen összeomlott az Egyesült Államok „monopóliuma" a termonukleáris fegyverek célbavitelének vonatkozásában, amelynek alapja volt a hosszú hatósugarú légierő, repülőgépanyahajók, az amerikai katonai támaszpontok kiterjedt hálózata. Egyúttal vége lett az Egyesült Államok hírhedt „sérthetetlenségi monopóliumának", amin azt kellett érteni, hogy messze van a hadicselekmények európai és ázsiai színtereitől. Tehát a kapitalizmus általános válságának új szakaszán különös élességgel világlott ki az imperialista „erőpolitika" tarthatatlansága. A kapitalizmus általános válságának új szakasza szempontjából nagy jelentőségű hogy az imperializmusnak többé nincs döntő szerepe a nemzetközi viszonyok területén. Ez nemcsak a gyengülő imperialista rendszer mély ellentmondásainak következménye. Ennek fő oka, hogy a szocialista tábor válik a nemzetközi viszonyok fő tényezőjévé, s e táborban a proletár internacionalizmus, a baráti együttműködés és a kölcsönös segítés viszonyai uralkodnak, AZ is megszabja az erők új megoszlását a nemzetközi arénában, hogy bár a fiatal ázsiai, közel-keleti és afrikai államok még nem léptek ki a kapitalista világgazdaság határai közül, mégsem tekinthetők már az Imperialista államok rendszerének

t részeként. A kapitalizmus általános válságának új szakasza olyan viszonyok közt bontakozik ki, amikor egyre inkább szűkülnek a kapitalizmus manőverezési lehetőségei. A háború befejezése óta eltelt egész idő alatt (vagyis abban az időszakban, amely magában foglalja a kapitalizmus általános válságának mind megelőző, mint pedig új szakaszát) a kapitalista világrendszer még részleges, ingatag és rövid ideig tartó stabilizációt sem tudott a maga számára biztosítani. A világforradalom sikeresen fejlődik. Fejlődik és erősödik a szocialista világrendszer, a kapitalista világot nemzeti felszabadító forradalmak és az osztályharc csatái rázzák meg. A szovjet nép a Kommunista Párt vezetésével biztosan halad a kommunista társadalom építésének új győzelmekhez vezető útján. (Vége) ÜJ SZÓ 5 * 1961. július 29.